Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-19 / 221. szám
1987. SZEPTEMBER 19. Irodalom, művészet 9 Iszlai Zoltán: Gondolkodik, pecázik. Nagyapa (Lassan visszaúszik előtte a Nap. A víz erdőszínű lesz. « a csillag feljő.) A fehérfogú folyóparton rezgő fémbottal ül. Alkonyaikor gyakorlottan elrakosgat Feszes zsinórját beveti, mindent a helyére. kihúzza. Hazafelé fordul. Szemét sapkája zöld ernyője védi. Botján a potyka Hold. Takáts Gyula: Rejtett küszöb fölött A szerelem nyers, konok varázsa kinyitja — mint a kés az ujj begyét — s egy titkolt sebnek kezd lüktetni láza ... Magamban Így megyek most is feléd a bércre, hol piros szöcskék között terveztünk egyre ismeretlenebbe, s szép műszerünk volt az a messzi zöld, mely mindig part és soha sincsen messze . .. Rejtett küszöb fölött ül s így sajog megannyi mind, aki csak volt rabod! Mögöttünk tündérlik, de mintha ' minden oly hártyán lenne rajza, mely egyre áttettebb jelekkel találkozhat velünk a szemeddel... ni összetétele érdekel. Érdeklődésünk tartalmi jellegű. Éppen a gyógyítás kikutatása miatt. Egy éjszaka összetétele ugyanis igen bonyolult. Tapasztaltaink elméleti általánosítása szerint az álmatlanság kórokozói a gondolatok. A nyug tatókkal és altatókkal nehezen vagy alig befolyásolható gondolatok állandó nyüzsgése, csoportosulása. Amelynek szétszórása, szétoszlatása a legfőbb •gondunk. Érzi, a hosszú íejtegeitéstől, mint annyiszor, most is elfárad. Vár a válaszra, de hasztalanul. — Tudjuk, hogy ön adott időben elalvó és adott időben fölébredő. Ezt már sikerült tipizálnunk. Hány órakor szokott ön felébredni? Mondjuk! — Pontosan tíz perccel hajnali három előtt. A kérdező egy pillantást vet a nyilvántartási lapba. — Igen. Ebben az időben következik be az elrendezetlen ügyek riadója. A csörömpölés a lelkiismeretben. Nem haragszik, tha megkérdezem?... — rövid áltétovázás csupa rutinból — okozta ön már valakinek: l. akarva, 2. nem akarva — halálát? — Tudomásom szerint nem. — Tudomásán kívül? A tudatalattiban? — Nincs válasz. — Sorsdöntő perben tanúskodás? A vád tanúja? A védelem tanúja? — Nincs válasz. — Névtelen följelentés? Följelentés aláírással? — Nincs válasz. — Legjobb barátjának feleségét? — Nem! — szakadt ki mindezekre a válasz, de nem haragosan. — Ha nem neheztel* valami ki nem tudódott sikkasztás? — Sosem bíztak rám akkora pénzt. — Hát akkor? A kérdezett, aki eddig a fekhelye szélén ült, most föláll, arcának fele fénybe kerül. — Érdekel az éjszaka! Az ablakomhoz megyek, és nézem a megvilágított, erriber nélküli utcát. Áthúz egy jármű, és eltűnik. Elképzelem, honnan jön, hová megy. Nézem a fények nyomjeleit, és elindulok utánuk. Az utolsó villamos és az első villamos. — Ennyi? — Ennyi. Hallgatom, hogy zúg az elektromosság. A falakban. Egy kivilágitott épület, zajtalan transzformátorok. Az intenzív osztályon egy kifeszült arc. Ultrahang csönd. Infravörös lányok, amint átszaladnak az úton. A kérdezőt ellepi a reménytelenség Ettől az embertől soha nem hallja meg, amit szeretne, kár itt pusztítani az idejét! Aztán lélekben vállat von. ö egy adat^ gyűjtő. A többi, az elemzés, a következtetés - a főnökeire tartozik. S ahogy rakosgatja vissza a rek- vizitumokat, a noteszt, a golyósSzikszai Károly: Egy pillanat tört része lassan leszálló koraesti köd nyomasztóan telepedig emberre, autóra egyaránt, öt óra körül járhat. A körúton már sűrűsödik a forgalom, bár a zöld hullám még szabályos lüktetéssel tudja átereszteni az autóáradatot. Igaz, néhány türelmetlen úrvezető — akár az emberi szervezetbe került vérrög — már megpróDál szabálytalanul áthaladni a város aortáján, de komolyabb baj szerencsére még nem történik. A kisfiú nem ismeri az órát, de már érzi az időt. Tudja, hogy néhány pillanat múlva megszólal a csengő, (hiszen péntek van. Kezével elengedi a f üggönyt, mely lassan visszahullik helyére, aztán a sarakban lévő ágyához lábal, fölmászik, rá. és becsukott szemmel végi g verekedik a mi ki egerekkel díszített takarón. Egy kívülálló nyilván azt gondolná, hogy néhány pillanat múlva mély álomba fog szenderülni, de ő tudja, hogy már „csupán” a várakozás hosszú perceivel kell megbirkóznia: szemhéja alatt érzi a függönyön keresztül beszűrődő neon reklám ritmikus színváltásait; még csak tízig tud számolni, így hát újra és újra elölről kell kezdenie: egy, kettő, három, négy... Tudja, hogy megint egy tábla csokoládét fog kapni az apjától, s tudja azt is, hogy a mama majd megint veszekedni kezd vele, hogy mi a fészkes fenének hozott már •megint csokoládét, nyilván azt akarja, hogy Dezsőké fogai miméi előbb menjenek tönkre, mire a papa azt fogja válaszolni, hogy egy négy éves férfinak már igenis rengeteg kalóriára van szüksége... Dezsőké elmosolyodik, és titokban apjának ad igaaat: elvégre heti egy tábla csokoládé igazán nem sok... — Tudod is te, mi keli egy négyéves gyereknek! — háborodik majd föl az anyja. — Téli cipője például nincs! Hócsizmája sincs! És te azt hiszed, hogy egy tábla csokoládéval elintézheted a szere- tatedet... Hogy egy tábla csokoládéval elintézhetsz mindent. — Ennél a szónál majd hatalmas levegőt fog venni, hogy aztán teli tüdővel folytathassa: — Akkor kellett volna gondolkoznod erről, amikor megcsináltad! De a te felelősségérzeteddel akár egy óvo- dányi kölköt is megcsinálhattál volna!. •. A papa erre el fog vigyorodni. és ujjaival finoman meg fogja érinteni a mama arcát. — Akkor kellett volna gondolkoznom. mielőtt feleségül vettelek volna — válaszolja majd anélkül, hogy felemelné a hangját, azzal oda fog lépni Dezsőikéhez, a hóna alá fog nyúlni, és néhányszor föl fogja dobni a plafonig, miközben iront, a kérdéseit, sivár lesz a szíve. Mehet tovább egy másik színhelyre, kopogtathatja együgyű kérdéseivel az álmatlanokat. Mire öt perccel- napkelte előtt — a mindenkori napkelte előtt — szobájába ér, mire ágyába fekszik, lenyeli az altatópirulát, és ráiszik egy fél korty langyos vizet, már odakint biztosain elárad a fény, de ő a jól záródó redőny mögött csak a saját szorongását érzi. Most is mondja a szokásos szavakat, hogy köszönöm, hogy elnézést, hogy tudomány; ballag a végtelen előszobában, a süppedt parkettán az ajtó felé, hátában a Nemalvóval. És egyszerre megállítja valami. Egy kérdés, amit nem mert kimondani még sohasem. Szembefordul az eddig-kér- dezettel. — Még valamit — motyog bocs ánatkérően —, még egyetlen kis valamit — mind a két keze, homorú tenyere emelkedik. — Még kérdeznék valamit, de ezt már nem hivatalosan... Kedves uram, milyen a reggel? A másik szemében nem is any- nyira a pillantás fénye, mint egy üzeneté. — Ha van még ideje, tessék visszajönni. Elmondhatom. széles mosollyal az arcán azt fogja mondani: „Szívem szotty, kapaszkodj !” És Dezsőké kapaszkodni fog. és a boldogságtól nemsokára olyan vörös lesz az arca, mint egy ünnepi zászlónak. Aztán a papa majd csiklandozni kezdi, amit Dezsőké hatalmas sikongatásokkal hálál meg, végül egy férfias kacsintás kíséretében valamelyik zsebéből elő fogja varázsolni a húszdekás Boci csokit, és Dezsőké kezei közé csúsztatja. A mama az ajtófélfának dőlve fogja végignézni kettejük játékát, s amikor a papa — mintegy jelezvén a móka befejeztét — néhányszor megütögeti Dezsőké popsiját, meg fogja kérdezni: — Éhes vagy? Erre a papa azit fogja válaszolni: „Mint a farkas”. A konyhában már meg lesz terítve. Bélszínrolót fognak enni sült krumplival. Minden pénteken bélszínrolót esznek sülit krumplival, bár a papa még sosem jegyezte meg, hogy például az egyoldalú táplálkozás mennyire egészségtelen .. . Zolfpzó nélkül ülnek majd az asztalnál, és eszik a bólszínrólót sült krumplival, pedig már mind a hárman legszívesebben kiköpnék, de hát a bél- színroió a viszonylag könnyen és gyorsan elkészíthető ételek közé tartozik, és még mindig olcsóbb, mint fél kiló hús ... Vacsora után, miközben a mama el fogja mosogatni a piszkos edényeket, Dezsőké be fog szaladni a szobába, hogy előkészítse a játékhoz való terepet: lepakolja a dohányzóasztalon lévő tárgyakat, hogy aztán szép, katonás rendben elhelyezhesse rajta társasjátékát, amit még Laci bácsitól, a mama barátjától kapott karácsonyra. Az a*neve, hogy Ki nevet a végén, és még nem veszett el belőle egyetlen bábu sem... Szóval elő fogja készíteni a terepet, de a papa megint azt fogja mondani, hogy most fáradt, meg amúgy sinqs sok ideje, talán majd legközelebb. így aztán Dezsőké ismét kénytelen lesz egyedül játszani. Általában úgy szokta megoldani a helyzetet, hogy a jobb keze az övé, vagyis De zsokéé, a hal pedig a papáé. 1 yenkor persze hagyja, hogy minidig a papa nyerjen. Még akkor is. ha netán ő állna jobban ... Ha így lesz, ma este megint figyelni fogja a papát, és ha tiszta lesz a levegő, hát csalni fog egy kicsit. Persze azt is tudja, hogy ilyenkor mindig tiszta a levegő, hiszen alig figyelnek rá ... Egymással szemben fognak ülni a fotelban, hangjuk megnyugtatóan fog folydogálni, egészen addig, amíg a mama barátjára nem terelődik a szó. — Lad jól van? — kérdezi majd epésen a papa, miközben fél szemmel Dezsőkét fogja figyelni. aki majd éppen a dobókockát fogja rázni az ujjai között. A mama arcára erre olyan csábos mosoly fog kiülni, mint egy egérfogóba rakott szalonna. — Remekül — fogja majd válaszolni, és hosszasan dicsérni kezdi majd Lad erényeit. — Akkor is pofátlanság, hogy csak úgy ideköltözzön — jegyzi majd meg a papa. — Ha már egyszer a bíróság nekem ítélte a lakást, mégsem vonulhatok zárdába — válaszolja majd a marna, és a nyomaték kedvéért föl fog állni, hogy megigazítsa a mellettük lógó képet, mely Ladt ánbázolja, amint éppen b ú vári elszerelésben áll valamelyik vízparton. — És te? — fogja mondani ezután. — Ügy hallottam. már nem vagy együtt azzal a kis szőkével... — Jók az informátoraid — fogja válaszolni erre a papa. majd egyre nagyobb indulattal ki fogja fejteni, hogy azzal a szőkével már több mint fél éve nincs együtt, amit a mama persze egyre fölényesebb mosollyal vesz majd tudomásul, s mire a papa a végére fog érni. a mamának már akkora lesz a szája, mint egy tízméteres madzag. — És te?! — tajtékzik majd tovább a papa. — Azt hiszed, hogy te talán szerencsésnek mondhatod magad?! Azt hiszed talán, hogy ezzel a Lacival megütötted a főnyereményt?! — Ennél a mondatnád hosszasan föl fog nevetni. — Igaz, miatta aztán nyugodtan állhatsz ... Ez az ember olyan randa. hogy nincs az a nő, aki az ágyába csalná!... — Ügy beszélsz, mintha te lennél az Alain Delon — vág vissza majd gúnyos elégedettséggel a mama. — Ha egyszer én vezettelek az oltár elé ... — Mert akkor még nem tudtam, hogy Lad a világon van! És ha így folytatod, eltiltom tőled a gyereket! — A mama szeme most olyan zavarossá fog változni, mint a körúti forgalom. — Minek jössz te ide egyáltalán? Azért, hogy engem szekálj ? Hát nem volt még elég? A papa most hosszasan nézni (kezdi a mamát. Szemét annyira beletúrja majd a mama arcába, hogy szinte fájni fog neki. — Szóval el ak»rod tőlem tiLta- ni a fiamat? — kérdezi majd a papa; hangja hideg lesz, mint egy kés. — Á, csak úgy kicsúszott a számon — legyint majd fáradtan a mama. — De azért normálisadban is viselkedhetnél. ‘ A papa erre be fog nyúlni a zsebébe, és elő fogja venni belőle a viilamosbérletét, és meg fogja mutatni a hátulját, amelybe egy fénykép lesz becsúsztatva: hármójukat ábrázolja, ahogy annak idején a fényképész beállította őket. Egészen oda fogja tolni a mama arca elé: — Látod? Ezen a képen még egészen normálisak voltunk. Halk nyikorgással fog kinyílni az ajtó, és Lad fog megjelenni a küszöbön. Szívélyesen kezet fognak rázni a papával, majd oda fog lépni Dezsőkéhez, és két csattané® puszit fog biggyeszteni arcocskájára, de Dezsőké tudni fogja, hogy ez is csak a pénteki ceremóniához tartozik, különben Lad bácsitól sosem kap pusziit A papa már nem fog visszaülni a fotelba, hiába marasztalják, Dezsőké F>edig gyorsan Ö6sze fogja rámolni a társasjátékot, és három perc alatt útra készen fog állni édesapja előtt. — Aztán vigyázzatok masatokra — fogja mondani a mama. azzal le fog hajolni Dezsőkéhez, hogy megigazítson a ruháján valamit, és ujjaival kicsit összegereblyézze a haját. — Ugye te is vigyázni fogsz magiadra, mamának szeme- fénye! Dezsőké majd sűrű ból ogatás okba kezd, mert szeretne már minél előbb kint lenni az utcán. iután be fog csukódni nögöttük az ajtó, és elindulnak efelé, Dezsőikét valami furcsa, negfoghataüan érzés fogja a ha- almába keríteni... Aztán be foglak ülni a papa autójába, és körié fogják furikázni a várost Féllé tre kell majd visszaérni ök, hát öbb mint félórájuk lesz még. De- sőke mosolyogva fog ki bámulni tz ablakon, s kicsit sajnálni fogja i járókelőket, akiknek nem ada- ott meg, hogy egy kényelmes utóban ülve utazzanak, mint ne- á. aki most az apjával utadat! lz apjával, amit nem tehet meg tündén gyermek. Mert akinek endes apukája van, annak talán K7éhe «e int hoev az apukájával sincs ... Unalmas, mint neki Laci bácsi. Nap mint nap látja, nap iránt nap beszél vele. De a papa. ő más. Ot egy héten csak egyszer •láthatja. Hát ezért várja mindig annyira a pénteki napot. De azt ma sem fogja elmondani neki. hogy talán ezért erednek el a könnyei minden elválás után. Aztán megszólal a csengő. Dezsőké kinyitja a szemét, aztán fölugrik az ágyról, és nem törődve semmivel, rohanni kezd az ajtó félé. Péntek van, öt óra múl hatott néhány perccel. összeállította; Rékasy Ildiké Az oldalpir rajzait Takács Rudolf készítette.
