Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-19 / 221. szám

FOLYTATTA MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás a 2. oldalról) és igazságügyi bizottság — mondta az előadó — együt­tesen és egyhangúlag java­solja, hogy az általános for­galmi adó és a személyi jö­vedelem adó új rendszerére való rátérést az Országgyű­lés egészében fogadja el. Ugyancsak javasolja a két bizottság, hogy a megalko­tandó két új törvényt a jö­vő év elején egyidejűleg léptessék életbe. Dobi Ferenc (Pest m., 6. vk.), a Medosz főtitkára az adóreformmal kapcsolatos szakszervezeti véleményeket összegezte, hangsúlyozva, hogy a kialakult álláspontok szerint a bevezetendő adó­rendszernek biztosítania kell az állam,! a gazdálkodó egy­ségek. a lakosság, illetve an­nak különböző rétegei között az arányos teherviselést. Kiemelte: fontos a fo­gyasztói áremelkedések szé­les körű és méltányos kom­penzálása egy átfogó, és a társadalom igazságérzetével összhangban álló szociálpo­litikával. Az ár- és adóre­formnak össze kell kapcso­lódnia egy megfelelően elő­készített bérreformmal, to­vábbá az egészségügy, a tár- sadálombiztosításv a szociál­politika és a lakásgazdálko­dás átfogó megújításával. Elmondta, hogy az előké­szítés időszakában egy sor kérdésben a szakszervezetek vezető testületéi viták során állapodtak meg állami part­nereikkel. 1A megállapodá­sok eredménye például a fő­munkaviszonyból származó keresetek bruttósítása, a szo­ciális ellátások, a gyes, a természetbeni juttatások adómentessége, a 48 ezer fo­rint adómentes jövedelem- határ, a 12 ezer forintos al­kalmazotti kedvezmény és a testi fogyatékosoknak nyúj­tott kedvezmény, a nyugdí­jasok nyugdíj melletti kere­setének kedvezőbb adóztatá­sa. a lakásépíttetők adóter­heinek mérséklése, a kitün­tetések adómentessége, az, hogy a szakszervezeti tag­díjjal csökken az adóalap, valamint a 25 milliárdos szociálpolitikai csomagterv. Szólt azokról a kérdések­ről is, amelyekben még nem sikerült megállapodni. Szük­séges például — a szakszer­vezetek véleménye szerint — az újítási díjak adóztatását egy év múlva felülvizsgálni. Fontos lenne a bérpótlékok reálértékének megőrzése is adómentességgel, vagy meg­felelő bruttósítással. Arra is figyelmeztetett, hogy az adó­reform nem lehet forrása a munkanélküliségnek. Végezetül javasolta: a kormány biztató szociálpoli­tikai szándékainak ellenőr­zésére a törvényeket olyan záradékkal lássák el, hogy egy év múltán az Ország- gyűlés tekintse át az addigi tapasztalatokat, s döntsön a módosításra szoruló kérdé­sekben. Elkerülni a nivellálási törekvéseket Boldizsár Iván (országos lista) író, a magyar Pen Club elnöke elöljáróban ar­ról szólt: nincs meggyőződ­ve arról, hogy a személyi jö­vedelemadó bevezetése való­ban hozzájárul az igazságo­sabb közteherviseléshez. Ügy vélekedett: ez az intéz­kedés éppen azokat a kis- és közép jövedelműeket sújt­ja, akiknek megélhetésük érdekében mellékfoglalko­zást is kell vállalniuk. A lakosság körében ta­pasztalható rossz közérzettel kapcsolatban kifejtette: a közvéleményre ismeretlen fogalomként zúdult rá az adó, s az alapfogalmakat nem tisztázó, türelmetlen, olykor kioktató szakzsargont használó tájékoztatás is lu­das abban, hogy az értetlen­ség az idő előrehaladásával csak fokozódott. Eck Tibor (Komárom m., 5. vk.), a Lakástextil Válla­lat tatai szőnyeggyárának igazgatója hangsúlyozta, hogy nem érvényesül az a rendezőelv, miszerint nem vállalatokra, hanem termék- csoportokra alakították ki az új termelői árindexet. Az ilyen, már a starthelyzet­ben meglévő hátrányos meg­különböztetésből következik, hogy az eddig jól gazdálko­dó termelők veszteségessé válnak, vagy alaphiányos pozícióba kerülnek. Kérte, hogy felvetését még a szep­tember végére jelzett végle­ges döntés előtt vállalati szakemberek bevonásával is­mételten vizsgálják meg, s azonos termékekre, azonos termelői árindexet állapít­sanak meg. Tétényi Pál, akadémikus, az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság elnöke ar­ról beszélt felszólalásában, hogy a műszaki fejlesztés szempontjából milyen ked­vező változásokat vár az új adórendszertől. Különösen fontosnak ítél­te meg, hogy a gazdasági eszköztárba rendszerszerű- en épüljenek be a műszaki fejlődés dinamizálására ösz­tönző sajátos, közvetlen adó- politikai és jövedelemszabá­lyozási eszközök. Az OMFB elnöke a személyi jövede­lemadó hatásáról szólva ki­fejtette: nagy a veszélye an­nak, hogy a rendszer beve­zetésének időszakában sok­helyütt felerősödnek a nivel­lálási törekvések, csökken a jövedelem-differenciálódás már elért szerény mértéke is. Varga Imre (országos lis­ta) szobrászművész, a kul­túra és/a gazdaság összefüg­géseit vázolva az alkotók helyzetének alakulásával foglalkozott. Egyetértett az adóreformmal, mindkét tör­vényjavaslattal'. A személyi jövedelemadó egyes elemeit bírálva, a többi között fel­hívta a figyelmet, hogy a művészeket, a nagyobb ér­tékű műtárgyak készítőit hátrányosan érinti, hogy az alkotás létrehozása a leg­több esetben meghaladja a maximálisan kedvezménye­zett 200 ezer forintot. Külö­nösen nehézzé, majdnem le­hetetlenné teszi a 200 ezer forintos határ a fiatal mű­vészek pályakezdését, és sújtják őket a felhalmozás progresszív adóterhei is. A jövedelmekkel arányos közteherviselést Zslgmond Attila (Budapest 5. vk.), a Budapest Galéria főigazgatója hangoztatta: a törvényjavaslat igazságos, a jövedelmekkel arányos köz­teherviselés megteremtését tűzte zászlajára. Ennek azonban ellentmondani lát­szik a nyugdíjasok adózta­tásának kérdése. A tervezet szerint ugyanis bármilyen magas nyugdíj után nem kell adózni, ugyanakkor a kis nyugdíj vagy a szeré­nyebb nyugellátás — a ki­egészítő jövedelemmel ösz- szevonva — könnyen az adózó sávba csúszhat, holott esetleg jóval elmarad a ma­gas nyugdíj összegétől, ja: vasolta, hogy a nyugdíjak és a kiegészítő jövedelmek együttes összege évi 120 ezer forintig legyen adómentes. Elek József (Borsod-Aba- új-Zemplén m. 13. vk.), az ózdi Kohászati Üzemek hen­gerésze a személyi jövede­lemadóhoz fűzött észrevéte­leket. Megítélése szerint so­kak számára nehezen érthe­tő az új adórendszer, s az ebből származó aggodalmak­ra nem kaptak kielégítő ma­gyarázatot. Felhívta a figyelmet a jö­vedelmek és juttatások lak­helyszerinti indokolatlan különbségeire — különös­képpen az áramdíj egysége­sítését szorgalmazta — és indítványozta, hogy a lakos­ság közcélú befizetéseit pél­dául a közműfejlesztési hoz­zájárulást, részesítsék adó- mentességben. Elek József hozzászólása után az elnöklő Péter János köszöntötte az Országgyűlés jogi bizottságának meghívá­sára hazánkban tartózkodó francia parlamenti küldött­ség tagjait, akik pénteken ismerkedtek a magyar tör­vényhozás munkájával, módszereivel, s „belehall­gattak ”a parlamenti vitába. Ezután Vári Miklós (Csongrád m., 16. vk.), az Apátfalvi Aranykalász Ter­melőszövetkezet művezetője elmondotta, hogy a korábbi­nál is nagyobb gondot kell fordítani meglévő javaink védelmére, a tűzesetek elle­ni védekezés fejlesztésével, a tűzoltók munkájának ha­tékonyságának javításával. Javasolta a képviselő, hogy a Magyar Szabványban sze­replő tűzoltó-felszerelések átalános forgalmiadó-kulcsa nulla legyen. Kállai Ferenc (országos lista) színész. Mint elmond­ta, a jobb munkáért több pénz, a becstelen életért pe­dig mellőzöttség járjon. Ez így lenne helyes, de attól kell tartani, hogy a még oly jó törvények sem mindig ér­vényesülnek, mert fenn­akadnak a tehetségtelen végrehajtók mélaságán. Ezért is kérte, hogy a kor­mány munkaprogramját és az adóval kapcsolatos tör­vényeket olyan tehetséges emberekre bízzák, akik vi­gyáznak a következetes vég­rehajtásra. Lásztity Radomir (Buda­pest, 31. vk.), a Budapesti Műszaki Egyetem tanszék- vezető tanára elmondta, hogy a törvénytervezet elő­készítése során javaslatot terjesztett be az Országgyű­lés jogi, igazgatási és igaz­ságügyi, valamint terv- és költségvetési bizottságához a magas szintű tudományos, kutató-fejlesztő munkához kapcsolódó egyes tevékeny­ségek preferálására. Á két bizottság együttes ülése nem fogadta el ezeket az indít­ványokat,' ezért Lásztity Ra­domir kérte az Országgyű­lést, hogy ezúttal megismé­telt kompromisszumos jelle­gű javaslatait bocsássa sza­vazásra. Indítványának meg­felelően a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló tör­vénytervezet vonatkozó ré­szének tartalmaznia kelle­ne a kutatás-fejlesztés fo­galmát is, a végrehajtási rendeletben pedig az ezek­hez tartozó néhány tevé­kenység is szerepelne a fel­sorolásban. Lékai Gusztáv (Hajdú-Bi- har m„ 13. vk.). a Nagyalföl- di Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat üzemigazgatója a törvényalkotási folyamat kö­vetkezetlenségeit bírálva rá­mutatott, hogy a személyi jö­vedelemadó várható hatásai ellentétbe kerülhetnek a csa­ládjogi és a földtörvény el­veivel és céljaival. Ezért ja­vasolta. hogy a személyi jö­vedelemadó-rendszert 1990- íg fokozatosan formálják át családi adórendszerre. A gépikocsivásárlásna be­fizetett előlegekkel kapcso­latban két lehetőséget aján­lott megfontolásra. A jelen­legi kamatfeltételek fenntar­tása esetén illesse adómen­tesség a vételár-előleget, vagy — az általa igazságos­nak .tartott megoldás szerint — az általános kamatozási feltételek szerint kezeljék ezeket a pénzeket. Balogh László (Békés m., 14. vk.), a Békési Egyetér­tés Mgtsz elnöke a válasz­tópolgárok véleményét tol­mácsolva kiemelte: tapasz­talható az aggodalom, hogy a személyi jövedelemadó be­vezetésével az életszínvonal nagy mértékben csökkenni fog. Ezért fontosnak tartot­ta, hogy a kormány gondos­kodjék arról: a főállású munkaviszonyból származó nettó kereset. ne csökkenjen az adóreform bevezetésekor, még akkor se, ha ez kedve­zőtlen hatású lesz a terme­lőszövetkezetek és a vállala­tok eredményeire. Dr. Horváth Jenő (Buda­pest 1. vk.), a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke többek között utalt arra, hogy egyetért a kormány munkatervével és a két adó­törvény elfogadásával, de fenntartotta egy korábbi módosító javaslatát, amely a nyugdíjasok adóztatásának méltányosabb rendezésére irányul. Búzás Józsefné felszólalása Búzás Józsefnét, Szolnok megye 14. sz., választókerü­letének képviselőjét, a Jász- árokszállási Hímző- és Sző­nyegszövő Háziipari Szövet­kezet elnökét mint felszóla­lásának kezdetén elmondott ta, -a törvényjavaslat isme­retében a magyar nép szel­lemi vagyona legszebb és legbecseseibb kincsének, a népművészeti tevékenység jövőjének kérdése késztette hozzászólásra. Az ország né­pi iparművészeti és hagyo­mányos háziipari termelésé­nek 80 százalékát mintegy 800 millió forint nagyság­rendben ötven szövetkezet állítja elő. Ezek a termékeik esztétikai értéket is jelente­nek, s mint egyszerű köve­tek — exportjuk révén — el­viszik nemzeti kultúránk egy-egy darabját a világ minden tájára. A népi ipar- művészeti tárgyak előállítá­sa nem szokványos ipari te­vékenység. Itt általában gé­pek nélkül zajlik a termelés, ezek a tárgyak a népművé­szetet értő és szerető ember kétkezi munkája nyomán jönnek létre. A rendkívüli munkaigényesség következ­ménye, hogy amíg az ipari szövetkezeteknél a bérkölt­ség átlagosan a termelési költség 15 százalékát sem teszi ki, addig ez az érték a népi iparművészeti és ha­gyományos háziipari szövet­kezeteknél 30—40 százalék. A munkabérterheknek az el­múlt időszakban lezajlott egyre nagyobb mértékű eme­lése jelentős mértékben megterhelte az érdekeltségi alapokat, már már előreve­títve az alaphiányos gazdál­kodás árnyékát. A tervezett adó és árreform a népi ipar- művészeti tárgyakat előállí­tó szövetkezeteket még az eddiginél is kedvezőtlenebb helyzetbe hozza. Ezek a ter­mékek ugyanis napjainkig mentesek voltak a forgalmi adó alól. A tervezett magas adókulcs alkalmazása azzal jár, hogy az eddig is viszony­lag drága termékek fogyasz­tói ára átlagosan 15—18 szá­zalékkal emelkedik, ami je­lentős keresletcsökkenéshez vezet. Búzás Józsefeié javasolta, hogy a zsűrizett népművé­szeti termékek mentesülje­nek a 25 százalékos forgal­mi adó alól. A képviselő döntő érvként megemlítette: szabályozórendszerünk ál­Buzás Józsefné felszólalását mondja tálában arra ösztönöz, hogy a gazdálkodó szervezetek ter­melésük hatékonyabbá téte­lére a gépesítésre és az élő­munka ésszerűbb felihaszná­lására törekedjenek. Csak­hogy a népművészeti és há­ziipari szövetkezetek a gaz­dálkodáson 'kívül még egy sajátos szerepet is betölte­nek: hagyományőrző felada­tai hasonlóan fontosak mint a gazdaságiak. A népművé­szeti termékeket ugyanis éppen az teszi értékessé, hogy azok hagyományos mó­don kétkezi munkával ké­szülnek. Amennyiben a kor­mány e tevékenységet fenn kívánja tartani, úgy ezekre a szövetkezetekre a tömeg- termelésre méretezett szabá­lyozókat nem szabad ráeről­tetni. Tetézi a gondokat, hogy elbben az ágazatban sok a megváltozott munkaképes­ségű és a bedolgozó, akiket nem lehet átcsoportosítani a népgazdaság hatékonyabb munkaterületeire. Sok közöt­tük a kis nyugdíjjal rendel­kező idős ember is, aki rá­utalt erre a munkára. S ugyanakkor értéket tesz le a társadalom, asztalára. Búzás Józsefné arról is szólt, hogy a tervezett bér­tömegszabályozás éppen a bedolgozói foglalkoztatás visszafejlesztését diktálja, hiszen a létszám csökkenté­sére ösztönöz. Elmondta, hogy ebből eredően munká­juk nem jelenne meg ter­melési értékként, szociális problémáik pedig a jelenle­ginél is nagyobb terhet ró­nának a népgazdasági költ­ségvetés számára. Viola Károly (Pest m. 14. vk.), műszaki előadó felszó­lalásában megismételte a jogi, igazgatási és igazság- ü‘»vi, illetve a terv- és költ­ségvetési bizottság legutóbbi együttes ülésén előterjesztett javaslatát, s e kérdésben kü­lön szavazást kért. Javaslatában a magánsze­mélyek jövedelméből az ál­taluk eltartottak után szemé­lyenként évi 9600 forint adó- mentességet indítványozott. Ez nemcsak a kiskorú gyer­mekekre. hanem az anyagi­lag tartásra szoruló nyugdí­jas hozzátartozókra is vonat­kozna. Horváth Miklós (Fejér m„ 3. vk.), a Fejér Megyei Állat­egészségügyi és Élelmiszer- ellenőrző Állomás állatorvo­sa javasolta, hogy a költség­vetés kezelje külön a társa­dalombiztosítási összegeket, és akikor nem fog gondot okozni a nyugdíjak, a csalá­di pótlók, a gyes. a gyed vá­sárlóértékének megőrzése, sőt esetenként emelése sem. Nem indokolt viszont az — hangsúlyozta —. hogy a szakszervezeti tagdíjak, ne számítsanak be az adóalap­ba. Ez ugyanis ellenkezik az adórendszer azon elvével, hogy miinél kevesebb ked­vezményt és kivételt adjon. Ilyen meggondolásból — hangsúlyozta a képviselő — a párt-, a KISZ-, a Vöröske­reszt- és a sportköri tagdíjak is levonhatók lennének. Fehér Tibor (Veszprém m„ 1. vk.), a Közlekedésgépésze­ti Szakközépiskola és Gép- gyártásteohniikai Szerelő- ipari Szakmunkásképző In­tézet igazgatója szomorúan vette tudomásul, hogy a sze­mélyi jövedelemadó tör­vénytervezete az innovatív tevékenységek kapcsán meg sem említi a szinte vala­mennyi reál-egyetemen, fő­iskolán külső intézmények megbízásából végzett mun­kákat. A megbízásos kutatá­sok megkülönböztetés nélkü­li megadóztatása jelentősen csökkentheti az oktatók, ku­tatók érdekeltségét a fej­lesztésben. az újítótevékeny- ségben, s egyúttal mérsékel­heti fontos állami és egyete­mi bevételeket. Az exporttámogatás megszüntetésének gondjai Tölgyes István (Szabolcs- Szatmár m„ 10. vk.), a Cse­pel Művek Szerszámgépgyá­ra nyírbátori gyáregységének üzemfenntartó osztályveze­tője életkorából adódóan a fiatalok szemszögéből vizs­gálta a törvénytervezeteket, s feltette a kérdést: hogyan változik az ifjúság helyzete, a közeljövőben milyen elér­hető életcélokat tűzhetnek maguk elé, miként változik az önálló életkezdés, a lakás­hoz jutás, a gyermeknevelés feltételrendszere. A szociál­politikai intézkedések mind­ezek megkönnyítésére töre­kednek, ám sem a visszaigé­nyelhető adó. sem az előta- karékosség, sem a különbö­ző kedvezmények, sőt még a családi pótlék-emelés a gyed és a gyes sem javít —a se­gítő szándék ellenére sem — a fiatalok várható helyzetén. Legfeljebb az eddig is meg­lévő feszültségek növekedő ütemét fogja lassítani. Nagyiványi András (Buda­pest. 19. vk.), a Villan yszere- lőipari Vállalat vezérigazga­tója többek között a tör­vénytervezet hibájaként rót­ta fel, hogy nem tárgyalja a táppénzzel kapcsolatos kér­déseket. holott ez önmagá­ban a kiáramló jövedelem­nek mintegy 10 százalékát /teszi ki. Ezzel kapcsolatban javasolta, hogy szüntessék meg azt a rendeletet, amely ■kimondja, hogy a táppénz el­ső három napra jutó összegét a vállalat költségei között köteles1 elszámolni. Fodor Pál (Csongrád m.. 15. vk.). a Szegedi Szalámi­gyár és Húskombinát makói gyárának igazgatója felhívta a figyelmet arra. hogy a ter­melői árindexek nyilvános­ságra hozatalánál nem de­rült ki egyértelműen, milyen elvek alapján csökkentették a termelőd árakat. Szólt ar­ról. hogy az export-,támoga­tások gyors megszüntetése nehézségeket akozhat, kivált azoknak a gazdálkodó egysé­geknek. amelyeknek jelentős az exportja. Amennyiben változik a konvertibilis ex­port támogatásának rendsze­re — mondotta — számolni kell azzal, hogy több válla­lat kénytelen lesz csökken­teni kivitelét. Borbély Sándor (Budapest, 34. vk.), a Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalat csoportvezetője az egyik fő gondként említette az adósá­vok és adókulcsok olyan meghatározását, ami szerint az adózási kötelezettség' számottevően sújtja az „át- Lagdolgozót”, az anyagi ja­vak megtermelőjét. Javasla­ta szerint az átlag fölötti jö­vedelemmel rendelkezőket kellene nagyobb mértékben megadóztatni. Szentágothai János (orszá­gos lista) akadémikus a ter­vezett adóreformról szólva elöljáróban leszögezte: nincs vesztegetni való idő, annak ellenére, hogy az adózás po­zitív és negatív, pszichikai és gazdasági hatásainak meg­jóslása a hosszú távú me­teorológiai előrejelzésnél is nehezebb. Gazdaságunk válságszituá­ciójánál sokkal nagyobb baj — vélekedett a képviselő — társadalmunk gyorsan mé­lyülő erkölcsi válsága. En­nek keserű gyógyszereként üdvözölte a személyi jöve­delem megadóztatását. Fetter Gyula (Pest m. 23. vk.). a Pest Megyei Mű- anyagipari Vállalat (PEMÜ) főművezetője véleménye sze­rint a jogszabálytervezet ép­pen azokat érinti legkedve­zőtlenebbül — még ha csak időlegesen is —. akik már ma is nehezen tudják szin­ten tartani életszínvonalu­kat. A főmunkaidőben 15— 20 ezer forintot keresőknek valószínűleg nem lesz. majd szükségük túlmunkára, má­sodállásra, mellékfoglalko­zásra. de az a fiatal, aki csupán a társadalmi átlag­nak megfelelő 5—6 ezer fo­rinthoz jut munkahelyén, akinek egy-két gyermek ne­velése mellett még önálló otthont is kell teremtenie — rákényszerül a mellékjö­vedelem utáni hajszára. A vita a negyedik munkanapon folytatódik Pregun István (Szabolcs­Szatmár m.. 1. vk.), a Nyír­egyházi Hittudományi Főis­kola rektora nyugtalanító­nak ítélte, hogy sem a tö­megtájékoztatási eszközök, sem pedig a pénzügyi szak­emberek nem szóltak teljes részletességgel az ‘ ország nyilvánossága előtt arról, milyen következményekkel járna, ha az Országgyűlés elutasítaná a törvényjavas­latot. Ha ez így lenne, ak­kor a „nagyobbik rosszat” választanák, vagyis gazdasá­gilag, anyagilag, erkölcsileg még rosszabb helyzetbe ke­rülne az ország népe. * * * Ezzel az Országgyűlés őszi ülésszakának harmadik mun­kanapja — amelyen Sarlós István. Péter János és Cser- venka Ferencné felváltva el­nökölt — befejeződött. Szom­baton a képviselők az álta­lános forgalmi adóról és a magánszemélyek .jövedelem- adójáról szóló törvényjavas­latok feletti vitával folytat­ják munkájukat. * * * Pénteken, a plenáris ta­nácskozást követően — az esti órákban — együttes ülést tartott az Országgyű­lés terv- és költségvetési, va­lamint jogi. igazgatási és igazságügyi bizottsága, hogy megvizsgálja azokat az újabb módosító javaslato­kat. amelyeket több képvi­selő fogalmazott meg a két törvényjavaslat parlamenti vitájában. Az ülésen részt vett Sarlós István, az Or­szággyűlés elnöke is. A két bizottságnak a szó­ban forgó javaslatokkal kap­csolatos állásfoglalását a parlament szombati ülésén ismertetik.

Next

/
Thumbnails
Contents