Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-17 / 219. szám

(Folytatás a 2. oldalról) Sofcan felvetik, hogy a kis- vagy közepes jövedelműek miért adózzanak? Erre azt lehet válaszolni: azért, mert a jövőben az állam az ő bo­rítékjaikban is elhelyezi azt a pénzt, amit eddig a vál­lalattól, vagyis a dolgozótól vont eL Azért teszi ezt, hogy világossá váljék: a közkia­dások fedezetét nem a tár­sadalom felett álló állam, hanem az állampolgárok ál­lítják elő, s ha rajtuk ke­resztül jut a költségvetésbe, jobban odafigyelnék a köz­pénzek felhasználására, a közpénzből gazdálkodók pe­dig nagyobb felelősséggel sá­fárkodnak a közkiadásokkal, az adófizetők pénzével. Az adórendszer eszköz, amit használni lehet jól is, rosszul is. A kormányzat fe­lelőssége, hogy jól alkalmaz­za, legyen ereje és bátorsá­ga legyőzni az indokolatlan ellenállást, és ugyanakkor engedjen utat minden olyan éssizerű javaslatnak, ameUy a rendszer menet közbeni tökéletesítését szolgálja. A kormány — összhang­ban a Központi Bizottság 1987. júliusi határozatával — úgy ítéli meg, hogy bérrend­szerünk reformjára is szük­ség van. Ennek napirendre tűzését éppen a népgazdaság, ezen belül az állami szektor nem kielégítő teljesítménye kívánja meg. Nem folytatha­tó tovább az a gyakorlat, hogy a népgazdaság nehéz helyzetére való hivatkozás­sal — az egyén, illetve a dolgozó kollektíva teljesít­ményére való tekintet nél­kül — visszafogjuk a bért és nivelláljuk a bérarányokat. A bérreform tehát nem olyan tennivaló, amellyel majd akkor kell megbirkóz­nunk, ha ehhez a feltételek rendelkezésre állnak. Ellen­kezőleg: nélküle, a teljesítés­ben való tényleges egyéni és kollektív érdekeltség megszi­lárdítása, létrehozása nélkül nincsenek reális esélyeink arra, hogy a népgazdaság helyzete érdemben javuljon. Az államigazgatás ésszerűsítései Megengedhetetlen leegy­szerűsítés lenne ugyanakkor a bérreformot általános, el­lenszolgáltatás nélküli reál­béremelésként felfogni, mint köztudott, a reálbérek álta­lános emelésére a közeli években nem nyílik módunk. A bérreform — amely el­gondolásaink szerint széles önállóságot ad a vállalatok­nak a bérrel mint termelési költséggel való gazdálkodás­ban —, a gazdasági reform- folyamat szerves része. A kormány a közeljövőben programot dolgoz ki a bér­reformra, amelynek folya­matos megvalósítása már 1988-ban megkezdődhet. Olyan esztendők előtt ál­lunk, amikor azt sem lehet elosztanunk, amit megter­meltünk, amiért megdolgoz­tunk. Ha átmenetileg is, és szerény mértékben is, de csökkentenünk kell a lakos­sági fogyasztást. A fogyasz­tói áraiknak az előző évek­ben megszokottnál jelentő­sebb emelése most elkerül­hetetlen. A kormány szilárd elhatározása, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel csökkenti az inflációs nyo­mást. Az 1988-ra tervezett 14—15 százalékos átlagos fo­gyasztói áremelést követően már 1989-től csökkentjük az áremelkedés ütemét. A kor­mány munkaprogramja eb­ben a jelenlegi helyzetben is felelősen foglalkozik az élet- színvonal, a társadalmi, szo­ciális gondoskodás feladatai­val. Az átrendeződéssel együttjáró feszültségek eny­hítésére külön intézkedése­ket tervezünk. Az elhelyezkedésben, s foglalkoztatásban várható nehézségek ellenére a kor­mány garantálja a szociális biztonságot. A kiegyensúlyo­zottabb szociális viszonyok érdekében tervbe vettük a szociálpolitika megújítását. Ennek keretében a központi és helyi eszközöket elsősor­ban a fiatalok, a gyermekes családok, az időskorúak, a hátrányos helyzetűek ellátá­sára összpontosítjuk. Ilyen szellemben terjesztjük az Országgyűlés elé 1988-ban a nyugdíjrendszer módosítását. Család- és népesedéspoliti­kai céljainkkal összhangban gondoskodunk az ezt szolgá­ló eszközrendszer fokozatos kiépítéséről, korszerűsítésé­ről. A következő három év­ben a lakásépítést, -felújí­tást és a minőségi cseréket is számítva mintegy 550— 600 ezer család lakáshelyzete változik kedvezően. Ehhez új lakásgazdálkodási rend­szert kell kidolgoznunk, igazságosabb támogatási rendszer kialakításával kell segítenünk az otthonterem­tés feltételeit. Tisztelt Országgyűlés! A kormány tisztában van azzal, hogy csak akkor sze­rezheti meg a programhoz nélkülözhetetlen társadalmi támogatást, ha érezhetően megnő a társadalmi ellenőr­zés, ha az állampolgárok képviselőik útján és közvet­lenül is felelősen szólhatnak bele a gazdasági célok és eszközök kijelölésébe. A kormány munkamódsze­rének megújítása szempont­jából az államigazgatás köz­ponti szervei munkájának ésszerűsítése és összehango­lása, valamint a döntési jogkörök és a felelősségi vi­szonyok világos elhatárolá­sa a legsürgetőbb felada­tunk. Azt ákarjuk elérni, hogy a Minisztertanács első­sorban nagy horderejű kér­déseikben döntsön, és ne ter­heljék részletkérdések. A kormány mellett olyan szak­értői hálózat kialakítására van szükség, amely képes az egyébként nélkülözhetetlen hivatali szakértelmet és ágazati szemléletet kontro­lálni, és az egységes kor­mányzati szempontokat meg­fogalmazni. A Miniszterta­nács munkájának testületi jellegét olyan módon kíván­juk erősíteni, hogy ezzel együtt az adott államigazga­tási terület irányításában növekedjen a miniszteri ön­állóság és felelősség. Külpolitikánk alapelvei - nemzetközi viszonyok A vállalati önállóság fej­lesztésével párhuzamosan ol­dani szándékozunk az irá­nyítás túlzott ágazati zárt­ságát, a népgazdaság egé­szében pedig a merev funk­cionális és ágazati elkülönü­lést. Célunk annak elősegíté­se, hogy a gazdasági minisz­tériumok egy adott népgaz­dasági ág átfogó, tulajdon­formáiktól független szabá­lyozására, befolyásolására, ne pedig a vállalatok hi­erarchikus irányítására kon­centráljanak. Közeli teendőink sorába tartozik, hogy rendezzük egyes országos hatáskörű államigazgatási szervek je­lenlegi ellentmondásos hely­zetét. Azokat a szerveket, amelyeknek valójában nincs államigazgatási jellegük, sa­játosan szabályozott válla­lattá vagy költségvetési in­tézménnyé tervezzük átala­kítani. A Minisztertanács, mint az államigazgatás központi szerve, megkülönböztetett fi­gyelmet fordít az államappa­rátus munkájára, munkafel­tételeire, s minden szinten növelni kívánja a munka szakszerűségét és a törvé­nyességet. A nehezedő gazdasági kö­rülmények nemcsak az ál­lampolgári, hanem a hivata­li fegyelmet is lazítják, ked­veznek a korrupciónak, a pozícióval, a gazdasági ha­talommal” való visszaélés­nek. A kormány a gazdasági okok lehetőség szerinti meg­szüntetése mellett, minden lendelkezésre ál ó eszközzel fel akarja venni a harcot a negatív társadalmi tenden­ciák ellen. Céljainkból következik, hogy magát az államot is olcsóbban kell működtet­nünk. Nagyon fontos termé­szetesen, hogy az állami költségvetés kiadásainak csökkentésére irányuló tö­rekvéseink során ne ker­gessünk illúzióikat és ne kö­vessünk el hibákat. Az egészségügyre vagy az okta­tásra fordított összegek csök­kentése például nem lehet célunk, de a hatékonyabb működést, a gazdaságosabb felhasználást itt is elő kell mozdítani. Biztonságunk és nemzetközi kötelezettsége­ink teljesítésének garantá­lásával egyidejűleg takaré­kosabban kell gazdálkod­nunk a védelmi kiadásokkal. Álláspontunk szerint az állami szerveknél kisebb létszámú, de képzettebb, jobban megfizetett appará­tusra van szükség. Ezt már régen hangoztatjuk, de ér­zékelhető eredményeket még alig mutathatunk fel. Ezért itt is fordulatra van szük­ség. Elhatározott szándékunk, hogy munkánkat az eddigi­nél jobban az Országgyűlés ellenőrzése alá helyezzük. A nagyobb jelentőségű kormánydöntések, illetve minisztertanácsi jogszabá­lyok előkészítésénél foko­zottabban támaszkodunk az országgyűlési bizottságok, il­letve a képviselők vélemé- ményére és javaslataira. A kormány parlamenti kap­csolatainak szervezésére már a közeljövőben létrehozzuk a Minisztertanács munkaap­parátusa részeként működő parlamenti titkárságot. A kormány szándékairól és döntéseinek indokairól, a népgazdaság helyzetéről az eddigieknél rendszeresebben kívánjuk táiékoztatni az or­szág közvéleményét. A társadalmi-érdekkép­viseleti szervekkel való kap­csolatok fejlesztésében a kormány abból indul ki, hogy az államigazgatás fel­adatkörének és szervezeti túlméretezettségének csök­kentésével együtt fokozot­tabban kell kérnie a társa­dalmi szervezetek, érdek- képviseletek támogatását. Valódi társadalmasításra gondolunk, amely módot ad arra, hogy a kormány part­neri együttműködést folytat­hasson a társadalmi szerve­zetekkel, érdekképviseletek­kel. egyesületekkel. A kormány gondoskodni kíván a tanácsi önkormány­zat gazdasági és személyi feltételeinek javításáról, a tanácsi szakigazgatás szín­vonalának emeléséről. Tisztelt Országgyűlés! A kormány munkaprog­ramjának végrehajtásában bizakodva épít a nemzetközi viszonyok kedvező alakulá­sára. Külpolitikánk alapelvei is­mertek és változatlanok. Ezeket mind a cárt XIII. kongresszusa, mind az 1985- ben itt elfogadott kormány- program egyértelműen je­lölte meg. A Magyar Nép- köztársaság kormányának külpolitikája a következő időkben is ezekre épül. Megelégedéssel és bizako­dással vesszük tudomásul, hogy a Szovjetunió és más országok következetes poli­tikájának eredményeként érezhetően javulnak a világ­béke megőrzésének esélyei. A világpolitikát döntően meghatározó szovjet—ameri­kai viszony alakulásában örömmel tapasztaljuk, hogy a legfontosabb területeken felismerték a kölcsönös egy­másra utaltságukat és azt, hogy egy biztonságosabb vi­lág megteremtéséért erősíte- niök kell kapcsolataikat, az egymás iránti bizalmat. E folyamat kedvezően befolyá­solja a nemzetközi légkört. Az utóbbi évek talán leg­nagyobb figyelmet keltő és érdemlő világpolitikai fejle­ménye, hogy a szocialista országokban mélyreható tár­sadalmi -gazdasági átalaku­lások kezdődtek. E folyamat­ban kiemelkedő jelentőségű­ek a Szovjetunióban megkez­dett reformok, radikális vál­tozások és a vezetés egyre inkább meghonosodó új stí­lusa. A szocialista országok újszerűén válaszolnak a tár­sadalmi fejlődés, valamint a gazdasági, tudományos-mű- szaki világméretű haladás kihívásaira, s ez a tény is jó irányba, érdemben befolyá­solja a nemzetközi viszonyo­kat. S bár mindez — termé­szetszerűleg — az adott or­szágok sajátosságainak meg­felelően más és más módon történik, mégis mind erőtel­jesebb a szándék, hogy okul­junk egymás tapasztalatai­ból. Hazánk kapcsolatai a fej­lett tőkés országokkal, a bé­ke megőrzésében meglévő köaös érdekeltségre, a köl­csönösen előnyös együttmű­ködésre való törekvés jegyé­ben fejlődnek. A magunk ré­széről a továbbiakban is minden szinten fenn kíván­ják tartani az érdemi pár­beszédet. Történelmi hagyománya­inkkal, földrajzi helyzetünk­kel összhangban és a helsin­ki záróokmány szellemében kiemelkedő jelentőséget tu­lajdonítunk és cselekvő ré­szesei vagyunk az európai együttműködési folyamatnak. A gyakorlatiban bizonyítot­tuk, hogy hazánk társadal­mi-gazdasági kibontakozását olyan irányokban keressük, amelyek összhangban van­nak a Helsinki által felszín­re hozott politikai értékek­kel. Ennek jegyében hatá­roztuk el, hogy az utazási lehetőségek további könnyí­tésével — többek között az utazások gyakoriságára vo­natkozó korlátozás megszün­tetésével is — előmozdítjuk a népek közeledését, együtt­működését. A fejlődő országokhoz fű­ződő kapcsolataink alakítá­sában továbbra is alapelv­nek tartjuk a valamennyi­ünk számára hasznos együtt­működés fejlesztését Ha­zánk — erejéhez mérten — a jövőben is támogatja erőfe­szítéseiket, amit a társadal­mi feLemelkedésért, az igaz­ságos gazdasági világrend megteremtéséért kifejtenek. Tisztelt országgyűlési kép­viselők! A kormánynak saját mun­kaprogramjáért magának kell viselnie a felelősséget, s ezt nem is szándékozik más­ra áthárítani. Minthogy azonban a program az egész társadalmat érinti, senki — sem az állampolgárok, sem a társadalmi szervezetek, és különösen nem a gazdálko­dó egységek — nem érezhe­ti magát a kívülálló pozíció­jában. Lehetőségeink a cse­lekvésre különbözőek, fele­lősségünk sem ugyanaz: a legnagyobb az országot irá­nyító politikai-állami testü­leteké, szerényebb az egyes állampolgáré. Mégis a leg­több eredmény az állampol­gári közreműködésből szü­lethet, .hiszen végső soron az egyes emberek teljesítmé­nyeiből áll össze az, ami a népgazdaság eredménye lesz. Ä változásnak most szorí­tó kényszere hat. Ezt csak­nem mindenki látja, felis­meri. Nem mindegy azon­ban, hogy ennek milyen irá­nya alakul ki s hogy az irányt mi tartjuk-e akara­tunk, szocialista értékren­dünk szerint, vagy sodró­dunk az eseményekkel. Meg kell újulnunk, de úgy, hogy eddig létrehozott történelmi jelentőségű értékeink meg­maradjanak., sőt alapjait megszilárduljanak. A kormányban megvan az elhatározottság, hogy a hely­zetünkből adódó nehéz dön­téseket is felvállalva, stabil lizálja a gazdaságot és elő­készítse a társadalmi meg­újulással, a politikai, állami mechanizmus reformjával is együttjáró kibontakozást A kormány nem kívánja sem önöktől, sem pedig a társadalomtól, hogy örülje­nek a válható terhelknek. Azt viszont kéri, hogy ha jó­váhagyják ezt a programot, és azt önökön keresztül a társadalom is elfogadja, a végrehajtás legyen közös ügyünk. A nemzeti érzés mélyen benne él minden tisztessé­ges emberben. A más né­pek iránti tisztelet és meg­becsülés is akkor hiteles el­sősorban, ha a hazánk és népünk szeretőiére épül. Ép­pen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy amikor most honfitársainkat közös cselek­vésre szólítjuk, érezzük át annak jelentőségét, hogy a haza sorsáról és jövőjéről van szó — mondotta Srósz Károly. Vita a kormány munkaprogram-tervezetéről A Minisztertanács elnöké­nek expozéját követően megkezdődött a kormány munkaprogram-tervezetének vitája. Gajdócsi István (Bács-Kis- kun m., 13. vk.). a Bács-Kis- kun Megyei Tanács elnöke a Mit várnak a Szolnok megyei képviselők? Vélemények a törvényjavaslatokról Egy országgyűlési ülésszak témája iránti érdeklődést két mérőszám mu­tatja csalhatatlanul a Parlamentben: az egyik a karzaton helyet foglalók száma, a másik a felszólalók aktivitá­sa. Nos, tegnap a hétszáz karzati hely­re nyolcszáz belépőt kellett kiadni, ami pedig a véleménynyilvánításra jelent­kező honatyákat illeti: hetvenen jelez­ték, hogy szólni kívánnak, és ha terje­delmes lesz a mondókájuk. akár négy­öt napig is eltarthat az ülésszak. El­képzelhető. hogy valaki felvetéssel él. miszerint maximálják a felszólalások időtartamát, ebben az esetben talán három nap is elegendő lesz ahhoz, hogy közös nevezőre jussanak a képviselők. Mindezzel csak azt kívántam érzé­keltetni, hogy a mostani ülésszak nem egy a sok közül, hanem akár sorsfordí­tó mérföldkő is lehet a most zajló ta­nácskozás. Szerdán 10 óra előtt a Szol­nok megyei képviselők közül néhányat arról kérdeztem: milyen várakozással foglalnak helyet a széksorokban? A válaszokból az derül ki, hogy az elő­készítés időszakában bőségesen volt idő eszmecserére. Így nem volt hiába­való a vélemények egyeztetése a leg­különbözőbb fórumokon. A kezdeti vé­leménykülönbségek a csoportüléseken és a parlamenti bizottság összejövete­lén nagyjából egy közös pólus köré rendeződtek. Természetesen: valameny- nyi kétséget nem sikerült eloszlatni az ülésszak kezdetéig, erre a napjaink­ban kell majd módot találni. Hajós Ferenc, a Törökszentmiklósi Baromfi- feldolgozó Vállalat igazgatója például úgy véli, hogy a cél világos, az eszkö­zök is a rendelkezésünkre állnak, de vajon az intézményrendszerünk képes lesz-e megújulni, a kibontakozás idő­szakában? Egészen konkrétan: a kép­viselő úgy gondolja, hogy bajainkban benne van az is, miszerint korábban nem az objektiv szükségleteknek meg­felelően kapták az üzemek, vállalatok, szövetkezetek az ilyen-olyan támoga­tást, de még a hitelek visszatérítésének sem volt meg minden esetben a garan­ciája. Gyakran személyes kapcsolatok döntöttek a közpénzek elosztásában. Jó lenne hinni, hogy ez a jövőben más­ként lesz. Dr. Kádár Magdolna kunhegyest képviselő azt tartotta figyelemre mél­tónak, hogy a paralmenti bizottsági üléseken egyetlen vélemény sem ma­radt visszhang nélkül. Valamennyi fel­vetésre reagáltak az érdekeltek, még­hozzá nem tessék-lássék módon ütve el a kérdés élét, de imponáló felké­szültséggel, alapos érvrendszerrel ma­gyarázva meg, mit, miérti tesz majd a kormányzat. Dr. Búzás Józsefné, a Jászárokszállási Hímző és Szőnyegszö­vő Háziipari Szövetkezet elnöke is egyetértett azzal, hogy a vitában el­hangzott felvetés nem volt pusztába kiáltó szó. ö, aki a háziiapri ágazat huszonötezer dolgozóját is képviseli, az ipar perifériáján lévő szakma gondjai­ról beszélt a bizottsági ülésen és nem eredménytelenül. ígéretet kapott arra, hogy a nyereségüket, ha szerény mértékben is. de növelni fogják. Czibulka Péter, a Nagyalföldi Kőolaj és Földgáztermelő Vállalat vezérigaz­gató-helyettese nem tagadta, hogy azok közé tartozik, akik maradéktalanul egyetértenek a kibontakozási program­mal, és az adó törvénytervezetével. Az indoka a következő: nincs más kiút, adó helyett drasztikus áremelés követ­kezne, ami talán még jobban megnyir­bálná az életszínvonalat. A bizottsági üléseken a legkülönbözőbb szakmák és ágazatok segélykérő akcióit hallgatta végig, ezekben véleménye szerint kü- lön-külön sok az igazság, ám ha már elkezdjük a kivételezést, félő. hogy ez egy olyan láncreakciót indít meg, amelynek nagyon nehéz lesz véget vet­ni. Legyen tehát konzekvens a kor­mányzat és alaposan nézze meg, kik azok. akik bármilyen okból méltányos elbírálást érdemelnek. Boros András és Török Sándor azt magyarázta, hogy a számtalan felvilágosító írás, rádió- és televízióműsor ellenére sem ismerik az emberek az adórendszer következ­ményeit. ígv félri'k tóle. mint minden ismeretlentől. Tóth György Grósz Ká­roly miniszterelnök expozéja hallatán jóleső érzéssel nyugtázta, hogy olyan gondolatok is helyet kavtak a felvá­zolt koncepciókban, melyeket képvi­selők hangoztattak az előkészítés idő­szakában. A szociális kedvezményeket tartalmazó tervezet minden bizonnyal mér a képviselők álláspontja nyomán született meg. és mindenképpen meg­nyugtató. hogy lesz egy generáció — a nyugdíjasok legidősebbjei — akiket megkímélünk a társadalmi áldozatvál­lalástól. A közös véleményt dr. Faragó Margit szavaival lehetne summázni. — Tiszteletben tartva a kormányza­tot, minket a választópolgárok érdek­képviselete motivál. így amikor a tör­vénytervezet megszavazására kerül sor. egy pillanatra sem feledjük el, kiket képviselünk. — pb — munkaprogramban megfo­galmazott célok megvalósí­tásának garanciái közül a szocialista demokrácia gya­korlatának kiterjesztését és az értelmes szervezettséget emelte ki. A szocialista de­mokrácia ugyanis elérhető közelségbe hozza a kormány törekvéseit és serkenti az állampolgárok 'tettrekészsé- gét azáltal, hogy megteremti az őszinteség és a bizalom légkörét. Ami az értelmes szervezettséget illeti, fontos, hogy a retorikai bravúrok helyett kizárólag az egyes ágazatok, területek teljesít­ménye váljék a közvélemény formálójává. Korszerű jog­alkotásra. az információk szervezett áramoltatására, a minél hitelesebb prognózis­ra. illetve az ellenőrzésre van szükség és indokolt eset­ben a közösségre és személy­re szóló számonkérésre is. Kürti László (Borsod-Albai- új-Zemplén m. 2. vk.). a Ti- száninneni református egy­házkerület püspöke kiemel­te. hogy az előterjesztett kormány-munkaprogram vég­ső kicsengésében emberköz­pontú. szándéka világos: biz­tosítani népünk számára a feltételeket a haladáshoz, a boldogabb, a tartalmasabb emberi élethez. A képvise­lő javasolta, hogy a kor­mány egy év múlva vizs­gálja meg a fogyasztói ár­színvonal emelkedésének ha­tását a nyugdíjasok életkö­rülményeire. Ezt követően Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt főtitkára emelkedett szólásra. (Folytatás a 4, oldalon) Megkezdődött az őszi ülésszak a Parlamentben

Next

/
Thumbnails
Contents