Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-13 / 190. szám
1987. AUGUSZTUS 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 MSZBT-vetóikedök az októberi forradalom jegyében Az Utazz velünk győztesei ősi orosz városokkal ismerkednek A biztosítási dolgozók versenyének döntője Szolnokon A dolgozó kollektívák, valamint a tanuló ifjúság aktív részvételére számítva számos vetélkedőt, műveltségi játékot szervez a Magyar— Szovjet Baráti Társaság a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának méltó megünneplésére. A társaság tavasszal hirdette meg az Utazzunk együtt! című vetélkedőt, s munkatársai már a területi döntőket készítik elő. A játék megyei és kerületi fordulóiba a mintegy kétezer MSZBT-tagcsoport képviseletében több mint 30 ezren kapcsolódtak be. Az öttagú kollektívákban olyan aktivisták kaptak helyet, akik — a cím is utal erre — szeretnek utazni, s akár olvasmányaik, akár személyes tapasztalataik alapján alapos ismeretekkel rendelkeznek a Szovjetunióról. A jubileumi ünnepre kitűzött döntő győztes csapatai közös utazásra indulhatnak majd a Moszkva környéki Aranygyűrű útvonalán, hogy köezelebbről is megismerkedjenek az ősi orosz városokkal, a baráti szocialista ország történelmi nevezetességeivel. Számos vállalat, intézmény MSZBT tagcsoportja jelezte már, hogy megkezdte a felkészülést az évfordulót köszöntő rendezvényekre. Közülük is kiemelkedik az Állami Biztosító országos vetélkedője, amelynek október 31-én Szolnok ad otthont. Az ÁB valamennyi vidéki igazgatóságának, bizto-1 sító részlegének dolgozója bekapcsolódhat a játékba, amelyen a Szovjetunió népének életéről, kultúrájáról szerzett ismeretekről adnak számot. Videós tábor Salgóbdnyán Péter bejön és leül - három snittben Ősztől a városi televízíé diákstúdiójában dolgoznak A színes televízió képernyőjén hirtelen, mint egy gyors vágás tűnik föl a becsukott ajtó, rajta egy rajzszöggel odatűzött irkalap. A lassan totálképpé terebélyesedő irka-firkán kibetűzhető felirat szerint Péternek az első dolga az lesz: Kopogtass! Egy erőteljes rántással tárul fel az ajtó, a következő snitt Pétert már a szobában mutatja. A két jelenet között alig észrevehető, aprócska bibi mégiscsak van: a külső-belső kameragl- lás mutatta cselekvéssorban időbeli eltérés látszik: az egyszer már becsukott ajtó újra kinyílik. — Az igazán profi nagy rendezők is azt mondják, — fűzi hozzá gyorsan az értékelést vezető Miltényi Miklós, az Amatőrfilm Szövetség munkatársa —, hogy nagyon nehéz fölvenni ezt a mozgássort úgy, hogy szinkronban legyen minden mozzanat;. A film közben továbbpereg. Péter már elhaladt a tábla előtt, kihúzta a széket, leült, s mint aki jól végezte dolgát — alsó megvilágítással kissé vérszomjasra sikeredett a mosoly —, bele- vigyorgott a kemerába. A kitörő nevetéssel egyidőben el is sötétült a kép, a történetnek tehát itt a vége. A padsorokról megköny- nyebbült sóhajtás szakad föl. Túl vagyunk az első próbálkozáson, az első „vizsgafilmen”. Következik az elemzés, a tanulságok rögzítése: mit és hogyan kellett volna másképp csinálni A Szolnok Megyei Mozi- üzemi Vállalat Amatőr és Videofilm Stúdiójának irányításával működő videós diákkör tagjai buzgón jegyzetelnek. Szükségük is lesz rá, hogy mindent pontosan és jól megértsenek, hisz a salgóbányai KISZ-iskoláix megszervezett kéthetes felkészítő tanfolyam végén vizsgát kell tenniük, méghozzá igencsak sokféle témából. A filmművészet története, korszakai, jelentősebb alkotói mellett ismerniük kell a videós műfajok sajátosságait, a filmesztétika alapfogalmait, a nyomtatott és televíziós újságírás gyakorlati tudnivalóit. Az elméleti felkészültség persze még nem elég. A filmkészítéshez elengedhetetlen technikai alapokat is el kell sajátítaniuk, mert enélkül elérhetetlen lesz a kitűzött cél, vagyis hogy a Szolnok városi kábelteílevízió számára — önálló diákstúdióként — használható, vetíthető anyagokat készítsenek a megyében élő középiskolások életéről. — Az volt az elképzelésünk, hogy a videózás helyes alkalmazásának elterjesztését — mint ahogy ez már a számítógépek esetében megtörtént — a középiskolások körében kezdjük el — magyarázza Csák László, a stúdió és a tanfolyam vezetője. — A már egy éve működő diákkörre alapozva olyan diákbázist szeretnénk kialakítani, amely egyrészt tudósítója, megörökítője és alakítója lehet a középiskolások gondolkodásának, életének; másrészt valamivel később maga is létrehozhat, illetve életre kelthet igényes, társadalmilag is hasznos tevékenységet végző vídeoklu- bokat. A terv már korábban támogatókra talált. A tanfolyam lebonyolításához, a diákstúdió megszervezéséhez — nemcsak anyagi — segítséget nyújtott a városi KISZ-bizottság, a Diáktanács, a Hazafias Népfront Városi Bizottsága és nem utolsó sorban a Moziüzemi Vállalat Egy húszezer forintos pályázati díj tette lehetővé ezen kívül, hogy igazán színvonalas legyen a program: az amatőrfilmesek szövetsége, illetve a városi televízió munkatársai mellett Féjja Sándor filmszociológus és Érdi Sándor, az MTV Stúdió '87 című műsorának főszerkesztője tartott egy- egy előadást a résztvevő gyerekeknek. A vizsga után, mostmár bizonyítvánnyal a zsebükben folytathatják a munkát a Diákstúdió tagjai. De attól kezdve már nem Péter jön be az ajtón, hanem valaki más. Nem kell kopogtatnia sem, hisz akkor már a másik oldalon állva biztos kézzel tartja a kamerát. — b. 1. J. — K&runcskeszi lakásán berendezett műhelyében már több mint ezer citerát készített Zsidal Kálmán. A hetvenkilenc éves szakember a hangszerek összeállításához tizenkét féle fát használ fel. Szakmai hozzáértését bizonyítja, hogy számos magyar neves zenész készíttetett citerát az idős bácsival. Munkáinak nyoma megtalálható az USA-ban, Kanadában, Romániában, Csehszlovákiában, és az NSZK-ban is. (Fotó: Rigó Tibor — KS) Szeptembertől Tanárképzés Gödöllőn Az ősszel új tanintézetben kezdődik meg az oktatás gödöllőn: megnyitja kapuit az ELTE Általános Iskolai Tanárképző Főiskolai Karának kihelyezett részlege. Az idén 80 hallgatóval indul a képzés, később 200 leendő tanár végezheti itt tanulmányait. Az új intézményhez az épületet — egy korábban felszámolt vállalat irodaházát — 45 millió forintért vásárolta meg a Művelődési Minisztérium, a Pest Megyei Tanács pedig tízmillió forinttal járult hozzá az oktatás feltételeinek megteremtéséhez. A gödöllői tanács segíti az intézmény könyvtárának megteremtését, testedzési lehetőséget biztosít a hallgatók számára, s kijelölte már a gyakorló iskolát is. A hallgatók egy része kollégiumi elhelyezést kaphat: egy szakmunkásképző intézeti diákotthonban szabadítanak fel helyet számukra. A tanintézet elsősorban Pest megye számára képez általános iskolai tanárokat. Az új felsőoktatási intézményben szeptember 7-én kezdődik az első tanév. Buhály József műtermében Azért festek Ilyet, mert Nyírtasson születtem Az ember nevű csodalény legnagyobb attrakciója a művészet. Amiként egy gondolat formát ölt. nem más az. mint a teremtés titkának fevillantása. Megmosolyogtató fontoskodás a praktikum oldaláról faggatni az alkotót: ugyan mondja már, miért éppen ezt a vonalat húzta, miért amazt a foltot rakta fel vásznára, és egyáltalán; mit akart mondani azzal. hogy. .. Nézem Buhály József festőművész szitanyomatait, és a megszokott tárgyi kapaszkodók nélkül is tudom, hová szól a képi invitálás. Egy fekete nagykendős öregasz- szony távoli sziluettje, néhány elfelejtett használati tárgy megidézése. az ége- tett-barna sár neheze, fölötte egy aranyló űr hívogató tárulkozása a végtelenre: kristálytiszta beszéd. Én gondolom, ő mondja: — Születhetett volna másutt e kép alkotója, mint az Alföldön? Másképp kérdem: a francia Riviéra impresszionista fénytobzódásában vajon eszébe jutott volna-e egy festőnek, hogy ne a szivárvány színeibe mártsa az ecsetjét? Ugye. hogy nem! Ezért születtem én Nyírtasson — azért festek ilyet, mert Nyírtasson születtem. Ja, ha a determináltság ilyen direkt és kézenfekvő — ha ilyen könnyen nyitó tolvajkulcsot ad a megoldáshoz, hát akkor kövessük végig a fiatalember életútját. A képzőművészeti főiskolán Szentiványi Lajos halála után Kokas Ignác tanítványa lett. A mestere elég súlyos egyéniség volt ahhoz, hogy tanítványának segítsen a valóságtól való elrugaszkodásban. Diplomásán egy elnyert szovjetunióbeli ösztöndíj révén jutott a határon túlra. Az egy év — gürcöléssel telt el. Tehát azzal, amire egy élete elején álló alkotónak szüksége volt. — Egy kamionra való farostlemezképpel és temény- telen linóval tértem haza. Itt, ezen a képen is látszik, a „megbordázott” ég. A moszkvai linós gyakorlatomból hoztam ezt a manírt. Itthon aztán volt része létbizonytalanságban, nem ismeretlen számára a lakásnélküliség szorongató érzése sem, aztán kiderült fölötte az ég. A szentendrei régi művésztelepen kapott műtermet. Mégpedig úgy, hogy az ott alkotó művésztársak megszavazták neki. Ott ugyanis még mindig az alkotó közösség választja meg a cégtársat. Kanyarodhatna-e a beszélgetés más irányba, mint a szentendrei iskola felé, ahol a halhatatlanság immunitásától védve Bar- csay Jenő alkotja konstruktivista képeit? — A mester nem egyszer dicsérte meg a munkáimat, dehát ő már megengedheti magának, hogy az elismerés aranypénzét olykor érdemtelenül is szórja közöttünk — mondja szimpatikus szerénységgel Buhály József. Nos, a szigorú ítéletű Bar- csay mester nem arról ismert, hogy ítéleteiben megalkudjon. ö ugyanis ezt a gesztust már nem engedheti meg magának. Ami pedig a gyakran felemlegetett szentendrei iskolát illeti? Erről a művész így vélekedik. — Olyan iskola, amely közös érzelmi, gondolati szálra fűzné az itt élőket, véleményem szerint nincs a Dunakanyarban. Mindenki teszi a dolgát, és mert mondandójában senki nem tud elszakadni attól a ponttól, ahol él, hát gyakori téma Szentendre. De ez még nem iskola. — Mj az ön művészi ars poeticája? — kérdem Buhály Józsefet, és a válasza egy többször végiggondolt programnyilatkozat. — Ha egy alkotás meg tud győzni engem valamiről, akkor a művész előtt leveszem a kalapom. Rembrandt képei előtt éreztem ezt olyan világosan, hogy — kissé nagyképűen — a megvilágosodás pillanatának is mondhatnám az élményt. Kezemben a katalógussal sétáltam a Nagy Holland képei előtt, és valami elmondhatatlan varázslat kerített hatalmába. Amikor láttam a katalógusból, hogy most a kalapos önarcképe következik, az ölében ülő Saskiával, percekig nem mertem odanézni. Aztán szinte megsemmisített a látvány. Pedig látszik a vásznon, hogy még ő is szenvedett: nem egy helyen az ecsete nyelével kapart bele a fénylő felületbe, de pontosan ettől az erőfeszítéstől, a nagy akarástól emberi és hiteles minden képe. Vannak ma is varázslatos művésztársak. Suhan a vásznon a ecsetjük, és szebbnél szebb felület marad utána. Szép. szép — de a hitele... Az, hogy a néző a kép előtt legyökerezzen. Buhály József az az alkotó, aki valamennyi képének születésébe „belehal”. A szolnoki triennálén triptichonja díjat kapott. Híveinek tábora egyre nő. Pedig a nyelv, amit beszél, nem alkalmas locsogásra, felszínes fecsegésre. De úgy látszik, a gondolat megvalósulásának élménye — a gondolkodáshoz is kedvet csinál. Palágyi Béla II mosoly sem hiánycikk Nehéz lenne megmondani, hogy mikor kezdődött — se a régebbi, a bosszantó, se a mostani, az örömteljes — változás. Csak ráébredtünk, hogy a bolt már nem a régi, álltunk a polcok között, próbáltunk eligazodni a kevés, mégis szinte ömlesztett áruféleségek között, és egyre nehezebben találtuk meg azt, amit éppen kerestünk. Nem baj — gondoltuk — majd a kedves eladó megmondja a kedves vásárlónak, hogy hová tűnt el az a fránya áru. Igen ám, csakhogy az eladó is eltűnt, és ha nagyritkán felbukkan sértődötten — amiért ilyen apró ügyekkel zavarják — értésünkre adta, hogy a keresett áru csak azért nem található, mert ... nincs. Bosszankodtunk. aztán elszomorodtunk, aztán elmaradoztunk a Fá- bián-féle boltból azt is elfeledve, hogy valamikor az volt Jászberény büszkesége. A későbbi — és még mindig tartó — örömteli változás is ugyanolyan váratlanul jött (bekövetkezett), mint a régi. Nem változott a bevagy kijárat, a polcok száma sem nőtt, csak az áru lett több, választékosabb, és valahogy mindegyik megtalálta a maga helyét a polcokon. Ami viszont feltűnt mindenkinek .. hát az eladók. Többen lettek? Nem tudjuk, de mindenhová jutott belőlük és ott termettek a vásárlók mellett, ha az csak egy kicsit is elbizonytalanodott és kérdezték, hogy miben segíthetnek, és udvarias mosolyuk még véletlenül se hagyta el a komolytalan fiatal és csinos arcukat. Azt is nehéz megmondani, hogy mikortól szoktunk visz- sza a boltba, mert visszaszoktunk. Már az se zavar senkit, hogy a boltvezető nem egy „komoly” ember, hogy nincs se bajsza, se szakálla, hogy szinte gyerek. Tudomásul vesszük, hogy ilyen az alkata, mindig mosolyog, udvarias és türelmes, és nem törődik a főnöki tekintélyével, amikor odasiet, hogy az idős vásárlónak leemeljen valamit a polcról, vagy a pult mögé áll, ha a fáradtan is mosolygó kislány. az eladó kisiet egy korty vizet inni. Több áru, nagyobb választék — na és akkor mi van — mondhatná a vásárló, és igaza lenne, hiszen más élelmiszerboltban is mindig gazdag a kínálat, mert van áru bőven, csak meg kell rendelni. Az, hogy honnan, az nem kérdés, arra viszont kíváncsi lehet a vásárló, hogy ezek a „tapasztalatlan” fiatalok, hol szerezték be — ilyen kifogyhatatlan mennyiségben — azt az udvarias mosolyt, amely szinte soha nem tűnik el az arcukról. Arra is, mitől váltak gyerek fejjel kereskedőkké? — illés —
