Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-13 / 190. szám
1987. AUGUSZTUS 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Kontakta Alkatrészgyár mezőtúri gyára részére szerel össze különböző kapcsolókat a Törökszentmiklósi Tiszatáj Tsz tiszapüspöki ipari részlege. A huszonöt női alkalmazott közel 80 ezer kapcsolót rak össze havonta. (Fotó: T. K. L.) Munkád melló add a neved! Vállalkozó édesipari brigádok Az édesiparban a munkaverseny újabb formáit alakítják ki. A szocialista brigádok és az egy-egy alkalomra szerveződött munka- közösségek vállalásainak teljesítését anyagilag is jobban ösztönzik. A Budapesti Édesipari Vállalat négy gyárában a szocialista brigádok nagy része az idén olyan vállalkozási formában dolgozik, amelyben a teljesítmény javítását külön díjazzák. A kollektívák éves vállalásaikról az üzemek vezetőivel közösen döntenek. A feladatokat egyre gyakrabban havi, illetve negyedéves bontásban határozzák meg, mivel rövidebb időközönként folyamatosabban tudják értékelni a teljesítményeket, és a kifizetések is gyakoribbá válnak A vállalat Csemege Édesipari Gyárában, valamint a Zamat Kávé- és Kekszgyárában vezették be az úgynevezett pályázatos rendszert. Ennek lényege, hogy az írásos formában közzétett feladatokra — például soron kívüli exportszállítások, a nagyobb belföldi megrendelések stb., előtt — külön felhívják a brigádok, alkalmilag verbuválódott munkakollektívák, gmk-k, és esetenként az egyéni vállalkozók figyelmét. A pályázati lapon az anyagi juttatás mértékét is ismertetik. Vállalataik az anyag- és energiatakarékosság jegyében számos felajánlást tettek, s ezekből az első fél évben többet már teljesítettek is. A Budapesti Csokoládégyár Angela Davis Szocialista Brigádja például a gyártásközi ellenőrzés fokozásával 2000 kiló alapanyagot takarított meg. Több üzemben a technológiai folyamat betartásáért az eddiginél is többet tettek a brigádok. A csokoládédnazsé-gyártásban a „Munkád mellé add a neved !” rendszerben tevékenykednek az egymásnak félkész terméket adó brigádok egymás munkáját is segítve. Túrkevei körúton a tisztaság őrével A neve: közterület-felügyelő Tűrkevén a június 29-i tanácsülés egyhangúlag elfogadta, hogy a városnak közterület felügyelője legyen. Júliusban pedig elfogadták a szervezeti és működési szaA közterület felügyelő a városi tanács vb városfejlesztési és -gazdálkodási osztályához tartozik. Az osztály vezetőjével, Nagy Árpád városi főmérnökkel és Vad Lajos közterület felügyelővel „próbaútra” indulunk Túrkeve főutcáján. Gyalog megyünk — stílusosan — hiszen így többet látunk. — Miért volt szükség közterület-felügyelőre? — kérdezem Nagy Árpádot. — Négy évvel ezelőtt született a köztisztasági tanács- rendelet Ennek betartását segíti, ha van olyan főállású munkatársunk, aki előkészíti a közterületen dolgozó kollégák munkáját. — Mi lesz a feladata? Mire figyel útközben? — fordulok Vad Lajoshoz. — Mindenre, ami a renKözben megállunk Az egyik épület előtt Zsiguli parkol a füvön. — Zöldterületen, zöldövezetben nem szabad személygépkocsival parkolni — magyarázza Vad Lajos. — Büntetés jár érte. Továbbmegyünk. A tejbegyűjtő épülete előtti árok tele vízzel. — Az épületből folyik ki, — mondja Nagy Árpád. — bályzatot is, amely a közterület-felügyelő munkáját, a rend betartatásának eszközeit (felszólítások bírságok stb.), határozzák meg. det, a tisztaságot sérti. Hogy néhány példát mondjak: rendbe tartják-e a házak előtt az útárkot, megoldott-e a csapadékvíz elvezetése, tiszta-e a házak előtti terület. Ha építőanyagot látok az úton, utánanézek, van-e közterület foglalási engedély, és a megállapított területnagyságot foglalták-e el. Az üzletek, vállalatok előtti részt is ellenőrzőm. — A magánházaknál meddig tart a hatásköre? Csak a kerítésig? — A telken belül is kifogásolhatok dolgokat, például a trágya, a szennyvíz szabálytalan tárolását, az állattartást... Ha a háznak a kerítése vagy a homlokzata olyan állapotban van, hogy rontja a városképet, felszólíthatjuk a tulajdonost, hogy hozza rendbe. Itt az árokban pedig összegyűlik. Most még elviselhető a szaga, szokott erősebb is lenni. — És mit tesznek azért, hogy változzék a helyzet? — Egyelőre „levelezge- tünk” mosolyodik el. Csúf, barna bódéra figyelek fel. ' — Mi lesz vele? — mutatok a rozedaette épületre. — Az Aforé, a kútkezelő melegedőhelye. Valóban csúfítja a környezetet Jó, hogy tetszett említeni, eddig nem vettük észre, — mondja a főmérnök. — A főutca az egyik leg- rendezettebb környék a városban, — magyarázza a közterület felügyelő. — A házak előtti területet a városgazdálkodási vállalat tartja tisztán. Így itt kevesebb hanyagság bántja az ember szemét, mint a város több részében. — Melyek a leggyakoribb rendetlenségek ? — Nem tartják tisztán az árkot, szemetelnek, gyakran eldobálják a tejeszacskót, az építési anyagot nem az előírásnak megfelelően tárolják az utcán. Barátságosan felszólítani — Hogyan fogadják a figyelmeztetést, a felszólítást! Nem érvényesül a „mindenki söpörjön a maga háza előtt” — felfogás* vagyis nem mondják azt; mi köze hozzá, hogy valaki tisztán tartja-e a háza előtti területet? — Nem haragszanak rám. Persze nem mindegy. hogyan szólítok fel. Inkább kérek. „Pista bácsi, mikorra tetszik tudni rendbehozni ?” Erre általában az a válasz, hogy; „Jól van, neked megcsinálom” ! Azelőtt postás voltam, ismerem a várost, így közvetlenül, barátságosan tudunk beszélni a kellemetlen dolgokról is. r. é. Figyelni a rendre, tisztaságra Zsiguli a füvön Fiatalokkal - Innovációról Diploma és valóság Vólomé nyak diókéiban A megyei KISZ-bizottság nemrégiben innovációs tábort szervezett Berekfürdőn fiatal műszakiak részvételével, akik vagy már most valamilyen vezetői beosztásban dolgoznak, vagy koruk és végzettségük miatt várományosai ilyen beosztásnak. A tábor jellegéből és a résztvevők köréből következik, hogy a program középpontjában a műszaki fejlesztés fő kérdései álltak. Az alábbiakban egy közel kétórás vita néhány érdekesebb részletét villantjuk fel, amely vitának egyik fő gondolata a felsőfokú műszaki képzés, ezen belül is az egyetemi (főiskolai) oktatás és a gyakorlat viszonya volt. A beszélgetést Kató Gábor, a megyei KlSZ-bizott- ság titkára vezette. Önerőből nehéz Kató (Sábor: — A műszaki fejlesztés, az innováció egyik lényeges kérdése, hogy a műszaki értelmiségi fiatalok mennyire felkészülten hagyják el az egyetemet, főiskolát. Egyáltalán: mire készít fel az iskola, ugyanakkor milyen követelményeket támaszt a gyakorlat? Mire ösztönöznek a társadalmi értékítéletek? Wolner János (Hűtőgépgyár) : — Azok a fiatal műszakiak, akik az oktatási intézményből kikerülnek, alapképzettséget tekintve megfelelnek a hazai színvonalnak, sőt, attól jóval magasabb követelményeknek is. A baj ott kezdődik, amikor egy magasabb szintű tudással kikerülve az iparban olyan technikával találkoznak, amit az iskolában már csak úgy mellékesként említettek, hogy még létezik ilyen is.. Ilyen körülmények között aztán könnyen elfelejtik, amit tanultak, mert az ember gyorsan felejt. ha nem képezi folyamatosan magát. A képzésre pedig nem sok idő és lehetőség van, különösen egy pályakezdőnek. Nyolc óra munka, utána hajtás tovább: család- alapítás, egzisztencia... Ami újat, fejlettet tanult, azt elfelejti, és megtanulja helyette a régit, amivel dolgoznia kell. Ádárn László (SZIM Karcagi Gyára): — Én is onnan közelíteném meg a kérdést, hogy a képzésünk alapvetően biztosítja a megfelelő szakembereket. Amikor azonban dolgozni kezd az ember, akkor minden másképpen alakul. .. Nincs motiváció a vállalatoknál, hogy egy mérnök az új technika fogadására folyamatosan felkészült legyen. Mert ehhez az kellene, hogy egy-egy szakmai tanfolyamot el lehessen végezni, „illene” másoddiplomát is szerezni, fontosak lennének a szakmai utak, és be kellene szerezni a megfelelő szakirodalmat, olvasni a külföldi folyóiratokat. Nálunk ma egyébként is egy teljesen téves nézet uralkodik a gyárakban. A fejlett tőkés országokban a személyzeti vezető nagyon fontos ember, az igazgató után talán a legfontosabb. Szakmailag magas szinten kvalifikáltnak kell lennie, széles látókörrel. aki előre lát és előre gondolkodik: mondjuk három év múlva jön a lézer- technika, amihez szakembert kell biztosítania. Ezért nem is három, hanem hat évre előre tervez: beiskoláztat, pályázatot ír ki, így biztosítja a személyi feltételeket... Mi van ezzel szemben nálunk? Tizennyolcmillió forintért megvásárlunk egy modern gépet, aztán két hétre gyorsan elküldünk valakit tanulni. Hát próbálja meg ezt a szintű technikát két hét alatt elsajátítani! Ilyenkor jön, hogv tönkrement, összetört a gép, mert senki sem értett hozzá rendesen... Mit fejlesszünk? Dedits Gábor (Szolnok, városi KISZ-bizottság): — Fordítsuk meg egy kicsit az eredeti kérdést, és nézzük meg a másik oldált is. Lesz-e vajon nekünk egyáltalán csúcstechnikánk, és ha igen, hát mikor? Fel fog-e nőni a magyarországi technika színvonala az élmezőnyhöz? Ez a másik kulcskérdés. A képzésbe ugyanis megpróbálják valamilyen módon „behozni” a legjobbat, de a lemaradásunk a termelésben, óvatos becslések szerint is legalább tíz-tizenöt év az élmezőnytől. A szakembernek így sajnos, ma még nem felnőni kell a technikához, hanem éppen visszafejlődni egy adott szintre... Csifó Károly (Regionális Vízmű): — Éppen ezért gondolom azt. hogy a gépek, technológiák vásárlásakor építeni kellene egyrészt a jelen adottságaira, de építeni ugyanakkor egy távlati, helyesen meghatározott fejlesztési koncepcióra is. Mindez azonban mindaddig nem lesz következetes, amíg nem olyanok vásárolják a gépeket, akik értenek is hozzá, akik tökéletesen ismerik a vállalat struktúráját, tudják, hogy mit akarnak gyártani, és hogy mindezzel milyen irányba szeretnének továbblépni. Számtalan példát lehetne mondani, hogy kiutazik a párttitkár meg az igazgató egy technológiát megvásárolni, aki viszont dolgozik majd a géppel, az csak akkor látja az egészet, amikor már megérkezett, és termelni kellene vele... Adóm László: — A műszaki fejlesztés kérdését ma nagyon általánosan és automatikusan kezeljük. Mindenki rögtön, kapásból fejlesztene. .. De init?! Én abból indulnék ki, hogy nem biztos minden helyzetben a fejlesztés eredménye. Van a gazdaságnak néhány területe, ahol valóban csúcsszínvonalat tudunk produkálni: orvosi műszergyártás, szoftver, gyógyszeripar... De ne próbáljunk mi fejleszteni azokon a területeken, ahol mások már évtizedekkel előttünk járnak! Azt a technikát vegyük meg, vagy hozzuk be például vegyesvállalati formában. Viszont ahol a piacon rés van, kereslet mutatkozik, ott nem kell szégyellni, akár fekete-fehér tévével is, vagy más „régi” termékkel teret nyerni. Oros Károly (Karcag Városgazdálkodási Vállalat): -r- Addig amíg Magyarországon a vállalatvezetők ilyen rövid távon kénytelenek gondolkozni, nem várok különösebb előrelépést. Ügy, hogjr csak ez az év sikerüljön valamennyire, legyen nyereséges, aztán jövőre majd lesz valahogy... Nincsenek a hosszú távon való gondolkodásra ösztönözve, így a fő törekvés az, hogy a nyereséget emeljék, mert csak abból lehet bért fejleszteni. A népszerűtlen, hálátlan szerepet viszont már csak nehezen vállalják, nehezen mondják ki, hogy bár képződött felosztható nyereség, azt nem fizetjük ki, mert műszaki fejlesztésre fordítjuk. Népszerűtlen szerepben Az előző években ugyanis még az a százezres nyereség is nehéznek bizonyult, ami a talponmaradáshoz kellett. Most már a milliós nagyság- rendű szintre léptünk. Világos, hogy ezt a népszerűtlen szerepet is fel kell vállalni a jövő érdekében. Ahol megtetszik, ott nagyobb az esély a túlélésre és az előrelépésre egyaránt... Ád ám László: — Nem hagyható persze figyelmen kívül az sem, hogy a gazdaságot, a vállalatokat és szakembereket eddig a piac nem kényszerítette a termelésük és termékeik megújítására. A hiánygazdaságban a termelő elkényelmesedik, és a helyzetet meg is szokja. Addig. amíg a vállalat egy tíztizenöt éve futó termékét is gond nélkül el tudja adni, addig mi késztetné tevékenységének megújítására... ? Ha abból is megvan a nyeresége. akkor mit erőlködjön?! A piaci értékítélet ilyen mérvű letompulása, az egyensúlyi viszonyok felborulása visszafogta az innovációt is, ez meggyőződésem. És mindaddig, amíg a termelő lesz monopolhelyzetben, addig a szabályozók sem oldanak meg semmit. Kérdések, válaszok, vélemények és ellenvélemények, vita. Az elhangzottak nagy részét tudjuk és tudtuk már korábban is. de most így, egy párnapos rendezvény keretei közé sűrítve, egészen más jelentést kaptak e gondolatok. Egy generációnak, egv szakmacsoport fiataljainak gondolkodásmódját, a jelenről és a jövőről alkotott véleményét lehetett lemérni rajtuk. És mindez azért igazán lényeges, mert a vezetői székekben néhány év múlva ők következnek, ö vezetnek majd, és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen elvek, milyen elképzelések szerint. L. M. L. A Magév részére készít nagy tételben csavaranyákat és 30 milliméter átmérőig csavarszárakat a Karcagi Magyar—Bolgár Barátság Tsz ipari üzeme. Évente, mintegy 4 millió csavart gyártanak, közel 6 millió forint értékben. (Fotó: T. K. L.)
