Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-12 / 189. szám
1987. AUGUSZTUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt Balga vendégek Jászberényben II hasselti szimfonikusok sikere A Jászsági Kamarazenekar meghívására látogatott Magyarországra nemrégiben a Hasselti szimfonikus zenekar Ten Haaf Valentin karmester vezetésével. A kapcsolat a két együttes között nem újkeletű, hiszen az előző év tavaszán a jászberényi zenekar vendégként koncertezett Belgiumban. Az ott töltött szép napok alatt személyes kapcsolatok szövődtek a muzsikusok között, így most örömteli várakozás előzte meg a hasseltiek Jászberénybe való érkezését. Nyolc napot töltöttek As amatőr zenészekből álló együttes Beethoven-művet játszik Ten Haaf Valentin vezényletével Ha a valóságban nem is tombol a nyár, inkább ősziesen hűvösek az esték, sőt a nappalok is — azért a képernyőn igazi nyár uralkodik, már ami a programok tartalmát illeti, gondolok itt elsősorban a fő műsoridőben sugárzott filmekre. Azok bizony lengeségükkel tüntettek legfőképp. „Lenge” filmek Itt van mindjárt a három estére szabott olasz bűnügyi filmsorozat, A koronatanú, amelynek legfőbb gyengéje nem az, hogy témájában semmi újszerű, semmi meglepően új, hasonuló tárgyú krimit tucatszámra gyártanak és hasonlóakat már a képernyőn is láthattunk, hanem rétestészta vagy talán makaróni módjára nyúló terjengőssége. Ha a három részt egyetlenegybe vonják össze, ha a cselekményt egyetlen játékfilm idejébe sűrítik, akkor talán kevesebb unalmat és bosszúságot okoz a „titokzatosnak és szövevényes bűnügyi történetnek” titulált televíziós munka. Hányszor de hányszor korholjuk a mi tévéfilmeseinket, főként a rendezőket, hogy munka közben ke- yeset használják az oüló|t, nem eléggé szigorúak amikor a részekből egybekomponálják az egészet; hogy olykor sok a felesleges üresjárat, az időrabló, elhanyagolható részlet. Most A koronatanú sajnálatos módon azt bizonyította, hogy Itáliában sincs ez másképp, az olló bizony ott sincs mindig kéznél, amikor elkelnék. A szerda esti spanyol film, a Valentina sem volt több, mint egy kedves játék, egy gyermekkori szerelem, mondhatni románc, kellemes de nem túlságosan mély gon- dolatiságú tálalása. Igaz, kellemességét nagymértékben emelte-növelte Jorge Sanz remek játéka a kisfiú főszerepében. Valóban .elbűvölő vadócot hozott a képernyőre, ahogy mondani szokás, ennivalóan aranyos gyermeket S ne feledkezzünk meg Antony Quinn-ről sem, aki egy érdes, de melegszívű papot formált meg igen rokonszenvesen. Pózta- 'ían, természetes, erőtől duzzadó alakítása a film külön értéke. Mindezekkel egyetemben a Valentina mégis aligha több, mint egy kedves történet gyermekfilm kategóriába sorolandó, korrekten elkészített ábrázolata. A péntek esti Utolsó játszma is — francia tévéfilm — tartalmának könnyedségével „hívta fel” magára a figyelmet. Nem különben a Bemelegítés vasárnap, amely kifejezetten a szórakoztató műfajt képviselte, filmkomédia lévén. Ami azonban érdekes, hogy szülőhazája Ausztrália; az a földrész, amelynek filmgyártásáról keveset tudunk. Nos, ebből a filmből, remélhettük, arra is következtethetünk majd, hogy min mulatnak az ausztrálok, azaz humorukra. Arra, ami sajátosnak mondható. A Bemelegítésből erre vonatkozólag sajnálatosan nem sok derült ki. Sokkal inkább az, hogy mennyi ebben a filmkomédiában az emerikás íz, hogy mennyire hatott rá a tengerentúli vígjátékok bevált sablonja. Itt nemcsak a városka csapata játszik amerikai futballt, a rendező Bruce Best is az amerikai kommersz szabályai szerint gondolkodik. Ami nem jelenti azt, hogy néhány ötlete azért ne lenne valóban szórakoztató. Hát ennyit a fő műsoridő filmjeiről. Ezek után egészen másról, másfajta műsorokról. Szakszervezeti magazin Többek között a szakszervezeti ihletettségű Űj Reflektor Magazinról, pontosabban szerda esti adásáról, amelyet ezúttal is Ilkei Csaba, a magazin felelős gazdája szerkesztett és vezetett. Ritkán néz az ember kora este televíziót, így ha mégis úgy hozza a véletlen, különös érdeklődéssel figyeli a képernyőt. Erre a magazinra érdemes is volt figyelni: csupa izgalmasan mindennapi téma, közérdekű riport. Például arról, hogy milyen állapotok uralkodnak a Balaton partján a kereskedelemben, de terítékre került a nagykörűi cseresznyések panasza is, akik az átvevőkkel szembeni kifogásaikat tették szóvá. Szóval sütött ebből a magazinból az igazságkeresés szenvedélye, jól- esően állapíthattuk meg. S mégsem hallgathatok el néhány megjegyzést. így azt, hogy a társadalmi életünk negatív jelenségeit csokorba gyűjtő magazin valahogy azt a benyomást keltette összhatásában, mintha e programnak a mindenáron igazságot tevés lenne a feliadata. Ifjú riporterei olyan elszántsággal vetették harcba magukat, már-már az igazság felkent bajnokainak képében jelenve meg, s kérték számon, kerestek hibát, olykor a kákán is csomót remélvén, ami lefokozta kissé munkájuk, igazságkereső szenvedélyük értékét. Egyébként ha a rossza a hibák feltárása nem párosul a jó felfedezésé veil is — az élet dialektikája! — akkor féloldalassá válhat még egy kifejezetten kritikai magatartású magazin is, amilyen az Űj Reflektor. Másik megjegyzésem: szerkezetében erősen hasonlít ez a magazin a vasárnap esti HÉT-re, főleg ami a műsorvezető szerepét, a riportban feltártakhoz fűzött gondolatáltalánosító megjegyzéseket illeti Talán formailag lehetne ezen is változtatni, hogy valóban új lehessen ez az egyébként sajátos szerepet vállaló és bátor, nyílt szavú szakszervezeti televíziós orgánum. Körhinta Teljesen egyetértek Kucz- ka Judit szerkesztővel, aki Sarkadi-hiányt érezvén, vállalta egy dokumentumfilm elkészítését munkatársaival, arról a Sarkadi Imréről, aki kortársunk volt, de aki már 26 éve halott, s ami hasonlóan fájdalmas, mintha emléke is el volna végleg temetve. Sajnos, se képanyag, se hang nem maradt ránk az élő Sarkadiról, illetve Sar- kaditól. S lassan azok is elmennek, akik személyesen hordanak emlékeket magukban róla. így valóban ideje volt szóra bírni azokat — pályatársakat, írókat, művészeket elsősorban —, akik ismerték őt. Ezekből a véleményekből állott öissjze a kétrészes Körhinta dokumentumfilm, bizonyos játékfilm elemekkel gazdagítva a szóbeli előadás szegényességét. (Az írót például megszemélyesítették; Gáti Oszkár töltötte be ezt a szerepet). A pályatársak, többnyire barátok elismeréssel és ugyanakkor Sarkadi tragikus sorsáért felelősséggel érzett, a korán eltávozott, de torzóban is jelentős életművet ránk hagyó Sarkadiról; azokról a küzdelmeiről, amelyeket a harcos, forradalmi irodalom megteremtéséért folytatott, de ugyanakkor a vallomást tévők megéreztették velük az író kibékíthetetlen nyugtalanságát is, magatartásának önpusztító vonásait. Kétségtelen, a baráti emlékezések kissé megszépítették — a tárgyilagosság szándéka ellenére is — az író alakját, sorsát, dehát ez általában az emlékezések természetes velejárója. Valkó Mihály Könyvespolc Az éjfól gyermekei „Egy ország, amely nem is fog létezni, hacsak nem egy tüneményes kollektív álom által.. . amelyet közös megegyezéssel álmodunk.” Attenborugh Mahatna Gandhiról készített filmjének magyarországi sikere irányította rá először igazán a figyelmünket — a politika iránt érdeklődőknél lényegesen szélesebb körben — az indiai szubkontinens történelmére, jelenére és jövőjére. A soknemzetiségű, társadalmi, politikai és vallási ellentétekkel küzdő országgal és közvetlen környezetével való ismerkedésünket most az irodalom segítségével gazdagíthatjuk, bővíthetjük tovább. Az Európa könyvkiadó gondozásában ebben az évben jelent meg ugyanis a szerzőjét világhírűvé tevő regény: Salman Rushdie Az éjjel gyermekei című könyve, amely egy mesébe ágyazott család- és politikatörténeten keresztül mutatja be India történelmének nemcsak a függetlenség kivívása utáni, dé évszázadokra, sőt évezredekre visszanyúló eseménykrónikáját. A valójában nem könnyű — csaknem hétszázötven oldalas — olvasmány a nagyon is összetett cselekmény ellenére, elbűvöli olvasóját. Salman Rushdie könyve — az utószó szavait idézve —az Indiával szembeni sze- retetmegnyilvánulás. Ugyanez a tisztlegés vezette az Angliában élő írót 1983-ban a Szégyen című regényének megírására, melyet a közeljövőben ad ki a Európa. Jean Paul Belmondó filmjeiből mutat be válogatást a közeljövőben a televízió. A világhírű francia színészt — akinek nevét a hatvanas években kibontakozó új hullám rendezői tették ismertté — elsősorban fiatalkori szerepeiben láthatják a nézők. Az alkotásokat korábban nagy sikerrel vetítették a hazai filmszínházakban. A tíz héten át jelentkező sorozatot — szeptember 9- én — a Peter Brook rendezte, 1960-ban forgatott Moderato Cantabile nyitja meg A következő hetek műsorában hazánkban, a szűkre szabott idő alatt természetesen csak kóstolót kaphattak a látnivalókból. Két napon át élvezték a Balaton kellemes meleg vizét, megismerkedtek a főváros és a Hortobágyi Nemzeti Park szépségeivel, s természetesen bepillantást kaptak a jászsági emberek életébe is. Annál is inkább lehetséges volt ez, hisz jónénányu- kat a jászberényi zenekar tagjai a saját otthonukban látták vendégül. A rövid idő nem múlhatott el muzsikaszó nélkül. Két koncertet adtak, első alkalommal a jászkiséri művelődési házban, másodszor helyet kap a művész főszereplésével, francia—olasz koprodukcióban, 1963-ban készült A riói kaland, az egy évvel később, francia—spanyol—olasz produkcióként forgatott Az aranycsempész, az 1965-ben, olasz—francia közreműködéssel született Egy kínai viszontagságai Kínában című film. Az utóbbi két évtizedet A nagy zsákmány, az Egy férfi, aki tetszik nekem, a Bomsalino, A betörés, Az örökös és Az egy válás meglepetései című alkotás reprezentálja. a Jászberényi Tanítóképző Főiskola dísztermében. A vendéglátókat különös örömmel töltötte el, hogy a nyári hőség ellenére teltház fogadta a hasselti zenekart. Műsoruk első felében Bach h-moll szvit-jét, Haydn Ust- dob szimfóniáját és Beethoven Edmont nyitányát játszották. Az amatőrökből álló együttes tagjai játékán érződött a közös zenélés öröme. A második részben belga zeneszerzők műveit hallhattuk, melyek hazánkban nem igazán közismertek A zenészek végül’ Weiner I. Divertimentójával köszönték meg a lelkes közönség Az évadnyitó társulati ülésig — amelyet augusztus 25-én délelőtt tartanak — csupán a jólértesültek pletykái szolgálhatnak hírforrásul a Szolnoki Szigligeti Slzínház háztáján esedékes személyi változásokról, akkor mutatják be hivatalosan a Tisza partjára szerződött új társulati tagokat is. Anélkül, hogy a pletykákat sza- porí tanán W — netán továbbadnánk — máris akad közölhető, a széles publikum érdeklődésére számottartó hírünk á színházról. Az egyik mindjárt egyfajta országos elismerésről szól; szeptember másodikén fél nyolcas kezdettel ismét bemutatják a szobaszínházban a Kínkastélyt, amelynek ezúttal a Magyar Televízió a szó szerinti „vevője”, azaz tévé-fölvétel lesz azon az estén. A másik: az elmúlt évad legnagyobb közönségsikert aratott darabját, a Csárdáskirálynőt ismét megnézhetik az érdeklődők szeptember három estéjén — negyedikén, ötödikén és hetedikén —, a szokásos 19 órai kezdettel. Jegyek már most igényelhetők a Kossuth téri jegyirodában. Harmadik hírünk: a színház hat előadásból álló bérletsorozatot hirdet, s a nyugdíjasoknak újfajta, kedvezményes bérletet, valamint délutáni előadásokat kínál. tapsát. Mindig élvezetet jelent egy másik nép kultúrájával való ismerkedés: ezt a fajta élményt nyújtotta a két koncert. Remélhetőleg szép élményekkel gazdagodva tértek haza a belga muzsikusok is Hasselt városába. A vendéglátók, valamint a Jászság és Szolnok megyei vezetői minden tőlük telhető segítséget megadtak ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Remélhetően személyes barátságok mellett a két zenekar közötti kulturális, szakmai kapcsolat is hosszú időn át megA hat darab sorrendben: Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül; Szirmai Albert Mágnás Miska; Paszternák Dr. Zsivágó; Goldoni Csetepaté Chiog- giában; Shakespeare III. Richárd valamint egy új magyar musical, a Rákóczi tér. A bérletek ára 324, illetve 270 forint. Ha valaki részletre akarja megvásárolni őket, az első esetben 84, az utóbbinál 90 forintot kell fizetnie a bérlet átvételekor. S a kedvezmény nyugdíjasoknak: 234, illetve 192 forintért megnézhetik ugyanezt a hat darabot csütörtök illetve vasárnap délutáni (három órakor kezdődő) előadásokon, így a távolabb lakók, a nehezebben közlekedők is eljuthatnak a színházba, s színház után idejében otthonukba. A délutáni előadásokra szóló nyugdíjas bérletek váltásakor 54, illetve 42 forint az első részlet. A bérletek levélben már most, személyesen augusztus 22-től igényelhetők a színház jegyirodájában, Szolnokon a Kossuth téren. A jegyiroda levélcíme: Szolnok, Kossuth tér 17—23. 5000. Telefonszáma: 12—300. Az iroda nyitva tartási ideje: 10—13, illetve 15—18 óráig. Az idei nyáron ünnepelte hároméves fennállását Salgótarjánban a Gedőc-tetőn a TIT Uránia észlelő és bemutató csillagvizsgálója. Ez alkalomból új főműszert adtak át — amatőr viszonylatban a legkorszerűbb hazánkban —, egy Newton rendszerű tfikrós távcsövet marad. Túri Márta Hírek a színház házatáiárál Tévéfölvétellel, Csárdáskirálynövel nyit a Szigligeti Augusztus 22-től igényelhetők a bérletek Kedvezményes ár, délutáni előadások nyugdíjasoknak Belmondo-sorozat a tv-ben A riói kaiand és társai
