Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-08 / 186. szám

lo SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. AUGUSZTUS 8. Ballagok az agyagsárga koronájú gáton, fejemre, hátamra tűz a kora délutáni Nap. Ilyenkor van a leg­melegebb. A baj nem ez. A vállalkozás leheteltensége, megvalósíthatatlansága bánt. Mert mit adnak majd vissza a kesze-kusza sorok abból a Tisza-gátból, a gát­oldal tengernyi virágából, a szomorúfűzbőí, a jegenye­nyárból, a szitakötőből, a bohókásan egymást kergető pillangópárból? Mit az arcvonásokból, a szemvillaná­sokból, a homlokrezdülésből, a sült szalonna illatából, a tisztaszoba hűvöséből? Ide a legmodernebb technika, videó-kamera kell, hogy legalább a színek megszólal­hassanak, a levél fodrozódjék, az evező csobbanjon, hogy legalább a lubickolás zaját becsempészhessem. Barangolunk gáton, ártéren, vízparton, járjuk a Tisza-menti falvakat, Tiszasülyt, Kőtelket. Nagykörűt, bekanyarodunk a dobai partra és ki ne hagyjuk, a világ minden kincséért se Püspökit, hogy aztán teljesen vé­letlenül belebotoljunk a szajoli Holt-Tisza-ágba. BARANGOLÁS KÖTELEK. A falu szélét jelző táblán még innen, fé­lig kész új épület, mellette a medence, feszített víztükör­rel, a medencében, meg a parton rengeteg gyerek. Szász Károly jön felénk, klottgatyában. Nem kell je­gyet adnia! Javakorabeli, jól megtermett férfi, tudjuk róla, hogy a GAMESZ — értelmes betűszó, ugye? —, szóval a tanács gazdasági, műszaki ellátó szervezeté­nek dolgozója, közelebbről a strand főállású őre, felügye­lője. — Harmadik éve üzeme­lünk, de nagyon jó — mond­ja. — Legalább nem unat­kozik, rosszcsontkodik a Ti­szán, vagy kalandorkodik a partján a sok gyerek. Itt megtanulnak úszni, a nyári napközisek is kijönnek minden délután a tanár bár- csival. Nagyon jól érzik ma­gukat. Ha nekünk ilyen dol­gunk lett volna gyerekko­runkban! Legalább nekik legyen jó! Ötmillióba került a kőtel­ki tanuszoda, igen korszerű, víztakarékos forgató, szűrő, tisztító berendezéssel. Tény­leg tiszta a víz, higiénikus. A fúrás már megvolt majd másfél évtizede a tsz-nél. Kutat akartak csak, hatvan- háromfokos víz jött elő. Vagy tíz évig elfolyt a sem­mibe, lassan gyűlt a pénz a tanuszodára. Kőtelek, komplejáró: A komp ótvisz egy traktort a Tiszán a gójtói Holt-Tiszá- hoz. Szabó András halász, Kő­telek, Erdélyi u. 17. sz. Ez h a VMM Is Ores — álla­pítja meg Bandi bácsi van a csónakban egy táblá­ra írva. Bandi bácsi evez, ketten tohonyáskodunk a ladik farában, két jól meg­termett, egészséges fiatal­ember. Szégyelljük magun­kat, hogy az öreg evez, für­gén, fiatalosan. Bandi bá­csival már végigjátszottuk a játékot.; megkérdeztük hány éves, ő visszakérdezett; mennyit gondolunk, mond-, tunk hatvanat, tegyünk hoz­zá tizenötöt! Nevetünk, ál- mélkodunk, . hitetlenkedünk Eszünkbe jut; hol leszünk mi 75 éves korunkban? Még mindig Kőtelek. A Zalka Máté utcában szembe jön a meszes. Igen, a me­szes! 1987 nyara. Két ló, egy ekhós szekérhez hasonló, gu­mikerekes valami, rajta két ember. Az egyik kiabál, hogy; — mesze-e-e-es, mesz- e-e-es! Lassan jönnek, po- roszkálnak, hogy mindenki meghallja, itt a meszes, most lehet venni meszet. Ahogy közel érnek megmérgesed­gáton, abba megy bele a te­lefonkábel. Ügyes ez a trak- torhajtású árokásó szerke­zet, csak mindig elromlik. — öt-hatszáz métert ás ki egy nap ezen az agyagos ré­szen, a homokoson ástam már vele ezerhatot is — mondja a gépkezelő. NAGYKÖRŰ, a Közép-Ti- sza egyetlen olyan folyóparti települése, amelyiknek köz­Ezzel a képpel nem a tiszai szabadstrandok fejlesztési lehetőségeire akarunk célozni.., Tíz kilométerünk van hazáig. Tervezgetünk. Nem soro­lom, hova, milyen kempinget, sátorozóhelyet, tábort, lovasfogadót, üdülőházat telepítenénk, hogyan lendíte­nénk fői a vízi turizmust a Tiszán. Bárkákat vennénk, meg motorcsónakokat, de minimum kenukat, kajakokat. Mondjuk, mondjuk, pedig tudjuk, hogy mindez csak álom. Képek: Dede Géza — Szöveg: Egri Sándor nek, amelyik hajt, csapkodja a lovát, hogy gyorsabban elérjen mellettünk — persze félreugrunk — ő, meg kia­bál, hogy magyar állampol­gár és nem járult hozzá, hogy fényképezzék. Vala­hogy lecsillapítjuk, lekeze­lünk; Jakab Lajos Borsod­ból Cserépfaluról, öt napig, egy hétig tart az út, most is úton vannak, itt a lovaknak az abrak a kocsiban. Nem sokat pihennek, mennek. TISZASÜLY, faluszéle: Lovaskocsival hordják a bá­lázott szalmát, adják, rak­ják fel villával a kazalra. Hatalmas kazlakat építenek, egy bála lehet vagy har­Gyorsan továbbmegyünk. Gólyák a villanyoszlopon, már három, de még nem repül a kicsi. mine kiló. Azt nyújtják föl egyesével. Egy még nem ne­héz, de a sokszázadik! Fe­szülnek az izmok, szél se rebbenti a gatyaszárat. Megáinak egy pillanatra a kazlazók, nézik, hogy mit nézünk. Legyintenek, mo­rognak valamit, hogy nekik a szemüket csípi az izzadt­ság a kazal tetején, mi meg ezt bámuljuk. Szépen va­gyunk, senki se normális! Megyünk a Tiszát követ­ve lefelé. A vízügyesek ár­kot ásnak hosszában a Gályák TtesMUpSa vétlenül a lalu alatt a strandja. Péntek van, dél­után. Rengeteg kajak, kenu érkezik, iderajzanak a part­ra. Sátrat is hoztak, persze, ez a nemzetközi Tisza túra. Ütőn a timMfllyi komp Felnőttek, idősek, fiatalok, bronzbarnák, a Nap fakóra sütötte a hajukat, magya­rok, németek, csehek, szlo­vákok, lengyelek. Éhesek, mennek a vendéglőbe, meg­rendelik a rántott szeletet, hirtelen tele lesz velük a vendéglő, a falu. Jó lenne itt tényleg egy rendes sáto­rozó helyet kialakítani, vé­cékkel, zuhanyzóval. Attól még nomád maradhatna, meg romantikus. Jöhetnének az úttörők vándortá'borozni, meg a nagyobbak. Persze, hogy nem most találom ki, mástól hallottam, van ilyen terv. Haladunk befelé a falú­ba a strandról, jobbra a pi­ac, micsoda fás, árnyékos, jó kis piactér! Jobbra a Szol- nokterv alkotóháza, gyönyö­rű, nyírt pázsittal, amit akarsz, gémeskúttal, tenisz­pályával. A szolnoki vállalatok leg­többje a Tiszaligetbem épí­tett, vett üdülőt, a Szolnok- tervnek ott nincs. Ez nem üdülő, ez alkotóház, ide va­lóban el lehet húzódni, a csendibe, mégis minden kom­fortos. Mondom, nagyon tetszik. Tudom, hogy Nagykörűiben kelendők a parasztházak, a legtöbbet pesti emberek ve­szik, némelyiket miskolci, pécsi család látogat hétvége­ken, már vagy negyven há­zat adtak így el, itt a Ganz üdülője, másé még szeren­csére nincs. A szolnokiak valahogy nem fedezték még föl Nagy­körüt, pedig fölfedezhetnék! Milyen lenne akkor? Ugyan­ilyen. Senki se beszél turis­tainvázióról! Nagykörű ma­radjon meg Nagykörűnek! Azért jó, hogy éppen a Szol­nok tervesek telepedtek meg itt. Társadalmi munkában tervezték meg a szabadtéri színpadot, amit ugyancsak társadalmi munkában építe­nek a KISZ-esek. DÓBA; Egyedülálló a ma­gas homokipart, kapkodjuk a lábunkat, rohanunk, le a víz­hez, égeti a talpunkat a ho­mok. Csodálatos a táj, a túl­parton is napoznak. V issza- rohanunk a homokon. Lába­kon álló ,,'bódéváros” az ár­nyas fák alatt. Mindössze két faház kivétel, a part­hoz közeliek, a többi — saj­nos — bódé. A fölvonulási épületek mellett megszokott, régebbi típusú munkásszál­ló — lakókocsinak még a kereke is megvan, úgy emel­ték magas lábra TISZAPÜSPÖKI: Hétköz­nap több száz, hétvégén több ezer ember a parton, a taka­rítónő meg a víziőr alig győ­zik a takarítást, még több szeméttároló kellene. A csik­kek szanaszéjjel eldobálva. Egyelőre a folyó a legna­gyobb fertőtlenítő, majd ki­jön tavasszal és elviszi, egy­bemossa, amit kell. Igaz, ami igaz, ugrássze­rűen fejlődött a püspöki Ti- sza-part az elmúlt három év­ben. A dolgok mostani rend­je szerint csupán egyetlen pénztárcából, püspöki taná­csáéból. Háromszázezer volt a vil­lany, másik háromszázezer a víz elvezetése a Morgászta- nyától a szabadstrandig, évente hatvan ezerbe kerül a szúnyogirtás. Biztosan léhet­Idlll a tiszapüspöki parto ne sűrűbben is irtani, c miből? Tízegynéhány kisto reskedő telepedett meg parton, a Törökszentmikló Áfész is nyitott egy büfí Kapni mindent, hála a vi lánynak, hűteni is -lehr amit hűteni kell. Tiszapüspöki fejlesztés bizony regionális érdé hogy messzebbre ne mei jünk legalábbis törökszen. miklósi, meg szolnoki érd« (az előbbi tíz, a megyeszéi hely húsz kilométer, karéi párral a gáton közelebb). Jövünk haza és szegyei szemre eltévedünk! De m csoda tévedés! Igazi kis hol bikert-paradicsomon vezi keresztül az út, takaros hí zacskókkal. Kijutunk a szí joli Holt-Tdszához, aims partján ahhoz a fogadóho amit a négyes úton tálbl hirdet. Szerencsére otthon gazda, mi is örülünk, 6 örül, tényleg sok szépet ti tűnik, vendéget még ner Most lett kész a fogad/ Majd jönnek a vendégek i D TISZA MENTÉN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents