Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-17 / 193. szám

Tárnokok az autókban A közutak tisztaságáért szervezett akcióról tudó­sító beszámolónk a 3. ol­dalon. A szerkesztőség postájából Válogatás olvasóink észrevételeiből, leveleiből a 4. oldalon. Ünnepi műsorfolyam A televízió augusztus 20—21-1 programjáról szóló elő­zetes információnk az 5. oldalon. India fUggetlensógl napján Nagygyűlés a Vörös Erődnél A nemzetiségi-vallási el­vakul tság és szélsőségesség szülte erőszakkal szemben az egész nemzet összefogását kérte Radzsiv Gandhi indiai kormányfő az ország függet­lenné válásának negyvene­dik évfordulóján. Delhiben, a Vörös Erőd történelmi fa­lainál szombaton tartott nagygyűlésen a miniszterel­nök a nemzethez intézett 'beszédében leszögezte: kor­mánya sosem fog térdet haj­tani a megosztás erői előtt, és minden tőle telhetőt meg­tesz a terrorizmus gyökered­nek kiirtására. Ígéretet tett arra is, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt aszály okozta szenvedések enyhítés sére rendkívüli segélyintéz­kedéseket foganatosít az or­szág vezetése. Az évfordulós megemléke­zések a fővárosban ünnepé­lyes zászlófelvonással kez­dődtek a Vörös Erődnél, ott, ahol negyven évvel ezelőtt az aktus a brit gyarmati uralom végét jelezte. A Perzsa-öbölben Aknára ffutott egy hajó Szombaton aknára futott és elsüllyedt az Anita nevű ellátóhajó az Qmáni-öböl- ben, Fudzseina kikötőjétől 16 kilométerre. A robbanás egy embert azonnal megölt, a 11 fős le­génység öt tagja eltűnt, ötöt súlyos állapotban kórházba szállítottak. Az eltűntek közt van a hajó angol nemzetisé­gű kapitánya, a többiek in­diaiak. Az ellátóhajó a ©ulf Agency nevű regionális ha­józási társasághoz tartozik.------------------------------------------<é M egtérül a támogatás Százötven vagon paprika és burgonya a háztájiból Nagy- ós kistermelők a Zagyvamenti Tsz-ben Az ültetéstől a betakarí­tásig és még ennél is to­vább, a megtermelt áru értékesítéséig. Ezt a kora tavasztól késő őszig tartő időszakot foglalja magá­ban az a minden részletre kiterjedő intézkedési terv, amellyel a Jászberényi Zagyvamenti Tsz-ben minden évben — az idén is — meghatározták a háztáji és kisegítő gazda­ságok támogatásával kap­csolatos tennivalókat. A terv annak a régóta hasznos felismerésnek a je­gyében készült, hogy a szö­vetkezetben tudják, ezek a kisgazdaságok az árualap bővítését, a lakosság jobb ellátását, a tagok jövedel­mének a növelését, és a ter­melőszövetkezet eredményes gazdálkodását segítik. A hétezer 939 hektáron gazdálkodó tsz 550 hektár jól termő földdel elégíti ki a tagság háztáji jogosultságát. Ekkora terület képezi az 1093 tag — köztük 680 nyug­díjas és járadékos — háztáji gazdaságát. Kisgazdaságuk­ban a tagok paprikát, bur­gonyát, kukoricát termesz­tenek, aki egészségi állapota vagy elfoglaltsága miatt nem tudja megművelni a háztáji földet, az terményt, vagy pénzt kap cserébe. A tsz 22 mázsa termény­nyel vagy hétezer 850 forint készpénzzel váltja meg a háztáji földet. Az idén pél­dául 130 vagon kukoricát oszt ki a földjükről lemon­dott tagok között, s a ter­ményt díjtalanul házhoz szállítja. A tagok szabadon választhatnak, hogy mát ter­mesztenek, s szándékukat idejében bejelentik. Erre azért van szükség, hogy a tsz tudja, milyen támogatás­ra van szüksége a kisegítő gazdaságoknak. A termelőszövetkezet fém­zárolt burgonya vetőmaggal, paprikapalántával, istálló- és műtrágyával, öntözéssel, munkagépekkel és szállító­eszközökkel segíti a háztáji gazdaságokat. Az önköltségi áron nyújtott szolgáltatáso­kat a tagok a tsz szervezésé­vel. az OTP-től kapott ter­melési kölcsönből fizetik. A Zagyvamenti évente 3 millió forint termelési kölcsönt vesz fel a háztáji gazdák ré­szére. Nagy segítség, hogy a ház­tájiban megtermelt javak biztonságos értékesítésére a tsz felvásárlása szerződést (Folytatás a 3. oldalon) Ki a vesztes? Jó féléve történt a dolog. Az egyik nem túl jelentős megyei vállalatunk akko­riban megválasztott új ve­zetőjét próbáltam különbö­ző érvekkel meggyőzni, hogy ugyan árulja már el, mennyi termelési értéket és nyereséget terveztek 1987-re, mert ezek a szá­mok egy teljességre törek­vő gazdaságpolitikai írás szerves részét képezik. Nos, hiába igyekeztem vitatkozni, s bizonygatni, hogy esetleg érdekelhetik az olvasókat ezek az ada­tok, az igazgató hajthatat­lan maradt. Mereven el­zárkózott az információk közlése elől mondván, hogy ne érdekeljenek engem meg az olvasókat sem ezek a számok. Elmondtam is­mét az érveimet és próbál­tam szép szóval győzködni, végül pedig megemlítettem neki a tavaly ősszel életbe­lépett új sajtótörvényt — amely ugyan bevezette a vállalati titok fogalmát, de az általam kért adatok — akárhogy is csűrj ük­csavarjuk — nem tartoz­nak abba a kategóriába; meg arról is szóltam, hogy nem árt a vállalatnak sem ha hallanak, ha olvasnak róla. De pusztába kiáltott szóként hathatott minden érv, mert az igazgató ra­gaszkodott az adatok tit­kosságához. Amikor aztán rosszul érezve magam kisomfor- dáltam az irodából azt hajtogattam: még szeren­cse, hogy ez nem általános jelenség. Ma már nem va­gyok erről teljesen meg­győződve. S hogy miért most beszélek erről? Sem­miképpen sem azért mert valamiféle panasznapot akarok tartani. Ami eszem­be juttatta, az a követke­ző: nemrégiben pár napos továbbképzésen vettem részt, s így alkalmam volt más lapoknál dolgozó kol­légákkal hosszasabban el­beszélgetni. S bizony, ki­vétel nélkül mindegyik­őjüknek volt legalább egy, az előzőekben leírtaikhoz hasonló sztorija. Magyarul: ők is megerő­sítettek abban, hogy mint­ha az utóbbi időiben nehe­zebb, verejtékesebb lenne a munkájuk. Mintha egyre több úgymond titkosnak és bizalmasnak kikiáltott adathegybe ütköznének. S ha netán mégis úgy dönte­nének, hogy nyomába erednek az adott témának, nos akkor legelőször is „megbízható” informáto­rok után kell nézniük, akik természetesen csak úgy hajlandók valamit is el­árulni, ha ia krónikás meg­ígéri nekik, hogy névtele­nül a háttérben maradnak. Így rájuk hivatkozni nem lehet, ami viszont rontja az írások hitelességét. S ki cáfolná, hogy ennek a helyzetnek igazi vesztese végül is az olvasó, aki nem tudott meg pontosan, hite­lesen valamiről valamit, amire pedig szüksége s jo­ga van. N. T. — Minden csoda... Külpolitikai kommentárunk a 2. oldalon A paksi 4-es blokk Megkezdte a termelést Vasárnap megkezdte a villamosenergia-termelést a Paksi Atomerőmű negyedik blokkja. Az új létesítmény, a 440 megawatt teljesítmé­nyű reaktorblokk üzembe­helyezése, párhuzamos kap­csolása az országos viRa- mosenergia-hálózatra Nápo­lyi László ipari miniszter, valamint Tolna megye veze­tőinek jelenlétében történt meg. Ezzel az atomerőmű építé­sének 1975-ben kezdődött el­ső szakasza lezárult, hiszen mind a négy tervezett blok­kot felépítették Pakson. Az ország legnagyobb beruhá­zásának megvalósításában — amelyhez igen jelentős se­gítséget nyújtott mindvégig a Szovjetunió, valamint egy- egy időszakban csehszlovák és NDK-beli vállalatok — tízezrek vettek részt. A most átadott blokk egyelőre csak 20 százalékos teljesítménnyel üzemel. A következő hetekben fokoza­tosan növelik majd a reak­tor teljesítményét, sorozatos ellenőrző vizsgálat mellett Az elmúlt héten Nagykörű adott otthont az ötödik alkalommal megrendezett szlovák- magyar természetvédő tábor tagjainak, akik hét napon át a Tisza árterének élővilágát kutatták. Sűrűn kattogtak a fényképezőgépek és gyakran előkerültek a távcsövek, mint azt képünk is bizonyítja. Riportunk a 3. oldalon. (Fotó: H. L.) Szeptember 1-töl november 30-ig Őszi szolidaritási akciók Fáklyás felvonulások, karátI találkozók, fórumok A korábbi évek hagyomá­nyainak megfelelően a Ma­gyar Szolidaritási Bizottság a társadalmi szervezetekkel és mozgalmakkal közösen az idén is meghirdeti őszi, szo­lidaritási akciósorozatát. A rendezvényeknek fontos fel­adata az, hogy kifejezésre jusson szolidaritásiunk az ál­lamiság és a nemzeti függet­lenség megteremtéséért har­coló népekkel, pártokkal, mozgalmakkal. Szeptember elseje elválaszthatatlanul összeforrt az európai béké­ért, biztonságért, a fegyve­rek megsemmisítéséért foly­tatott harccal; mindezekre immár évek óta rendezvény- sorozattal emlékeztetünk. Népeink szolidaritásának legfőbb kifejezője az ered­ményes országépítő munka; ezért az akciósorozat egyik jelentős célja az, hogy moz­gósítsa a tömegeket a Köz­ponti Bizottság tavaly no­vemberi, és az idei július 2-i programjában meghatáro­zott feladatok megvalósítá­sára. Egyúttal a Magyar Szoli­daritási Bizottság kéri, hogy a rendezvénysorozatban résztvevő mozgalmak, szer­vezetek törekedjenek arra, hogy az akciósorozat ered­ményeképpen növekedjék a szolidaritási bizottság számlájára befolyt összeg, amelyből a függetlenségü­kért küzdő országoknak gyógyszereket, orvosi mű­szereket, takarókat, sátra­kat, a gyermekeknek játéko­kat és sporteszközöket vásá­rolhatnak, illetve az ottani szakmunkásképző intézetek felszerelését bővíthetik. A rendezvényeket elsősorban a népfrontbizottságok vala­mint a béke és barátsági munkabizottságok szervezik. Az akciósorozat idei me­gyei megnyitójának Jászbe­rény a házigazdája, ahol szeptember 11-én Ribámszki Róbert, a HNF Országos Ta­nácsának titkára lesz az ün­nepség szónoka. Előtte, szep­tember 3-án Újszászon ma­gyar—bolgár barátsági nap, majd a hónap közepén Kis­újszálláson chilei szolidari­tási nap, ifjúsági politikai nagygyűlés és fáklyás felvo­nulás lesz. Szolnokon a HNF megyei környezetvé­delmi munkabizottsága szer­vezésében fórumot tartanak, amelyen NDK-beli vendégek is részt vesznek. Tószegen és Nagykörűben magyar— kubai barátsági gyűlést, ok­tóberben Túrkevén kambod­zsai, Szolnokon laoszi, Fegy- vemeken vietnami szolida­ritási napot, Karcagon és Száj ólban pedig magyar— NDK fórumokat rendeznek. Novemberben, a nagy ok­tóberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére többek között Kunszentmár- tonban, Tiszaföldváron, Pusztamonostoron lesznek magyar—szovjet ifjúsági ta­lálkozók, filmvetítések, kiál­lítások, ünnepi gyűlések. De­cember elején a megyeszék­helyen megemlékeznek Finnország nemzeti ünnepé­ről, ahol a finn nagykövet­ség képviselője tájékoztatja az érdeklődőket az országa­ink közötti kapcsolatok ala­kulásáról, helyzetéről. Ter­mészetesen a felsorolt ese­ményeken kívül a helyi nép­frontbizottságok, társadal­mi és tömegszervezetek az akciókhoz kapcsolódva szá­mos különböző megemléke­zést, összejövetelt, találko­zót, kiállítást és fórumot szerveznek megyeszerte. Mintegy előzetes ünnepi program­ként, szombaton és vasárnap Szol­nokon, a tiszali- geti sportcsarnok­ban Alkotmány Kupa országos IL osztályú minősítő asztalitenisz-ver­senyt rendeztek. A felnőtt nőknél jugoszláv sike­rek születtek, míg a férfi egyesben ceglédi és szolno­ki asz tali tenisze­zők voltak a leg­jobbak. Felvéte­lünk a verseny mozgalmasságát érzékelteti. (Tu­dósítás a 7. olda­lon.) (Fotó: Korá­nyi Éva)

Next

/
Thumbnails
Contents