Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-15 / 192. szám
10 Nyugdíjasok fóruma 1987. AUGUSZTUS 15. Cukorbetegek kérték Szociális otthon épül a Széchenyin Kapcsolódó beruházás: 70 lakásos garzonház A Szolnok Megyei Tanács VII. ötéves terve szerint a megyeszékhelyen szociális otthon épüL Az új szociális létesítmény megépítése napjainkban egyre sürgetőbb szükség. A régi, 1925-ben épült egykori szegényház a leggondosabb bővítés, korszerűsítés ellenére is amolyan szükségotthonnak számít régen, s kilencven lakója meglehetősen szűkös körülmények között él. Ez persze nem gátolja a gondozás-ellátás színvonalát. A szolnoki szociális otthonnak országosan elismert, jó hírneve van, falai között gyak-' ran vendégeskednek az időskor problémáival foglalkozó neves szaktekintélyek is, akik nem győzik dicsérni a gondozó személyzet példás, önfeláldozó munkáját. A hetedik ötéves terv időszakában készülő új szociális otthon helyét már kijelölték a Széchenyi lakótelepen. A tervek szerint 150 ágyas lesz az új létesítmény, s a lehetőségek szerint kényelmet, nyugodt életet biztosít majd gondozottainak. Építését különben máris sokan várják — a megyében félezer körüli idős ember szeretne helyet kapni szociális otthonban, a szolnokiak közül pedig most is jogerős beutalási határozattal várakozik fölvételre tizenöt idős, magányos ember. Mások a környező falvak és városok — Ojszász, Karcag, Kisújszállás — szociális otthonaiban élnek, de gyökereik szerint hazavágynak, fiatalságuk színhelyére, Szolnokra. A Széchenyi lakótelepi szociális otthon megépülésével — a városi tanács tervei szerint ahhoz kapcsolódva — 70 lakásos szociális garzonház építését is elkezdik. Ezekbe a lakásokba olyan idős szolnokiak költözhetnek majd, akiknek nyugdíjuk, jövedelmük, szociális helyzetük alapján utal ki garzonlakást a város tanácsa. Ezekben a garzonokban élők a tervek szerint a szomszédos szociális otthonból étkezést, egyéb ellátást és gondozást is kapnak majd. Július 24-i lapszámunkban A rászorulóknak — Cukorbetegek támogatása cím alatt arról írtunk, hogy a SIZOT tájékoztatása szerint a cukorbetegek „a lakóhelyük szerinti illetékes megyei társadalombiztosítási .tanácsokhoz fordulhatnak rendkívüli nyugdíjemelésért, segélyért. E testületek a ; nyugdíjasok kérelméről körülményeinek körültekintő kivizsgálása után döntenek. A rendelkezésükre álló meghatározott keretek azonban csak árra elegendőek, hogy a legrászorultabbak helyzetén javítsanak.” E cikkre írt. levelet Alaty- tyánból F. Sándorné kedves nyugdíjas olvasónk. „A lényeg a táplálkozás volna, de sajnos az meg nagyon drága az alacsony nyugdíjhoz, mert egyébként a cukorbetegek gyógyszereiket, az inzulint is ingyenesen kapják.” Olvasónk azt kérte, valamennyi cukorbeteg nevében tegyük szóvá, a fehérjegazdag táplálkozás nem a nyugdíjasok pénztárcájához váló, márpedig a betegség miatt szigorú diétát kell tartaniuk. A Szolnok Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságon megtudtuk, rendkívüli nyugdíjemelésre még a cukorbetegek körében is alig van lehetőség, a segélyek viszont minden évben eljutnak a legrászorultabb kérelmezőkhöz, akik között eddig is volt, s eztán is lesz alacsony nyugdíjas cukorbeteg. A fecskék pihentető világa Nem a tétlenség vágya ülteti le hetenként legalább egyszer arra a kispadra, amely az árnyas fa alól az út túlsó oldalára néz. Oda, a csendes házra, ahol a barnára festett eresz hosszában öt fecskefészek simul a kőporos falhoz. A csendes szemlélődő bár nyugdíjas, tennivalója azért akad bőven. Mégis szakít időt amikor csak teheti, hogy újból fvagy talán mégegyszer) megcsodálja a természet talán legkedvesebb teremtményeinek, a fecskéknek a szédítő rohanásukban is pihentető világát. Gyönyörködve nézni a villogva röpködő, egymást nyilsebesen követő kecses madarakat. Gyönyörködve és olyan ámulattal, mintha először látná az egészet Pedig régóta csodálja, hogyan veszik körül röptűkkel a suhogás erősségét meg nem haladó zajukkal és féltő gondoskodással fészküket. Biztosan tudja, hogy az agyagfészek közül három nagyon régi. kettő pedig csak pár éves. A fészkük körül röpködő fecskéket íis ismeri, külön mindegyiket. Arról hogyan tűnnek fel, majd el az eresz közeléből. Tudja — vagy csak sejti — mi a dolguk azoknak, akik egymásnak éppen csak odacsipegve a fészket árnyékával védő faágat súrolva lecsapnak, elsuhannak, hogy néhány másodperc múlva valahonnan, a semmiből visszarepüljenek. Ismeri és csodálja mutatványos ügyességéért a fészek száján néhány szárnycsapás ideéig függő költőfecskét. Később pedig félve simogatja tekintetével azokat, akik belülről „kíváncsiskodnak” kifelé, megmutatva fényes mellüket, sárga torkukat. Ilyenkor a kispa- don ülve, a bőség zavarával küszködve találgatja: ezeket a villás farkacskájukkái fekete-fehér színben remegte- tőket, vagy az éles süvítés- sel elcikázókat nézze. Aztán nem találgat csak néz, gyönyörködik válogatás nélkül, mert tudja, hogy egyik látvánnyal se lehet betelni soha. Ezért várja minden évben a fecskék érkezését és gondol szorongva az őszre, amikor azok sűrű körözésekkel búcsúznak a csendes háztól, a sárgolyókból összerakott kedves fészektől. Talán tőle is, vagy ő tőlük, á költöző madaraktól. Hiszen ilyen idősen már csak úgy biztos a járás, hanem a sarkát, de cipője orrát nézi az ember. Előre nézve pedig csak sejti, milyen messzire viszik öreg lábai a hatvantól, és milyen fürgén közelit a hetvenhez. Az is eszébe jut — ha nem is akar rágondolni — vajon jövőre is látja majd a kecses madarak érkezését? Vajon meg tudja várni őket?- illés — Negyvenkét óv az állomáson Ede bácsit a vonatkerekek zenéje ringatja álomba Ha valaki kajánkodva most azt kérdezné, hogy az indulási, vagy az érkezési oldalon, annak elöljáróban csak annyit: a cím így igaz, hiszen a most nyolcvanéves galambősz hajú, Galambos Ede nyugdíjas vasutasnak és feleségének nyolc' év híján fél évszázada, hogy a kun- hegyesi állomás emeleti része az otthona. A hegyek közt megbúvó csodálatos kis faluban Szilvásváradon született, és szigorú asztalosmester édesapja szakmára taníttatta. Így sajátította el a kádár mesterséget, majd szőlőkezelő és pincemesteri vizsgát is tett. Nem véletlenül, hiszen szóbeli ígéretet kapott: ő lesz az egri érsekség pincemestere, de úgy tűnik elszállt a szó, más akadt a helyébe, így 1928-ban hoppon maradt. Restellte magát, mert az ismerősei, barátai és ő is már bizonyosra vették ezt a nyugdíjas állást, és íme: bezárult előtte a kapu. Bosszúból, no meg azért is, hogy a faluban még jobban ki csúfolják, fináncnak jelentkezett Ugyanis akkortájt az a szólás járta, hogy akinek semmi se sikerült, az fináncnak még jó. ö azonban oda sem kellett, mert az alapos elbeszélgetés során kiderült: túlságosan jószívű. Már pedig fiam, mondta a vizsgabiztos, ide kemény kezű, akaratú emberek kellenek. így lett 1929-ben vasutas, és került hét esztendő teltével Kunhegyesre, ahol 1967. június elseje óta a postás hordja neki a fizetést. Hogy milyen volt ez a néhány évtized? Nehéz, iszonyatosain kemény. Pályamesterként naponta végighúzta háromkerekű hajtás kocsiját Dé- vaványa—Kisújszállás—Kis- gyócs között. Bizony, ez 55 kilométer, és ha szembeszél fújt, beleizzadt a vasparipa mozgatásába. Szigorú, munkaszerető ember hírében állt, aki nem csak magát hajtotta, de másoktól is megkövetelte a pontosságot, rendet. Többször kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést, rendkívüli előléptetést, de valahogyan húsz év óta elfeledkeztek róla. Most pár hete a Kál-Kápolna—Kisújszállás közötti vonatközlekedés alapításának századik évfordulója alkalmából az egyetlen egyszer közlekedő nosztalgia szerelvényre meghívták díszvendégként. Fia, Tamás kér- lelésére elment, de valahogyan nehezen találta fel magát. Ismeretlenek voltak az arcok, éppen ezért csendesen félrehúzódott az egyik sarokba, és figyelte az elsuhanó tájat. Jó volt újra beszívni a füst olykor betévedő szagát, hallani a vonatkerekek zakatolását Azóta eltelt egy hónap, csendes élete visszatért a régi kerékvágásba. Még ma, 80 évesen is naponta lemegy a pincébe, fát vág, olykor felballag a piacra, ámbár érzi, minden nappal valahogyan egyre nehezebben kezdődik a reggel. Még szerencse, hogy azért remekül alszik, főleg ha tolatást végeznek az állomáson. Álomba ringatja a fékek csikorgása, az ütközők osattanása, a kerekek zenéje. Ha csend lesz tüstént felriad: jaj, csak nem történt valami baj! D. Sz. M. — Az ember csak Iáit valamit a világból, mégha innen, a szolnoki vásárcsarnok pultjai mögül nézi is. Nem, a nevem nem adom bár amit ide behozok, mind saját termés, megdolgoztam vele. Abonyból hoztam, szívesen járok Szolnokra, pedig nem is tartozunk mi i gazán a megyéhez. Azért ismeretlenül is ismerőse vagyok %ok piacra Járónak. Szeretik a portékámat, visszatérő vevőim vannak. — Írja ki a nevem nyugodtan! Nagy János vagyok, Szandaszőlősről hozom a gyümölcsöt, a paradicsomot, mikor mi érik be a kertemben! Mindig jó kedvvel, szívvel kínálom, akkor is csak olyan az élet, amilyen, ha savanyú, ha nem az ember hangulata, igaz? — A körtém is, én is nagykörűd vagyok, kedves. Sok fáradtságot jelent a piacozás, dehát aki megszokta, tán hiányolná is, ha abba kéne hagynia. Sokan vagyunk idősek az eladók között, a környező falvakból jövünk, s a reggel már itt, a városon köszön ránk. Nem kér egy kis korai körtét? (Mészáráé János felvételei) Nyaraink A kis embercsoport a vasútállomásnál olyan türelmesen álldogált, hogy az embernek kedve lett volna megkérdezni: hová- hová ilyen kora hajnalban? Dehát kérdezni se kellett. Az asz- szonyok csivitcléséből minden pesti vonatra várakozó megtudhatta : nyaralni indul a klub l Méghozzá nem a túlzsúfolt Balatonra, hanem az idős embereknek jobban megfelelő a hüs hegyekbe, a Dunántúlra. „Égy hétért még egy magamfajtának se pénz az az ötszáz forint” — mondta egyikük, hisz a vonat ára, és minden benne van. És ha egész évben jól megvagyunk együtt a kis klubhelyiségben, kibírjuk az egy hetet abban az iskolában, ahol egyik teremben az asszonyok, a másikban az emberek alszanak majd. Az ebédre is jó. hogy befizettünk előre, a magunkfajta meg vacsorára úgyis beéri egy félliter tejjel, kiflivel, sajttál. Megszámolni se lehet, hány ilyen kis kiránduló, nyaraló csoport indul májustól szeptemberig a haza különböző szép tájaira. Idős emberek, akik talán fiatalságuk idején azt se tudták, mi a nyaralás, a kirándulás, s akik most se mondhatják magukról, hogy gond nélkül élnek. A nyugdíjas klubok fáradhatatlan vezetői, az idősek klubjainak patro- nálói — üzemek, szövetkezetek, intézmények — bármilyen sok gond is manapság a gazdálkodás, nem feledkeznek el az öregekről. Még a szociális otthonokban élők is rendszeresen eltölthetnek egy-egy hetet más tájakon. A megszokott mindennapok sorából kikapcsolódni idős korban is felüdülés, felfrissülés. És — mint legutóbb egy idősek klubjában tapasztaltam — beszédtéma is egy-egy nyári utazás, talán eltart pár hónapig is. Nyaralunk, nyaraltunk — mostanában gyakori beszédtéma ez a nyugdíjasok körében is. Jó mindazoknak. akik megtehették, akik rászánták magukat l (■«) Az orvos tanácsai Az emésztési zavarokról A gyomor-bélrendszer öregedése része az egész szervezet öregedésének. Működését az érrendszer, a kötő- és az izomszövet időskori1 elváltozásai közvetlenül befolyásolják. A fogak hiánya vagy a rossz fogpótlás miatt az ételek nem kellően megrágva kerülnek a gyomorba. A testmozgás csökkenése a bélrendszer renyheségéhez' vezet s ez egyik leggyakoribb oka a székrekedésnek. A székrekedés szinte népbetegség, idős embereknél különösen gyakori. Napi egykét puha, formált széklet ürítése normális. Akinek 2— 3 naponként van, székrekedésbein szenved: a széklet kemény, beszárad. Az erőltetett székelés miatt aranyeres csomók keletkezhetnek (a végbélnyílás körüli visszerek tágulata), amelyek berepedhetnek, vérezhetnek. A székrekedés kezelése igen sok türelmet igényel, hiszen sokan csak évek óta tartó zavarok után szánják rá magukat a diétára. A naponta, rendszeresen és meghatározott időben megkísérelt székelés nagyobb mértékben javít az állapoton, mint a hasiháj tó. A napi 1—2 székletürítéshez kellő rostanyagra van szükség. Ezek az emészthetetlen rostok vizet felvéve megduzzadnak és mechanikusan izgatják a bélfalat. Ezért igen fontos táplálkozási szokásaink megváltoztatása, több rostban gazdag étel fogyasztása. . -A zöldség és főzelékfélék (zöldbab, zöldborsó, káposztaféléik, sárgarépa, retek, cékla, sóska, spenót, paradicsom, paprika) igen rostdúsak. Egészséges a barnakenyér is. A búzakorpa tejbe, turmáxitalba keverhető, de jóízű sütemény is készíthető belőle. Tabletta formában is kapható. Hasznos a szilva, a fokhagyma, hagyma és a dinnye is. A növényi rostok csökkentik a szelességet is, mivel a gázokat megkötik, s a napi kétszeri székürítéssel elősegítik távozásukat Nagyon jó hatásúak a savanyított tejtermékek; a reggelire elfogyasztott aludttej, keiflír, joghurt és utána egy pohár langyos víz, A diéta fontos eleme a kellő folyadékbevitel, napi 2—2,5 liter az ideális mennyiség. Folyadékpótlásra hatóanyagaik révén igen jók a gyógyvizek; napi 1—1,5 dl langyosan reggel fogyasztva hasznos segítséget jelentenek. A kávéban oldott anyagok is serkentik a bélmozgást. Erős bélmozgató hatású a szorbit édesítőszert tartalmazó Srlukonon és a Diviroma szörp is. A hashajtókkal óvatosan bánjunk, könnyű hozzászokni. Igen elterjedt a Fenolfta- lein és a Tisasen. Este kell bevenni, hogy reggelre biztosítsák a kellő szókletürí- tést. Ajánlható a székletlá- gyító anyagot tartalmazó DiotiLan, míg az ízesített paraffinolaj a székletet teszi sikamlóssá. A sós hashajtók erőteljes hatásúak, sok folyadékveszteséget okoznak. A ricinusolaj Is igen erős hatású. A végbélkúpok a végbélben lévő besűrűsödött székletet puhítják fel. Beöntéssel is próbálkozhatunk (szappanos, langyos vízzel), de rendszeres használata a vastagbelet fokozottan ingerlékennyé teszi. Dr. Cz. L. OaneálUtotU; Sótkúti Júlia
