Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-11 / 162. szám
1987. JÚLIUS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A táppénzes napok aránya Járóbeteg a munkahelyen Új rendeletről, két hét múltán I Július 1-től az üzemi orvosok veszik táppénzre a járóbetegeket. A rendelet friss, tapasztalatokról két hét alapján aligha szólhatunk. Üzemi orvosokkal, a rendelésre várókkal beszélgettem az újdonság fogadtatásáról. Köztudott; a táppénzes napok aránya meglehetősen magas hazánkban. Mihez képest? A munkanapokhoz, a munkában töltött időhöz viszonyítva. Annak elbírálása pedig, hogy ki munkaképes ÍS ki nem, meglehetősen liberális. Mert végezheti-e tovább munkáját a magasban a tetőfedő, ha ingadozik a vérnyomása? Ott nem. Vegyük hát táppénzre, pihenjen, az ugye mindannyiunkra ráfér. Ugyanakkor: eldolgozgathat-e ugyanaz a tetőfedő. mondjuk lenn. az árnyékban? A körzeti orvos nemigen javasolhat ilyet, több okból sem. Vegyük a legalapvetőbbet: nem akar rosszba lenni a pácienssel... A példa — bár légből kaHátrányban a Dr. Abrahám László, a Mezőgépnél nem rejti véka alá véleményét, a nyilvánosság előtt is vállalja kételyeit: — Tessék mondani, kinek jó ez a rendelet? A Vosztok úton, vagy a Széchenyi városrészen lakó dolgozóknak akinek ott van kéznél a körzeti orvosa, s most utazhat ki a Mezőgéphez, betegen? Nem véletlen, hogy a gyárak a gyártelepeken vannak, a körzeti orvosi rendelők meg a lakótelepeken, ahol az emberek élnek. — De hát az üzemi orvos a munkahely közvetlen közelében mégiscsak jobban el tudja bírálni, hogy alkalmas-e valaki a munkája elvégzésére1 — Ez igaz. Csakhogy, ha a körzeti orvos kéri. az üzemi orvos is megad minden felvilágosítást, ez kollegiális kötelessége. Ráadásul a körzeti orvos is a földön jár. sőt, az egyetemen munka- egészségügyet is tanult! Nézze, az a tapasztalatom, hogy az eddigi táppénzes rendeletek egyike sem érte el a várt eredményt, a táppénzes napok arányának csökkenését. És én ezzel az arányszámítással sem értek mindenben egyet! Mert o tna- gyar halálozási adatok szerint igenis betegebbek vagyunk, mint amit a táppénzen töltött napok mutatnak. —' ön szerint, aki ma táppénzre akar menni, mert beérett a cseresznye, amit le kell szedni, vagy karácsony pott — egyertelmuen jelzi az irányt; ésszerűsítsünk, ha úgy tetszik szigorítsunk, csökkenjen ezzel is a táppénzes napok száma, növekedjék a munkahelyen munkában töltött idő. (Mert — csak zárójelben jegyzem meg — ugye a táppénzes beteg, ha nem fekvő beteg, otthon ül. pihen, gyógyul, legfeljebb gyógykezelésre jár, vagy az orvost várja.) Középkorú asszony említette a héten; őt bizony a körzeti orvosa már régen táppénzre vette volna, az üzemorvosa meg. íme. nem teszi. Kellemetlen, kellemetlen. dehát végül is megérti. .. becsületesek ? előtt a disznóvágás következik és már nincs szabadsága, azt erőnek erejével benn lehet tartani a munkabér lyén? — Amit pedzeget, az a kisebbség. Legfeljebb 1—2 százalék. Jómagam úgy látom, éppen hogy nagyon sok ember dolgozik betegen! Vagy azért, mert annyira szereti a munkáját, vagy azért, mert nem akar kimaradni egy-egy számára érdekes. fontos munkafolyamatból, vagy egyszerűen azért, mert kell a pénz, nem engedheti meg magának, hogy betegállományba menjen. — Most nem róluk van szó, hanem azokról, akiknek könnyebb, ha inkább pihennek. mondjuk amikor rá kéne verni. — Mondja ki nyugodtan, a lógósokról kérdez. Nos. a lógást ez a rendelet aligha fogja visszaszorítani. Mert mi a garancia? — Éppen az üzemi orvos! — Nono, a fekvő beteg a körzeti orvosé! És hogy ki a fekvő beteg, azt elsősorban saját maga dönti el. Ugye? A munkát, amit el kell végeznem, nem vitatom. Számomra nem is újdonság a táppénzre vétel, hiszen voltam körzeti orvos, táppénzes felülvizsgáló főorvos, a Volán üzemi orvosaként magam kértem rövid idejű táppénzre vételi jogot. De vitatkozom a rendelet megalkotásának módjával — mondja, kiket kérdezett meg a rendeletalkotó? is hosszú évek óta gyakorlat, hogy ha be tud jönni dolgozni. akkor az üzemi orvoshoz fordul. Úgyhogy én üdvözlöm a rendeletet, mert tényleg ésszerűbb — igaz felelősségteljesebb is — így az üzemi orvosok munkája. Mindegyik beszélgető partneremnek föltettem a kérdést: — Nem fordulhat-e elő. hogy most. mivel az üzemi orvosokon múlik a döntés és ők mégiscsak a vállalatnál rendelnek ezáltal közvetlenebb hatás érheti őket. azaz a munkahelyek rövidebb távú érdekei kerekedhetnek fölül? Magyarul és élesebben fogalmazva; bár az üzemi orvosok nem a vállalat, hanem az egészségügy alkalmazottai, az egészségügytől kapják a fizetésüket is, ám ahol rendelnek, a vállalattól mégis kapnak — ha kapnak — prémiumot, elismerést, jutalmat. Zsebrevághatja-e a vállalat az üzemi orvost? Nem lehet zsebre vágni! Nem, hangzott az egyértelmű felelet, az alábbi érvekkel; — Nem, soha sem tapasztaltam ilyenfajta pressziót. Ha tapasztalnék? Azért vagyok orvos, hogy visszautasítsam. Én sem avatkozok bele a termelési folyamatba! — Egy jó vállalat sohasem kíván olyat az üzemi orvosától, ami ennek orvosi esküjével ellenkezne! Egy kevésbé jól menő? Nem. józan vezető nem kérhet ilyet. — Egyértelmű, hogy nem lehet zsebre vágni! Nincs olyan cég, amelyik úgy premizálná az orvosát, mint akárcsak egy-egy osztályvezetőjét. És igazából a vállalat távlati érdekei mindenképpen azt diktálják, hogy az orvos a legjobb belátása szerint dolgozzon. Efelől tehát megnyugtattak. Van itt azonban valami; nemhtvatalos fölmérés szerint az üzemi orvosok munkája mintegy húsz százalékkal növekszik a rendelet értelmében, az üzemi orvosi hálózat alkalmas is a megnövekedett feladatok ellátására. Az érintett egészségügyi dolgozók fizetése azonban egy fillérrel sem emelkedett július 1-vel... Egri Sándor Körzeti, kontra üzemi... -----------------------------I Főtéri fórum Az időpont délután négy óna, se jó, se rossz. Karcagon vagyunk, a meghívó mindenkinek szólt, akit csak érdekel a dolog. Nem kevesebbről, mint a városközpont részletes rendezési tervének ismertetéséről és az elhangzottak vitájáról van szó. A városok ugyanis egy- szercsak kinövik magukat. Mostanában is tart még az újkori népvándorlás: a falusi lakosság a városok felé törekszik, s ennek okai világosak. Karcag kinövi régi ruháját, s ha az amúgy sem kicsinyke területű város még több lakót kíván, magába fogadni, ésszerűbben kell fölhasználnia meglévő „kiterjedését”. Nos, ezért van itt is szükség időről időre részletes rendezési terve készítésére, mert csak így van mód az igények és a lehetőségek ésszerű ösz- szehangolására. Előttünk a sokféle színnel rajzolt városközpont térképe, a térkép előtt dr. Czo- boly Emőné a budapesti várostervező intézet vezető tervezője, aki munkatársaival a jövő tizenöt esztendő szükséges változásait megálmodta. Amit mond, az elsősorban a karcagiaknak fontos, hiszen ha azok megvalósulnak, célszerűbb lesz a „városmagban” a közlekedés, egy helyütt lesznek a hivatalok, közelükben a be- rásárló negyed és hatalmas' zöldterületek is egybekapcsolódhatnak. Ami viszont nem csupán a karcagiakat érinti, az több dolog. A tervező szemlélete, például. Legtöbb városunkon valamilyen főközlekedési út „átgázol”. Személy- és teherautók tízezrei okádják ott a füstöt, rongálják az utakat, repesz- tik a házfalakat. Ahol csak tehetik, száműzik a városból ezeket az utakat. (Lásd Tiszafüredet.) Az útépítés pénzkérdés, s nem is kevés pénzé. De hát nem lesz mindig pénztelenség — vélték a tervezők, és már a meglévő, de a városközpontot kikerülő utcákra terelték át (egyelőre csak rajzban) az autócsordákat. És ez már a másik követendő dolog a tervezők cselekedeteiben Hogy tudniillik nem föltétlenül szükséges rombolni az újításhoz, könnyen lehet a régit megújítani, s az máris hasznosan szolgálja az embert. Szívhez szóló az a gondolat, ami nem rejti véka alá Karcag kisvárosi voltát, sőt! Hangsúlyozni kívánja azt. A tervezők szerint itt, a belvárosban is ennek megfelelő kétszintes vagy tetőtér beépítéses lakóházak épüljenek elsősorban. (Nem feledve persze azt sem, hogy a hellyel okosan kell gazdálkodni, tehát emelkednek majd „egyforma kockák” is.) Milyen más és mégis a régit megőrző lesz a karcagi Kossuth tér és környéke! A városi tanács körüli díszparkot, nagyjából délen lezáró műemlék iskola például, már régen nem felel meg a mostani igényeknek, s kivált nem a követelményeknek. Elbontani? Szó se essék róla! Hiányozna! Viszont, ha már megépül majd a kisiskolát kibővítő néhány tanterem, oda költözhet a tantestület és a diákság. így nem csupán az érhető el, hogy egy helyütt legyenek az oktatás épületei — óvoda, gimnázium, kollégium, meg az általános iskola —, hanem az is, hogy . a szép, régi iskola új életet kapjon: könyvtár legyen. A karcagi múzeum épületét mindenki ismeri, parkja sem esik messze az imént emlegetett dísztértől. Mindössze egyetlen utca választja el a két zöldterületet egymástól. Virág János, a Kertészeti Egyetem tanára és munkatársai azt találták ki, hogyan lehetne összekapcsolni és a város „tüdejévé” tenni a sok fát, bokrot. Ülünk és hallgatjuk, ahogyan elősorolja az ugyancsak kedvünkre valókat. Hogy tudniillik itt sem fairtásról kell gondolkodni, hanem arról, miként lehetne a lombfelületet növelni az öreg, gyönyörű fák megtartásával. Nekünk, hallgatóknak tetszik, amint rajzon mutatja a Kossuth tér és a múzeumkert egybefo- nódásának tervét, már látjuk az új, árnyas fákat, mutatós bokrokat, a sétáló utakat, pihenőhelyeket a lombok alatt. Hogy mi az, ami még különösen tetszik nekünk? Nos, megint a szemlélet. A tanár úr a következőket mondja: olyan parkot szeretnénk telepíteni a már meglévő bővítésével, amelynek fönntartása olcsó. Ezért is választjuk ki az itt honos fa és bokorfajtákat, közülük is azokat, amelyek kevés gondozást igényelnek. A nagyfelületű gyep pedig könnyen művelhető géppel. A dolgok olyan világosak, hogy kérdés alig akad, pedig a meghívó nyilvános vitára invitált bennünket. Valakinek eszébe jut, hogy játszótérről a jövendő hatalmas parkban nem esett szó. Lesz-e? Nos, hangzik a válasz, a teret körülvevő lakótömböknek megvan a maguk játszótere, s .nem szűnik meg a tanácsházától nem messzire lévő sem. A második és egyben utolsó hozzászóló az ivókutat hiányolja. Virág tanár úr megköszöni az észrevételt és megragadja a pillanatot, hogy a múltat a jövővel összekapcsolja. A tanácshá- za előtt valamikor ivókút állt, de eltömték. Szinte a helyén egy szökőkút létesülhet, ha minden a tervek szerint alakul majd. S természetesen lesz ivókút is a sétálók, pihenők számára. ■ ~ Nem sokkal több az idő, mint fél hat, s már üres a városi tanács nagyterme Karcagon. Nem vitatkozott senki az elhangzottakkal. A térképek előtt idős, szemüveges asszony, mellette deres hajú, ötvenes éveiben járó férfi. Az idős hölgy a tanácselnök-helyettes asz- szonytól lehetőséget kér arra, hogy a belváros rendezési tervének térképéről másolatot kaphasson. Nem lehet, hangzik a válasz, mert az titoknak minősül Ha nem, nem, nyugszik meg az idő6 hölgy. Kátai Mihály, nemrég elhunyt, karcagi származású festőművész felesége ő. Egerből utazott ide, ezért a fórumért. Hogy kissé megcsappant kedvén vidítsanak a házigazdák, a város turista térképéből kerítenek a vendég számára. Köszöni, s elindul kísérőjével a hamarosan elpöfögő egri buszhoz. Már mossák a tanács lépcsőházát szorgos kezű asz- szonyok, amikor megtudom, hogy a rendezési terv és a fejlesztési terv — mindkettő tizenöt esztendőre készült — szinte pontról pontra megegyezik. Hogy miért van kettő, s ha már van, akkor miért nem egyszerre készülnek, nem kérdezem. Annál inkább azt, hogy milyen reális esélye van az elhangzottak megvalósításának? Elsősorban a pénzügyi helyzettől függ, hangzik a lassan szokványossá váló válasz. Ami üdítőbb: mór bizonyos feladatokat el is végeztek, mások éppen most vannak soron. Persze, mindenre nincs ebben a pillanatban pénz. Ám ezek a fórumok, közös gondolkodások, a tervek ismertetése a karcagiak sajátjává — még inkább azzá, mint eddig volt — teheti a teendőket. Akik a jövőt alaposan ismerik, minden bizonnyal többet is tesznek majd érte. Érdemes tehát folytatni ezeket az eszmecseréket. Hortobágyi Zoltán Dr. Hámori Ferenc 1958 óta a Tiszamenti Vegyiművek főorvosa: — A táppénznél három érdek ütközik; a társadalmi, a vállalati és az egyéni. — Dióhéjban; a társadalom hosszú távú érdeke, hogy minél egészségesebbek legyünk, hiszen valóban jól dolgozni csak egészségesen lehet. A vállalat rövid távon érdekelt lehet abban, hogy a termelés a lehető legzökke- nőmentesebben menjen, olykor akár a dolgozó egészségének rovására is. Az egyén meg néha szeretne elmenni táppénzre pihenni, vagy éppen a legaktuálisabb otthoni munkáját elvégezni — így van. A rendeletnek éppen az a célja, hogy ezeket a lehetséges ütközéseket elsimítsa. — És kulcsa az üzemi orvos. — Valóban, mert tényleg az üzemi orvos a legilletékesebb eldönteni, alkalmas-e valaki a munkájára, vagy sem. Mi tényleg ismerjük a munkakörülményeket. a munkahelyi ártalmakat, az embereket Ezért jómagam Is azt várom, hogy csökkenni fog a táppénzes napok száma. De azt nem vitatom, hogy a rendeletnek van hátrányos oldala; valóban kényelmetlenebb. Tószegről vagy a Vosztok útról hozzám, a Vegyiművekbe buszozni, mint elsétálni a körzeti orvoshoz. Az Állami Építőipari Vállalat orvosi rendelőjének várójában ülhetnek vagy hatan. Szégyenkezem is eléggé, hogy elébük vágok, s vagy negyedórára „elrabolom” dr. Székely Évát, aki 12 éve az ÁÉV orvosa. — Sok kellemetlenséget okozott, hogy két azonos végzettségű, szakmailag azonos felkészültségű orvos' — a körzeti és az üzemorvos közül — az egyik mégiscsak a másiknak volt alárendeltje. Félreértés ne essék, nem a presztízsről van szó. hanem az emberről, a betegről. aki eljött hozzám az első napon. Táppénzre javasoltam és küldtem a körzeti orvosához. Vidéki lévén oda elment másnap, de a körzeti orvos nem értett velem egyet, vagy nem értett valamit. Nos, harmadnap visszajött a beteg hozzám, és még mindig nem történt semmi. Sokan mondták; jaj, csak haza ne tessék küldeni., mert a körzeti orvos megsértődik, hogy nem hozzá mentem először. — Először nem a körzetihez fordul a beteg? — Nálunk nem. LegalábbA KUNSZÖV részére dolgozik a Kunhegyes- és Környéke Vegyesipari Szövetkezet fegyvemekl varrodája. Idei termelési tervük két és fél millió forint Fotó: T. K. L. Lehet hat kilóval kevesebb? Nagy sikerük van a gyerektáboroknak. amelyeket a Szolnok Megyei Idegenforgalmi Hivatal főirodája szervez ez évtől kezdve Berekfürdőn. Cserkeszőlőn, Szolnokon és Tiszafüreden. Az ország egész területéről — Budapestről, Zalaegerszegről is — sokan érdeklődnek a színes időtöltést, jó szórakozást és ismeretszerzést biztosító táborok iránt Sikere volt a német nyelv- tanulással egybekötött üdülésnek. A „Fogadsz, hogy leadsz?” — játékos, vidám fogyókúrás táborban is nagyon jól érezték magukat a gyerekek. Ide azok jöttek, akiknek pár kiló feleslegük volt. Meghatározott kevés kalóri- ás étrendjük eredményeként, az egyik kislány hat kilóval könnyebben tért haza. Úszóleckét is vehetnek majd a gyerekek a szolnoki Tiszali- geti strandon. Ide eddig ti- zenketten jelentkeztek. Július közepén nyílik az evezős-. horgász- és fazekastábor.