Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-07 / 158. szám

1987. JÚLIUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nyugdíjasok Rá kóoz/új faluban Akiknek szükségük van a klubra Sokfelé hívják a nyugdíjas klub tagjait műsort adni Nemrégiben a rákócziúj- falui művelődési házban ünnepségre gyűlt egybe a kisközség apraja-nagyja, hagy a fennállásának 10. év­fordulójához érkezett nyug­díjas klub tagjait méltó­képpen köszöntse. A krónikás — vegyes ta­pasztalataira hagyatkozva — azt gondolhatná, hogy a rákócziúj falui nyugdíjas klubban is csak jobbára ké­zimunkáznak. kártyáznak, esetleg néha-néha jóked­vükben dalra fakadnak az emberek. A programba ter­mészetesen beleférnek a felsorolt foglalatosságok is, de az itteniek elsősor­ban a különböző kulturális tevékenységeket részesítik előnyben. Mert kulturális elfoglaltságból akad itt bőven; a heti egyszeri, szer­dai összejövetelek alkalmá­val munkaterv szerint zaj­lik a program. Rendszeresen szerveznek TIT-előadáso- kat, meghívott orvosok be­szélnek az öregkori egész­séges életmódról, filmvetí­téseken vehetnek részt a tagok. A klub fennállása óta — a rákóczifalvi nyug­díjasokkal „szövetkezve” — tagjai szinte bejárták már az egész országot. A hosz- szabb ideje működő páva­kor pedig egy ízben az or­szágos minősítő versenyen harmadik helyezést ért el; mert ki vetné a szemükre: nótázgatni módfelett sze­retnek a klubtagok, akik közül a legidősebbek már a 75. életévüket tapossák. A zenés estéken egyébként a közreműködő citerazene- kar férfitagjai saját készí­tésű hangszereken pengetik a kíséretet. A programok gazdagításaként olykor­olykor az otthon készült kézimunkákból, faragások­ból is nyílik közös kiállítás. A sokrétű rendezvények­nek köszönhetően — mint a kertészmérnökből műve­lődési ház igazgatónak „át­igazolt” Földi József el­mondja — a község nyug­díjasainak egy részéből si­került az elmúlt évtized alatt egy aktív, programok­ra szívesen eljáró kis közös­séget kovácsolni. A klubra fordítható pénzösszeg azon­ban nem sok; mindössze 12000 forintra rúg évente, s ebből kell fedezni a klub­vezető tiszteletdíját is és minden más kiadást. Földi József vezetésével elérték, hogy a klub — összes ren­dezvényét tekintve; beleért­ve a kirándulásokat is — önfenntartó lett, s ez nem kis dolog egy jelenleg hu­szonnégy tagot számláló kö­zösség életében. A rákócziújfalui klub persze nem minden idős helybéli számára keltett osztatlan elismerést; sokan megszólják a klubtagokat: talán bizony azért járnak el szerdánként a kultúrházba, mert otthon nem találnak munkát? Erről természete­sen szó sincs; mindenki megállja a helyét a ház körüli munkában, sőt még a földeken is. Csák éppen nem sajnálják hetente azt az egy alkalmat, amikor ta­lálkozhatnak egymással, s igazi közösségi élményben lehet részük. Ennél súlyo­sabb vád soha ne érjen egyetlen munkában megfá­radt és tisztességben meg­őszült öreget sem! J. J. Finta Sándor munkái Kecskemét temetőiben Találkozások Herman Ottó közvetítésével Kecskeméten, a bezárásra- és fel­számolásra ítélt Szentháromság temetőben már évekkel ezelőtt magára vonta te­kintetemet egy emlékmű. A mar­káns arcú, férfias tekintetű, mell­alakos szobor és az alatta elhe­lyezkedő földmű­ves szőlőtőkével, több vonatkozás­ban is felkeltette érdeklődésemet. Kit ábrázol a mű­alkotás és ki an­nak elkészítője? A sírban Szege­di György, Kecs­kemét város haj­dan volt tanácso­sa, a szikrai szőlő és borvidék egyik létrehozója, a napszámosok, bé­resek, kapások letelepítője nyugszik. A homoki szőlő köré létesült mai település­nek, innen a régi neve: Ka­pásfalu. A szoboregyüttest pedig Szolnok megye híres kőfara­gó- és szobrász dinasztiájá­nak — később reprezentáns képviselőjévé vált — tagja, Finta Sándor készítette. Dr. Váry István 1937-ben erről az emlékműről a kö­vetkezőket írta: „A már­vány-mellszobor nemeskő­ből faragott magas talpaza­Hősi emlékmű (Fényképezte: Laczay Tamás) ton nyugszik. Ennek oldalán egy szőlőmunkás dombor­művű alakja áll, dúsfürtű szőlőtőkék között. Finta Sándor, ez a csodálatosan változatos életű magyar szobrász volt az alkotója e nagy kifejező erejű, szép síremléknek, amelynek meg­van az a nagy értéke, hogy egész elgondolásában kifeje­ző, sokatmondó s a főalak fejtartásában, arckifejezésé­ben hűségesen jellemző — teljes egészében pedig mű­vészi alkotás, egyik értékes dísze a Szentháromság-te­metőnek.” De hogyan került a túrke- vei születésű Finta Sándor Kecskemétre? mét Bugac-pusztára irányí­totta, elvitte oda azt az em­bert, aki később méltán tett szert világhírnévre. Nem vételen, hogy Finta Sándor éppen Szegedi György síremlékét vési majd később márványba. Ugyanis Szegedi György többször is részt vett Her­man Ottó bugaci helyszíni kutatásain, s ez utóbbival együtt Szikrában is megfor­dult. ahol a szőlőtelepítés le­hetőségéről is sokat vitáz­tak. Bugacpusztán — ugyan­csak Herman Ottó közvetíté­sével — találkozott és ismer­te meg Finta Sándor Szegedi Györgyöt, akiről később (1917-ben) elkészítette a Szentháromság temetőben (ma még látható) emlékmű­vet. A Finta-szobrok felkutatá­sában további lendületet adott számomra az a kirán­dulás, amelyet Túrkevén tettem. Az előzőekben is­Katona Klárika •íremléke (Fényképezte: Pásztor Zol­tán) mertetett síremlék után újabb Finta Sándor által ké­szített emlékművekre buk­kantam. A Budai-úti refor­mátus temetőben van egy teljes alakos, emberi lépté­kű szobor, egy, az első világ­háborúban elesett fiatalem­ber hősi emlékműve. Ugyan­csak itt található egy fiata­lon elhunyt kislánynak, Ka­tona Klárikának — (a Bánk bán írójának távoli leszár­mazottja) — emlékműve. Szabó Tamás Szegedi György szobra (Fényképezte: Laczay Ta­más) Az utolsó magyar poli­hisztor, Herman Ottó közve­títésével! A pásztorélet-, az ősfoglalkozások jeles kutató­ja, már korábbról is ismer­te az ecsegpusztai híres pásztornemzetség betyáros múltú sarját, Finta Miklós számadó gulyást. S innen vitte magával Merman Ottó, a bugaci pásztorélet kutatá­sa és tanulmányozása alkal­mával Finta Sándort Kecs­kemétre. így, az alföldi me­zőváros, nemcsak azt kö­szönhette a nagy polihisztor­nak, hogy a tudományos vi­lág, s a közvélemény figyel­Barátságvonat '87 1. Irány Észtország fővárosa, Tallinn! Az Észt SZSZK és Szolnok megye között kialakult immár több évti­zedes kapcsolat során hagyo­mánnyá vált, hogy kétévenként barátságvonat in­dul a Szovjet­unióba, s viszon­zásul mi is ven­dégül látjuk a hozzánk érkező észt csoportokat. A közelmúltban június 20. és 28. között az IBUSZ szervezésében kö­zel háromszázhet­ven Szolnok me­gyei utazott Moszkván ke­resztül Tallinnba, hogy megismer­kedjen a testvéri nép életével, múltjával és jele­nével. Harminchat órás fárasztó utazás után kedden délelőtt, kissé gyű­rött utasokkal érkezett meg a vonat Moszkvába, a kijevi pályaudvarra. Elszállásolás a Szevasztopol szállodában, rövid pihenő s máris előáll­tak az Inturist utazási iroda autóbuszai, hogy városnézés­re vigyék a Barátságvonat utasait. A rendelkezésre álló egy napot a szervezők az IBUSZ és az Inturist szak­emberei igyekeztek úgy be­osztani, hogy a többnyire el­ső ízben Moszkvában járó vendégek minél többet tud­janak meg a szovjet főváros nevezetességeiről. A közel kilencmillió lakosú Moszk­vában azonban egy nap a felületes szemlélődésre is ke­Szolnok megyei koszorú a Vörös téren Űrhajósok pavilonja a szov­jet népgazdasági kiállításon ötéves tervüket, ami a nem­zeti jövedelem 16 százalékos növekedését eredményezte. A tervidőszakban 25 ezer is­kolai férőhelyet létesítettek, háromszázezer embernek ja­vultak az életkörülményei. Lelkes hívei a gazdasági kí­sérleteknek, magyar tapasz­talatokra támaszkodva az utóbbi időben az Észt SZSZK-ban is létrehozták a szolgáltatásokkal foglalko­zó szövetkezeteket. A ma­gyar—észt barátság szoros elmélyítését eredményezi, hogy több mint húsz gazdál­kodó egységnek van testvér- kapcsolata Szolnok megyei üzemekkel. Ezek rendszere­vés, a legismertebb idegen­éiagy gyűlés a Tallinn! Nem­zeti Színházban forgalmi helyekre mégis el­jutott küldöttségünk. A Kreml, a Vörös tér, a Novo- gyevicsi kolostor, a Lenin- hegy, a Lomonoszov Egye­tem, a GUM áruház és a F. A. Rubo festette lenyűgö­ző hatású borogyinói csata- körkép feledhetetlenül véső­dött be emlékezetünkbe. Szerdán újabb egynapos vonatozás Tallinnig, ahol a pályaudvaron észt népvise­letbe öltözött lányok kö­szöntötték az érkezőket, majd Kruger Gerald, a köz­lekedési tárca vezetője a szovjet—magyar baráti tár­saság észt tagozatának veze­tője fogadta a Barátságvo­nat utasait. Válaszbeszédé­ben Urmössy Ildikó, a me­gyei tanács elnökhelyettese köszöntötte a házigazdákat. Helyfoglalás az impozáns, huszonkét emeletes Viru szállodában, majd elkezdő­dött a vendéglátók szervezte háromnapos program. Dele­gációnk koszorút helyezett el a Lenin-szobor előtt, majd a tengerparton alig több mint tíz éve emelt Ma- riameggj emlékműnél. Az esti órákban a Tallinni Nemzeti Színház volt az ün­nepi nagygyűlés színhelye, ahol Arnold Meri, az Észt Baráti Társaság elnöke kö­szöntötte a Barátságvonat utasait, majd Marina Ans- lan, az Észt Minisztertanács elnökhelyettese tartott ün­nepi beszédet. Mondandójá­ban kiemelte a két nép ba­rátságának fontosságát, s beszélt a gazdasági eredmé­nyeikről. Egyebek között el­mondta, hogy az észt gazda­ság négy év alatt teljesítette sen küldenek szakmai dele­gációkat tapasztalatcserére, egymás eredményeinek meg­ismeréseire. Az ünnepi nagygyűlés kul­turális programmal ért vé­get, ahol a házigazdák gyer­mekkórusának, tánckarának bemutatója után felléptek megyénk művészeti együtte­sei; a tiszafüredi néptánc­együttes, a jászberényi tár­sastánc csoport és a szolnoki Integrál nosztalgia zenekar. (Folytatása következik) Az észt gyermekkórus Ko­dály Esti dalával üdvözölte a magyarokat Magyar és észt tánccsoportok » színpadon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents