Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-07 / 158. szám
1987. JÚLIUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nyugdíjasok Rá kóoz/új faluban Akiknek szükségük van a klubra Sokfelé hívják a nyugdíjas klub tagjait műsort adni Nemrégiben a rákócziúj- falui művelődési házban ünnepségre gyűlt egybe a kisközség apraja-nagyja, hagy a fennállásának 10. évfordulójához érkezett nyugdíjas klub tagjait méltóképpen köszöntse. A krónikás — vegyes tapasztalataira hagyatkozva — azt gondolhatná, hogy a rákócziúj falui nyugdíjas klubban is csak jobbára kézimunkáznak. kártyáznak, esetleg néha-néha jókedvükben dalra fakadnak az emberek. A programba természetesen beleférnek a felsorolt foglalatosságok is, de az itteniek elsősorban a különböző kulturális tevékenységeket részesítik előnyben. Mert kulturális elfoglaltságból akad itt bőven; a heti egyszeri, szerdai összejövetelek alkalmával munkaterv szerint zajlik a program. Rendszeresen szerveznek TIT-előadáso- kat, meghívott orvosok beszélnek az öregkori egészséges életmódról, filmvetítéseken vehetnek részt a tagok. A klub fennállása óta — a rákóczifalvi nyugdíjasokkal „szövetkezve” — tagjai szinte bejárták már az egész országot. A hosz- szabb ideje működő pávakor pedig egy ízben az országos minősítő versenyen harmadik helyezést ért el; mert ki vetné a szemükre: nótázgatni módfelett szeretnek a klubtagok, akik közül a legidősebbek már a 75. életévüket tapossák. A zenés estéken egyébként a közreműködő citerazene- kar férfitagjai saját készítésű hangszereken pengetik a kíséretet. A programok gazdagításaként olykorolykor az otthon készült kézimunkákból, faragásokból is nyílik közös kiállítás. A sokrétű rendezvényeknek köszönhetően — mint a kertészmérnökből művelődési ház igazgatónak „átigazolt” Földi József elmondja — a község nyugdíjasainak egy részéből sikerült az elmúlt évtized alatt egy aktív, programokra szívesen eljáró kis közösséget kovácsolni. A klubra fordítható pénzösszeg azonban nem sok; mindössze 12000 forintra rúg évente, s ebből kell fedezni a klubvezető tiszteletdíját is és minden más kiadást. Földi József vezetésével elérték, hogy a klub — összes rendezvényét tekintve; beleértve a kirándulásokat is — önfenntartó lett, s ez nem kis dolog egy jelenleg huszonnégy tagot számláló közösség életében. A rákócziújfalui klub persze nem minden idős helybéli számára keltett osztatlan elismerést; sokan megszólják a klubtagokat: talán bizony azért járnak el szerdánként a kultúrházba, mert otthon nem találnak munkát? Erről természetesen szó sincs; mindenki megállja a helyét a ház körüli munkában, sőt még a földeken is. Csák éppen nem sajnálják hetente azt az egy alkalmat, amikor találkozhatnak egymással, s igazi közösségi élményben lehet részük. Ennél súlyosabb vád soha ne érjen egyetlen munkában megfáradt és tisztességben megőszült öreget sem! J. J. Finta Sándor munkái Kecskemét temetőiben Találkozások Herman Ottó közvetítésével Kecskeméten, a bezárásra- és felszámolásra ítélt Szentháromság temetőben már évekkel ezelőtt magára vonta tekintetemet egy emlékmű. A markáns arcú, férfias tekintetű, mellalakos szobor és az alatta elhelyezkedő földműves szőlőtőkével, több vonatkozásban is felkeltette érdeklődésemet. Kit ábrázol a műalkotás és ki annak elkészítője? A sírban Szegedi György, Kecskemét város hajdan volt tanácsosa, a szikrai szőlő és borvidék egyik létrehozója, a napszámosok, béresek, kapások letelepítője nyugszik. A homoki szőlő köré létesült mai településnek, innen a régi neve: Kapásfalu. A szoboregyüttest pedig Szolnok megye híres kőfaragó- és szobrász dinasztiájának — később reprezentáns képviselőjévé vált — tagja, Finta Sándor készítette. Dr. Váry István 1937-ben erről az emlékműről a következőket írta: „A márvány-mellszobor nemeskőből faragott magas talpazaHősi emlékmű (Fényképezte: Laczay Tamás) ton nyugszik. Ennek oldalán egy szőlőmunkás domborművű alakja áll, dúsfürtű szőlőtőkék között. Finta Sándor, ez a csodálatosan változatos életű magyar szobrász volt az alkotója e nagy kifejező erejű, szép síremléknek, amelynek megvan az a nagy értéke, hogy egész elgondolásában kifejező, sokatmondó s a főalak fejtartásában, arckifejezésében hűségesen jellemző — teljes egészében pedig művészi alkotás, egyik értékes dísze a Szentháromság-temetőnek.” De hogyan került a túrke- vei születésű Finta Sándor Kecskemétre? mét Bugac-pusztára irányította, elvitte oda azt az embert, aki később méltán tett szert világhírnévre. Nem vételen, hogy Finta Sándor éppen Szegedi György síremlékét vési majd később márványba. Ugyanis Szegedi György többször is részt vett Herman Ottó bugaci helyszíni kutatásain, s ez utóbbival együtt Szikrában is megfordult. ahol a szőlőtelepítés lehetőségéről is sokat vitáztak. Bugacpusztán — ugyancsak Herman Ottó közvetítésével — találkozott és ismerte meg Finta Sándor Szegedi Györgyöt, akiről később (1917-ben) elkészítette a Szentháromság temetőben (ma még látható) emlékművet. A Finta-szobrok felkutatásában további lendületet adott számomra az a kirándulás, amelyet Túrkevén tettem. Az előzőekben isKatona Klárika •íremléke (Fényképezte: Pásztor Zoltán) mertetett síremlék után újabb Finta Sándor által készített emlékművekre bukkantam. A Budai-úti református temetőben van egy teljes alakos, emberi léptékű szobor, egy, az első világháborúban elesett fiatalember hősi emlékműve. Ugyancsak itt található egy fiatalon elhunyt kislánynak, Katona Klárikának — (a Bánk bán írójának távoli leszármazottja) — emlékműve. Szabó Tamás Szegedi György szobra (Fényképezte: Laczay Tamás) Az utolsó magyar polihisztor, Herman Ottó közvetítésével! A pásztorélet-, az ősfoglalkozások jeles kutatója, már korábbról is ismerte az ecsegpusztai híres pásztornemzetség betyáros múltú sarját, Finta Miklós számadó gulyást. S innen vitte magával Merman Ottó, a bugaci pásztorélet kutatása és tanulmányozása alkalmával Finta Sándort Kecskemétre. így, az alföldi mezőváros, nemcsak azt köszönhette a nagy polihisztornak, hogy a tudományos világ, s a közvélemény figyelBarátságvonat '87 1. Irány Észtország fővárosa, Tallinn! Az Észt SZSZK és Szolnok megye között kialakult immár több évtizedes kapcsolat során hagyománnyá vált, hogy kétévenként barátságvonat indul a Szovjetunióba, s viszonzásul mi is vendégül látjuk a hozzánk érkező észt csoportokat. A közelmúltban június 20. és 28. között az IBUSZ szervezésében közel háromszázhetven Szolnok megyei utazott Moszkván keresztül Tallinnba, hogy megismerkedjen a testvéri nép életével, múltjával és jelenével. Harminchat órás fárasztó utazás után kedden délelőtt, kissé gyűrött utasokkal érkezett meg a vonat Moszkvába, a kijevi pályaudvarra. Elszállásolás a Szevasztopol szállodában, rövid pihenő s máris előálltak az Inturist utazási iroda autóbuszai, hogy városnézésre vigyék a Barátságvonat utasait. A rendelkezésre álló egy napot a szervezők az IBUSZ és az Inturist szakemberei igyekeztek úgy beosztani, hogy a többnyire első ízben Moszkvában járó vendégek minél többet tudjanak meg a szovjet főváros nevezetességeiről. A közel kilencmillió lakosú Moszkvában azonban egy nap a felületes szemlélődésre is keSzolnok megyei koszorú a Vörös téren Űrhajósok pavilonja a szovjet népgazdasági kiállításon ötéves tervüket, ami a nemzeti jövedelem 16 százalékos növekedését eredményezte. A tervidőszakban 25 ezer iskolai férőhelyet létesítettek, háromszázezer embernek javultak az életkörülményei. Lelkes hívei a gazdasági kísérleteknek, magyar tapasztalatokra támaszkodva az utóbbi időben az Észt SZSZK-ban is létrehozták a szolgáltatásokkal foglalkozó szövetkezeteket. A magyar—észt barátság szoros elmélyítését eredményezi, hogy több mint húsz gazdálkodó egységnek van testvér- kapcsolata Szolnok megyei üzemekkel. Ezek rendszerevés, a legismertebb idegenéiagy gyűlés a Tallinn! Nemzeti Színházban forgalmi helyekre mégis eljutott küldöttségünk. A Kreml, a Vörös tér, a Novo- gyevicsi kolostor, a Lenin- hegy, a Lomonoszov Egyetem, a GUM áruház és a F. A. Rubo festette lenyűgöző hatású borogyinói csata- körkép feledhetetlenül vésődött be emlékezetünkbe. Szerdán újabb egynapos vonatozás Tallinnig, ahol a pályaudvaron észt népviseletbe öltözött lányok köszöntötték az érkezőket, majd Kruger Gerald, a közlekedési tárca vezetője a szovjet—magyar baráti társaság észt tagozatának vezetője fogadta a Barátságvonat utasait. Válaszbeszédében Urmössy Ildikó, a megyei tanács elnökhelyettese köszöntötte a házigazdákat. Helyfoglalás az impozáns, huszonkét emeletes Viru szállodában, majd elkezdődött a vendéglátók szervezte háromnapos program. Delegációnk koszorút helyezett el a Lenin-szobor előtt, majd a tengerparton alig több mint tíz éve emelt Ma- riameggj emlékműnél. Az esti órákban a Tallinni Nemzeti Színház volt az ünnepi nagygyűlés színhelye, ahol Arnold Meri, az Észt Baráti Társaság elnöke köszöntötte a Barátságvonat utasait, majd Marina Ans- lan, az Észt Minisztertanács elnökhelyettese tartott ünnepi beszédet. Mondandójában kiemelte a két nép barátságának fontosságát, s beszélt a gazdasági eredményeikről. Egyebek között elmondta, hogy az észt gazdaság négy év alatt teljesítette sen küldenek szakmai delegációkat tapasztalatcserére, egymás eredményeinek megismeréseire. Az ünnepi nagygyűlés kulturális programmal ért véget, ahol a házigazdák gyermekkórusának, tánckarának bemutatója után felléptek megyénk művészeti együttesei; a tiszafüredi néptáncegyüttes, a jászberényi társastánc csoport és a szolnoki Integrál nosztalgia zenekar. (Folytatása következik) Az észt gyermekkórus Kodály Esti dalával üdvözölte a magyarokat Magyar és észt tánccsoportok » színpadon