Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-06 / 157. szám

1987. JÚLIUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Nyeregben voltak a Szolnok megyeiek Szilvásváradi lovas-juniális Több éves szünet után újra Szilvásvárad; a termé­szet bőkezű ajándéka fo­gadta a lovassport szerel­meseit, a Közép-magyaror­szági Területi Lovasbajnok- ság II. fordulójának házi­gazdájaként. A jó hírű üdü­lőhely a Nyugat-Bübk pe­remén a fogathajtó KB-re újjáépített, a Szalajka völgy bejáratát őrző, álom­szép lovasstadionjával, az ország legkorszerűbb fe­dett lovardájával, no és ter­mészetesen a világhírű lipi­cai ménesével, lovasmúzeu­mával a lovasembernek za­rándokhelye, s azzá vált e versenyen is, a szép szám­mal kilátogató üdülők, ki­rándulók. érdeklődők szá­mára. Az ünnepélyes meg­nyitó színpompás díszfelvo­nulásán résztvevő majdnem félszáz lovas, több fogat, közel duplája versenyzett hat megye képviseletében, 17 lovasklub színeiben. A mintaszerűen lebonyolított verseny összességében — legyünk stílszerűek — a li­picai lovak teljesítményét kifejező műszóval is érté­kelhető: a győztesek és a helyezettek, olyan „magasis­kolát” mutattak be — ami a lótól és lovastól, egyaránt a maximumot kívánta kor­csoportonként és kategóri­ánként díjlovaglásban, díj­ugratásban, fogatverseny­ben egyaránt. Az összsse- reglett szakértők és a ver­seny ellenőrének summá­zott véleménye szerint, az országos összevetésben, a mezőny erőssége a közepes­nél jobb volt, akárcsak a versenyszámonként nehe­zedő, változó vonalvezetésű pályák követelménye. Me­gyénk lovasai ezúttal is jól szerepeltek, s így bizakod­hatunk, hogy e rendkívüli munka- és időigényes, kü­lönleges feltételeket is megkívánó sportban hosz- szafbb távon is rájuk illik majd a mondás: „Akinek jól megy a sora, annak fut a lova.” Eredmények. Ottörő baj­nokság összesítése díjlovag­lás és díjugratás: 1. Kővá­ri Krisztina (Szolnok) Dáma nevű lován, 2. Fehér Zsolt (Abádszalók) Elmésé ni. 3. Denson Kinga (Szolnok) Ci­láké ni. Ifjúsági kezdő kate­gória: 1. Szalai Tamás (Kun­madaras) Junior ni. 2. Má­té Lajos (Kunmadaras) Kunság ni. 3. Koch Csaba (Palotáshalom) Gyuri ni. If­júsági B-kategória: Gyu-ri- cza Péter (Szolnok) Apacs ni. két első hely; ifj. Kor­mos János (T. mikiás) Man- dáns ni. egy-egy második és harmadik hely; Szabó Csaba (Szolnok) Ciliké ni. egy második és Turcsányi Ildikó egy harmadik he­lyezés (mindkét napon, ösz- szevetések után, kis időkü­lönbségekkel dőlt el a kék­szalagok sorsa.) Könnyű kategória „A”. A két ver­senynap győztesei: Radvá- nyi János (Ernőd) Szikrázó ni. Gál Sándor (Kőtelek) Casanova ni. Második he­lyezettek : Hatvani Lajos (Abádszalók) Merán és Fo­dor István (Párád) Hírvivő nyergében. Könnyű kategó­ria „B” győztesei: Anka Já­nos (Párád) Hattyúdal ni. és Nagy Ferenc (Abádsza- tók) Sárgarózsa ni. Másodi­kok: ifj. Kormos János Mandással és Bőr Attila (Abádszalók) Lázárral. Kö­zépkategória: Hadik Fér ebe (Palotáshalom) Bandi nL egy első, egy második, Sza­bó Gyula (Kőtelek) Jánosvd- téz ni. egy első, Tombor Nándor (Szolnok) Apacs ni. második és harmadik he­lyezés. Nehéz kategória: Udvardi János (Kőtelek) Napsugár ni. kétszer első. Másodikok: Szabó Gyula (Jánosvitéz) és Kiss Zoltán (Visznek) Kecses nyergében. Fogatversenyben a megyé­ből Ecseki András (Beseny- szög) aratott sikert és sok tapsot. (BÉVÉ) Röplabda Az NDK nyerte a Lehel Kupát Vasárnap a délelőtti mér­kőzésen eldőlt a kupa sor­sa. A legjobb csapat birto­kolja egy évig a díszes ser­leget. De mi történt péntek este óta? Pénteken, a har­madik nap befejező mérkő­zésén ismét magyar veresé­get könyvelhettünk el. A napsütötte Itália lányai si­mán győztek 3:0-ra a nye­retlenek rangadóján. Szombaton folytatódott a magyarok rendkívül gyenge szereplése. Igaz, a torna leg­erősebb csapata, az NDK el­len semmi esélyünk nem volt a papírforma alapján. Az NDK-beli lányok simán győztek 3:0 arányban (3, 6, 10), úgy hogy az első szett mindössze nyolc percig tar­tott Ezen a tornán min­den idők legrövidebb játsz­májával szenvedtünk meg­alázó vereséget. Az Olasz­ország—NSZK mérkőzés szépsége, magas színvonala némi kárpótlást adott a csalódott közönségnek. Volt itt minden, ami a röplabdát népszerűvé teszi: ádáz csa­ták, védhetetlen szervák, parkettszaggató leütések, ravasz átejtések; és győzött a jobbik. Olaszország— NSZK 3:0 (10, 11, 7). Kevesebb izgalom akadta Csehszlovákia—Len gyei - ország összecsapáson. Észa­ki szomszédaink nagyon jól játszottak, biztosan kézben tartották a mérkőzést, és győztek 3:0-ra (13, 7, 11). Vasárnap, a kupa záró­napján tíz órakor lépett pá­lyára az NDK és az NSZK válogatottja. A favorit NDK nem sok esélyt hagyott el­lenfelének, Eekard Bonnke edző tanítványai — különö­sen a csapatkapitány Ute Keller és a levegő ura, Kat­ja Weimann — egymást múlták felül a szép megol­dásokban. A magyar szár­mazású NSZK-edző. Tóth János nem találta meg az ellenszert, az eredmény 3:0 (3, 6, 12) az NDK javára és számukra már csak a kupa ünnepélyes birtokbavétele maradt. Délután lépett pályára a magyar csapat Lengyelor­szág ellen. A közönség most is .mindent bele” biztatás­sal űzte, hajtotta a miein­ket. De hiába. A lányok nem tudtak újítani. Enerváltan, lélektelenül, minden elgon­dolás nélkül ütögették a labdát, és ezzel övék lett a sereghajtó szerep. Ilyen gyengén a kupa tizennégy éve alatt még magyar vá­logatott nem szereptelt. Dr. Kotsits Attiláné bemutatko­zása nem sikerült. Csak a tanulás maradt a néhány hónapja kinevezett edző számára. Persze, másoknak is alapos lecke a gyenge szereplés. A lengyelek si­mán győztek 3:0-ra (11, 11, 8). A kezdő hatosunk: Zu- bovics, Benkő, Szendrői, Szikora, Treiber, Grózer. Csere: Brecher, Barcsa, Téglássy. A kupasorozat befejező mérkőzését Olaszország és Csehszlovákia játszotta, tét a második hely volt. Óriási csatában megérde­melten győztek az olaszok 3:0-ra. (7, 12, 12). Jelenlétük a torna kedves színfoltja volt. Az ünnepélyes záráson a Lehel Kupát, amelyért öt napig csatáztak, Gergely László, a Lehel SE ügyveze­tő elnöke adta át Végered­mény: 1. NDK, 2. Olaszor­szág, 3. Csehszlovákia, 4. Lengyelország, 5. NSZK, 6. Magyarország. A tornán nyújtott kiemelkedő játé­káért hárman részesültek különdíjban: az olasz Fa­nara Patrizia, a csehszlovák Vostrejsova Éva és az NDK-beli Ute Keller. A legsportszerűbb csapat meg­tisztelő díjat az olaszok vi­hették haza. Néhány érdekesség: a legmagasabb csapat az ola­szoké 180,6 cm-es átlaggal, ők a legfiatalabbak is, 16,8 évvel. A legmagasabb játé­kos a magyar Zubovics Esz­ter 198 centire nőtt. Az ola­szok kulcsjátékosának, Zuc- carininek nem volt szeren­cséje a kontaktlencséjé­vel: az első meccsen arcul ütötte a labda és a kontakt- lencséje kiesett. Szemüveg­ben folytatta és végig jól játszott A Lehel Kupát — amely tizennégy éve szerepel a Magyar Röplabda Szövetség versenynaptárában — az évek óta összeszokott ren­dező gárda Sárközi László vezetésével az idén is köz- megelégedésre bonyolítot­ta. Viszontlátásra jövőre! — Horti — Mérlegen a Szolnoki MÁV MTElabdarúgó­csapatának teljesítménye A helyezés igen, a játék nem Előbbre lépett, egy helyben topog, netán visszaesett a Szolnoki MÁV MTE NB Il-es labdarúgó-csapata? Ne­héz ezekre a kérdésekre egyértelmű választ találni, de erről majd később. Előbb Szatmári János vezető edzővel tekintettük át az együttes elmúlt bajnoki szereplését. Mint ismeretes, az volt a célkitűzés, hogy a MÁV MTE a táblázaton végezzen az első tíz között, erősödjön to­vább szakmailag és morálisan, váljék jó középcsapattá, olyanná, amellyel megalapozhatják a jövőt, a merészebb terveket. Nos, a célt elérték. A nyolcadik helyen végzett a gárda, de a kaposvári óvás és a Nyíregyházától elvett büntetőpontok után a hetedik helyre ugrott. Szatmári a helyezéssel elé­gedett, a játékkal nem — A helyezést illetően, öt­ven százalék fölötti teljesít­ménnyel megvalósítottuk a tervet — jelentette ki a ve­zető edző. — A közösségi szellem és a fegyelem kifo­gástalan, a játékosok maga­tartásáról csak a legjobbakat tudom elmondani. A játék­kal viszont már nem lehe­tünk maradéktalanul elége­dettek. A közönséget sokkal jobban ki kell szolgálni, lát­ványosabb, gólokban gazda­gabb mérkőzések kellené­nek. A játékosok erőnlétével nincs baj és kiemelném a védőmunkát. A negatívumok közé tartozik egyesek aka­ratgyengesége, a tavaszi ide­genbeli rossz mérleg és a gyatra helyzetkihasználás. Mert ‘ a gólhelyzeteket ki tudják ugyan alakítani, de azok kihasználása már nem sikerül. — Mi ennek az oka? — Minden sorból hiányzik egy vezéregyéniség. Becsüle­tes, jó iparosok módjára játszanak, de nincs, aki az élre álljon. Tubáktól vártuk volna a gólokat, de nem vál­totta be a hozzáfűzött remé­nyeket, tizennégy mérkőzé­sen mindössze egy gólt rú­gott. — Ügy tűnik, könnyen megválnak az idősebb játé­kosoktól, akik vezéregyéni­ségek lehetnének, fazont ad­nának a játéknak és akiktől tanulhatnának a fiatalok. — A szakosztály azt tartja szem előtt, hogy a jövő csa­patát kell építeni, helyet ad­va ezzel a fiataloknak. Kö­zülük Kiss András, Mészá­ros és Csábi már elérte az osztály színvonalát, ezért váltunk meg az idősebbek­től. Hozzáfűzném még, hogy a mostani egy nagyon kiéle­zett és kiegyensúlyozott baj­nokság volt. A feljutás és a kiesés az utolsó percig nyílt volt, sok azonos képességű csapat harcában elsősorban a küzdő jelleg döntött. Eb­ben a küzdelemben a hete­dik hely figyelemreméltó, ha vannak is kisebb szépséghi­bák. A tavaly kiesés ellen küzdő, hitehagyott, bátorta­lan társaságot fel kellett rázni és ha olykor szükség volt rá, csúszni-mászni taní­tani. A játékosok közül Ágh Gábor volt az egyetlen, aki az elsőtől az utolsó percig játszott. A házi góllövőlistát a középpályás és sokszor be- állóst játszó Sugár vezeti ti­zenegy góllal, őt követi Lász­ló hét, Hegedűs hat góllal, összesen huszonketten sze­repeltek, a „törzsgárdát” Ágh, Boros, Csábi, Sugár, Szilágyi és Rózsavölgyi al­kotta. — A junior csapat meg­szűnésével a közvélemény nem ért egyet. — A juniorban játszó já­tékosoknak nem volt szerző­désük, szabad prédák voltak, az vitte őket, aki akarta. A tehetségeseket kölcsönadjuk a megyében játszó csapatok­nak és ha fejlődnek, ha te­hetségük kibontakozik, ak­kor visszahozzuk őket. Pél­da erre Vadicska Zsolt ese­te, akit a Volán-Rákóczi csa­patából visszahozunk és szerződtetett játékos lesz. A bajnokság befejeződött és a korábbi, öltözőfolyosói suttogások, most némi meg­lepetéssel tarkítva, a nyilvá­nosságra kerülnek. Boros Lukács Győrbe távozik, ő nagy vérveszteséget jelent a csapatnak. Tubák bejelen­tette, hogy visszamegy Rá- kóczifalvára, Kántor szerző­dése lejárt, a hírek szerint Hódmezővásárhelyre tart. Csábi bevonulás előtt áll és még néhány olyan tehetséges fiatal is, aki már számításba jöhetne az első csapatnál. Gyémánt Attila kapus és Varga János középpályás le­szerel. Szatmári János el­mondta, hogy szeretnének megfelelő tudású játékoso­kat igazolni, akik erősítést jelentenének. Eddig tizenkét játékossal vették fel a kap­csolatot, de elképzelhető, hogy senkit sem sikerül le­igazolni. A jelenlegi játékos- állománnyal az elért ered­mény megtartása is nehéz lesz, a szakosztály azon munkálkodik, hogy megte­remtse a még jobb szereplés feltételeit. Az elmondottak szerint a Szolnoki MÁV MTE önma­gához viszonyítva jó évet zárt, „túlteljesítette a ter­vét”. A közvélemény, a me­gye és a város közönségének az igényét azonban ez aligha elégíti ki, ami meg is mu­tatkozik a mérkőzések láto­gatottságában. A húszezres stadion kong az ürességtől, a hazai mérkőzéseken öt-hat- száz a fizető nézők száma. Nincs tömegbázis, a város­ban a labdarúgás elvesztette varázsát, mozgósító erejét, szórakoztató jellegét. Hiány­Ágh végig játszott zik a megtartó- és a vonzó­erő, ide nem kívánkoznak, csak távoznak a játékosok. Az itt megtermelt gyümöl­csöt máshol szedik le. A jö­vő sem biztató, hiszen azok közül a játékosok közül, akiknek a szerződése lejárt, néhányan még gondolkod­nak annak meghosszabbítá­sán. összeszűkül a játékos- állomány és az utánpótlás­nevelés. A jelenlegi helyzet méltatlan az egyesület lab­darúgó-hagyományaihoz. S amíg ez nem változik, addig nem várhatunk előbbrelé- pést. (pataki) Hét arany Mezőkövesdről Két hét alatt a negyedik kupát szerezték a Szolnoki MÁV MTE ökölvívói. A Vasutas OB-n aratott há­rom győzelem után Mezőkö­vesden is szép sikereket ér­tek el a Matyó Kupán. A serdülőknél Grósz Attila, Knipfel Sándor, Ágoston Attila és Rimóczi Róbert állhatott a dobogó legfelső fokára, míg Tárnok Béla harmadik helyezést ért el. Az ifjúságiaknál Pljesovsz- ki .Sándor, Hajnal András, Fürj László szerzett arany­érmet, Ványi László pedig második lett. A serdülők az összetett pontversenyben az első, az ifik a második he­lyen végeztek. Az ifjúsági­ak értékes minősítési pon­tokat is szereztek. Sporthírek — VILÁGHÍRŰ atléták­kal teletűzdelt mezőnyt lát­hatnak ma a nézők a Nép­stadionban, a 10. Hungalu Budapest Nagydíjon. Az előkelő mezőnyben ott ta­láljuk a Szolnoki MÁV MTE két versenyzőjét, Ecsekiné Juhász Erzsébetet és Szeke­res Juditot is. — A KÖRZETI Labdarú­gó-bajnokság Tisza csoport­jában az érmes helyezés sorrendje: 1. Kengyel 27 pont (59—36 gólkülönbség), 2. Nagyiván 26 (58—28),, 3. Tiszaszentimre 26 (49—27). Totóeredmények 1. Lausanne—Vasas 1 2. Ű. Dózsa—Várna 1 3. D. streda—Tatabánya * 4. Videoton—Malmö 1 5. Chaux de Fonds—Magdeb. 2 6. W. Aue—Halmstad 1 7. Naestved—Bellinzona 1 8. Bohemians—Grasshoppers x 9. Lyngby—AIK Stockholm 2 10. Etir—Norrköplng 1 11. Cheb—Erfurt x 12. Hammarby— Szczecin * 13. Nitra—Lech Poznan 1 14. Jéna—Aarhus x Néhányan az érmesek közül; (balról) Ágoston Attila, Grósz Attila, Balogh András edző, Rimóczi Róbert, Tárnok Béla, Tápai István edző Képünkön a kupagyőztes NDK-válogatott

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents