Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-28 / 176. szám

1987. JÚLIUS 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Parlamenti bizottságok napirendjén DöooenOk az út elején Az adórendszer reformja A jelenlegi szabályozás ellentmondásos Döntések sekszenközt Az Országgyűlés terv- és költségvetési, illetve jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága együttes ülést tartott — Bognár József és dr. Antalffy György elnökletével — hétfőn a Parlamentben. A tanácskozáson a két testület az adórend­szer reformjával kapcsolatos elképzeléseket vitatta meg. A képviselőkhöz koráb­ban eljuttatott pénzügymi­nisztériumi előterjesztés megállapítja: a mai ár- és adórendszerben a vállalatok fejlődési lehetőségeit alap­vetően nem saját teljesítmé­nyük és a piaci viszonyok határozzák meg, hanem költ­ségvetési kapcsolataik. A költségvetés a megtermelt jövedelmeknek mind na­gyobb hányadát vonja el és osztja szét újra. A támoga­tások és a mentességek so­kasága áttekinthetetlen, s elfedi a gazdálkodás ered­ményességét, ugyanúgy, mint annak hiányosságait. A je­lenlegi lakossági adórend­szer önmagában is ellent­mondásos. A szabályok elté­rően kezelik a különböző te­vékenységeket és nem te­remtik meg a jövedelmekkel arányos közteherviselést. Ez és a keresetszabályozás rendszere a főmunkaidő le­értékelődéséhez, teljesít­mény-visszatartáshoz vezet, előnyben részesítve az elap­rózott forrásokból való jö­vedelemszerzést. A piaci vi­szonyok kibontakoztatásá­nak, az új szervezeti formák eredményes működésének feltétele, hogy tovább erő­södjék a gazdálkodók nye­reségérdekeltsége- Ezért a gazdálkodók és az ál lám pol­gárok pénzügyi környezeté­nek átalakítására új, az ér­tékviszonyoknak megfelelő ár- és adórendszer bevezeté­sére van szükség. Segíti a program megvalósítását Szóbeli kiegészítőjében Medgyessy Péter pénzügy­miniszter hangsúlyozta: az adóreform önmagában nem cél, hanem a társadalmi-gaz­dasági kibontakozás prog­ramjának teljesítését segítő eszközrendszer része. Más szóval garanciája annak, hogy ez a program megva­lósítható legyen. Az adó­rendszerrel kapcsolatos vál­toztatások szükségességéről szólva a képviselők fele­lősségére figyelmeztetett, mondván: a népgazdasági feladatok jövőre sem lesznek kisebbek, s a mai eszköz- rendszer — amelyet már annyi jogos kritika ért — nem alkalmas a teljesíté­sükre. A késlekedés eddig is súlyos gondja volt gazda­ságpolitikánknak, s az adó­reform további halogatása esetén csak olyan intézkedé­sek hozhatók, amelyek ér­vényt szereznek ugyan a pénzügyi szigornak, de a ki­bontakozásra nem adnak esélyt. Az új adózási for­mák a gazdasági jogrend­szer szempontjából is szá­mottevő változást jelentenek, a vállalatoknak kiszámítha­tóbb cselekvésre nyílik mód­juk, s ez végül is a gazdaság stabilabbá válásához vezet­het A sokak által szorgalma­zott családi jövedelemadó kérdéséről szólva hangsú­lyozta: az eltartottak számá­tól függő adózás nálunk azt jelentené, hogy a magasabb jövedelműek nagyobb ked­vezményt kapnának. Jelen­leg arra van lehetőség, hogy az állami támogatás mérté­két egy abszolút összegben határozzák meg. A jövőben ez államnak nagyobb mér­tékben kell hozzájárulnia a családok helyzetének rela­tív javításához, ezért a csa­ládi pótlék összegét növelni szükséges. Később, a mainál kedvezőbb gazdasági hely­zetben vissza léhet majd tér­ni a családi jövedelemadó gondolatához. A pénzügymi­niszter végezetül rámutatott: az adóreform 1988. január 1-jei bevezetése technikai­lag megvalósítható, azonban ismertetése a közvélemény­ben nem halad kellő ütem­ben. Cél a teljesítmények növelése A vitában felszólalók kö­zül Bognár József (országos lista) a személyi jövedelem- adóval kapcsolatban kifej­tette: az általános ellátás le­romlásához vezethet, ha azok, akik eddig társadalmi­lag szükséges feladatokat láttak el mellékfoglalkozás­ban, felhagynak ezzel a te­vékenységükkel a fokozódó adóterhek miatt. Ugyanak­kor az is előfordulhat, hogy a leginkább keresett szol­gáltatásokat végzők az emel­kedő adóból származó vesz­teségeik miatt jelentősen nö­velik az árakat, illetve gya­rapítják bevételüket, s így a társadalomban a jövede­lemszóródás nem csökken, hanem tovább növekszik. Szigethy Dezső (Győr-Sopron megye) annak a véleményé­nek adott hangot, hogy az adóreform célja nem a tel­jesítmények visszafogása, hanem növelése kell hogy legyen. Javasolta, hogy az adóügyekkel kapcsolatos ta­nácsadásra teremtsenek le­hetőséget magánvállalkozás formájában. Bölcsey György (Budapest), a jogi bizottság Túl az aratás félidején (Folytatás az 1. oldalról) szemet szállítottak be a ter­melők. A laboratóriumi vizs­gálatok alapján átlagosan 76—84 közötti hektolitersúly- lyai és 27—34 százalék közöt­ti sütőipari értékkel adják át a terményt az üzemek. A hektáronkénti termésátlagok az aszályosabb felsőiászsági és Hortobágy-közeli határré­szeken jócskán elmaradnak a tervezettől, ami nem a gazdákat minősíti, hanem helyi adottságokat, időjárá­si körülményeket. Az eddigi eredmények alapján öt nagy­üzem — a Jászalsószentgyör- gyi Petőfi, a Jászboldogházi Aranykalász, a Kisújszállási Nagykun, a Tiszaföldvári Lenin és a Mezőhéki Tán­csics Tsz — tudhatja magát a kenyérnekvalót idén öt tonna feletti hozammal ter­melő gazdaságok között. Az aratáshoz kapcsolódó munkák üteme is lassúbb az elvártnál, ami szintén az időjárással függ össze, ösz- szeértek úgymond a külön­böző növények, egyszerre kell betakarítaniuk az üze­meknek az búzát, a tavaszi árpát, a borsót. Ez lassítja a szalma eltávolítását a leara­tott táblákról és a tárcsázást, a talailezárást is. A tovább­ra is aszályosnak minősíthe­tő időjárásban nem venné­nek rossz néven a mezőgaz­dák — újabb csapadék okoz­ta — egy-két napos kény­szerpihenőt az aratásban. Ha erre nem kerül sor. akkor a héten a megye gabonatáblá­inak nagy részén befelezik a munkát, várhatóan négy-öt gazdaságban húzódik csak át az aratás augusztus első napjaira. A vállalati tanácsok hétköznapjairól Az elmúlt esztendő végén fejeződött be hazánkban, az a csaknem két évié tartó fo­lyamat, aminek eredménye­ként az állami vállalatok na­gyobbik része átállt valame­lyik újonnan bevezetett irá­nyítási formára (vállalati ta­nács. küldöttgyűlés, közgyű­lés). A legtöbb helyen válla­lati tanácsot választottak a dolgozók, és arra bízták a gazdálkodás legfőbb irányí­tását. Eltelt egy év. van ahol ket­tő is. vannak tehát tapaszta­latok. A legáltalánosabb ta­lán az, hogy nagy várakozás előzte meg szinte minden­hol, a tanácsok munkába lé­pését, az indulás azonban nem volt zökkenőmentes. Fontos az információ Ferencz Gábor közgazda- sági főosztályvezető válasz­tás révén került a Mezőgép Vállalat 37 tagú tanácsába. Véleménye néhány kérdés­ben valóban elgondolkozta­tó. — Ez a testület csak akkor töltheti be igazán a neki szánt szerepet, ha a tagjai egyformán átfogóan és teljes mélységben látják a vállalat ügyeit. Ebből a szempontból a tanács fizikai dolgozó tag­jai hátrányos helyzetből in­dulnak. mivel napi munká­juk során kevesebb informá­ció birtokába kerülnek. Ezért is van. hogy ők inkább a termelés napi gondjairól szólnak a vitákban, a hosz- szabb távú, nagyobb hord­erejű kérdéseknél viszont ritkábban. — Mennyire érdemiek ezek a tanácskozások, vagy mennyire csak formálisak ? — kezdetben elég nehezen indult a dolog, érezhető volt némi bizonytalanság és fe- szélyezettség. Kevesebb volt a vita. kevesebben mondtak véleményt. Ebben az évben azonban már lényegesen ak­tívabbá váltak a tanácsülé­IZárhatják, hogy ismét szóljon Meg kellett, szokni — van akinek még máig sem sike­rült egészen —, hogy az igaz­gatóval. ,.a főnökkel” kell (kellene!) egy asztalnál vi­tázni, és esetleg éppen neki ellentmondani, ha a helyzet úgy hozza. Erősek az évtizedes be­idegződések, különösen az alacsonyabb beosztásúak és a fizikai dolgozók esetében, akik egyébként is némi hát­ránnyal, kevesebb informá­ció birtokában ülnek le még ma is tanácskozni. Ez az in­formációs hendikep annak ellenére igaz. hogy legtöbb helyen igyekeznek tisztesség­gel előkészíteni az üléseket, és próbálnak megadni min­den szükséges segítséget a felkészüléshez. sek, amiben a tagok még jobb felkészítése is feltétle­nül közrejátszik. Az a vita például, amelyik az idén a középtávú tervünk műszaki fejlesztésről szóló részével foglalkozott, már kifejezet­ten aktív és jó szellemű volt... Az eredeti koncepció sze­rint a vállalati tanács a stratégiai jellegű, hosszabb távú kérdésekben ió. ha fenntartja magának a döntés jogát, és azok végrehajtásá­ban meghagyja az igazgató operatív cselekvési lehetősé­gét. Ferencz Gábor csak le­gyintett e gondolat hallatán. — Távlati döntések!? Ki tud a mai viszonyok között akár középtávra is helytálló­an tervezni? Senki...! A stratégiai döntéseknek egy­szerűen nincsenek meg a gazdasági feltételei. Tavaly, amikor a tanács megalakult, a vállalatnak volt már egy elfogadott ötéves terve. Ezt most fejezetenként újratár­gyaljuk, és nem is túl meg­lepő, hogy sok helyen már most módosítani kell a ta­valyi elképzeléseket... titkára szerint a közvéle­mény megnyeréséhez arra van szükség, hogy az adóre­formmal kapcsolatos elkép­zeléseikkel együtt a tervezett szociálpolitikai intézkedése­ket is körvonalazzák az Or­szággyűlés következő ülés­szakán. Tóth Attiláné (Budapest) úgy vélekedett: azok a csa­ládok, amelyek az utóbbi 5—6 évben többletmunkával, nagy erőfeszítésekkel terem­tették meg a reális szük­ségleteik kielégítéséhez szük­séges jövedelmet, az adóre­form bevezetésével nehezebb helyzetbe kerülnek. Ugyan­akkor az úgynevezett tulfo- gyasztók nem érzik meg a fokozódó terheket. Kifejtet­te továbbá: a tervezett tár­sadalmi vita helyett szűk körű szakmai vita folyik az adóreform bevezetéséről. A szélesebb rétegek bevonásá­ra a vitában azért sincs le­hetőség, mert a lakosság nem rendelkezik kellő tájé­kozottsággal a kérdésben. Dr. Tallóssy Frigyes (Buda­pest) nehezményezte, hogy az adóreformmal kapcsolatos törvénytervezetek pénzügyi nyelven íródtak, nehezen ér­telmezhetők. Megfontolásra javasolta, hogy a csökkent teljesítőképességűek — pél­dául a süketek, a vakok — •részesüljenek adókedvez­ményben. Gazdálkodás és nyereség Varga Gyula (Zala megye) az adóreform bevezetésének hosszabb előkészítése mellett érvelt, mondván; így na­gyobb az esély arra, hogy a törvény majd az eredeti szándékok szerint működik a gyakorlatban. Véleménye szerint olyan változtatások­ra van szükség, amelyek a teljesítmények fokozására ösztönzik az állaimpoJgáro- kat, s nem csökkentik a vál­lalkozási készséget Lestámé dr. Varga Mária (Budapest) utalt arra, hogy a nyugdí­jasok anyagi helyzetében je­lentős differenciáltság ta­pasztalható, s javasolta: a jövedelem nagysága legyen mérvadó az adó megállapí­tásakor, függetlenül attól, hogy valaki aktív dolgozó, vagy nyugdíjas. Fekete Já­nos (Békés megye) hangsú­lyozta: az adóreform meg­valósításával a vállalatok gazdálkodásának döntő mu­tatója a nyereség lesz, s lát­hatóvá válik, mely ágazato­kat érdemes fejleszteni, il­letve fény derül arra is, me­lyek azok a gazdasági egy­ségek, amelyek tartósan fo­gyasztják a nemzeti jövedel­met. A képviselők észrevételei­re Medgyessy Péter pénzügy­miniszter válaszolt. A Május 1. Ruhagyár Szol­noki Gyáregysége sajátos helyzetben van. A vállalati tanács a központban. Buda­pesten működik, és abban Nagv Györgyné műszaki rak­táros. valamint — beosztá­sánál fogva — Schüszlemé Fazekas Katalin igazgató képviseli a szolnokiakat. Hogy miként, milyen feltéte­lekkel és főként milyen si­kerrel — erről kérdeztem őket. — Elég furcsa légkörben zajlanak a vállalati tanács ülései — mondta Nagy Györgyné. — Sok az indoko­latlan feszültség, a fölösle­ges, szurkapiszkáló vita. elég sok idő és energia megy el az apró ügyekre. Érezhető egy Budapest—vidék ellen­tét, ami rossz hangulatot szül. Nekünk vidékieknek egyébként is nehézségeink vannak, mivel nem látjuk át igazán a vállalat egészének ügyeit. Én még szerencsés helyzetben is vagyok, mert az igazgatónővel meg tudjuk beszélni a kiküldött, anyago­kat, és ez sokat segít. Nehe­zebb annak, aki egyedül képviseli a gyáregységét a tanácsban... Furcsa az is, hogy először elmondták a vehetőink: sfeóliunk _ hozzá, mondjuk el mindenről a vé­leményünket, és mondjuk el azt is, hogy dolgozunk vidé­ken. A túrkevei kolléganőnk elmondta... Talán nem jól csomagolta a mondandóját, mert jól le is hurrogták ér­te, mondván, hogy itt most nem erről van szó. és nem az ilyen helyi érdekek a lé­nyegesek. Várhatják, hogy szegény mikor szói legköze­lebb hozzá... — És maga kért-e már szót valamelyik napirendi pont tárgyalása közben? — Igen, a szolnoki szak­munkás tanműhely kérdésé­ben. Persze, előre felkészül­tem rá. Nem sok foganatja volt az egésznek, meghall­gatták. aztán ment minden tovább... Beszélni csak ak­kor érdemes, ha van vala­mi értelme... De így... ? Ha oda eljutnánk, hogy spontán módon is hozzá merjünk, és hozzá tudjunk szólni a vitá­hoz mi is, az lenne az igazi. Az igazgatónő arról be­szélt. hogy nemcsak a beosz­tottaknak kell éretté válni e szélesebb vállalati demok­ráciára, hanem a vezetőknek is fel kell nőni hozzá. Azért, hogy ez a demokratizmus végül a gazdaságot, az elő­relépést szolgálja. Ki kell alakulni egy olyan vezetői garnitúrának, amely alkal­mas mindezek fogadására, mivel a vállalati tanács mű­ködése rövid távon jelenleg az első számú vezető egyé­niségétől függ. Márpedig most még csak rövid távú értékelésre lehet vállalkoz­ni. .. Új vezetőI szemlélőt Csak bólogatni tudtam mindezek hallatán. A tapasz­talatok szerint ugyanis a ta­nácsok — érdekes módon — éppen azokon a helyeken rá- zódtak viszonylag rövid időn belül a helyükre, ahol az igazgató (vezérigazgató) a döntések előtt korábban is kérte valamilyen módon be­osztott vezetői, sőt a vállala­ti kellektíva véleményét. A Palotási Állami Gazda­ságban Demény József és Vereb Mihály vállalati ta­nácstagokkal beszélgettünk az elmúlt időszakról. (Palo­táson a megyében az elsők között, még 1985 áprilisában megalakult a tanács. A 24 tagú testületet fele-fele arányban alkotják fizikaiak és az alkalmazotti állomány­ból kikerülők. Demény Jó­zsefet a tehenészeti telep dolgozói választották meg a tanács tagjává. Vereb Mihály pedig mint a Kacsa- és Pe­csenyekacsa Termelési Rend­szer vezetője, munkakörénél fogva került a testületbe.) A feladatmegosztás egy­szerű: a középtávú és az éves tervezés, a tízmillió fo­rintnál nagyobb értékű be­ruházásokról való döntés jo­gai valamint az eredmény felosztása került a tanács hatáskörébe, a gazdálkodás minden más jogosultsága az igazgatóé maradt. A kezdeti nehézségek itt is hasonlóak voltak, mint ame­lyekről a Mezőgépnél hal­lottunk. A „bejáratáshoz” egy év és — itt is! — egy olyan napirendi pont kellett, ami igazán megmozgatta a tanács tagiait és bizonyítot­ta e forma létjogosultsá­gát. Ez pedig a beruházások dolga volt. Parázs vita nyo­mán. érvek és ellenérvek csatájában alakult ki a vég­ső döntés. Az eltelt időt és annak eseményeit persze, többféle­képpen lehet értékelni. A legnagyobb hiba a jelenlegi helyzetben az lenne, ha már­is „forintosítani” akarnánk, ha máris a gazdálkodás kéz­zel fogható változásait ku­tatnánk a vállalati tanácsok munkája nyomán. Az eddigi döntések ugyanis valószínű­leg nélkülük is hasonlókép­pen megszülettek volna. Az eredmény itt masa a folya­mat. ami elindult: a vállala­ti vezetés demokratizálódá­sa. L. Murányi László \ jász kiséri Bútoripari Szakszövetkezet jelenleg szovjet exportra szobabútor garnitúrá­dat gyárt. A lapszabász körfűrészen Kovács Mihály ágyoldalak alkatrészeit késziti. (Fotó; T. Z.) T. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents