Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-27 / 175. szám
1987. JÚLIUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A kőszívű ember unokái Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal A könyvhéten jelent meg Nemeskürty István új könyve: „A kőszívű ember unokái”. Címe után ítélve, rejtelmes tartalmú művel lesz dolga a Nemeskürty-írások kedvelőjének, mert a történelmi ismeretterjesztést nyíltan vállaló szerzőtől megszokták, hogy címei egyértelműen utalnak a korra. Egyetlen dolgot lehet kétséget kizáróan megállapítani; a cím eredetijét Jókainál fedezhetjük föl, „A kőszívű ember fiai”-ban. — Vajon csak a szimbolizáló játszókedv, vagy a korra mutató szándék bök éppen Jókaira? A „Kőszívű ember unokái” címből nagyapái üzenetet■ olvashatunk ki a lehetséges unokák számára? — kérdezem a szerzőt. — Nem. dehogyis! Ellenkezőleg! Jókainál a „kőszívű ember” az öreg Baradlay, aki életcéljának az osztrák célokat látja, vagyis a magyar függetlenségi törekvések elnyomásának természetes kiszolgálását. Három fia ennek ellenkezőjét cselekszi. Jókai könyve az első regényes visszapillantás a Világosig történtekre. Az ellenszegülő fiúk történelmi parancsot fogtak föl. Aki azt teljesen magáévá tette, részt vett a szabadságharcban, szenvedte az üldöztetést, majd kidolgozta a történelmi parancshoz tartozó kiegyezést. A három fiút akár be is helyettesíthetjük, mondjuk Deák Ferenceel. Andrássy Gyula gróffal, s akár Tisza Kálmánnal. Az első. „a haza bölcse”, már a reform-országgyűléseken föltűnt, másikuk, Andrássy ha-* lálraítélt emigráns forradalmi szerepléséért, maid külügyminiszterként nemzetközi jelentőségű politikus. Tisza pedig az 1848-as vallás- és közoktatásügyi minisztérium segédfogalmazója volt. ahol Eötvös a miniszter. A „kőszívű ember unokáin” azokat értem, akik készen kapták a forradalmat, és annak a kiegyezésbe kényszerülő vívmányait. Róluk szól a könyv, hogyan éltek a hagyatékkal. Bizonyára ismeretlen neveket is mondok mint Széli Kálmán. Kállay Béni. Szilágyi Dezső. Lukács Béla. Ennek a korszaknak szülöttei Mikszáth Kálmán és Tolnai Lajos írók is. A könyvem az 1867 és 1896 közé eső időszak eseményeit nagyítja ki. Egy félremagyarázás ellen is hadakozom, ami szerint ekkor csupán az illúziók füstbodrát eregető béke és az elégedett tespedt- ség kora honolt. Ez csupán frázis. így Széli Kálmán figyelmeztetett a balkáni háború kimenetelére, Szilágyi, józsefvárosi képviselő, aki a proletariátus szerepét fölfogja, a képviselő Jókai beszédeit olvasva ma is megirigyelhetjük radikalizmusát és éleslátását. Már ő beszél az akkori fegyverkezési verseny kilá- tástalanságáról. Könyve, a „Jövő század regénye”, akár sci-fi klasszikussá tehetné. Vetter Antal tábornok, aki 1848-ban a magyar kormány mellé elsőként álló osztrák tiszt, egyetemi előadásában jósolja meg a technikai fejlődés atomháborúhoz hasonlót produkáló kataklizmáját. Már akkor látja, hogy a személyes katonai erény fabatkát sem fog érni. Andrássy Gyula, amikor már fölhagyott a külügyminiszterség- gel, az akkori parlamentben — 1885-ben. a mai Bró- dy Sándor utcában — a világ politikai tendenciáiból következtetve — megjósolta a világháborút és kimenetelét az alig odafigyelő képviselőknek. Egyszóval azt akarom megvizsgálni, hogy az unokák hogyan sáfárkodtak lázadó szüleik hagyatékával. Akármit is mondunk ma. megragadták a demokratizmus kínálkozó lehetőségét. A történelmi értékítélet könnyen megfeledkezik arról, hogy az 1867-es nemzetiségi törvény egyedülálló volt. a maga idejében, ugyanúgy, mint 1568-ban Tordán a vallásszabadság meghirdetése. De hogy a kezdeményező Dávid Ferenc 10 év múlva a dévai börtönben végzi, az is a képbe tartozik. (Erről pl. a Tankönyvkiadó 1979-es történelmi kronológiája nem tud, de az 1976-os Kriterion-kiadvány igen. — Bokor) A könyvem a millenneu- mig, 1896-ig kíséri az unokákat. Az 1895-ben hatalomra jutó Bánffy-kormánytól kezdve látom a végzetes fordulatot, ami a világnak a világháborút és számunkra ezen belül, a „leírást”. Trianont hordozta. Ami tehát előtte történt, abban látok meghatározót. követésre méltót. Bánffyék az imperializmust mint ideológiaként is születő valóságot, szó szerint kívánatos fejlődésiránynak tartották. Vallották, hogy „imperialisták”. Cselekvési elvűit az erőszak. Sokfelé vezet ez. amit mi már megéltünk. de ők még nem. A magyar „szupremácia” is e korszakban nyert baljós hangzást. Látszólag nem volt másról szó, mint a kiegyezés gondolatának spekulatív vé- gighajszolásáról. Ha dualizmus van — osztrák—magyar vezetés —, akkor legyen minden és szó szerint az. Nemzetiségi elszakadást szított már azzal, hogy a közös helyett magyar hadsereget követelt az egyéb nemzetközi követelések mellett. — ügy látom, ön a magyar történelem Mohácsait elemzi. Jól látom-e? — Számítottam a kérdésre. Annyiban látom pontosnak, hogy én éppen Mohács-ellenes vagyok, pontosabban, a Mohács-mintájú eseményfeldolgozást nem szívelem. — önt a történészek — enyhén szólva — betolakodónak tekintik. Mintha a szakérdeklődés öntudatlan kisajátító tendenciáival szemben azt akarná folyvást bizonygatni, hogy a történelem közkincs, tehát mindenkié. — Valóban. Ha nem az emberekhez szól. mert nincs számukra mondanivalója a történetírásnak, akkor nem tartják a magukénak sem. Hogy alakítható módon mindenkié lehessen a história, fel kell támasztani belőle a személyes élményt Bokor Levente Hat mese három ország Pályázat észt, finn és magyar ___gyerekeknek F oglalkozás a könyvtárban s egy illusztráció a sok közül (alsó sarokban). (Fotó: Hargitai) A. Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár a Magyar Űttörők Szövetségének Szolnok Megyei Elnökségével közösen mesei llusztráoiós pályázatot hirdetett a megyénkben, valamint Szolnok testvérvárosaiban, az észtországi Talmimban és a finnonszá- igji. Riiihiimafciiben élő •gyenmékdk számára. A pályázóknak a felhíváshoz mellékelt két-két finn, észit és magyar népmeséből (olyan ősi értékeket hordozó mesékről van szó. melyeknek közös nevezője a három rokonnép korai történelmében lelhető föl) kell, illetve kellett kiválasztaniuk, hogy melyikeket is óhajtják illusztrálná. Semmiféle formai, technikai megkötés nem szerepelt a kiírásban, a nevezők tussal éppúgy dolgozhatnak, miint zsírkrétával, fafaragással éppúgy pályázhatnak mint bábbal vagy tűzzománccal. A Szolnok megyeiek pályamunkáikat október közepéig küldhetik be, a finn és az észt gyerekek alkotásait azonban szervezési okok miatt már korábban értékelni kellett. A testvérvárosi kapcsolatokat ápolandó, immár hagyományosnak számítanak a szolnoki és a tallinni úttörők cseretáborai. Nos, az idei tiszaligeti tábor létszáma kisség kibővült. Két finn és két észt gyerekkel, azokkal, akik a tallinni és a rühima- ki-i pályázók közül a legjobbaknak bizonyultak, valamint az őket kísérő könyvtárosokkal. A két hétre hazánkba, illetve Szolnokra látogatott kis „.illusztrátorok” és a tallinni táborozök pénteken délután bensőséges ünnepségre jöttek össze a Verseghy Könyvtárban, ahol először a könyvtárosok segédletével manuális foglalkozásokon (rajzkészítés, bábozás stb.,) vettek részt, majd ünnepélyesen fölbontották a TalHnnbói és Riihimáfciből érkezett, a Legjobb pályamunkákat tartalmazó csomagokat. Utóbbiakkal nem akármilyen tervei vannak a megyei könyvtárnak. Pápay Tászlónétól, a könyvtár igazgatóhelyettesétől megtudtuk, hogy a decemberi gyermekkönyvhét alkalmából nagyszabású kiállítást terveznek a beérkezett pályázati anyagból, sőt elképzelhető, hogy a gyerekek illusztrációiból vándorkiállítás lesz, ugyanis mind Pestről, mind vidéki városokból érdeklődtek már. És még valami, bár erről a feltételes módban szólt az igazgatóhelyettesnő. Szeretnének megjelentetni egy kis kiadványt, mely három nyelven tartalmazná a meséket, természetesen a gyerekek illusztrációival. Az Orosz György út 12. szám alatti négyemeletes lakóház alagsorát pár évvel, ezelőtt széfjén átrendezték, bebútorozták. A lóleikszám- ban három nagyfalut kitevő lakótelep pártalapszervezete, a Hazafias Népfront körzeti szervezete kapott benne helyet. A pártalapszervezet titkára 1983 óta Csősz János, a Járműjavító dolgozója, aki 1980-ban költözött az Orosz György útra. Tősgyökeres szolnoki, régi otthonát szanálták, ezért lett a legújabb városrész lakója. — A 21-es pártkörzet a miénk, és a hét tagú vezetőség, s a kilenc bizalmi csoport rengeteg munkát vállal azért, hogy otthon legyen a Széchenyi mindenkinek, aki ide költözik. Persze találkozik nálunk a régmúlt is a legújabb, hiszen a kilencvenhat kommunista, aki az alapszervezet tagságát jelenti, kisrés2iben a Medgyesi telepről, a valamikori Kis- gyepről és az ugari (tanyákról jár a körzetbe. A többség azonban Széchenyi lakótelepi, s hadd tegyem azt is hozzá, nem vagyunk valamennyien nyugdíjasok, mint ahogyan ón is, a bizalmiak közül még hárman aktív dolgozók. A létszámban huszonnyolcán a dolgozó korosztályt (képviselik. A pártvezetőségben található nyugdíjas gyárigazgató, házmester és tanár ember is. Ez a pártalapszeirvezet szinte kezdettől fogva fölivá- lait sokmindent Például van négy szakcsoportja. Az egyikben az ipar, a kereskedelem, a szoligáLtatás és a közlekedés Széchenyi lakótelepi állapotait figyelik, s ha kell segédkeznek a javításiban A másikhoz az igazgatás, a rendészet tartozik, a harmadik az oktatásra, népművelésre figyel, a negyedik pedig szociálpolitikai szakcsoportként tevékenykediiik. •Kell ez ilyen alakulóban, állandó változásban lévő világban, mint a Széchenyi! Különben a pártszervezet éli a szervezeti szabályzat szerinti életét. Július 20-án a kibontakozás programjáról vitáztak a (taggyűlésen, s már gondolkoznak azon, hogy a jövő évi tagkön yvcserére hogyan készüljenek fel. Közben augusztusban vendégül •látják az országgyűlési képviselőt, aki beszámol a parlamenti tevékenységéről, októberben Erdős Ferencné, a körzeti inépfronttitkár ad számot a taggyűlésnek a körzet megalakulása óta végzett munkájáról. Csősz János bizakodó. Rengeteget változott az ellátás, a szolgáltatás, a közlekedés a Széchenyi lakótelepen. Ezek a változások jók, könnyebb máris az emberek, Ez is változó világ Csősz János, a 21-es számú körzeti pártalapszervezet titkára. nács osztályvezetője, ugyancsak a Széchenyi változó világát igazolja. — Az eredetileg tervezett lakásállomány (hatezer) 80 százaléka már megépült. Az infrastruktúra fejlesztésében az elmúlt öt évben nagyot léptünk előre a tanácsi, a lakossági és a vállalati pénzeszközökből. Hogy csak egyet mondjak, alig két hónapja avatták a Széchenyi ABC-t és a közeljövőben megnyílik a Rigó János— Ecseki út között a lakótelep harmadik nagy ABC áruháza. Rövidesen kezdődik hetven szociális garzonlakás építése, a 150 személyes készülő szociális otthon mellett. A Molnár Anna út tovább épüL Az idén ötször 87 lakás készül még el, az első házba már augusztusban kölA 3-as számú általános iskola egy része már ezen az őszön benépesül. Helye lesz benne könyvtárnak, és más, a művelődést szolgáló eseményeknek fis. (A sorozat fotóit Nagy Zsolt készítette.) a családok élete. Amit leginkább fájlal: a lakótelep rendje, a szocialista együttélés megvalósítása rendkívül sok erőfeszítést kíván a becsületes, otthonát, városát •szerető lakótól. Mondja, hogy tanácstagi beszámolókon, párttaggyűléseken egymás után állnak fel a közrend, a köztisztaság, az éjszakai nyugalom megsértése miatti panaszkodók. Mondja, sokat változott a világ, mióta több rendőr teljesít a lakótelepen szolgálatot, s működik az •önkéntes rendőri szervezet is. Biztat, kérdezzék csak rá erre a városi rend őrkapitányságon. Megtettem. Szűkszavú, de sokat mondó a válasz; március óta, amióta több rendőr rendszeresebb járőrszolgálatot teljesít, a statisztika ötven százalékkal kevesebb „rendháborí- tást” tart számon. Persze ezzel korántsem mondtuk, hogy máris minden rendben. Lesz még ott dolguk az önkéntes rendőröknek is és a körzeti megbízottaknak is! Kéri József, a városi tatöznek is a lakók. A pontházakról csak annyit, hogy valóban a fűút mentén elkezdődött ezek építése is. Ezzel együtt tudjuk mi tanácsi emberek is, hogy bár a Széchenyi lakótelep ma is építési terület, s ezért a rendezetlenség állapotát sokáig tűrni kell — közösen az otthonaikat szeretőkkel még akkor is lakályosabbá, ilyen nagy kánikulában enyhet adóbbá kell tennünk a lakótelepet, mint az eddig sikerült. A tapasztalatok azt bizonyítják máris, egyre többen vannak, akik fát, virágot, bokrot telepítenek maguknak is, a jövőnek is. És ugye azt senki nem vitatja, hogy ez, a nagy lakásgondjainkon enyhítő városrész egy kicsit a jövő városa is? Máris az minden változásával együtt! Sóskúti Júlia Nem egy iskola magánügye Felkészítő javítóvizsgára Nyár van, rekkenő hőség. Ez is belejátszik abba, hogy a Piért rádiós és televíziós reklámjai, „rémhírei” ellenére a közelgő tanév gondolata a kisdiákok többségének még a legrosszabb álmaiban sem fordul elő. Vannak azonban olyan gyerekek, akiknek a közelgő iskolaév nagyon is valóságos „veszedelem”, így nem élvezhetik gondtalanul a vakációt, ök egy vagy több tárgyból, megbuktak, és most javítóvizsgára készülnek. Nekik kívánt segítséget nyújtani a kunszentmártoni művelődési ház, amikor vállalta, hogy hathetes felkészítőt szervez számukra. Mivel a javítóvizsgára várók többsége többszörösen hátrányos helyzetű családból került ki, a felkészítő teljesen ingyenes. A négy pedagógus óradiját és más költségeket a helyi családsegítő központ fedezi. A kezdeményezés gyökerei a két hétig Kunszentmár- tonban működött szociálpolitikai tábor eredményeire vezethetők vissza. A család- látogatásoknál kitűnt, hogy a legtöbb hátrányos helyzetű családnál a gyerek(ek) rossz tanulmányi eredrr ínye is gondként jelentkezik. Ezeknél a családoknál nincs lehetőség arra, hogy külön tanárokhoz járassák küszködő gyermekeiket. Az igények felmérése után a művelődési ház munkatársai megkeresték a szülőket akiknek gyermekei három, négy kivétellel rendszeresen látogatják a foglalkozásokat. Legtöbben a másodikosok vannak. Az első osztályból — talán valamiféle rosszul értelmezett jószívűség miatt — még túljutott, de a megfelelő alapokkal nem rendelkező kisdiákoknak a második osztály már komoly gondolt jelent. A matematika és a nyelvtan a „slágertantárgyak” — érdekes viszont, hogy a felsőtagozatosoknak a történelem és a földrajz okozza a legtöbb problémát. Nem a tananyag elsajátíthatatlan — állítják a pedagógusok — az olvasástud ássa! van a baj. Mire a gyerek egyszer végig- kínlódja magát á leckén, régen elment már a kedve a művelet megismétlésétől, a tanulástól. ’természetesen, csodákat nem várnak a szervezők, de abban bíznak, hogy a négy jó felkészültségű pedagógusnak elég lesz a hat hét az egész éves anyag fő vonalainak elsajátíttatására. A javítóvizsgák után a felkészítő munkájának értékelésére is sor kerül. Ha úgy látják, hogy bevált a kezdeményezés, jövő nyáron folytatása következik, hiszen a kunszentmártoniak vallják, nem az iskola magánügye a tanulás.
