Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-25 / 174. szám

Szolnok megye múltjából 1987. JÚLIUS 25. 10 Tizenhét évig húzódó döntóz A tiszafüredi polgári fiúiskola épitése a század elején Az idén december 11-én lesz 90 éve annak, hogy Budai Sándor tiszafüredi kereskedő aláírta polgári isko­la-alapító végrendeletét. A füredi polgári fiúiskolát ennek ellenére mégsem az 1897-et követő közeli évek­ben, hanem csak 1914. szeptember 7-én, avathatták fel. Vajon milyen társadalmi-gazdasági tényezők, helyi és egyéb érdekek ütközése eredményezte Tiszafüred „kul­túrpalotája” emelésének több mint egy évtizedes elhú­zódását? E tiszamenti mezőváros, mint a múltbeli Heves vár­megye tiszai járásának szék­helye már az 1868. évi 38. te­hén kijelöltetett a polgári iskola felállítására- Ez a törvénycikk ugyanis kimond­ta, hogy az 5000 főnél népe­sebb települések köte­lsek „polgári isko­lákat állítani és tarta­ni” Az 1890-es évekig azon­ban a 8000 léleknél is többet számláló járásszékhelyen ezen a téren semmi lényeges előrelépés nem történt. 4 kereskedő adománya 1892-ben a Heves várme­gyei tanfelügyelő konkrét tervet ismertetett, a várme­gyei közigazgatási bizottság előtt. Azt javasolta, hogy a polgári iskolákat felállító települések gondoskodjanak az intézet célszerű elhelye­zése, azok teljes felszerelése felől, az állam pedig az in­tézmény személyi kiadásai­ról. Az itt elkészült megyei ütemezés a tiszafüredi pol­gári iskola 1894/95-ös tanévi beindulásával számolt. A tiszafüredi képviselőtes­tület 1892. október 6-án tár­gyalta a polgári iskola ügyét, a azt ..a szellemi fejlődésre igen hasznosnak ismerte el”, mindazonáltal az ügyben végleges döntést nem hozott. A mezőváros érdekei ugyan­is ez idő tájt egy gazdasági szakiskola felállítását kíván­ták. 1895. elején elhatároz­ták hogy a városháza és a gazdasági szakiskola fölépí­tésére 100 000 korona köl­csönt vesznek fel. s ebből 40 000 koronát a gazdasági iskola és az internátus fel­építésére fordítanak. Még abban az évben kiderült, hogy a földművelésügyi mi­niszter nem támogatja a terv** (crv a? aiioiic7tiie 4-i f 1907. körül ismételten fel­merült a polgári iskola épí­tésének ügye: a tiszafürediek az új elemi népiskolát és a polgári iskolát egy közös épületben kívánták elhelyez­ni. a református népiskola telkén. Ekkor viszont a mi­nisztérium utasította vissza a Javaslatot, mondván: „Tisza­füreden az elemi népiskolák dolgában annyi kívánni va­ló van még”. Közben a refor­mátus egyház is elállt fenti tervétől, s ekkor egy újabb elgondolás született: legyen a múzeum és a polgári isko­la egy épületben. 1910-re az ügy már igen élmérgesedett. A Tiszafüre­di Újságban nyíltan a vár- mei|yel_tanfelügyelp tehetet- Imségét jelölték mee az is­kolaépítés elmaradásáért. Ügy tűnt: az érdekek alapos éltérése miatt végleg meg­valósíthatatlan a füredi pol­gári iskola létrehozása, noha erre a célra a községneg kö­zel 110 000 korona állt ren­delkezésére:'' Tiszafüred mú­zeumot' és polgári iskolát képviselőtestületi ülésen a vármegyei tanfelügyelő a polgári iskola felállításának kérvényezését javasolta. A tiszafürediek 1897. április 11- én kelt újabb kérvényére a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1898-ban válaszolt és „idő” megjelölése nélkül hajlandónak nyilatkozott Tiszafüreden egy polgári is­kolát alapítani A város közvéleményét erősen foglalkoztatta az ügy, bár nyilvánvaló volt. hogy a felajánlott 40 000 korona nem lesz elegendő az iskola- építéshez. Ez késztette Bu­dai Sándor családtalan ti­szafüredi kereskedőt arra, hogy az 1898. március 15-én bekövetkezett halála után minden vagyonát (a Pesti Első Hazai Takarékpénztár­nál elhelyezendő 65 233 ko­rona 55 fillért, valamint ti- szafüred belterületi házát és telkét, továbbá szőlőjét) egy községi kezelés alatt álló, állami felügyelethez tartozó polgári fiúiskola létesítésére adományozta. A rokonság által megtámadott végrende­letet a Curia ugyan 1905-ben véglegesítette, az intézmény létesítése azonban nem ha^ 1 qH+ a1 apó akart, s erre a célra kb. 140 000 koronát tudott vol­na előteremteni. A központi (vármegyei, minisztériumi) szervek viszont ezt az óhajt csak 200—250 000 koronából látták megvalósíthatónak, ezért javasolták a múzeum­építés elhagyását. Az inté­zet elhelyezése körül is vita volt: felmerült a református iskola telke (mai Kiss Pál iskola), a Fehérló tér (mai Béke tér), a kisvásártér mai Kossuth tér), de mind­egyik megoldásnak legalább ugyannyi ellenzője volt, ahány híve. 1910. novemberében a megyei tanfelügyelő vezeté­sével végül megkezdődött az egyeztető tárgyalás. Itt mee- allapodtak a múzeum építé­sének elhalasztásáról és hoz­záláttak a tervezéshez. A füredi képviselőtestület Pol­gári István budapesti műépí­tészt bízta meg a tervek el­készítésével (ő tervezte né­hány évvel korábban a járá­si székház épületét). A füre­diek körében jól ismert és népszerű fővárosi építész a polgári iskolát emeletesre tervezte, ahol 5 tanterem, 1 ifjúsági egyesületi helyiség. 1 tanári szoba, 1 szertár és tornaterem, valamint 3 szo­bával és mellékhelyiségekkel felszerelt igazgatói és 1 szo­bával, mellékhelyiségekkel ellátott szolgálatlakás épül­hetne. Polgári végül 151 920 korona összköltséget jelölt meg, mely takarékosabb megoldásokkal csökkenthe­tőnek ígérkezett. Az iskola építésére elsősorban a Fe­hérló teret ajánlotta, ahol „impozáns lenne egy szép épület,” 1911. elején azonban újra elutasító válasz jött a tisza­fürediek kérelmére. Ekkor a Tiszafüredi Újság már a kormányzat politikai megfon­tolásairól találgatott 1913. április 15-én végre megszületett a rég várt döntés: a vallás- és közok­tatásügyi miniszter aláírta a tiszafüredi polgári fiúiskola alapítását engedélyező ren­deletet. A hírt lelkesen fo­gadták: „Tiszafüred fejlődé­se. izmosodása és jelentősé­ge egész jövője forduló pont­ra jutott. Jegyezzük fel e na­pot, mint vörösbetűs ünnepet naptárunkba” — írta a Ti­szafüredi Újság. Az intézet elhelyezése is megoldódott, mert az elöljáróság a Budai- féle házért és a szőlőért cserében átadta a Bika szál­loda (ma kollégium) előtti teret, vagyis a kisvásártéri telket, ahol végül az iskola felépülhetett. Sebesültek a teremben Az újságokban 1913. má­jusában megjelenő verseny- tárgyalási felhívás a tárgya­lás napját 1913. június 26-ra tűzte ki. A kiírás közzétet­te, hogy „az építési munka a szerződés megkötése után azonnal megkezdhető”. Ren­delkezett a határidőket il­letően is: ,Az épületek 1913. évi november hó 1-ig tető alá hozandók, és 1914. évi au­gusztus hó 1-én teljesen ké­szen átadandók. Minden na­pi késedelem esetén a köt bér 100 koronában állapít- tatik meg.” Tiszafüred korabeli leg­nagyobb középületének át­adása végül az I. világhábo­rú kitörése miatt néhány héttel elhúzódott. A műszaki átadás 1914. augusztus 17-én volt, az épület ünnepélyes felavatását' viszont csak szeptember 7-én tartották meg, de az ünnepély a „ne­héz idők miatt nagyobb ará­nyokat nem ölthetett". Az intézet első lakói is a harc­térről érkező sebesültek voltak: részükre a földszin­ten 3 kórtermet alakítottak ki. A tanítás így csak az emeleti helyiségekben foly­hatott. Az I. világháború után végleg a polgári fiúiskola foglalta el az épületet, mely azóta is a közoktatás céljait szolgálja. Dr. Vadász István Újkökori, rézkori, késő középkori leletek Szkíták, szarmaták, gepidák, avaroka Zagyva-parton A Damjanich Múzeum eb­ben az esztendőben is foly­tatja a tavaly nyáron meg­indult leletmentő régészeti föltárásokat. Jelen rövidebb ismertetésünk másfél hóna­pi munkánkat foglalja össze. Az ásatások a Kötivizig munkagépeinek nyomában már kora tavasszal, március utolsó hetében elkezdődtek, a nagyobb méretű ásató te­vékenység azonban csak má­jus végétől vált lehetséges­sé. A régészeti adatgyűjtés elsődleges területe Szolno­kon, az a 4,5—5 hektárnyi Zagyva-magasparti rész, ahol a tavaly elkészült új folyómeder mellett egy na­gyobb méretű, úgy 350— 400x250—300 m kiterjedésű agyagbánya szolgál a kör­nyező gátak erősítésére. To­vábbi lehetőségeket nyújt az egyes korszakok települési struktúrájának megismeré­sére a gátak mentén, azok alapozási árkainak kialakí­tása során végzett földmun­ka. Jelen pillanatban három, egymástól 250—300 m-re el­helyezkedő ponton folyik a leletmentés. amely eddig hét korszak emlékeit hozta fölszínre. A legrégebbi lele­tek. telepnyomok és temet­kezések a középső neoliti- kum (i. e. IV—III. évezred fordulója) időszakából és a korai rézkori Tiszapolgári kultúrából (i. e. III. évezred második fele) származnak. Az előző korszakot gödrök és árkok reprezentálják, az utóbbi egyrészt szórványos telepjelenségek. másrészt el­szórtan illetve csoportokba rendeződve temetkezések. Az úgynevezett zsugorított csontvázas sírokból változa­tos formájú edények (pl. csőtalpas tál, bögrék, stb.), kőbalták és gyöngyök kerül­tek elő. Az egyik temetkezés­ben hat-hét edény töredékeit találtuk meg. Igen jelentősek a kora-vas­kori (i. e. I. évezred köze­pe) emlékek, amelyek a szkíta megtelepedésre vetnek fényt. Közelebb-távolabb, 100—200 m-re tapasztott padlójú és oldalú földbe mélyített, négyszögletes há­zakból és kör alakú tároló­helyékből álló települési tömbök frajzolódtak ki a munkák nyomán. Az objek­tumokban megfigyelt jelen­ségek (oszlop- és karónyo­mok) azok egykori szerke­zetére nyújtanak adatokat. Az edények, a korongolt és kézzel formált tálak, csup­rok. fazekak a korszak jel­legzetes gölöncsérárúi. Né­hány díszített orsógomb mellett még egy zoomorf csontfaragványra utalhatunk, mint érdekesebb leletre. A magaspart mentén egy intakt, teljes egészében föl­tárható római-kori., szarma­ta temetőt (i. sz. I—II, szá­zad) ismerhettünk meg, kö­zel félszáz dél-északi irá­nyítású sírral. Néhány te­metkezést árok vett körül, ezek bejárata dél felé né­zett. Egyébiránt a sírok jó részét sajnos kirabolták, vi­szont több esetben igen fon­tos, a korabeli viseletre vo­natkozó megfigyelést tehet­tünk, így pl. a nyakláncok­kal, a fibulákkal. az övékkel, általában a gyöngyök föl- használásával kapcsolatban. Korai népvándorláskori, gepida emlékek (i. sz. V—VI. század) is napfényre kerül­tek. közvetlenül az árvíz­mentes magaslat peremén leltünk egy kisebb, csupán néhány objektumból (ház, gödör) álló szálláshelyet. A cserepek a kor tipikus anya­gát, szemcsés fazekait és si­mított díszű edényeit repre­zentálják. A késő-népván- dorláskorból, az avar meg­telepedés időszakából (i. sz. VIII. század) öt-tíz kisebb, négyszögletes földbe süly- lyesztett házat, tovább ver­meket és szabadtéri sütőke­mencét magában foglaló te­lepülési tömböket mértünk föl, egymástól 50—10 km-re. A házak egyszerű, tüzelőbe­rendezés nélküli kunyhók voltak. Ezekből és a feltűnő­en mély gödrökből gazdag leletanyagot nyertünk, na­gyobb edények, agyagbográ­csok, sütőharangok töredé­keit, amelyek zömmel kéz­zel formáltak. A szórványos késő-közép­kori leleten kívül végezetül meg kell még emlékeznünk azokról az erődítésnyomok­ról, amelyek két ponton ál­lanak föltárás alatt. Az egyikre gödörsor utal. haj­dan igen nagy területet, ma­gasparti részt határolt kö­rül. A másik egy 30—40 m átmérőjű kőárok, amelynek bejárata észak felé néz. Az előzőhöz hasonlóan egyelőre ennek sem tudjuk a korát, teljes föltárása talán majd választ ad erre is. Dr. Cseh János régész Az 1987-ben föltárásra kerülő terület a Zagyva mentén Adalék a jászapáti (jászberényi) gimnázium történetéhez Az idén ünnepli háromne­gyed százados évfordulóját a jászapáti gimnázium. Igaz. hogy a mai intézmény csak 75 évre tekinthet vissza, de a kollektív emlékezet eleve­nen őrzi és számontartja azt a 12 évet, amikor 1767 és 1779 között a Jászság első közép­iskolája itt működött, majd Jászberénybe áthelyezve, a patinás herényi gimnázium jogelődjévé vált. Az áthelye­zés históriájához nyújt ed­dig ismeretlen adalékot az iskolaalapító Dósa Pál jász­kerületi kapitány leszárma- zottainak birtokában levő le­vél, amelynek feladója gr. Eszterházy Károly egri püs­pök. Ö hagyja jóvá 1767. má­jus 27-én a jászapáti kis- gimnázium alapítását, amely november 5-én nyitja meg kapuit. A címzett Dósa Pál jász­kerületi kapitány, az első jász középiskola alapítója. Az eszme Littkei Máté apáti plébánosé volt, „ki talált a kapitányban férfiút, ki őt eszméje kivitelében anyagi áldozatokkal segítette” — ír­ja Vándorfy János, Jászapáti Múlt századi krónikása. Az első grammatikai osztály megnyitását évi 100 Ft jára-> dókkal támogatta, amely az első tanár fizetését fedezte. Azonban már a következő évben, azsyntaxis osztály fel­állításánál ismét csak neki kellett a zsebébe nyúlnia — ezúttal 130 Ft erejéig — mi­vel a város nem mutatott hajlandóságot a természetbe­ni járandóságok vállalásán felül az iskola támogatására. Az apáti gimnázium leg­főbb gondja mindvégig az anyagi fennmaradás volt. Az alapító az első években év­járadékban biztosította a tanárok fizetését, a püspök azonban még, 1769-ben is arra ösztönzi, hogy alaptő­két tegyen le. Eszterházy Károly az egri ájtatos ala­pítványi hivatalt javasolta az összeg „tőkésítése’’ céljá­ból. Az alapítvány ilyen jel­legű letételének időpontja kétséges, de minden bizony­nyal az újabb Dósa-alapít- vány, a „Boldogságos Szűz Statuájának felépítésére” szánt előtt (1772) történhe­tett. Az összeget illetően is ellentmondanak az adatok, a 2000, a 4000 és az 5500 Ft egyaránt előfordul különböző forrásokban, az újabb szak- irodalomban. 1775. Két évvel vagyunk a jezsuita rend feloszlatása után, amely megroppantotta a középiskolai oktatás ge­rincét. s két év elteltével je­lenik meg a Ratio Educatio- nis (1777), amely már a helytartótanács hatáskö­rébe utalja át az oktatás ügyét. Joggal érezhette a püspök és az alapító is, hogy bizonytalan a Jászföld első gimnáziumának sorsa. Nem csoda hát, hogy a levél — le­számítva a szokásos barokk tiszteletkörölket — végig e téma körül forog. A püspök hangja tisztelettudóan szem­rehányó, mivel most érti meg, hogy a jász mecénás nem teljesen új alapítványt akar tenni, hanem meg akarja szüntetni a régit, amely eddig a püspök cuna- toriuma alatt állt. Nem való­színű, hogy Eszterházy szem­rehányó szavai mögött a püspökség anyagi érdekei rejlenének, hiszen az összeg eltörpül az évi kb. 190 000 Ft püspöki jövedelem mellett. Itt elvekről van szó illetve őszinte aggodalomról az apá­ti középiskola miatt mivel a ,kétséges fundus” valószínű­leg visszatérés az első válto­zathoz, vagyis Dósa Pál csak a kötelezvényeket küldte Egerbe. A praktikus gondol­kodású püspök azonban a .capitalisokat” követeli, csak így látja biztosítva azt, hogy az összeg „egészében az os­kolákra fordítatik.” Egészen meglepő az, ahogyan a püs­pök a jászapáti plébánosok­ról, mint az alapítvány ter­vezett curátorairól nyilatko­zik, de megpendíti az ala­pítvány, így ezzel együtt a „Nemes Distrinctusok” di­csősége elenyészésének ve­szélyét is. Persze a jászkapitányt is meg lehet érteni, hiszen az apátiak adakozó kedve csök­kent, egyre nehezebb volt hozzájárulásukat évről-évre megnyerni, s talán a város­hoz jobban kötődő alapítvá­nyi kezelés jobban megnyit­ná a pénztárcájukat — így vélhette Dósa Pál. Ez az ál­landó anyagi bizonytalanság. Dósa Pál székhelyének Jász­berénybe való helyezése, va­lamint a Ratio Educationis együttesen eredményezik majd azt, hogy végül is az első jász gimnázium Jász­berényben és nem Apátin vallhatja magáénak, a 220 küzdelmes évet. Pókász Endre Összeállította: Tálas László Múzeum im készüljön

Next

/
Thumbnails
Contents