Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-25 / 174. szám
Irodalom» művészet 1987. JŰLIUS 25. essze. ahol sötét csík a tó, vitorlák, villannak. Badacsony masz- szív tömege átlátszik a csillogó párán. Emitt, a sekély vízben zajlik az élet. Ülnek hárman az asztalnál és nyelnek. A vászonernyő alatt ugyanolyan meleg van, mint kívül. Reménykednek, hogy a sör hideg lesz. A sofőr magába roskadva ül a széken, már bánja, hogy kólát kért. Hideg szódát kellett volna, jégkockákkal. Sört este, ha időben hazaér. Reméli, hogy időben hazaér. A két előadó talán nem sörözi el az egész napot. A sofőr megint elhatározza, hogy átmegy buszosnak. Ha a gyomra egészen rendbejön, azonnal átmegy. Az úton két fürdőruhás nő közeledik. Az egyiknek irdatlan combjai vannak. — Életemben nem láttam ilyen combokat — suttogja az egyik előadó, a fiatalabbik. Megjön a sör, párás az üveg oldala. A kóla természetesen meleg. A sofőr elsavanyodott képpel tölt. — Vissza kéne küldeni — véli az öregebbik előadó —, az anyjuk istenit. — Fantasztikus combok — nyel- dekli a sörét a fiatalabbik, és derékból a fürdőruhás után fordul. El van bűvölve. A sofőr nézegeti a vizet, a teraszról látni az egész ezüst ragyogást. A sofőrnek eszébe jut, hogy ez a magyar tenger. Meg hogy sokszor a katicabogarak és a szitakötők messzire berepülnek a víz fölé, aztán belezuhannak. Amikor életében először, még az ötvenes évek legelején itt nyaralt egy úttörőtáborban, összeszedte a fuldokló bogarakat, és kiszállította őket a partra. Volt, amelyik mindjárt megszáradt, és elrepült. Jó lenne megmártózni. Persze lehetetlen. — Nézzétek, a svábok pezsgőznek! — mondja valaki. — Ebben a hőségben! A terasz túlfelén a nyugatnémetek tényleg pezsgőznek. A sofőr most látja, milyen nagy a forgalom az ernyők alatt. Lobo- góhajú, farméregyenruhás sereg rajzik az asztalok között. Keresnek ezek valamit? A nyugatnémeteken kilométerről látszik, hogy nyugatnémetek. Érdekes. Mind a hárman a nyugatnémeteket nézik, van egy attrakció is, egy bojtosfarkú fekete kutya, azt is itatják. A röhögések megremegtetik a levegőt. Két lerobbant egyén közeledik a nyugatnémetek asztalához, nem határozottan, inkább szimatolva. Az egyiken kifakult piros svájcisapka, a másikon, a dögmeleg ellenére, fényes fekete szalonkabát. — Várják, hogy leesik nekik valami — mondja utálkozva az öregebbik előadó. Habosra tölti a poharát, és egy slukkra issza ki, A sofőr akaratlanul követi a szemével, ő is nyel. — Nem, ezek valamit akarnak — véli a fiatalaBbik előadó. Jól látják, hogy a két pasas újságköteget helyez a nyugatnémetek asztalára. Egy fehér kalapos nő síkítozva nevetni kezd, a kutya kinyújtja a nyakát és három rövidet vakkant. Kis idő múlva megint hármat. Éles, ütemes ugatása fülszaggató. A piros svájcisapkás nyitogatja az újságokat, magyaráz. A nyugatnémetek asztalánál zúgnak, mint a méhek. A szalonkabáfos szétterpesztett ujjal mutatja: ötven. A nyugatnémetek főnöke, kövér, arany szemüveges férfi valamit a szalonkabátos kezébe nyom, egy újság marad, a többit a svájcisapkás begöngyöli a hóna alá. A kutya kiesik az előbbi ritmusból, és folyamatosan ugatni kezd. A fehér kalapos nő'visítozva beszél a kutyához, a nyugatnémetek főnöke odainti a pincért, a társaság mozgolódik. Az arany szemüveges gó- ré ötszázast tesz az asztalra. A sofőr, eminnen, kigúvadt szemmel nézi a mozielőadást. A jelenetben szerepel egy világoskék farmeres ifjú is, hosszú lábára most egyensúlyozza vissza az emeletes talpú fapapucsot. Lába magasan az asztal fölött imbolyog. Az arany szemüveges tanulmányozza a számlát, és uramatyám, megszámolja a visz- szajáró pénzt. Csak utána ad borravalót, szedegetve a fémpénzt, mint tyúk a magot. A bojtosfarkú kutya meg a nő egymást vonszolva távoznak, utánuk a menet. Az újságot az arany szemüveges elvitte. — Gyönyörű — dörmög maga elé az öregebbik előadó —, muszáj még egy sört innom. A két rozzant külsejű ott őgye- leg a teraszon. A sofőr nem bír a kíváncsiságával, odainti őket. — Tetszik parancsolni? — udya- riaskodik a svájcisapkás, akinek szinte nincs is hangja, annyira rekedt, Igazi alvilági pofa. a bőre gyűrött. A másik akár egy konflis- kocsis, rezes orr, a tartás bizonyos előkelősége, de a szalonkabát alatt nincs ing. Kérni se kell, kiteregetik az újságjaikat. Rengeteg kép: távolugrás, gerely- hajitás, lovaglás, pályák, épületek, dobogók. Kézfogások. Egy úr a színházban, mosolyog, karján óriási horogkereszt. Hitler, más urak társaságában, mosolyog. Hitler, a páholyában, szintén mosolyog. Mindenki mosolyog, ggy úszó vizesen, fürdőköpenyben mosolyog, kinyújtott karral. — Mi ez? — kérdi tátott szájjal a fiatalabb előadó, mert ezt a kézmozdulatot ismeri a filmekből. Hadarna Erzsébet A kert halála — Ez kérem egy ritkaság — mondja lelkesen a rekedt. — Ezek kérem a harminchatos berlini olimpia újságjai, olimpia cejtung, rá is van írva. Tetszik emlékezni... — Én bajosan — vigyorog az előadó —, mert még meg se születtem. A sofőr egy pillanatig irigyli az előadót, mert ő már alighanem élt akkor. Attól függ, mikor volt az olimpia, melyik hónapban. Itt van: augusztus. Igen, ő már élt akkor. Két hónapos volt, szent isten. Valami Herr Oberleutnant lovon. Egyenruhák a pályákon és a pályák körül. Hitler egy öregemberrel szemben, aki ódon skót testőrnek néz ki, de az öregebbik előadó kibetűzi, hogy az 1876-os olimpia maratoni bajnoka és görög. — Tényleg, te tudsz németül — örvendezik a fiatalabb előadó. — Mi ez a gaz itt a kezében? — Olajág — mondja undorral az öregebbik, és elfordul. — Kislány, halló, hozzon nekem még egy sört! Most megszólal a szalonkabátos is. — Darabja egy tízes. A fiatalabbik előadó belebújik az újságokba, az öregebbik a sörébe. A sofőr is az újságokat nézi. Ott fekszik egy ember a földön törülközővel letakarták a fejét. Nem lehet tudni biztosan, futó-e vagy sem, de a sofőr reméli, hogy futó, aki beért a célba, és lefeküdt a fűbe pihenni. Lehet látni a füvet, az ember ujjai belógnak a fűszálak közé. Nemsokára negyven éve, hogy itt fekszik belemeredve a fűbe. A fiatalabbik előadó lapoz. Már megint Hitler. Egy nővel, aki magasabb nála, és hatalmas fogsorát szinte kivicsorítja, úgy mosolyog. A fűrernek csak az arcéle látszik, a nagy orr, az alája ragadt bajusz, a lejtős áll, ami tokába megy át, s úgy tűnik el a fehér ingnyakban. Óriási sapkája van a fűrernek és óriási karszalagja. A sofőr tárgyilagosan nézegeti a képet, de egyszer csak megindul valami a gyomra felől. A fűrer nyers májat tart a bal kezében. Úgy fogja. mint egy kesztyűt, de nyers máj az, meg merne rá esküdni. Közvetlenül a nyers máj alatt egy másik képen nyurga néger srác áll a legfelső dobogón. Rémesek ezek a négerek azzal a szomorú szemükkel. Ez is úgy áll ott, mintha kapott volna egy pofont, és várná a következőt. Pedig csak az a ronda fényes máj csuroghatna rá, ha... A sofőr elindul, és meglátja a két pasast maga előtt. Ezek még várnak. —■ Na! — mondja a rekedt, és közelebb lép. — Hát lesz üzlet? Az öregebb előadó váratlanul föléled, lármázni kezd. — Honnét fújták meg maguk ezeket? Mit üzletelnek itten? — Mink, kérem? — A svájcisapkás hörög a felháborodástól. — Én kérem bizonyítani tudom, hogy ezek az enyimek! — Megnézik ingyér — szólal meg a szalonkabátos utálkozva. A rekedt kikapja az újságokat a fiatalabbik előadó kezéből. Az utolsó lapon a sofőr még egyszer meglátja a fűrert, fehér dresszes lányokat karol át, lottyadt arcán fityeg a bajusz, a lányok meghatot- tan mosolyognak. Ügy'látszik, megnyerték a versenyt. Győztesek, egy sorban. —1 Megmondtam neked, ugye. megmondtam — hallják még a szalonkabátos dohogását. Az öregebbik előadó fölemeli a sörösüvegét, átnéz rajta, át is lát, mert üres. Szitkokat motyog, és előhúzza a tárcáját. A sofőr is fizet, vesz egy csomag cigarettát is. Rosszkedvűen konstatálja, hogy újból szomjas. A vitorlák megsokasodtak a távolban. Az utakat ellepik a szalmakalapos nők, fürdőgatyás urak, sok a hájas hús is. A fiatalabbik előadó forgolódik egy darabig, aztán maguk mögött hagyják a Balatont. Este a sofőr megissza a behűtött sörét, megnézi a tévéhíradót, felhúzza az órát. Még bemegy a fürdőszobába, megnézi, elzárta-e a csapokat. A felesége éjszakás, lehet, hogy találkoznak reggel az ajtóban, de lehet, hogy nem. A sofőr sóhajt, mert másnap újra messzire megy, ezúttal, sajnos, nem a Balaton felé. Ledobja a trikóját, és félmeztelen mászik be az ágyba. Elalszik, aztán döngölt padlós, meszelt kis házban ébred. Ott van mellette az anyja meg a nagynénje. Két apró öregasszony sötét fejkendőben. Félhomály, fojtott hangok, sikált faasztal sarka, konyhaszék. A nyitott ajtón derengés és langyos levegő érkezik be, zöld kert-illat. Látni a kertet, is. Fehér margaréták, aztán hosszú sorban végig a duzzadó paradicsomtövek. Vonzza a kert, hívja a melegkék holdfény. De valami jeges marok szorítja, nem tudja, mi az. A neszek betöltik a házat, nem lehet bent maradni, menekülnek kifelé, az öregasszonyok majd letapossák, hárman egyszerre nyomakodnak ki a szűk ajtón, a kertben fém«, si- koltó hang hallatszik. Látja a kertet, mast teljes hosszában, az ágyások végében kardok villannak, hullik a feszes, piros paradicsom. Levelek, szárdarabok repkednek a levegőben, szállnak, mint a libatoll, pedig nem fúj a szél. A két öregasszony zokog. Ö oda akar rohanni, ahol a kardok villognak, de az anyja belékapaszkodik, iszonyú súllyal nehezedik rá. A kardok közelednek. Haldoklik a kert, a paradicsomok sikoltoznak. Közelednek a kardok. Az anyja kiabál: nem, nem! Ö is ordít. Már nem akar menni. De a kardok közelednek. A kardok csattognak, a paradicsom- tövek nyüszítve hullanak darabokra, mégis furcsa csönd van. Akkor látja meg a vért. Úszik a kert a vérben. Fekszenek a lekaszált paradicsomok a vérben. Nyers, fanyar illatuk alámerül a vérszagbán. Szeme elé kapja a kezét, mert tudja, hogy a kertnek vége van. És neki is. Süt a holdvilág, mindent beborít a csönd vatta takarója. És mégis végük van, mindnyájuknak. sofőr dulakodva ébred, viaskodik a takaróval. Szeme belekapaszkodik az ablak világos foltjába. Föláll, álom "es ébrenlét határán botorkálva eléri az ablakot. Párolog a bőréből a verejték és a rémület. Valahon- nét egy kétütemű motor hangja oszlatja el a csendet. A sofőr megkapaszkodik az ablakpárkányban és kihajol. A közeli keresztúton akkor halad át az autó. A sofőr a gyorsan távolodó motorzaj után fülel. Nézi a házakat, a fákat. Üres hinta lóg a kihalt játszótéren, az útszéli lámpa fénye megcsillan a láncon. Az egyik házfal mellett árny suhan el. Vagy tévedett? Kimeresztett szemmel figyeli, feltűnik-e az árny a ház végénél. Nem, elenyészett. De ez még nem jelent semmit. A férfi áll, szorongatja a párkányt, didereg a meleg éjszakában. Fölnéz az égre. Az ég mozdulatlan. I.ODQ.-.JP.A.EQSIAGg • »V. *, Higgins: Doo-Da Postaműrek Rapai Ágnes: Bármit megtehetsz annyira létezik bogy már semmi nem marad belőle mítosszá lényegül majd lassan oszló fehér homály karcolná az ébredést mit elviszel magaddal ősi kőzetet a napba egymásra rakódik a volt a lesz hangok szavakká színek képpé gyűlnek a hétköznap pupilláján egy gesztus felmutat mosolyoghatsz magadban vagy bármit megtehetsz például merengve ülnél képzelt helyeden és levél-zörögve hullna a hó és így tovább a semmi fonalán melyről már-már hinnéd látható > \ R ! T Í - |S T > M P 1 t ....i.;i: t1 ’ X 1 x \ , v ... 1 > ‘ 1 1 : ?• / • ' k a 1 ft \ 7 j Í Í i ! i •>< i ^ i ’S í ;i\ ! * i l?l 1 ifi i 1 m ifj 'S* : Xf * j i 1 1 2Í i fi I Á\ \ 5 6 7 8 9 Í ; •' 1 1 l! / f I x. 1 1 , U4; : : L■ M. Lara; Art stamps Weöres Sándor: Az elsüllyedt jelek A szél eltörli lépteim nyomát. A sár eltörli lépteim nyomát. Itt csata volt és minden fuldokolt, más nyom eltörli lépteim nyomát. Te isten-arc, kell-e mégtöbb kudarc, a lehetetlen táján mit akarsz? őrizni lépteim nyomát. A
