Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-24 / 173. szám
1987. JULIUS 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Beruházás állami támogatással Nyolcán léptek, nyolcán fontolgatják Fejöház és modernebb tartási körülmények A szarvasmarha-tenyésztés az elmúlt időszakban egyike volt az érdeklődés középpontjában álló ágazatoknak. Gyakorlatilag két éve indult az a rekonstrukciós beruházási program, aminek célja a mezőgazdasági nagyüzemekben meglévő tartási technológiák megújítása, modemizállása, A hetvenes évek elején megépült telepek ugyanis minden tekintetben elavultakká váltak napjainkra. A rekonstrukció ösztönzésének első lépcsőjeként előbb adómentessé váltak ezek a beruházások, majd állami támogatással is igyekezett — és igyekszik — a kormányzat élénkiteni a gazdaságok kedvét és érdeklődését. A beruházási támogatás mértéke jelenleg 50 százalék. A megyében eddig nyolc termelőszövetkezet indította el szarvasmarha-telepi rekonstrukcióját, és hozzávetőleg ugyanennyien tartanak az előkészítés, a tervezés szakaszában. A folyamatban lévők közül legelsőre talán a Kisújszállási Nagykun Tsz-ben vannak, ahol a többieknél korábban kezdték a beruházást, de jól halad a munka a Jászberényi Kossuth és a Jászapáti Velemi Endre Termelőszövetkezetben is. A legfrisebbek persze a jászjákóhalmiak voltak, ahol már tavaly be is fejezték a telepfelújítást. A beruházások értéke a 30 és a 60 millió forint között változik' és megfigyelhető a törekvés a szövetkezeteknél, hogy lehetőleg saját erőből finanszírozzák a munkákat. Persze, megfordítva is értékelhetjük a dolgot. Úgy, hogy eddig jobbára csak azok a gazdaságok vágtak bele ebbe a vállalkozásba, amelyek elég tőkeerősek voltak hozzá. Két esztendeje a Teszöv szakemberei egy felmérést készítettek, ami szerint — az akkori állapotokat és árakat alapul véve — a megye szarvasmarha-tenyésztési ágazata mintegy 700—800 millió forint értékű rekonstrukcióra szorul. A jelenlegi beruházások ennek a — szükséges! — nagyságrendnek hozzávetőleg a felét érik csak el, fontos lenne tehát, a jövő érdekében, további érintett téeszek bekapcsolódása is a programba. Az a jellemző egyébként, hogy a rekonstrukció keretében a gazdaságok a tehenészeteiket kötetlen tartásos technológiára állítják át a korábbi kötött tartásosról, és ehhez fejőházi beruházást kapcsolnak. Ez a tartási mód megnöveli a telepek kapacitását, ugyanakkor kevésbé munkaigényes, mint a korábbi volt. A teljes képhez tartozik még, hogy e célra bizonyos feltételek mellett világbanki hitelpályázat révén is lehet ma pénzhez jutni, ám a megyéből egyetlen termelőszövetkezet sem vette ezidáig igénybe ezt a lehetőséget. Valószínűleg azért, mert a világbanki akcióban sokkal kötöttebbek a feltételek, technológiailag és pénzügyileg egyaránt. U M. L. Kölcsön autójavításra Az Országos Takarékpénztár az állami és szövetkezeti üzemekben végzett autójavításra a lakosság részére nyújtható szolgáltatási kölcsönök felső határát a korábbi 30 ezer forintról 50 ezer forintra emelte. Ez a kölcsön 12, illetve 18 hónaf>os törlesztési időre vehető igénybe. Az előbbi esetben 20, az utóbbiban pedig 30 százalékot kell kötelező saját erőként befizetnie az autótulajdonosnak. A befizetendő összeget a javítás teljes költsége alapján számítják, de a kölcsön összege nem haladhatja meg az 50 ezer forintot. A felemelt összeg lehetőséget nyújt a gépkocsik megfiatalítására, igy például ebből elvégezhető a generál- javitás és a karosszéria-csere is. Nyújtott napokon Kunszentmártonban Egyelőre több az ügyintéző, mint az ügyfél Bár ismerik, elismerik, hogy egyelőre nem élnek a lehetőséggel a kívánt mértékben — ez állapítható meg arról a kérdőíves fölmérésről, amelyet a kunszentmártoni tanács végrehajtó bi- aottsága készített a nyújtott és a szombati ügyfélfogadási rend bevezetésének tapasztalatairól. A kérdőíves fölmérés csak megerősítette a tanácsi dolgozók véleményét: minimális a nyújtott ügyfélfogadáson megjelenő lakosok száma. Mint ismeretes idén központi és megyei döntések születtek a munkaidő-alap jobb kihasználására, a munkafegyelem javítására. Ennek értelmében a városi tanács februárban szabályozta a hivatal munka- és ügyfélfogadási rendjét. A szerdai nyújtott nap, a szombati ügyelet gyakorlatát már korábban kialakították. Újabban (februártól) már hétfőn is egész nap fogadják az ügyfeleket a szakigazgatás dolgozód (a hatásági, a városfejlesztési és gazdálkodási osztály nyújtott műszakban). A tisztségviselők és az osztályvezetők szerdánként felváltva állnak a város lakóinak rendelkezésére. S az eredmény? Minden jobbító szándék hiábavalónak tűnik a felmérés adatainak ismeretében. Merthogy az elmúlt öt hónap alatt csaknem négyszer annyi tanácsi dolgozó tartott ügyeletet, mint ahányan felkeresték őket a nyújtott ügyfélfogadási időben. Február elseje óta százhatvan négy ügyintéző tartott ügyeletét, miközben összesen negyvenkét állampolgár nyitott ajtót rájuk A szombati adatok még ennél szemléletesebben árulkodnak arról, hogy kialakult szokásokon mennyire nehéz változtatni. Nos, a jelzett időben a két érdeklődőre negyvenkét szombati ügyeletet tartó ügyintéző jutott! Az ügyfeleknek pedig megérné, ha igénybe vennék a tanács által felkínált lehetőségeket, hiszen a nyújtott napokon valamennyi hozzájuk forduló ügyes-bajos dolgát a helyszínen elintézték A munkaidőalap védelmét biztosító intézkedések ennek ellenére nem hozták meg a várt eredményt. Ehhez alighanem a korábban beidegzett gyakorlaton maguknak az ügyfeleknek kell változtatniuk, pontosabban a szemléletben kell gyökeres fordulatnak beállnia. A műszaki fejlesztésről — Hozzászólás cikkünkhöz Egyik kulcs a szakemberképzés Hazánkban a korszerű iparfejlesztés, a műszaki haladás az utóbbi évek leggyakrabban emlegetett fogalmai közé tartoznak. Ennek egyik elodázhatatlan előfeltétele a műszaki szakemberképzés javítása, szükség esetén átalakítása. Erről beszélgettünk Major Sándorral, az Ipari Minisztérium főosztályvezetőjével és dr. Szabó Béla osztályvezető-helyettessel. Banktámogatás az öntözéshez A Magyar Hitelbank Rt., Igazgató Tanácsának határozata alapján az aszálykárok megelőzése érdekében pénzügyi támogatást nyújtanak a termőföldek öntözéséhez a banknál számlát vezető állami gazdaságok és szövetkezeteknek. Eszerint az MHB a július 22. és szeptember 15. közötti időszakban átvállalja a mezőgazdasági üzemek által fizetendő öntözési vízdíjak 50 százalékát. A bank kezdeményezése a mezőgazdasági nagyüzemek 40 százalékát érinti. Gyógyszerszállítás Magyar—szovjet üzletkötés A Medimpex Gyógyszerkülkereskedelmi Közös Vállalat és a Medexport Szovjet Külkereskedelmi Vállalat vezetői 200 millió rubel értékű magyar gyógyszer Szovjetunióba történő 1988. évi szállításáról kötöttek szerződést Budapesten. A jövő évi várható magyar gyógyszerexport négyötödét kitevő megállapodás 70 százalékát szakosodás keretében gyártott cikkek teszik ki. A korai szerződéskötés lehetővé teszi, hogy a magyar gyógyszeripar időben felkészülhessen szállítási kötelezettségeinek teljesítésére. A Zemplénben Tisza cipőgyári üdülő Régi kastélyépületet vásárolt meg üdülő céljára a martfűi Tisza Cipőgyár a Zempléni hegység egyik legszebb településén, Telkibányán. Az épületet egy korabeli fotó alapján eredeti formájában állítják helyre olyan ütemben, ahogyan a vállalat dolgozóinak eredményes jó munkája ehhez megteremti a fedezetet. A két épületből álló kastély főépületében kap helyet a konyhai az étterem, az első és második emeleten pedig két-há- romágyas szobákat alakítanak ki. s itt kap helyet a társalgó, a biliárd- és a tv- szoba. A második épületben a tetőtér beépítésével a kétágyas szobák mellett négy, nyolcágyas, fürdőszobás, úgy nevezett turistaszállásokat létesítenek, elsősorban a hétvégi turisztika híveinek. — Kit tekinthetünk ma műszaki szakembernek? — A műszaki szakemberek kategóriáját ma egészen másképpen kell meghatározni. mint két-három évtizeddel ezelőtt. Hiszen már nemcsak a felsőfokú képzettségűeket soroljuk ide — mivel a munka jellege erősen megváltozott —, hanem mindenkit, aki az iparban a ma technikájával dolgozik. Azt a követelményszintet azonban, amelyet ez a technika támaszt, nem mindenki éri el, s éppen ez az egyik oka az iparban tapasztalható teljesítményhiánynak. Műszaki szakemberképzésünk több szinten legalább 10—15 évvel elmarad a fejlett országokétól. Elavult tananyag és a módszerek is. A középfokú képzés az elmúlt másfél évtizedben alapvetően nem működött jól. Létrejöttek a szakközépiskolák, azzal a négyes céllal, hogy adjanak érettségit, adjanak szakmát, az ott végzettek továbbké- pezhetők legyenek technikussá, vagy továbbtanuljanak egyetemen, főiskolán. Kiderült, hogy igazából egyik cél sem valósult meg. Volt egy másik hibás döntés is. amely összefügg az előzővel. 1972-ben megszűntek a technikumok, s egy részükből főiskola lett. Az itt végzett szakemberek azonban nem lettek igazán mérnökök sem, s a gyakorlati felkészültségük általában nem érte el a technikusokét. — Ügy látszik, gondok i'annak a szakmunkásképzéssel is, hiszen köztudomású. hogy ezekbe az oktatási intézményekbe elsősorban azok a tanulók mennek, akik az általános iskolából a leggyengébb eredménnyel kerültek ki. Ilyen bázisra nehéz korszerű technikát alapozni. — Valóban, és ez elmaradásunk másik oka. Azoknak a köre. akikből az ipar a munkerő-utánpótlását merítheti. erősen beszűkült, s nemcsak közép-, hanem felsőfokon is. A szolgáltató ágazat és bizonyos értelmiségi szakmák fejlődése nagy számú munkaerőt vont el az iparból, nemcsak létszámban, hanem minőségben is. Köztudott, hogy műszaki főiskolák és egyetemek némelyik szakát nem tudjuk feltölteni a szükséges létszámra, annyira kevés a jelentkező. Bizonyos szakokat és szakmákat viszont — most már tudjuk, hogy hibásan — mesterségesen fejlesztettünk vissza. A magyar hajógyártás például valamikor nemzetközi hírű volt. A hatvanas években megszüntettük a hajógépész- és hajóépítő-mérnök szakot. Most vissza kell állítanunk. — Önöknek bizonyára van kitekintésük külföldre is. Vannak a mienkéhez hasonló adottságú országok, amelyek mégis jóval előttünk járnak a műszaki fejlesztésben és a szakember- képzésben is. Ök hogyan oldották meg? — Minden azon múlott, hogy idejében ismerték-e fel az elektronika szerepét az oktatásban is. Japánban például ez nagyon korán megtörtént. Finnországban jóval később, de nagyon rövid idő alatt. Nem is az volt a baj, hogy nálunk késői volt a felismerés, hanem az, hogy túl kis lépésekkel haladtunk. Számítógépvezérlésű (NC, CNC) szerszámgépek már a hatvanas évek elején-közepén megjelentek — nálunk is azonban nem volt hozzáértő szakemberünk. Mi sem jellemzőbb. mint hogy csak pár éve jutottunk el oda, hogy a szakiskolákba NC, CNC oktatógépek kerültek. Amíg viszont az iskolákban nem lát ilyent a tanuló, nem várhatjuk el tőle, hogy az üzemben ilyeneken termeljen olyan minőséget, amilyet a kor megkövetel. — Milyen elképzelések vannak a helyzet javítására a szakemberképzés terén és mikorra várható ezek hatása? — 1985-ben újraindítottuk az ipari technikusképzést, országosan 45 iskolában 2.8 szakon. A képzés ötéves, az első két évben — minthogy szakközépiskolák keretein belül működnek — adottak voltak a feltételek. A hátralevő időben elsősorban a szakmai ismereteiket fejlesztik, de közben a negyedik év végén érettségi vizsgát tesznek. Mintegy háromezren szerezhetnek technikusi képesítést. Az első végzősök tehát 1990-re várhatók, azonban még legalább öt évnek kell eltelnie ezután, mire érdemben bekapcsolódnak a termelésbe. A szellemi tőke megtérülése sokkal lassúbb, mint bármely működő tőkéé. — Kívánnak-e változtatni a szakmunkásképzésen? ■— A képzést lényegében megakarjuk tartani, de sokkal differenciáltabban, mint eddig. Szeretnénk elérni, hogy a tanulmányi idő attól függjön, amit az illető szakma megkíván. Új szakmaszerkezetre is nagy szükség volna, egyeseket szükségletek hiányában meg kellene szüntetni, másokat - felfejleszteni. A középfokú képzést szeretnénk a jelenleginél közelebb hozni a termelőüzemekhez. Ezen a téren már történt előrelépés akkor, amikor ezeknek az iskoláknak a szakmai irányítását a Művelődési Minisztérium hatásköréből az illetékes szakminisztériumokba utalta az oktatási osztály. Igaz. ily módon áz iskolákat ma már három helyről is irányítják: az oktatáspolitika (művelődésügy) részéről, a szakmai irányítást a szakminisztériumoktól kapják, a pénzt pedig a helyi tanácsoktól. A tanácsi gazdálkodásban pedig sajnos nem mindig van elsődleges szerepük az iskolai szükségleteknek. Az amúgyis kevés pénz elosztása során az iskola talán az állami költségvetésből ráeső részt sem mindig kapja meg. — Az ipari szerkezetváltás következtében az elkövetkezendő években nagyfokú munkaerő-átcsoportosítás válik szükségessé, amely nem képzelhető el átképzés nélkül. Ezt hogyan kívánják megoldani? — Az ezredfordulóig mintegy kétszázezer embernek kell munkahelyet, illetve szakmát változtatnia az országban. Az átképzés szempontjából elsősorban a 30— 40 év közti korosztály jöhet számításba. Ez körülbelül ötvenezer főt jelent. ami nem olyan sok. Minden olyan szakmai, technikai eszköz a rendelkezésünkre áll. hogy ezt az átképzést zökkenő- mentesen megvalósítsuk. Más országokban szinte természetes. hogy egy nagyvállalatnál dolgozó szakmunkásnak két-három szakmája is van. Törekvésünk, hogy nálunk is érdekeltek legyenek az emberek újabb szakmák rövid idő alatti elsajátításában. Németh Géza Melegben, munkában Az elmúlt napok sőt hetek kánikulai melegét mindany- nyian nehezen bírjuk. A 30 fok feletti hőség éppúgy elviselhetetlennek tűnik az irodában dolgozóknak, mint az utcán sétálgatóknak. Vannak azonban olyan munkahelyek is, ahol a dolgozóknak nemcsak a nap melegét, de a gépek, k.azánok, kemencék sugárzó hőjét is ki kell bírni. Felvételeink néhány meleg munkahelyről készültek. A Szolnoki Nyomda szedőtermében 40 fokos hőségben szedik lapunk kéziratait (Dede Géza felvételei) A Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat leányvállalatának cukrászüzemében naponta több mázsa süteményt kell a több mint 200 fokos kemencékből ki- és berakni Az építkezéseken dolgozni, szurkot főzni sem a legkönnyebb munka a tűző napsütésben
