Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-18 / 168. szám

1987. JÚLIUS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kutatók ajánlják Hol üdülhet a nyugdíjas (ha kereskedő)? Infarktus ellen édesvízi lazac Akik ősszel nyaralnak Étkezési szokásaink meg­változtatását ajánlják az MTA Szegedi Biológiai Köz­pont Biokémiai Intézete és a Szarvasi Hal tenyésztési Kutató Intézet kutatói. A két intézmény közös vizsgálati adatai szerint eredményesen vehetnénk fel a harcot a különféle érrend­szeri betegségek ellen, sok esetben megelőzhetnénk a szívinfarktust, a vérrögök keletkezését, ha rendszere­sen fogyasztanánk az algák­kal és planktonokkal táplál­kozó halak húsát, vagy a be­lőlük készített halolajat. Külföldi tudósok megfi­gyelései alapján már régóta ismert, hogy egyes, sok ha­lat fogyasztó népeknél, pél­dául a Grönlandon élő esz­kimók, vagy japán halászfal­vak lakói között alig ismert a szívinfarktus és civilizált világunk jó néhány más be­tegsége. Azokon a területe­ken, ahol a főtápláléknak számít a hal, az emberek vé­rében kevesebb a rizikófak­tornak számító triglicerid és koleszterin. E felismerések alapján a fejlett országokban már egy­re többen fogyasztják a hi­degtengeri halakat — a laza­cot, a makrélát, a • tőkehalat — és a belőlük készült hal­olajakat. A szegedi és a szarvasi ku­tatók vizsgálataikkal most kimutatták, hogy a hazánk­ban honos egyik édesvízi ha­lunk, a kutatók által édesví­zi lazacnak nevezett hal két fajtája is rendelkezik azok­kal a jó tulajdonságokkal, amelyek csökkenthetik a kü­lönféle érrendszeri betegsé­gek kialakulását. A kiskun­félegyházi kórházban magas triglicerid- és koleszterin­szint miatt kezelt betegek­nek néhány hétig rendszere­sen adtak ebből a hazai hal­fajtából készített ételeket, s azt tapasztalták, hogy a vér­értékek rövidesen a normá­lis szinthez közel stabilizá­lódtak. A Szegedi Biokémiai Inté­zet kutatóéi ebből a halfaj­tából —. szabadalmaztatott eljárásukkal — képesek ét­kezésnél felhasználható hal­olajat is előállítani. További feladat, hogy a fogyasztók által egyébként jelenleg ke­vésbé kedvelt halfajtát el­szaporítsák, ezután életmen­tő tulajdonságait széleskörű­en megismertetve növeljék az iránta való keresletet. En­nek a magyar halnak az olaja külföldön is keresett export áru lehetne, hiszen a tengeri hal olajával ellen­tétben nem tartalmaz olyan káros anyagokat, amelyek, ha nagyobb mennyiségben fogyasztják, a szívizomszö­vet elzsírosodását, ingerveze­tési és más zavarokat okoz­hatnak. A törvény nevében: kilakoltatás Nemcsak lakni, fizetni is kell virítanak, meg nyomdafesté­ket nem tűrő stílusban üzengetnek egymásnak az ott lakók. A harmadik emeleti lakás nyitott ajtaja előtt széles vállú, nagy darab em­ber álldogál. Rajta a rend­őrök kék egyenruhája. Be­mutatkozásnál majd szét- roppantja a kezem. Beljebb lépünk. Ott van már az IKV képviselője meg egy fiatal lány a tanácstól. — Ez még istenes — mu­tat körbe a főtörzsőrmester — mert voltam én már olyan helyen is, ahol hiány­zott a padló, az ajtó, meg az ablakkeret. Videokazetta huppan a földre Körülnézek. Négy gyerek szaladgál a lepusztult lakás­ban. Vidámak, mintha föl se fognák, hogy mi történik körülöttük. A vékony asz- szonyt — az anyjukat, aki egyébként konyhalányként dolgozik a vendéglátónál, s mint megtudom tőle, 37 éves, de kinéz legalább ötvennek — sem kényeztette el az élet. Amikor a férje felől érdek­lődöm csak legyint: — Nem tudni merre csatangol. Azt mondta dolgozni megy, de ki tudja, hisz csak alkalmi munkákat vállal — teszt hozzá és úgy pakolgat to­vább mintha nem akarná elhinni, mintha csak álmod­ná az egészet. — Nem mondhatja senki, hogy nem voltunk türelme­sek hozzájuk — nyújt kezet Csortos Ferenc, a Szolnoki Ingatlankezelő Vállalat 4-es számú házkezelőségének ve­zetője, amikor bekopogtatok hozzá, — hisz akiket most lakoltatunk ki 1987. május 30-ig 73 ezer 363 forint lak­bérhátralékuk gyűlt össze. Csaknem nyolc éve élnek a két szoba összkomfortos la­kásban, s mivel az elejétől fogva többszöri felszólítás után sem fizettek, az IKV 1983. január 31-el fölmondta lakásbérletüket. De mivel nem mozdultak, feljelentést tettünk ellenük, s 1983. no­vember 15-én megtartott tár­gyaláson a bíróság kötelez­te őket arra, hogy 15 napon belül ürítsék ki a lakást. Nem tudom hányszor 15 nap telt el azóta, de a mai na­pig ott laktak. Holnap vi­szont már biztos, hogy nem. Az idén ez már a harmadik kilakoltatás, és lehet, hogy több is lesz, hiszen nemcsak ez az egy ilyen esetünk van. Gondolja el, itt Szolnokon, a Széchenyi lakótelepen ta­lálható, és az IKV kezelésé­ben lévő, több mint 1800 la­kásban élők közül 331-ben Mint ahogyan az ilyenkor lenni szokott, éveken át csak a levelek utaztak oda-visz- sza, jöttek-men- tek a felszólítá­sok, a határoza­tok, mígnem elér­kezett az a nap amikor az ott la­kók megkapták a vészjelzést: ha jú­lius legelső nap­jaiban nem men­nek el jószerivel, akkor hatodikén reggel karhata­lommal költözte­tik ki őket. Ilyenkor azt gondolhatná bár­ki, hogy az embe­rek szedik a sá­torfájukat, mert jobb a békesség. Vagy mégsem ? Legalább is elő­fordul az ellenkezője, mint ahogy ezt a következő eset is bizonyítja. Barlangrajzok a lépcsöházban (nem fizetnek semmiféle lak­bért, s az összes tartozásuk már majdnem eléri az 1 mil­lió 335 ezer forintot. Indulunk a helyszínre. A négyemeletes ház előtt kék IFA álldogál. Belépünk a lépcsőházba, kapaszkodunk föl a harmadikra. A nemré­giben meszelt falakon — az ősember barlangrajzaihoz hasonló — ákom-bákomok Pedig nagyon is valóságos dolgok zajlanak körülötte. A verejtékes arcú rakodó fi­úk — ők is az IKV emberei — fergeteges tempóban szét­kapkodják a lakást, viszik a széket, az asztalt, a szek­rényt, a tévét, a rádiót, le­pedőkbe bugyolálva a ruhát meg az apróbb holmikat. Az asszony is fölvesz egy ki­sebb köteget, videokazetta huppan ki belőle az agyon­taposott, valamikor jobb na­pokat látott, kosztól feketélő szőnyegpadlóra. A hatóság emberei összenéznek. Valaki megszólal: videokazettára telik, a lakbért meg nem fi­zetik. A képek is lekerülnek a falról, így most már sem­mi sem takarja a tapéta­szaggatás nyomait. Az ágy kerül sorra. Elhúzzák a sa­rokból, a csótányok ijedten menekülnek, jól látható az összegyülemlett szemét: a karácsonyi szaloncukor ma­radéktól a játékpisztolyig bő a választék. — Ez semmi — bizonygat­ja a sofőr. Költöztettem én már olyanokat is, hogy ami­kor a pörköltet kikotortuk a lábasból, alatta a kukacok lakmároztak. — Szóval gyo­mor kell ehhez — húzza el a száját, s nagy rutinnal szervezkedik, intézkedik to­vább. Látszik rajta, hogy nem először vesz részt ilyen munkában. Készül a leltár — Nyitom az erkélyajtót. Azaz nyitnám, mert a kilincs a kezemben marad. Az üres szoba közepén viharvert porszívó áll. Furcsa látvány, hiszen körös-körül csupa piszok minden. — Nem tudom mibe kop­hatott el — 'bök az egyik ra­kodó a masina felé — mert­hogy itt nem használták az szinte biztos. Közben Boros Béla, az IKV technikusa a konyhá­ban leltárt készít, jegyző­könyvet ír. — Mit csináljak, hisz itt az egész lakást föl kell újítani — kérdezi csak úgy magától, aztán belevág: szőnyegpadlócsere, festés, mázolás, tapétázás, villany­tűzhely-csere, nyílászárók javítása és sorolja, sorolja tovább. Amikor aztán a vé­gére ér, összehúzza a szem­öldökét és számol: körülbe­lül 70 ezer forint kell ahhoz, hogy ismét lakható legyen ez a hajlék — mondja mi­közben összerakja iratait. Harangoznak. Délre az emberek is végeztek a rako­dással, döngő léptekkel masí­roznak lefelé, hogy fölka­paszkodva az IFÁ-ra elin­duljanak a város másik vé­gében nemrégiben felépített tanácsi, komfort nélküli la­kások felé, ahol a most ki- ebrudaltak is helyet kapnak. Mi is megyünk. Észre­vesszük, hogy az ajtó előtt még kisebb csomag hever. A tetején bekeretezett, színed családi kép: az életerős fia­talember — a gyerekek apj'a — és a négy apróság — há­rom kislány és egy kisfiú — mosolyog ránk. Nem tudunk visszamoso­lyogni... Nagy Tibor Ilyenkor nyáron minden­nap visszatérő téma az üdü­lés. Nemcsak azért, mert most van a „szezonja", ha­nem az időjárás is a ked­velt kirándulóhelyek felé te­relgeti gondolatainkat. A hol, mikor, mennyi ide­Nézzük például a nyugdí­jasokat! Ha lehet üdülés­ben hátrányos helyzetről be­szélni, az övéké hatványo­zottan az: többségüknek ke­vés a pénze és már az aktív dolgozókat megillető ked­vezmények se járnak ne­kik. A helyzet azonban nem ennyire reménytelen, illetve kis figyelemmel biztosítani Lehet pihenésüket. Igaz vi­szont, hogy nem főszezon­ban... Hogy hol, hogyan, mennyi­ért üdülhetnek a nyugdíja­sok, arra nincs olyan fele­let, amely az összképet mu­tatná. Ha konkrétan egy-egy szakmán belül, vagy válla­latnál vizsgáljuk a kérdést, sokkal inkább választ ka­punk. Vegyük például a keres­kedelem nyugdíjasait! A fi­zetésük általában ah csony (tehát a nyugdíjuk is), és a munkahelyi ártalmak (v’sz- szér, mozgásszervi megbete­gedések) is jelentkeznek egy idő után, szükségük van te­hát a pihenésre. Két lehetőségük van a ig üdüljünk, vagy üdüljünk-e egyáltalán kérdést általában a pénztárcánk dönti el. A kikapcsolódás többnyire azoknak okoz — egyáltalán nem „kikapcsolódó’-fejtö- rést, akiknek kevés a pén­zük. kedvezményes áru üdülésre: a szakszervezeti beutaló és a vállalati üdülő. A kereskedelmi. Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete Megyei Tit­kársága tavaly például 612 beutalót kapott. A KPVDSZ megyei szervezetéhez hu­szonhat vállalat tartozik (ti­zenhatezer szakszervezeti tag dolgozóval, és több mint kétezer-háromszáz nyugdí­jassal). A beutalókkal össze­sen ezernegyvenöten pihen­hettek. A lehetőségeket bő­vítette, hogy más szakmák­tól negyvenhárom beutalót vettek át — nyolcvanhat személy részére. Kettőszáz- kilenc nyugdíjas dolgozó ka­pott SZOT-beutalót. Lehető­ség van kedvezmény adásá­ra is: 200 forintot megtérít­het a vállalati szakszerveze­ti bizottság. Ezt a kedvez­ményt elsősorban a kevésbé keresett beutalók (januári, februári balatoni) gazdái kapják. Kedveltek a meleg­vízzel rendelkező helyek, és az első osztályúak — több kényelmet biztosítanak. kon saját, hatszobás üdülő­vel rendelkezik, Mátrafüre- den és Leányfalun pedig bé­rel. Mindhárom helyen napi egyszeri meleg étkezést biz­tosítanak. A turnusok az üdülési híradóban jelennek meg, és jelentkezni lehet a megjelölt időpontokra. A balatoni májustól üzemel szeptemberben zár, a leány­falui bérlemény is ekkor fo­gad vendégeket. Mátrafüre- det egész évben lehet láto­gatni. A nyugdíjasok június 20-ig és augusztus 28-tól je­lentkezhetnek turnusokra. Túljelentkezés esetén a vál­lalat nyugdíjas bizottsága javasolja, hogy ki kapja meg a lehetőséget. Főbb szempon­tok: az egészségi állapot, hány évet töltött a dolgozó a cégnél, milyen a szociális helyzete. A nyugdíjas bizott­ság a bizalmiak javaslatára épít. Ök ugyanis, szinte min­dennapos kapcsolatot tarta­nak a volt dolgozókkal, így jobban ismerik helyzetüket, gondjaikat. A térítési díjak minimá­lisak — vállalati üdülőben 25 forint naponta —, és ked­vezményt is biztosítanak. Az alacsony nyugdíjjal rendel­kezők (3500 forint alatt) pél­dául ingyen pihenhetnek. A szakszervezeti üdülésnél a 200 forintos hozzájárulás le­hetőségével is élnek. Tavaly összesen tizenöt dolgozó üdülési költségének kifizeté­sében segített a vállalat. Az elmúlt évben negyven volt dolgozó (háromszáz nyugdí­jasuk van) pihent a válla­lati üdülőben illetve a bér­leményekben, az idén eddig harmincöt. P. É. Segít a vállalati üdülő A KPVDSZ-hez tartozik az nyugdíjas üdült SZOT-beu- Ideál Kereskedelmi Válla- talóval, tavaly huszonkettő, lat is. Tavalyelőtt ötvenkét A vállalat Balatonszépla­Hátrányos helyzet Napközis tábor Karcagon Tánctanulás a teremben Karcagon a nyári napkö­zit igénylő kisiskolások fog­lalkoztatását évek óta egy- egy iskola vállalja magára. Idén a város öt általános is­kolája küldi tanulóit a Kál­vin Kilencesbe. A június 22 —augusztus 9-ig „üzemelő’ táborban csak a nevelők váltják egymást kéthetes turnusokban. A többségük­ben alsótagozatos diákok napközben csoportokra bont­va műhelymunkákon vesz­nek részt. Érdeklődési kö­rüknek megfelelően válogat­hatnak a legkülönfélébb te­vékenységek között, s hogy egyikre se unjanak rá, vál­togathatják is őket. Ottjár- tunkkor a szakács csoport éppen befejezte foglalkozá­sát, a zenei csoport népi táncot tanult, voltak akik babákat „gyártottak”, ami pedig nem csekély kézügyes­séget igényelt az apróságok­tól. Persze sorolhatnánk to­vább azokat az ötletes tevé­kenységformákat, amiket a lelkes tanárok a gyerekeknek kitaláltak, hogy azok szóra­kozva, ügyesedve tegyék hasznossá magukat a nyáron is. Azután ha bent a ter­mekben elfáradtak a gyere­kek, akkor ki a szabadba, a tágas és zöld iskolaudvarra, jöhet az üdítő, — fárasztó játék. Pingpongozás, labdá- zás, körjátékok, no és a lá­nyok első számú kedvence, a hullahopp karika, vala­mint a hosszabb kirándulá­sok. A napközis tábor rend­szeresen jár a strandra, ki­rándulásokat szerveznek, üzemlátogatásokat, a gyere­kek egy része éppen a na­pokban Kecskemétre látoga­tott, ahonnan gazdag élmé­nyekkel megrakodva tértek haza. Sok segítséget kap a tá­bor a város intézményeitől is. A Déryné Művelődési Házzal együttműködve mű­soros délutánokat is tudnak szervezni. Fotó: Dede Géza Kereskedelem és kultúra Kiállítás a magyar—szovjet együttműködésről Szarvas és Kondoros Bővülő távhívó« hálózat Pénteken Szarvason és Kondoroson 3000, illetve 1000 állomásos automata telefon- központot helyezett üzembe a Posta. A mintegy 300 mil­lió forintos beruházáshoz jelentős segítséget nyújtott a lakosság — telefonkötvé­nyek jegyeztetésével —, va­lamint a helyi vállalatok és üzemek. Az új telefonköz­pontok üzembehelyezésével Szarvas és Kondoros mellett Békésszentandrás, Csaba- csüd, Hunya, Kardos és ör­ménykút is bekapcsolódik a belföldi • távhívóhálózatba. Körzetszámuk: 67. A cross­bar rendszernek megfelelően ötszámjegyűre változott az említett települések előfize­tőinek teleíonszáma. Az első magyar—szovjet kereskedelmi és tengerhajó­zási szerződés aláírásának 40. évfordulója alkalmából pénteken fotódokumentációs kiállítás nyílt a budapesti szovjet kereskedelmi képvi­selet Kerepesi úti bemutató- termében. A két ország közötti gaz­dasági és kulturális kapcso­latok fejlődését színes gra­fikonok, tablók ábrázolják, az együttműködés egy-egy emlékezetes eseményét fény­képek dokumentálj ákf. Fo-, tők emlékeztetnek a hábo­rú után hazánkba szállított szovjet dízelmozdonyókra, a Dunai Hőerőmű és a Ti­szai Vegyi Kombinát építke­zéseire. Láthatók a magyar és szovjet párt- és állami vezetők találkozóit megörö­kítő fényképek, mozgalmas tablókat állítottak össze a kiállítás szervezői Rajkin és Solohov budapesti látogatá­sáról, illetve a magyar Nem­zeti- és a Madách Színház társulatának moszkvai ven­dégszerepléseiről. A kiállítás megnyitója előtti sajtótájékoztatón a ke­reskedelmi képviselet veze­tő munkatársai emlékeztet­tek arra, hogy négy évtized alatt együttműködésünk minden vonatkozásban nagy­mértékben fejlődött. Míg kezdetben az árucsere érté­ke 18—19 millió rubelt tett ki, 1987-re már 10 milliár­dos forgalmat irányoztak elő. Ebben az ötéves tervidő­szakban további 30 százalé­kos növekedéssel számolnak.

Next

/
Thumbnails
Contents