Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-18 / 168. szám
1987. JÚLIUS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kutatók ajánlják Hol üdülhet a nyugdíjas (ha kereskedő)? Infarktus ellen édesvízi lazac Akik ősszel nyaralnak Étkezési szokásaink megváltoztatását ajánlják az MTA Szegedi Biológiai Központ Biokémiai Intézete és a Szarvasi Hal tenyésztési Kutató Intézet kutatói. A két intézmény közös vizsgálati adatai szerint eredményesen vehetnénk fel a harcot a különféle érrendszeri betegségek ellen, sok esetben megelőzhetnénk a szívinfarktust, a vérrögök keletkezését, ha rendszeresen fogyasztanánk az algákkal és planktonokkal táplálkozó halak húsát, vagy a belőlük készített halolajat. Külföldi tudósok megfigyelései alapján már régóta ismert, hogy egyes, sok halat fogyasztó népeknél, például a Grönlandon élő eszkimók, vagy japán halászfalvak lakói között alig ismert a szívinfarktus és civilizált világunk jó néhány más betegsége. Azokon a területeken, ahol a főtápláléknak számít a hal, az emberek vérében kevesebb a rizikófaktornak számító triglicerid és koleszterin. E felismerések alapján a fejlett országokban már egyre többen fogyasztják a hidegtengeri halakat — a lazacot, a makrélát, a • tőkehalat — és a belőlük készült halolajakat. A szegedi és a szarvasi kutatók vizsgálataikkal most kimutatták, hogy a hazánkban honos egyik édesvízi halunk, a kutatók által édesvízi lazacnak nevezett hal két fajtája is rendelkezik azokkal a jó tulajdonságokkal, amelyek csökkenthetik a különféle érrendszeri betegségek kialakulását. A kiskunfélegyházi kórházban magas triglicerid- és koleszterinszint miatt kezelt betegeknek néhány hétig rendszeresen adtak ebből a hazai halfajtából készített ételeket, s azt tapasztalták, hogy a vérértékek rövidesen a normális szinthez közel stabilizálódtak. A Szegedi Biokémiai Intézet kutatóéi ebből a halfajtából —. szabadalmaztatott eljárásukkal — képesek étkezésnél felhasználható halolajat is előállítani. További feladat, hogy a fogyasztók által egyébként jelenleg kevésbé kedvelt halfajtát elszaporítsák, ezután életmentő tulajdonságait széleskörűen megismertetve növeljék az iránta való keresletet. Ennek a magyar halnak az olaja külföldön is keresett export áru lehetne, hiszen a tengeri hal olajával ellentétben nem tartalmaz olyan káros anyagokat, amelyek, ha nagyobb mennyiségben fogyasztják, a szívizomszövet elzsírosodását, ingervezetési és más zavarokat okozhatnak. A törvény nevében: kilakoltatás Nemcsak lakni, fizetni is kell virítanak, meg nyomdafestéket nem tűrő stílusban üzengetnek egymásnak az ott lakók. A harmadik emeleti lakás nyitott ajtaja előtt széles vállú, nagy darab ember álldogál. Rajta a rendőrök kék egyenruhája. Bemutatkozásnál majd szét- roppantja a kezem. Beljebb lépünk. Ott van már az IKV képviselője meg egy fiatal lány a tanácstól. — Ez még istenes — mutat körbe a főtörzsőrmester — mert voltam én már olyan helyen is, ahol hiányzott a padló, az ajtó, meg az ablakkeret. Videokazetta huppan a földre Körülnézek. Négy gyerek szaladgál a lepusztult lakásban. Vidámak, mintha föl se fognák, hogy mi történik körülöttük. A vékony asz- szonyt — az anyjukat, aki egyébként konyhalányként dolgozik a vendéglátónál, s mint megtudom tőle, 37 éves, de kinéz legalább ötvennek — sem kényeztette el az élet. Amikor a férje felől érdeklődöm csak legyint: — Nem tudni merre csatangol. Azt mondta dolgozni megy, de ki tudja, hisz csak alkalmi munkákat vállal — teszt hozzá és úgy pakolgat tovább mintha nem akarná elhinni, mintha csak álmodná az egészet. — Nem mondhatja senki, hogy nem voltunk türelmesek hozzájuk — nyújt kezet Csortos Ferenc, a Szolnoki Ingatlankezelő Vállalat 4-es számú házkezelőségének vezetője, amikor bekopogtatok hozzá, — hisz akiket most lakoltatunk ki 1987. május 30-ig 73 ezer 363 forint lakbérhátralékuk gyűlt össze. Csaknem nyolc éve élnek a két szoba összkomfortos lakásban, s mivel az elejétől fogva többszöri felszólítás után sem fizettek, az IKV 1983. január 31-el fölmondta lakásbérletüket. De mivel nem mozdultak, feljelentést tettünk ellenük, s 1983. november 15-én megtartott tárgyaláson a bíróság kötelezte őket arra, hogy 15 napon belül ürítsék ki a lakást. Nem tudom hányszor 15 nap telt el azóta, de a mai napig ott laktak. Holnap viszont már biztos, hogy nem. Az idén ez már a harmadik kilakoltatás, és lehet, hogy több is lesz, hiszen nemcsak ez az egy ilyen esetünk van. Gondolja el, itt Szolnokon, a Széchenyi lakótelepen található, és az IKV kezelésében lévő, több mint 1800 lakásban élők közül 331-ben Mint ahogyan az ilyenkor lenni szokott, éveken át csak a levelek utaztak oda-visz- sza, jöttek-men- tek a felszólítások, a határozatok, mígnem elérkezett az a nap amikor az ott lakók megkapták a vészjelzést: ha július legelső napjaiban nem mennek el jószerivel, akkor hatodikén reggel karhatalommal költöztetik ki őket. Ilyenkor azt gondolhatná bárki, hogy az emberek szedik a sátorfájukat, mert jobb a békesség. Vagy mégsem ? Legalább is előfordul az ellenkezője, mint ahogy ezt a következő eset is bizonyítja. Barlangrajzok a lépcsöházban (nem fizetnek semmiféle lakbért, s az összes tartozásuk már majdnem eléri az 1 millió 335 ezer forintot. Indulunk a helyszínre. A négyemeletes ház előtt kék IFA álldogál. Belépünk a lépcsőházba, kapaszkodunk föl a harmadikra. A nemrégiben meszelt falakon — az ősember barlangrajzaihoz hasonló — ákom-bákomok Pedig nagyon is valóságos dolgok zajlanak körülötte. A verejtékes arcú rakodó fiúk — ők is az IKV emberei — fergeteges tempóban szétkapkodják a lakást, viszik a széket, az asztalt, a szekrényt, a tévét, a rádiót, lepedőkbe bugyolálva a ruhát meg az apróbb holmikat. Az asszony is fölvesz egy kisebb köteget, videokazetta huppan ki belőle az agyontaposott, valamikor jobb napokat látott, kosztól feketélő szőnyegpadlóra. A hatóság emberei összenéznek. Valaki megszólal: videokazettára telik, a lakbért meg nem fizetik. A képek is lekerülnek a falról, így most már semmi sem takarja a tapétaszaggatás nyomait. Az ágy kerül sorra. Elhúzzák a sarokból, a csótányok ijedten menekülnek, jól látható az összegyülemlett szemét: a karácsonyi szaloncukor maradéktól a játékpisztolyig bő a választék. — Ez semmi — bizonygatja a sofőr. Költöztettem én már olyanokat is, hogy amikor a pörköltet kikotortuk a lábasból, alatta a kukacok lakmároztak. — Szóval gyomor kell ehhez — húzza el a száját, s nagy rutinnal szervezkedik, intézkedik tovább. Látszik rajta, hogy nem először vesz részt ilyen munkában. Készül a leltár — Nyitom az erkélyajtót. Azaz nyitnám, mert a kilincs a kezemben marad. Az üres szoba közepén viharvert porszívó áll. Furcsa látvány, hiszen körös-körül csupa piszok minden. — Nem tudom mibe kophatott el — 'bök az egyik rakodó a masina felé — merthogy itt nem használták az szinte biztos. Közben Boros Béla, az IKV technikusa a konyhában leltárt készít, jegyzőkönyvet ír. — Mit csináljak, hisz itt az egész lakást föl kell újítani — kérdezi csak úgy magától, aztán belevág: szőnyegpadlócsere, festés, mázolás, tapétázás, villanytűzhely-csere, nyílászárók javítása és sorolja, sorolja tovább. Amikor aztán a végére ér, összehúzza a szemöldökét és számol: körülbelül 70 ezer forint kell ahhoz, hogy ismét lakható legyen ez a hajlék — mondja miközben összerakja iratait. Harangoznak. Délre az emberek is végeztek a rakodással, döngő léptekkel masíroznak lefelé, hogy fölkapaszkodva az IFÁ-ra elinduljanak a város másik végében nemrégiben felépített tanácsi, komfort nélküli lakások felé, ahol a most ki- ebrudaltak is helyet kapnak. Mi is megyünk. Észrevesszük, hogy az ajtó előtt még kisebb csomag hever. A tetején bekeretezett, színed családi kép: az életerős fiatalember — a gyerekek apj'a — és a négy apróság — három kislány és egy kisfiú — mosolyog ránk. Nem tudunk visszamosolyogni... Nagy Tibor Ilyenkor nyáron mindennap visszatérő téma az üdülés. Nemcsak azért, mert most van a „szezonja", hanem az időjárás is a kedvelt kirándulóhelyek felé terelgeti gondolatainkat. A hol, mikor, mennyi ideNézzük például a nyugdíjasokat! Ha lehet üdülésben hátrányos helyzetről beszélni, az övéké hatványozottan az: többségüknek kevés a pénze és már az aktív dolgozókat megillető kedvezmények se járnak nekik. A helyzet azonban nem ennyire reménytelen, illetve kis figyelemmel biztosítani Lehet pihenésüket. Igaz viszont, hogy nem főszezonban... Hogy hol, hogyan, mennyiért üdülhetnek a nyugdíjasok, arra nincs olyan felelet, amely az összképet mutatná. Ha konkrétan egy-egy szakmán belül, vagy vállalatnál vizsgáljuk a kérdést, sokkal inkább választ kapunk. Vegyük például a kereskedelem nyugdíjasait! A fizetésük általában ah csony (tehát a nyugdíjuk is), és a munkahelyi ártalmak (v’sz- szér, mozgásszervi megbetegedések) is jelentkeznek egy idő után, szükségük van tehát a pihenésre. Két lehetőségük van a ig üdüljünk, vagy üdüljünk-e egyáltalán kérdést általában a pénztárcánk dönti el. A kikapcsolódás többnyire azoknak okoz — egyáltalán nem „kikapcsolódó’-fejtö- rést, akiknek kevés a pénzük. kedvezményes áru üdülésre: a szakszervezeti beutaló és a vállalati üdülő. A kereskedelmi. Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete Megyei Titkársága tavaly például 612 beutalót kapott. A KPVDSZ megyei szervezetéhez huszonhat vállalat tartozik (tizenhatezer szakszervezeti tag dolgozóval, és több mint kétezer-háromszáz nyugdíjassal). A beutalókkal összesen ezernegyvenöten pihenhettek. A lehetőségeket bővítette, hogy más szakmáktól negyvenhárom beutalót vettek át — nyolcvanhat személy részére. Kettőszáz- kilenc nyugdíjas dolgozó kapott SZOT-beutalót. Lehetőség van kedvezmény adására is: 200 forintot megtéríthet a vállalati szakszervezeti bizottság. Ezt a kedvezményt elsősorban a kevésbé keresett beutalók (januári, februári balatoni) gazdái kapják. Kedveltek a melegvízzel rendelkező helyek, és az első osztályúak — több kényelmet biztosítanak. kon saját, hatszobás üdülővel rendelkezik, Mátrafüre- den és Leányfalun pedig bérel. Mindhárom helyen napi egyszeri meleg étkezést biztosítanak. A turnusok az üdülési híradóban jelennek meg, és jelentkezni lehet a megjelölt időpontokra. A balatoni májustól üzemel szeptemberben zár, a leányfalui bérlemény is ekkor fogad vendégeket. Mátrafüre- det egész évben lehet látogatni. A nyugdíjasok június 20-ig és augusztus 28-tól jelentkezhetnek turnusokra. Túljelentkezés esetén a vállalat nyugdíjas bizottsága javasolja, hogy ki kapja meg a lehetőséget. Főbb szempontok: az egészségi állapot, hány évet töltött a dolgozó a cégnél, milyen a szociális helyzete. A nyugdíjas bizottság a bizalmiak javaslatára épít. Ök ugyanis, szinte mindennapos kapcsolatot tartanak a volt dolgozókkal, így jobban ismerik helyzetüket, gondjaikat. A térítési díjak minimálisak — vállalati üdülőben 25 forint naponta —, és kedvezményt is biztosítanak. Az alacsony nyugdíjjal rendelkezők (3500 forint alatt) például ingyen pihenhetnek. A szakszervezeti üdülésnél a 200 forintos hozzájárulás lehetőségével is élnek. Tavaly összesen tizenöt dolgozó üdülési költségének kifizetésében segített a vállalat. Az elmúlt évben negyven volt dolgozó (háromszáz nyugdíjasuk van) pihent a vállalati üdülőben illetve a bérleményekben, az idén eddig harmincöt. P. É. Segít a vállalati üdülő A KPVDSZ-hez tartozik az nyugdíjas üdült SZOT-beu- Ideál Kereskedelmi Válla- talóval, tavaly huszonkettő, lat is. Tavalyelőtt ötvenkét A vállalat BalatonszéplaHátrányos helyzet Napközis tábor Karcagon Tánctanulás a teremben Karcagon a nyári napközit igénylő kisiskolások foglalkoztatását évek óta egy- egy iskola vállalja magára. Idén a város öt általános iskolája küldi tanulóit a Kálvin Kilencesbe. A június 22 —augusztus 9-ig „üzemelő’ táborban csak a nevelők váltják egymást kéthetes turnusokban. A többségükben alsótagozatos diákok napközben csoportokra bontva műhelymunkákon vesznek részt. Érdeklődési körüknek megfelelően válogathatnak a legkülönfélébb tevékenységek között, s hogy egyikre se unjanak rá, váltogathatják is őket. Ottjár- tunkkor a szakács csoport éppen befejezte foglalkozását, a zenei csoport népi táncot tanult, voltak akik babákat „gyártottak”, ami pedig nem csekély kézügyességet igényelt az apróságoktól. Persze sorolhatnánk tovább azokat az ötletes tevékenységformákat, amiket a lelkes tanárok a gyerekeknek kitaláltak, hogy azok szórakozva, ügyesedve tegyék hasznossá magukat a nyáron is. Azután ha bent a termekben elfáradtak a gyerekek, akkor ki a szabadba, a tágas és zöld iskolaudvarra, jöhet az üdítő, — fárasztó játék. Pingpongozás, labdá- zás, körjátékok, no és a lányok első számú kedvence, a hullahopp karika, valamint a hosszabb kirándulások. A napközis tábor rendszeresen jár a strandra, kirándulásokat szerveznek, üzemlátogatásokat, a gyerekek egy része éppen a napokban Kecskemétre látogatott, ahonnan gazdag élményekkel megrakodva tértek haza. Sok segítséget kap a tábor a város intézményeitől is. A Déryné Művelődési Házzal együttműködve műsoros délutánokat is tudnak szervezni. Fotó: Dede Géza Kereskedelem és kultúra Kiállítás a magyar—szovjet együttműködésről Szarvas és Kondoros Bővülő távhívó« hálózat Pénteken Szarvason és Kondoroson 3000, illetve 1000 állomásos automata telefon- központot helyezett üzembe a Posta. A mintegy 300 millió forintos beruházáshoz jelentős segítséget nyújtott a lakosság — telefonkötvények jegyeztetésével —, valamint a helyi vállalatok és üzemek. Az új telefonközpontok üzembehelyezésével Szarvas és Kondoros mellett Békésszentandrás, Csaba- csüd, Hunya, Kardos és örménykút is bekapcsolódik a belföldi • távhívóhálózatba. Körzetszámuk: 67. A crossbar rendszernek megfelelően ötszámjegyűre változott az említett települések előfizetőinek teleíonszáma. Az első magyar—szovjet kereskedelmi és tengerhajózási szerződés aláírásának 40. évfordulója alkalmából pénteken fotódokumentációs kiállítás nyílt a budapesti szovjet kereskedelmi képviselet Kerepesi úti bemutató- termében. A két ország közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlődését színes grafikonok, tablók ábrázolják, az együttműködés egy-egy emlékezetes eseményét fényképek dokumentálj ákf. Fo-, tők emlékeztetnek a háború után hazánkba szállított szovjet dízelmozdonyókra, a Dunai Hőerőmű és a Tiszai Vegyi Kombinát építkezéseire. Láthatók a magyar és szovjet párt- és állami vezetők találkozóit megörökítő fényképek, mozgalmas tablókat állítottak össze a kiállítás szervezői Rajkin és Solohov budapesti látogatásáról, illetve a magyar Nemzeti- és a Madách Színház társulatának moszkvai vendégszerepléseiről. A kiállítás megnyitója előtti sajtótájékoztatón a kereskedelmi képviselet vezető munkatársai emlékeztettek arra, hogy négy évtized alatt együttműködésünk minden vonatkozásban nagymértékben fejlődött. Míg kezdetben az árucsere értéke 18—19 millió rubelt tett ki, 1987-re már 10 milliárdos forgalmat irányoztak elő. Ebben az ötéves tervidőszakban további 30 százalékos növekedéssel számolnak.
