Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-02 / 154. szám

1987. JÚLIUS 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Csáklya utca üres Megnyílt új helyén a szolnoki használtcikk*piac A kis Polski óvatosan fordul be a kanyarban, te­tején vízhatlan zsákban a csomag. Amikor a bádog­tetejű, ronda épít­ményhez ér, a kormány mögött ülő férfi arcán csodálkozás. Szin­te látni a gondola­tait: mi a csoda van itt? Hol a ke­rítés? Miért üres a placc ? Máskor ilyenkor már nyü­zsög a nép! „Történelmi” pillanat a Csák­lya utcában. Szol­nokon. Jegyezzük meg a dátumot: 1987. július 1. Et­től a naptól kezd­ve megszűnt az ócskapiac. közke­letűbb nevén a KGST-piac. Ér­vényt szereznek a törvény­nek, amely a jogtalan keres­kedést tiltja. Ha a kis Polski gazdája jobban körülnéz ezen a na­pon, ott. a Csáklya utcában, azt. is látja, hogy álldogál né­hány rendőr, közelükben há­rom közterület felügyelő. Fü- gedi Imre, az utóbbiak „fő­nöke” mondja: — Nem volt nagy forga­lom ma. Alighanem azok, akik a környékben szállásol­ták el magukat, már ponto­san tudták a tájékoztató táb­lákról. hogy vége a fekete kereskedelemnek. Taxival jöttek páran, nekik elmagya­ráztuk. hogy itt többé nem lehet árusítani. Vita. vesze­kedés nélkül zajlott eddig minden. Egy lélek nincs a Fenyő Étteremnek még a környé­kén sem. Máskor bezzeg...! Hogy mi emlékeztet még a Csáklya utcában az egykori ócskapiacra? Nos. a temér­dek ottmaradt szemét, a le­bontott betonkerítés, a szét­szerelés alatt álló bádogtető­vel fedett — mi is? —. mond­juk építmény. Néhány kíváncsi ember a környéken. A feketehajú, barnabőrű, megtermett asz­szony hitetlenkedve kérdezi a rendőr-törzszászlóstól: — Oszt’ komolyan gondol­ják eztet a piac bezárást? A lengyelek nem is árulhatnak többet? — Eddig sem árulhattak volna — mosolyodik el a rendőr —, de most már vég­képp nem. A kis Polski elhúz előttük, az utca végén visszafordul és elhajt. Utána eredünk. Hon­nan tudja, hogy a Landler Jenő út felé kell hajtania? Honnan tudja majd meg, hogy ott sem árulhat? Valóban. Nem tévedtünk. Az új piac irányába halad a fekete rendszámú kis masina. Csak akkor bizonytalanodik el vezetője, amikor az ele­gáns közterület felügyelőket meglátja. Szólniuk sem kell, fordul is vissza. Nem követ­jük tovább. _Talán Ceglédre tart...? (Ott ugyanis a héten már fedeztek föl korábban szolnoki törzsárusokat.) Az új használtcikk-piac? Nos, kinyitott. Azaz nyitva is van. mert a kapuja még nem készült el. így azután nem lehet bezárni. Estére vé­geznek a kapuállítással a mesterek. A konténer wc is a helyén, bár e pillanatban nem használható. Szerencsé­re árus alig akad, kilenc órakor csupán hatot számol­tunk. A hőség nagy, ivóvíz nincs. — Lesz — ígéri Orgo- ványi László, a városi tanács műszaki osztályáról, s kollé­gájával a piac mögötti terü­letet rendező gép munkáját ellenőrzik. Már áll a beton­asztalok fele, egy-két nap alatt elkészül a többi is. Hely bőséggel, de se vevő. se árus. — Szokatlan még az új hely — véli Márton Ernő, a városi tanács osztályvezetője, aki szintén ott volt a premieren. Még hozzáteszi, hogy hama­rosan kikerülnek az autó­busz-menetrendek. az árusí­tók körét meghatározó eliga­zító (többnyelvű) táblák is. Talán már ma. azaz csütör­tökön is olvashatók lesznek, ha a nyomda elkészül velük. Szóval nincs még nagy­üzem a használtcikk-piacon, de hamarosan lesz. Ennyi történt szerda reggel. Csöndben elenyészett egy kultúrálatlan, csúf ócska(fe- kete)piac, s megnyitott egy új. igazi. Szerencsét, jó üzle­tet vevőknek, eladóknak egy­aránt. H. Z. A királynő vendége voltam Országjáró diákok között Diósgyőrött Várainkat — történelmi emlékhelyeinket — nem vi­gyázzák várurak és várúmők, — némelyiket a műemlék- védelem sem — lovagok hada nem serénykedik az ódon falak rejtekében. Nem így az elmúlt héten Diós várában Győrött — az érthetőség kedvéért; Diósgyőr —, ahol ugyancsak nagy volt a sürgés-forgás, ezerhétszázan se­reglettek oda, az országjáró diákok huszadik országos ta­lálkozójára. Középiskolások, túrázók vagy tájékozódási futók, általában az iskolák országjáró diákköreinek tag­jai. * S Szolnok megyéből két buszravaló fiatal — szám szerint kilencvenegy — kere­kedett. fel sátrakkal, hálózsá­kokkal, szerény fekhelyekkel. S az első „hivatalos” je­lentés máris szolnoki siker­ről számolt be: a várnép megválasztotta a várurat és a várúmőt. az előbbit egy veszprémi középiskolás fiú személyében, míg az „egyik” úrnő Oláh Agnes, a szolnoki Pálfy szakközépiskola diák­ja lett. — Hogy ízlik az uralkodás fenség? — kopogtattam, par­don. botlottam be a Szolnok megyeiek tanyáján az „ural­kodói sátorba". — Álljon csak meg kívül fiam! — így az úrnő — még nem öltöttem magamra drá­ga brokátruhámat. Aztán elnevettük magun­kat és civilben paroláztunk. Ági beszámolt róla. hogy nem erőltetik meg túlságo­san az uralkodás terhei, hi­szen felváltva csinálják egy Pest megyei lánnyal, mert kettejük között nem döntött a népakarat. Egyébként most van először ODOT-on (az országjáró diákok országos találkozóján) és — ahogy a többiek — ő is nagyon jól érzi magát, az öt nap bőven megérte a kifizetett 350 fo­rintot. Még akkor is. ha a. víz hideg — csak reggelente prezentált egy-egy tartály ivóvizet Antalóczy őrnagy, a várnép fürdetésére kirendelt mosolygós katonatiszt — és azért a pénzért ebéd se jár. csak „feljavított” reggeli és kiadós estebéd. — Ám mindenért kárpótol a társaság és az étkeknél jó­val dúsabbak a programok — ezt már Bognár Bea, a szolnoki Verseghy gimnázi­um volt diákja, az „uralko­dói sátor” másik lakója ál­lítja. Merőben másra készült vi­szont Kiss András, a Tisza- ligeti Liget SE tájékozódási futója — minősítést még nem szerzett, úgyhogy egye­lőre lelkes „amatőr” —. a „városdúlás”. a bükki por­tyák után az éjszakai szel­lemjárásra. Magához vette tájolóját és hűséges elem­lámpáját. mégegyszer alapo- posan átnézte a térképet, az­tán búcsút .intettünk egy­másnak. Reggel találkoztunk újra: — Nagyon élveztem, mert éjszaka még sohasem túráz­tam. — Gyakorlott amatőr táj­futó lévén biztosan nem is tévedtél el, hát az amatőr amatőrök? — Reggelre mindenki meg­lett — nyugtatott meg And­rás. akit aztán korábbi sike­rének titkáról faggatok. A siker pedig: hatvanegy indu­ló közül megnyerte a tábori naplóba Kengyelfutás cím­szóval bejegyzett akadály- versenyt. Lelkesedésben, no. meg szaktudásban, rátermettség­ben nem volt hát hiányuk a Szolnok megyeieknek, csak éppen az éjszakai portya vette el erejüket — mond­juk kosárlabdás lányaink­nak. Hocz Áginak, Darázs Lilinek, Kovács Noéminak. Nagy Erikának és Szalai Hildának — mindannyian „Vargások”, akik az előző napokon három csapatot ma­gabiztosan legyőzve kerültek a tábori döntőbe, amely — éppen a résztvevők fáradt­sága miatt — barátságos mérkőzéssé alakult. Nagy öt­let. ió ötlet volt a miskolci KISZ-esektől. hogy a diós­győri vár melletti strandon rendezték meg az ODOT-ot. ötletüket egyetlen dologgal múlták fölül; végig kitűnő, nagyszerű szervezéssel. Viszontlátásra jövő nyáron Pusztavacson. az országjáró diákok 21. országos találko­zóján. — E — Szolgáltatni pedig kell! flgria Játékok '87 Ma: A sevillai borbély Az egri Agria Játékok ke­retében ma este szezonnyitó előadást tartanaik a Líceum udvarán. Rossini A sevillai borbély című kétfelvonásos vígoperáját Szinetár Miklós rendezte, a Miskolci Szim­fonikus Zenekart Kovács László vezényli, a főbb sze­repeket Fülöp Attila, Szüle Tamás, Csonka Zsuzsa, Csurja Tamás, Begányi Fe­renc, Kovács Pál és Molnár Anna éneklik. A Bazilikában hétfőn este nyitják a nyári hangver­senyévadot, a Schola Hun- garicá előadásával. Páskándi Géza Kiéhezte- tés című műve alapján Eger visszavételének 300. évfor­dulója tiszteletére a jövő szerdán mutatják be az Eg­riek, vitézek című vár játé­kot Egri Kati és Körtvé- lyessy Zsolt főszereplésével. Tamási Áron Énekes ma­dár című népi játéka július 17-től lesz műsoron a Líce­um udvarban. A rendező Gáli László, főbb szerepek­ben Szemes Marit, Agárdy Ilonát és Berek Katit láthat­ja a közönség. A Mark Twain-művek alapján készült Tom Sawyer mint detektív című gyer­mekelőadásnak a Gárdonyi Géza Színház ad majd ott­hont. Az előadás a Debrece­ni Csokonai Színház és a Magyar Televízió közös pro­dukciója. Cseppet sem rózsás a helyzet. Legelőször is ez jutott eszembe miután vé­gigböngésztem a KIOSZ megyei titkárságának je­lentését, amely szűkebb pátriánk kisiparosainak a lakosság ellátásában betöl­tött szerepét taglalta. Az a mondat ami a jelentésben leginkább szemet szúrt így hangzott: Csökkent a fő­foglalkozású kisiparosok aránya, illetve a kisközsé­gekben tevékenykedők -szá­ma. Az okokat kutatva ‘kide­rült, hogy mindez azért történt így, mert a szabá­lyozók megszüntettek szá­mos olyan kedvezményt, mely korábban az apró községekben szolgáltatá­sokat végző kisiparosok részére méltányosabb adó­zási feltételeket biztosított. Így aztán sorra zártak be az üzletek, a műhelyek a falvakban, s ez ma azért is jelent gondot, mivel ép­pen azokon a területeken van kiemelkedő szerepük a szolgáltatások terén a kisiparosoknak. Pontosan azért mert a kisebb tele­püléseken többnyire a kis­ipar volt az egyetlen lehe­tőség és alkalom a felme­rülő igények kielégítésére. Nos, a csökkenés még ma sem állt meg, s így félő, hogy emiatt a szolgáltatá­sokban az ellátási gondok csak tovább fokozódnak. S ez jelentősen befolyásol­hatja az ott élők közérze­tét, hisz senki sem örül annak, ha mondjuk egy hajvágásért — mivel nincs fodrász a faluban — 10—20 vagy akár még 30 kilomé­tert is utazni kelljen.- Kü­lönösen napjainkban, ami­kor a már előzőekben em­legetett szabályzók miatt még a legszorgalmasabb és szakmáját szerető mester­ember sem érdekelt abban, hogy a kisebb települése­ken jelentkező aprólékos szolgáltatói igényeket bár­milyen szinten is kielégít­se. Így fölvetődik a kérdés, van e egyáltalán megol­dás? Szerencsére igen. Ugyanis a jelenlegi helyzet javítására, megváltozta­tására a kisiparosok meg­tartására sőt új mesterek letelepítésére kínálkozna egy lehetőség: mégpedig a helyi tanácsok által adha­tó adóalap csökkentő ked­vezmény. A gond csak ott van, hogy a tanácsok nem élnek — vagy lehet, hogy nem is tudnak erről? — eléggé az említett kedvez­mények megadásával. Mindezt a számok is bi­zonyítják. Tavaly a megyé­ben élő hatezer-kétszáz- harminc kisiparos 52 szá­zaléka városokban, 48 százalékuk — tehát csak­nem háromezren! — pedig a községekben dolgozott. S az utóbbiak közül csupán száznegyvenhetüknek biz­tosítottak a helyi tanácsok ad óalap-csökkentő ked­vezményt. Bárki kiszámol­hatja, hogy ez alig éri el a szolgáltató kisiparosok számának 3—4 százalékát. Ehhez azt hiszem nem kell különösebb kommentár. Az azonban még idekíván­kozik, hogy most már nem ártana szolgáltatni a taná­csoknak is. Ha mást nem hát kedvezményt, ha szük­séges, az apró falvakban dolgozó kisiparosoknak. Hiszen ezzel elsősorban nem nekik,, hanem sokkal inkább az ott élőknek könnyítenék meg a helyze­tüket. Bizonygatni nem kell, hogy miért. Nagy Tibor Szigorú feltételekkel, nyílt, demokratikus légkörben Befejeződtek a felvételi vizsgák a mezőtúri főiskolán Befejeződtek a felvételi vizsgák a GATE Mezőtúri Mezőgazdasági Gépész­üzemmérnöki Főiskolai Ka­rán. Az új felvételi sza­bályzat a gyakorlatban is igen jól „vizsgázott”, a nyílt, demokratikus légkör kialakításában igen nagy szerepe volt. Az. írásbeli dolgozatokat a felvételizők — a szaktanár javításával és minősítésével — betekintésre visszakap­ták, ahhoz véleményt fűz­hettek. Sorsolás döntötte el, hogy ki, melyik felvételi bi­zottság elé került, a vizsga tisztaságára minden vonat­kozásiban nagyon ügyeltek. A mezőtúri főiskolára az idén 2,3-szoros volt a jelent­kezés, így a felvételi bizott­ságoknak módjukban állt alaposan válogatniuk a je­löltek között. A népes me­zőnyből végül is hetvenegy, legjobb eredményt elért fel­vételiző kezdheti meg ősszel a tanévet. A kilenc előfelvé- telissel együtt várhatóan nyolcvan elsőéves hallgatója lesz a főiskolának. A felvételi bizottságok, a főiskola vezetőinek vélemé­nye szerint a pályázók álta­lános felkészültsége az idén lényegesen jobb volt, mint a korábbi években. Valószínű­síthető, hogy nyolcvannál kisebb pontszámmal nem nyerhet senki sem felvételt. A szakcsoportos beiratko­zási rendszer lehetővé tette azt is, hogy a gödöllői egye­temre pályázott, megfelelő eredményt elért jelöltek, újabb felvételi vizsga nél­kül juthatnak be a főisko­lai karra. Ennek alapján a gödöllői felvételi bizottsá­gok — ezekben ott voltak a- főiskolai kar megbízottjai is — tizenkét egyetemre je­lentkezett felvételizőt irá­nyítottak át Mezőtúrra. A főiskolai felvételiző bizott­ságok viszont három, az üzemmérnökképzés-re je­lentkezett pályázót minősí­tettek egyetemi tanulmá­nyokra alkalmasnak. A főiskolán kialakított egyéni tanulmányi rend kü­lönben lehetővé teszi, hogy a Mezőtúron végzettek évvesz­teség és külön vizsga letéte­le nélkül is folytathatják tanulmányaikat — akár nappali vagy levelező tago­zaton — a gödöllői egyete­men. Tiszaszőlősön és Tiszaderzsen új fiókokat létesített a Tiszafüred és Környéke Takarékszö­vetkezet. Az egyenként közel kétmillió forintba kerülő korszerű épületeket a közelmúltban adták át. (Fotó: T. K. L.) A felvétel már az új használtcikk- piacon készült.

Next

/
Thumbnails
Contents