Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-13 / 163. szám
1987. JÚLIUS 13. SZOLNOK MEGYEÍ NÉPLAP 5 4 hót filmjeiből Unalmas kis tucatfilm, — előzte meg rossz híre Pupi Avati Az ünnepség című munkáját. Bizony, a kánikulában álmos néző könnyen rábólint erre a megállapításra. De csodák csodája, néhány nap múlva — forróság ide, vagy oda — valamiért mégis eszébe jut a tömzsi, horgas, ferde orrú pékmester, a film abszolút főszereplője. S nyugtalan lesz a néző. Talán az igazságérzetét bántja, hogy mások véleménye alapján elhamarkodott véleményt mondott. Vagy talán úgy van Az ünnepséggel, ahogy bizonyos Vanni úr, a már említett pékmester a szópasszony tíz évvel ezelőtti csókjával. Netán a nézőnek is eszébe jut valamilyen, régi be nem teljesült csók, vagy afféle. S egyszer csak az unalmasnak vélt, monoton, szürkécs- ke film élni kezd bennünk. Mitől? Miért? A téma tulajdonképpen banálisnak tűnik, periférikusnak, lényegtelennek. Főhősünket egy régi — amolyan pillanat — csók — emléke kísérti. A szép szőke asszony hazafias lelkesedésében adta ezt a csókot, öröme kifejezéséül Vanni úrnak. Ha más lett volna a szőkeség „keze ügyében”, más kapta volna a csókot. De a férfiszépségnek a legnagyobb jó akarattal sem mondható pékmester számára ez a csók évtized távlatából is fontos, sőt egyre fontosabbá válik. A visszásság, amit a néző álmosságában is észrevesz); hogy a csókot adó szőke szépség nem egy nemzet nagyasszonya, nem világhíresség, sőt szépsége is fakuló, már-már megkérdőjelezhető. „Belülről” még kevésbé szép ez a hölgy. Egy szórakozott professzor hitvese, egy jól kialakított szerelmi négyszög — a professzor és a komoma, a szépasszony és egy ügyvéd — egyik csúcsa, tucatjelenség, „fenn az ernyő, nincsen kas”. Nos ekkor miért epekedik. reménykedik, csetlik-botlik ekörül a hervadó szépség körül a csúnya kis emberke. Erről a miértről szól a film, úgy anélkül, hogy egyetlen utalás is elhangzana a lényegről. Az a bizonyos második „réteg”, vagy még el- koptatottabb kifejezéssel élve, az „üzenet” teszi igazán művészivé Pupi Avati filmjét. Kénytelenek vagyunk elismerni, mindannyian Vanni urak vagyunk. Képzelődünk, olyan értékekkel ruházzuk fel az értéktelent is, amilyennel akarjuk, amilyen nekünk tetszik. Elveszítjük olykor a koordinátáinkat, így viszonyainkat sem tudjuk meghatározni. De lehet, hogy — akár Vanni úr esetében is — csak arról van szó, hogy szeretünk kapaszkodni, megkapaszkodni valakibe, valamibe. Ismerhetünk olyan Vanni urakat, akik a munkájukba, akik sértődöttségükbe, akik önö- sen magasra értékelt tehetségükbe kapaszkodnak. A csúnya pékmestert a hajdani szépasszony csókja élteti, — ne szó szerint értsük — s ebből megint megtudunk valamit az életünkről. Rejtvényújság és Z ’Zi Labor könyv Két kiadvánnyal jelentkezett a napokban a KISZ Központi Bizottságának NIC Szervező Irodája, amely a magyar fiatalok ajándékaként Nicaraguában készülő szakmunkásképző intézet és kollégium építését szervezi. A Kettesben rejtvényújság hagyományos nyári szórakoztatást jelent, a táborozó, üdülő, utazó fiatalokra gondolva szerkesztették. Janicsák István a fiatalok egyik kedvenc együttese, a Z’ZI Labor történetét írta meg, „fehéren, feketén, keleti karriertörténet” alcímmel. Az együttes belső életéről, gondjaikról és örömeiről szóló írás mellett a kötetben Tarpai S. Anikó és Dalik László riportjai mutatják be az együttes tagjait. A „Z’ZI Labor” című könyv kézirata június elején került a Debreceni Alföldi Nyomdába, ahol a KISZ-esek június végére már ki is nyomtatták, hogy még nyáron a fiatalok kezébe kerülhessen. Mindkét kiadványt saját terjesztőin keresztül juttatja el az olvasókhoz a NIC Szervező Iroda. A kiadványok eladásából származó bevételek a nicaraguai szakmunkásképző építését segítik. Az intézmény építése — az iroda munkatársainak július eleji információja szerint — a nehéz körülmények miatt némi csúszással, de jól halad. A szükséges anyagok döntő többségét — nagyobbrészt hazánkból, hajókon — már eljuttatták a helyszínre. „öreg »Makik''0 mellett (Nyári) gyakorlat teszi a mestert A szakközépiskolások számára nem ért. véget a anév júniusban, mert az ünnepé- yes évzáró után még négy hetet lyári gyakorlaton öltenek. Többnyi- e úgy igyekeznek íz iskolák megtervezni a négy- íetes elfoglaltsá- [oj., hogy a diá- ok valóban hasz- íosnak érezzék a Honos Lajos önállóan dolgozik gyakorlattal eltöltött időt. Ami persze a gyakorlat helyszínéül szolgáló üzemen, vállalaton, gyáron is múlik. Hogy a tanulók a választott szakmájuk titkait jobban megismerjék, a munkahelyek minden diákot egy- egy „öreg szaki” mellé osztanak be. Ennék, túl a szaktudás' elmélyítésén, egyéb haszna, hogy a tizenévesek a lehető legközelebbről belepillanthassanak a jövőiükbe. a leendő szakmunkás-életbe. A Szolnoki Gépipari Szak- középiskola bázisgyára a Mezőgép Vállalat, amely a gépiparisok gyakorlati idejének kitöltéséről is gondoskodik. Az úgynevezett törzsgyáron kívül a kisebb gyáregységek is fogadják a tanulókat. A tószegi üzemben például hat harmadéves pontosabban most már negyedikes legény szorgosgodik. Szántó György, a műszaki osztály vezetője, mielőtt a fiúkkal megismerkednénk néhány fontos tudnivalóról felvilágosítást ad. — A diákok elsősorban szerszámok javításával foglalkoznak. aki forgácsoló lesz, az az esztergagépek mellett, a szerszámkészítők a szerelőpadoknál. Általában a megjavított alkatrészt szerelik be a masinákba, de a forgácsolók új alkatrészeket is gyártanak. Persze, nem a bonyolult munkát igénylőket hanem elsősorban azokat, amelyekből sok kell és amelyekhez. nem szükséges a szakma teljes ismerete. Gya- luval, köszörűvel dolgoznak. A munkájuk egyébként szerves része a gyárban folyó termelésnek, tehát nem érzik felesleges időtöltésnek ezt a négy hetet. A forgácsoló műhelyben három fiú igyekszik ellesni az idősebb szakmunkásoktól az esztergálás. marás, köszörülés csínját-bínját. Osztálytársak, természetes tehát, hogy jól összeszokott trió az övék. Rozsos Lajos a marógép mellől jön egy kis beszélgetésre. Nyúlánk, értelmesen fogalmazó legény, pelyhedző állát simogatja, miközben megpróbálja elmagyarázni, milyen feladatot kapott. Magától érthetődé természetességgel sorolja a szakmai zsargon szavait, észrevehetően jól ismeri már a szakmáját. — Afféle vetésforgó-rendszerben dolgozunk, tehát egy ideig esztergálunk, aztán a marás és a köszörülés következik. — Sőt. megismerkedtünk már a gyár új szerzeményével, a CNC számítógép vezérlésű esztergagéppel is — szól közbe Puskás Tibor. — Nagyon okos masina, a szakmunkás beprogramozza, aztán csak azt kell figyelnie, nehogy többet gyártson, mint amennyire szükség van. Nevetgélve bizonygatják: ez a kellemes munka, hiszen csupán támaszkodniuk kell. minden mást a gép végez. És hihetetlenül gyors tempóban Hétköznapibb dolgokról is szó esik. — Az a baj, hogy nagyon korán van ébresztő — mondja Rideg András. — A gyár autóbusza háromnegyed hétre ér ki velünk, ami azt jelenti. hogy öt óra körül kénytelenek vagyunk felkelni. Elmondják, hogy ha a gyár is úgy akarja, két hétre fizetést kapnak a nyári gyakorlaton lévők. — Az iskola határozza meg. mennyi az órabérünk — magyarázza Puskás Tibi. — Tavaly egész szép summát kaptunk, remélhetőleg az se lesz másként. — Milyen tapasztalatokat gyűjtöttek, tetszik-e a szakmunkás-élet? Zavart mosollyal összenéznek. Rozsos Lajos felhúzza a vállát: — Nem vagyunk tőle meghatódva. Annyi biztos, hogy én nem jövök ide az érettségi után. Ha nem sikerül a felvételim a Killián főiskolára, akkor sem a Mezőgépet választom munkahelyemül. — Nincsenek túlfizetve a mezőgépes forgácsolók — mondja Rideg András. Attól függően, hogy délelőttös vagy délutános műszakban dolgoznak, négy-hatezer forint a fizetésük. — Ne felejtsd el. hogy többségük tagja valamelyik gmk-nak is — veti közbe Puskás Tibor. — Ügy azért már összejön tíz-tizenkétezer. Igaz, sokat keíl dolgozni a több pénzért. Ízlelgetik a munkát, barátkoznak vele. Mindenképpen jó előiskola a nyári gyakorlat a szakmunkás-élethez. A Mezőgép azon van, hogy megkedveltesse önmagát ezekkel a fiatalokkal, hátha lesz közöttük, aki a gyárban hasznosítja majd az érettségi bizonyítványát és a szakmáját. — beadó — A Saratin Abház Táncegyüttes Szolnokon A Kaukázus közel van A Kaukázus észak-nyugati csücskén, egyegy- tized magyaror- szágnyi területen élnek az abházok. Lélekszámúk — két évvel ezelőtti megbízható — adatok szerint alig valamivel haladja meg a félmilliót. Délen a Feketetenger mossa az Abház Autonóm Szovjet Köztársaság partjait fővárosa az európaiak által is kedvelt üdülőhely. Szuhu- mi. Lakóinak szomszédai a grúzok. az oroszok és a cserkeszek, tőlük valamivel távolabb — ugyancsak a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság területén — élnek a magyarországi jászok rokonaiként emlegetett oszétek. Igazából nagyon keveset tudunk róluk, utánajárás nélkül talán még ennyit sem. Illetve van még egy dolog, amit sztereotípiakém. emlegetünk, ha róluk van szó: talán a kedvezőbb földrajzi környezet, a természettel szoros szövetséget mutató életmód, a mindennapok bennünk már lassan csak nosztalgiákat ébresztő nyugalma miatt híresen sokáig élnek: közülük kerül ki a világon talán a legtöbb százéves. Bizony nagy veszteség, hogy az ismereteink csak eddig terjednek — fogalmazódott meg a gondolat pénteken este Szolnokon, a szabadtéri színpadon ücsörgő nézőben, miközben elhűlve ■látta, micsoda virtuozitásra képes a kéthetes magyarországi vendégszereplésre érkezett Saratin Abház Állami Táncegyüttes. Mert a színpadon megelevenedő világ: hegyi pásztorok, harcosok kirobbanó erőt és szilag kitartást, szemérmes tartózkodást Akrobatikus ügyességgel, finom ele ganiciával és humorral adták elő a Saratin táncegyüttes tagjai a Szovjetunió népeinek táncait. (Fotó: H. L.) és izzó szenvedélyeket egyszerre sugárzó, ismeretlen világa a magyarok számára valahonnan a régmúltból mégiscsak ismerős. Romantikus, a történeti tényekkel nem számoló túlzással még egy pillanatra azt is elhittük: kell, hogy legyen valami homályba vesző — jóllehet csak lelki — rokonság a két nép között. Különösen akkor tűnt ez nyilvánvalónak. amikor a kétrészes műsor második felében bemutatott, egy-egy ősi abház mondát, legendát feldolgozó táncok motívumaiban — ha csak egy szemvillanásra is — felrémlett a Hunort és Magyart messzire kergető ősöket teremtő Csodaszarvastörténet. vagy Petőfi János vitéze, amint még Jancsiként Iluskának a pataknál vallott szerelmet. A kicsiny kaukázusi nép iránti égő. kíyácsiság telepedett a nézők szívébe, látva a finom líraisággal. kedves humorral előadott, ősi históriákat. Az Eduard Bebia vezette, fiatalokból álló. de már tizenhét éves múltra visszatekintő együttes csaknem kétórás, fergeteges ritmusú, dinamikájú műsora egyetlen szó nélkül, csak a minden érzést, gondolatot kifejezni tudó tánc nyelvén vallott önmagáról: az abház nép múltjáról és jelenéről, amely következetesen őrzi és becsüli régi értékeit Mi sem bizonyítja ezt jobban, minta tánchoz igazán értők véleménye: a nagyon gazdag néphagyománnyal rendelkező európai népek közül talán az abházok jelenét szövi át leginkább a történelem, táncaikban a legautentikusabban ők őrzik az elődök hagyatékait. A kellemes nyáresti szórakozásnál ilyenformán sokkal Hőbbet nyújtott nézői számára a Saratin. Színpadi látomásokban ismertette meg velünk a távoli, egzotikus Abbáziát, s mindezt úgy„ hogy kíváncsiságunk e táj és lakói iránt napokkal később sem csitult. — bállnt — Megnyílt Kecskeméten XIII. Országos Amatőr KépzO- és Iparművészeti Kiállítás Az Erdei Ferenc Megyei Művelődési Központban Kecskeméten rendezték meg a XIII. Országos Amatőr Képző- és Iparművészeti Kiállítást. A látottak főleg a szakmai közvéleményben igen nagy vitákat váltottak ki. a televízió kulturális hetilapjában. a Stúdió ’87 elmúlt adásában éppen az „amatőr” szóhasználatról mondtak véleményt a megszólalók, művészek, műtörténészek, publiciszták. Nálunk bizony lekicsinylő értékű az amatőr fogalma, — a kecskeméti kiállítás erre csatta- nós választ ad. A legbuzgóbb, gyakorlott kiállításlátogató is régen láthatott együtt ennyi, erős szellemi izgalmat hordozó műtárgyat. De volt is miből válogatnia a zsűrinek. A három év után újra megrendezésre került kiállításra ezerhatszázhu- szonhárman pályáztak, több mint ötezer pályaművel. A megyei zsűrik 1159 alkotó 1940 művét tartották bemutatásra érdemesnek a többnyire megyeszékhelyei kiállításokon. Ebből a számszerűségében is jelentős anyagból hétszázhatvannyolc nem . hivatásos képző- és iparművész másfél ezer munkáját vélték alkalmasnak a megyei zsűrik, hogy elküldjék az országos kiállításra. A kecskeméti tárlaton végül is — öt kisebb-nagyobb kiállítócsarnokban — hétszáz alkotás került közönség elé. Czobor Sándor: Bak Ez az anyag mennyiségében és minőségében egyaránt túlszárnyalta az előző, hasonló kiállításokat. Másik általános jellemző; a sokszínűség műfajban, technikában, stüusban. A műfajok arányaiban is változások mutatkoznak. Az eddigi kiállítások során hagyományosan kiugró színvonalú grafikai műfajiban ezen a tárlaton kevesebb kimagasló művészi értékű alkotást láthat a közönség. Kevesebb a kerámiával pályázók száma. Különösen sajnálatos, hogy szűkebb hazánkból, ahol a fazekasságnak, általában a kerámiának komoly hagyományai vannak, — senki sem került be az országos kiállítása. Javult viszont az iparművészet, szobrászat színvonala. Ez vonatkozik a „legnépesebb műfajra” a festészetre is. Jelentős a művészi színvonal emelkedése, s főleg a sokszínűség figyelemre méltó. Az országos tárlaton az egyik legnépesebb küldöttség szűkebb hazánké. A néhány hónappal ezelőtt Szolnokon rendezett megyei tárlat kétségkívül elég végletes volt, művészi színvonalában egyenetlennek tűnő. Az országos kiállításon való megjelenésünk viszont a szolnoki tárlat rendezőit látszik igazolni. A kecskeméti — országos — tárlat zsűrije ugyanis — bevallottan — az új jelentkezőket, a kísérletező kedvet támogatta, — természetesen művészi engedmények nélkül. Végül is húsz Szolnok megyei nem hivatásos képző- és iparművész negyvenegynéhány alkotása került be az országos kiállításra. Győr-Sopron megyéből pl., csak nyolc, Pest megyéből tizenhárom, Békésből tizenkét pályázó munkáit láthatja a közönség. Az országos zsűri 45 egyéni díjat adott ki, ebből Szolnok megyeiek közül ketten, Czobor Sándor (Kisújszállás) és Szabó Imre fia Béla (Szolnok) részesültek. A Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapjának kül öndíját is Czobor Sándor kapta meg. •— tt Az ünneoséa