Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-13 / 138. szám
1987. JÚNIUS 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 II versenyképesség feltétele: Lépési tartani az élenjáró technológiákkal Feladataink a műszaki fe/losztós meggyorsításában A GITR jubileumi közgyűlésén A közgyűlésen felszólalt Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára. (Fotó: Nagy Zsolt) (Folytatás az 1. oldalról) gas színvonalon gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemek zöme már csatlakozott. Ebből következett, hogy a GITR-nek a szerényebb adottságú gazdaságok maradtak. Az alapítók jószándékát mutatja az a tény, hogy gyorsan felismerték: a gyengébb mezőgazdasági nagyüzemek — amelyek egyébként már a működő termelési rendszerek előírt követelményrendszerének nem feleltek meg — ők is igénylik azt a fejlődést, amely az iparszerű rendszerek technológiája szerint termelő üzemek már elértek. Mind a beszámolóban, mind a vitában megfogalmazódott: a termelési rendszer az évek során gyorsan és dinamikusan fejlődött, ami annak köszönhető, hogy nemcsak feltárták az iparszerű technológia terjedésének akadályait, hanem jövedelmező módszereket ajánlottak minden üzemnek a termelésfejlesztési elképzelések megvalósításához. Szót kért a vitában Majoros Károly is, és hangsúlyozta, egy ilyen jubileumi közgyűlés valóban alkalmas arra, hogy az eltelt tíz év alatt megtett utat értékelje. Ám mégsem az a valódi kérdés, hogy honnan jött a termelési rendszer, hanem sokkal inkább az, hogy hová-merre tart. Mert jelenleg legfontosabb azt meghatározni, hogy mit és hogyan kell csinálni annak érdekében, hogy a holnap követelményeinek minél jobban megfelelhessünk. Ez természetesen nemcsak erre a termelési rendszerre, hanem az egész magyar gazdaságra vonatkozik. Az persze mindenképpen megállapítható — folytatta Majoros Károly —, hogy a GITR vállalásait eddig teljesítette, s ez a lényeg, hiszen az utókor sem az erőfeszítéseket. sokkal inkább az eredményeket értékeli majd. S hogy minél több valós eredménnyel büszkélkedhessünk, annak érdekében bőven van még tennivaló. Mindenekelőtt változtatnunk kell; meg kell gyorsítani a nemzetközi követelményekhez való alkalmazkodásunkat, nagyobb figyelmet kell fordítani a szellemi értékek felkarolására, mert anélkül nincs gyors előrehaladás és nincs műszaki-technológiai fejlődés sem. A termelési rendszer — amely nem szívességet tesz, hanem vállalt kötelezettségét teljesíti — sokat segíthet ebben is, de abban is, hogy a partnergazdaságok minél jobban igazodhassanak a piac követelményeihez. Az elmúlt tíz év bebizonyította, hogy a GITR tudott rugalmasan alkalmazkodni, s ez a tény garancia lehet további fejlődésére is — fejezte be hozzászólását a megyei pártbizott- .ság első titkára. Ezt követően a jubileumi közgyűlés elé terjesztett igazgatótanácsi beszámolót és az ellenőrző bizottság jelentését a szóbeli kiegészítésekkel a résztvevők egyhangúlag elfogadták, és öt évre megválasztották a GITR új igazgatótanácsának és bizottságainak tagjait. Az ünnepi alkalom zárásaként az alapítóknak kitüntetéseket adtak át. • • ULEST TARTOTT A MEGYEI TANÁCS (Folytatás az 1. oldalról) tavaly már 5,5 milliárd forint értéket állítottak elő a kistermelőik, ami a megye összes mezőgazdasági termelési értékének csaknem 30 százalékát teszi ki. A háztáji és kisegítő gazdaságok terményeire, termékeire a jövőben is szükség van — állapították meg a tanácsülésen — ezért fokozódik a tevékenység feltételrendszerének a természeti adottságainkra, a termelési hagyományainkra alapozott fejlesztése iránti igény. A növekvő mennyiségi és minőségi követelmények teljesítését elősegítő legfontosabb feladatok között sorolta Be- reczki Lajos a tartósítóipar és a kereskedelem integrációs tevékenységének javítását a kézimunka igényes és exportképes növényi alapanyagok termeltetésében, a kérődző állatfajok biztonságosabb szálas takarmány-ellátásának megszervezését a kistermelők gépekkel és más ipari termékekkel való jobb ellátását, a termelési kedv alakulására kedvezően ható munkajogi és társadalombiztosítási szabályok kialakítását. A témához hozzászólók közül Suszter Zsigmond fegyvernek! tanácstag többek között a háztáji szarvasmarha- és juhállomány legeltetési lehetőségeivel kapcsolatos megyei felmérés tapasztalatait ismertette a jelenlévőkkel. Felhívta a figyelmet arra a jelenségre, hogy az állatállomány csökkenése természetszerűen az egy jószágra jutó legelőhasználati és jószágőrzési díj emelkedésével jár, ami rontja a tej- és hústermelés gazdaságosságát. A biztonságosabb szálasrtakarmány-ellátás — többek között az alkalmi fűnyerőhelyekről csak részben begyűjtésre kerülő széná- nakvaló hasznosítása érdekében — régen szénapiacként ismert szálastakar- mány-értékesítő helyek létrehozását javasolta Lévai Károly túrke vei tanácstag. Tóth József, a tanács szolnoki tagja kifogásolta, hogy amíg a kistermelők tevékenységét nem kevés anyagi áldozatot is hozva az áfé- szek és a téeszek integrálják, a háztáji és kisegítő gazdaságokból kikerülő termékek nagy hányada szabadpiacokon. a termeltetési feltételrendszer javításából, a termeléssel járó kockázatokból részt nem vállaló viszonteladók révén jut a lakossághoz. A tanácsülés a megyei tanács pénzügyi osztályának tevékenységéről szóló beszámoló. valamint előterjesztések elfogadásával ért véget. T. F. műszaki haladás napjainkban kiemelkedő szerepet játszik a társadalom és a gazdaság fejlődésében. Nem túlzás az a megállapítás, mely szerint gazdaságpolitikai célkitűzéseink megvalósítása az elkövetkező években döntő mértékben attól függ, képesek vagyunk-e meggyorsítani a műszaki fejlesztés ütemét, a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazását? Ez a felismerés vezette a megyei pártbizottságot, amikor úgy döntött, áttekinti az felért eredményeket, meghatározza a gyorsabb előrehaladást segítő politikai feladatokat. Az intenzív fejlődés kibontakoztatása, a tudományos-technikai ismeretek, az élenjáró technológia gyors alkalmazása, a versenyképesség növelése mint lényeges követelmény jelenik meg a megyei pártbizottság állásfoglalásában. Meggyőződésünk, hogy a megyében fellelhető emberi, anyagi- technológiai erőforrásokra alapozva, újszerű szemlélettel közelítve a feladatokhoz, ezeket a követelményeket teljesíteni is tudjuk. Tisztában vagyunk azzal, hogy befelé fordulva, mások tapasztalatait nem igényelve a végrehajtás lassabb és nehézkesebb. Azt is látjuk, hogy ellentmondások sorával kell megbirkóznunk. Egyfelől állandóan hangsúlyozzuk a műszaki fejlesztés gyorsításának szükségességét, másfelől tapasztaljuk, hogy az áldozatok árán meghozott apró lépésekből kiteljesedő eredmények gyakorta elmaradnak a tervezettől. Mai lehetőségeink elsősorban nem az átütő, látványos megoldásokra adnak módot, hanem ,a műszaki lépéstartást célul tűző kemény, következetes és folyamatos fejlesztésre. A műszaki fejlesztés sokrétű, szerteágazó tevékenység. Eredményességét számos tényező befolyásolja. zükség van a tudományos kutatás legújabb eredményeire és az azokra épülő technológiákra, technikára ugyanúgy, mint az innovatív gazdasági környezetre, a társadalmi és gazdasági tényezők sokoldalú közreműködésére. Hangsúlyozni kell, hogy a műszaki fejlesztés elsősorban eszköz gazdasági célkitűzéseink megvalósításában, VII. ötéves tervfeladataink megoldásában. Fontos a helyes irányok meghatározása, az erők koncentrálása, vállalataink és intézményeink csatlakozása a központi kutatási és gazdaságfeljesztési programokhoz. A tanácsi irányításban is átgondoltabb, tudatosabb munkára van szükség. Koordinálni, segíteni kell a műszaki fejlesztési tevékenységet, javítani a gazdasági és társadalmi feltételeket. Ahhoz, hogy technikai elmaradásunkat csökkentsük, termékszerkezetünket gyorsabb ütemben korszerűsítsük, megfelelő pénzügyi eszközökre van szükség. Számolunk azzal, hogy a gazdasági szabályozás az eddiginél jobban biztosítja a műszaki megújuláshoz elengedhetetlen erőforrások megszerzésének lehetőségét. De a kezdeményezőkészség növelésével, ésszerű kockázatvállalással, a marketing munka javításával, kellő előrelátással, korszerű gondolkodással, az újítási és szabadalmi tevékenység élénkítésével és nem utolsó sorban felelősségteljes munkával a nehezebb gazdasági helyzetben is meg lehet és meg kell találni a fejlesztéshez szükséges forrásokat. A műszaki fejlődés eredményessége alapvetően a termelő vállalatok és szövetkezetek munkáján múlik. Ebben meghatározó a vállalkozó szellemű, megfelelő áttekintéssel, ítélőképességgel és szervező erővel rendelkező vezetés. Az a tapasztalat, hogy a napi gondokon is könnyebben lettek úrrá azok a vállalatok, amelyek átgondolt, hosszabb távra szóló fejlesztési stratégiát alakítottak ki. A megfelelő vezetés, a rugalmas alkalmazkodás és stratégia is csak akkor vezethet eredményre, ha a vállalati kollektíva azonosul a célokkal és az új technikára megvan a fogadókészség. Ez utóbbi nemcsak a dolgozók szakmai felkészültségén múlik, hanem a munkahelyi légkörön, a kulturált és fegyelmezett munkaszellemen, az emberi igényességen. Ha ezek hiányoznak, az új technika sem váltja be a hozzáfűzött reményeket. A műszaki fejlődésben legfőbb erőforrásunk az emberi alkotókészség és ten- niakarás. Ennek eredményesebb kibontakoztatása az elsődleges feladatok közé tartozik. Végérvényesen túl kell lépnünk az egyenlősdi szemléleten. A megítélésnél, értékelésnél egy lehet a mérce: ki hogyan él a lehetőségekkel, milyen eredményt tud elérni, hogyan felel meg a társadalmi elvárásoknak. így minősítsük, így ismerjük el a vállalatoknál a vezetőt, a kollektívát egyaránt. Nem lehet felmentést adni azoknak, akik elhúzódnak a kockázatvállalástól, a megújulás konfliktusaitól. A műszakiak presztízse, társadalmi megítélése alkotásuk eredményességétől függ. Zömmel megoldásra váró feladat még a szellemi alkotó teljesítmények mérése, az alkotás megítélése. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy tudományos, műszaki területen dolgozó szakembereink munkáját is differenciáltan tudjuk értékelni. Szakmai presztízsük alapkérdése: ki, milyen mértékben, milyen területen járult hozzá a vállalata, a gazdaság fellendítéséhez. A megfelelő értékelés az alkotók számára is biztonságot és önbizalmat ad. A VII. ötéves terv időszakára vonatkozó fejlesztési célkitűzéseket megyei szinten, a vállalatoknál és a szövetkezeiknél is meghatározták. A legfontosabb célkitűzések közé tartozik: a rekonstrukciós típusú tech nológiai korszerűsítések arányának növelése; anyag- és energiatakarékos eljárások széles körű hasznosítása; ez elektronizáció, a gépgyártás-technológiai fejlesztése; a biotechnika és technológia eredményeinek alkalmazása, bevezetése E ejlesztési prioritásaink összhangban vannak a hazai és nemzetközi műszaki fejlődés fő irányaival. A célkitűzések sikeres elérése érdekében erősíteni kell azt a tendenciát, hogy a műszaki fejlesztésben, illetve irányításban növekedjék a vállalatok szerepe és erősödjék a piacnak a műszaki fejlesztését befolyásoló hatása. Kapcsolataink még határozottabb bővítése indokolt a szocialista országokkal, és ezen belül hasznosítani kell a korszerű technika átvételére kínálkozó lehetőségeket is. A műszaki fejlődést előmozdító más technika átvételéről sem mondhatunk le, de számítani kell a vásárlóerő korlátaina. Ki kell használnunk a világbanki hitelek nyújtotta lehetőségeket, a bankrendszer átszervezésével megteremtődött nagyobb rugalmasságot. A 'licencvásárlást, a termelési kooperációt olyan területekre kell irányítani, ahol a gazdaságos piaci értékesítés lehetőségei tartósan valószínűsíthetők és a versenyben maradás érdekében a továbbfejlesztés feltételei is biztosítottak. Feladataink megvalósítása megköveteli a pártirányítás és pártellenőrzés erősítését is. A pártszervezetekre sokirányú feladat hárul a műszaki fejlődés előmozdításában. Tartós szemlélet- váltást biztosító kezdeményező szerep vállalására van szükség. Az új iránti érzék fejlesztése, az alkotó, kezdeményező, vállalkozó szellem felkarolása, a hosz- szabb távú érdekek erősítése jelentős mértékben múlik a pártszervezeteken. E mennyiben a területeken sikerül előbbre lépni, úgy minden vállalati és intézményi erőforrással hatékonyabban és takarékosabban tudunk majd gazdálkodni. A vezetők kiválasztásánál, a káderutánpótlás nevelésében növelni szükséges a pártszervek aktivitását. Építeniük kell a gazdasági vezetőkre, szakemberekre, az élenjáró munkásokra és munka- kollektívákra, alkotási vágyukra, közös és személyes érdekeltségükre. A műszaki fejlesztési kérdések felvetése — bár kiemelkedő a szakemberek szerepe— nem belterjes szakmai ügy. Az általános technikai és műszaki ismeretszintet is az emberi műveltség természetes alkotó részeként kell kezelnünk. Csak a kulturált, tájékozott, az összefüggéseket látó emberek képesek arra, hogy befogadják az újat, s megközelítési módjuk probléma- megoldó közelítés legyen. A műszaki fejlesztésben átütő sikereket csak abban az esetben tudunk elérni, ha a kérdés társadalmi üggyé válik. Ezért a politikai munka középpontjába kell állítani azt a törekvést, hogy minden munkakörben megteremtődjenek a feladatok végrehajtásának feltételei. A műszaki haladás előmozdításában, a közgondolkodás alakításában, a szemlélet változásában az ifjúsági szervezet, a társadalmi szervezetek eddig is sokat tettek. Az elkövetkező időszakban még- inkább szükség van a fiatalok új iránti fogékonyságára, felelősségteljes tenniaka- rására. A tudományos szervezetek — elsősorban a Műszaki és Természettudományi Szervezetek megyei tagegyesületeinek — kezdeményezéseire, a műszaki újdonságok gyakorlati alkalmazását elősegítő munkájára továbbra is számítunk. A megyei pártbizottság, végrehajtó bizottság, a gazdaság- és szövetkezetpolitikai bizottság nem először irányítja a figyelmet a műszaki fejlődés szükségességére. Ezt tette az ágazatban és feltételezhetően teszi a jövőben is. Akkor differenciáltabban, legutóbbi ülésén összegezve alkotott véleményt a témában. Van, amiben differenciáltabb a lehetőségünk is. Nem bízhatjuk a véletlenre a jövőt az élelmiszergazdaságban, a szervezetlen vegyiparban, a hűtő- és légtechnikában, az olajbányászatban, a cipőgyártásban, hiszen köztudott a megye vállalatainak helye az ország gazdaságában. Ezeken a helyeken alkalmazott műszaki fejlesztés olyan termelésfejlesztési eljárás, melynek folyamán korszerűbb műszaki létesítmények, eszközök, nagyobb termőképességű növények és kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkező állatfajok állhatnak a termelés szolgálatába. A termelési ágazatokban fokozottabban kell gondoskodni a fejlődő tudásunknak jobban megfelelő technológiákról és termelésfejlesztési eljárásokról. Sokat felvetik és felvetették; elgondolásainkhoz lesz-e elegendő pénz. A pénz igen fontos, de időszakonként tehetetlenségünket is annak hiányával magyarázzuk meg. A szabályozórendszer, amelynek keretében vállalataink működnek, a népgazdasági érdek által determinált. A mi dolgunk alkalmazkodni. Ha jól alkalmazkodunk — termelőerőinket jól realizáljuk — jövedelmezően gazdálkodunk, szerény alapot képezhetünk. Arra nem számíthatunk, hogy vágyainknak megfelelően tudja a szabályozás számunkra a pénzt biztosítani. Saját erőfeszítéseinket szükséges úgy alakítani, hogy tanuljunk meg jobban pénzt keresni, és azt céljainknak megfelelően elkölteni. A megkeresett pénzünket értelmesen úgy költsük, hogy egyben az szolgálja a műszaki fejlődést, a termék- szerkezet átalakulást, oly módon, hogy termékeink egyre fontosabbak, kelendőbbek legyenek belföldi és külföldi piacon egyaránt. Másik nagy kérdés, van-e szellemi potenciál? Sok-e vagy kevés a diplomás, a szakember? Meglátásunk szerint itt is azok tevékenységére esik a hangsúly, akikkel már most együtt dolgozunk. Ha számukra olyan légkört teremtünk, amelyben érzik a bizalmat, hogy mennyire szükség van rájuk, személyszerint is nélkülözhetetlenek, fontosak, akkor ők a meglévő eszközökkel, a rendelkezésükre álló anyagból többet, jobbat tudnak kihozni. E ontos ezen a téren az anyagi ösztönzés, de talán az emberek etikai értékéről sem szabad megfeledkeznünk. Igen is sokan vannak, akik megszerzett tudásukat alkotásban kívánják viszontlátni, akik. állandóan többre, jobbra törekednek szakmai elhivatottságtól vezérelve, akik gyarapítják és átadják tudásukat és nem elsősorban a pénz vezérli cselekedeteiket (természetesen megléte is fontos). Erről az erkölcsi értékről annak előrehajtó erejéről ne feledkezzünk meg. Azoknak volt igazuk, akik a műszaki fejlődés kulcskérdésének a befogadó és alkalmazó embert látják. A gondolkodásban tovább is léptek: mondván, ahhoz hogy a személyek ilyenek legyenek, abban legtöbb teendője az oktatásban, nevelésben részt vevőknek van. Való igaz — annyiban válik kreatívvá az ember, amennyiben azzá nevelik. Haladtunk és haladni fogunk. Az ország és a népgazdaság részeként ismerjük lehetőségeinket, korlátáinkat. Kötelességünk így dolgozni, ami rajtunk múlik, azt megtesszük. így van jogunk elvárni, mások is tegyék dolgukat. Simon József a megyei pártbizottság titkára A S