Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-29 / 151. szám

1987. JÚNIUS 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hót filmjeiből Valamelyik katasztrófa film nézéséről baktattam ha­zafelé, fel a harmadik eme­leti lakásomba. Fellihegtem valahogy a meredek lépcső­kön, nevettem magamon, lám, milyen jó, hogy nincs lift, ha tűz ütne ki a ház­ban nem szorulnánk a lift­be, nem égnénk meg. Sőt, ha nagyon „meleg lenne”, az életösztön bizonyára elő­hozná rég elszunnyadt bátor­ságomat, kilépnék az erkély­ről, belehuppannék Balog néni nefelejtsei, a panel tö­vében sínylődő petruskáL közé. Talán egy lábtöréssel megúsznám, hiszen megbol­dogult ifjúkoromban ennél — három szűkre méretezett emeletnél — magasabbról is alá virtuskodtuk magun­kat kéz és lábtörés nélkül. Talán a Pokoli torony volt az a film, amely efféle me­ditációra indított. A történettel nem valami­féle önmagam mutogatás volt a célom, hanem egy fel­ismerés közelbehozása. Ne­vezetesen : az emberek sze­retnek félni. Miért? Azért, mert a hátborzongató ka­tasztrófa, horrorfilmek után jóleső érzés számukra, hogy nem kell félniük. Nincs föld­rengés, tűz, atomhalál, s cápák sem úszkálnak a Dam­janich uszoda vizében. De jó ott lakni, ahol kiugróm az ablakon és kész, megúsz­tam, nagyszerű ott lubickol­ni ahol nem nyeli el a bal­lábamat a cápa. Ez az egyszerű felisme­rés — persze más tényezők­kel együtt — teremtette meg a katasztrófa- és horror filmipart. Tulajdonképpen írhattam volna művészetet is, hiszen ezeknek a filmek­nek olyan a tecnikai igé­nyük, amely már szinte cso­da. Mégis — vagy ezzel együtt — az effajta filmek fogadtatása, megítélése na­gyon megosaló. Emberi fele­lősségéről. széles körű kul­turáltságáról ismert kollé­gám pl., az egyik napilap­ban megjegyezte, hogy 20 sorral írt többet a Cápa 2- ről, mint amennyit az meg­érdemelt volna. A „mélta­tás” egyébként 23 soros. Hoz­zátette : könyvtárnyival ke­vesebbet írt, mint amennyit a jelenségről — horror — vitázni kellene. Azt hiszem igaza van. De ettől még az emberek szeretik a horrort. S milyen furcsa összefüggés: bújtatott horrorokon nevel­kedtünk. Szegény jó nagy­mamát lenyelte a farkas, s bekapta az bizony Piroskát is! De aztán „jött” a jósá­gos vadász — a Cápa 2-ben — Martin Brody, a rendőr­főnök a megfelelője — fel­vágta a farkas hasát, kikec- mergett belőle nagymama, kiugrott Piroska. Telihord- ták kövekkel a fenevad ha­sát, összevarták stb. Az ám... De más hasonlóan „szelíd”, elalvás előtti mesére is em­lékezhetünk. S hogy szeret­tük ezeket a „véres” törté­neteket. A Cápa 2-őt is túléljük. Nem is unjuk magunkat. Ez a .kettes számú cápa” sem­mivel sem gyengébb. mint elődje, a még sorszámozatlan Cápa 1. Elképzelhetőnek tar­tom, hogy lesz még Cápa 3., Cápa 4. is, hiszen van arra­felé elég cápa, s ragadozó az üzleti világban is. Spielberg, a nagy mágus olyan tökéle­tes fazont szabott, hogy sze­rényebb alkotótalentumú, de mindenképpen jÓ6zemű, ügyeskezű filmesek is meg­élnek a „mértékutáni” film- készítésből. Azzal a techni­kával amivel ők dolgoznak, már lehetetlen nem a vá­szonra „varrni” a néző te­kintetét. Jeannot Szwarcnak, a Cápa 2 rendezőjének is fényesen sikerült megfognia a közönséget. Filmes nyelven szólva: „minden ki van ta­lálva, minden be van dob­va!” S nem előbb, nem utóbb, mindig amikor kell. Lehet egy „jót” borzongani. (Természetesen felemelt helyáron!). — ti — Genfben UNICEF bizottságok közgyűlése Hazaérkezett Géniből Bo- korné dr. Szegő Hanna fő­titkár, aki — küldöttség élén — részt vett az UNICEF nemzeti bizottságainak köz­gyűlésén. A közgyűlés, ma­gyar javaslatra, határozatot fogadott el, amelyben fel­hívja az UNICEF nemzeti bizottságait, hogy tegyenek meg mindent a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyez- mény mielőbbi elfogadása érdekében, s hogy az UNI­CEF határozza meg szerepét az egyezmény alkalmazá­sának elősegítésében. Díjnyertes pályázatok Nyári napközi diákoknak Az elmúlt néhány év ha­gyományaihoz hűen az idén is megyei pályázatot hirdet­tek a diákok nyári foglal­koztatására. A pályázatra huszonkét dolgozatot küld­tek el a megye nevelői, il­letve munkaközösségek. A bírálóbizottság kilenc pálya­munkát díjazott. Az „A” kategóriában, amely az egész nyárra szóló foglalkoztatási programot •jelent első díjat nem adtak ■ki. Megosztott második díjat és felemelt összegű — hat­vanezer forintos — támoga­tást kapott a megvalósítás­hoz Jeneiné Hódossy Kata­lin, az MSZMP Mezőtúrt Vá­rosi Bizottságának munka­társa, valamint a Szolnoki Csanádi Körúti Általános Is­kola alkotócsoportja. Meg­osztott harmadik díjjal és negyven, illetve húszerez fo­rintos támogatással jutal­mazták a Tiszafüredi Zrínyi Ilona Általános Iskola és a Jászárokszállási Köztársaság Téri Általános Iskola mun­kacsoportjának pályázatát. A „B” kategóriában, a va­káció egy részére vonatkozó munkatervek csoportjában első díjat és felemelt össze­gű — harmincezer forintos — támogatást kaptak Rácz Jánosné és Fekete Józsefné, a Jászberényt Székely Mi­hály Általános Iskola igaz­gató-helyettesei, valamint a Tószegi Általános Művelő­dési Központ alkotócsoport­ja. Húszezer forinttal segí­tik a Kunhegyesi Kossuth Üti és a Szolnoki Liget Üti Általános Iskola munkacso- portjainak megosztott máso­dik díjas programjait. Mihail Gorbacsov: Háborúk és fegyverek nélküli világért BÉKÉSCSABÁN Nemzetközi bábfesztivál Szombaton Békéscsabán, a Jókai Színházban rendezett záróünnepséggel befejező­dött a gyermek-bábszínhá­zak nyolcadik nemzetközi találkozója. A zsűri, amely­ben a világ neves bábszínhá­zi szakemberei — köztük Henryk Jurkowski, a Nem­zetközi Bábművész-Szövet­ség, az UNIMA elnöke — kaptak helyet, értékelte a ti­zenöt együttes teljesítmé­nyét. A szovjetunióbeli Gor­kij város bábszínháza aratta mind a közönség, mind a szakma körében a legna­gyobb sikert, ám jól szere­pjelt a biatorbágyi „Prospe- ró”, a pécsi „Bóbita”, a len­gyelországi Bielsko-Biala bábszínháza, és a párizsi Brakabrik Együttes is. A legjobbak megkapták az UNIMA díszoklevelét. Az öt nap során a hét ha­zai és nyolc külföldi báb­színház a békéscsabai Jókai Színházban tartotta a szak­mai bemutatókat, a gyer­mekközönségnek a csabai Ifiházban és a Gyulai Vár- fürdőben játszottak az együt­tesek, éjszakánként pedig a csabai iskolaközpontban báb­színházi különlegességeket láthatott a nemzetközi talál­kozó közönsége. Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának azo­kat a beszédeit tartalmazza a Kossuth Könyvkiadó által most közreadott kötet, me­lyek elsősorban a külpoliti­káról szólnak. A gyűjtemé­nyes kötet az 1985. április 11-i SZKP KB ülésen el­hangzott beszéddel indít, és az 1987. február 16-í Az atomfegyvermentes világért, az emberiség fennmaradásá­ért címmel rendezett moszk­vai nemzetközi fórumon el­hangzott előadás szövegével zárul. Mihail Gorbacsov beszé­dei olyan lendületesek, hogy alig lehet letenni a kötetet. Nem a szó szokványos ér­telmében vett beszédgyűjte­ményt adott közre a Kossuth Könyvkidó. A nemzetközi politika iránt érdeklődő em­ber sokmindent megtudhat a Szovjetunió főtitkáráról, az irányvonalról, amelyet kép­visel, s ami visszafordítha- tatlah. Az első beszéd így indít: „Külpolitikai téren irányvonalunk világos és következetes”. Az első szem­pont tehát a világosság. A következetességről. Az SZKP nem csak azóta járja útját, mióta az új főtitkár a Kreml dolgozószobáját el­foglalta. A lenini külpolitika fő irányelve a béketeremtés. Az SZKp főtitkára, amikor 1987. január 11-én levelet írt Pérez de Cuellarnak, az ENSZ főtitkárának, nem egy hivatalnak címezte mondani­valóját, hanem az egész em­beriségnek. „Véget ért az 1986-os év, melyet az Egye­sült Nemzetek Szervezete Nemzetközi békeévnek nyil­vánított. .. Sikerült ezt el­érni? Sajnos nem...” Majd ezt írja: „Mi készek vagyunk bármely olyan irányba men­ni, amely a fegyverkezési verseny megfékezését és megszüntetését célzó valósá­gos intézkedésekre vezet.” Ezért vet el logikusan és következetesen a főtitkár pártja, népe és az emberiség nevében minden csillaghábo­rús tervet, s ezért javasolja a békét és a leszerelést — mint az egyetlen megoldást. R. L. Diplomaosztás a főiskolán Tanítókat avattak Jászberényben Ismét útjára indult egy évfolyam a Jászberényi Ta­nítóképző Főiskolán. Kétszázhuszonnyolc frissen állam­vizsgázott tanító vette át oklevelét szombaton délelőtt, s búcsúzott el immár végérvényesen az alma matertől. A diplomaosztó ünnepsé­gen Gledura Lajos főigazga­tó-helyettes mondott beszé­det. Tájékoztatta a résztve­vőket az államvizsga ered­ményeiről. Eszerint az idén nappali tagozaton százkilen- cen, levelező tagozaton hat- vanketten, kiegészítő tago­zaton pedig ötvenheten tet­tek eleget sikeresen a köve­telményeknek. A három ta­gozaton összesen tizen zárták jeles eredménnyel tanulmá­nyaikat. A nappali tagoza­tosak államvizsga eredmé­nyének átlaga 3,62. Az igen szép siker három nem köny- nyű esztendő munkájának gyümölcse. Az ünnepség szónoka fel­idézte az immár ifjú tanítók főiskolás éveit, s mindazo­kat a törekvéseket, feladato­kat, amelyek a képzést jel­lemezték. A fiatalok korsze­rűsített tantervi anyagot ta­nultak. A legfrissebb szak­mai ismereteket sajátították el a pedagógia, a pszicholó­gia a különböző tantárgype­dagógiai kurzusokon, a gya­korlati tanítások során pedig megismerkedhettek az isko­lai munka rejtelmeivel, sok­színűségével. Az alapképzé­sen túl az úgynevezett szak- kollégiumokban oroszból, énekből, rajzból, testnevelés­ből, technikából, népműve­lésből, óvodapedagógiából is mélyíthették tudásukat a hallgatók. Ezt a többletet is bizonyára jól hasznosítják majd szeptembertől az isko­lákban. Gledura Lajos szólt a vég­zős évfolyam tanuláson kí­vüli eredményeiről is. A fia­talok szép sikereket értek el a sportban, a tudományos munkában, a különböző szakkörökben, művészeti csoportokban, szabad idejük­ben sokan idegen nyelveket, tanultak, s nyelvvizsgát is tettek. Végezetül a tanítói pálya szépségeiről szólt a főigaz­gató-helyettes, s arra kérte a végzett hallgatókat, hogy lelkiismeretesen, tudásuk legjavát adva neveljék, ta­nítsák a kisdiákokat, szemé­lyiségük legyen példamutató a felnövekvő nemzedék szá­mára. Az ünnepi beszéd után másodéves hallgatók és a gyakorló iskola tanulói ked­ves műsorral búcsúztatták el az ifjú tanítókat, akiknek nevében Busi Lajos köszönt el a főiskola oktatóitól s a diáktársaktól. Ezt követően Fábián Zoltán, az intézmény főigazgatója átadta a diplo­mákat. Az ifjú diplomások egy csoportja. (Fotó: Dede Géza) alföldi vasutaskórus találkozó Üdíts dallamok a forróságban Lassan hozzászokunk a gondolathoz, hogy nem mú­lik el egy hétvége Szolnokon rangos kórusrendezvény nél­kül. Ezúttal sem volt ez más­képp, ugyanis a MÁV Jár­műjavító Művelődési Köz­pontja szombaton délután 3 órától az alföldi vasutaskó- rusokat látta vendégül. A szokatlan hőségben elő­ször a nyitó összkar állít do­bogóra, Buday Péter vezény­letével Lóránd—Kövesdy szerzeményét, a Békét a Földnek művét szólaltatta meg. Ezt követően Belső László, a járműjavító üzem szb-titkára mondott köszön­tőt, majd színpadra lépett a házigazda MÁV Járműjavító Férfikara Buday Péter ve­zényletével. Nádor László zongorakíséreitével. A kórus hosszú idők óta létszámban ugyan nem bővült, de álta­lános vélemény szerint a ko­rábban elért színvonalat vál­tozatlanul tartja és fejlődik. A Carmina Buranából elő­adott In tabema (A kocsmá­ban) című betét profi módon sikerült, biztos szólam- és szövegtudás jellemezte a kó­rust. Révész Bella ceau című darabjának előadásakor szó­lóénekével dr. Pápay Mihály tűnt ki. A műsor más művei­nél szép pianóknak. lágy megszólalásoknak örülhetett a közönség. _ A Ceglédberceli Vasutas Vegyeskar Smuta Attila ve­zetésével érkezett Szolnokra, összeállításukban többek kö­zött helyet kapott Weelkes Tavaszi dalocskája. Frideri- ci Baráti kör című szerzemé­nye. A kórus legkiválóbban Maros Rudolf Háros felől cí­mű népdal-blokkját szólal­tatta meg; a tagok érezhető lelkesedéssel adták elő a da­rabot. A Szegedi Hazánk Vasutas Vegyeskar igen jó hangadott­ságú énekkar benyomását keltette. Wagner Lohengrin- jéből a Nászindulót például módfelett ízlésesen és stílu­sosan szólaltatták meg. emel­lett műsoruk egy részében a közönség megismerhette a később megrendezendő Or­Az NSZK-ból érkezett M. G. V. Sängerbund Férfikar, Diet­mar Gerbaulet vezényletével, rendkívüli feszültséggel, kotta nélkül adta elő műsorát. szágos Vándor Sándor Fesz­tivál kötelező zenei anyagát is. A kórust a kitűnően ve­zénylő Illés Mihály dirigálta. Az NSZK-beli Harsewin- kelből érkezett az M. G. V. Sängerbund Férfikar Diet­mar Gerbaulet vezényleté­vel. Ügy tartja a fáma. hogy egy kórus fellépésekor alap- követelmény a kotta nélküli előadásmód, ugyanis így ma­radéktalanul érvényesülhet­nek a karmester intenciói. A nyugatnémet kórus rendkí­vül felkészülten, fejből, ma­gabiztosan énekelte el reper­toárját, amelyben ráadásként helyet kapott egy népszerű, könnyen megtanulható ma­gyarnóta is: Az a szép, az a szép címmel. Zárásképp a kórusok sze­replését értékelte Tóth Mi­hály, a zsűri elnöke, a KÓTA nyugalmazott főtitkárhelyet­tese. Beszédében külön ki­tért a férfikarok jelenlegi helyzetére, s megállapította többek között, hogy e kóru­sok tagjai lassan kiöreged­nek, közben létszámuk is fo­kozatosan csökken. Hiányoz­nak 60—80 tagú férfikarok, amelyek meghatározói len­nének a mozgalomnak. Nap­jaink jellemzője, hogy a lán­got egyre kevesebben viszik tovább. * * • Alig fejeződött be a nyu­gatnémet kórus műsora, ami­kor valami érthetetlen szerr vezés folytán a kóruszene barátai és a találkozón fel­lépők füle hallatára a 3+2 zenekar egyik művészileg erősen megkérdőjelezhető produkciója csendült fel a hangszórókban. A legkülön­bözőbb helyeken unos-unta- lan hallott sekélyes műdal megszólalásával „övön aluli ütés” érte a kórusmozgalom művelőit és híveit. Csak azt nem tudjuk: hogy került a csizma az asztalra? J. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents