Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-27 / 150. szám

1987. JÚNIUS 27. IO I KISZ-en túl, innen a negyvenen 1 Hogyan tovább „postás osztály”? Emlékszem. 1985 tavaszán micsoda országos fölháboro- dást, értetlenséget váltott ki a KISZ Központi Bizottsá­gának az a javaslata, hogy a továbbiakban 26 évben ál­lapítsák meg a KISZ-be be­lépni szándékozók fölső korhatárát. Sokan félreér­tették a dolgot. Azt hitték, hogy a 26 évesnél időseb­beknek zárt ajtót mutat ezzel az ifjúsági szövetség. Aztán a KISZ kongresz- szusi előkészületei során — majd a kongresszuson — tisztázódott a félreértés; a „korhatáron túliak” termé­szetesen továbbra is teljes értékű tagjai maradhatnak a szervezetnek, csupán az nem volna jó, ha mondjuk 27—30 éveseket üdvözölnénk a KISZ-ben „ifjú titán­ként”. Persze — amint az kiderült — tényleg sok KISZ-alapszervezet ala­posabban szétnézett akkori­ban a saját portáján, és a tagsági viszony megújítása­kor bizony jó pár „veterán” KISZ-tagnak javasolták, ke­ressen egyéb területet tár­sadalmi aktivitása számára. De hol? A megoldás nem váratott sokáig magára, hi­szen időközben „rákapcsolt” az ifjúsági munkára a szak- szervezet is, és sorra alakul­tak a munkahelyeken a szakszervezeti ifjúsági ta­gozatok. Az akkori kérdés tehát — ha nem is mindenütt és nem is egyszerre — eldőlt; a KISZ-ből „kiöregedett”, a párt tagjai sorába nem tar­tozó fiatalok sokasága a szakszervezet ifjúsági tago­zatában talált^— ha talált — új közösséget magának. Nézzük meg közelebbről, hogyan játszódhat le mindez az egy-egy ember életében. Beszélgető partnereim — Ivántsó Iván és Fehér József — igencsak hosszú ideig te­vékenykedtek, mégpedig elég aktivan az ifjúsági mozgalomban. Mindketten a Kötivizignél dolgoznak, Jós­ka 37 éves. Iván innen a negyvenen. Jóska a közgazdasági osztály fő­előadója, 21 éves KISZ- tagságot tudott maga mö­gött, amikor két évvel ez­előtt — 35 évesen — „elkö­szönt” a KISZ-től. Többen is hasonló cipőben — élet­korban — jártak akkoriban az F. Bede László alapszer­vezet tagjai közül. Ügyhogy egyik napról a másikra csak annyit lehetett észre venni: volt is, nincs is az az alap- szervezet. — Valóban, nem mondta azt ki nyíltan senki, mégis „benne volt a levegőben”, hogy aki benne a korban, hát az mostmár ne nagyon KISZ-ezzen. De mit csi­náljon. ..? Végülis jó, hogy megalakultak az ifjúsági ta­gozatok ! Egyébként jómagam sem tartom célszerűnek, hogy valaki harmincon túl gör­csösen ragaszkodjon a KISZ- hez, valójában a névleges tagsághoz. Mert azok a ta­pasztaltabb, idősebb KISZ- tagok, akiknek nincs konk­Bz életbölcsesség, mint visszahúzó erő? Emberi kapcsolatokban lettem gazdagabb B tapasztalatokat jobban is lehetne kamatoztatni rét megbízatásuk, valójában alig lendítenek a szerveze­ten. Es valljuk be, az a bi­zonyos életbölcsesség is le­het olykor visszahúzó erő a KlSZ-oen, a jóval fiatalab­bak között, aKik évről évre váltani, újítani, szeretnének, s jó volna, ha közülük is labdába rúghatnának — le­hetőleg minél hamarabb — a legaktívabbak. — Több mint két évtize­des KISZ-tagsággal a hátad mögött, amelyből az utóbbi öt évet alapszervezeti tit­kárként dolgoztad végig, hogyan látod; mennyire vált hasznodra a mozgalom? — Abból a 21 évből nyolc telt igazán aktív munkával, előbb alapszervezeti szerve­ző titkár, majd titkár vol­tam. Azt hiszem, az „egy­szerű KISZ-tag” — gondo­lok az olyanokra, akik iga­zából nemigen vállaltak fel­adatokat — nos. nekik nincs mit kamatoztatni. Saját ma­gamon azt vettem észre, hogy KISZ-titkárságom évei alatt az emberi kapcsola­tokkal lettem gazdagabb. Mi volt még nagyon jó? Az, hogy tulajdonképpen öt évig „büntetlenül” kísérle­tezgethettem vezetőként egy kisebb kollektíva élén. Mert ha valamit elszúrtam. el­szúrtunk, mégsem „csat­tant” olyan keményen, mint­ha az ember a gazdasági munkában hibázik. Hol hasznosítom a tapasztalato­kat? Most a szakszervezet­ben. Tagja vagyok a szak- szervezeti bizottságnak, ép­pen az ifjúsági munkáért felelek. Iván. a vízellátási és víz­védelmi osztály főmunka­társa tavaly köszönt el, szintén az egyik munkahelyi KISZ-alapszervezettől. — Persze, hogy leköszön­tem, hiszen az akkori 38 évemmel én voltam a leg­idősebb KISZ-tag a Vizignél. Még végigvártam a kong­resszus előtti korhatárvitát, amely szerintem igen fö­lösleges volt. Miért? Azért, mert valójában a középis­kolákban, az egyetemeken kellene a fiatalokat" bevon­ni az ifjúsági mozgalomba, s ha ez sikerül, akkor nem kell 30 éves korában sem „elzavarni” senkit. Csak hát az oktatási intézmé­nyek nemigen k ed vettetik meg a KISZ-t a fiatalokkal. — És a munkahelyeken mi a helyzet? — Az az igazság, hogy sokat változott a megítélése az elmúlt másfél, két évti­zedben a KISZ-nek, a mun­kahelyeken is, egyértelműen csökkent a presztízse. Azt hiszem arról van szó, hogy az akkori jó dolgokat, a ha­gyományokat nem sikerült a mai feltételek közé átörö­kíteni. — Huszonöt éven keresz­tül szinte végig „pozícióban” voltál a KISZ-ben. Renge­teg embert megismertél. — Igen. A tapasztalat tu­lajdonképpen abból szár­mazik, hogy az ember meg­ismerhette a munkahelye egészét. Egyrészt ismerős­ként járok a munkatársaim között, másrészt bepillant­hattam az igazgatóság min­den gondja-baja közé. — S át lehet adni, lehet kamatoztatni ezeket a ta­pasztalatokat? — Én úgy látom, hogy a KISZ-ben nem biztosított eléggé a munka folyamatos­sága; nem biztos, hogy min­den alapszervezeti KISZ- titkár átadja utódjának a maga ismeretét, s az sem biztos, hogy a munkahelye értékeli, fölhasználja — te­szem föl éppen a gazdasági munkában — a korosabb fiatalnak a KISZ-ben szer­zett tapasztalatait. Pedig jobban lehetne azokra építeni, jobban le­hetne azokat kamatoztatni! — tehetjük hozzá. Egri Sándor A tanár urak is gratuláltak Díjazott diák Bbonyból — Újszász színeiben — — Jött a földrajztanár­nőm, s mondta az osztály­ban. hogy a Magyar Mező- gazdasági Múzeum ismét meghirdette a Hazánk me­zőgazdasága diákszemmel cí­mű pályázatát. Elmondta, lehet pályázni dolgozattal, rajzzal, különféle kézimun­kákkal. Amikor megtudtam, hogy a lakóhelyem agrártör­téneti emlékeiről is írhatok, megkérdeztem, nem baj, hogy újszászi iskolás létemre a megyehatáron túl. Abony- ról, a lakóhelyem történeté­ről szeretnék írni? A tanár­nő biztatott, írjak csak. kezd­jek a gyűjtögetéshez! Szőke, tizenöt éves legényke Skultéty József, az Újszászi Gimnázium és Autóforgalmi Szakközépiskola tanulója. Még nem kapta meg az első gimnáziumi osztály elvégzé­séről szóló bizonyítványt, de úgy mondja, hármas egy se lesz, négyes is kevés. Pedig épp a vállalkozással a pálya­munka készítésével eltöltött két-három hónapot az iskolai tanulmányok idején. A 23 gépelt oldalas dolgozat be­csületére válna egy felnőtt, jóképe sségű embernek is. Abony agrártörténetét dol­gozta föl, olvasott érte szak- irodalmat. eljárt sokat tudó idős emberekhez is. hiszen a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek kialakulása, fej­lődése teszi ki a dolgozat je­lentős részét. Persze, segített a család is. amelyben szinte mindenki pedagógus, csak az édesapa dolgozik termelőszö­vetkezetben, építési vezető­ként. A legtöbb segítséget a nagypapától kapta a fiatal­ember. Skultéty Sándor nyu­galmazott i tanár úr ugyanis több dolgoza­tával bizonyította fa­lujának. hogy érdekli a hely- történet. És a helyi múze­umigazgató is szívesen látta a régi könyvek, iratok között az érdeklődő diákot. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum 1970. óta minden évben meghirdeti ezt a pá­lyázatot. Az idén 322 közép­iskolai dolgozatból váloga­tott a szakértő zsűri. Skul­téty József örömmel mondja, akkor különösen nagy dolog, hogy először indulván, mind­járt megérdemelt egy har­madik helyezést. — Pályáztam és általános iskolás koromban is. hol ké­miából, hol matematikából, hol meg fizikából indultam országos pályázatokon. No- hát, azokon is közte voltam az első húsz-harminc pályá­zónak. de ugye ez mégiscsak több. ennek a dolgozatnak a másolatát, meg az emlékla­pot a helyezésről nagyon be­cses emlékként fogom meg­őrizni, s már most mondom, jövőre is pályázok. Az is jól esett, hogv az iskolában a tanár urak is gratuláltak. Azt hinné az ember, hogy a sokra képes fiatalember különösebben érdeklődik a mezőgazdaság iránt. — ami nem is lenne csoda, hisz az abonyi szövetkezetek gazdag múltjában tallózva kapha­tott kedvet is. De hát egye­lőre erről nincs szó Most úgy gondolja, fogorvos lesz, vagy biológia-testnevelés ta­nár. Mert a tudományokon, a tanuláson túl a sport ér­dekli leginkább. Hosszútáv­futó egyelőre, s nagyon örül, hogy az újszászi középisko­lában rangja van a testne­velésnek. a sportmozgal­maknak. Nyáron erőt gyűjt, egyik kis üdülésből már hazaérke­zett. következik a Dunaka­nyar rövidesen. Aztán jö­hetnek a munkás hónapok. — sj — fotó: Mészáros Huszonkettőből tizenhatan ragaszkodnak a szakmához A Szolnoki Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközép- iskola nappali tagozatán eb­ben az évben négy osztály végzett. Közülük minden bi­zonnyal a legérdekesebb kö­zösség a 4. p, vagy ahogyan hívják őket a „postás osz­tály”. Az eredetileg huszon- hetes létszám néhány diák tantárgyi gyengélkedése kö­vetkeztében negyedikben huszonkettőre csökkent. Pontosabban fogalmazva: ennyien vághattak az érett­séginek. Mivel efféle tagozat messzeföldön és környéken Utoljára matrózblúzban a postás osztály diákjai Négyen a huszonkettőből: Beviz Irén, Magyar Ilona, Csák Róbert és Horváth Jutka. Fotó: Mészáros J. mutatóban sem akad. érde­kes lehet, hogy vajon az itt végzett huszonkét fiatal ho­gyan képzeli el a jövőjét? Egyáltalán: a szakmában, vagy attól egészen eltérő te­rületen, munkahelyen kere- si-e a boldogulást? A mezőtúri Pályi Szilvia messze kerül az otthonától. — Ügy döntöttem, hogy Pestre, a távbeszélő központ­ba kérem magam. — Ez afféle ifjúkori ka­landvágynak tekinthető? — Valószínű ilyesmi is közrejátszik a választásban, no meg a szakmai kíváncsi­ság. Megpróbálom megtanul­ni a mesterség legmodernebb elemeit, és arra ott bőven lesz lehetőség. — A lakás? — A cégnek munkásszál­lója is van. ott kapok helyet, afféle se ingyen, se pénzért. Osztálytársa a szintén me­zőtúri Patkós Ilona szülő­városában marad, a helyi hivatalban. Míg az abádsza- lóki Pokorádi Irén Szolnok­ra, az 1-es posta távbeszélő központjába kérte magát ke­zelőnek. Tudomása szerint 3 ezer 400 forinttal kezd. és jobb híján albérletben lakik majd. Hudra Katalin azon kevés kivételek közé tartozik, akiknek tel jesen más az élet­céljuk. — Jászberényi vagyok és régi dédelgetett vágyam a tanítónői hivatás: ezért az ottani főiskolára jelentkez­tem. — Akkor négv éve miért ebbe az iskolatípusba kér­ted a felvételed? — Mert jobb a sima gimi­nél, hiszen szakmát is ad az érettségi mellé. — És ha nem sikerül? — Akkor se keresek kala­pácsot, szöget meg kötelet. Ha lehet, elmegyek tanítani, ha ez az út nem járható, a postán helyezkedem el. Az abonyi Beviz Irén és a szajoli Lendvai Gyöngyi az osztály legjobb tanulói vol­tak. Fura módon mégsem a főiskolai, egyetemi felvétel­re készülnek Sőt Gyöngyi még az elhelyezkedésről sem döntött, noha Irén már határozott. — Dolgozni akarok, és Szolnokon, a kettes postára megyek, de csak augusztus elsejétől. — És addig? — Ez az utolsó szünidőm: éppen ezért strandra járok, meg szórakozni, szóval élem a tizennyolcévesek átlagéle­tét. Igaz. otthon azért rend­szeresen segítek. A karcagi Horváth Jutka szintén Lakóhelyén, míg a tápiószelei Harján Veronika az 1-es postán, Szolnokon kezdi majd az első igazi munkanapját. Az osztály egyszem fiúja a besenyszögi Csák Robi. — Én is a szolnoki 1-es postán kezdem a munkáséle­tet — mondja, akár tan­könyvből olvasná. — És a jegyeid, az ered­ményed ? Megvakarja a fejét, majd így szól: — Muszáj erről nyilatkoz­ni? A fejem rázom. ugyan már dehogy, érthető ez így is. minek ez a tolzott kí­váncsiság. Ennek a mini-közösségnek akad még egy érdekes tagja: Magyar Ilona, aki 174 cen­tijével 65 kilójával az osz­tály legjobb sportolója: „mellesleg” ezüstjelvényes gerelyhajító. — Magam se tudom, még hogyan alakul a sorsom, mi­vel sok függ attól, milyen szinten bírom folytatni a sportolást. — A legjobb eddigi ered­ményed ? — 35 méter 60 centi. Az biztos, az elkövetkezendő na­pokat otthon. Tiszapüspöki- ben a Tiszán töltöm. Üszni, strandra járok, meg a bará­taimmal átevezek a túlol­dalra. Ügy tűnik a „postás osz­tály” zöme, azaz huszonkét végzősből tizenhat, ha a szó régebbi, klasszikus értelmé­ben nem is lesz postás, de marad a szakmában: mivel lehetőséget, biztató jövőt lát benne. Ez mindenképpen örven­detes dolog, hiszen munká­ba állásuk — ha ehhez meg­szerzik a megfelelő szakmai gyakorlatot is — egyféle minőségi, úgy is mondhat­nák szakmai színvonal nö­vekedést eredményez. Hogy végül is hogyan alakul az életük, gyökeret eresztenek-e a postánál, arra ma még merő találgatás lenne igen­nel. nemmel, esetleg talán- nal válaszolni. Viszont ha az ötéves érettségi találkozó­jukra meghívót küldenek, arra a pontos felelet, esetleg a tanulságok elemzése végett szívesen elmegyünk mi is, 1992 nyarán ... D. Szabó Miklós Lemezfigyelő Mondd el Az elmúlt héten került a boltokba a népszerű Bikini együttes legújabb, sorrend­ben negyedik nagylemeze. Az immár Nagy Feró nélkül is kitűnően boldoguló cso­port kilenc, hangzásában meg­lehetősen egységes felvételt rögzített Mondd el címmel. A Bikini együttes mint a kommersz rockzene elszánt követe ezúttal sem múlta felül önmagát; ugyan­azt a zenei kon­cepciót követi, mint előző albu­mán. A lemez első ol­dala mentes a slá­gerektől. inkább igényesen hang­szerelt. tucatszá­mok követik egy­mást. Közülük a Megüssem, vagy ne üssem cí­mű betét egy régesrégi Nagy Feró-szöveget melegít fel. A korong második oldalán két nóta érdemel különösebb fi­gyelmet; az Adj helyet cí­mű szám méltán pályázhat a slágerlisták élére, fülbemá­szó dallamával minden bi­zonnyal a Bikini-rajongók egyik nyári kedvence lesz. Az albumot záró dalon érző­dik némi kiszámítottság, ugyanis a „nehéz a dolga a katonának” refrén hallatán alighanem minden angyal­bőrbe bújt ifjúnak megdo­bog majd a szíve, követke­zésképp a számot gyakran fogjuk hallani a Rádió kí­vánságműsorában — úgy bevonulás környékén .. A lemez anyaga egyébként profi zenészek munkáját tükrözi minden értelemben; kjváló a felvételek minősége is, de a maga műfajában az album mindössze csak egy igazi slágert tartalmaz. Is­mervén a rajongók igényét; nem a legjobb arány ... J. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents