Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-03 / 129. szám

1987. JÚNIUS 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt Le a kalappal a Televízió gyermekosztálya előtt; olyan gazdag programmal rukkol­tak ki a gyermeknap alkal­mából, amilyenre tévénk történetében eddig még nem volt példa. Égisz nap gyermeknap Felsorolni is lehetetlen e jegyzet keretében, mennyi minden fért bele a csaknem 12 órás, egésznapos műsor­ba. Mennyi finom fogás az ünnepi televíziós falatozás­ban! Amelyben a felnőttek is bőven találhattak maguk­nak való ízeket, ők is jól érezhették magukat a nap folyamán a készülékek előtt. Mert ha a legfiatalabbaknak készült is, a gyermekeknek ez a színes szórakoztató program, nem zárta ki élve­zőinek sorából a gyermekek szüleit, sőt nagyszüleit sem. Kifejezetten érezni lehetett azt a szerkesztői nemes szándékot, hogy erősítsék a programokkal azokat a kap­csolatokat — érzelmieket és értelmieket —, amelyek a különböző nemzedékeket kö­tik vagy épp nem kötik ösz- sze, csak kellene, hogy ösz- szekösse őket. Két város párharca ref­rénként fogta egybe ez.t a hatalmas programot, a Ka­posváré és a Szegedé; ők versengtek egymással, ami­ből végül is a dunántúli me­gyeszékhely került ki győz­tesen. övé lett az állatkert létesítésének lehetősége. Ugyanis a tét az volt, ki kapja meg az induláshoz szükséges tőkét és természe­tesen a benépesítéshez szük­séges állatokat. S amint ez­úttal Is jólesően tapasztal­hattuk; meTt igaz ügyről lé­vén szó, egyszeriben meg­nyíltak a pénztárcák is, fel­buzgóit a segítőkedv, közü- letek és magánemberek ajánlották fel forintjaikat és hozták el kis állataikat. Ilyen hangulatban valóban csak a megelégedettség su­gározhatott a két „műsor­gazda”, Rózsa György és Nagy Bandó András arcáról is, akik kellemesen kötötték egybe a különböző progra­mokat, azzal a nem titkolt örömmel, hogy közben ma­guk is szinte újra gyerekek­ké váltak. S azt hiszem, ve­lük együtt még sokan, má­sok, felnőttek is így érezhet­ték. Túl e televíziós vállalko­zás hatalmas méretein, sze­retném kiemelni tartalmá­nak egy-egy kivételes darab­ját Például a három tévé­játékot — Kávédaráló, Mese a motorunkról, Az első ran­devú —, amely a gyermek­napra készült, de egyik sem viselte magán az alkalmi kényszerűség bélyegét: üde, derűs játékot üdvözölhet­tünk bennünk. Es ismét reme­keltek Levente Péterék; mű­soruk, a Szerenád tanulsá­gos „mese” volt abból a ki­fogyhatatlan sorozatból amellyel Levente Péter és Gryllus Vilmos „oktatja” helyes magatartásra, jó er­kölcsre a gyerekeket,— tel­jes közösséget vállalván ve­lük a játékban. (Nem vélet- lens hogy Levente Péter is megkapta ezúttal a Gyer­mekekért kitüntetést). És hány tehetséges gyermeket, tehetséges együttest ismer­hettünk meg, a kecskemétie­ket, és másokat! Látva ezt az óriási gyermekkavalká- dot az embernek már-már az az érzése támadhatott, hogy ennyi gyerek talán nincs is az országban, eny- nyi okos, ügyes és tehetséges. Pedig van! Csak fel kell fe­deznünk őket, ahogy ezt a gyermeknapi program is tette — nem kis áldozatok árán. De megérte. I Sógunról Néhány mondatot az im­már félidejéhez érkezett Só­gunról, a hetente két este jelentkező amerikai tévé- filmsorozatról. Nem is any- nyira értékeiről, mint in­kább esetleges hatásáról. Ami természetesen nem sza­kítható el tartalmától, érté­keitől sem. Ez a sorozat — szerintem — az agresszivitás, az emberi kegyetlenség „megdicsőítése". Hiába öl­töztetik az alkotók a könyör­telenséget, a brutalitást az igen szigorú japán élet ha­gyományainak világába, et­től még a mai ember szá­mára a kegyetlenség kegyet­lenség marad. Mert az em­ber aligha lelheti gyönyörű­ségét abban, hogy valakit például forró vízben egysze­rűen megfőznek, vagy nagy­úri kényre lenyisszantják a fejét, vagy épp másféle bru­tális mészárlás áldozatává válik. Nem arról van szó, hogy a valóságban ilyen nem létezhet. Létezett is, tu­dunk róla, még a szamuráj világban kegyetlenebb világ is, például a középkorban. Még azt se vitatom, hogy művészileg ábrázolni lehet az efféle emberi szörnyűsé­geket. Azt kétlem csupán, hogy ez az amerikai ízű fel­dolgozás jó szolgálatot tehet, főképp azok körében, akik nincsenek felvértezve az ef­féle élmények ellen, a gyer­mekeknek. Mert ez a Tar- zan-jellegű sorozat aligha­nem „gyermekolvasmány” a képernyőn, esti mese után nézhetik a kicsik is. Persze vethetné ellen valaki — ol­vasnak a gyerekek ennél szörnyűbb dolgokról is, még a nekik szánt könyvekből is. Igen, csakhogy más látni a brutalitást egy mindenáron izgalmakat keltő filmben, mint pusztán olvasni róla egy könyv lapjain, ki-ki sa­ját képernyőjére vetítvén a képzelet szülte képeket. Hát egyelőre ennyit a Sógunról, részletesebben majd ha vé­get ért. Gondolkodú A kémia távlatai belátha- tatlanok ezzel nyugtázhat­tuk a tanulságait annak a 45 percnek, amelyet a tudo­mányágnak szentelt szombat este a Gondolkodó, a televí­zió tudományos hetilapja. Hogy is ne, hisz a vegyüle- tek száma, amelyeket a ké­mia termelt, meghaladja im­máron a 8 milliót, s ami nem lényegtelen: 90 száza­léka az utóbbi két évtized­ben született. Hihetetlenül gyorsan fejlődő tudomány, de ahogy ez a beszélgetés­ből kiderült, a közvélemény mégis sajnálatosan keveset tud róla. Pedig természetes anyagokat alakit át, s pótol újakkal — az újabb és újabb társadalmi igényeknek meg­felelően. Hallhattunk itt pél­dául a szerkezeti kémiáról, amelyek gépkocsi- és repülő­gépmotor alkatrészként ki­válóan állják meg a helyü­ket. (A japánok nem vélet­lenül már alkalmazzák is őket). De okosan érvelt a he­tilap a kémia „mindenható­sága” mellett a korrodálást, a rozsdásodást megakadályo­zó szer bemutatásával is, ké­pekben ismertetvén meg bennünket a víz kövesedését meggátló Corin hatásával. De teret kapott az érvek so­rában a szolnoki Vegyimű­vek példája is, ahol a mosó­porok szüntelen korszerűsí­tésével érnek el újabb és újabb eredményeket, ami egyben azt is jelenti, hogy termékeik egyre kevesebb veszélyt jelentenek a kör­nyezetre. A kémiát — hall­hattuk — tévesen tartják ma sokan a leghatalmasabb kör- nyezetkárositónak. Végül olyan magyar újdonságokkal is találkozhattunk a képer­nyőn, amelyek e tudomány külön dicséretére is válnak. Mint például a herpesz elle­ni gyógyszer, ’amely egyéb­ként hat éve vár a beveze­tésre. És bepillanthattunk egy különös expedíció mun­kájába is, a Bajkál-tavon végzett neotrino-kutatásba, és más tudományos érde­kességekbe. Valóban elgon­dolkodtató ismeretekkel szolgál a Gondolkodó, amely alighanem több figyelmet érdemelne tőlünk nézőktől is, hisz a tudományok nép­szerűsítő hetilapja, és milli­ókhoz kíván szólani. Valkó Mihály n Phoenix kórus nyári programja A kisújszállási Phoenix kórus gazdag nyári program- sorozat elé néz. E héten pén­teken a karcagi városi pe­dagógusnapi ünnepségen lép­nek fel, majd ezt követően 20—21-én Szolnokon, a szö­vetkezeti kórusok országos versenyén indulnak. A nyá­ri fellépéssorozatot a kórus olaszországi turnéval zárja, ahol két együttes meghívá­sának tesz eleget; többek kö­zött fellép Milánó és Mode­na közönsége előtt. E hónap 7-én, 16 órai kezdettel vi­szont vendégszereplésen fo­gadja az NSZK-beli Goslar város „Goldene Aue” kóru­sát. Magyar diákok a coloradói vadonban Hat magyar diákfiatal kez­dett három hetes közös tá­borozást amerikai és szovjet fiatalokkal hétfőn a colora­dói ősvadonban. A táborozást az Outward Bond nevű szer­vezet kezdeményezte: a szervezet hosszú évek óta foglalkozik azzal, hogy az amerikai fiatalokat hozzá­szoktassa a természethez, megismertesse őket a hegy­vidékek, erdőségek szépsé­geivel és a túrázás nélkülöz­hetetlen ismereteivel. A szer­vezet az elmúlt években már kapcsolatot alakított ki szov­jet ifjúsági szervezetekkel és tagjai — szovjet fiatalokkal együtt — több hegyi túrát tettek a Szovjetunióban. Ez­úttal első ízben szovjet fia­talok érkeztek amerikai tú­rára, s velük együtt hat fő­nyi magyar csapat is részt vesz a táborozáson. y Megy-e a könyvek által a világ? író-olvasó találkozók mogyoszerto — Könyvhét! tükör A kisújszállási kiállítást nézegetve. Megyénk minden nagyobb településén ünnepelték és ünnepük a könyvhetet. Az elmúlt héten szovjet művé­szeti albumokból és mese- illusztrációkbór nyílt kiállí­tás a kisújszállási kisgalé- riában, ezt követően a József Attila Művelődési Házban a Gyűlölök és szeretek című zenés irodalmi estre várták az érdeklődőket. A műsorban közreműködtek Beregszászi Olga és Újlaki Károly, va­lamint a budapesti Arany János Színház színművészei. Szolnokon szép számú kö­zönség gyűlt össze a könyv­hét városi megnyitójára, me­lyet a Verseghy könyvtár ol­vasótermében rendeztek meg. Itt Szurmay Ernő nyugal­mazott könyvtárigazgató beszélt a könyvhetek törté­netéről, a könyvek szerepé­ről, illetve arról, hogy ma­napság a hatvanas évekhez képest valamivel kisebb a kereslet a nívós munkák iránt. S mintha az olvasók is inkább együtt lélegeztek vol­na akkoriban a szavak mí­ves mestereivel — amikor kétségtelenül virágk.orát élte nálunk a költészet. A meg­nyitót követően Tardy Ba­lázs, a Szigligeti Színház művésze mutatott be egy vá­logatást Karinthy Frigyes rövid, humoros írásaiból Ta­lálkozás egy fiatalemberrel címmel. Hétfőn este a szolnoki saj­tóklub adott otthont író­olvasó találkozónak, mely­nek Kiss Anna költő és ör- dögh Szilveszter író, mind­ketten József Attila-díjasok, voltak a vendégei. Az ol­dott légkörű beszélgetésen sokmindenről szó esett. A két ellentétes beállítottságú és temperamentumú alkotó, és természetesen a közönség hamar megtalálta a közös hangot és témákat, melyeket a következő vázlatpontokba sűríthetnénk: az író szerepe, feladata, lehetőségei mai vi­lágunkban, az író és az ol­vasó viszonya, a könyvkiadás helyzete, az ízlés, etika és esztétikum mai sajátosságai, a magyarság és európaiság kérdéséi. Tegnap este Manana Sza­lad ze grúz műfordítónő volt a Verseghy könyvtár és az olvasók vendége, aki a Szov­jet Irodalom című lap mun­katársaként hazájában is ré­gi tolmácsolója a magyar irodalom nagyjai műveinek, köztük Örkény István írásai­nak. Végezetül még egy ren­dezvény. Holnap este öt óra­kor ugyancsak a könyvhét jegyében a Körmendi Lajos költő és író vezette karcagi műfordító kör mutatkozik be a Verseghy könyvtárban. Hófehér nyírfák éke című előadásuk a szovjet népek irodalmába enged bepillan­tást. — J. Gy. — Tardy Balázs ezúttal Kiss Anna versét szavalja. A képen bal oldalt Ördögh Szilveszter, mellette Kiss Anna. (Fotó: H. L.) Nemrég két ZX SPECTRUM számítógé­pet sikerűit szerezni társadalmi össze­fogással. Így délutánonként szakköri foglalkozás keretében mintegy 20 tanu­ló ismerkedhet a számítástechnika alapjaival. Indul a mesevonat. Különböző játékos foglalkozások segítik a tanulást. A Rákócziújfalui Általános Iskpla az utóbbi időben egyre több társadalmi munkával próbálja megteremteni, illetve javítani a feltételeket ahhoz, hogy az ott tanulók jól, korszerű eszközök segítségével és az életkoruknak megfelelő játékossággal sajátíthassák el a tananyagot. Az elsőtől a nyolcadik osztályosokig mindenki talál szá­mára érdekes újdonságokat az iskolában. Képeink ezek­ből a törekvésekből villantanak fel néhányat. (Tarpai Zoltán felvételei). Környezetismeret órákra gyakran élő állatok is bekerülnek az osztályba, a jobb megértés, szemléltetés céljából. Terve­zik, bogy az iskola mini állatkertet alakít majd ki a közel­jövőben. Ennek alapjai már megvannak. Testnevelés órán az ötödikesek

Next

/
Thumbnails
Contents