Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-01 / 127. szám
1987. JGNIUS 1. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 3 Gerberacsodák Hollandiából, tányérnagyságú amaryllis Szegedről Teltház volt a gimnázium előtti téren, a két napot rendezvény megnyitásakor Virágparádé, kertészbál Konszernmártonban Nagy sikere volt a kistermelők országos bemutatójának Első dijat nyert primőr zöldségeivel a cserkeszeitől Olasz Imre Kiállítókhoz, rendezőkhöz, érdeklődőnkhöz kegyes volt szombaton az időjárás: a kistermelők első alkalommal megrendezett országos kertészeti bemutatójának ünnepélyes megnyitója idején még elkerülték Kunszentmártoni az esőfelhők. El is jött a város apraja-nagyja, és sokan szerte az országból a József Attila Gimnázium elé. ahol a jelenlévőket Lázi Béla, a városi tanács elnötartott virágkötészeti verseny legjobbjainak, a legszebb termékek kiállítóinak az elismeréseket. Az eredményhirdetést követően nehéz volt eldönteniük a látogatóknak, hol, a gimnázium melyik termében kezdjék a bemutató megtekintését. Az egyik helyiségben a szövetkezeti vendéglátók által szakszerűen meg terí tett ünnepi asztalokat a virágkötébékéscsabai konzervgyárban készített savanyúságok, ivó- levek bemutatója. Kétségtelen, hogy a gimnázium tornatermében időztek legtöbbet a látogatók: legszebb rózsáikat, gerberáikat. kardvirágaikat, liliomféléiket és ki tudja hány virágcsodáikat szemet-lelket gyönyörködtető kiállításon mutatták be a kertészek. A káprázatos színkavalkádból is kiemelkedett a két hollandiai kiállító Voos Ernst és Johann Kristóf gerbera és frézia bemutatója, valamint a szegedi kertész. Czene Imre tányérnagyságú amaryllisei. Bár később inkább a kertekben, a földben maradt zöldségféléiknek, virágoknak kedvezett a borongós, esős időjárás, mégis sokan mulattak jól a Cserkeszétől Termál étteremben szombaton este megrendezett kertészbálon. Még tegnap is több százan tekintették meg a bemutatót, szerencsére a szentesi tűzoltózenekar térzenéjét sem mosta el a zápor. T. F. Negyvenhat év a malomban A Jó molnár hírét messze elvitték I Ha azt mondom, hogy dinasztia, akkor legtöbb embernek az uralkodói családok jutnak elsőként eszébe, és esetleg csak utána az olyan famíliák, ahol az apák mestersége öröklődik több generáción át. Mint ahogy minden nagy tradíciókkal rendelkező szakmában, úgy természetesen a molnárok között is kialakultak ilyen családok. Idősebb Kása Pál, volt fómolnár, két éve már a nyugdíjasok csendes életét éli. A tanulóidővel együtt, összesen 46 esztendőt töltött a szakmában. „Édesapám, akit szintén Kása Pálnak hívtak, Karcag öt malma egyikének a rész- tulajdonosa volt. Az idősebbek még biztosan emlékeznek rá, hogy ahol most a Híradástechnika Vállalat telephelye van ott működött a Kása testvérek malma. Ez egy 250 tonnás napi teljesítményű kisüzem volt, ott nőttem fel. Megszerettem a molmárkodást, és így oda álltam be 1939-ben tanulónak. Senki se higyje azonban, hogy a tulajdonos fiaként, mint valami kivételezett helyzetben lévő családtag tengtem-lengtem ott. Ki kellett tanulnom a szakmát, tehát ugyanolyan keményen meg kellett dolgoznom, mint ahogy minden más odakerülő tanulónak. A főmolnár értette a mesterség minden fogását, és meg is követelte szigorúan mindenkitől a jó munkát. Tizenhét éves koromban, 1942-ben szabadultam...” Amikor a régi időkről kérdezem, elmosolyodik minduntalan. Kicsit talán nosztalgikusan, de sokkal inkább azért, mert az ilyen összevetések, a jelen és a múlt távolisága miatt, már nem jelenthetnek igazi támpontot. és valóban megmosolyogtatók. „Természetes, hogy egészen más volt akkor a molnár dolga és munkája, mint most. Ma már alig kell fizikai munkát végezni, de akkor az őrlés irányítása mellett bizony a zsákolásból is ki kellett venni a részét. Karcagon a háború előtt, sőt még utána is egy darabig öt malom dolgozott. Nagy volt közöttük a versengés, mert csak úgy tudtak talpon maradni, ha jöttek hozzájuk az őrletük. Azokat pedig csak jó munkával, kiváló minőségű liszttel lehetett megfogni. Nagy volt ezért a tekintélye egy-egy jó molnárnak. Megbecsülték, elvitték a hírét messzire. Ugyanakkor jól is keresett. Az ilyen kisebb malmok a lakosság részére úgynevezett vámőrléssel is foglalkoztak, és bizony már akkor is létezett a kenőpénz, csak más formában. A jó minőségű lisztért cserében az emberek ellátták a molnárt tojással, túróval... Ez volt a borravaló. Persze, munka is akadt ám bőven; hétfőtől szombatig napi 12 óra, vasárnap pedig a karbantartás. Azt is nekünk kellett elvégezni”. A Kása testvérek őrlőmalmát 1949 decemberében vették állami tulajdonba. Nem sokkal később az öt közül a három kis malmot meg is szüntették, azok feladatait, a két nagy vette át: az egykori Hungária RT — a mai őrlőmalom — és a volt Tisza- vidék RT — a mai rizshántoló. Kása Pál életében akkor néhány éves „vándoridőszak” következett; Tiszacse- ge Jászdózsa, Tiszaföldvár és Kisújszállás, ennek a korszaknak az állomásai. 1954- ben került haza újra, a karcagi hántolóba, és ott dolgozott egészen a nyugdíjazásáig. Csaknem két évtizeden át főmolnárként, és hogy valóban értette a mesterségét, azt elismerések sora jelzi. A két fia is a szakmában maradt. A nagyobbik — ifjabb Kása Pál — a karcagi malomban dolgozik, a kisebb pedig Szegeden végezte az Élelmiszeri pai Főiskola malom és keverő szakát. „Eleinte bizony nem örültem neki, hogy a gyerekek ezt választották, a magam életéből tudtam ugyanis, hogy mi mindennel járt együtt ez a szakma. Mégis itt kötöttek ki mindketten. A nagyobb fiam Pesten volt szakmunkástanuló, a kisebb viszont előbb malomipari szakközépiskolát végzett, és onnan került a főiskolára. Ma már persze másként gondolom. Mert megváltozott a szakma lényege. A molnár irányit és felügyel; a szemével, az eszével és a fülével dolgozik. Most másként ítélik meg a munkájukat is; az üzemen belül értékelnek, régen az őrletők mondtak véleményt a minőségről, a molnár munkájáról”. Nyugdíjazás ide vagy oda, a szakmától, a munkahelytől csaknem öt évtized után elszakadni nehéz. Nem is sikerült igazán. A nyugdíj mellett dolgozott még a malomban, de van egy másik kapocs is. Szakoktatóként segíti az utánpótlás képzését. Nemcsak a helybéli felnőttoktatást, hanem jönnek diákok távolabbról is. A székesfehérvári szakmunkásképző tanulói ugyanis időről-időre Karcagon ismerkednek — idősebb Kása Pál irányítása mellett-----a r izshántolás gyakorlatával. A főmolnárnak nem kellett tehát teljesen elköszönnie a malomtól. „Egy mesterem mondta egyszer, hogy a molnár ha megizzad, az azt jelenti, hogy haj van a malomban. Olyankor könyökig csirizes a keze, mert a veriték és a liszt összekeveredik rajta. Ha viszont kint áll a malom előtt, és cigarettázik, akkor minden rendjén megv odabent. Hát, ilyen ez a mi mesterségünk...” L. M. L. Fotó: Tarpai Z. A győztes ünnepi asztali dekoráció a szentesi szakközépiskolás Kruzslirx Ferenc munkája. ke köszöntötte. Megnyitó beszédet Bugán Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese mondott; többek között beszélt a kistermelőknek az önellátásban, a belföldi és az export árualapok bővítésében betöltött szerepéről. — A Virág és Zöldségkertészek Egyesületének cser- keszőlői csoportja jól választotta meg, hagyományteremtő szándékkal, a városi tanáccsal közösen rendezett bemutató helyszínét — mondotta Bugán Mihály. A Körös-parti város környékén és a Tiszazugban ugyanis nagy hagyománya van a zöldség- és a virágtermesztésnek a kis- és a nagyüzemekben, A városban és a vonzáskörzetében élő harmincnégyezer család fontos jövedelemszerzési lehetősége a téeszek és a körzeti áfész integrálásával végzett háztáji és kisegítő gazdálkodás. Ebből a szektorból kerül ki a mező- gazdasági termékek egyhar- mad része, tehát a kistermelőknek a gazdaságban betöltött szerelte vitathatatlan. A megyei tanács elnökhelyettese végül, elismeréssel szólt a virág- és zöldségkertészek egyesületének cserkeszölői csoportja által végzett lelkes és precíz szervezőmunkáról, amely lehetővé tette a kétnapos, színvonalas rendezvény megtartását Kunszent- mártonban. Az ünnepi megnyitón került sor a bemutató szakmai értékelésére, a díjak kiosztására is. Bugán Mihály és a kertészek keceli egyesületének elnöke. Téglás András adta át még pénteken megszeti versenyen készített dekorációk tették még szebbé. Ezek közül a kategór-iagyőz- tesnek járó oklevelet Kruzs- licz Ferencnek, a Szentesi Mezőgazdasági Szakközépiskola harmadéves tanulójának munkája érdemelte ki. Az ügyes fiatalember lett a győztes a másik kategóriában is, a száraz virágból készített falidíszével. A menyasszonyi csokrok közül pedig Sebestyén Mihályné munkáját tartotta legszebbnek a zsűri. Vásárcsarnokban, piacon bizony ritkán látni olyan szép paradicsomot, zöldpaprikát. mint amilyenekkel a cserkeszőlői kertész. Olasz Imre fődíjat nyert. Sikert hozott a virágbemutató is a házigazdáknak: a Gergely Sándor—Gergely József cserkeszőlői kertészpáros is első díjat kapott. Miből lesz a szép zöldségféle, a gyönyörű virág ? Természetesen ott voltak a bemutatón a legismertebb szaporítóanyag előállítók és forgalmazók is. köztük szegfűdugványokkal a szentesi Termál Tsz. kri- zantémdugványokkal az Óbuda Tsz, és a legújabb zöldség- és virágmagvakkal három hollandiai cég. a Sluis és Grot, a Royal Sluis és a Rijk Zwaan képviselte. Hogy mivel védjük meg növényeinket a kártevőktől, miben tartsuk, szállítsuk a zöldséget, a virágot, és mi minden készülhet uborkából paradicsomból? A válaszokat jól reprezentálta a növényvédőszer bemutató, a Tiszaföldvári Lenin Tsz dobozüzemének kiállítása, a Lőgyakorlaton a munkásőrök A Munkásőrség Szolnok Megyei Parancsnokságának törzse és közvetlen szakalegységei Kunhegyesen tartották a napokban a kiképzési tervben előírt lögyakoria- tukat. A nagy pontosságot és felkészültséget igénylő éleslövészet mellett fegyvertisztításból, kézigránát dobásból és más harcászati feladatból is bizonyítottak a munkásőrök. A lövészet kiváló eredménye is jelzi, hogy a hétköznapokon a munkapadok mellett derekasan helytálló emberek a fegyvereket is jól kezelik. (Tarpai Zoltán felvételei.)
