Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-24 / 147. szám
1987. JÚNIUS 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt Isimét Hétvége a hét végén — immáron a nyolcadik. De csak nem az utolsó? Endrei Judit és Horváth János ugyanis úgy búcsúztatták, felidézvén az elmúlt adások legemlékezetesebb pillanatait vasárnap este, mintha véget érne ez a sikerrel bemutatkozó, valójában meg nem határozható műfaj, mely kétségtelen: bővítette a televíziózás tartalmi és formai lehetőségeit. Vagy csupán a házigazdák köszöntek el, mert átadják a stafétabotot másoknak? Számomra nem derült ki pontosan, mindenesetre ő értük is kár lenne, hisz úgy megszoktuk már egymást jól kiegészítő kettősüket. Egyébként sokminden nem új ebben a kétnapos keretbe fogott műsorfolyamatban, de ami igazán izgalmassá teszi, a különböző helyszínek éltetése, köztük, igen fontos, vidékiek is, az ő bekapcsolásuk is az élő folyamatba, szóval demokratizmusa. Már csak azért is érdemes tovább ,éltetni a Hétvégét. Külön is kiemelném a benne meghonosodott mini fórumot, mely mondhatni országos eszmecsere, ahogy ez most vasár-' nap délután is történt, amikor Bükkfürdőről, Hódmezővásárhelyről, Hajdúszoboszlóról kérdezhették a SZOT titkárát a stúdióban megjelent Nagy Sándort napjaink legvitatottabb belpolitikai, szociálpolitikai problémáiról. Bs ezúttal is nagyszerű volt Antal Imre, aki kétféle „keverékkel” — Éjszakai koktél, Hlangjegy- máx, — kedveskedett a nézőiknek. S nem volt érdektelen Szilágyi János műsora sem, aki egy kicsit Vitray mintájára beszélgetett el vendégeivel. A Hétvége életképes „műfaj” — elismerés mindazoknál, akik megteremtették, alapjait megvetették. Még mgyaxer a Sógunrót Véget ért viszont a Sógun, értékei tekintetében azonban sokkal okosabb most sem lettem, miután láthattam valamennyi részét. A film félidejekor ugyanis már szóltam tartalmi gyengéiről, kegyetlenségekben „tobzódó” cselekményéről. Legfeljebb tovább bővült az elégedetlenségem : a film ugyanis nem fukarkodott az édes érzelmekkel sem, feltűnt szentimentalizmusával, főképp ami a főhős és az egyébként gyönyörű japán hölgy szerelmi románcát illeti. Csak megerősíthetem újból: ennyi mérges kicsi és nagyurat, mint ebben a filmben, együtt még soha nem láttam. Ennyi mérges, zordon lelkületű japánt, akik villámló tekintettel csak parancsolnak, végrehajtanak. Eddig úgy hittem, és olvasmányaimból is úgy tudtam, a távoli szigetországbeliek udvarias, nyájas emberek, ha kedélyük nem is éppen európai, nyájasságukat finom szertartások mögé rejtik — szemérmesen. Persze meglehet a história következménye ez, hisz a filmbéli cselekmények az 1600-as évekből valók. Mégis, ennek ellenére is túlzásnak érzem ezt a fajta könyörtelen barbárságot, akár önmagukkal, akár másokkal szemben gyakorolják a filmszereplők. Meg aztán itt van a filmben a japán beszéd alkalmazása, mellyel ugyancsak nem tudok megbékélni. Nyilván azért beszélnek japánul a japánok, hogy hitelesebbnek tűnjék a környezet és a helyzet is, amibe a kormányos került, no meg csak sejtem, hogy az alkotók ezzel is igyekeztek különlegessé tenni alkotásukat. Ez olyannyira sikerült, hogy akinek kedve tartotta, akár nyelvleckének is felfoghatta a tizenegy estét. De ha mást nem, az igent még a laikus is, azaz mindenki megtanulhatta ezen az idegen nyelven. Hai — mondogatta a főszereplő, csak az volt kissé furcsa, hogy helyenként folyékonyan beszélt japánul, máshol meg teljesen rászorult a tolmácsra, csak fordításból értette meg a benszülöttek szavait. Bizony nehéz lett volna mindebben valamiféle logikát keresni. De eligazodni is a különböző erőviszonyokat képviselő hatalmasságok ellentétei között. Bár aki talán jobban figyelt, mint e sorok írója, az pontosabban meg tudta jegyezni ki, mikor, miért és hogyan dühöng, illetve torzsalkodik. Különben nagy gonddal és sok pénzzel készített film benyomását keltette a Sógun; eredeti helyszínek, drága kosztümök, és a film készítőitől sem lehet - elvitatni a mesterségbeli tudást.— látványos jelenetek, helyenként valóban sűrű feszültségű pilanatok. Elsőrendű a fotografálás is. fiEgyébként valószínűleg idegenbe szakadt hazánk fia rejtőzik az Andrew László név mögött). Bs a férfi főszereplő vonzó férfiassága — Richard Chamberlain — jólesően hathatott a nézőre. Mindezt nem vitatom. Csupán a tartalmában fellelhető érzelmi közhelyeket, amerikai szájízzel megfogalmazott közhelyeket, azok felszínességét fájlalom. Bs nem tudom felejteni azokat a szúrós tekinteteket! Nem lepne meg, ha riasztó álmaimban is előjönnének. Mindenesetre megnyugtató, hogy az elpusztult hajó helyett már ácsolták a filmben is az újat, a kormányos tehát nem marad munka nélkül! Sőt, haza is térhet majd talán hazájába — ha megéri. A Sógunt sokan előre olvasták könyvalakiban, ők nyilván könnyebben eligazodtak a filmbeli japán belpolitikai viszonyok között, mint jómagam. Talán nekem is azt kellene tennem, hogy kevesebb homály maradjon utána, mert megvallom, igazán még most sem tudom, pedig véget ért már a film, hogy pontosan mit takar a Sóguin szó igazi jelentése. Röviden Csütörtök este: Amphitryon Heinrich von Kleist drámájának tévéváltozata, Al- mási Tamás munkája képernyőn. Remek színészek — Sinkó László, Törőcsik Mari, Garas Dezső, Pécsi Ildikó — ennek ellenére közepes hatás. Túl sok benne az igyekezet, hogy a bonyolult tartalmat formailag tökéletesen visszaadja, így inkább ügyes mutatvány, semmint gondolati felfedezés. Érdekes önmagában ahogy a szerepcserékre épülő játékot trükkösen megoldja, de csaknem értéktelenné vált a mű filozófiája. New York-i járat — norvég bűnügyi filmsorozat, amely pénteken fejeződött be. S végre megtudhattuk, hogy ki is a gyilkos a repülőgép fedélzetén, a gyanúsnak tűnő alakok közül ki követi el a bűntetteket s kerül végül lakat alá, hála az „előrelátó” nyomozónak, aki vaktölténnyel töltötte meg pisztolyát, s így az hiába sült el többször is a gyilkos kezében — aki, hogy el ne felejtsem, maga a „légi főúr”. Végül is megbízható színvonalú krimit kaptunk a norvég filmesektől. Valkó Mihály Szolnokiak Zánkán Országos úttüríízenekari fesztivál A szolnoki Kodály Zoltán Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola Olajbányász úttörő fúvószenekara a napokban tért haza Puskás Dezső és Kelemen József karnagyok vezetésével a Zánkán megrendezett Országos Üttö- rőzenekari Fesztiválról. Az öt évvel ezelőtt alakult zenekart immár másodszor érte az a megtiszteltetés, hogy a szakmai bizottság — amelynek elnöke Balázs Árpád érdemes művész. Erkel- díjas zeneszerző — meghívása alapján ezen az ország legjobb úttörő fúvósait és vonósait felvonultató, két évente megrendezett fesztiválon részt vehet. Az egyhetes ott tartózkodás alatt sok közösségi élményben volt részük a gyermekeknek; többek között találkozhattak karnagyokkal és zeneszerzőkkel is. Az ország többi együttesének meghallgatása az ifjú muzsikusok és a karmesterek továbbképzését is szolgálta. A szakmai értékelésen kiemelték. hogy az úttörőzenekarok igényesen muzsikáltak, s ez egyben a zeneoktatás színvonalának emelkedését mutatja. Az iskola zenekara a zán- kai szereplés után sem tér „pihenőre”; a közeljövőben Nagyvisnyóra utaznak .ahol a nyári szaktáborban tovább fejlesztik szakmai felkészültségüket. A zenei fejlődést elősegítő tábort a zenekar patronálója, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szervezi. fl Berettvé-nai'l^iHNTiii Váncsa Ildikó festőművésznek a szolnoki kiállítása után a közelmúltban a mezőtúri főiskolán volt ka- imaratárfata. — A főiskolán kiállított képeimet a tavalyi, nyári mezőtúri’ művésztelepen készítettem. Egytől egyik nonfiguratívak, a színek, a vonalak a íényfoltok megjelenítésével akartam visszaadni a természet pompáját. Talán mindez más, mint amit tőlem megszoktak... — Formákban és tartalomban feltétlenül, s örülünk, hogy festői énjének új vonásait mutatta be, — egyébként megszokásról szó sincs: a képei nem engedik. A legújabb munkái alapján — többek megállapítása ez — úgy tűnik gondolatiságában, megfogalmazásában tovább mélyült, súlyosbodott festészete... — Örülök, ha ez a véleményük, hiszen a legfőbb törekvésem, hogy az emberi lélek rezdüléseiből, az egyén szándékait meghatározó belső mozgatóVáncsa Ildikó: Sokat várok a nyári művészteleptől Szerelem erőből visszaadjak valamicskét. — A nyelvkönyvek, szótárak garmadáiból következ- tetek, hogy olaszul tanul. Azurországba készül. — Nem, most nem.. Rámában kiállították az egyik képemet, meghívtak ott voltam, de a nyelvtanulást nem hagytam abba. A nyáron nem megyek semerre, illetve hát augusztusban az alkotótáborba. Ügy hírlik kellemes, érdekes emberek jönnek az idén is Mezőtúrra, — ki sem kell mozdulnom, ők hozzák ide a nagyviláeot. — Nem cssupán illendőségből kérdezem: hogy érzi magát a Berettyó-ipantján? — Nézze, azt leszámítva, hogy Pesten jártam iskolába, én mindig vidéken éltem, kertes családi házban. Ez az én igaza világom. Festészetem kiteljesedéséhez — ahogy említettem — az emberek megismerése nagyon fontos, s erre itt is minden alkalmam megvan. S bizonyára ezért is, azt hiszem jól érzem magam Mezőtúron... T. L. Nyár a műtermekben Szenvedélye a könyvtár „Ma is égető problémákon gondolkndonT Az emberek nagy része általában nevezetes dátumokhoz köti élete kisebb-na- gyűhb elhatározásait; január 1-től lemondok a dohányzásról, többet fogok mozogni, az új év kezdetétől mindent másképp csinálok — szoktuk hallani a több-kevesebb eredménnyel járó fogadkozásokat. Dévainé Nagy Karolát, a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár dolgozóját egy merőben más dátum inspirálta fogadalmára. — Hétágra sütött a nap 1944. október 15-én, mintha csak egy utolsót szeretne ragyogni, amikor tudomást szereztem Szálasi hatalomátvételéről. Saját bőrömön tapasztalván addig is a Nyi- laslkeresztes Párt rendkívül szélsőséges és agresszív politikáját; tisztában voltam vele, hogy a legsötétebb időszak köszönitlött Magyarod-I szágra. Akkor azt mondtam magamban, ha én ezt túlélem, mindenképp könyvtáros leszek. .Már korábban is szerettem volna az lenni, de nem állt módomban kitanulni. Hogy miért nem? A Bécs- ben született Nagy Karola Budapesten apa nélküL két testvérével nőtt fel, a gimnáziumnak is — anyagi okok miatt — csak két osztályát végezhette el, annak ellenére, hogy jól tanult. Az idegen nyelvekkel kivált hamar megbarátkozott, hiszen második anyanyelvén, a németen kívül latinnal és franciával is foglalkozott, ez utóbbit a fővárosban működő francia Sioni apácarendnél imigyen tanulhatta. A gimnáziumi tanulmányok kényszerű megszakítása után gép- és gyorsírásra jelentkezett, majd 1927-től négy munkahely következett. — Mindenütt felmondtak nekem, vagy a világgazdasági válság vagy pedig baloldali érzelmeim miatt, amelyek, természetesen ösztönösek voltak, hiszen \ akkor még azt sem tudtam, mi fán terem a marxizmus. Egyszerűen bántotta az igazságérzetem, ha egy gyárban leszorították a dolgozók bérét. Az Ónomban például egyszer fizetésemelést kértem a főnöktől, de úgy repültem a szobájából, mint a pinty. Másik alkalommal felvetettem, mi lenne, bj. a gyárban létrejönne egy mai értelemben vett óvoda. Erre azt mondta a főnök: „Kisasz- szony ilyen kommunista eszmékkel nem lehet létezni”. Erről a munkahelyről 1944- ben a zsidótörvény miatt tettek ki, majd takarítónő lettem, később pedig kisegítő ápolónő egy szülkségkónház- ban. Közben a férjemet a Dunába lőtték a nyilasok, lakásunkat lebombázták. Én a csodával határos módon menekültem meg többször is a halál torkábóL Amikor a legnagyobb szörnyűségeket is túléltem. Gyöngyösre vetett a sors, ahol az egyik barátnőm segített újrakezdeni az életet. A könyvtár létrehozásának gondolata is itt merült fel. Négy évvel a nevezetes fogadalom után Nagy, Karola a gyöngyösi gimnázium tanárával, dr. Bán Imrével engedélyt kért a tanácstól könyvtár alapítására. (Tudvalévő, hogy a közkönyvtári hálózat szervezésére csak 1952-ben született törvény). A kiplakátolt hirdetmény nyomán sok-sok könyv érkezett a leendő könyvtárba, ebből mintegy 400 bizonyult használhatónak. A tanácstól kapott fűtetlen teremben 1949 január 1-től kezdődött meg a munka — egyelőre csak helybenolvasással. — Társadalmi munkában végeztem itt a dolgom, nagyon szerettem azt a tulajdonképpeni minikönyvtárat. Egyik alkalommal valaki sakk-könyvet kért tőlem. Mondtam, azzal nem szolgálhatok. Az olvasó addig böngészett, míg diadalmasan rá nem bökött az egyik könyvre, mondván; „ugye, hogy van”. A kötet Lenin, Egy lépés előre, két lépés hátra című műve volt... Nagy Karola életében Gyöngyös után Szolnok következett 1951-ben, miután második férjét ide helyezték a Magyar Nemzeti Bank városi fiókja igazgatójának. Az akkori városi könyvtárban társadalmi munkában dolgozott, majd 1952. december 1-én státuszba vették. Szak- tanfolyamok hosszú sora után nem mindennapi tapasztalatok birtokában Dévainé Nagy Karola 1966-ban vonult nyugdíj ba— A munkát nem hagytam abba: a könyvtár akkori és mostani vezetősége humánusan úgy döntött, hogy továbbra is alkalmaz. Ennék módfelett örültem, hiszen nekem lételemem az emberek segítése. Bár makk- egészséges vagyok, de miután szenvedélyeimnek — a sportnak és az utazásnak — búcsút kellett mondanom, maradt az egyetlen,, mindenek fölött álló: a könyvtár szolgálata. Féltő gonddal figyelem ma is a könyvtár gyarapodását fejlődését, éjszakánként gyakran fölébredek. s égető problémákon gondolkodom. Visszatekintve az elmúlt nyolc évtizedre, csak azt tudom mondani: ha még egyszer p világra jönnék. akkor is könyvtáros lennék, de remélem, akikor már egy új könyvtárban... Jurkovics János Továbbképző alkotótelep Jászberéoyben Az idén nyáron már másodszor nyitják meg a pedagógusok és amatőr képzőművészek továbbképző alke- tótelepét, amelynek egyértelmű célja, hogy a résztvevők avatott művészektől! tanulják meg a képzőművészet különböző ágainak újdonságait és hogy elmélyítsék meglévő tudásukat. A szervezők — a MMIK, a Jászberényi Tanítóképző Főiskola és a Déryné Művelődési Központ, valamint a Rajztanárok Országos Egyesülete megyei szervezete — nem titkolt szándéka az is. hogy az alkotótelep „lakói” megismerjék a megye más részeiből étkezett társaik gondjait, lehetőségeit és műveit. Az alkotótelepnek ez alkalommal is a Tanítóképző Főiskola ad otthont július 25- től augusztus 5-ig. Az intézmény ideális alkotási feltételekkel várja a jelentkeződet A különböző ágazatokban más-más művész irányítása, segítsége mellett dolgozhatnak a pedagógusok és az amatőrök. A festészetben tevékenykedők Palkó Tibortól tanulhatják meg az új technikákat. A grafikusok csoportját Kiss Tibor grafikus művész vezeti. A rendezők a fa- és linómetszetek, a rézkarcok, a szita és fotó- technikák alkalmazásához alapanyagot és felszerelést adnak. A szobrászkodók tanára Máté György szobrászművész lesz. Ifjú Nagy Ferenc iparművész a tűzzománc iránt érdeklődők csoportját várja, ő. sajátos képzőművészeti technika elsajátításához alapanyagok és eszközök állnak rendelkezésre. Az alkotótelep életrehívói az idén is gondoskodnak esti elfoglaltságról, és irodalmi, képzőművészeti tárgyú előadásokat tartanak. A jelentkezéseket július 10-ig kell elküldeni a Jászberényi Déryné Művelődési Központhoz a Lehel vezér tér I. szám alá.
