Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-20 / 144. szám
1987. JÚNIUS 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A vízügyes munkák közé tartozik a partvé delemben használatos rőzsekötegek előkészítése. Az ősszel levágott kőtegekbe tűzött rozsét nyárra kazlakba rakják. Felvételünk a Kötivizig tiszaroffi kirendeltségének brigád járói készült. (Fotó; T. K. L.) Tiszaroffi új városlakók A tiszaroffi gát toronymagasságú nyárfasorának ilyentájt be nem áll a szája. Őkelméék örökösen susto- rognak, hangoskodnak; felborzolják, egymáshoz hajlítják koronáikat, hogy a következő pillanatban üstökűket hátravetve csodálkozzanak; nahát, ki látott-hallott már ilyet!? Tényleg, ki látott ennyi új arcot, valahonnan érkezett honfoglalót ebben a csodálatos környezetben fekvő Tisza menti faluban? körbevéve. A meleg vizet érdekes módon kapja: a csapra szerelt slagot karikába hajtva a ház tetejére rakta, ahol az átforrósodott cserepek ingyen forró vizet „állítanak elő”. Négy éve 45 ezerért vette ezt az akkor romlakást, és abból él, hogy mint vizsgázott szakember, karate tanfolyamokat tart a környékbeli művelődési házakban. Berendezést saját kezűleg Közéjük tartozik a szakállas Farkas István is, aki budai otthonából költözött ide, egy valamikori parasztházba. Hatvanezerért cserélt gazdát a régi létesítmény, és bizony, ha Pista bácsi, az egykori tulajdonos erre járna, ugyancsak elcsodálkozna, mivel az öreg falak kívülről olyannyira új köntöst kaptak, hogy talán a hajdani, százötven évvel ezelőtti építőjük sem ismerne rájuk. Odabenn pedig az ívelt tetejű ajtóbejáratok egy hajdani török háremnek a hangulatát idézik. Igaz, az egész még talán félig sincsen kész. — Májusban érkeztem Budáról, és jelenleg az udvaron lakom egy sátorban. Az elképzeléseim szerint az idén még kicserélem a cseréptetőt, és benn annyi helyet feltétlen kialakítok, ahová egy ágy. meg egy asztal elfér, öt évet adtam magamnak az álmaim megvalósítására, hiszen még a bútorokat is én készítem, illetve faragom. — Ez a foglalkozása? — Ugyan, dehogy. A vegyészeiben dolgoztam, és két éve lettem rokkantnyugdíjas. Ügy érzem, itt ezen a a lakáson megvalósíthatom minden régi vágyam, elképzelésem. Hogy azután hétvégi ház lesz-e, vagy állandó otthon, erről még nem döntöttünk. — A család? — Tizenöt és tizenegy évesek a gyerekeim. Korábban hétvégeken rengeteget utaztunk: el, ki, messze a kőrengetegből. Végül is meglett koromba itt leltem új „hazára”. Alig várom, hogy elkészüljön a ház, hogy azután pecázhassak, vagy kiülhessek a veranda elé, és afféle kedves nagyapaként a kertben mindent megengedjek az unokáknak. Hiszen régi tapasztalat: a nagyszülőnek joga dédelgetni, sőt elrontani az unokákat, a szülőknek meg megjavítani a lurkókat, — mondja nevetve. — De ha semmi mást nem kapok ettől a csendes falutól, csak mondjuk plusz tíz évet még az élettől, már nagyon megérte a vétel. Még akkor is, ha 200 ezer nem biztos, hogy elég lesz a teljes felújításra. Dr. Szalai Károlyné a falu túlsó végén talált otthonra. Ma már nyugdíjas: a férje reumatológus orvos volt, meghalt, és ő jó néhány évig egyedül élt újpalotai, tizedik emeleti lakásában, ahol csak a gyerekei meg az unokái nyitották rá az ajtót. Otthagyva a panelt, Roffon a Felszabadulás úton vásárolt egy kétszobás, fürdőszobás parasztházat. — Nagyon elfáradtam a hajszás, városi életben, ez a távozásom oka. Igaz, pár éve még azt sem tudtam, ilyen falu is létezik a világon, és tavalyelőtt az ismerőseim hoztak ide. Körülnéztem, itt maradtam: legalábbis márciustól novemberig. Húsért utazni keli — Hogyan telnek a napok? — Kertészkedem, fákat nevelek a 300 négyszögöles portán. Időnként, nagyritkán felutazom Újpalotára a nyugdíjamért. Az unalmat hírből sem ismerem, hiszen most is két unoka vesz körül. — Hogy tetszik a falu? — Kedvesebbek, közvetlenebbek az itteni emberek. Kifogásom talán csak a tőkehús ellátással kapcsolatban akad. Ezen aztán úgy segítek, hetente beugróm Kunhegyesre, ott jói bevásárolok, és berakom az egészet a hűtőszekrénybe. Ahány ember, annyi indíték az életforma, a lakóhely változtatásához. A szintén fővárosi Rádi László két esztendeje véletlenül Tisza- sülyön, majd Roff köhnyé- kén pecázott, és itt ragadt. Olyannyira, hogy feleségestül, két gyerekestül együtt végleg leköltözött. A lakását sajátos módon készítette, készíti: most építi a pincét, de épült szalonnasütő hely is az udvarban, meg rönkasztal, rönkszékkel Majdnem átellenben lakó szomszédja, Pál Béla Óbudáról érkezett. Az üres telekre azóta lakást húzott, amelyet bővíteni szeretne. Időközben családostul „itt rekedt”, mivel megvették a fodrász ipari szövetkezet romos épületét, és abban presz- szót, butikot alakítottak ki. Érdekes a berendezés is: kanapéra is ülhet a kedves vendég, sőt aki gurítani szeret és tud, nemcsak, a sör mellett, hanem a most épülő, hamarosan kész kuglipályán is bizonyíthatja abbéli jártasságát. Hogy az effajta „honfoglalás” jp-e, vagy nem a településnek, arról Mészáros Lászlót, a községi közös tanács vb-titkárát kérdeztem. — Mindenképpen hasznos, hiszen ezek a régi parasztházak kihalt gazdáik után csak romosodtak, csúfoskod- tak. Most új tulajdonosaik révén szépen, sorban, mutatós köntöst kapnak. Az ezer tiszarpffi épület közül már több mint nyolcvanat vettek meg, és alakítottak át pesti, budai, ceglédi, szolnoki új gazdáik. Itt Is ragadnak — Le is költöznék? — Egy részük igen, más részük idényjelleggel; márciustól novemberig, míg akadnak tipikus hétvégi vendégeink is. Éz a folyamat új feladatokat is ró ránk, mivel jobban fel kell készülnünk a fogadásukra, ellátásukra. Több utcát bejárva, gyönyörködtünk a helyrehozott épületekben. Volt olyan ház, amelyet a tulajdonosa telefonon vásárolt meg, jobban mondva tartatott le. Azóta díszcserjékkel, dísznövényekkel, nyírt pázsittal ellátott üdülővé változtatta az egykori romhalmazt. Mindez szép a helybelieknek, szép az idegeneknek, hiszen ezek a helyrehozott épületek még hangulatosabbá varázsolják ennek a kedves kis Tisza- parti községnek hol egyenes, hol girbe-gurba utcácskáit. D. Szabó Miklós Az első figyelmeztető jelek Hogy ne váljon ellenségünkké a víz Akárhol kezdek hozzá a vízitragédiák rejtélyének megfejtéséhez, nem vagyok képes kibogozni, miként szedhet évente annyi áldozatot az egyébként éltető elemünk, a víz. Az elmúlt esztendőben háromszáztizenki- ienc ember lelte halálát fo- lyómkban, tavainkban, bányagödreinkben, de még a komfortos strandokon is és ennél kétszer többen voltak közvetlen életveszélyben, akiken már csak a csoda, vagy az időben érkezett mentőcsónak segített. Olvasom az unalomig ismert tilalmakat: Tilos fürdeni hajóútban, kikötőben, bekötő helyeken és hajóállomások területén, egészségre ártalmas vizekben és határfolyókban sem szabad bemerészkedni, ugyanígy1 a városok belterületein lévő vizekbe — kivéve a kijelölt fürdőhelyeket. Aztán az ajánlások: félhévült testtel ne ugorjunk vízbe, ugyanígy tele gyomorral, gyógyszer hatása alatt és ha már felüdülésül a fürdést választjuk, legyen mellettünk egy úszni tudó társ. Aztán a járművek következnek: csak engedéllyel, csak úszni tud, kisgyermeket semmiképp... Egyetlen olyan pontj. sincs a víziregulának, amely meghaladná egy átlagember felfogó képességét. És mégis: az első kánikulai hétvégén tízen vesztették életüket értelmetlenül, mégpedig azért, mert a kéz- legyintéssel elintézett óvó rendszabályoknak valamelyik pontját megsértették. Gyanítom, hogy a kézlegyintés lehet az oka a szomorú statisztikának. A napokban motorcsónakba ültünk Szokola József rendőr századossal, a tiszai vízrendészeti kapitányság vezetőjével és miközben Benedek József főtörzsőrmester, hajóvezető a Volvo orrát Tdszapüspöki felé kormányozta, arrra kerestünk választ, miért nem tudjuk halálosan komolyan venni a vjzet? Talán mert elaltatja éberségünket az a tény, hogy a kánikulában a hűs hullámok frissítőén simogatnak bennünket, és hát e jótétemény után fel sem tételezzük, hogy ellenünk is for- du’hat a jótékony közeg? Esetleg a fegyelem hiánya „gyűrűzik be” ide is a közútról, a munkahelyről, a mindennapi életből? Akárhogy is van, megemészthetetlenül sok az értelmetlen áldozat. Magyarázatot — érthetőt és elfogadhatót — a szakemberek sem tudnak adni, némi támpontnak a statisztikákat hívják segítségül. Először is az év „fekete szezonja” a strandidény: tavaly a négy nyári hónap alatt két- százharminckilenc fürdőzőt vártak otthon hiába. A hat éven aluli apróságokat — tizennyolcán voltak a parányi áldozatok — aligha írhatjuk másüvé, mint a szülői, felügyelői gondatlanság számlájára. A napszakok közül a délután a legveszélyesebb a vízparton: a tragédiák 82 százaléka történt ekkor, a folyók közül a Duna a legveszélyesebb, hatvankilenc eigyászolttal, a Tiszába huszonötén, a Balatonba huszonnégyen lelték halálukat. Szerdán és csütörtökön viszonylag nagy egyetértésben élünk vizeinkkel, viszont a hétvégén több gyászos esetet vehettek számba, mint a hét másik öt napján együttvéve. Valaki azt mondhatná: hát persze, 'hiszen a hétvége az, amikor elzarándokolunk a felüdülést nyújtó strandokra,, horgászhelyekre, vízparton lévő hobbikra. Csakhogy a hétvége az, amikor szaporábban bontjuk a sörösüveget. gyakrabban pukkannak a borosüvegek dugói is, egyszóval szabadabban élünk és ez semmiképp nem törvényszerű ott, ahol a tét az emberi élet. A Tisza már az idén is hallatott magáról; jóllehet a strand idény még várat macára, mert hát ezt tapasztaltuk a motorcsónakból is, lévén, hogy Szolnok és Tisza- püspöki között egy békés, szolidan napsütéses délutánon, mindössze négy naturista kártyázó! láttunk a vízparton. így hát az öt haláleset a Balsától a déli országhatárig tartó 405 kilométeres Tisza szakaszon — nagyjából a kapitányság „felségvizén” — semmiképp nem indokolt. Szóba kerülnek a vízrendészet szabályai, melyeket egyáltalán nem nehéz fejben tartani, ám a tények tanulsága szerint ismételni nem lehet elégszer. Szokola József elmondja, hogy az ittas vezetést épp oly szigorral bírálják el a vízen, miként a közúton teszik. Ezek szerint a 250 köbcentiméter fölötti motorosjármű hatósági engedélye kifejezett absztinenciát követel. Szondázás, engedélybevonás lesz a vége itt az ittas vezetésnek, tie az alacsonyabb kategóriába tartozó motorosok, sőt az evezős kajakok, csónakok irányítói sem közlekedhetnek ittasan. Az ő büntetési tételük az ittas kerékpárvezetőkével, lovaskocsi-hajtó- kéval azonos. Tiszafüred és Abádszalók térségében a Tisza II., tározó tó immár tízezreket vonz a kánikulában. Aki járt már ott egy-egy gorombább fer- getegben, láthatta, hogy a méteres hullámok alapos próbára tehetik azokat, akik egy-egy vihar elől nem próbáltak meg időben partra éviekéin! A közelmúltban egy felborult horgászcsónak két utasa didergett másfél órát a vízben, amíg kimentették őket. Jó lett volna hallani a vízrendészet vezetőjétől, hogy a biztonság érdekében mentőhajó áll majd munkába a Velencei-tó fe- lü'etét többszörösen meghaladó abádi öbölben, — ezt sajnos sem ő, sem pedig az országos parancsnokság nem tudta megígérni. Egyelőre szerencse, hogy a biztonság tekintetében is jó a híre még a Tisza II., környékének. Reméljük, ez a megnyugtató kép nem lesz komorabb a strandidény végeztével sem. Égj gyorsjáratú mentőjárműre azonban mindenképpen szükség lenne. Ami pedig az előbb-utóbb csak beköszöntő fürdési idényt illeti? Miközben Szolnokra érve kikötöttünk a ViZrebdészet kapitánysága előtt mégegyszer elhangzott Szokola József részéről a kérés: vigyázzon valameny- nyi vizet járó, mert itt ritka a koccanásos baleset. Egy- egy kihágásért a szabálysértő sajnos gyakran az életével fizet! Palágyi Béla A Tiszán a gyorsjáratú Volvó motorcsónak vigyáz a rendre és a vizet járók biztonságára. (Fotó: Mészáros) Megyei aktívaértekezlet Társadalom, család, öregek Az MSZMP Szolnok Megyei Bizottsága tegnap délután Társadalom. család, öregek címmel aktívaértekezletet tartott a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Az aktívára a megyei és városi társadalmi, politikai szervezetek képviselőit, s nagyobb vállalatok, szövetkezetek. intézmények szociálpolitikai ügyekben járatos vezető munkatársait hívták meg. Az aktíván Jakatics Árpád. az MSZMP megyei biSzobrot állítanak Zalaegerszegen a költő és hadvezér Zrínyi Miklósnak. A meghirdetett pályázatra 25 szoborkompozíció terve érkezett be. Közülük Kiss Nagy András és Tóth Béla zottságának osztályvezetője tartott vitaindítót időszerű társadalompolitikai kérdésekről, külön kiemelve ezek közül a családdal, az időskorú lakossággal összefüggő teendőket, a család szerepét az időskorúak gondjainak megoldásában. Részletesen is elemezte a nyugdíjasok helyzetét. s azokat a társadalmi lehetőségeket, amelyek sorsuk. magányosságuk elviselésében segíthetnek. Az aktívaértekezlet a résztvevők felszólalásával, tapasztalatok összegzésével zárult. szobrászművészek pályamunkáját találta megvalósításra leginkább alkalmasnak a zsűri. A döntésre hivatott helyi illetékesek — vita után — az utóbbi művész által tervezett lovas szobrot választották ki. Környezetkímélő festékek Védjegy: a zöld ecset A Budalakk Festék- és Műgyantagyár termékeinek csomagolásán rövidesen megjelenik egy zöld ecsetet ábrázoló embléma, amely garantálja, hogy az a festet környezetkímélő, nem szeny- nyezi a légteret. A vállalatnál felgyorsult a környezetbarát termékek, s a káros anyagok kijutását megakadályozó, zárt gyártási technológiák fejlesztése. Termékeiknek ma már körülbelül 40 százaléka készül olyan technológiával, hogy használatukhoz egyáltalán nem, vagy csak igen kis mennyiségben van szükség vegyi oldószerekre. A vállalat évente mintegy 50 millió forintot fordít termékszerkezetének és a gyártás technológiájának korszerűsítésére. A korábbi évek kutató munkájának eredményeként az idén 2—3 százalékkal bővítik környezetkímélő festékeik kínálatát. Zrinyi-szobor Zalaegerszegen
