Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-19 / 143. szám

1987. JÚNIUS 19r­SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 II kormányszóvivő tájékoztatója Adóreform (Folytatás az 1. oldalról) vardnadze, a Szovjetunió külügyminisztere. Mindez nemcsak a mosta­ni időszakra jellemző — hangsúlyozta. A magyar kül­politika következetes aktivi­tása már hosszú ideje része annak a törekvésnek, ame­lyet a szocialista országok folytatnak a nemzetközi biz­tonság, a ibéke megőrzése, a Helsinkiben megkezdett eny­hülési folyamat továbbvitele érdekében. Még azokban az időkben is, amikor a nem­zetközi légkör erősen lehűlt, azt vallottuk; minden or­szágnak megvan a maga fe­lelőssége a nemzetközi vi­szonyok javításában — és ennek megfelelően is csele­kedtünk, aktív kapcsolatépí­tésre törekedtünk. Ehhez kapcsolódóan hang­zott el az MTI második kér­dése is, amely a most befe­jeződött magyar—kínai tár­gyalásokról érdeklődött. A szóvivő kiemelte: Csao Ce- jang elvtársinak a magyar vezetőkkel folytatott tárgya­lásai szívélyes, baráti, elv­társi légkörben zajlottak. A megbeszéléseken kifejezés­re jutott az a kölcsönös óhaj és készség, hogy a két or­szág kapcsolata az élet min­den területén dinamikusan továbbfejlődjön. Egymás ta­pasztalatainak megismerése, az újabb lehetőségek feltárá­sa megkönnyíti ennek az A szabadságolások új rend­jéről szólva (Népszava) Bá­nyász Rezső utalt arra. hogy a Magyar Közlöny június 14-i számában kihirdetett minisztertanácsi rendelet az évi rendes szabadság kéthar­madának egybefüggd kiadá­sáról szóló korábbi rendel­kezést módosította a gazdál­kodás zavartalan feltételei­nek biztosítására és egyéb dolgozói érdekekre is figye­lemmel. A módosított sza­bály szerint az évi rendes A továbbiakban a nem ter­melő területeken és munka­helyeken várható munkaerő- átcsoportosításokkal (Magyar Hírlap) foglalkozott a kor­mányszóvivő. Emlékeztetett: az elmúlt év végén hozott magas szintű politikai döntés alapján hároméves munka­(Folytatás az 1. oldalról) eredménnyel szolgálja az ön­tözés fejlesztését — arra is kitűnő alkalmat kínál, hogy az ágazatban érdekeltek, a termelőik, a műszakiak, az iparosok és a kereskedők itt találkozva meghányják ves­sék az öntözés jelenlegi hely­zetét és meghatározzák a to­vábbi feladatokat. Mert ten­nivaló van bőven, mivel nőt­tek az öntözés költségei s ez szükségessé teszi a nagyobb figyelmet. a hatékonyabb gazdálkodást. Az új technikai eljárások, berendezések nem olcsóak, fogalmazhatnánk úgy is, hogy drágábbak, mint a ko­rábbiak voltak. Ennek elle­nére mégis világosan kell látni, hogy az ésszerű kor­szerűsítés elengedhetetlen. S hogy a ráfordítás minél ha­marabb megtérüljön az el­sősorban az embereken mú­lik. S elsősorban a szakem­bereknek a feladata megha­tározni azt, hogy folyamato­san vagy szakaszosan üze­meljen az öntözőberendezés, hogy kialakítsák a megfele­lő növényszerkezetet, hogy azt a növényt öntözzék, amely a legjobban meghálál­ja a nedvességet és még so­rolhatnánk. . . Egy szó mint száz. az öntözés tervezése, programozása, a növényfaj­ták és a termelési cél meg­határozása — mind befolyá­solja azt, hogy az öntözés eredményt hoz-e vagy vesz­együttműködésnek a kiszéle­sítését. A magyar és a kínai tapasztalatok egyaránt arra utalnak, hogy a reformok­nak a társadalmi előrehala­dás szerves részévé kell vál- niok. Pártjaink együttműkö­dése új fejlődési szakaszhoz érkezett, és államközi kap­csolataink is magasabb szintre emelkedtek. A nem­zetközi kapcsolatokban él­téi ő lehetőségeink ellenére a lényeget illetően ugyan­azért lépünk fel: a béke biz­tosításáért, a háború meg­akadályozásáért, a fegyver­kezés csökkentéséért. Nagyra értékeljük, hogy a Kínai Népköztársaság ezen elvek mellett határozottan kiáll, s kijelentette: elsőként nem kíván atomfegyvert használni, és fellép a világűr militarizálása ellen is. Mind­ez világpolitikai jelentőségű. A találkozók során mindkét fél kifejezésre juttatta azt a véleményét, hogy a legfel­sőbb szintű találkozók, véle­ménycserék rendszeressége hatékonyan hozzájárul népe­ink hagyományos barátságá­nak erősítéséhez. Mint is­mertté vált, Csao Ce-jang hivatalos baráti látogatásra hívta meg a Kínai Népköz- társaságba Kádár Jánost és Lázár Györgyöt, Li Hszien- nien, a Kínai Népköztársa­ság elnöke nevében külön meghívást adott át Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanácsel­nökének. szabadság kétharamada he­lyett az alapszabadság — az­az az évi 15 munkanap — kétharmadát kell a munkál­tatónak egybefüggően kiad­nia. A kollektív szerződés, a munkaügyi szabályzat to­vábbra is előírhatja — gaz­dálkodási. termelési érdek­ből —, hogy a vállalat a sza­badság ennél nagyobb ré­szét egybefüggően adja ki; ez azonban nem vonatkoz­tatható a gyermekek után já­ró pótszabadságra. program készült azzal a cél­lal, hogy valamennyi nem termelő terület munkáját ha­tékonyabbá. korszerűbbé és olcsóbbá tegyük. Ettől a ha­tározattól azt várjuk, hogy a politikai, a társadalmi, az állami mechanizmus tovább demokratizálódjon; egvsze­teséget termel. Éppen ilyen okok miatt felértékelődik az ember szerepe — fejezte be előadását Cselőtei László. Ezt követően az esemény színfoltja volt a nívódíjak átadása. Ugyanis már az elő­zőnap egy kívülálló szakem­berekből álló zsűri értékelte a kiállító cégek által bemu­tatott legújabb eljárásokat, berendezéseket és közülük a leghasznosabbakat nívódíj­jal jutalmazta. A rangos el­ismerést hat kiállító, közülük három Szolnok megyei cég — a Szolnoki Agroker. az ugyancsak a megyeszékhe­lyen tevékenykedő Agroin- novációs Közös Vállalat és a Mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Termelőszövetkezet kapta meg. Az ünnepség után a részt­vevők a szabadtéri gépbemu­tatókat tekintették meg. hosszan elidőzve az Agroker strandján kiállított, és lát­ványnak sem lebecsülendő kisebb-nagyobb színes zeto- rok, traktorok előtt. Arra a helyszínen feltett kérdésre pedig, hogy meg­éri-e egy ilyen bemutatón részt venni, a kiállító cégek képviselői egytől egyig igen­nel válaszoltak. Mert — mint hangsúlyozták — így leg­alább megvan a remény ar­ra, hogy újabb partnereket szerezhetnek, s végsősoron ez is a céljuk. N. T. rűbb, hatékonyabb legyen a döntéshozatali, végrehajtási rendszer; jobb hatásköri, szervezeti és személyi felté­telek teremtődjenek, s ezál­tal szervezettebb, takaréko­sabb legyen a munka, csök­kenjen a bürokrácia. Azaz: korszerűbb és olcsóbban mű­ködő állami, társadalmi szer­vezeti rendszer alakuljon ki. Mivel az úgynevezett nem termelő szférákon belül az egyes területek között rend­kívül nagyok a különbségek, külön-külön intézkedési terí vek készültek-készülnek. A kormány az idén és jövőre, a költségvetési takarékosság jegyében, területenként és differenciáltan konkrét költ­ség-, illetve létszámcsökken­téseket is tervbe vett. Magyar—román kapcsolatok A következő kérdés a ma­gyar—román—jugoszláv ha­táron történtek vizsgálatá­nak megállapításaira vonat­kozott (MTV Híradó). Bá­nyász Rezső hangsúlyozta: mint ismeretes, a magyar— román kapcsolatokban kor­mányunk mindig az együtt­működés kölcsönösen előnyös fejlesztésére törekedett. A közelmúltban pártjaink KB titkárai folytattak megbeszé­léseket Budapesten. Az ilyen jellegű személyes találkozók, a nyílt eszmecserék lehetővé teszik egymás nézeteinek megismerését, hozzájárulnak a kétoldalú kapcsolatokban jelentkező, megoldásra váró feladatok felméréséhez. Az együttműködés zavartalan fejlődése népeink természe­tes igénye. Ami a magyar—román— jugoszláv határ találkozásá­nál ez év május 29-én leját­szódott súlyos, fegyveres ha­tárincidenst illeti, a magyar szervek eljárása nyomán a román fél elismerte felelős­ségét, kifejezte sajnálkozá­sát, és elnézést kért a tör­téntekért. A magyar fél fel­szólította a román illetékes szerveket, hogy az ilyen és ehhez hasonló események el­kerülése érdekében tegyék meg a szükséges intézkedé­seket. Eladósodott mezőgazdasági nagyüzemek Hároméves program A kormány 1987. januári döntése alapján a Pénzügy­minisztérium és a MÉM pá­lyázati felhivást tett közzé az átlagosnál lényegesen job­ban eladósodott mezőgazda- sági nagyüzemek terheinek mérséklésére. A pályázat fej­leményeiről tájékoztatták csütörtökön a MÉM-ben az újságírókat. Amint Misi Sán­dor főosztályvezető elmon­dotta, a kiírás lehetőséget biztosított az ilyen gazdasá­goknak arra, hogy amennyi­ben az általuk kidolgozott gazdasági program alapján javítják jövedelemtermelő­képességüket, úgy terheik je­lentős részét a költségvetés, illetve a bankok és a kölcsö­nös támogatási alapiok ma­gukra vállalják, a pályázat­ra, amelynek határideje már­cius 31-én járt le, összesen 262 nagyüzem nyújtotta be — hivatalos formában — el­képzeléseit. Tárcaközi bi­zottság bírálta el e progra­mokat, és ennek alapján 232 üzem pályázatát fogadták el. A programot három sza­kaszban valósítják meg. Az idén 100 gazdaság kap lehe­tőséget arra, hogy adósság­visszafizetési kötelezettségei­nek mérséklése révén javítsa helyzetét. A pályázati feltételek egy­értelműen kimondják, hogy a nyereségtöbbletért a gazda­ságoknak a maguk területén is mindent meg kell tenniök. A szabadságolások új rendje Munkaerő-átcsoportosítások Országos mezőgazdasági vízgazdálkodási oapok II korszerűsítés indítékai A gazdasággal foglalkozó közéleti megnyilvánulások­nak egyik jellemzője, hogy bizonyos fogalmakat, szava­kat, amelyek ugyan időről- időre változnak, feltűnő gya­korisággal, szinte divat-jel­leggel emlegetnek. Egy-két évvel ezelőtt piéldául az új vállalatvezetési formák, azok bevezetése, próbálgatá­sa élvezte a megkülönbözte­tett figyelmet. Manapiság az adóreform a kedvenc, a mindúntalan visszatérő té­ma. Hogyan és miért került napirendre az adóreform? Meddig jutott az adóreform előkészítése, mi az adózási változások lényege, milyen szervek döntései szüksége­sek, időszerűek a reform megvalósításához? Időrendben elsőként az MSZMP KB 1984. április 17-i állásfoglalása említendő, amely a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésé­nek feladatait összegezte. Ebben a dokumentumban a szabályozórendszer — akkor még jövőbeni — korszerűsí­tését felvázoló fejezetben szó esett a gazdálkodó szerveze­tek adózásának majdani át­alakításáról, valamint a személyi jövedelmek prog­resszív adóztatásáról. Több éves előzmények A KB 1984. április 17-i ál­lásfoglalása átfogó és komp­lex jelleggel sommázta egy­részt a gazdaságirányítási rendszer, másrészt azon be­lül a szabályozó rendszer korszerűsítésének elveit és teendőit. Ezek sorában — mint egy a több közül — szerepelt, akkor még laza megfogalmazásban, az adó­rendszer korszerűsítése, az­zal a kikötéssel, hogy az megfelelő előkészítő munkát és a KB részéről külön dön­tést igényel. Több mint két éven ke­resztül elvétve lehetett hal­lani, olvasni az adóreform­ról, úgy tűnt, hogy az leke­rült a napirendről. Valójá­ban szakemberek szűkebb köre behatóan foglalkozott a vállalati és személyi adó­zás megújításának részlet- kérdéseivel. Az adóreform tulajdonképpen az elmúlt év novemberében lépett újólag a nyilvánosság elé, amikor az MSZMP KB-határozata kategorikusan leszögezte: elő kell készíteni egy új válla­lati és személyi jövedelem­adó-rendszer bevezetését. Et­től kezdve nemcsak az elő­készítés intenzitása erősö­dött, s bővült több százra a munkában részt vevő szak­emberek száma, a tájékozta­tás forrásai is kezdtek meg­nyílni, s egyre több infor­máció hangzott el, jelent meg. Az MSZMP KB áprili­si tanácskozása magasabb sebességfokozatba kapcsol­ta az adóreform előkészíté­sét, a változások konkretizá­lását, s egyúttal az adóre­form propagandáját. Az áp­rilisi KB-ülést követően az állami és társadalmi szerve­zetek vezető testületéi vé­leményezték az adóreform eiVi kérdéseit; ezek ismere­tében az új adórendszer ki­dolgozóinak el kell készíte­niük és a KB soron követke­ző ülésére be kell terjeszte­niük a vállalati adózás és a lakossági személyi jövede­lemadózás részleteket is tisz­tázó javaslatát. A Központi Bizottságnak az év derekán keil dönteni az adóreform sorsáról; nevezetesen a be­terjesztett javaslat elfogadá­sáról, vagy elutasításáról, az első esetben a bevezetés 1C88. január elsejei, avagy későbbi időpontjáról. Az adóreform előkészítése során felvetődött, hogy cél­szerű lenne az adóügyi vál­tozásokat törvénybe foglal- n:. Az adóreform előkészíté­sének, bevezetésének me­netrendjében a KB június— júliusi ülése mellett kiemel­kedő esemény lesz az Or- s:ággyűlés kora őszi ülés­szaka, amely előreláthatóan törvényben kodifikálja az adóreformot és a vállalati jövedelemszabályozás stabi­litását biztosító alapelveket. Túlzott elvonások Tulajdonképpien mi indo­kolja, teszi időszerűvé az adózási változásokat? Az adó, az adózás sehol sem népszerű; az érintettek, az adózók erről a témáról kizá­rólag rosszat mondanak. Az adózók véleményére támasz­kodva bármely ország adó­rendszeréről kiállítható az elmarasztaló minősítés. Sze­rencsére az adórendszerek objektív módon, nemzetközi összehasonlítással is vizsgál­hatók, értékelhetők. Mérlegelhető példának okáért, hogy az adók a brit- tó hazai termék, a GDP hány százalékát összponto­sítják a költségvetésben, to­vábbá, hogy milyen az adó­struktúra, az egyenes és a közvetett adókból származó bevételek aránya. Célszerű azt is vizsgálni, miképpen oszlanak meg az adók az egyes gazdasági ágazatok, valamint gazdasági folyama­tok — például termelés-for­galmazás — között. Újabban kerültek előtérbe azok az elemzések, amelyek az adó­zás gazdasági növekedés kapcsolatát tárják fel, va­gyis azt vizsgálják, hogy az adóterhek változása mikép­pen hat az alapvető gazda­sági folyamatokra, a beruhá­zásra, a fogyasztásra. Az érvényben lévő magyar adórendszerről az állapítha­tó meg, hogy igenis magas fokú — majd 60 százalékos mértékű — GDP-centrali- zálást valósít meg (Ez a szocialista országokban nem ritkaság de magasabb a fej­lett tőkésországok átlagánál). Az adóstruktúra első számú jellemzője; alacsony a jö­vedelmi (bér- és kereseti) adó aránya, s igen magas a vállalatokat terhelő adóbe­vételek, elvonások részese­dése. A különféle vállalati adók, elvonások — nyereség­adó, város- és községfejlesz­tési hozzájárulás, termelési adó, bér- és kereseti adó, felhalmozási-, vagyonadó, vám, a hetvenes években eszközlekötési járulék, 1985- ig amortizáció központosítás — bruttó nyereséghez viszo­nyított aránya a termelő vállalatok átlagában ma már 75—76 százalék, az iparban ennél is magasabb, 86—87 százalék. Akadályozza a tisztánlátást Az utóbbi adatokból az is kitűnik, hogy az adóterhek elosztása a termelés-forgal­mazás között nem arányos, túlzott mértékben a terme­lésre koncentrálódik. Szak­mai, tehát adóztatási-adózá­si nézőpontból azért minő­síthető korszerűtlennek, mert a termelés egymásutá- m fázisaiban az adók hal­mozódnak, rontják a végter­mék versenyképességét, aka­dályozzák a közgazdasági tisztánlátást. Tehát annak megállapítását, hogy a kü­lönböző termékek előállítá­sa mennyibe kerül. Az adózás termelő válla­latokra való koncentrálásá­nak egyik velejárója, követ­kezménye az adó- és terme­lői áremelkedések kapcsola­tában kifejeződő inflációs hatás. A vállalatok néző­pontjából az a jelenlegi adó­rendszer legfőbb ihátrákiyaj hogy az elvonások magas szintje a jövedelmező gaz­dálkodók mozgásterét, fej­lesztési lehetőségeit is kor­látozza. S végezetül minősítés nél­kül említjük, hogy az elmúlt évtizedekben kialakult adó­struktúrában a lakossági adózásnak periférikus szere­pe volt, a költségvetés ösz- s7as bevételeiben a lakosság befizetései 6—8 százalékkal részesednek. (Következik: II. Hogyan fizetnek a vállalatok?) Garamvölgyi István A szegedi tájkörzetben palántázzák a fűszerpaprikát. A téeszek gépek kölcsönzésével se­gítik a háztáji termelőket. A nagyüzemi táblákon ugyanis magot vetettek, a háztájiban viszont palántát ültetnek, mert az így nevelt paprika korábban terem s a korai termés­ért magasabb árat fizet a feldolgozóipar.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents