Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-18 / 142. szám

1987 JÚNIUS 18 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ha ma is lennének céhek, akkor a hajdúnánási Tóth Imre bognár és asztalosmes­ter valószínűleg az atyames­teri címet töltené be, ugyan­is szakmája legkiválóbbjai közé tartozik. Első hegedűjét, amely egy másolat volt, 1947-ben még mint ipari ta­nuló készítette, a másodikat pedig 1949-ben. Ezt már megmutatta Nagy Sándor budapesti hangszerkészítő mesternek, majd az ő bizta­tására és útmutatásával egy életre felvállalta a hegedű­készítést. Egy-egy hangszert kétszáz munkaóra alatt ké­szít el, eddig huszonkettő hegedű, öt brácsa és egy cselló került ki a keze aló!. Nyári kínálat az üzletekben „Rég!” szandálok új áron — A nőn választhatnak, a férfiak kereshetnek Ha nyár, akkor könnyű, szelj ős holmik — ez a jel­szó az öltözködésben. Káni­kulában nem hordhatók ké­nyelmesen a hűvösebb idő­ben megszokott ingek, nad­rágok, szoknyák, cipők. Mi van most a boltokban? Előbb vegyük szemügyre a kirakatokat. Szembetűnő, hogy a hölgyek — legyenek ifjabbak, vagy némiképp ko­rosabbak — bőséggel talál­nak a pamut alapanyagú, színes ruhákból. A színek ka- valkádja is szemet gyönyör­ködtető. Szandálokból diva­tos formájú, sokféle színű, lapos és magas sarkú, hazai és külföldi található a pol­cokon. (Akad persze divatja­Az Ideál Kereskedelmi Vállalatnál éppen együtt ül a vezérkar. Horváth Ferenc divatárubolt ■ csoportvezető cáfolja a tételt, amely sze­rint nincs elegendő férfi pamuttrikó: — Szezonra négyezer da­nabot kaptunk az olcsóbb, klasszikus pólókból, kétszáz forint körül volt az áruk. Importból beszereztünk két- háromezer darabot, jóval drágábbak ugyan, de kelen­dők. Alig van már megye- szerte boltjainkban a diva­tos, keskeny nyakú, röviduj­jú ingekből, rövid idő alatt tizenkétezer talált gazdára. — Ami nincs? — Jóval gyöngébb a vá­laszték gyermek holmikból. Fürdőruhánk sok és szép akad, egyelőre a vevők, nem keresik. Sebestyén István konfek­múlt, igénytelenebb holmi is, de elvétve.) Legszegényesebbnek a fér­fi szandálok skálája. Esz­tendők óta megszokott for­mák, anyagok garmadája a pultok mögött és az elárusí­tó gondolákon. Szinte ön­ként adódik az emberben a kérdés ha: a női cipőkben követhető a divat (sajnos árban is), akkor férfi cipő­ben miért csak az árak kö­vetik a divatot? Persze, ez így talán igazságtalanság, hiszen a Skála Marc cipői igazán szépek, csakúgy, mint a Centrum Áruház egy-két pár lábbelije. Igaz, az áruk az átlagos magyar keresetek harmadát eléri. ció csoportvezető arról be­szél, tavaly milyen fantasz­tikus volt a választék női konfekció ruhákból, bakfisok viszont alig találtak valamit. Most nem így van. Hanem fordítva... Vannak márkás farmereink, s lesz belőle a gyerekeknek is hamarosan. Krejcsirik Margit a cipő­boltok „gazdája” szerint a kínálat nagyon is bőséges, csupán az ónak tűnnek ma­gasaknak. Nem tudnak pél­dául formás, divatos férfi vászoncipőt beszerezni, pe­dig szeretnének. El pedig csak azt tudják adni, amit a nagykereskedelem raktá­raiban találnak. Pvc-szandál viszont van és fogy is, mint a cukor. A férfiak? Nos, nyári szandálokban a for­mák nagyapáink korát idé­zik, az árak erősen a mát. egy méret „elveszett”, nincs gyártója. A legszomorúbb látványt itt is a férficipők polca kínálja, mindössze két-három divatosabb árvál­kodik a sok megszokott mel­lett. A strandra indulók kicse­rélhetik tavalyi, már unott holmijaikat újabbra, bár ha az árcéduláknál kezdik a válogatást, lehet, hogy ha­mar abbahagyják. — Én úgy látom, hogy kí­nálatunk bőséges, de a mi­nőség korántsem megfelelő. Jobbat is keresnének a ve­vők. Szomorú példaként említi a FER-cég bemutatóját, ahol följegyeztek néhány fazont. Amikor rendeltek volna, kö­zölték, már elfogyott. Kínos. A másik véglet egy női nyá­ri ruha, amelynek az ára ijesztette el a kereskedőket: kétezerötszáz forint. • • • Mát mondhatunk mi, ve­vők? Amit tavaly, tavaly előtt és még azelőtt. Van a boltokban sokféle nyári hol­mi, de korántsem biztos, hogy nekünk éppen az kel­lene. Az árak lassan emel­kednek, velük együtt azon­ban nem mindig tart lé­pést a minőség. Mi mást te­hetünk, elfogadjuk a keres­kedők véleményét; ők akkor dolgoznak jól, ha sok vevő, sok pénzt hagy ott boltjaik­ban. Az pedig csak akkor lehetséges, ha olyat kínál­nak, amit a vevők keresnek. Körképünk szerint van vá­laszték a boltokban, de mintha egy régi nóta szólna a hangszórókon, amit persze sosem énekelt senki: miért, hogy a kereskedő venne, a gyártó meg nem nagyon tö­rődik vele? Csak hát a sor végén ott vagyunk mi. ve­vők. Hortobágyi Zoltán KÖZPONTI KÍNÁLAT IDEÁLIS HELYZET? A fogászat háttéripara Harapás után heroe-hurca — Kevés a technikus Szállítás deformációval Aligha akad ember ebben az országban, aki szívesen járna fogorvos­hoz. Különösen akikor kese­redik el a beteg, ha mond­juk pótlásra, protézisre van van szüksége. Mert újra és újra fel kell keresnie a fog­orvost és ráadásul hetek, olykor hónapiok múlva ké­szül csak el a kért munka És lehet, hogy nem is sike­rül jól, sőt, előfordulhat, hogy használhatatlan. Akkor periig kezdődhet élőről a herce-hurca. Ilyennek látja a beteg a fogászat háttériparát. De vajon mit mondanak maguk az érdekeltek, a fogtechniku­sok? Mindenekelőtt azt, hogy 2332 fogtechnikus 4800 fog­orvost „szolgál ki”. Az a jellemző az állami fogtech­nikára, hogy a dolgozók a technológia egy-egy részmű­veletét ismerik, teljesítmény­bért kapnak, tehát érdekel­tek a megrendelt munka el­végzésében. Az állami labo­rokban kevés a sokoldalúan képzett, úgy is mondhat­nánk: fregoli-ember. A vál­lalat részint a továbbképzé­sekkel igyekszik ellensúlyoz­ni azt, részint szorgalmazza a képzési idő hosszabbítá­sát. Budapesten a továbbképző laboratóriumban a Fogtech­nikai Vállalattal együttmű­ködő külföldi cégek képvise­lői rendszeresen tájékozta­tást adnak a legfrissebb gya- korláti. technika eredmé­nyekről. Idén átképző labo­ratóriummá alakították a boglárlelleit. Tavaly készült el a száz tanuló fogadására alkalmas, korszerű tanlabo­ratórium a főváros'ban. Az ország különböző pont­ján lévő, összesen negyven­egy laboratórium, és öt regi­onális központ felszereltsé­ge különböző színvonalú. Nemrégiben érkezett meg Ausztriából az a foggyártó berendezés, amelyen tartó- sabb, de drágább fogakat gyártanak majd. Bizonyára ismert: a nyugatnémet Ba­yer céggel kötött megállapo­dás alapján már Magyaror­szágon is készülnek jó minő­ségű Bayer-fogak. Ezt SZTK alap>on is kérheti a beteg, de elsősorban exportra készül­nek. Az elkövetkező idő­szakban 33 millió forintot kell a fogtechnikai géppark fejlesztésére fordítani. Ám ennél sokkal többet igényel­ne az épületek felújítása. Tizenkét laboratórium igen rossz körülmények között dolgozik. Számítások szerint a minimális felújítási költsé­gek 44 millió forintot emész­tenének fel. Egy kisebb re­konstrukció már 130 millió forintot igényelne. Mindezeken túl gondot okoz az alapanyag idősza­kos hiánya. A hazaiakat és a szocialista importból szár­mazókat rendszertelenül szállítják a gyártók. A tőkés import mennyiségét pedig behatárolja a rendelkezésre álló deviza-keret így bizo­nyos anyagokat itthon gyár­tanak. Például a Vasipari Kutató és Fejlesztő Vállalat­nál gyártott fémet, amiből a Fogtechnikai Vállalat fix hídpótlásokat és kivehető fémlemezeket gyárt. Ezeken kívül fémhüvelyéket készí­tenek. amelyekből exportál­nak is, valamint vegyi alap- és segédanyagot gyárta­nak. A Fogtechnikai Válla­latnál műszernek és fülillesz- tékek is készülnek. A fogorvosi, fogtechnikai ellátás — állampolgári jogon — kedvezmén/es. Ennek el­lenére a betegek sokszor még így is soknak találják a ki­fizetett összeget, mondván a cserébe kapott munka oly­kor még annyit sem ér. Jo­gos igény: rágni, harapni, s egyáltalán étkezni tudjon a beteg, ha fogászati ellátás­ban részesült. A fogtechni­kai munkák rendkívül pre­cíz tevékenységet igényel­nek, egy-két milliméteres el­térés már komoly gondot okoz a szájban. A sok szállí­tás túlságosan nagy próbaté­tel akár a mintáknak, akár a kész fogaknak. Továbbá, az, hogy olykor hónapokig kell várni, mondjuk a Pót­lásra, s ez idő alatt elkerül­hetetlenül változás áll be a szájban. Tavaly és az idei évben is emelt árakat a Fog­technikái Vállalat. Múlt év­ben átlagosan tíz, idén hét százalékkal kell többet fi­zetni. A növekedés bizonyos részét a beteg, a többit a költségvetés fedezi. Nemrégiben az Országgyű­lés szociális és egészségügyi bizottsága is foglalkozott a fogtechnikai ellátás fejlesz­tésével Két fő irányt sza­bott: a nagytömegű alapel­látásban mindenképpen tö­rekedni kell a korszerű ter­mékek körének szélesítésére. Az alapellátáson túli. maga­sabb igényeket elváró bete­gek részére tovább kell fej­leszteni — megfelelő költség- térítés ellenében — a kor­szerűbb. de költségesebb ter­mékek gyártási lehetőségét. Nyilván minden beteg jó minőségű ellátásra, munká­ra számít, mégha állampol­gári jogon is veszi igényibe azokat. De miképpen lehetne javítani a jelenlegi helyzeten ? A kérdésre olyan szakember ad választ, aki rendelkezik fogtechnikusi és fogorvosi szakképesítéssel is. Dr. Hazai Péter adjunktus szerint már az alapképzést is meg kellene változtatni, oly módon, hogy négy évig együtt tanulnának a fogtech­nikusnak és a fogorvosnak készülők. Véleménye szerint az lenne az ideális, ha ugyanannyi fogtechnikus dolgozna az országban, mint ahány fogorvos. Ugyanakkor a rendelők mellé telepített laboratóriumok csökkente­nék a szállítást, a hibalehe- tőséset. a szolgáltatás költ­ségeit. így már olyan minő­ségi előrelép>ést lehetne ten­ni, ami mindenki számára megnyugtató volna. Horváth Teréz Bővült az Áfor kínálata Éjjel-nappal benzinkutak Az őszre gondolva Divatbemutató Divatbemutatót rendezett szerdán a Magyar Divat In­tézet a Duna Intercontinen­tal Szálloda báltermében az 1987/88 évi őszi—téli szezon­ra ajánlott modellekből. Nők számára elsősorban a sárga, a barna, a vörös és a kék számos árnyalatát ajánlot­ták. Az Áfor felkészült a nyári autós főidényre. Mintegy 80 töltőállomásnál bővítették az üzemanyagkínálatban a szu­perbenzin arányát. 29 helyen pedig megteremtették a 98 oktános extra benzin árusí­tásának lehetőségét. Az Áfor több mint 400 kútja közül 180 vidéki állo­más és 19 budap>esti benzin­kút nyitvatartási idejét meg­hosszabbították. Az orszá­gos hálózatban 90 töltőállo­más tart nyitva éjjel-nappwl, 278 pvedig vasárnap és mun­kaszüneti napokon is kiszol­gálja az autósokat, motoro­sokat. A Centrumban, ha nem is központi kérdés, de fontos a pamuttrikó. A hölgyek itt is választhatnak, a férfiak kevésbé, vagy egyáltalán nem. Tavaly még több im­portált termék jutott az áru­házba — mondja Hajnalné Lovász Ágnes kereskedelmi igazgató helyettes —, az idén alig. A váci Senior trikói viszont import árúak, a mi­nőség ellenben nem azonos az olasz vagy NSZK-beli holmikéval. Többezer kínai pólót most várnak, várha­tóan a hagyományos, testre simuló fajtából. (Pedig a lezserebb volna a divatos!) Viszont tényleg nagyszerű a választék a legifjabb höl­gyek számára, akiknek Kí­nából hoztak kedvesebbnél kedvesebb, viszonylag olcsó kisruhákat — természetes alapanyagokból. Ami azt il­leti, rövid ujjú férfi ing is akad, szépek is, de divatossá­gukkal együtt nő az áruk. A jugoszláv Rudnik már négy- száznyolcvan forintért vihe­tő. . J — Férfi szandáljainkat nem nagyon keresik — mondja a fiatalasszony. — Nem divatosak, s amellett drágák is. Beszerezni csak a hazai kínálatot tudjuk. Gyerekszandáljainkból nincs minden méretben, ez gondot jelent, pedig itt a szezon. Mi eladnánk, csak lenne! A cég monopol cikke a Yessa fürdőruha, abból min­denki kedvére válogahat, s itt a férfiak is emancipá­lódtak: méretben, színben minden igényt kielégítenek. Az áruk is megfizethető. SZÉLESEBB SKÁLÁT! A szövetkezeti nagyáruház, a Skála, kistermelőktől, gaz­dasági munkaközösségek­től is vásárol, talán ez is oka lehet az átlagosnál gaz­dagabb választéknak. Ez el­sősorban a hölgyeknek pa­mutból készített, könnyű ruhákra, a festett vászonból készült termékekre vonatko - zik — tudjuk meg Hegedűs Borbálától, az igazgatóhe • lyettestől. Mint mondja, a vállalatok nehezen igazodnak a kereslethez, a divathoz, a kisebb vállalkozók viszont azonnal jelentkeznek a di - vatos holmikkal. A vékony, férfi-női hosszúnadrágok­ból sokfélét kínálnak, de vannak farmerek is. Női cip>ökből pénztárcája szerint válogathat mindenki (föltéve azt, hogy sok pénz van abban a pénztárcában), gondoltak az olcsóbbakat keresőkre is. Gyermekcipő­ből többféle kellene, nem # Alighanem ez az italbolt az, ame­lyik az utókor számára a leghívebben közvetíthetné azokat a tulajdonságo­kat, melyek egy mocskos, rossz kocs­mát a huszadik század második felé­ben — egyszóval itt és most — jellemez­nek. A lapostető alatt elviselhetetlen a füst, ám ha csak az lenne, alighanem gondoskodnának a szellőzésről. De a fullasztó klímáról eltereli a figyelmet a fülsértő, monoton zsongás, ami szinte a falakból jön elő, és amelyre bántó­an rezonál valamennyi beöblösödés, felerősítve olykor egy-egy drasztikus kiszólást. Ebben az atmoszférában mindez nem számít irritálónak. Az ital bűzében pácolt trágárság épp úgy nem sérti a benti közízlést, mint a ruszli mellé szervírozott ecetes vöröshagyma. Az italboltnak törzsközönsége van. Hőzöngő vasutasok, akik a második p>o- hár ital után a síneket — Záhonytól Hegyeshalomig szélesítik és a talpfák közé képzelik az egész országot. A ha­zafelé tartó tsz-tagok csak a sokadik pohár után vannak az önérzetüknél. Ilyenkor összetolják az asztalt és a pénz vastagabbját elővéve lemulatják a porondról a vasutast. Egy-két pofont leszámítva azért jól vannak. A legnagyobb érdem itt az, ha vala­ki a csend kitüntető elismerését tudja elnyerni. A hangzavar aligha csök­kenne egyetlen decibelnyit is ha vala­melyik sörös krigliból előmászna egy arasznyi zöld emberke. Ugyanígy za- jongana a kocsma népe ha egy angyal repülne át a helyiség füstös egén. De menten elhallgat a bor, sör és pálinkagőzös publikum ha Leopold tér be délutáni fröccsére. A jó modorú öreg, aki választékos viselkedését jobb házaknál eltöltött lakáj éveinek kö­szönheti, már életében kivívta a hall- hjatatlanság immunitását. Feje fölött némi glóriát is látni vél a delirium kö­zelébe tévedt közönség, de a csenddel járó bávatag figyelem minden eset­ben kijár neki. Ügy tartják róla, hogy kétszer született. Az plédig úgy történt, hogy feleségé­vel évtizedeken próbálták halálra gyö­törni egymást. Nem veszekedtek han­goskodtak, a szomszédokat megbot­ránkoztatva, csak éppen a nap minden órájában biztosították egymást kölcsö­nös ellenszenvükről, kifogyhatatlan gyűlöletükről. A művészet tökélyére emelték azt a lelki akkupunktúrát, amelynek semmiképpien nem a gyó­gyítás volt a végcélja... Szavak helyett már egyezményes jelekkel érintkeztek: olykor a kisujj alig észrevehető moz­dulata elég volt a második porba súj- táshoz. Egy érzékletes hangsúllyal elő­adott sziszegő hang pedig az infarktus határáig hajszolta a sértettet. Különös módon ez a tébolyult kapcsolat valami­féle leLki közösséget alakított ki közöt­tük. Igv együtt döntötték el, hogy mi­után házasságuk tovább nem felel meg annak a célnak, hogy bármelyikük is belehaljon — öngyilkosok lesznek. Ügy érezték megváltás ez mindkettőjük szá­mára, mivel a halálnál is nagyobb kín lett volna annak a tudata, hogy vala­melyikük is túléli a másikat. Arra az egy napra fegyverszünetet kötöttek, amikor a búcsúleveleket meg­írták. Először is a hatóságoknak, hogy saját belátásukból cselekedtek így. Az­tán néhány távoli rokonnak intettek papíron búcsút, majd megették a kis­vendéglő konyhájáról hozott tökfőze­léket a maradék fasírozottal, aztán ki­vonultak a kiskonyhába magukra zár­ták az ajtót, beriglizték az ablakot és az asszony megnyitotta a gázpalackot. Am'kor már elviselhetetlen volt a gáz­szag, gyufát sercintett. A robbanás Leopoldot pezsgős dugó­ként lőtte ki az ablakon. Az udvari fa­rakás mögött ért földet. Füstölgő ka- bátujját ő maga oltotta el, de többre már nem volt ereje. Már a kórház gézfehér csendjében próbálta végig magán a legalapvetőbb életfunkciókat, amikor az ablakon túl egy felhő szélén a feleségét pillantotta meg. Az asszony ott ült a pufók piára párnán és kárörvendő mosollyal intett neki szamárfület. Leopold az össze­égett ujjait kétségbeesett erőlködéssel próbálta egy fityisszé összegabalyítani, de nem sikerült Gyógyulása után legendája napról- napra fényesedett. Jóval később a gáz­cseretelep vezetője megidvezülit mo­sollyal mesélte, a kocsma törzsközön­ségének, hogy valamennyi elfekvő pa­lackját megvették. Állítólag még az italbolt üres szódás ballonjára is akadt vevő. Palágyi Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents