Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-02 / 128. szám

1987. JÚNIUS 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ÚJ tantárgy a felsőoktatásban Magyarország a XX. században Megújulásra várva As első fáláv tapasztalatai Tavaly Ősszel Lépéshátrányban az amatőrfilmes mozgalom új tantárggyal bővült az egyetemisták, főiskolások órarendje. Valamennyi ma­gyar felsőoktatási intéz­ményben bevezették a Ma­gyarország története 1918— 1975-ig című tantárgyat, egy­séges tantervvel, tankönyv­vel és szöveggyűjteménnyel. Már maga a tény igen ör­vendetes, hiszen — néhány félbeszakadt korábbi kezde­ményezés után — először került sor arra, hogy vala­mennyi nem történelem sza­kos egyetemi, főiskolai hall­gató történelmet is tanul méghozzá felsőfokon. Hogy mi szükség van erre például egy üzemmérnök — vagy orvos jelöltnek? Még a kér­dés felvetése is dőreség len­ne. A történelem ismerete nélkül hogyan lehetne va­laki igazából értelmiségi, ho­gyan várható el a tudatos cselekvés attól, aki nincs tisztában azzal; hogyan, mi­lyen áron alakult ki jele­nünk, s melyek a legfonto­sabb célkitűzéseink. Azon túl, hogy az új tantárgy komplexen tárja a hallga­tók elé hazánk XX. száza­di történetét, jól szolgálja a nemzeti identitás, a haza- szeretet érzésének elmélyí­tését, formálja a fiatalok szemléletét, meggyőződését is. A mindössze féléves Stu­dium az egyetemek, főisko­lák világnézeti, politikai tantárgyainak mintegy a ko­ronája, végső szintézise. A Magyarország története ugyanis többnyire az utolsó félév tanrendjében kapott /helyet a politikai gazdaság­tan, a filozófia és a tudomá­nyos szocializmus tanulmá­nyozása után. Az új tan­tárgy a munkásmozgalom története helyébe lépett, de természetesen magában fog­lalja azt is, hiszen a mun­kásmozgalom elválaszthatat­lan a XX. századtól. Hogyan fogadták az okta­tók, a hallgatók az új tan­tárgyat? Mik a féléves kur­zus első tapasztalatai? Ezek­ről a kérdésekről érdeklőd­tünk a megye felsőoktatási intézményeiben. Azon aligha csodálkozunk, hogy a Jászberényi Tanító­képző Főiskolán a hallga­tók véleménye szerint is si­kere van a tantárgynak, hi­szen a pedagógusok számára alapvető követelmény a tör­ténelmi látásmód, a tudatos­ság. Igen örvendetes viszont, hogy érdeklődéssel tanulmá­nyozták a szolnoki és a me­zőtúri üzemmérnökjelöltek is. Legalábbis a többségük. A fiatalok figyelmét külö­nösen a két világháború kö­zötti események, és az 1945 utáni történelem keltette fel, tehát azok az időszakok, amelyek időben közelebb áll­nak hozzánk, nemcsak idő­ben, hanem érzelmileg is, hi­szen apáink, nagyapáink ko­rát idézi; segít azt megérte­ni. A tantárgy népszerűségé­ben ezen túl nyilvánvalóan szerepe van annak is, hogy igen jó a tankönyv. Neves történészek; Balogh Sándor, Izsák Lajos, Gergely Jenő és Föglein Gizella munkáját dicsérik a kötet jól szerkesz­tett, olvasmányos, ugyanak­kor mégis szakszerű fejeze­tei. Megfelelőek a tananyag arányai, nagyszerűen dol­gozzák fel a szerzők a mun­kásmozgalmat, amely nem külön világként szerepel a kötetben, hanem mint a nemzeti történelem szerves része. Jól kiegészíti a tan­könyvet a számos fontos do­kumentumot közreadó szö­veggyűjtemény és a külön­böző segédanyagok, a fil­mek, a szakirodalom ajánlá­sai. Az új tantárggyal kapcso­latos egyetlen kedvezőtlen tapasztalat, hogy kevés óra­számban tanítják. Az egye­temek, főiskolák utolsó fél­éve ugyanis rövidebb, mint a többi. Csupán harminc óra áll rendelkezésre, hogy a hallgatók megbirkózzanak az óriási anyaggal. A tanév végére szinte sehol sem tud­tak a tankönyv végére érni a heti két óra előadáson il­letve az egyórás szeminári­umon, így elsősorban a fia­talokon niúlik, hogy meny­nyit pótolnak belőle a vizs­gáig. S megint csak más kérdés, hogy milyen szigor­ral osztályozzák majd őket az oktatók ezekből a tan­anyagrészekből . Az oktatók véleménye sze­rint a következő tanévtől szerencsésebb lenne a Ma­gyarország XX. századi tör­ténetét az utolsó előtti fél­évben tanítani, 10—15 órá­val hosszabb ideig. Annál is inkább, mivel az új, Glletyo.. legújabb kori történelmünk oktatása a középiskolákban is az utolsó, a legrövidebb félévre esik, s nem jut elég idő a tananyag alapos fel­dolgozására. így a hallga­tók ismeretei erről a kor­ról esetenként hiányosak, s pótlásuk a felsőoktatásra vár. Hogy hogyan 7 Nos, az iskolák önállósága a jövőben tovább növekszik, az intézmények tantestületei, vezetői dönthetnek abban is, hogy melyik félévben oktas­sák az új tantárgyat. Szolnok megyében 13 éves múltra tekint vissza az ama­tőrfilmezés. A MÁV Jármű­javító Művelődési Központ­jában működő Megyei Ama­tőr- és Dokumentumfilm Stúdió 1981-ben a Közműve­lődési Filmtárral együtt a Megyei Moziüzemi Vállalat fennhatósága alá került. A Stúdió azzal a céllal indult, hogy a megye életéről doku­mentumfilmeket készítsen, s egyben a megyei amatőrfilm mozgalmon belüli filmklu­boknak módszertani köz­pontja és anyagi támogatója legyen. Hallat magáról a Hemopta A hetvenes évek végéig Jászberényben, Mezőtúron, Túrkevén, Űjszászon műkö­dött filmklub, mára azonban csak Jászberényben maradt meg egy hírmondónak, no és természetesen a megyeszék­helyen, a Helyőrségi Műve­lődési Otthonban dolgozó Hemopta klub. Az anyagi tá­mogatós szűkös volta, a meg­növekedett költségek nyo­mot hagynak a klub életé­ben. jóllehet az alkotók 1974 óta mintegy negyven külön­böző díjat hoztak el orszá­gos. tájegységi és megyei pá­lyázatokról. Az eredmények bárkit megelégedéssel tölte- nének el. de a klub vezetőjé­nek, Kovács Jánosnak a hangjából inkább panasz ér­ződik. — Kezdettől fogva gondok voltak a mozgalmon belül a költségvetéssel, a szervezeti összefogást sem oldották meg az illetékesek. A korábbi fe­lelős. B. Nagy Sándor a kö­zelmúltban munkahelyet cserélt, így most nincs olyan ember, aki kézben tartaná az ügyet, biztosítaná az esz­közöket és intézné a támoga­tóst. A Hemopta klubnak utoljára nyolc évvel ezelőtt vásároltak technikai eszkö­zöket, ugyanakkor tudok olyan intézményről, ahol ezek az értékes eszközök ki­használatlanul hevernek, mindenki elől elzártam A mozgalom a megyei tanács­tól évente 250 ezer forintot kap, de mi úgy érezzük, hogy ennek az összegnek csupán töredékét látjuk. Díjnyertes alkotóink meghívást kapnak országos fesztiválokra, a mozgalomnak szánt pénzből azonban az utazási költsé­gek térítésére sem jut az olyan klubtagoknak, akik nem nyertek ugyan, de a fesztiválokon sokat tanulhat­nának. Korábban erre volt lehetőség. Azt sem értjük to­vábbá, hogy a nyersanyagok árát miért a saját zsebünk­ből kell állnunk? Első látásra úgy tűnik, hogy felhők gyülekeznek az amatőrfilmes mozgalom fö­lé; az elnyert díjak egyfajta megszállottságról tanúskod­nak, ugyanakkor a fásultság jelei is mutatkoznak. Tény, hogy Kovács János a saját, több százezer forintot érő eszközeit a zavartalan mun­ka érdekében a klub rendel­kezésére bocsátotta. A Hemopta klubot a Hely­őrségi Művelődési Otthon tartja fenn. Benson Vilmos igazgató jól ismeri az ama­tőrfilmesek ügyét. — Úgy érzem, a mozgalom régi fénye megkopott, régeb­ben valahogy jobban ügyel­tek a szervezeti kiépítettség­re, az anyagi támogatás is kedvezőbb volt. A feltételek sok szempontból adottak voltak, így a szolnoki ama­tőrfilmesek tudtak jelesked­ni a versenyeken. Mára azon­ban megváltozott a helyzet; sűrűsödtek a gondok, érez­hetővé vált elsősorban a módszertani irányítás és egy jó tanár hiánya, annál is in­kább, mivel az utánpótlással eddig senki nem törődött. Előtérben a videózás — Időközben előtérbe ke­rült a videoügy, ma már szinte mindenki ennek él, de én nem tudom felvállalni a dolgot, mert óriási az anya­gi vonzata. A Helyőrségi Művelődési Otthon nem en­gedheti meg magának a több százezres technikai eszközök /beszerzését, hiszen a ház kultúrára fordítható összege évente — írd és mondd — csupán 160 ezer forint. Egy valamire való kamera ára pedig 150 ezer. ennél fogva kénytelenek vagyunk a Ko­vács János felszerelésére tá­maszkodni. ö egyébként esz­közhasználat címén kap tő­lünk némi juttatást. (Havi 300 forintot.) A helyzet meg­lehetősen faramuci; egy köz- művelődési intézmény kény­telen-kelletlen egy magán- személynek fizetni. A város­nak — intézményeik össze­fogásával — jobban oda kel­lene figyelnie az amatőrmoz­galom működtetésére, hogy a jövőben elkerülje az ilyen eseteket. Egyébként tisztá­ban vagyok a nyersanyagok borsos árával, mégis azt mondom, ezt mindenkinek saját magának kell állnia, hiszen a díjakat is maguk­nak szerzik az alkotók. Ha­sonlattal élve: a horgász is megvásárolja a költséges eszközöket, hogy szenvedé­lyének hódolhasson. A megyei amatőrfilmes mozgalom szálai a Megyei Moziüzemi Vállalat kezében futnak össze, itt működik a Megyei Amatőr- és Video­film Stúdió, amely nem film­klub gyanánt funkcionál, ha­nem a módszertani és szak­mai irányítást végzi, vala­mint gondoskodik az anyagi támogatásról is. Majorosné Drávái Mária. a Moziüzemi Vállalat igaz­gató-helyettese óvatos opfi- mizmussal úgy ítéli meg a helyzetet, hogy az amatőr­mozgalom feljövőben van, bár a korlátozott anyagi le­hetőségek esetenként megté­pázzák az alkotók kedvét. — A 300 ezer forintról szó­ló híreszteléssel szemben er­re az évre is csak 250 ezer ‘támogatást kap az amatőr­mozgalom a megyei tanács­tól. Ebben az összegben töb­bek között benne foglalta­tik a stúdió ügyeit intéző személy munkabére, ezen kívül a megyei tanács műve­lődési osztálya által jóváha­gyott, munkatervben előírt dokumentumfilmek gyártási költségei. Az idén például a Gulyás-testvérek a Szolnoki Művésztelep>en élő Berényi Ferencről forgatnak piortré- filmet. Évente 80 ezer forint — Az amatőrmozgalom te­vékenységére tulajdonkép­pen 80 ezer forintot fordít­hatunk évente; ez az összeg fesztiválok, tanácskozások, amatőrfilm fórumok rende­zésére, illetve nyersanyagok­ra. laborköltségekre, videós módszertani munkára megy el. És akkor nem is szóltam még a nemzetközi cserekap­csolatokról. Csák László, a Moziüzemi Vállalat közművelődési elő­adója sokirányú munkája mellett a stúdió ügyeivel is foglalkozik. — Meg kell mondanom, a stúdiónak a módszertani sze­repe az elsődleges, saját filmtechnikai eszközei nin­csenek, ezek a vállalat tulaj­donát képezik, s vagyonér- dekből nem kölcsönözhetők. Mellesleg egyetlen egy vi­deokameránk van és három hordozható amatőrfilmes magnónk használható még, a többi három szervizben van. Szuper 8-as kameránk és vetítőnk van kint a jászbe­rényi, 16 milliméteres felve­vő és vetítő a Hemopta klubban. Mi támogatjuk eze­ket a klubokat, de egyikük sem tekinthető „leányválla­latunknak”, mert mi nem vagyunk filmklub. Továbbra is segítjük a hozzánk igényes forgatókönyveket benyújtó amatőrfilmeseket, mint pél­dául a tehetséges Csete Miklóst is. A Hemopta vi­szont nem keres bennünket forgatókönyvvel, az fjedig nem áll módunkban, hogy korlátozott számú eszközein­ket kiadjuk. A filmtechnikai eszközök ára sohasem volt alacsony, de a videotechnika térhódí­tásával manapság hatszám­jegyű összegekről esik szó. A hobbiszerűen filmezni kí­vánó amatőrök megtorpan­nak e hatalmas pénzek hal­latán; a félénkebbek vissza­vonulnak, míg mások meg­szállottan törekszenek álma­ik valóra váltására. A pénz hiánya rányomja bélyegét a mozgalomra, az illetékesek — az ismert nehézségek mi­att — nem tudnak nagyobb összegű támogatást nyújtani. Marad tehát a szervezeti ki­építettség sürgetése, a fenn­tartók összefogása és az anyagiak koordinálása, s nem utolsó sorban az ama­tőrök töretlen alkotókedvé­nek ébrentartása. Több tö­rődéssel bizonyára szárnya­kat kaphatna az amatőrfil­mes mozgalom megyénkben is. Jurkovics János T. G. I Szolnok Megyei Levéltár birtokában Atlas Homannianus A rendkívül értékes föld­rajzi atlasz, mely 1964 óta van a levéltár birtokában, 1770 körül Nümbergben je­lent meg. A magas művé­szi és tudományos színvona­lat tükröző kötet kiadásának éve bizonytalan. A címlapon szereplő 1762-es évszám megtévesztő, mivel az atlasz Az atlasz egyik belső lapja Heliocentrikus világkép a XVHl. században ismert hat boly­góval és holdjaikkal. A szelvényen az állatövek, a nap- és holdfogyatkozás ábrája Is látható. A Föld keleti félgömbjének térképe. Ausztráliának ek­kor még csupán a körvona­lait ismerték. egy 1766-ban készült térké­pet is tartalmaz. Az „Atlas Homannianus” elnevezés a nürnbergi térképkiadó cég alapítójának, Johann Bap­tist Homannak nevéből szár­mazik. A kötet adatainak és térképeinek tudománytörté­neti jelentősége van. Az el­ső negyven oldalon német nyelvű, szöveges áttekintés tömören összegzi a 18. szá­zad utolsó harmadának csil­lagászati és természetföld­rajzi ismereteit, továbbá minden birodalomról, or­szágról és nagyobb gyarmat­ról topográfiai leírást ad. Ezután 97 művészien kidol­gozott, kézzel színezett, réz- metszetes térképlap követ­kezik, melyek közül néhány szelvényt bemutatunk: Részlet az Afrikát ábrázoló térképszelvényről (Guineái öböl környéke). Az atlaszban gyakoriak a figurális ábrázolások, melyek a vidékre jellemző embertípusokat, állatokat, növé­nyeket, fegyvereket stb. mutatnak be. (Cseh Géza levéltáros) A régi Magyarország déli ré­sze Boszniával, Szerbiával és a dalmát tengerparttal.

Next

/
Thumbnails
Contents