Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-14 / 112. szám
1987. MÁJUS 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A megyei tanács vb napirendjén Szép eredmények, enyhítésre váré gondok Jászberényben Legutóbb öt éve számolt be a megye második városának, a Jászság központjának, Jászberénynek tanácsi vezetése a megyed tanács vb testületé előtt. Most, azaz tegnap újra a Jászberényi Városi Tanács V. B. előterjesztését vitatta meg a végrehajtó bizottság, különös tekintettel a város fejlesztésében, fejlődésében elért eredményekre, a kommunális feladatok megoldására és azokra a tennivalókra, amelyek a város további előrelépéséhez szükségeltetnek. Mindenekelőtt a lakásgazdálkodásban tapasztalható eredmények említendők, ugyanis — ahogy az az előterjesztés vitájából is kiderült — a jászberényi tanács körültekintő szorgalommal merítette ki és igen célszerűen a lakásépítés városi forrásait, építve az ott működő váll adatok segítségére és a lakosság áldozatvállalására is. A hatodik ötéves tervben így sikerült több mint ezer lakást megépíteni Jászberényben, s a most folyó tervidőszakban is újabb 600 építését tervezik. Igaz, a kedvezőtlenebb pénzügyi helyzetben kevesebb jutott tanácsi bérlakásokra, de ezt a lakásépítők támogatásával igyekszik hathatósan ellensúlyozni a város tanácsa. A múlt év végéig például támogatásként 15 és félmilliót adtak lakásépítéshez, -vásárláshoz, sőt több mint 16 millióval ösztönözték a nehéz lakáshelyzetet enyhítő cseréket, amelyek révén végül is 131 újraelosztható lakáshoz jutott a város. Az úgynevezett Érpart területén pedig mérsékelt árú telkekkel siettek — mintegy 500- zal — az építkezni szándékozók segítésére. Törekvéseiket, amelyeket elismeréssel nyugtázta a végrehajtó bizottság is, a sokoldalúság jellemzi, a mindig újabb és újabb megoldások keresése, mint például legutóbb a csoportos építkezést is népszerűsítő mintalakótelep létesítése. A gondok közül csupán egyet, enyhítő gond, a tanácsnak még szorosabbá kell fűzni kapcsolatait a Városgazdálkodási Vállalattal, amelynek dolgozói munkájukkal az eddigieknél is többet tehetnek — javítás, felújítás, korszerűsítés — a lakásgondok csökkentésében. Szó esett arról is, s ezzel a vb-tagjai is mélységesen egyetértettek, hogy tovább kell bővíteni a városban az ivóvíz vezetékes hálózatát, mert jelenleg a lakásoknak csak mintegy 66 százaléka van bekapcsolva e hálózatba. És hogy erőteljes ütemben szükséges fejleszteni a földgázvezeték-rendszert is, hogy minél több lakásba jusson el a takarékos és korszerű fűtési energia. Olyan elképzelések, tervek, igények ezek, amelyek megvalósítása igényli a megyei támogatást is, akárcsak a telefonhálózat korszerűsítése is. Erről a támogatásról — a lehetőségek arányában — a végrehajtó bizottság biztosította is a jászberényi tanács vezetőit. Hisz egyáltalán nem közömbös, hogy az immár ipari várossá nőtt Jászberényben milyen körülmények között él, élhet a városlakó. Ez a felelősségtudat határozta meg mind a jászberényiek előterjesztését, mind az alapos és igen részletekbe menő vitát. A fokozott felelősségtudat, amellyel a jászberényi tanács apparátusa még átmeneti személyi és tárgyi nehézségei- gondjai ellenére is végzi, elvégzi derekasan a munkáját, ami találkozik a város lakóinak megelégedésével. Akiket az eddigieknél is jobban szeretnének bevonni a tanácsiak' a közös gondolkodás és cselekvés mindennapi folyamatába; még gazdagabban használni ki a különböző közösségi fórumokiban, tanácsi testületekben rejlő szellemi energiákat. Az önkritikus alapállásé mérlegben, a fejlődés elemeit számba vevő alapos előterjesztésben többek között ezekről is hangsúlyosan esett szó. A végrehajtó bizottság az említett napirendi témán kívül egyéb jelentésekről, előterjesztésekről is tárgyalt, és kitűzte az időpontját a következő megyei tanácsülésnek, amelyet június 12-én tartanak majd. — VM — Forintért vett starter avagy rővidebb út az Ötlettől a termákig Még manapság is gyakran lehet hallani olyan véleményeket, hogy a tudományos eredmények lassan terjednek el a gyakorlatban. Ezt látszik bizonyítani az a célvizsgálat is, miszerint nálunk 6—8 év telik el addig, amíg egy ötlet megvalósul. Ha egyáltalán lesz belőle valami. Pedig ma már senki sem vitatja a kutatóműhelyek és az ott létrehozott szellemi termékeket alkalmazó vállalatok eleven kapcsolatának rendkívüli fontosságát. Mégis sokszor ötletszerűek ezek a kapcsolatok, s néhány esetben a lehetőségekről és a szükségletekről való kétoldalú tájékozatlanság a jellemző. Éppen ezért örül a krónikás, ha közvetlen környezetében egyre sűrűbben ennek a gyakorlatnak pontosan az ellenkezőjét véli felfedezni. Nos, a minap ez történt velem is, amikor például hírül vettem, hogy az idén január elsejétől a fővárosi Inno- terv Ipari Fővállalkozó Kisszövetkezetnek egy Innoflex nevű Környezetvédelmi és Fejlesztési Irodája tevékenykedik Szolnokon. A hattagú mérnöki iroda olyan feladatok megoldását tűzte ki célul. amelyek eredményesen illeszthetők a települési és ipari szennyvizek kezelésének, valamint az ipari és mezőgazdasági üzemekben keletkező folyékony, szilárd és veszélyes hulladékok ártalmatlanításának és elhelyezésének kiemelten kezelt országos programjába. A szándék mindenképpen dicséretes, s az sem lebecsülendő tény, hogy az iroda dolgozói nemcsak az igények felkutatására, a berendezések vagy technológiák megtervezésére, hanem azok elkészítésére, gyártására is vállalkoznak, jócskán rövidítve így azt a többéves utat, amelyről az előzőekben már szó esett. S hogy ezek nemcsak üres szavak, bizonyítja az is. hogy az iroda párhónapos ténykedésének már van eredménye is, hiszen kifejlesztettek egy olyan eljárást, amelynek segítségével játszi könnyedséggel és nagy hatékonysággal, percek alatt szétválasztható a különböző szennyvizekben található szennyező anyag. Mondhatnánk úgy is, hogy az eljárás amely egyébként már nem az első ebben a tárgykörben, csak jelenleg a legjobb — segítségével meggyorsítható az ülepítés folyamata, s órák helyett csupán perceket vesz igénybe a művelet. Ez azt is jelenti, hogy a szóban forgó technológia segítségével az eddigieknél sokkal kisebb berendezésekben — amelyek természetesen olcsóbbak, s kevesebb energiával működtethetők — ugyanolyan, vagy talán még jobb eredményeket lehet elérni. Am, hogy a kör bezáruljon. az ülepítés során keletkező iszappal is kell valamit kezdeni. Jelenleg éppen ezen gondolkodnak az iroda mérnökei, kutatói. Nos, azt hiszem az előbb leírtak hasznosságához nem férhet kétségé de szerencsére nemcsak ezt az egy példát lehetne megemlíteni Eszembe jut a Biotechnológiai és Fermentációs Gazdasági Munkaközösség — a Bioferm GMK — tevékenysége. Többéves gyakorlattal rendelkező két tudományos szakember gondolt egyet, s megunva a kutatóintézetek enyhén szólva langyos légkörét megalakították az említett gmk-t, azért, mert tudományos munkájuk során találkoztak olyan témákkal, amelyeket úgy érezték, hogy vétek lenne nem fölkarolni. S ugyanakkor azzal is tisztában voltak, hogy a kutató- intézetben évekig nem lett volna lehetőségük arra. hogy az őket leginkább érdeklő témákkal foglalkozzanak. Így döntöttek a gmk megalakítása mellett, s azonnal belefogtak a starterkultúrák kikísérletezésébe, gyártásába. S itt meg kell állni egy pillanatra, hiszen a Szolnok Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat már korábban is foglalkozott star- terkultúrás termékek gyártásával, amelyeket a vásárlók megszerettek és gyakran keresnek. Ilyen eljárással készül például a közkedvelt szolnoki tea és csikós kolbász is. Csak az ezekhez szükséges mikrobiológiai termékeket sokáig az NSZK- ból vásárolta a vállalat. Ennek a gyakorlatnak azonban most már vége, hiszen a Bioferm GMK is kikísérletezte az eljárást, ami ugyan olyan jó, mint a nyugati partneré. Egy dologban viszont mégiscsak eltér a két eljárás. Hiszen az NSZK-ból származó adalékanyagért dollárt kellett fizetni, a bio- fermesek „megelégszenek” a forinttal is. S ez ugye cseppet sem elhanyagolható különbség. Nagy Tibor Leértékelődött, de felértékelhető Mennyit ér a magyar munka? A címben foglalt kérdés, első olvasásra inkább tűnik érzelgős hangvételűnek, semmint olyannak, amely konkrét, elemző válaszra tart igényt. Űjraolvasva azonban rájövünk arra, hogy a kérdés igencsak gyakorlatias, hiszen minden új értéket a munka hoz létre; a társadalom egészének jövedelme, a nemzeti jövedelem is a munka gyümölcse, hozadéka. Ebben az összefüggésben az érzelgősnek látszó megfogalmazás a magyar munka érték- és jövedelemtermelő képességét firtatja. Az évszázad második felének hazai gazdaságtörténetét elsősorban az ötéves tervek — azok kezdő- és záróesztendei — periodizálják. 1973 a középtávú tervek szempontjából közömbös esztenA magyar külkereskedelem cserearányai 1970-től napjainkig mintegy 30 százalékkal, az árrobbanás időpontjához — 1973Jhoz — viszonyítva 25' százalékkal romlottak. A cserearánymutató romlásának mértéke arról tájékoztat, hogy az adott külkereskedelmi áruszerkezetben az egységnyi importért mennyivel több exporttal kell fizetni. A cserearányromlás két vetületben értékelte le munkánk, gazdasági teljesítményünk értékét: egyrészt mind az egységnyi, mind a teljes import deviza költségének, árának kitermeléséhez a korábbinál több naturáliát, árut kell a külpiacokon értékesíteni, elvonni a belső felhasználás elől; másrészt a cserearányromlás folyamata, az abból származó újabb és újabb árveszteség minduntalan korrigálja azaz: csökkenti — a tényleges, a felhasználható nemzeti jövedelmet. Az elmúlt másfél évtizedben a cserearányromlás a köz- és a gazdasági élet minA magyar munka alkotta gazdasági teljesítmény leértékeléséből nemcsak a cserearányromlás szerepét, hanem e folyamat indítékait is vegytisztán kell látnunk, megítélnünk. A cserearányromlás néhány indítéka objektív jellegű. Objektív adottság az energiahordozó és a nyersanyag források szűkössége, ami elkerülhetetlenné teszi ezek importját. Az is objektív adottság, hogy a mezőgazdaság egyetlen számottevő és megújuló erőforrásunk, az agrártermékek exportjáról — kedvezőtlen, dő, mégis benne lesz, benne marad a gazdaságtörténetben, legalább olyan markáns mérföldkő szereppel, mint a stabilizáció, a terv- gazdálkodás megkezdése, az ötéves tervek meghonosítása. 1973-ban ugyanis egy olyan világgazdasági változás, folyamat bontakozott ki, amely vitathatatlanul korszakváltást jelent, s amelynek a magyar gazdaságra gyakorolt hatása — immár másfél évtizede — kedvezőtlen. Elsősorban és legfőképpen azért, mert a külpiacokon, a nemzetközi gazdasági együttműködésben igen nagy mértékben leértékelte a magyar munkát, a magyar társadalom gazdasági teljesítményének reálértékét. dennapos témája lett. Ez alapján érthető, ám eközben a cserearányromlás olyasfajta mumussá változott, amely minden bajért, rosz- szért okolható. Kiderült azonban, hogy nem írható minden cserearányromlás és veszteség az árrobbanás és az árarányátrendeződés kontójára, az árveszteség jelentős része abból származik, hogy a feldolgozóipari termékeket tartalmazó árucsoportokban is mi vagyunk a cserearányvesztesek. Az történt ugyanis, hogy a cserearány változás károsultjai, mindenekelőtt a fejlett tőkés országok, a termelés és a termékek műszaki színvonalának javításával törekedtek ellensúlyozni a cserearányveszteségeket A fejlett gazdaságok aktív reagálása, amelynek része a termelési struktúra modernizálása is, általában sikeres volt, egyebek között azért, mert a megújított termelési szerkezet és a fejlett technika birtokában exportáraikat emelhették. alacsony árszint esetén sem mondhatunk le. Mindennek az a lényege, hogy az objektív adottságokkal összefüggő, azokból származó csere- arányromlás elháríthatatlan volt s lesz ezután is. A reagálás, a cselekvés elmulasztásának hátrányos konzekvenciáját a közgazda- sági irodalom az elmaradt haszonhoz kapcsolja, azzal érzékelteti. Az elmaradt haszon nem mindig értelmezendő szó szerint, az elmulasztott vagy késedelmes cselekvés konzekvenciája gyakran a hátrányok fokozódása. A magyar társadalom gazdasági teljesítményének leértékelődésében tevőleges szerepet játszott a hosszú ideig, lényegében 1979-ig elmulasztott cselekvés és reagálás. Mert lehet az 1973—1979 közötti esztendők eladósodását az import-többlettel is magyarázni, ám az importtöbblet nem ok, hanem okozat volt, annak konzekvenciája, hogy nem akartuk, nem mertük tudomásul venni a magyar munka, a gazdasági teljesítmény, a nemzeti jövedelem árrobbanás, cserearányromlás okozta leértékelődését, s úgy szabtuk meg a fogyasztás és a felhalmozás lehetőségeit, mintha mi sem történt volna. Ilyen körülmények között a hátrányokat, a veszteségeket enyhítő, ellensúlyozó cselekvés — példának okáért az energiával, az anyagokkal, általában a ráfordításokkal való takarékosság, a gazdasági növekedés anyag- és energiaigényességének csökkentése, a termelési szerkezet átalakítása — is egyre késett, csak az évtized végén és a nyolcvanas évtizedben került napirendre. Sorskérdésünk Ha már 1973—1974 táján felocsúdunk, bizonyos, hogy tompítani tudtuk volna á cserearányromlás és árveszteség, a magyar munka leértékelődésének mértékét Gazdasági teljesítményünk reálértékét ugyanis az is befolyásolja, csökkenti, hogy mind inkább rákényszerülünk a gazdaságtalan exportokra, ami végül is a magyar gazdaságból kiindulva rontja a cserearányokat. A kárvallott gazdaságok többsége teljesen, vagy túlnyomó részben már ledolgozta cserearány-hátrányait mert azonnal reagáltak, cselekedtek, társadalmi megrázkódtatásokat is vállalva, rendezték a válságiparok helyzetét. Nem reménytelen és lehetetlen feladat tehát a világpiacon mintegy 25 százalékos mértékben leértékelődött magyar munka produktumának, gazdasági teljesítményének, reálértékének javítása, a nem objektív adottságokból származó cserearányveszteségek lefaragása. Nem lehetetlen, de elképesztően nehéz feladat, mert az azonnali reagálás és cselekvés elmulasztása és hosszú időn át való halogatása következtében a teendők felhalmozódtak, s megoldatlanságuk a gazdaság általános helyzetét súlyosbítja. G. I. 25 százalékos cserearányromlás Elmulasztott cselekvés A Salgótarjáni Öblösüveggyárban sokat tesznek az Itt készülő nívós termékek manufakturális jellegének és értékének megőrzéséért. A gyárban több mint harminc éve folyik szervezett üvegcsiszoló szakmunkásképzés. Az eltelt időszakban a jól képzett szakoktatók keze alól többszáz kiváló szakmunkás került ki. Az elmúlt évben átadott modern, jól felszerelt tanműhelyben az üvegcsiszoló mesterséget harminc diák tanulja jelenleg (Fotó: Rigó Tibor — KS) '7
