Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-13 / 111. szám

1987. MÁJUS 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Mezőtúri Fazekasok Háziipari Szövetkezete jó eredménnyel zárta az el­ső negyedévet. A kerá­mia termékek közei öt­ven százaléka exportra kerül, ennek felét nyu­gati országokba szállít­ják. Jelenleg többek kö­zött NSZK-beli megren­delésre 4 millió forint értékben készítenek vá­zákat. kantákat, tányé­rokat és poharakat Fotó: D. G. Tejma, hűaoa a ikerek Szarvasmarha-tenyésztők vetélkedése Értékelték a versenyt, átadták a díjakat A mezőgazdasági nagyüzemek közötti tej- és húster­melési versenynek megyénkben régi hagyományai vannak. Több, a térségben gazdálkodó nagyüzem és tehéntartással foglalkozó kistermelői ért el az utóbbi években országosan is elismert eredményeket. Tavaly a megyei mezőgazdasági koordinációs bizottság a tejtermelési verseny két kategó­riájában 41 nagyüzem, a kistermelők versenyében 168 te­héntartó a hústermelési versenyben 8 nagyüzem eredmé­nyeit értékelte. Az országos verseny ered­ményhirdetésére Budapesten, az Áliatorvostudományi Egyetemen került sor. A Holstein-friz fajtatiszta állo­mánnyal rendelkező nagy­üzemek közül, a vöröstarka törzsállományának 6408 kilo­grammos átlagos laktációs tejtermelésével harmadik dí­jat nyert a Héki Állami Gaz­daság. A kistermelők orszá­gos versenyében az 1986-ban értékesített összes tej meny- nyiség alapján Csernák Béla kungyalui kistermelő első he­lyezést ért el, 232 ezer 570 liter tejet értékesített. Az egy tehén után legtöbb tejet értékesítő kistermelők kate­góriájában pedig harmadik díjat nyert Bene Ferenc, ti- saaderzsi lakos. A megyei tej- és húster­melési verseny értékelését tegnap délután tartották meg Jászberényben. A tejtermelé­si verseny első kategóriájá­ban, az 500-nál nagyobb ma­gyar tejelő állománnyal ver­senyző üzemek közül első helyezést ért el a Héki Álla­mi Gazdaság, az 1513 tehén átlagában elért 6130 kilo­grammos laktációs tejmeny- nyiséggel. Az 500-nál keve­sebb magyar tejelőállomány­nyal rendelkező üzemek kö­zül a Jászalsószentgyörgyi Petőfi Tsz ért el első helye­zést; 5293 kilogrammos ter­melésével. A tejtermelési verseny második kategóriá­jában, az egy tehénre jutó tejzsír termelésben első dí­jat nyert a Palotási Állami Gazdaság, tehénállományá­nak 218,6 kilogrammos átla­gos tejzsírtermelésével. Ta­valyi tej zsírtermelése alap­ján különdíjban részesítet­ték a Cserkeszőlői Magyar— Román Barátság Tsz-t. Az elmúlt évben értékesí­tett összes árutejmennyiség alapján a kistermelők me­gyei versenyében első lett Simái József túrkevei gazda, aki 9 tehene után 67 és fél­ezer liter tejet adott át a fel­dolgozóiparnak 1986-ban. A megyei kistermelői verseny másik kategóriájában, az egy tehénre jutó átlagos tejérté­kesítésben a két tehene utá­ni 8205 literes tejértékesítés­sel Kiss László alattyáni kis­termelő lett az első. A hústermelési versenyben a 400-nál kisebb tehénállo­mánnyal nevezett üzemek közül országosan második helyezést ért el az öcsödi Szabadság Tsz limousin ke­resztezett húshasznú tehén- állományával. A 400 tehén­nél több tehenet tartó gazda­ságok közül ugyancsak má­sodik díjat nyert a Mezőhéki Táncsics Tsz. Most, amikor már nem kell annyira dideregni a kin­ti átlaghőmérséklet miatt, s a rádió, a televízió meg az líjságok hírei sem a hócsata résztvevőiről és a hideg szo­rításairól szólnak — így jó­val nyugodtabban ültünk le beszélgetni a minap a Ti­szántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat, a Tigáz, ve­zető szakembereivel, ezzel is megtörve egy réginek mond­ható gyakorlatot. Hiszen az újságokat lapozgatva azokból egyértelműen kiderült, hogy főként a téli hónapokban sokasodtak meg a róluk szó­ló cikkek, s azok is akkor születtek, amikor a gázszol­gáltatásban valamilyen gond, baj vagy nehézség támadt. Persze, ha jól belegondo­lunk ez természetes is, mivel a fogyasztók a szó szoros ér­telmében télen érzékelik leginkább munkájukat, hi­szen egyáltalán nem mind­egy, hogy a lakásban ingujj­ra vetkőzve vagy dideregve — ha csak időlegesen is, de — kabátokba meg plédekbe bugyolálva tartózkodhat az ember. Nos, az utóbbi cso­portba tartozók szájából gyakran hangzott el olyan vélemény, hogy a gázosok tavasztól őszig karba tett kézzel ülnek. Az effajta kijelentéseket cáfolja meg például az a tény, hogy a vállalat dolgo­zói éppen a tavasztól őszig terjedő időszakban vizsgál­ják át és készítik föl a kö­vetkező télre a megye több mint .310 kilométeres gázve­zetékhálózatát. amelyből 120 kilométernyi Szolnokon ta­lálható. Erre annál is in­kább szükség van, mivel szőkébb pátriánk vezeték- hálózatának a fele már jócs­kán „benne van a korban” — elérte a huszonöt évet — ami azt is jelenti, hogy tény­leg cserére szorul. A veze­tékhálózat másik felét az .ívek során már műanyag­csövekre cserélték, amelyek jóval biztonságosabbak és hosszabb életűek, mint a ré­gi acélcsövek. Az ellenőrzések, karban­tartások, felújítások mellett szerelési munkáik is jelentő­sek, hiszen évenként újabb és újabb területeket; telepü­léseket kapcsolnak be a gáz­szolgáltatásba. Ennek igazo­lására talán elég annyit meg­említeni, hogy 1986-ban több mint ötezer új fogyasztóhoz juttatták el a földgázt és negyven kilométerrel bőví­tették a már meglévő veze­tékhálózatot. így ma már el­mondhatjuk, hogy a megyé­ben lévő fogyasztók száma meghaladja a harmincezret, s ebből mindössze százhatvan az ipari üzem. Éppen azért, hogy a fűtési idényben egyre kevesebbszer essen szó ró­luk, már most is javában végzik az utcai hálózat föl­készítését a hideg napokra, annak érdekében, hogy a lakásokba, az intézmények­be, iskolákba, gyárakba, üzemekbe akadálytalanul el­juthasson a meleget adó gáz, melynek mennyisége sem el­enyésző. Tavaly például a háztartások 35 millió 229 ezer, a különböző intézmé­nyek 18 millió 33 ezer, a nagyüzemek pedig 151 millió 663 ezer köbméter gázt hasz­náltak fel. A vállalatiak — mint hal­lottuk — valóban azt szeret­nék, ha a munkájukról ke­vesebb szó esne, mert ők akkor dolgoznak megfelelő­en, ha a fogyasztók tudomást sem szereznek róluk. Ennek ellenére előfordulhatnak gondok a jövőben is — mint ahogy az elmúlt télen több­ször is megtörtént — és bi­zony föl kell majd bontani­uk az utat, járdát, ha vala­hol gázszivárgást észlelnek. S az is megtörténhet, hogy a hiba elhárítása után egy da­rabig még kerülgetni kell a buckákat. Persze nem azért, hogy bosszantsák az arrajá- rókat, hanem meglehet, hogy amiatt hagyják félbe a mun­kát, mert egy újabb szivár­gáshoz riasztják őket. Erre már sok példa adódott. — nt — A brigádok erejével Baazó/getéa Nagy Sándorral, a SZOT titkárával Kell-e nekünk munkaverseny? Ilyen című cikkeket olvashatunk a magyar sajtóban, éppen abban az esztendőben, amikor a szocialista brigád­mozgalom megszületésének, kibontakozásának 25. évét ünnepeljük. Bár sohasem lehetett egyenlőségjelet tenni a brigád­mozgalom és a munka verseny közé (a munkaversenyben egyének is részt vettek, tehát tágabb fogalom volt a bri­gádmozgalomnál), mégis ténykérdés: maga a munkaver­seny is a szocialista brigád kezdeményezésére, tömegbá­zisára, dinamizmusára épült elsősorban. Aki tehát azt kérdi, kell-e nekünk munkaverseny, arra is elkerülhe­tetlenül rákérdez: kell-e nekünk brigádmozgalom? Talán ez a néhány soros bevezető is érzékelteti: van miről beszélgetni Nagy Sándorral, a SZÓT titkárával. Mit mutat a mérleg: mi­lyen eredmények és fogya­tékosságok jellemzik a szo­cialista brigádmozgalom 25 évét? Hány ilyen brigádunk van ma, mennyi taggal? Mennyire nevezhető ma élőnek a brigádmozgalom? — Nem titkolva a gondo­kat, az elvitathatatlan érde­mek és értékek túlsúlya jel­lemzi ezt a negyedszázadot. Végtére is egy olyan — alul­ról kezdeményezett, az önte­vékenységre épülő — tömeg- mozgalom bontakozott ki, amely még ma is 126 ezer kollektívát egyesít, mintegy 1,4 millió taggal. — Vállalatvezetőink min­dig biztosan számíthattak a legtöbb kollektívánk munka- és áldozatkészségére. Nemes szándékú kommunista szom­batokat kezdeményeztek. Se­gítséget nyújtottak a pálya­kezdőknek: a brigádok nem fogadták el az „inasok meg- leckéztetésének’’ hagyomá­nyát. Az ismert hármas jel­szó szellemében — szocialis­ta módon dolgozni, élni és tanulni — a többi között szorgalmazták, hogy a bri­gádtagok szerezzenek máso­dik, esetleg harmadik szak­mát. Ösztönzésükre több százezer felnőtt ült be az is­kolapadba, hogy elvégezze az általános iskola hetedik­nyolcadik osztályát, leérett­ségizzen, illetve tanuljon a marxizmus-leninizmus esti egyetemen. — Társadalmi munka- és egyéb akciók sokasága fűző­dik e közösségek nevéhez. Védnökséget vállaltak pél­dául az iskolák, óvodák, gyermek-, illetve szociális otthonok felett. Elesett öre­geket, rokkantakat, árvákat karoltak fel — a szocialista emberségből is példát adtak. — Bár ekkor sem volt gon­dokban hiány, (túlszabályo­zottság, bizonyos formális, bürokratikus vonások elural­kodása), mégis elsősorban a gazdaságirányítási reform ki­bontakoztatása teremtett új helyzetet a brigádmozgalom számára. Különösen a 80-as években derült ki, hogy e mozgalom akkor élte fényko­rát, amikor a könnyen és jól áttekinthető mennyiségi cé­lok, tennivalók voltak a jel­lemzők. A gazdasági fejlődés intenzív szakaszához, annak velejáróihoz (előtérbe került a minőség, gazdaságosság, általában a megújuló, illetve vállalkozó készség, összefog­lalva a hatékonyság) a bri­gádok jelentős része máig sem tudott jól alkalmazkod­ni. Megjegyezzük, a gazdasá­gi vezetés sem tárta fel, ho­gyan lehetne az új viszonyok között a brigádok létét, mun­kakészségét előnyösen fel­használni, kamatoztatni. — A gazdaságirányítási reform továbbfejlesztése egy­felől kedvez a brigádönálló­ság kibontakoztatásának, másfelől viszont jobban a felszínre hozza, ütközteti egymással a brigádokon be­lüli egyéni, illetve brigádok közötti csoportérdekeket. Ügy hallottuk, az a SZOT álláspontja, hogy szolidari­tássá kell változtatni ezt a szembenállást. A kérdés: ho­gyan? — Ténykérdés, hogy a tel­jesítmény szerinti bérdiffe­renciálás valóban szembeál­líthatja egymással a közös­ségeket, illetve a brigádokat. Ha nőnek a teljesítmény kö­vetelmények, még fokozód­hat is ez a szembenállás. Mégsem volna okos dolog el­túlozni ezt a jelenséget, hi­szen nem az érdekellentétek a meghatározók, hanem az érdekazonosság. A legjobb vgmk-kban sem a veszekedés a jellemző, mert többnyire olyan dolgok teljesítésére vállalkoznak, amelyek meg­valósítása a közösség minden tagja számára előnyös. (Ezek­hez mérten a belső konflik­tusok súlya, jelentősége el­törpül.) Hasonlóképpen jó néhány olyan szocialista bri­gádunk van már, amely meg­határozott feladatra vállal­kozik. illetve köt munka- szerződést. — Gáspár Sándor, a SZOT elnöke is aláhúzta a szoci­alista brigádmozgalom ön­szervező, önirányító szerepét, s elmarasztalt mindenféle agyonszabályozást, uniformi- zálási törekvést. Mélyen egyet lehet érteni ezzel az állásponttal. Csakhogy mégis szüksége lesz a brigádmoz­galomnak valamiféle köz­ponti támogatásra, e támoga­tás pedig — attól függően, Cj élelmiszerboltot nyitottak meg tegnap délelőtt Zagyvarékason a vasúti újtelepen. A 100 négyzetméter alapterületű tetszetős épületet a helyi tanács és az Áfész 1,6 millió forintos támogatása mellett jelentős társadalmi munkában építették fel. Ezentúl kényelmes körül­mények között vásárolhatnak élelmiszer- és háztartási cikkeket a környék lakói Fotó: Mészáros hogy mi mellett voksol — egyúttal már állásfoglalás is. Hogyan oldja fel a szakszer­vezeti mozgalom ezt az el­lentmondást? — Való igaz, egy másik szélsőség volna, ha a szak- szervezetek a jövőben már semmiben nem foglalnának állást a brigádmozgalom kapcsán, ha nem támogatná­nak semmiféle jó törekvést. Nem erről van szó. Mégcsak nem is arról, hogy elmarasztalunk mindenféle kicsinyes bábáskodást. Ez ugyanis — bármennyire fon­tos — csak a felszín. A lé­nyeg: ha őszintén valljuk, akarjuk a vállalatok növek­vő önállóságát (s akarjuk), akkor amellett is ki kell áll­ni, ami velejár: a munkaver­seny, így a szocialista bri­gádmozgalom is vállalati ka­tegória. Következésképp nem lehet valahonnan fentről, a „magasból” azt mondani:ezt tegyétek, azt tegyétek. Sőt, az is meggondolandó, célsze- rű-e, hogy X vállalat vala­melyik brigádja országos versenyfelhívást tegyen köz­zé, hiszen ami X vállalatnál hasznos, üdvös, nem biztos, hogy az Y-nál is. A vállalatonként eltérő módszerek a brigádmozga­lom sokszínűségét, tartalmi és formai gazdagodását ered­ményezik majd. Természete­sen vannak, lesznek azért központi tennivalók is.. Ügy véljük, nem vétünk a válla­lati önállóság ellen, ha pél­dául népszerűsítjük a bti- gádönkormányzatot és auto­nómiát, ha —a sajtó nyilvá­nosságát is felhasználva — megdicsérjük azokat a kol­lektívákat, amelyek valami ötletes, eredeti módszert ta-, láltak ki a minőség javítá­sára, az innováció jobb ki­bontakoztatására, stb. Elkép­zelhető, hogy mégcsak nem is a módszerre, hanem az eredetiségre, a találékony­ság elismerésére helyezzük a hangsúlyt, vagyis arra, amelyre minden gazdálkodó szervezetnél szükség van. — Nem kellene összehívni a szocialista brigádvezetők tanácskozását? Nem is any- nyira a jubileum kedvéért, hanem a tapasztalatok kicse­rélése végett. Végtére is, lenne mit megvitatni!... — Még március elején el­kezdődtek, s május végéig előreláthatólag befejeződnek a szocialista brigádvezetők vállalati tanácskozásai. Élénk figyelemmel kísérjük az ot­tani vitákat, kíváncsiak lé­vén arra: hogyan látják ők a helyzetüket, a kibontakozás útját-módját? Való igaz, egyszer célszerű volna összehívni az országos tanácskozást is. De hogy mi­kor, arra még nem lehet vá­laszt adni. Ez a vállalati ta­nácskozások állásfoglalásától függ: akarják-e egyáltalán, ha igen, mire gondolnak kö­zelebbről? Nem akarunk a véleményük ismerete nélkül szólni és állást foglalni. — Már hónapok óta tart a vita: kell-e munkaverseny, illetve szocialista brigádmoz­galom? Hogyan összegezné a véleményét? — Szerintem nem az a kér­dés, hogy kell-e, hanem az, hogy miképp újuljon meg ez a mozgalom? Mély meggyő­ződéssel vallom, hogy még a legtökéletesebb szabályozó, illetve érdekeltségi rendszer sem lehet mindenható. Bár az anyagi érdekeltség a meg­határozó, azért a jövőben sem lesz mellékes az emberi kiteljesedés önmegvalósítás vágya, a tudásszomj, az ösz- szetartozás érzése és öröme, a szolidaritás. Az ember nem utcai automata, amely bizo­nyos pénzmennyiség bedobá­sa után ilyen-olyan szolgál­tatást nyújt: az ember érző lény, személyiség, akit nem csak az anyagi érvényesülés vágya vezérel. Szeret környe­zete alakítója, formálója is lenni, maga és környezete számára nemcsak anyagi, ha­nem erkölcsi értékeket is te­remteni. Magyar László I télre készül a Tigáz Melegben a hideg napokról

Next

/
Thumbnails
Contents