Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-12 / 110. szám
1987. MÁJUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kecskeméten a Bácsmobil Autójavító Szövetkezet 10 éve vette meg a svédektől a Dinitrol technológiát, mely a gépkocsik alváz- és üregvédelmét szolgálja. Az országban 17 ilyen állomás működik. Egy éve a Tuff Kote—Dinol nagy hatású kettős rétegű védelmi eljárást alkalmazzák, mely a Dinitrol technológia továbbfejlesztett változata. A TKD-vé- dőrendszer lehetővé teszi, hogy az új kocsik esetén 5 éves garanciát adjanak Fotó: Nagy Zsolt Bolgár delegáció a megyében Bulgáriai testvérmegyénkből, Kjusztendilből érkezett vasárnap szakszervezeti delegáció, a Szakszervezetek Szolnok Megyei Tanácsának meghívására Szolnokra. Viktor Janakiev, a bolgár szak- szervezetek Kjusztendil megyei tanácsának szociál- és gazdaságpolitikai titkára és Peter Szpaszov, Kocserino város szakszervezeti elnöke tegnap a Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházában kezdte programját, ahol Fenyvesi József, az SZMT vezető titkára tájékoztatta a vendégeket a magyar szakszervezetek tevékenységéről. A bolgár vendégeket tegnap fogadta Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára és Bugán Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese is. A bolgár szakszervezeti vezetők péntekig megyénk nagyüzemeivel ismerkednek. Ma a Szolnok Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalathoz és a Tiszamenti Vegyiművekbe, holnap a Tisza Cipőgyárba és a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezetbe látogatnak. Elsősorban arra kíváncsiak, hogyan érvényesül a dolgozók részvétele a vállalat vezetésében, hogyan szervezik a munkaversenyt és milyen eredményeket értek el a szocialista brigádmozgalomban. A delegáció pénteken utazik haza. Kulcsrakész házak az EVM mintalakótelepén (Folytatás az 1. oldalról) zett keretek között is történhet egyedi igényeket kielégítő, magas színvonalú kislakásépítés. A tervező és a kivitelező jelen esetben teljes egészében megfelelt az eredeti elképzelésnek, és a jó példa, bízik benne, hamarosan követőkre talál. Ezután a miniszter átadta a lakások kulcsait a vásárlóknak, majd a jelenlévők megtekintették a 99 négyzetméter alapterületű négyzetméterenként 10 ezer 700 forint építési költségű, jól felszerelt, kifogástalan minőségben elkészített tetőtérbeépítéses lakást. A vendégek az Érpartról a Jászsági Építőipari Szövetkezet székházában megtartandó közgyűlésre mentek, ahol Kátai József, a szövetkezet párttitkára köszöntötte a jelenlévőket. Novotni Já- nosné a múlt év eredményeit értékelve elmondta, hogy a korábbi dinamikus fejlődés után távaly nem számoltak látványos sikerekkel. A tartalékokat már kellőképpen kimerítették, ezért az elért termelés és a nyereség megtartása volt a cél. Az évet végül a tervet túlteljesítve 140 milliós árbevétellel és 18,3 milliós nyereséggel zárta a háromszázhúsz dolgozót foglalkoztató szövetkezet. A jó minőségű munkáért és a múlt év eredményeiért a jászsági építők Kiváló Szövetkezet címet értek el, az ezt tanúsító oklevelet elismerő szavak kíséretében Somogyi László adta át a szövetkezet elnökének. Az ünnepi közgyűlésen a több éves jó munkájáért Bodnár József műszaki vezető és Mező István asztalos, a minisztertől Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést vehetett át, valamint tizennégyen kapták meg a Szövetkezet Kiváló Dolgozója kitüntetést. — Ip — Megnyitották a béke- és barátsági hénap rendezvényeit Pevny Stefan, a Szlovák Kommunista Párt KB tagja és Vrá- bel Ivan, a budapesti Csehszlovák Kulturális Központ helyettes igazgatója a kisújszállási tsz-látogatáson (Folytatás az 1. oldalról) most — elsősorban a rendkívül kezdeményező és megegyezésre kész szovjet diplomácia hatására — javultak Európa atomfegyver-mentesítésének esélyei. Az előadó méltatta azt a megújhodási folyamatot, amely a nemzetközi békemozgalomban, annak tömegbázisának szélesítésére irányuló törekvésekben megmutatkozik — mondotta. Szót kért a békenagygyűlésen Ny. V. Kosztyucsenko, a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza igazgatója is. Felszólalásában azokat a változásokat, reformokat foglalta össze, amelyek ma a szovjet belpolitikát jellemzik, s amelyek megvalósulása érdekében a szovjet nép szilárdan kitart a béke ügye mellett. A békenagygyűlés résztvevőit ezután a csehszlovák Konrády népi együttes szórakoztatta műsorával. Magyar—csehszlovák barátsági napok kezdődtek tegnap Kisújszálláson. A délelőtti órákban Pevny Stefan, a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága tagja vezetésével küldöttség érkezett a városba. A vendégek rövid városi ismerkedés után a Nagykun Termelő- szövetkezetbe látogattak, ahol tájékoztatót hallgattak meg a szövetkezet életéről. A kora délutáni órákban üzem- látogatáson vettek részt. Eite baráti találkozón Csehszlovákia mezőgazdaságáról kiállítást is nyitottak. A csehszlovák küldöttség ma Kenderes életével ismerkedik. A kora délutáni órákban ott is bemutatkozik a Konrády népi együttes, majd délután Kisújszálláson ünnepségen vesznek részt, ahol megemlékeznek Csehszlovákia felszabadulásának 42. évfordulójáról. A magyar— csehszlovák barátsági napok rendezvényei szerdán Kunhegyesen, csütörtökön pedig Tiszasason folytatódnak. Életmód és kispolgáriság Soha életemben nem voltam beteg — mondta egy televízióinterjúban a kitűnő író, és mivel ő maga is tisztában van vele, hogy kevés hatvanegynehány éves emiber dicsekedhet ilyesmivel, nem rejtette véka alá,a titkot: véleménye szerint hogyan érhetjük el mi is ezt az irigylésre méltó állapotot. Elmondta, hogy soha nem ivott, dohányozni is csak keveset dohányzott — majd ezt az egészséghez vezető életmódot röviden így foglalta össze: mindig nagyon kispolgári életmódot folytattam! Ez a megfogalmazás meghökkentett és elgondolkoztatott. Mert habár az író (mellesleg: humorista) ezt olyan mosollyal közölte, aminek az érzékeltetésére írásban idézőjeleket vagy zárójelbe tett felkiáltójeleket szoktunk használni (mintegy figyelmeztetve az olvasót, hogy a szó vagy a fordulat nem a megszokott értelmű) — már ebből a mosolyból is meggyőződhettem róla, hogy bizony vannak, akik ezt az életmódot kispolgárinak tekintik. Holott egyszerűen csak józannak vagy mértéktartónak kell neveznünk. A kérdés ezzel az életmóddal kapcsolatban kettős. Az egyik az, hogy valóban kispolgári-e — tehát azoknak az embereknek a jellemzője, akiket a tőkés társadalmi rendben kispolgároknak neveztünk. A másik kérdés, hogy a szó mai értelmében is kispolgári-e, vagyis olyan jelenség, amelyet elítélünk, amely szemben áll a mi társadalmunk emberének életmódjával. Ma ugyanis a kispolgári jelző egyértelműen rosszalló, elítélő. Így azt nevezzük, ami véleményünk szerint nem szocialista. Nos, itt a zavarok és ellentmondások forrása. Mert szinte mindenkinek a véleménye szerint más-más jelenségek sorolhatók a kds- polgári címszó alá. Abban mindenesetre egységes az álláspont, hogy amit kispolgárinak nevezünk — rossz és elítélendő. És most jön a logikai bukfenc: sokan megfordítják a sorrendet, és nem azt ítélik el, ami kispolgári, hanem mindent kispolgárinak bélyegeznek, ami az egyes emberek szemében rosszallóit vagy elítélendő. Így lesz kispolgári a hosszú hajviselet vagy a farmernadrág, amely pedig csak egyszerűen divat- jelenség, múló bolondéria; így kiáltják ki kispolgári jelenségnek a kutyatartást és még sok mást, ami esetleg valóban elítélendő — csakúgy egészen más okból. Ez a mindent lekispolgá- rizó szemlélet azért káros, mert elmossa a határt a valóban elítélendő jelenségek és az ártalmatlan emberi gyengeségek, szokások, hobbik (sőt olykor erények!) között, ugyanakkor a kétségtelenül helytelen magatartás- formákat is összekavarja- za varja. Nem árt itt emlékeztetni rá, hogy a kispolgárságon a tőkés társadalomban egy meglehetősen bonyolultan rétegződött embercsoportot értünk, amelybe elsősorban kistulajdonosok tartoznak: a kisiparosok, a kiskereskedők, a kis parasztság, de az alkalmazottak és az értelmiség egy része is. A kispolgári magatartás gyengeségei —a kicsinyesség, a szűklátókörűség, a gyávaság, az anyagiasság és a többi — természetesen ennek a rétegnek a tőkés társadalomban fennállt gazdasági-társadalmi helyzetéből fakadtak. De ne felejtsük el, hogy a kispolgárságot a tőkés társadalomban például az is jellemezte, hogy igen szorgalmas volt! Annyira, hogy a felső társadalmi rétegek szemében többek között éppen ez tette lenézetté a kispolgárságot! A kispolgár léte, amely többnyire bizonytalan volt, munkájára épült — ezért a kispolgárok túlnyomó többsége lelkiismeretesen, szorgalmasan dolgozott: gondoljunk elsősorban a parasztságra, de a kisiparosokra, kiskereskedőkre, kistisztviselőkre is. Hogy ez a szorgalom a tőkés rendszer szorításában született és mintegy a szükségből csináltak erényt, amikor a szorgalmat annyira tisztelték — megint más kérdés. Helytelen tehát a kispolgárit egyértelműen megbélyegző és elítélendő fogalomnak tekinteni. De amint nem minden rossz, ami kispolgári — ugyanúgy nem minden kispolgári, ami rossz. Ék voltaképpen itt kanyarodom vissza az idézett író által ironikusan említett, de sokak által komolyan gondolt „kispolgári életmód” fogalmához. Az anyagi gondoktól szorongatott kispolgárság erényt csinált a szolidságból, és valóban gyakran élt úgy. amint az író említette: nem ivott, nem dohányzott — sokuknak nem is tellett rá. Csakhogy ez a józan, mértéktartó életmód, ha kispolgári volt is abbéin az értelemben, hogy a kispolgárok éltek így, egyáltalán nem kispolgári a sző mai vagyis elítélendő értelmében! Ha a túlzottan visszahúzódó, zárt és elszürkült életvitelt megbélyegző jelzővel akarnánk illetni, nyárspolgárinak nevezhetnénk. De vajon az-e a józanul mértékletes életmód? A munkásmozgalomban például az antialkoholizmusnak komoly hagyományai vannak; hogy újabban a közvélemény nem ítéli el az alkoholizmust olyan mértékben, amennyire az a szocialista társadalom fejlődése szempontjából kívánatos volna, hogy lábra kapott és megtűrtté vált a névnapok ürügyén rendezett ivászat — ez még nem jelenti azt, hogy most már a józan, mértéktartó életmód (amelyet szerencsére azért mégiscsak a lakosság többsége folytat) bárki is elítélhetné. Azért tartottam szükségesnek példaként éppen az alkoholizmust kiemelni, mert hallottam már olyan becsmérlő megjegyzést — például névnapot, kinevezést, újévet ünneplő munkahelyi összejöveteleken — amely a nem ivót kispolgárinak nyilvánította. Holott a mértékletes, józan, egészséges életmód csakúgy, mint a szorgalom és szerénység nem kispolgári csö- kevény ,hanem alkotó eleme a szocialista életmódnak. Megbecsülést és követést érdemel. Ellentétben a kapzsisággal és a haszonleséssel, ami viszont sokszor éppen a mértéktelenség, az oktalan költekezés és a karrierizmus kísérőjelensége. Pető Gábor Pál Hároméves irányítási program készül (Folytatás az 1. oldalról) fejlesztési elképzeléseket. Jobb együttműködés alakult ki a vállalatokon belüli szervezetek között is. A gazdaságpolitikával kapcsolatos kérdések mindinkább a figyelem középpontjában állnak. Egyre jobban érződik a felelősségteljes gondolkodás a tennivalók megfogalmazásában és kijelölésében. Az ország gazdasági helyzetében is tapasztalható néhány kedvező változás, így az év első négy hónapjában az ipar teljesítménye megközelítette a tervben előirányzottat, s a vállalatok rendelésállománya kedvezőbb a korábbi évekénél. Ugyanakkor az alapvető feszültségeket még nem sikerült feloldani — mondotta Havasi Ferenc —, hiszen azok hosszú idő alatt halmozódtak fel. Ilyen alapvető gond, hogy nem javult a külgazdasági egyensúly, s a világgazdaságban tapasztalható változásokra továbbra is lassan reagálunk. Évek óta csökken a kereslet az általunk exportált cikkek iránt a konvertibilis piacokon. A KGST- országokban is módosulóban van a piac igénye, jóval magasabbak a korszerűségi és a minőségi követelmények, s ha ezeknek nem tudunk eleget tenni, akkor mérséklődik a szocialista gazdasági integrációnak a magyar gazdaságra ható stabilizációs szerepe. Alapvető megújulásra van tehát szükség a magyar gazdaságban, s már folyik a társadalmi-gazdasági kibontakozási program előkészítése. E program célja megteremteni középtávon azokat a feltételeket, amelyek révén megváltoztathatók a gazdaságban mutatkozó és az utóbbi időben felerősödő kedvezőtlen folyamatok. Ez a program — hangoztatta Havasi Ferenc — alapjául szolgál egy hosszabb távon is előremutató, átfogó tervnek. A kibontakozási program előkészítése során meg kell vizsgálni: fenntartható-e a gazdaságpolitika valamennyi korábbi prioritása. Mindenképpen elsőbbséget kell adni a termelési szerkezet korszerűsítésének, összekapcsolva azt a műszakitechnikai fejlesztéssel. Mindez feltétele az ország pénzügyi helyzete javításának, a jövőbeni gyorsabb növekedésnek, a termelés élénkítésének, az életszínvonal későbbi emelésének. A gyorsítás csak ott képzelhető el, ahol számottevően nő a jövedelemtermelő képesség. Gondoskodni kell a nemzeti jövedelmet fogyasztó, rosszul gazdálkodó vállalatok, szövetkezetek tevékenységének visszaszorításáról, felszámolásáról. A gazdaságpolitika változásával együtt szükséges az eszközrendszer, a gazdaság- irányítás átfogó, következetes korszerűsítése is. Ez kiterjed a tervezési rendszer fejlesztésére, a közgazdasági szabályozórendszer változtatására, sőt a politikai intézményrendszer reformjára is oly módon, hogy az a leghatékonyabban szolgálja a fő gazdasági célok elérését. Havasi Ferenc ezután azt hangsúlyozta, hogy a kibontakozás programja megköveteli a vállalati önállóság, az öntevékenység kibontakoztatását. Ebben jelentős szerep vár az új vállalatirányítási intézményrendszerre, többek között a vállalati tanácsokra. Elérkezett az ideje, hogy ezeknek a vezető testületeknek a munkáját konkrét tartalommal is kitöltsék. A vállalati tanácsok tulajdonosi szervezetként tevékenykedjenek, ösztönözzenek a hatékony gazdálkodásra — mutatott rá, majd végezetül arról beszélt, hogy a gazdaság- politika kritikus felülvizsgálatával párhuzamosan megfelelő vizsgálódásra van szükség a gyárkapukon belül is, minden egyes vállalatnál.
