Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-06 / 105. szám
1987. MÁJUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt A televíziónak nincs szerencséje a kabaréval! Annyi megelőző próbálkozás, lelkes kísérlet után, most ez a legújabb, legfrissebb is: megbukott. Csütörtökön este a Megengedett sebesség 80 perce alatt valójában egyetlenegyszer sem nevethettünk jóízűt. Pedig hát a kabaré a nevettetés műfaja, méghozzá a harsányabb humor formájában; kivételes alkalom, hogy nevetve szórakozzunk. Nehéz műfaj a kabaró Persze meglehet, ezúttal olyan kísérletről van szó, amely a kabarénak épp erre a tulajdonságára nem kívánt építeni. „A kabarén nem mindig kell nevetni” — mondja korántsem mentségként, talán inkább szerkesztői alapelvként Farkas- házy Tivadar, ennek a most látott televíziós kabarénak a szülőatyja. A rádióban is ezt a szerepet tölti be ő, alkotótársaival havonta termelik a hallgatóknak szánt mulatságot. Azzal a különbséggel, hogy ott azonban nemcsak nevetni, de még kacagni is lehet. Talán az lenne a kabaré rádiós és mostani televíziós változata között a különbség, hogy míg ott nevethetünk, itt elmosolyodnunk sem illik? Ahogy elnéztem a premier hosszúra nyújtott, fáradt, inkább egy szociográfiai műsorba kívánkozó riportjait — gondolok itt Sándor György az utca népét „vallató”, riogató-meghökkentő jeleneteire vagy épp a Verebes István közreműködésével megszólaló kisiskolásokra, akik politikai ismereteikből, tájékozottságaikból vizsgáztak — megerősödött bennem a gondolat: ha a humor ismerős képviselői jelennek is meg itt ebben a kabaréban, maga a mutatvány mindenképpen valami más szeretne lenni eddigi formájától. Csakhát milyen? Az útkeresőnek soha sincs könnyű dolga. Pláne nincs a képernyőn, hisz egyszerre millióféle igénynek kellene eleget tennie. Ezért a fentebbi elégedetlenség mellett, úgy vélem, türelmet is kell tanúsítanunk Farkasházy Tivadarék vállalkozása iránt. Hisz a szempontok erdejében nem köny- nyű eredetien új csapást vágni, azaz olyan kabarét létrehozni, mely „bátor, de építő szándékú, minden réteg számára szórakoztató, de intellektuális, aktuális, de forgatókönyvileg már hónapokkal ’ előtte kész, filmes, de azért nem nagyon filmes, mert az drága, szokványostól eltérő, de azért mindenkinek tessen, sok rádiós- kabaréssal, de azért ne olyan legyen, mint egy rádiókabaré.” Néhány a szempontok közül. Szerintem a lényeg: nagyobb sebességre kellene mindenképpen kapcsolni, és talán az sem ártana, ha a csapat nem pusztán a rádiós humoristákból verbuválódnék. Mert még valami alkalmi vállalkozássá formálódhat a kéthavonta jelentkezni szándékozó televíziós kabaré, a rádiósok mellékfoglalkozásává. Pedig itt most ennél többről van szó: egy valóban sajátos műfaj megteremtéséről, melyben a szó mellett a képnek is egyenrangú szerep jut a neveltetésben. Ehhez friss szellem, új ötletek szükségeltetnek. És új szerzők, talán kevésbé közismertek, de akiket épp ezért hajt az egészséges becsvágy, hogy bizonyítsanak, megmutathassák magukat, és főleg azt, hogy humoruk van; képesek megfi- gyelmi és ábrázolni mindennapi életünk mulatságos fonákságait. A befutott „nagyok” mellett helyet kellene biztosítani a tehetséget mutató kezdőknek is, hogy igy alakuljon egy valóban új csápat, egy friss rzellemű, önálló televíziós kabarétársaság. Egyszerű nézőként, a partvonalon kívülről köny- nyű ezt mondani — mondhatja valaki. Valóban nem könnyű feladatról van szór s ezért szavaznék, hangsúlyozom, megértést és türelmet e legfrissebb kísérletnek, változatlanul azonban azzal a megszorítással, hogy nevetés nélkül kabaré még a képernyőn sem létezik. Mert ha nem is mindig kell nevetni rajta, azért az képtelenség ha nézése közben egyszer sem mozdul nevetésre a néző szája. Hogy lehet kellemesen nevettetni, példa rá a Szeszélyes évszakok — Antal Imrével az élen, a sokoldalú Antal Imrével, akinek ráadásul humora is páratlan. Éppen ezért számomra kissé érthetetlen, hogy házon belül is a kabarécsinálók figyelme miért nem esik rá. Pedig ő otthon van képernyőn, cirkuszi porondon, ha kell a zongoránál, ha kell riporterként, több nyelven is mikrofonnal a kezében. A Szeszélyes évszakok: kész kabaré — bár egyszerűen szórakoztató magazinnak hirdeti magát. Mondanám, miért nem házasodhatnának össze, az új kabaré és a régi Antal-magazin? Ha nem félnék attól, hogy esetleg ezzel a Szeszélyes évszakokat is elveszítenénk, eltűnnék, bá- ja-varázsa. Mindenesetre talán érdemes volna próbálkozni vele, elvégre próba, szerencse. Röviden Szombaton este Téli beszélgetés alcímmel sugárzott műsort a televízió Gobbi Hildáról; szívmelengető beszélgetést életéről, művészetről, halálról és hallhatatlanságról, emberségről és embertelenségről, arról, hogy mivégre is van az ember ezen a világon, ha hit szerint másvilágot nem remél. A boldogságról beszélt Gobbi, amit másoknak és magunknak szerezhetünk cselekedeteink által, őszintén és természetesen szólott mély emberi bölcsességeket csurgatván el a kedvesen könnyed csevegésben. Két dolog külön is megragadhatott bennünket: Gobbi elpusztíthatatlan életkedve és kiapadhatatlan önzetlensége, Hogy ő, aki egész életében azon munkálkodik, hogy emléket állítson elhunyt pályatársainak a színészek múzeumában, magának jóformán helyet sem hagy ebben az „összekoldult” panteonban. Gobbi Hilda több mint 500 szerepet játszott már el eddig életében, most beszélgetőtársként is remekelt, pedig „csak” magát adta: emberi gazdagsága irigylésre méltóan végtelen. Az igazsághoz hozzátartozik; Juszt László finoman tartotta mederben a sokirányú dialógust. Szokás, hogy az anyák napján a televízió is köszönti az édesanyákat. Minden egyes ünnep, újabb műsor. Többnyire komoly, áhí- tatos, versekből és dalokból komponálva. Most valami szokatlannal állt elő a tévé, „Mama, kérlek...” címmel szórakoztató programot adott az anyák napjára. Olyan programot, amelyből nem hiányzott a hagyományos könnyedség, sőt a legkönnyebb műfajú muzsika sem. Maga a szerkezet érdekes ötletre épült, egy-egy művész megszólalása előtt általában szót kapott az édesanya is, aki néhány mondatban bemutatta az immár hírnévre cseperedett „csemetéjét”. Ez az ötlet volt legfőbb erénye e szórakoztató köszöntőnek, ugyanis igazán csak a mamák maradhattak meg emlékezetünkben — a dalocskák nem. Az ezüstösen fénylő, szívalakú díszleteket is legjobb lenne elfelejteni, hisz olcsó érzelmességről árulkodtak. VM. Drámaelemzés és pedagógia Nyári táborok tanároknak Az Országos Közművelődési Központ drámai osztálya ismét érdekesnek ígérkező, továbbképzésnek is tekinthető nyári táborokat szervez az irodalom, a színház és az amatőr színjátszás iránt érdeklődő pedagógusok számára. Június 27-én egyhetes drámaelemző stúdium kezdődik Dunaföldváron, Duró Győző, a Katona József Színház dramaturgja vezetésével. A programot elsősorban azoknak a tanároknak szánják, akik munkájukhoz szeretnének ezirányú segítséget kapni. Ugyanebben az időben lesz Dunaföldváron a hagyományos központi színjátszó tábor, ahol alapfokú rendezői tanfolyam is indul. Augusztus 7. és 16. között Zalaszentgróton rendezik meg a drámapedagógiai alapismereteket nyújtó tábort. A résztvevők itt Gab- nai Katalin vezetőtanár segítségével kapnak elméleti és gyakorlati képzést drámapedagógiából. J A Bébe és barátság hónap alkalmából Mit Jelent neked a béke? címmel gyer- mekrajz-pályázatot hirdetett meg a Karcag és Vidéke Áfész, az iskolaszövetkezeti tagok és a dolgozók gyermekei részére. A beérkezett több mint száz rajzból kiállítást rendeznek a szövetkezetiek. (Fotó: T. K. L.) Magyar História Magyarország az Anjouk korában A Magyar História sorozatának újabb, 26. kötetével jelentkezett a Gondolat Könyvkiadó, mégpedig Bertényi Iván: Magyarország az Anjouk korában című, közel 300 oldalas, remek könyvével. A szerző történelmünk dicső és izgalmas XIV. századáról lebilincselően érdekfeszítő képet fest. Aki olvasni kezdi, többé nem teszi le, amíg a végére nem ér. S akkor az olvasó, különösen ha az utóbbi három évtizedben koptatta az iskola padjait, joggal eltűnődhet történelemoktatásunk egyoldalúságán, szürkeségén. Megállapíthatja, hogy milyen ég-föld különbség lehet egy-egy korszak megismertetésének módjában. Az általános iskolában csak érintik ezt a századot. A gimnáziumi tankönyv ugyan tárgyalja Károly Róbert és I. (Nagy) Lajos uralkodását, de hogyan? Gazdaságtörténetként. Természetesen ez is fontos, és hozzátartozik a korhoz. De hogy nem csigázza fel a diákokban az érdeklődést az olyan alcímek, mint a „feudális széttagoltság fölszámolása”, „az állam gazdasági alapjának reformja” stb., az vitathatatlan. S a címekhez igazodik a tartalom. És ezek a tanulók nagyjából itt be is fejezik történelmi tanulmányaikat. Honnan legyen történelmi tudatuk? Milyen más Bertényi könyve! Olvasván az Anjouk eljutását a magyar trónig, Károly Róbert háromszori koronázását, a tartományurak legyőzését, írása érdekfeszí- tőbb egy kalandregénynél, amely egyúttal tükrözi a kor lelkét is. Például a hatalmi harc Shakespeare tollára illő kavarodásában Buda papjai kiközösítették az Anjou-párti főpapokat, urakat s még a pápát is. De végül is Károly Róbert „olyan szilárddá tette hazánkban a központi hatalmat, amilyenre kevés példát találunk középkori királyaink uralkodása idejéből” — emeli ki a szerző. Nagy Lajos is közel kerül ez olvasóhoz, és valamennyire megértjük a „lovagkirály” jelző jogosságát. Megtudjuk, hogy Lajos személyesen vezette rohamra katonáit, a várostromok alkalmával az elsők között igyekezett a falakra, s közben többször meg is sebesült. Leír a könyv egy olyan esetet, amit utoljára még elemi iskolai tankönyvben lehetett olvasni, s a király személyes bátorságát illusztrálja. Azt, hogy egy pillanatig sem habozva ugrott be úszni nem tudó katonája után az örvénylő folyóba, s kimentette. Egy ilyen királyért hogyne mentek volna tűzbe-vizbe katonái ? Sok, már-már feledett részlet felelevenítése szélesíti és teszi árnyaltabbá ismereteinket hazánk múltjáról. Közülük csupán egyet említünk: Nagy Lajosnak volt egy hadiflottája az Adrián, amely fölött 1358-tól „a magyar király tengernagya” parancsnokolt, és az ugyanebben az évben, Zárában Velencével kötött béke elismerte a dalmát városok adriai-tengeri kereskedelmi szabadságát. Vagyis a történelemben először itt vetették papírra a tenger szabadságának elvét („a tenger mindenkié”). Az események ismertetése nem áll meg a nagy király halálával, hanem eljutunk a II. (Kis) Károly ellen szőtt összeesküvésen át az anyakirálynő elleni támadásig, sőt Zsigmond király és császár hatalomrajutásáig. Mint egy Shakespeare-i királydráma. (Gondolat Könyvkiadó) Cs. K. Mária királynő kettői pecsétjének előlapja 1386-ból (KS) Az ÁISH pályázata idegen nyelvek gyakorlásénak segítése Tanári hangverseny Karcagon A Karcagi Zeneiskola művésztanárai május 8-án, pénteken este 19 órakor a Déryné Művelődési Központ nagytermében hangversenyt adnak. A műsorban Chopin, B-moll Polonaise, Corelli F-dúr szonátája, Kreisler és Haydn versenyművei Bizet Ca.rmen-H.aba- nera részletei, valamint Liszt E-dúr legendájának daliami csendülnek fel. Idegen nyelvek gyakorlásának elősegítésére hirdetett pályázatot az Állami Ifjúsági és Sporthivatal. A pályázattal azokat az ifjúsági közösségeket kívánják segíteni, amelyek szerepet vállalnak idegen nyelvi ismeretek megőrzésében és fejlesztésében. A pályázók feladata, hogy körvonalazzák tervüket és gyakorlati elképzeléseiket a működés megvalósítására. A pályázatokat — pontos címmel ellátva — május 15- ig a megyei tanács vb ifjúsági és sportosztályára (Budapesten a Fővárosi Tanács VB Ifjúsági és Sporthivatal) kell küldeni. Az elbírálásban szakértők működnek közre, és a döntésről valamennyi pályázó június 15-ig értesítést kap. Május 15-től 17-ig Szolnokon Országos náptáncfesztivál Tizenharmadik alkalommal rendezik meg Szolnokon az országos néptáncfesztivált, amelyre meghívást kaptak hazánk legjobb amatőr együttesei. A fesztivál rendezői igyekeztek úgy szer- vezrii a programot, hogy az érdeklődők ne csupán a népi hagyományok őrzését igazoló produkciókat, hanem a szórakoztatás eme elfeledett formáját is megismerjék. Az ünnepélyes megnyitó után tizenkét csoport ad műsort a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ előtt. A versenyprogramok a Szigligeti Színházban zajlanak, ahol dobogóra lép többek között a Baranya, a Kiszöv, a Zalai, a Vidróczki, az Ungaresca és a Tisza táncegyüttes. A gálaműsort a Tiszaligeti Sportcsarnokban tartják szombaton, május 16-án este hétkor, utána pedig táncházon szórakozhat a közönség az ÁÉV Mártírok útjai munkásszállóján. Vasárnap délelőtt hirdetnek eredményt a Szigligeti Színházban, és ott rendezik meg a nívódíjas együttesek gálaműsorát is. Nagy ban dó-lemez I Love Magyarország Sokan kedvelik NagyBan- dó András stílusát, érzékenységét, telibe találó humorát. A közelmúltban megjelent első nagylemezén csupa ismert, már elhangzott műsorából válogatott Verebes István és Deák István a két rendező. Forog a korong, és jószerével már előre jönnek a poénok, mégis mindegyik újra eltalál. Pedig nem csupán a nevettetés a célja, mégis eléri, hogy újra nevessünk rajta, kicsit el is szomorodva komolytalanságán. Mert előadónak sem utolsó. Hatásának titka: tudja, hogy hol a hangsúly. A lemez első oldalán található-hallható a Csohó, a Kiszámoiósdi, a Faltól fiaiig, a Naptárreform, a Mi lett volna, ha... A másik felére került 40 éves vagyok, Ingaórák, Téli napló újra hallgatva is jó szórakozás, mint ahogy a Rádiókabaré-, a Te- lepódium-részletek.