Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-23 / 120. szám
1987. MÁJUS 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Jubilál a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum Régészeti kiállítás, tudományos tanácskozás Az értően rendezett gazdag kiállításnak már a megnyitót kővetően igen sok látogatója volt. Tegnap délután dr. Madaras László megyei múzeumigazgat ó-helyettes megnyitotta A tiszafüredi régészeti kutatások 110 éve című kiállítást a Kiss Pál Múzeumban. Az időszaki tárlattal kezdetét vette az a rendezvénysorozat, amelyen Tariczky Endrére, a tiszafüredi Régészeti Egylet megalakítójára, a Kiss Pál Múzeum száztíz évére emlékeznek. Az alapítás évében már több mint száz tagja volt az egyletnek, majd kétszáz fölé emelkedett az érdeklődők száma. De talán ennél is többet mond az a tény, hogy 1877 áprilisában a Régészeti Egylet megalakulásakor már 400 darabos régiség- és éremgyűjteménnyel rendelkeztek, ugyanis az alapító tudós-pap addigi ásatásainak, gyűjtőmunkájának teljes anyagát közgyűjteménynek nyilvánította. A gyűjteményt kezdetben a református fiúiskolában, majd 1896-tól az átépített városháza emeleti részén helyezték el. Az egylet századunk első évtizedében élte virágkorát, különösen jelentős volt az Ásotthalmon és környékén végzett feltáró munkájuk, 3 ezer tárggyal gyarapították a gyűjteményt. Sajnos a tudománytörténetileg is értékes anyag jelentős része 1944-ben elpusztult, csupán töredékei maradtak ránk. Az egylet utolsó hivatalos közgyűlése különben 1942-ben volt — hát évvel később a megmaradt, de még így is tekintélyes anyag felhasználásával megnyitották — a községháza termében — a „falumúzeumot”. A gyűjteményt 1952 telén a Kossuth—Görgey találkozóról ismert Lipcsey- kúriába költöztették. Ekkor vette fel a múzeum Kiss Pál nevét. A most megnyílt kiállítás, ahogy ezt dr. Madaras Józseftől hallottuk, 110 év régészeti eredményeiben tal- lózik. Az első vitrinekben ott látható az úgynevezett „Régi Tiszafüredi Gyűjtemény” számos értékes darabja is. Jelentős ez a tárlat azért is, mert az utóbbi évek egyik legnagyobb régészeti feltárása éppen Tiszafüred környékéhez kötődik, a Tisza II. utómunkálatainak folytatása miatt került sor erre a leletmentésre, amely jelentős eredményeket hozott. A régészeti kiállítás megnyitását követően tudományos tanácskozásra került sor, előadások hangzottak el a Régészeti Egyletről, Tariczky Endre munkásságáról, a tiszafüredi bronzkori temetőkről, a Morotva-parti kora-népvándorláskori településről. a helyi avarkori temetőről s a Kiss Pál Múzeum legújabbkori történetéről. A kiállítás rendezői Csá- nyi Marietta és Cseh János a tárlatról tudományos alaposságú, de egyszerű, könnyen megérthető kiállításvezetőt készítettek, amely leporelló alakban jelent meg. A tudományos tanácskozás előadásainak rövidített anyagát ízléses füzetben adták közre. Az új tiszafüredi kiállítás szeptember 30-ig tart nyitva. — ti — T avaszhívogató I megyei pedagógiai intézet úi kiadványai A Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet a közelmúltban három újabb kötettel gazdagította az iskolai szak- irodalmat. „Vesznyánka” — tavaszhívogató címmel orosz nyelvű körjátékokból, mondókákból, versekből, dalokból, játékos gyakorlatokból álló igen hasznos gyűjteményt adtak ki, amely a kisiskolás gyerekek oktatásához nyújt segítséget. A könyv anyagát Hód ősi Zsuzsanna és Horgo-' si Ödön, a Jászberényi Tanítóképző Főiskola tanárai írták és állították össze. Munkájuk hiányt pótol, hiszen a tapasztalat azt igazolja, hogy szinte nincs — a régebben kiadott hasonló gyűjtemények egyrészt hozzáférhetetlenek, másrészt már nemigen felelnek meg a mai gyerekek érzés és gondolat- világának — olyan kézikönyv, amely segítené a pedagógust abban, hogy játékos légkört teremtsen az orosz óráq, a kisiskolások szintjéhez igazodó gyakorlatokkal, versikékkel, dalokkal. Nem egy pedagógus úgy próbált meg ezen segíteni, hogy népszerű magyar dalt, verset lefordított oroszra, a tanítványai számára. Jóllehet ezzel a módszerrel növelni tudta a nyelvtanulás hatékonyságát, de ki vitatná, hogy ezeknél a fordításoknál sokkal többet jelentenek, s elárulnak az orosz anyanyelvű gyerekekről az eredeti játékok, dalok versek. A kötet szerzőinek munkáját dicséri, hogy csupa olyan darabból áll a gyűjtemény, amelyet a Szovjetunióban is ismernek, játszanak a gyerekek. A válogatott szövegekhez a kottát, szótárt, s a játékszabályokat, is közük a szervezők, illetve segítőtársaik, hiszen a kötet létrejöttében tanárok, szaktanácsadók is közreműködtek. A „Vesznyánkát” elsősorban a kisgyerekek orosz nyelv tanításával foglalkozó nevelők hasznosíhatják jól, de segítségére lehet az általános iskolai és a középiskolai orosz tanároknak is. Ugyancsak haszonnal forgathatják a nevelők az intézet Díjnyertes pályamunkák sorozatában megjelentetett Személyiségfejlesztést szolgáló differenciálás a tanítási órán című kötetet. A sorozat újabb könyve mindössze egy tanulmányt, Simon Józsefné, a Szolnoki Kodály Zoltán Általános Is-, kola igazgatójának munkáját tartalmazza, amellyel az 1985-ös országos pedagógiai pályázaton az egyetlen kiadott első díjjal jutalmazták. A tanulmány központi gondolata: „a differenciált oktatás nemcsak a tanulás eredményesebbé tételét szolgálja, hanem egyben a tanulói személyiség fejlesztésének hatékony eszközé is”. A többek között ennek megvalósítását, módszereit is bemutató tanulmány sok segítséget adhat a hasonló törekvésű pedagógusok számára. A harmadik ugyancsak a közelmúltban napvilágot látott kiadvány a tavaly őszszel rendezett megyei köznevelési aktíva anyagát tartalmazza. Az olvasó alapos, jegyzőkönyvi pontosságú képet kap belőle a tanácskozáson elhangzottakról, mint az előadásokról, mint a szekcióvitákról, továbbá azokról az ajánlásokról, amelyeket az ülésen megfogalmaztak; s megvalósításuk napjaink nevelő-oktató munkájának egyik kiinduló pontja, alapvető feladata. — tg — Urbanizáció, lakótelep, életmód Tudományos tanácskozás a hónap végén A szolnoki kulturális hetek idei programsorozatának zárásaként a városi tanács és a Magyar Urbanisztikai Társaság közös rendezésében május 29-én nyitják meg a Technika Házában az Urbanizáció — lakótelep — életmód című kétnapos eszmecserét, amelyben az alföldi megyék szakemberei — a központi kutatási programok vezetőinek bevonásával — a városiasodással együtt járó eredményeket és ellentmondásokat tekintik át. A tanácskozás célja mindenek előtt az, hogy számba vegye a városfejlesztés építészeti és sajátos szociológiai jellemzőit, a város- fejlesztési programok megvalósulásának folyamatát. A résztvevők megvitatják az építészeti környezet és az életmód összefüggéseinek kérdéseit, a lakóhelyi demokratizmus, az önkormány" zat szerepének változásait, az építészeti hagyományok és a mai törekvések közötti kapcsolatok problémáit. A plenáris- és szekcióüléseken neves hazai szakemberek tartanak előadásokat a regionális- és várospolitika, a településfejlesztés, a lakásépítés és -gazdálkodás, a közigazgatási tervezés, valamint a városi lakosság társadalmi szerkezete támakö- réből. Tudomány és gyakorlat Hová lesznek a díjnyertes pályamunkák? Az MTA Debreceni Akadémiai Bizottsága tavaly ünnepelte tizedik születésnapját. Az intézmény mindössze egy évtized alatt a Tiszántúl három megyéjének — Hajdú-Bi- har, Szabolcs-Szatmár és Szolnok — tudományos műhelyévé vált, fellendítette, ösztönözte a kutatási kedvet, segítette a hasonló, vagy azonos témán dolgozó szakemberek egymásra találását a különböző szak- illetve munkabizottságokban. Jelenleg százötven körüli azoknak a Szolnok megyei szakembereknek a száma, akik rendszeresen részt vesznek a bizottságok munkájában. A földgáz- és olajipari munkabizottságok székhelye pedig eleve Szolnokon van. Nyolc év — közel húsz díj A DAB rendszeresen hirdet pályázatokat is, amelyekkel egyik ugyancsak alapvető céljának megvalósulását, a „gyakoriatban felmerülő problémáknak a tudomány eszközeivel, segítségével történő megoldását” igyekszik, elérni. A bizottság 1979-ben tett közzé először pályázati felhívást, amelyben kutatási témákat ajánlott. Ezt követően kétévenként hirdetett pályázatot, de évente értékelte, díjazta a beküldött tanulmányokat. Az évek során a megyék intézményei, vállalatai is egyre több témát ajánlottak feldolgozásra a kutatóknak, s tűztek ki díjakat. A nyolc év alatt szűkebb hazánkból közel húsz alkotó, illetve a megyéhez valamilyen formában kötődő témával pályázó rendszerint a Jászkunságból elszármazott kutató tanulmányát díjazta a bizottság. Az első év különösen szép sikert hozott. Az egyetlen kiemelt díjat Szabó László kandidátus, a Damjanich múzeum főmunkatársa nyerte el A Jászság társadalomrajza a XVIII—XIX. században című pályamunA sikernél fontosabb azonban, hogy a díjazott pályázatokból mát és mennyit hasznosít a gyakorlat. Mi lett a tanulmányok sorsa? — erről érdeklődtünk néhány alkotótól. — A díjazott pályamunka eredeti formájában csak kéziratban van meg — mondta Szabó László. — Részletek, rövidített cikkek jelentek meg belőle különböző lapokban, kiadványokban, majd egy kibővített változatából A jász etnikai csoport második kötete lett a múzeum kiadásában. Azt már nemcsak ő mondta el, hogy a könyv keresett, sokan forgatják, hasznosítják, akik a téma iránt érdeklődnek vagy kutatnak. A szakemberek dicsérik különösen az újdonságnak számító módszertanát, s nem egyszer hivatkoznak rá a különböző kiadványokban. Hasonlóan, alakul a Horka Ákosnak, a Tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnázium tanárának a Hortobágy halfaunáját elemző díjnyertes pályázatának a sorsa is. A tanulmányt igen elismerő szavakkal méltatták a DAB kájával. Ugyancsak 1979-ben a DAB anyagi támogatásban részesítette Füvessy Anikó, örsi Julianna és Bellon Tibor muzeológusokat néprajzi kutatásaik segítésére. S ugyanebben az évben adták nyomdába Fazekas Mihály Kun- madarasi juhászat című monográfiáját. Később örsi Julianna, a túrkevei múzeum igazgatója ugyancsak díjazott tanulmánnyal „köszönte meg” a segítséget. A további pályázatok során három újabb kiemelt díjas tanulmány készült el a megyében. Urbán László a megye első termelőszövetkezeti városairól készült munkájáért vehette át a kiemelt díjat, Szalóki István és Csató István geológusok pedig az ásványvagyon gazdaságosabb és hatékonyabb kitermelésének lehetőségeit, módjait természetesen más-más szemszögből elemző tanulmányáért. Nyolc év alatt négy kiemelkedő pályamunka, nem rossz arány főleg ha hozzátesz- szük; azt is, hogy a DAB pályázatokon évente többnyire csak egy kiemelt díjas dolgozat született. tavalyi eredményhirdetésén, a lektorok a kiadását javasolták. A tervek szerint a közeljövőben jelenik meg az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal kiadásában a Tudományos kutatások a Hortobágyi Nemzeti Parkban 1976— 1985-ig című kötet, amelyben helyet kapott Horka Ákos színes fotókkal gazdagon illusztrált díjnyertes pályamunkája is. Az utóbbi két év két kiemelt pályamunkája Szalóki István, a Nagyalföldi Kőolaj- és FöldgáztermelőVál- lalat főosztályvezetője és Csató István, a Kőolajkutató Vállalat ifjú geológusa tanulmánya legalábbis eddig még nem jelent meg semmiféle könyvben, kiadványban. — A tervek szerint azonban más díjnyertes dolgozat tokkal együtt kiadja majd a DAB. Erre a célra a vállalatunk tavaly 30 ezer forintot bocsátott az akadémiai bizottság rendelkezésére — tájékoztat ősz Árpád, a Kő- olajkutató Vállalat főosztályvezetője, a DAB földgázés olajipari munkabizottságának titkára. — A munkabizottság mindössze pár éve alakult meg, s alapvető feladata a tudományos eredmények mielőbbi gyakorlati megvalósításának elősegítése. Mi történt a két pályamunkával? — Mindkét tanulmányt tulajdonképpen a vállalatok „rendelték meg”, hiszen a mi, de az egész népgazdaság érdeke az, hogy minél eredményesebben, hatékonyabban hozzuk felszínre az ásványanyagokat. Természetesen, mind a két pályamű megállapításai, javaslatai ma már beépültek a mindennapi munkába. Dr. Tóth Tibor, a Hetényi Géza Kórház orvosa sajnos nem tud ilyen eredményről számot adni, noha két alkalommal is készített díjazott pályamunkát. Mindkettőben a vesebetegekkel foglalkozott. A tanulmányokat kéziratban őrzi, illetve a téma egy-egy kisebb részterületét szaklapokban cikk formájában tette közzé. A pár oldalas cikk persze jóval kevesebbet adhat az olvasónak, különösen a szakembernek mint egy nyolcvan-százoldalas tanulmány. Noha a pályamunka természetesen megtalálható, hozzáférhető a Debreceni Akadémiai Bizottságnál dr. Tóth Tibor, mégis úgy érzi, hogy éppen azokhoz nem jutott el, akik a leginkább hasznosítani tudnák. Megújul a tudománypolitikai munkaközösség A közel húsz díjnyertes pályamunka közül akad más hasonló sorsra jutott tanulmány is. Évikönyvekben, szaklapokban jelent meg belőlük egy-egy részlet. Igazából tehát nem sokat hasznosíthatnak belőle a szakemberek, s az is könnyen előfordulhat, mivel nem váltak ismertté a kutatási eredmények valahol, valaki ugyanazon a témán dolgozik. Többek között emiatt épült be a megújulás előtt álló megyei tudománypolitikai munkaközösség tervébe, hogy „kezdeményezi és elősegíti a megyében működő kutatók rendszeres tapasztalatcseréjét, továbbképzését, a tehetséges fiatal szakemberek fejlődésének támogatását.” Továbbá „pályázati feűhívásofcat, programjavaslatokat, tudománypolitikai elméleti kérdéseket, bibliográfiákat tesz közzé. A legjelentősebb tudományos eredményeket kétévenként közreadja.” Vagyis igazi „menedzsere” lesz a megye tudományos kutatóinak, s segít abban, hogy az eredmények mihamarább megvalósuljanak, s ezáltal gazdagabbá, teljesebbé váljon mindennapi életünk. Tál Gizella A tanulmányok sorsa A megyeszékhelyen épülő Rigó József Üti Általános Iskola kivitelezőinek, az ÁÉV dolgozóinak készítettek ajándékot az Iskola leendő diákjai, akik jelenleg az Ecseki úti iskolában tanulnak. A diákok közel ötszáz gyermekrajzot készítettek az építkezésen dolgozó szocialista brigádnak. Felvételeinken ezek közül szerepel három. (Fotó: T. K. L.)
