Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-19 / 116. szám
1987. MÁJUS 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nincs gazdájuk Fesztivál után a rövidfilmekröl Eredményhirdetéssel ért véget a Rónai Sándor művelődési központ színháztermében a múlt hét keddjén a XXVII. Miskolci Filmfesztivál. Dajka Miklós, a Szolnok Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója tagja volt az alkotásokat elbíráló zsűrinek. — A versenyművek megtekintése után milyen benyomása volt a fesztiválról? — Az, vollhaz első gondolatom, hogy a rövidfilmek óriási hátrányban vannak a játékfilmekkel szemben. Véleményem szerint minél rö- videbb egy film, annál nehezebb „megcsinálni”, Így azután nagyon sajnáltam, hogy a fesztiválon nem határolták el azokat sem tematikájuk, sem terjedelmük alapján, amiért 10 perces természetfilm is versengett két- és félórás dokumentum- filmekkel, s ráadásul az előzőt két évig forgatták, míg az utóbbiakat esetleg két napig— Hány filmet neveztek az idei fesztiválra, s mi lesz ezeknek a sorsa? — Hatvanhetet. Ebből úgy tíz kapott díjat, s körülbelül ugyanennyit, — többnyire a nyerteseket — megveszi a MOKÉP. — A nagyközönség mikor és hol láthatja őket? — Többségüket soha és sehol, senki sem látja. Elkeserítő, hogy ez a tíz, ti- zenegynéhány film kerül csak be a mozik vérkeringésébe, nehányat megvesz a tévé, a többi pedig eltűnik a süllyesztőben. Amiket mégis eljuttat a megyei forgalmazókhoz a MOKÉP, azokat a nagy játékfilmek előtt, a híradók előtt vagy után vetítjük a hálózatban. Sajnos, hogy a nézők nagy részét sem érdeklik ezek a filmek. — Nekem az a tapasztalatom, hogy a mozikban gyakran elhagyják műsorból a rövddfilmeket. A napi utolsó vetítésen olykor a hivatalos műsoridő előtt kezdik játszani — a játékfilmet. — Lehet. Ezt mi nem tudjuk ellenőrizni. Visszatérve viszont a filmek süllyesztőjére, az az érzésem, hogy a rendezők maguk sem törődnek alkotásaik utóéletével. A fesztivál vitáján ezt következőképpen fogalmaztam meg: az anya nagy fájdalmak árán megszüli gyermekét, aztán amelyik igazi, az föl is neveli, ellenben a rossz anya állami gondozásba adja. Ha például Magyar Józseffel találkozom, ő lelkendezve meséli, hogy éppen min dolgozik, s mik a tervei. A többi rendezőnél nem tapasztalok efféle magatartást, pedig hát a filmet el is kell adni. Bár az is igaz, hogy nincs is gazdájuk a rövidfilmeknek. Jelenleg egy idejétmúlt, 1957-esrendelet határozza meg sorsukat. Nálunk, a mi raktárunkban is vannak régi, selejtezni való rövidfilmek ezerszámra, közülük csak néhány száz az ami még használható, ami még nem vesztette időszerűségét. Ezeket a megye vándormozijaitól lehet megrendelni illetve vetítésre kérni. Újakat viszont alig kapunk. Ebben az évben mindössze három érkezett a megyének. — Vannak középhosszú filmek is (az előbb emlegetett Magyar József filmjei is ide tartoznak), amelyek nagy film elé hosszúak, önállóan viszont nem töltik ki a műsoridőt. Ismerve a szolnoki közönség egy részét, bizonyos vagyok abban, hogy a gimnazisták, fiatal értelmiségiek például a Tisza moziba örömmel ülnének be például egy-egy Huszárt k, vagy Magyar filmjeiből ösz- szeállított blokkra, s még a jegyek is elkelnének. — Igen. Vissza lehet dobni a labdát. Biztos, hogy több figyelmet érdemelnének a rövidfilmek, mint akár itt Szolnok megyében is kapnak. Mi nem vagyunk érdekeltek a forgalmazásukban, márpedig vállalat vagyunk. Miért csináljuk akkor? — jene! — Nem aludtak — versenyeztek Maratoni vetélkedő Kőtelken Huszonnégy óráig tartottak ki a csapatok A csatakos füvek még az éjszakai eső nyomát őrzik, a nap még hosszú árnyakat fektet lábam elé, mikor álmosan, monoton, a kótelki kultúrház felé irányítom lépteim. Egy vetélkedőt kellene ott találnom, s mikor megtalálom, úgy ahogyan, meglepődöm. A művelődési ház nagyterme tele emberekkel, az emberek asztalokat ülnek, állnak körül, az asztalokon szétszórt könyvek, lexikonok, szendvicsek, gyurmák, üdítők, van aki ír, a másik botot farag, a harmadik rajzol vagy épp válaszol az előbb feltett kérdésre. A magnóból hol egy zenefoszlány, hol egy versidézet hangzik föl. A terem rendetlen rendezettségében egy ember áll kezében mikrofonnal, átfogja, irányítja az egész versenyt. Már a huszadik órája, ö a műsorvezető, Varga Zoltán, a kőtelki művelődési ház társadalmi vezetőségének tagja, aki később néhány percre mel- lémsodródva mesélni kezd, csak úgy címszavakban, kutyafuttában a rendezvényről. Miközben többször félbeszakítják beszélgetésünket, elmondja, hogy másfél hónapja kezdték szervezni ezt a vetélkedőt, ami előző nap (szombaton) délelőtt indult, s kerek huszonnégy óráig abba sem hagyják. Tíz- tizenkét ember kemény munkája van a szervezésben és a lebonyolításban, amin csöppet sem lehet csodálkozni, hisz ennyi versenyzőnek ennyi programot összeállítani úgy, hogy az érdekes legyen, s a versenyzők ne aludjanak el rajta a hosszú éjszaka folyamán, egyáltalán nem könnyű feladat. Van minden, ami a szellemi, ügyességi és tréfás feladatokat konkrét tartalommal tölti ki. Kispuska lövészet és aszfaltrajzoló verseny, palacsintasütés és játékos nyomozás, a csapatoknak ódát kellett írniuk a kőtelki haranglábhoz, el kellett játszaniuk az erkélyjelenetet, koreográfiát „gyártaniuk” a Csirkék táncára, alkoholellenes szlogenekét rímelni. Volt úszóverseny ruhástól, sárkányeregetés, lovaglás, fogalthajtás, keresztrejtvényfejtés, sípfaragás, szobor- és íjkészítés, szalontánc-verseny, számítógépes játékok, no és hétszázötven szellemi kér-- dés. Persze, a felsoroltak csak ízelítőt nyújtanak a tényleges eseményekről, a teljesség minden igénye nélkül. A hét csapat versengésénél legjobbnak a kőtelki klub csapata bizonyult. Csupán néhány ponttal szorult mögéjük a szolnoi repülőezredet képviselő kis kollektíva. Harmadiknak Nagykörűt hirdették ki. Részt vett még a játékban Tiszasüly, Besenyszög, Zagyvarékas és a Kőtelki Ady Tsz! csapata is. Az eredményhirdetés után a résztvevők még sokáig nem széledtek szét. A játék izgalmai, az önfeledt kitárulkozások, a verseny ki- sebb-nagyobb áldozatvállalásai (volt aki néhány pontért kopaszra borotvál- tatta fejét) túlmutattak egy nap történésein, s közösség- formáló, közösségteremtő erőként jelentkeztek nemcsak a csapatoknál, de azt hiszem Kőtelek lakossága körében is sokáig beszéltet még magáról ez a maratoni s környékiünkön úttörőnek számító verseny. — jenei — Akiknek már sikerült és akiknek még sikerülhet Merre „tovább,tovább” például a Pálfiból A Szolnoki Pálfi János Vegyipari és Műszeripari Szakközépiskola a rövid múltra visszatekinthető középfokú intézményekhez tartozik. Életrehívása óta évekig divatban volt, sikknek számított „pálfisnak” lenni ám tavaly már éppen csak hogy megteltek az új első osztályok padjai. Az idén persze, megint tele lesznek, hiszen érezteti hatását a demográfiai hullám, öt első évfolyamú csoport indul általános- illetve papírvegyész, irányítástechnikai, mechanikai és számítástechnikai szakokon. Talán. ünneprontásnak vélték az iskolában, hogy éppen az utolsó tanítási napon „zavarog” a krónikás, de erről udvariasan hallgattak. Annál többet beszéltek arról, hogy az érettségizőknek „hogyan tovább?” Kardos Györgyné igazgatóhelyettes méltán büszke néhány negyedikesre, hiszen közülük ketten már egyetemi illetve főiskolai polgárnak érezhetik magukat. — A szakközépiskolások országos szakmai versenyén három tanulónk jutott be a döntőbe, Mészáros Miklós és Pélyi Anita ötödik helyen végzett, így felmentést kapott a felvételi alól —mondja az igazgatóhelyettes. — Anita a Veszprémi Vegyipari Egyetemre. Miklós a Bánki Donáth Műszaki Főiskolára jutott be a versenyen el- , ért eredménye alapján. Érettségizniük csak az iskolai feladatokból kell, amelyek eredménye már nem befolyásolja a továbbtanulási esélyüket. Jóllehet, elsősorban önmaguknak köszönhetik a sikert, ám mégis volt benne szerepe Szalai Sára illetve Csendes Károly mérnök-tanároknak, és természetesen egy egész pedagógus kollektívának. Az eredményesség titkai Pélyi Anita arcán a maga- biztosság nyugalma rendezi elégedett mosolyba a vonásait. Amikor a siker titkairól kérdezem, felhúzza szépen ívelt szemöldökét, én azonnal idézőjelek közé szorítom a jegyzetfüzetemben a „titok” szót. — Az általános iskola hét osztályát Szolnokon, a nyolcadikat Rákócziíalván végeztem el — néz rám magyarázóig. — Megszerettem a kémiát, az unokatestvérem már akkor idejárt a Pálfiba. ő javasolta, hogy kövessem a példáját. Hát... ennyi. A folysóról behallatszik a ballagásra készülő osztálytársai éneke, láthatólag szívesen visszamenne már közéjük, különben is: mi abban a csoda, hogy egy mindvégig jeles tanuló fiatal sikert ér el az országos versenyen, és felveszik az egyetemre? — Emlékszik-e, hogy a verseny alatt mikor érezte meg : ebből lehet valami? — Szeretném, ha nem hangzana nagyképűen, de nem lepett meg a jó eredmény, mert annyira akartam, hogy eszembe se iutott a kudarc. Határozott terveim vannak az egyetemmel kapcsolatban, ugyanis radiokémiái ágon kívánok szakosodni. Mészáros Miklós is az unokatestvérének köszönheti, hogy végül is lemondott a gimnáziumról és a Pálfi szakközépiskolába jelentkezett mechanikai műszerész szakra. Besenyszögi lévén, korán megismerkedett az ingázók életével, a hajnali ébresztővel, a gyakori elfáradás érzésével. — A mindennapos bejárás nem látszott meg sossem a tanulmányi eredményemen — hárítja el a nehézségeket firtató érdeklődésemet a csillogó tekintetű fiú. — Az országos verseny előtt már tudta, hogy milyen helyezést kell elérnie a főiskolára jutáshoz? — Persze, közölték velünk, — huszonnégyen voltunk az én szakmai csoportomban —, hogy az első tíz mentesül a felvételi alól. Ötödik lettem. A Bánki Donáth főiskolát nem tekintem végállomásnak, az üzemmérnöki diploma megszerzése után letöltőm a katonaidőt, aztán jelentkezem egyetemre. , Miklós is feszengve tekinget az ajtó felé, elegáns fekete öltönyéről könnyedén lesöpri az odaképzelt pihét — megértem mozdulatait. A kézfogása határozott. Akit a siker szele megcsapott Olej Gábor volt a harmadik „pálfis” az országos szakmai versenyen, egy csoportban indult az osztálytársával, Mészáros Miklóssal. A Balaton, a Mentők, Schubertiáda Ismeretterjesztő tv-produkciók Több új ismeretterjesztő és zenei műsor forgatása kezdődik meg ezekben a napokban, hetekben a televízió stúdióiban. A Balatonról készít négy részes ismeret- terjesztő filmet a televízió művelődési főszerkesztősége. A sorozat felidézi her zánk egyik legszebb és leglátogatottabb tájának kialakulását, a mintegy 25 ezer éves tó geológiai történetét és folyamatos változásait, amelyek nyomai ma is felfedezhetők e vidéken. Ugyancsak a művelődési főszerkesztőség produkciójában készül — a magyar mentésügy centenáriuma alkalmából — a Mentők világát és e tudományág sajátos« ágait bemutató film. &JL osztrák televízióval közösen, a Dunántúl legszebb vidékein forgatják a Kitekintő — Magyar rapszódia című összeállítást, amely 45 percben mutatja be ennek az országrésznek a kultúrtörténeti, művészeti érdekességeit, valamint a táj szépségeit. Az új zenei produkciók között lesz a Medveczky Ádám karmester portréját megrajzoló film, amely a neves művész dirigensi és tanárt működését is bemutatja, valamint a Takács Kláráról készülő összeállítás, amelyben az operaénekesnő beszélgető partnere Czigány György. Mindkét műsort Sok-sok zenei betét illusztrálja majd, csakúgy, mint Doráti Antalnak, a világhírű magyar származású karmesternek az MTA kongresszusi termében felvett „Schubertiáda” című előadását, amely szintén képernyőre kerül a közeljövőben. A Céhes Ipar Veszprém Megyében címmel kiállítás nyílt a tihanyi múzeumban. A régmúlt idők iparos világát bemutató kiállításokon céhlevelek, cégérek, mesterremekek, korsók, céhládák láthatók. Képünkön: Lakatos cégér. (MTI Fotó; Arany Gábor — KS) — Huszonnegyedik lettem — kezdi némi kihívással a hangjában. — De azon a versenyen nagyon kemény mezőny gyűlt össze, egy-két pontveszteség több helyezéssel visszadobhatta áz embert. A magas, vállas, valódi koránál idősebbnek látszó fiatalember szavaiban nincs keserűség, hiszen április huszonnegyediké, a verseny óta hetek teltek el, maradt ideje elszámolni magában — magáról, öt kivételesen nem rokoni biztatás hozta a mechanikai műszerész szakra. — Eleinte csalódottnak éreztem magam az iskolában, mert elképzeléseimmel szemben nem foglalkoztunk elektrotechnikával, később azonban rájöttem a mechanikai műszerészség jó ízeire és megszerettem. — Ne tartsa gonoszkodásnak a kérdésem, de melyik egyetemre szeretett volna felvételi nélkül bejutni? — A Miskolci Nehézipari Egyetem gépészmérnöki karára jelentkeztem. Nem vagyak megijedve sem az érettségitől, sem a felvételi vizsgától. Ha felvesznek, egy évre kérem magam a honvédség kötelékébe, a többi katonaidőt az egyetem elvégzése után rovom le. Az sem lesz tragédia, ha nem vesznek fel Miskolcra. mert apám nyomdokaiba lépve belépek a rendőrséghez, ahol ugyancsak megvan a továbbtanulás lehetősége. — És a középiskolában szerzett szakmája...? — Hasznosíthatom a rendőrségnél is. Kardos Györgyné pontos statisztikát készített az érettségi előtt álló általános vegyészetet, illetve a papírve- gyészetet tanult osztályokban. Hátrányban a vegyész lányok — Papírvegyészeten huszonhármán végeznek, tizenhatnak biztos helye van a Papírgyárban Szolnokon. A többiek vagy gondolkodnak még, vagy továbbtanulnak. Nehezebb az általános ve- gyészeten végzők helyzete. Az osztályba húsz lány jár, öt egyetemre illetve főiskolára jelentkezett, ötnek már megvan a munkahelye, hatan „talán felvesszük” választ kaptak, négyen pedig egyelőre nem tudják, mi lesz velük. A tizenegy fiú útja teljesen sima, a Tisza- menti Vegyiművek kétszer annyit is szívesen alkalmazna. A lányokat azonban nem vehetik fel mindenféle munkakörbe, valószínűleg munkavédelmi okokból. Vagyis számukra, ha lenne hely, maradnak a laboratóriumok. A lányokat nem riasztaná a folyamatos műszak? — Valamennyien tisztában voltak vele, amikor ezt a szakmát választották, hogy több műszakban kell majd esetleg dolgozniuk. Hangsúlyozom azonban, hogy az általános vegyészek csak Szolnokon nem tudnak munkát találni mindannyian. Vidékre mehetének, de hát egy tizennyolc éves lány egyedül. .. Ezért is propagáltuk az iskolánkat olyan városokban, amelyek körzetében nincs vegyész képzés, viszont igény van irántuk. Csakhogy a kollégium létszámkerete nagyon szűk, a következő tanévre öt lánynak látszik biztosnak a kollégiumi elhelyezése. — Kellemetlen csalódást okozhatott a negyedikes lányoknak, amikor rájöttek, hogy nem kapkodnak utánuk a vállalatok. — Nem könnyű a helyzetük. De négy éve még nagyon keresett szakma volt az általános vegyészeké, közben azonban a gyárak, a vállalatok gazdálkodási feltételei szigorodtak, megállt a labor-alakítási folyamat. Tavaly már érezhető volt, hogy problémáik lesznek: két lánynak nem akadt a szakmájában állás Szolnokon. — Mit tehet a hátrányba került lányokért az iskola? — Egész nyáron és még ősszel is figyelemmel kísérjük a sorsukat, ami azt jelenti, hogy nálunk elérhető az elhelyezkedni nem tudottak neve és címe. igy összehozhatjuk őket a vegyészt kereső vállalatokkal. Szerettünk volna már korábban tenni valamit értük és fórumot szerveztünk a tanulóknak, szüleiknek és a számításba jöhető vállalatoknak. A múlt tanévben a fórumra meghívott harmincöt vállalat közül tizenöten képviseltették magukat, az idén már csak heten jelezték a részvételi szándékukat, négyen el is jöttek, hogy a képviselőikön keresztül tájékoztassák az elhelyezkedési lehetőségekről az érintetteket. . X * * * A dolog természeténél fogva a bizonytalan helyzetben lévők nem vállalkoztak a „nyilvános szereplésre”. Az igazgatóhelyettes szavai talán tőlük is elhangozhattak volna: — Ha egyelőre nem is. előbb-utóbb minden végzett tanulónk elhelyezkedik, mégpedig a szakmájában. A siker és a kezdeti kudarc élményével találkoztak egészen fiatalon ezek a fiúk- lányok. Megtapasztalhatták, hogy van akinek már sikerült. van akinek még sikerülhet, éppen úgy, mint a nagybetűs Életben... Beadó János
