Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-18 / 115. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. MÁJUS 18. Világos beszéd fl megbeszélések elősegítik a szovjet—francia viszony javítását Jacques Chirac francia kormányfő a Szovjetunióban május 16-án találkozott a Normandia—Nyemen francia repülőez­red szovjet veteránjaival. (Telefotó — KS) nították a kulturális kapcso­latok elmélyítését is, s elha­tározták, hogy tárgyalásokat kezdenek a kulturális együttműködés új formáit és irányait rögzítő kormány­közi egyezmény megkötésé­ről. Nyiikolaj Rizskov hangoz­tatta: a Szovjetunió nagy gondot fordít arra, hogy erősítse más országokkal hu­manitárius ügyekben kiala­kított kapcsolatait. Sürget­te tárgyalópartnerét, hogy gyorsítsák meg a Franciaor­szágban lévő szovjet állam­polgárokkal összefüggő hu­manitárius kérdések megol­dását. Kifejezte reményét, hogy Franciaország támogat­ja azt a szovjet javaslatot, amely szerint a helsinki zá­róokmányt aláíró államok képviselői Moszkvában ta­nácskozást tartanának a humanitárius együttműkö­dés fejlesztéséről. A felek kifejezték remé­nyüket, hogy megbeszélése­ik, amelyek során nyíltan szembesítették álláspontju­kat, elősegítik a szovjet- francia viszony javítását, az európai és a nemzetközi biz­tonság kulcsproblémáiban tanúsítandó kölcsönös meg­értést. A világsajtó egyöntetűen „nyíltnak és őszintének ne­vezi Chirac francia minisz­terelnök moszkvai tárgyalá­sait. Hétköznapi nyelvre fordítva ez azt jelenti, hogy mindkét fél kezdvezőtlenül kifejtette a saját álláspont­ját, s nem próbálta takar­gatni a nézetek különböző­ségét. Végső soron Chirac azt kapta, amire számított: világos beszédet, félreérthe­tetlen jelzést arra, hogy a Szovjetunió nincs megelé­gedve sem a francia—szov­jet kapcsolatok jelenlegi ál­lásával, sem Párizs világpo­litikai koncepciójával, sem a konkrét leszerelési kérdé­sekben elfoglalt álláspontjá­val. A francia kormányfő Rizs­kov szovjet miniszterelnök­kel és Gorbacsov főtitkárral folytatott megbeszélései után minden eddiginél világo­sabban látszik, hogy egye­lőre nincs sok esély a két ország korábbi jó viszonyá­nak visszaállítására. Ennek alapvető oka az, hogy a je­lenlegi párizsi kabinet rendkívül ellenségesen fogad minden szovjet leszerelési javaslatot, s belpolitikai fe­szültségek levezetésére hasz­nálja fel a külpolitikát. Az emlékezetes „kémbotrány” ügye is erre szolgált. Chirac azt tartotta a leg­fontosabbnak, hogy lépten- nyomon a nukleáris elret­tentés elavult koncepcióját védelmezze, s minden lehet­séges alkalommal megismé­telje az ismert párizsi ál­láspontot: szó sem lehet ró­la, hogy bárki is felvesse a francia nukleáris csapásmé­rő erő csökkentésének, ne­tán felszámolásának lehető­ségét. Szovjet részről ezzel szemben felhívták a francia miniszterelnök figyelmét a két ország kapcsolatai eset­leges javulása által kelthető kedvező nemzetközi hatás­ra, arra, hogy atomfegyve­rek nélkül biztonságosabb lenne a franciák élete is. Évszázados hagyományai vannak Moszkva és Párizs meleg kapcsolatainak. Né­hány évtizede a két ország katonái vállvetve harcoltak a fasizmus ellen, nem olyan régen még jól megértették egymást a világpolitika fő kérdéseiben is. Természetel­lenes az a hűvös viszony, amit most francia részről helyesnek tartanak. Talán az sem túlzás, hogy nem vá­lik Párizs nagyhatalmi el­képzeléseinek hasznára, ha saját maga szűkíti tovább amúgy sem túl tág mozgás­terét a nemzetközi életben. Ennek megértése lehetne az első lépés a kapcsolatok ja­vítása terén. Egyelőre azon­ban úgy látszik, ezt a lépést Chirac nem tudja és nem akarja megtenni. (Horváth Gábor) (Folytatás az 1. oldalról) könyvnek az aláírásán, amely az 1987—1990-es évek­re szabályozza a franciaor­szági szovjet gép- és be­rendezésvásárlások hitelezé­si feltételeit. Délután a francia vendég nemzetközi sajtóértekezleten adott tájékoztatást moszkvai tárgyalásairól. A Szovjetunióban megvan a kellő politikai akarat ah­hoz, hogy Franciaországgal való viszonyát ismét a köl­csönös megértés és tisztelet, a kölcsönösen előnyös együttműködés jellemezze — hangsúlyozza az a közle­mény, amelyet Nyikolaj Rizskov szovjet és Jacgues Chirac francia kormányfő szombati záró megbeszélése után adtak ki Moszkvában. A találkozón jelen volt a két ország külügyminisztere, Eduard Sevardnadze, illetve Jean-Bernard Raimond is.­A miniszterelnökök elége­dettén szóltak a szovjet— francia tudományos együtt­működés kedvező tapaszta­latairól, de megállapították: a tudomány és a technika mai fejlődési üteme szüksé­gessé tesZi az együttműkö­dés programjának módosítá­sát, új elemekkel való gaz­dagítását. Fontosnak nyilvá­Brit választási kampány „Még tíz évet” — harsog­ta perceken át a tory szavaló­kórus, amikor pénteken este Margaret Thatcher brit kor­mányfő befejezte választási harcra mozgósító beszédét a skóciai Perthben tartott kon­zervatív pártértekezleten. Neil Kinnock emlékeztette hallgatóságát arra, hogy a munkanélküliek száma több mint hárommillió, emlékez­tette az elhelyezkedni nem tudó fiatalok százezreinek ki­látástalan helyzetére, a nyo­morszint alatt tengődő nyug­díjasok millióira, a kórházi felvételre hónapokig-évekig várakozó betegek százezrei­re, a szegények és a viszony­lag jobban élők társadalmi megosztottságában rejlő ve­szélyekre. „a közösség erejét állítjuk szembe a dzsungel erejével és győzni fogunk” — biztatta befejezésül párt­híreit a munkáspárt vezére. MOSZKVA A Szovjetunióban megkez­dődött egy új nagy teljesít­ményű, univerzális hordozó- rakéta kipróbálása: pénte­ken este a bajkonuri űrre­pülőtérről első alkalommal bocsátották fel az új típusú űreszközt — jelentették be szombaton Moszkvában. VARSÖ Harmadik osztályos gim­nazista volt a pénteki varsói sikertelen terrorakció elkö­vetője. A 18 éves diák grá­nátokkal fenyegetőzve a var­sói repülőtérre kényszerített egy autóbuszt az utasokkal együtt és repülőgépet köve­teit, hogy azzal az NSZK-ba távozzon. WASHINGTON Rita Haywort, a másolik világháború és a közvetle­nül azt követő időszak egyik legnépszerűbb amerikai film­színésznője 69. életévében New Yorkban elhunyt. ATHÉN Ismét Harilaosz Florakiszt választották a Görög Kom­munista Párt KB főtitkárá­vá, a párt szombaton Athén­ban befejeződött XII. kong­resszusán. KUVAIT Aknára futott vasárnapra virradóra a Perzsa-öböl vi­zein a Marsall Csujkov nevű szovjet olajszállító hajó, amelyet Kuvait vett bérbe. A baleset a kuvaiti partok­tól 35 tengeri mérföldre tör­tént. BUENOS AIRES Az argentin képviselőház szombaton hajnalban elfo­gadta azt az elnöki javasla­tot, hogy ne folytassanak több eljárást az emberi jo­goknak a katonai kormány­zatok idején elkövetett meg­sértése ügyében. A javaslat arra hivatkozik, hogy a törvénysértéseket el­követő alacsony rendfokoza­tú katonák „szolgálati köte­lességüknek tettek eleget”. Milyen a szovjet tv-program? A kritikusok szerint — írta a héten a moszkvai Pravda — a szovjet Tv mű­sora a javára változott, tartalmasabb lett, az igazságot mutatja be, emberibb hangvétel jellemzi. A változáshoz azon­ban hamar hozzászokott a közönség. Például ahhoz, hogy éjféltájban nép­szerű popzenészeik és neves külpolitikai kommentátorok váltják egymást a képernyőn. Sőt, már azt is észreveszi, hogy a 12. emelet című népszerű ifjú­sági vitaműsorban a fiatalok tömege­it képviselő „lépcső” nemcsak a dema­gógokat utasítja élesen vissza, hanem az erkölcsi értékek jószándékú, vé­delmezőit is. A sajtóban pedig megje­lentek az első értékelések, amelyek szerint a televízió elvesztette lendüle­tét, mintha megijedt volna a saját bá­torságától, lassan visszatért a régi utakra. A Pravdában megjelent kritika sze­rint érdekes műsorokban az elmúlt hó­napban azért nem volt hiány. A /.Gyor­sítás” egyebek mellett arról számolt be. hogy milyen nehézségekbe ütközött a RAF autógyár frissen megválasztott igazgatója. Hasznos volt a szerényen tárgyszerű „Ember és törvény” című — a „Jogi esetekhez” hasonló műsor. Phil Donahue amerikai műsorvezető beszélgetése a szovjet fiatalokkal bebi­zonyította, hogy a kölcsönös tisztelet jegyében fogant viták sokkal többet ér­nek az „egy kapura játszó” műsorok­nál. A Pravda cikkírója mindebből arra a megállapításra jut, hogy nem lehet megelégedni ma azzal, ami tegnap még az újdonság és a bátorság mintájának hatott. Az áprilisi „12. emelet" egy­másfél évvel ezelőtt kifejezetten friss­nek hatott volna, ma azonban éppen az előző adásaitól maradt el. Aki új utakat keres, annak a sikertelenség és a félsiker óhatatlanul utitársául szegő­dik — írja a lap, s rámutat, hogy a pontatlanságok az eredetiségnek csak a látszatát adják, s ilyenkor már nem se­gít sem az élő adás varázsa, sem a né­zők bevonása, a telefonkapcsolat. A fiatal alkotók és a szovjet írószö­vetség első titkárának beszélgetésében az alkotók lehetőségeiről esett főkép­pen szó. A lap hangsúlyozza: az irodal­márok felcserélték ugyanakkor az oko­kat és a következményeket, amikor ar­ra szólították fel az embereket, hogy keressék soraikban azokat az „össze­esküvőket” akik tönkreteszik a múlt emlékeit. A műemlékek megóvását ép­pen a tudatlanság, a felelőtlenség, a bürokratizmus és a társadalmi dema­gógia akadályozza, vagyis azok a je­lenségek, amelyek ellen a párt harcot hirdetett. Az egyetemisták-főiskolások népsze­rű szórakoztató műsorából, a Vidámak és Találékonyak Klubja legutóbbi adá­sából a legélesebb és legtalálóbb szatí­rát vágták ki, arról nem kaphatott vé- gülis képet a közönség, hogy miként is viszonyul a tanulóifjúság az átalakítás1 folyamatához, mennyire elkötelezetten foglal mellette állást — írja a Pravda. A lap hangsúlyozza, hogy továbbra is gyenge pontja a televíziónak a szín­ház bemutatása. A Gorkij minden da­rabját bemutató sorozat egyes darab­jai nem azonos színvonalúak, igazából csak a Tovsztonogov rendezte ..Kispol­gárok” adott maradandó élményt. Ugyanakkor a leghaladóbb színházi rendezők, akik feltételezik, hogy a né­zőnek megvan a maga akarata, hogy képes szellemi erőfeszítéseket tenni a befogadás érdekében, továbbra is csak a színházjáró „ínyencek” szűk köre számára ismertek. Néhány évig „dobozban volt” a Fjo­dor Abramov „A ház” című regényéből készült kitűnő tévéjáték. A regényt is, a tévéfilmet is melegen fogadta a kö­zönség. Akadtak azonban jónéhányao olyanok, akiknek nem tetszett már a tartalma sem műnek, akik felháboro­dott leveleket írtak: „Hát senki sem ellenőrzi, hogy mi kerül a képernyő­re?” Kiderült az is, hogy akik „intéz­kedést” követeltek, a mű „betiltását” javasolták, nem vitatták, hogy Abra­mov a fájdalmas igazságot mutatta be. A Pravda szerint a levélírók, akik abból indultak ki. hogy nem minden igazság alkalmas a bemutatásra, nem az átalakítás ellenségei. Annál sokkal őszintébbek és kevésbé ravaszak. Az átalakítás igazi ellenségei azok. akik továbbra is mindenféle silány hamisít­vánnyal akarják az emberek esztéti­kai ízlését formálni — mutat rá a lap. ;M. Lengyel László Kontrabotrány Reagan nem emlékszik pontosan Reagan elnök ismét arra hivatkozott, hogy „nem em­lékszik pontosan”, milyen utasításokat adott a Liba­nonban fogva tartott ameri­kai túszok kiszabadításával kapcsolatban. Robert McFar- lane, Reagan volt nemzet- biztonsági tanácsadója a kongresszusi vizsgáló bi­zottság előtt elmondotta: Reagan beleegyezett abba, hogy a túszok kiszabadítá­sáért váltságdíjat fizesse­nek. Két túsz kiszabadításá­ra egy amerikai milliomos hajlandó volt kétmillió dol­lárt letenni, s ha a terv be­vált volna, akkor a további túszokért is fizettek volna. Az akciót az amerikai ká­bítószer-ellenőrzési hivatal­nak Libanonban működő ügynökeire kívánták bízni, ők közvetítők útján folytat­ták volna az alkut. Reagan most azt mondot­ta, nem „váltságdíjról” volt szó, hanem csupán a közve­títők lefizetéséről és külön­ben sem emlékszik a terv minden részletére. Az elnök egyébként védelmébe vette, hogy amerikai kormánytiszt­viselők pénzt igyekeztek gyűjteni a nicaraguai ellen- forradalmároknak, s azt hangoztatta, hogy ezt nem ellenezte, hiszen a kontrák támogatásának gondolata egyenesen tőle származott. Azt azonban ismét tagadta, hogy törvénybe ütköző lépé­seket engedélyezett volna vagy azokra adott volna uta­sítást. Kormányellenes diáktüntetések voltak a héten Szöulban, Dél-Korea fővárosában. (Telefotó — KS) Újabb részletek a lengyel légikatasztréfáról A múlt szombaton Varsó mellett történt légikataszt­rófa újabb részleteiről szá­molt be a lengyel belügymi­nisztérium szóvivője, aki egyben megerősítette, hogy egyelőre nem ismeretes a 183 ember életét követelő baleset pontos oka. A szóvivő a belügyminisz­térium vizsgálatára hivat­kozva megerősítette, hogy a gép kapitánya teljesen ön­állóan döntött arról, hogy a Varsótól mintegy 200 kilo­méterre észak-nyugatra lévő Grudziadzból visszatér gé­pével Varsóba az IL—62- esen észlelt műszaki hiba miatt. A poznani és a var­sói irányítótoronnyal folyta­tott beszélgetés tanúsága 'szerint a kapitány időköz­iben úgy döntött, hogy a sok­kal közelebb eső Módiin ka­tonai repülőterén próbálja 'letenni gépét. Az ottani lé­gikikötő pontos műszaki adatainak, felkészültségének megismerése után azonban úgy határozott, hogy mégis inkább a kényszerleszállásra legjobban felkészült varsói repülőtérre irányítja meghi­básodott járművét. A rendelkezésre álló do­kumentumok és tanúvallo­mások szerint a gépet az előírásoknak megfelelően készítették fel az útra. így további szakértői vizsgála­tok után lehet csak megálla­pítani, milyen műszaki hiba okozta a balesetet és ki le­het a felelős. Szolnokon: Ságvárí krt 45/a. Jászberényben: Mackó Lehel v. tér 34. Törökszentmiklóson: Maxi Budai Nagy Antal u. 2. Kisújszálláson: Foxi Szabadság tér 5. Martfűn; a háztartási illatszer szaküzletben

Next

/
Thumbnails
Contents