Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-16 / 114. szám

1987. MÁJUS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Pedagógiai asszisztensek Egy országos kísérlet olső tapasztalatai A szeptemberben hatályba lépett oktatási törvény szá­mos új iskolai munkakör lé­tesítéséről is határozott. E szerint, többek között peda­gógiai asszisztenst, szabad­idő-szervezőt, oktatástech­nikust alkalmazhatnak az intézmények, egyelőre azon­ban még csak néhány iskola, amelyeknek pedagógusai vállalkoztak a kísérletre. Az új munkakörök bevezetését, vagy ajánlását-ugyanis két­éves kísérlet előzi meg. A jelenlegi tanévben az ország számos intézményé­ben alkalmaznak pedagógiai asszisztenseket. A megyéből öt intézmény, a Megyei Pe­dagógiai Intézet szolnoki Ságvári Körúti Továbbkép­ző Gyakorló Általános Isko­lája, a Szolnoki Tallinn, va­lamint az Öcsödi, a Török­szentmiklósi Bethlen úti és a Karcagi Zádor Üti Általá­nos Iskola vesz részt a kí­sérletben. Az öt iskola össze­sen tizenöt pedagógiai asz- szisztenst alkalmazott szep­tembertől. Az új fogalom, munkakör egyelőre meglehetősen szo­katlan a köztudatban. Kik lehetnek asszisztensek? Mi a dolguk, munkájuk az iskolá­ban? Nos, a kísérletet indító Művelődési Minisztérium út­mutatója a következőképpen írja le az új munkakört: „Pedagógiai asszisztensnek érettségizett fiatalokat ve­hetnek fel az általános is­kolák, mégpedig az első há­rom évfolyamok osztályai­hoz illetve napközis cso­portjaihoz. Az asszisztensek átveszik a tanítóktól mind­azokat a tennivalókat, ame­lyek elvégzése nem igényel feltétlenül felsőfokú peda­gógusi végzettséget. Ezáltal a pedagógusok jobban kon­centrálhatnak a nevelési fo­lyamat leglényegesebb moz­zanataira, a tanulók egyéni fejlesztésére.” Mindebből világosan lát­szik, hogy az új munkakör létesítésének legfontosabb célja, hogy könnyebb, zök- kenőmentesebb legyen a gyerekek iskolakezdése, amely a tankötelezettség tel­jesítése szempontjából bi­zony igen fontos, sőt, meg­határozó időszak. Miből áll a pedagógiai asz- szisztensek munkája? Mond­hatnánk abból, amit az is­kolavezetés, s a tanító rájuk bíz. Reggel, délután, óraközi szünetekben, kirándulásokon felügyelnek a gyerekekre, részt vesznek a tanítási órák és a tanórán kívüli foglal­kozások előkészítésében, se­gítenek az egyéni foglalkoz­tatásban, korrepetálásban, az adminisztrációban, s szo­ciális és gondozói feladato­kat is ellátnak. Ügyelnek a gyerekek személyi higiénéjé­re, a helyes táplálkozási szo­kások kialakítására, a meg­felelő öltözködésre. Vagyis kicsit pótolják a mamát, aki természetesen nem lehet az iskolában a gyerekkel. Ta­lán emiatt, van aki az óvo­dához hasonlítva „iskolai dajkának” nevezi őket. Ez azonban leegyszerűsítése a munkájuknak, hiszen, aki csak egy kicsit is jártas az iskolai ügyekben, tudja, hogy ennél sokkal többről van szó. A kísérlet eddigi tapaszta­latai némileg ellentmondá­sosak a megyében is, akár­csak az ország többi intéz­ményében. A fiatalokat — akik rövid előkészítő tanfo­lyam után állnak munkába — általában nem elégítik ki a kapott feladatok. Több ön­állóságot szeretnének, ugyanakkor a pedagógusok, akik felelősek a tanítványa­ik neveltségi szintjéért, ta­nulmányi előmenetelükért, érthetően nem szívesen en­gednek át az érdemi mun­kából. Az asszisztensek na­gyobb önállóságra törekvése abból adódik, hogy többsé­gük óvónői szakközépiskolát végzett, s azok pedig, akik gimnáziumban érettségiz­tek, tanító vagy tanárképző főiskolára pályáznak. Ezt igazolja, hogy a megye ti­zenöt asszisztenséből az idén tízen jelentkeztek tanítókép­ző illetve tanárképző főisko­lára. Mindez azonban nem kér­dőjelezi meg az új munka­kör létesítésének jogosságát. Csak azt jelzi, hogy valami­féle formában meg kell ol­dani az asszisztensek képzé­sét, vagy a középiskolában fakultatív tárgyként, vagy az érettségi után egy hosz- szabb tanfolyammal. Tehát a fiatalokat, akik erre a munkakörre pályáznak meg­felelő felkészítéssel kell se­gíteni. A kísérlet során egyébként pontosan az asz- szisztensek képzésére vonat­kozó kérdésekre is várják a választ az iskoláktól. A má­sik, ezzel összefüggő, s nem kevésbé lényeges kérdés, hogy hogyan, milyen felada­tokkal lehet még megbízni az asszisztenseket, miben kaphatnak nagyobb önálló­ságot. Ez persze aligha lesz általánosítható, hiszen függ az asszisztens felkészültségé­től, rátermettségétől, de az iskolától, a tanítótól is. A kísérlet a következő tanévben folytatódik. A me­gye általános iskoláiban újabb tíz asszisztenst alkal­mazhatnak, bővül tehát majd a tapasztalat is, amely után elkészül az ajánlás. Annyi azonban már most is jól tükröződik, hogy az asz- szisztenseket elsősorban olyan osztályokban célszerű foglalkoztatni, amelyekben különösen hangsúlyos fel­adat a korrekciós nevelés, amelyekben az átlagosnál magasabb a veszélyeztetett, a halmozottan hátrányos helyzetű kisdiákok aránya. Tál Gizella A nemzetközi koncertélet kapujában A szolnoki szimfonikusok Münchenben Jelenet a .Titkos házasság müncheni 'előadásából A Szolnoki Szimfonikus Zenekar koncertprogramja április utolsó napjaiban rendkívül összezsúfolódott Mint arról lapunk is beszá­molt, a múlt hónap 25—26- án a zenekar szép sikerrel szerepelt az Országos szim­fonikuszenekari fesztiválon, majd egy nap múlva a Debreceni Kodály Kórus közreműködésével ugyan­csak tetszéssel fogadta a kö­zönség Bach, János passióját a belvárosi nagytemplom­ban. (Meghallgatván az elő­adást Wilfried Koch, a Müncheni Zeneművészeti Főiskola tanára javasolta az illetékes osztrák szerveknek, hogy a művet vegyék be a Klausi nyár rendezvényso­rozatának programjába). A hangversenyt követő napok az intenzív felkészülés idő­szakát jelentették, ugyanis a zenekar május elsején Münchenbe utazott, hogy az ottani Zeneművészeti Főis­kola opera tanszakos növen­dékeivel Cimerosa Titkos házasság című operáját ad­ja elő. Hogyan is jött létre ez az út? .— Két fontos tényező ját­szik ebben szerepet — me­sélte Báli József karmester —, az egyik a zenekar — mások által megállapított — jó formája, a másik pedig az, hogy a müncheni növen­dékek rendszeresen bemu­tatnak egy-egy operát szín­padon, kosztümben, s ezúttal a Titkos házasság zenekari kíséretére Wilfried Koch minket talált alkalmasnak. Örömmel tettünk eleget a meghívásnak, hiszen együt­tesemmel a zenekari muzsi­kálás szinte minden terüle­tét bejártuk már, de teljes operát még nem játszottunk. Remek alkalom nyílt tehát a bemutatkozásra, és őszintén mondom, a zenekar játéká­ban nem volt felfedezhető a rutin hiánya — igaz ott kinn is legalább napi 3—4 órát töltöttünk kemény próbával. A nagy megterhelés ellenére jól bírtuk az iramot; két előadáson — más-más sze­reposztásban — kísértük a darabot, amelyet egyébként a München egyik kertváro­sában lévő Wolf Ferrari Hausban láthatott a közön­ség. Mindkét alkalommal telt házat vonzott az előadás. Itt jegyzem meg, hogy mindjárt az első koncert után kellemes meglepetés ért, ugyanis az egyik legne­vesebb osztrák impresszárió, Schlote úr kért meg, hogy keressem meg. Beszélgeté­sünkkor meleg szavakkal szólt a produkcióról, majd rátért mondanivalójára: a látott darabot 15—20 elő­adásban szeretné bemutatni Ausztria és az NSZK zene­barátainak. Természetesen .igent mondtam, Schlote úr azonnal jelezte szándékát az Interkoncertnek, úgyhogy mire mi hazaérkeztünk Szol­nokra, a szervezőirodától már várt engem egy távirat, amelyben Budapestre kéret­tek. Az Interkoncert illeté­kesei közölték velem, hogy a zenekar meghívást kapott 1988. október 10—30-ig egy NSZK—osztrák koncertkör- útrá. örülünk a külföldi sze­replésinek, hiszen ez végső soron elismerést jelent. De hogy a hazai közönség se maradjon le az események­ről, ez év őszén szeretnénk a Szigligeti Színházban is bemutatni Cimarosa Titkos házasságát. A hír tanúsága szerint a Szolnoki Szimfonikus Zene­kar jövő évi túméjával be­kapcsolódik a nemzetközi koncertéletbe; újabb kapuk nyílnak tehát megyénk ze­nei követei előtt, s reméljük, hogy a jövőben Európa szá­mos országában kínálkozik még lehetőség Szolnok város nevének öregbítésére. J. J. Ünnepi tanácsülés Jászberényben A város díszpolgára Hamza Dezső íkos Ma kiállítása nyílik a múzeumban Tegnap ünnepi tanácsülést tartott Jászberény tanácsa és a város díszpolgára címet adományozta Hamza Dezső Ákos festőművésznek, aki kiállításának megnyitására lá­togatott haza a brazíliai Sao Paulóból. Ott volt az ünnepi tanácsülésen Szabó István, a vá­rosi pártbizottság első titkára és Kókai Rudolf ország- gyűlési képviselő. A Hazafias Népfront városi bizottsága által beter­jesztett javaslatot, amely szerint Hamza Dezső Ákos szá­mottevően gazdagította Jászberény kulturális értékeit, a városnak ajándékozott festményeivel hatékonyan szol­gálja a közművelődés ügyét a városi tanács elfogadta és határozattá emelte. A díszpolgári címet tanúsító oklevelet Búzás Sándor tanácselnök adta át a művésznek, aki meghatódottan, me- leg szavakkal mondott köszönetét a megtiszteltetésért. Hamza Dezső Ákost csa­ládja és gyermekkora emlé­keivel erős érzelmi szálak kö­tik szűkebb hazánkhoz. A nagyapja, Hamza Pál kato­likus néptanító volt a Jász­ságban, a Hódmezővásárhe­lyen született kisfiú — ahogy levelében is írta — a Tisza partján, a Csörsz-árkában kereste Attila sírját. Előbb a szolnoki Abonyi úti állami elemi népiskolába járt, majd néhány évig a Verseghy Gimnáziumban tanult. A Képzőművészeti Főisko­lán Csók István és Kisfaludi Strobl Zsigmond voltak a mesterei. „Ma is hálával gondolok rájuk: ők tettek képessé annak befogadására, amit az akkori európai mű­vészeti forrongás nyújtott minden fiatal művésznek.” 1926-ban ösztöndíjjal Pá­rizsba ment, néhány évig a világhírű René Clair mellett dolgozott asszisztensként, s amíg a filmművészettel is­merkedett, közben természe­tesen festett is. Az első kiál­lítása 1929-ben volt egy Szaj- na-parti galériában. De a művészi sikerekkel induló életpálya már akkor súlyos lelkiismereti konfliktusokkal volt terhelt. „Mi, az akkor Párizsban élő magyar fiata­lok általában azonos csaló­dások után kerültünk a Szajna partjára. 1914-ben a? magyarságunkat gyalázta meg a háború, később sza­badságunk és függetlensé­günk kivívásának történelmi lehetősége helyett újabb el­nyomatása várt népünkre. Magyarságunk után megcsú­folták az emberségünket is... A múlt századvég romantikus naivitással hirdette, hogy a művész hazája a nagyvilág, holott éppen a művész szá­mára a legnehezebb a szel­lemi környezetváltás. A mű­vész hazája népének lelki­világa. S ekkor ott számunk­ra történelmi távlatban a magyarság elpusztulásának félelme vetült elénk, amikor a Rajna túlsó oldalán fellán­golt az őrület..." Hazatért. 1940-től számos nagy sikerű filmet rendezett. (Gyurkovics fiúk, A láp vi­lága, Bűnös vagyok, Külváro­si őrszoba stb.) Legjobb filmjeiben nagy művészi erővel adott hangot a társa­dalmi gondoknak, igazságta­lanságoknak. A felszabadulás előtti utolsó, mély humanista elkötelezettségű filmje — Egy fiúnak a fele — vetítését már nem engedélyezték, „örökre” eltiltották a rende­zéstől. Hamza Dezső Ákos ezek­ben az években már a ma­gyar nemzeti ellenállás te­vékeny részese volt. 1944- ben — alapos szervező mun­ka után — pontosan a német megszállás napján megalakí­totta a Magyar Filmmunká­sok Szabad Szakszervezetét. Ez valójában egy illegális el­lenállási csoport volt, szoros kapcsolatban állt az akkor már betiltott egyéb szakszer­vezetekkel, elsősorban a MÉMOSZ-szai s akkori tit­kárával, Somogyi Miklóssal. Hamza Dezső Ákos Baj- csy-Zsilinszky Endre szű­kebb eszmei, baráti köré­hez tartozott. Bajcsy-Zsd- linszky 1944. október 15-én reggel jött ki a börtönből, de a sikertelen kormányzói proklamációt követően újra az elfogatás veszélye fenye­gette. Hamza a Feszty úti lakásán bújtatta az ellenállás vezetőjét, s szervezte illegá­lis találkozóit, megbeszélése­it a különböző ellenállási csoportok képviselőivel, köz­tük a kommunistákkal: Rajk Lászlóval, Faust Imrével, Sándor Pállal. 1945-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeleti­leg ismerte el — Rajk Lász­lóval, Szent-Györgyi Albert­iéi és másokkal együtt — a „nemzeti ellenállási moz­galomban és németellenes szabadságharcban szerzett ér­demeit”. A felszabadulás után sok­irányú közéleti tevékenységet fejtett ki, a Magyar Kommu­nista Párt fővárosi, első ke­rületi szervezetének titkára — a Magyar Filmmunkások Szabad Szakszervezetének el­nöke, tagja az Országos Sza­badművelődési Tanácsnak, a filmhíradó vezetője, majd 1946-ban Ortutay Gyula meg­bízta a televízió és telefilm külföldi tanulmányozásával, hogy később „a Magyar Rá­dió televíziós osztályának megszervezésére és irányítá­sára rendelkezésre álljon.” Ez utóbbi megbízásnak már nem tehetett eleget, hazatér­ve Franciaországból észre kellett vennie, hogy a poli­tikai súlypontok megváltoz­tak, lehetőségeit egyre erő­sebben korlátozták. Elhatá­rozta, hogy újra külföldre távozik. Ehhez Vas Zoltántól kapott segítséget, az orszá­got érvényes útlevéllel hagy­ta el. Olaszországban két filmet rendezett, de 1950-ben már kiállítása is volt Rómában. Néhány évvel később — meg­hívásra Brazíliába utazott, előbb filmrendezőként mű­ködött, majd egyre inkábba festészetnek szentelte életét. 1955—1971 között főleg ran­gos tengerentúli szalonokban állított ki, majd a bécsi Künstlerhaus, a párizsi Ga­lerie Transposition, a mün­cheni Galerie Margelik kö­vetkezett, később újabb olaszországi és brazíliai tár­latok ... 1985. július 25-én Sao Pau- lóban írta meg Hamza Dezső Ákos híres, szép levelét, ha­za Jászberénybe: „...munkás­ságom végső értelmét jelen­tené, ha annak minden ered­ménye a forráshoz, az ere­dethez kerülne vissza. Ele­imtől, apámtól, nagyapámtól én a Jászföld mélységes sze- retetét kaptam indító és ala­pot képező ösztönzésül. Ok­tatása nyomán már gyermek­ként átéreztem, hogy az ő lelki és értelmi világában életének célját a nép tanítá­sa jelentette. Apáim emléké­re művészeti életem eredmé­nyét ajánlom fel Jászberény városa, a Jászság javára.... Ez gyakorlatilag az elmúlt évek­ben Európában rendezett ki­állításaim anyagát jelenti, a Sao Paulában még nálam le­vő képekkel együtt mintegy kétszáz munkámat.” Előbb a művész torinói ki­állításának képei érkeztek meg a Zagyva partjára, majd Brazíliából szállították haza a Jász Múzeumnak ajándéko­zott festményeket. Hamza Dezső Ákos kiállí­tását ma délelőtt 11 órakor nyitják meg a jászberényi Jász Múzeumban. Tiszai Lajos Az flnnepi tanácsülés vendége, Hamza Dezső Ákos festőmű­vész, Jászberény újdonsült díszpolgára, átveszi Búzás Sándor tanácselnöktől az oklevelet és az emlékplakettet Pedagógusjelölteknek Szép magyar beszéd verseny Kovács András új filmje Utóvódharc Utóvédharc címmel új film forgatását kezdte meg Kovács András a MAFILM Dialóg Stúdiójában. A nap­jainkban játszódó film for­gatókönyvét — melyet a rendező írt a közelmúlt ese­ményei inspirálták, a törté­net ugyanis a választási re­form hozta konfliktusokat járja körül. A film közép­pontjában egy spontán je­lölt megválasztása körüli bo­nyodalmak állnak. A film operatőre Szécsényi Ferenc, főbb szereplői: Blaskó Péter, Szemes Mari, Mádi-Szabó Gábor, Kubik Anna. A for­gatás várhatóan június kö­zepéig tart. A pedagógus-jelöltek szép magyar beszéd-versenye kezdődött meg pénteken az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemen. A Kazinczyról elnevezett, immár 15. alka­lommal megrendezett ver­sengésen a hazai felsőokta­tási intézményekből ezúttal több mint félszáz egyetemis­ta és főiskolás vesz részt, hogy összemérje tudását és képességeit a helyes hang­képzésben és kiejtésben, a tiszta és jól hangsúlyozott magyar beszédben. A kétnapos rendezvényen — amelyet Pusztai Ferenc művelődési miniszterhelyet­tes nyitott meg — a hallga­tóknak egy-egy szabadon vá­lasztott, illetve kötelező ér- tekező-prózai szöveget kell felolvasniuk: a 11 tagú, tanárokból és művészek­ből álló zsűri — Péchy Blan­ka színművésznő és Ben kő Lóránd akadémikus el­nökletével — közülük vá­lasztja ki a legjobbakat. A versenyzők és szaktanáraik pénteken találkoztak Péchy Blanka művésznővel, s láto­gatást tettek az ELTE kol­légiumában és könyvtárá­ban, a bölcsészkar fonetikai tanszékén pedig eszmecserét folytattak fonetikai kérdé­sekről és a beszédművelés témáiról.

Next

/
Thumbnails
Contents