Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. MÁJUS 1. II rövid hét hosszé kérdése Mi indokolhatja, hogy Washingtonban látszólag még nyugat-európai szövetségeseivel is vállalja a vitát, de kiáll az amerikai— szovjet megállapodás tervezete mellett? A legilletékesebb, az Egyesült Államok elnöke úgy nyilatkozott a napokban, hogy a készülő amerikai— szovjet megállapodás nyélbeütése kormányzatának legfontosabb célkitűzései közé tartozik! Kijelentette, hogy az USA a közepes és a rövidebb hatótávolságú nukleáris eszközök terén „globális egyensúlyt” akar elérni. Kívánatosnak tartaná, ha az összes közepes hatótávolságú rakétát felszámolnák, de belemegy abba, hogy egyelőre száz-száz robbanótöltetet megtartsanak. Az elnök — washingtoni megfigyelők egybehangzó véleménye szerint — lényegében figyelmen kívül hagyta jó- néhány politikusa és a katonai tanácsadója kifogásait, ellenvéleményét. Reagan Nyugat-Európához is fordult, ahol több szövetségese azt veti szemére, hogy ha „Európa nukleáris fegyverek nélkül maradna, akkor az amerikai atomerő híján a nyugat-európai országok védtelenekké válnának...” A Fehér Ház ura emlékeztetett arra, hogy nemcsak nukleáris töltetű rakéták léteznek, s még a közepes és rövidebb hatótávolságú nukleáris eszközökről történő megegyezés után is több ezer nukleáris fegyvert hagyna a kontinens nyugati felén (és partjai közelében!) az USA. A gorbacsovi diplomácia rendkívüli rugalmassága, a rengeteg, fantáziadús javaslat láthatólag máris politikai és propagandaeredményekre vezet. A nyugati közvélemény az óceánon innen és túl döntő többséggel a megegyezésre szavaz. Csak a fegyverkezésben ténylegesen érdekeltek emelnek szót a megállapodási szándék ellen. A szovjet—amerikai megállapodás tervezete a reykja- víki Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozó során, illetve Shultz külügyminiszter legutóbbi tárgyalásai nyomán kialakult elvi megegyezésen alapul. Amit a Szovjetunió javasolt, az kompromisszumos jellegű. Figyelembe veszi az előző amerikai javaslatok egyes elemeit, így például különbséget tesz a hadrendbe állított, illetve még nem telepített rakéták között, e mellett pedig a március 4-én előterjesztett amerikai tervezetnek az ellenőrzéssel kapcsolatos igényei iránt is több megértést tanúsít a szovjet diplomácia. Itt lehet persze megjegyezni azt, hogy az ellenőrzés kérdéscsoportja volt minden eddigi leszerelési és fegyverzetkorlátozási tárgyalás legkényesebb területe. Hiszen arról van szó, hogy a másik fél ellenőreinek lehetőséget kell adni: a fegyvergyárakban éppúgy, mint a támaszpontokon nézhessenek körül... Nemcsak a technikai lebonyolítás lehet szokatlan és körülményes, hanem bizonyos lélektani akadályozó tényezőket is le kell küzdeni! Visszatérve az alapkérdésre: jelentkezik-e megegyezési készség Washingtonban, s ha igen, miért? Alighanem arra lehet alapozni az igenlő választ, hogy a fegyverkezés terheit most már az USA sem bírja! Illetve azt nem bírja, hogy egyszerre folytasson erőfeszítéseket az SDI megvalósítására, a rakétafegyverkezésre, a hagyományos fegyverzet fejlesztésére, és így tovább. Feltehető, hogy az amerikai kormányzat szelektálni, válogatni akar, s most már hajlandó például a közepes és rövidebb hatótávolságú rakétafegyverkezésről lemondani. Éppen más erőfeszítések kedvéért... Viszont az bizonyos, hogy a leszerelés és fegyverzetkorlátozás kérdéskomplexumában még egy részmegállapodás is jelentős! Megéri, ha „csak” az úgynevezett „eurorakéták” dolgában jön is létre megegyezés ! A döntő mégis az, hogy a katonai kiadások 250—300 milliárd dolláros terhe az USA állami költségvetésére egyre nagyobb súllyal nehezedik. Évente vagy 150 milliárdos a költségvetési deficit, amit államkölcsönkötvé- nyek kiadásával vagy — ki tudja? — a bankóprés működtetésével fedez a kormányzat. A dollár mindenképp megsínyli: a többi valutához (jenihez vagy márkához) viszonyított értéke egyre csökken. Az amerikai gazdaság mutatói is nyugtalanító módon alakulnak. A sajtó egyre többet ír a lemaradásról a technológiai versenyben! Bz óceánok partjain, legyen az az Atlanti — vagy a Csendes-óceán, mind többen remélik, hiszik vagy tudják, hogy — háború nem lesz. Akkor miért kell fegyverkezni? S ha nem szükséges, sőt fölösleges a fegyverkezési hajszában részt venni, akkor legfőbb ideje megegyezéssel annak véget is vetni! Pálfy József Az idei Lenin-bfikedijasok Moszkvában május 1. előestéjén közzétették a Lenin- békedíjjal kitüntetett sze mélyiségek névsorát. A ki tüntetéseket kétévente nem zetközi bizottság ítéli oda amelynek jelenleg neves in diai, francia, vietnami, finn kubai, angol, piadagaszkári görög, lengyel és szovjet társadalmi személyiségek a tagjai. Az idei nemzetközi Lenin- békedíjjai kitüntetettek névsora: Julius K. Nyerere. a Tanzániai Forradalmi Párt elnöke, Herbert Mies, a Német Kommunista Párt elnöke, Petar Tancsev, a Bolgár Államtanács első elnökhelyettese, a Bolgár Népi Földműves Szövetség titkára, Dorothy Hodgkin brit tudós. közéleti személyiség. Miguel d’Escoto Brock- mann, nicaraguai külügyminiszter. Megalakult a finn kormány lz ói miniszterelnök Harri Holkeri Kalevi Sorsa külügyminiszter lett Mauno Koivisto köztársasági elnök csütörtökön beiktatta hivatalába Finnország új kormányát. A négypárti kormánykoalíció a márciusi parlamenti választások győztese, a Nemzeti Koalíciós Párt és egy parlamenti hely elvesztésével magának vereséget elkönyvelő, ám még mindig az ország legnagyobb politikai erejének számító szociáldemokraták új szövetségére épül, melyet a finn kormányokban már hagyományosan részt vevő Svéd Néppárt, valamint a Finn Falusi Párt egészíti ki. Az új kormányfő Harri Holkeri, a Finn Bank igazgatója, a Koalíciós Párt egykori elnöke lett. Miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter Kalevi Sorsa, a Finn Szociáldemokrata Párt elnöke, az előző kormány miniszterelnöke lett A koalíciós párt elnöke, Ilkka Suominen a kereskedelem és iparügyi tárca; Christoffer Taxell, a Svéd Népipárt elnöke az oktatási; Pekka Vennamo, a Falusi Párt elnöke a közlekedési tárca birtokosa. Az új kormány a 200 fős parlamentben 131 fős többséggel rendelkezik. Ausztriában tárgyalt a magyar külügyminiszter Várkonyi Péter külügyminiszter csütörtökön délelőtt az osztrák sajtó képviselőivel találkozott, akik előtt hangsúlyozta: vendéglátóival, vezető osztrák politikusokkal folytatott tárgyalásai meg- ' erősítették meggyőződésében, hogy mindkét fél a két ország rendkívül jó kapcsolatainak további fejlesztését igényli, és lényegében teljes a nézetazonosság szinte minden kérdésben. Folytatódik a magas szintű személyes érintkezések immár hagyományos sorozata: az év második felében hazánkba látogat Franz Vranitzky kancellár. Várkonyi Péter hangoztatta: a nemzetközi kérdéseket áttekintve azt a közös reményüket fogalmazták meg, hogy a bécsi utótalálkozó kiegyensúlyozott dokumentummal fejeződik be. A két ország gazdasági kapcsolatait érintő kérdésekre válaszolva Várkonyi Péter elmondotta: magyar részről változatlanul szorgalmazzuk a kivitelünket gátló, nehezítő vám- és egyéb adminisztratív akadályok, hátrányos megkülönböztetések felszámolását. Derűlátásra jogosít, hogy mindkét részről erős politikai szándék tapasztalható a gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésére, hangoztatta a magyar miniszter, hozzátéve: osztrák részről elfogadták a beruházásvédelmi egyezmény megkötésére vonatkozó korábbi magyar javaslatot. Várkonyi Péter délután részt vett az Osztrák—Magyar Egyesület fogadásán, a bécsi Collegium Hongaricum- ban, ahol Fritz Marsch, az OME elnöke, az Oszrák Szocialista Párt központi titkára üdvözölte. Külügyminiszterünk délután, az Osztrák Külpolitikai Társaság és az OME rendezésében nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott az osztrák Diplomáciai Akadémián „Az európai biztonsági és együttműködési folyamat magyar szemszögből” címmel. Várkonyi Péter külügyminiszter, aki Alois Mock al- kancellár és külügyminiszter meghívására hivatalos látogatást tett Ausztriában, csütörtökön este hazaérkezett Budapestre. Nakaszone japán miniszterelnök Washingtonban Shultz amerikai külügyminiszterrel (Telefotó — KS) Világszerte majális Világszerte hagyományosan a városok legszebb útvonalai és terei szolgálnak a május 1-jei felvonulások és nagygyűlések színhelyéül, persze csak ott, ahol engedélyezik a dolgozók seregszemléjét. Moszkvában természetesen a Vörös téren tartják a felvonulást, s a hagyományok szerint pontban 10-kor kezdődik a központi ünnepség. A felvonulás után a főváros nagyobb parkjaiban igazi népünnepélyek zajlanak, este fényárban úszik a város. Szófiában a Dimitrov-Mauzóle- um mellvédjéről köszöntik a párt- és állami vezetők a felvonuló dolgozókat. Hanoiban számtalan körzetben tartanak karnevált és utcabált. A munka ünnepét Vietnamban egyébként összevonják a délvietnami felszabadulás, április 30. megünnepségével. Szintén többnapos a munkaszünet Jugoszláviában, tavaly négy napig tartott az ünnep. Pekingben és Bukarestben nincs központi felvonulás, de különböző ünnepségeket tartanak. Prágában a festői Letna-síkon gyűlnek össze a felvonulók, akik ott meghallgatják az ünnepi beszédet, majd a parkokban folytatóídik a majális. Japánban több százezren is elférnek abban a parkban, ahol a szakszervezeti főtanács vezetői mondanak beszédeket. Belgiumban a legnépesebb munkáskörzetekben, például a Limburg-szénme- dencében vannak a legnagyobb gyűlések. Franciaországban külön-külön ünnepelnek a három szakszervezeti központhoz tartozó dolgozók. Az Egyesült Államokban, Chicagóban mindig külön jelentősége van a munka ünnepén tartott felvonulásoknak, hiszen az ottani, 1886-os véres események emlékére hirdette meg a II. Intema- cionálé 1890-ben a munkás- osztály nemzetközi szolidaritásának ünnepét. Ott az eredeti színhelyen, néhány eredeti épület szomszédságában idézhetik fel a több mint száz éve történt tragédiát. MOSZKVA A bécsi utókonferencia eddigi menete is bizonyítja, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország által kezdeményezett helsinki folyamat az európai és a világpolitika elválaszthatatlan részévé és kedvező tényezőjévé vált — állapítja meg a Pravda csütörtöki számában Jurij Kaslev, a tanácskozáson részt vevő szovjet küldöttség vezetője. Cikke abból az alkalomból jelent meg, Harccal a vasút felé „A népi forradalom bármi áron győzni fog!” hirdeti a falfelirat a Luanda felé vezető országút szélén. Tény, hogy az angolai kormány az ország jövedelmének több mint a felét költi arra, hogy legyőzze belső ellenségét egy 11 év óta tartó háborúban. Az angolai hadsereg a kubai erők támogatásával az utóbbi egy évben némileg kedvezőbb helyzetbe került az UNITA ellenforradalmi szervezettel vívott állandó küzdelemben. A katonai helyzet mindazonáltal nehezen áttekinthető. A Magyarországnál 13-szor nagyobb, de csak 9 millió lakosú országnak hatalmas lakatlan területei vannak és sokszor lehetetlen megálapítani, hogy itt vagy ott éppen ki az úr. Az UNITA becslések szerint 30 ezer fegyverese az ország déli, délkeleti, gyéren lakott vidékeit tartja ellenőrzése alatt. Az angolai hadsereg nem tudja kiverni onnan őket: nehezek a terepviszonyok, hatalmasak a távolságok és a szomszédos Namíbiából folyamatosan érkezik az UNITA-nak a dél-afrikai utánpótlás. A Namíbiát megszállva tartó délafrikai erők egységei rendszeresen behatolnak Dél-Angolába., Amikor tavaly az angolai hadsereg offenzívába lendült az UNITA ellen, dél-afrikai egységek mélyen behatoltak Angola déli területeire és azzal segítették az ellenforradalmárokat, hogy jelenlétükkel lekötöttek jelentős angolai erőket. Azóta tulajdonképpen patthelyzet van, egyik fél sem kezdeményezett jelentős összeütközést. Egyes értesülések szerint azonban az angolai hadsereg rövidesen nagyszabású offenzivát kezd a száraz évszak kezdetével. Az angolai fegyveres erők színvonala, különös tekintettel a légierőre, emelkedett az utóbbi egy-két évben és fegyverzete — szovjet segítséggel — korszerűsödött. Jóllehet az Angolában állomásozó kubai csapatok nem vesznek részt az UNITA elleni harcban, puszta jelenlétük fontos elrettentő erő. A hozzávetőleg 26—28 ezer kubai katonai erő egy része északon, az olajtermelés miatt életfontosságú Cabinda tartományt őrzik, jelentős egységek állomásoznak a főváros körül, más csapatok pedig Közép-Angolában a főbb településeket védik. A kormányzat fő problémája az, hogy az UNITA a diverzáns osztagaival az ország középső, keleti vidékein is felbukkan, és a gerillahadviselós előnyeit élvezve, sokszor büntetlenül komoly károkat okoz az egyébként is gyenge nemzetgazdaságnak. Az ilyen merényletek miatt már több mint egy évtizede nem üzemel a kontinens belsejéből az Atlanti-óceánhoz vezető Benguela- vasútvonal. Az 1400 kilométer hosszú sínpár katonai őrzése a helyi viszonyok között szinte elképzelhetetlen. Az UNITA-osz- tagok mozgásának ellenőrzését még az is nehezíti, hogy gyakran nem is Dél- Angolából, hanem Zambia és Zaire felől szivárognak be Közép-Angolába. Éppen ez a két ország érdekelt a leginkább a Benguale-vasútvonal 12 éve szünetelő forgalmának felújításában. Jelenleg a vasútforgalom Benguale és Lobito atlanti-óceáni kikötőktől a közép-angolai Kuito városig (tehát a teljes szakasz egyharmadáig) működik, úgy ahogy. Onnan a zairei határig a vasútvonal műszaki állapota elfogadhatatlan. Angola, Zambia és Zaire elnöke csütörtökön — immár másodszor — csúcstalálkozón vitatta meg a témát. A vonal helyreállítása csökkentené Zambia és Zaire gazdasági függőségét Dél-Af- rikától, s mint meghirdették, valóban bojkottálhatnák is a pretoriai rendszert. Szállítmányaikat ugyanis jelenleg jórészt csak dél-afrikai kikötőkből tudják külföldre juttatni. Kaunda zambiai elnök szerint vasúton hat hónapon belül részlegesen megindulhatna a forgalom, s a 280 millió dollárba kerülő teljes felújítást két év alatt be lehetne fejezni. A 90 százalékban belga tulajdonban levő vasút helyreállításának költségét a zambiai és a zairei bányavidékeket ellenőrző, elsősorban belga és angol vállalatok fedeznék, nyugati bankok és a Világbank közreműködésével. Az angolai vezetés még jó ideig nem mondhat le a kubai katonai jelenlétről, még akkor sem, ha az UNITA elleni pozíciói javulnak. Nincs jele annak sem, hogy a luandai kormány tárgyalni szándékozna a fegyveres ellenforradalmárokkal. A vasút jövőjét ezek a körülmények még valószínűleg sokáig meghatározzák. Kurucz János Jltetexen I lérkerettl hogy május 5-én az osztrák fővárosban a helsinki záróokmányt aláíró 35 állam képviselői megkezdik a konferencia harmadik szakaszát. BONN Csütörtök délután négynapos látogatásra az NSZK-ba érkezett II. János Pál pápa. Útja — akárcsak az országban 1980-ban tett első látogatása — részét alkotja annak a törekvésének, hogy megerősítse a katolikus világegyház egységét, illetve a Vatikánnak a nemzeti egyházakhoz fűződő kapcsolatait. BECS Az amerikai kormány Kurt Waldheim államfő elleni intézkedése dacára sem mondja le egyesült államokbeli látogatását — jelentette be csütörtökön a sajtó előtt Franz Vranitzky osztrák kancellár. GENF Csütörtökön befejeződött a genfi leszerelési értekezlet tavaszi ülésszaka. A részvevő 40 ország küldöttsége június 9-én folytatja tárgyalásait és a nyári ülésszak végén jelentést készít az ENSZ- közgyűlés számára. A Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat azonnali belépéssel munkatársakat keres az alábbi munkakörök betöltésére:- műszaki előadót (magasépítő, mélyépítő közép- vagy felsőfokú * iskolai végzettséggel),- gyors-, gépírót,- anyagkezelőt,- anyaggazdálkodási előadót,- bérelszámolót. Jelentkezni lehet: személyesen a személyzeti és oktatási osztályon (Szolnok, Ady E. u. 37.) vagy a 17-305 és a 13-673-as telefonszámokon. (3110)
