Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-06 / 81. szám
1987. ÁPRILIS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A felnőttkor küszöbón a Bartók Kamarakőrua Hivatásuk az éneklés Szolnok szívében, a városi tanács egyik földszinti rodájából naponta halk jhekszó szűrődik a folyosóra. \z egyes számot viselő szójában tizenhárom lelkes fiatal őrködik a zenei hangok .isztaságán. Tizennyolc esztendő óta szállt itt „szájrul szájra” az ének, tizennyolc tavasz áldozatos és szép munkájával elevenednek meg újra és újra a kottalapok. Az egykori lányok, asszonyok Bartók Béla nevét választották közös éneklésük „védjegyéül”, s időközben a jól csengő néven lassan patina képződött. A kamarakórus éppen mostanában lépett a „felnőtt” karok népes táborába úgy, hogy a szakma áltai is elismert mozgalmas kamaszkort hagyott maga mögött. Az alapítás Buday Péternek, a városi tanács műveebben az évben már húsz általános és középiskolai ifjúsági hangversenyen léptek fel. A lányok főfoglalkozása az éneklés, tehát a személyi igazolványukban a „hivatásos kórustag”.megjelölés szerepel. Napjaikat ennek megfelelően az ének tölti ki, állandóan próbálnak, hiszen szinten kell tartaniuk a korábban tanultakat, emellett a továbblépésre, az új darabok feldolgozására is nagy energiát fordítanak. Hogyan áll össze a repertoárjuk? Fennállásuk óta igyekeztek a magyar és az egyetemes zenetörténet gyöngyszemeiből válogatni, következésképp az általuk előadott művek az ókori zenétől a huszadik század zenéjéig terjedően valamennyi korból ízelítőt nyújtanak. Bár megemlíthető, korunk muzsikája áll a leglődési osztálya akkori vezetőjének nevéhez fűződik. Két esztendővel később a kórus a társadalmi ünnepségeket és szertartásokat szervező iroda „szolgálatába” állt; mint ilyen, egyedüli az országban. (Az intézmény tavaly óta Családi iroda néven fut.) A produkció színvonalát kezdettől fogva neves karmesterek szavatolták; időrendben Báli József, Molnár László, Berényi Bogáta töltötte be a dirigensi posztot. Majd 1979-től Vájná Katalin következett. A Bartók Béla Kamarakórus közben túl lépett az eredeti elképzeléseken; a kórustagok többet és szebbet akartak, egyfajta nyitásra törekedtek. Így, ha manapság politikai és társadalmi ünnepségekről esik szó, körükben nemcsak városi, megyei. hanem országos meghívásoknak is eleget tesznek. A Filharmónia egyébként rendszeresen foglalkoztatja őket, melynek köszönhetően közelebb hozzájuk, ezen belül is névadójuk műveit szólaltatják meg előszeretetettel. , Néhány kortárs zeneszerzővel igen jó a kapcsolatuk. Szőnyi Erzsébet például nekik írta a Három kórusmű női karra és orgonára cimű darabot, melyet két évvel ezelőtt a társadalmi ünnepségeken közreműködők országos találkozóján a szerző orgonakíséretével adták elő. Karai Józseftől is sok művet kaptak, Loránd István pedig tavaly adta át Nagy László Szívem örökös ételed című versére írt szerzeményét. Zenei berkekben megszokott, hogy a kórusoknak egymást segítendő kapcsolataik alakulnak ki különböző zenekarokkal. A sorból a Bartók kórus sem lóg ki; két megyei együttessel is kiváló a viszonyuk. A Jászberényi Kamarazenekarral már régóta együttműködnek, a Szolnoki Fúvósötössel pedig éppen tavaly nyáron, finnországi útjukon barátkoztak össze. De sorolhatnánk még a Csetényi Gyula vezette Barokk tritót vagy L. Kecskés András együttesét. — Azon túl, hogy minden kórus igyekszik új művekkel szélesíteni a repertoárját, s a lehetőség szerint kapukat szándékozik nyitni az európai zenére, gondolom, dédelgetett álma valamennyinek, hogy — ha csak egy mód van rá — csatlakozzon szű- kebb pátriája zenei követeihez, és ismertté tegye a nevét — mondja Vájná Katalin. Örömünkre nekünk 1982- ben alkalmunk nyílott egy ausztriai vendégszereplésre; a Klausi Nyár nyitóhangversenyén vettünk részt. Azután a tallinni Dal ünnepe következett. Itt a tv is felvette a programot, többször sugározták, videokazettára is rögzítették. Tavaly nyáron pedig a Riihimäen Naislaulajat kórus meghívására Finnországba utaztunk. A kapcsolat tovább erősödik, most a kórus egyik tagja látogatott el Szolnokra a családjával. A Magyar Rádió is foglalkoztatja a kórust. Négy éve a Kóruspódium nagydíját nyerték meg, jutalmul meghívást kaptak az évadzáró nyilvános hangversenyre. Egyébként ezen a nyáron is készül velük rádiófelvétel. Az idén a kórus, úgymond a felnőttkorba lépett. Nevük mindinkább ismert lesz a megyehatárokon túl is. Változik-e valami a jövőt illetően? — A megkezdett úton kívánunk tovább haladni, becsülettel dolgozni. Készülünk a nyárra, többek között egy kuriózummal, Foure Miséjével lépünk a közönség elé, majd Kistétényi Melindával lesz egy közös hangversenyünk. — A felmerülő nehézségek ellenére a jövőben is komolyan vesszük a szerepléseinket, és az általunk elképzelt művészi színvonalból egy jottányit sem engedünk. — mondja Vájná Katalin. Hiszünk abban, hogy a művészet a legmagasabb rendű öröm, amivel az ember megajándékozhatja önmagát, illetve másokat. A beszédre sok sallang tapad, a zene viszont a költői-írói értékeket tisztán közvetíti. Mi a zene mellett tettük le a garast, s az értékteremtés nemes szándéka vezérel bennünket, amikor felléDéseink- ben mérlegre tesszük zenei ars poeticánkat... Jurkovics János A hót filmjeiből A sánta dervis Magyar—tadzsik koop- rodukcióban forgatta jeles rendezőnk, Kis József A sánta dervis című filmjét, amely Vámbéry Ármin munkásságából, utazásaiból meríti témáját. A szándékot — először is, hogy film készüljön a híres magyar orientalistáról, másodszor, hogy a film koopro- dukcióban készüljön — tiszteletreméltónak tartottuk már a kezdet kezdetén, a forgatás előtt is. Akkori lelkesedésünk pérsze a film elkészülte után nem ment fel semmi alól. Vámbéry ifjúkorunk egyik kedvenc olvasmánya volt. Nem hiszem, hogy tudományos értékeiből következően olvastuk volna az utazó könyvét — nemigen érthettük még ekkor Vámbéry helyét, szerepét a tudományban, s megállapításai fontosságát stb — de minden bizonnyal az is nagyképűségnek tűnne, ha azt állítanánk, hogy irodalmi értékéért olvastuk szívesen útleírásait. Marad tehát, hogy az ismeretlen távolságok megismerésének vágya olvastatta velünk a könyvet. Szókimondóbban fogalmazva: a kaland izgalma. Ne Ítéljük el ezért az akkori vagy a mai kamaszt, hiszen a romantikus kalandok kedvéért elolvasott könyvekből sok hasz> nosat megtudhatott, megtudhat a világról, akár Vámbéry ről, akár a távoli tájakról az ott élő emberekről. Saját nosztalgiáitól nehezen tud szabadulni felnőtt korában az ember, repdes a szíve amikor Kis József filmjén élni kezd az ólombetűk segítségével felidézett sivatag, s hogy a modern technika segítségével szinte kézközeibe kerülnek az ifjúkori olvasmány megelevenedő képei. A film nyitó képsorai sokat ígérőek, arra gondolhatunk, hogy egzotikus útirajzfilmet látunk majd. Netán megmozdulhat bennünk az elégedetlenség parányi ördöge, hogy a munkássága révén okkal, joggal becsült rendező csak ennyire vállalkozott, de később visz- szatáncolunk, örülnénk, ha csak annyira vállalkozott volna, mert akkor közelebb kerültünk volna a teljességhez, Vámbéry megismeréséhez. Mert a fontos elvész a rész — bizony nehezen ösz- szefabrikált — darabjai között. S amit külön talánynak vélünk, hogyan lehetett ebből az izgalmas témából ilyen unalmas filmet készíteni? Teveritmusban ballag a film is, a megjelenítés helyett az így történt szólama diktál, mintha egy nagyon lelkes kamasz mindent el akarna mondani Vámbéry- ről, de csak addig jut, hogy akkor az úgy volt. Nem ismerjük a Szemes Zsuzsa és Leonyid Mahka- mov írta forgatókönyvet, de ha az annyi, amennyit Kis József filmje bemutat, akkor arra kell gondolnunk, hogy a film a forgatókönyv elégtelensége miatt sikerületlen. De mindez nem érdekelheti a nézőt, egy ugyanazon pasz- szusnak is számos olvasata van, nem szólva egy érdemlegesnek tartott film forgatókönyvéről. A handabandá- zó rablók nem helyettesíthetik — nem tudják — az igazi ütközést, a legjobb színészek átélt megjelenése sem pótolja a figurák megírat- lanságát. Sajnos csalódtunk A sánta dervisben, csak Baranyai László operatőri munkája nyújt számunkra időnként vigaszt a jobbára csak a könyvekből ismert tájak bemutatásával. — «I — Évszázadom hagyomány Karcagon Szobrok „kalákában” Az emlékművek, a köztéri szobrok erejét, szellemi hatását már felállításuk körülményei is kifejezik. Egy művészileg viszonylag kevésbé sikerült emlékmű, szobor is lehet nagyon kedves annak a közösségnek, amelynek érezelem világához közel áll. Karcagon majd egy évszázados hagyománya van az emlékművek, szobrok „emeltetésének”. A város közössége először a századfordulót követő években fogott össze, hogy köztéri szobrot állíttasson. A választás a kor érzelemvilágának, a város hagyományosan rebellis hangulatának megfelelően természetesen egy Kossuth-szoborra esett. így került felállításra a kunfőváros főterén 1907- ben — elsők között az országban — Kossuth Lajos szobra. Alkotója a pécsi születésű, de Bécsben tanult Horvay János szobrászművész. Még két híres Kos- suth-szobor, a ceglédi és a New York-i kötődik nevéhez. Gálái Gyula lovasszobra — tanácsháza előtt áll — ugyancsak közadakozásból „emeltetett”, a Jász-Kun huszárezred első világháborúban elesett hősi halottainak emlékét őrzi. Győry Dezső — szűkebb hazánk szülötte, 1908-ban az akkori Fusztatenyőn látta meg a napvilágot — Pető/i-szobrát 1948-ban állították, Hajdú Sándor Olvasó lánya pedig az Arany János Üti Általános Iskolát ékesíti. Érdemes mesterek; Győry Szentgyör- gyi Istvánnál és Kisfaludt Strobl Zsigmondnál tanult. Hajdú pedig Párizsban az École des Beaux — Arts-on, a felszabadulás után tért haza. Régebbi időkből származó, történelmi vagy művészi megközelítésből külön is említésre méltó szobor — az előzőeken kívül — nincs is Karcagon, hiszen a város monumentjeinek döntő és túlnyomó többsége húsz évnél fiatalabb. A város Felszabadulási emlékművét Csikai Márta alkotását 1975-ben állították föl. A Karcag főútvonalának tengelyébe telepített emlékmű az alföldi művészet realista hagyományaiban fogant, örökérvényű motívumokból meríti témáját. Alkotója Pátzray és Mikus tanítvány. Az 1970-es évek Karcag köztéri szobrainak egyik aranykora. Az 1958-as brüsz- szeli világkiállításon Grand Prix-t nyert Kerényi Jenő Kossuth-díjas érdemes művész szobra az Anya gyermekével az OTP irodája előtt áll, Kovács Imre — a város szülötte — Ülő lány-át pedig a múzeum — parkjában helyezték el. Kovács Imre nevének említéséhez kapcsolódva külön is érdemes arról szólni, hogy a szülőföld szeretete számos, értékes köztéri és belsőtermi szoborral, domborművel — ajándékozás révén is — gazdagította Karcagot. A Medgyessp-tanítvány, Somogyi Árpád Munkácsy- díjas szülővárosához való kötődése a Karcagon lévő domborműve, szobrai tematikáján is észrevehető. A Pásztorlányka, a Citeráslány, a Földosztás (dombormű) a Gábor Áron — és a Györffy István portré a gyermekkori emlékekhez kötődik, ahogy az örekdiákok is. A város szobrász fiai közül Györfi Sándor a főiskolás évek után hazatért Karcagra. Jelentős társadalmi segítséget kapott letelepedéséhez, műtermének kialakításához, s ez a harmónia a kunváros közterein, parkjaiban a Györfi-szobrok megjelenítésével is érződik. A Ménesek emlékével a kun emberek és a lovak héroszának áldoz a Munkácsy-díjas * művész, a múzeum előtti bronz ülőszobrával pedig a Kunság tudósát, Györffy Istvánt hozza életközeibe. Domborműveivel a Déryné művelődési központban — Petőfi, Arany, Liszt — a nemzet nagyjait idézi, a múzeum épületének oszlopán pedig Szűcs Sándor néprajztudósnak, írónak, a múzeum volt igazgatójának állít emléket. A közelmúltban elhunyt kunszobrász, Papi Lajos érzelmi, baráti szálakkal kötődött Karcaghoz. Dózsája és a Györffy-relief az életmű megszakadásával értékes hagyatékká változott. örvendetes, hogy Szabó László Rackajuhok című szobra is Karcagra került, hiszen így a szolnoki művész egyik legjobb alkotása ott van, ahol ma is „zsenge fü- vön élnek a nyájak." Veréb József tanácselnökhelyettes értő segítségével huszonöt, különböző művészi értékű, de maradandó emlékművet, köztéri szobrot, domborművet vehettünk számba Karcagon, de számuk a város főtere nyugati részének rendezésével tovább növekszik. Tiszai Lajos Dramatikus iatszókörök megyei találkozóján Játékkedvben nem volt hiány Hungaroton újdonságok A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat megjelentette második negyedévi kiadási tervét, melyben ezúttal komolyzenei és népzenei felvételek szerepelnek. A tájékoztató számos lemezújdonságot kínál, közülük is kiemelkedik Verdi Otelló című négy felvonásos operája (olasz nyelven), Rossini Sta- bat Mater ja (latinul) — olyan világhírességek közreműködésével, mint Luciano Pavarotti. Érdeklődésre tarthat számot Mozart összes templomi szonátája, melyeket Ella István orgonán, illetve a Corelli Kamarazene- kar korhű hangszereken szólaltat meg. A magyar népzene jeles Állami-díjas kutatója, Sebő Ferenc, a moldvai csángók népdalait, táncnótáit, balladáit, siratóit és katonadalait gyűjtötte csokorba. A lemez A moldvai csángók Magyarországon címet viseli majd. Zagyvarékasi klubok Közös foglalkozást tartott a napokban délután a zagyvarékasi művelődési házban a nyugdíjasok és a nők klubja. A Szolnoki Szigligeti Színház képviseletében Kalmár Miklós tájékoztatta a hallgatóságot a színház munkájáról. az 1987/88-as évad terveiről, a Szobaszínház és a Pinceszínház feladatairól is. A beszélgetés után Kolo- zsi Sándor diavetítéses úti élmény-beszámolóját tekintették. hallgatták meg. a Német Demokratikus Köztársaságról. Dramatikus játszókörök megyei találkozóját tartották tegnap délelőtt a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A nézőtéren és a színpadon ugyanazok: úttörők, akik ízelítőt adtak játékkedvből és játéktudásból. A hangulatos, színes tartalmú délelőttön egymás után „gördültek” színpadra a megye különböző településeiről érkező „színi” csapatok, szám szerint tizenegyen, s feltűnő volt, milyen természetes jókedvvel szólaltatták meg — ha minőségileg eltérő színvonalon is — akár a népi mondókákat, akár a népmeséket, akár a kamaszok életévei foglalkozó dramatikus játékokat. A szolnoki Rákóczi úti pajtások népi mondókából szedtek egybe egy csokorravalót és nyújtották át a közönségnek szépen, formásán. A mezőtúri Hermann Ottó raj korosztályuk, a tizenévesek problémáit vitte színpadra, a pórtelki Petőfi nevét viselő úttörőcsapat pedig azt mutatta be humorosan, hogy mennyi gondja-baja is van a felnőtteknek a kamaszokSzombaton megnyitották Pécsett, a Tarr Imre Szakmunkásképző intézetben a huszadik országos diákfotó pályázat alkotásaiból rendezett tárlatot és átadták a legjobb képek készítőinek odaítélt díjakat. A művészi kai. Volt, aki esztétikus mozgásformákkal, szép kiállítású játékkal aratott sikert, például a tiszakürtiek népes, nagy játszóköre. De nem hiányzott a bővérű elő- adáíú mese sem. A jászberényiek, a Gyetvai János Általános Iskola kis színészei egy modem mesét, a berekfürdői pajtások Lázár Ervin humoros írását vitték színre. Utóbbiak a találkozó legderűsebb pillanatait szerezvén a nézőknek, a legemlékezetesebb teljesítményt nyújtva ezen a délelőttön: remekül tolmácsolták a fogafájó nagyképű oroszlán történetének humorát, ök képviselik majd Szolnok megyét a pécsi országos fesztiválon. Egyébként ez a csapat és a Rákóczi útiak kapott arany oklevelet; ketten ezüstöt, a többiek' bronz oklevelet vehettek át. A jól megszervezett bemutatón — rendező az Úttörő Szövetség megyei elnöksége — a résztvevők szép számú serege azt bizonyítja: a megye iskoláiban nem mostohagyerek a személyiségfejlesztő, játékos forma — hála a pedagógusok áldozatkész ügybuzgalmának. igényességgel fényképező középiskolás és szakmunkástanuló fiatalok idei pályázata iránt minden eddiginél nagyobb volt az érdeklődés. Félszáz iskola százhatvanöt tanulója több mint félezer képet küldött a pályázatra. Országos diákfotó~pályázat