Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-06 / 81. szám
1987. ÁPRILIS 6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Felszabadulásunk negyvenkettedik évfordulója tiszteletére (Folytatás az 1. oldalról) lat dolgozói, továbbá a város lakói rótták le kegyeletüket. Tíz órakor a Hősök téri szovjet emlékműnél folytatódott a koszorúzási ünnepség. Az emlékműnél a fegyveres erők képviselői álltak díszőrséget. Az őrségváltás után a Killián György Repülő Műszaki Főiskola fúvószene- kara játszotta el a magyar és a szovjet himnuszt, majd a Szolnok Megyei Tanács nevében Mohácsi Ottó, tanácselnök és Bereczki Lajos általános elnökhelyettes helyezett el koszorút az emlékmű talapzatán. Az MSZMP Szolnok Megyei Bizottsága képviseletében Majoros Károly első titkár és Szűcs János titkár koszorúzott. A megye társadalmi és tömeg- szervezetei nevében Fenyvesi József, az SZMT vezető titkára, Sándor László, a Hazafias Népfront megyei titkára és Iváhcsik Imre, a KISZ megyei bizottságának első titkára helyezett el koszorút. Elhozták a megemlékezés, a hála és a kegyelet koszorúit a megye fegyveres erőinek képviselői, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet alakulatok küldöttei is. Ezután a Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet munkatársai, majd a város dolgozói, közép- és általános iskolás diákjai helyezték el a hála virágait az emlékmű talapzatára. A koszorúzás az Internacionálé hangjaival fejeződött be. Kitüntetési ünnepség a megyeszékhelyen Hazánk felszabadulásának 42. évfordulója alkalmából szombaton délelőtt Szolnokon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban kitüntetési ünnepséget tartottak. Az ünnepségen részt vett Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára. Ott voltak a megyei pártbizottság titkárai, osztályvezetői, a megyei tanács tisztségviselői, a városi pártbizottságok első titkárai. A megjelenteket Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára köszöntötte, majd Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke méltatta az ünnep jelentőségét. — Negyvenkét éve szabad Magyarország, negyvenkét éve honol béke országunkban. A tízmilliós magyar nép ez alatt az idő alatt alkotta meg újkori történetét, mai valóságunkat, egyben jövőnk biztos zálogát. Ez alatt a negyvenkét év alatt e közösség dolgozóinak munkája eredményeként épült újjá a háborús romokból az ország, és emelkedett forradalmi úton fejlett színvonalra társadalma — mondotta. Majd'arról a hősi erőfeszítésről szólt, amely népünket az út kezdetén jellemezte, s amely ma és a jövőben is példaként áll előttünk. Szabadságunk születésének újabb és újabb tettekre, cselekedetekre ösztönző erejét kiemelve idézte föl a több mint négy évtizedes fejlődés vívmányait. — A ránk köszönő új világ kezdetére, az azóta vívott küzdelmekre, az eredményesen megoldott feladatokra emlékezve sem feledhetjük, hogy ma is olyan forradalmi korban élünk, amikor erőteljesen változik a világ, változnia kell tehát saját tetteinknek is. E változásban negyvenkét évi szocializmust építő múltunk az a szilárd alap, amelyre jövőnket alapozhatjuk: a nép hatalmára, népünk elismert vezető erejére, az MSZMP politikájára — hangsúlyozta Mohácsi Ottó. Jelenünk és jövőnk alakításának alap- feltételéről, \ békéről, a béke megvédéserői szólva kiemelte, hogy az enyhülés eddigi értékeiért, a társadalmi haladás elért eredményeiért felelősséget érző embereknek egységesen kel] hallatniuk szavukat, tettekkel kell küzdeniük a békéért, a leszerelésért, a felemelkedést hozó alkotó munkáért. — Vívmányaink megvédésére való képességünk erősítése mellett tovább kell munkálkodnunk gazdaságunk teljesítőképességének, politikai, társadalmi életünk, jogrendszerünk demokratizmusának, a szocialista erköl- csiség fejlesztésének érdekében. Ehhez az szükséges, hogy az élet minden területén és minden szintjén céltudatos. a hazai és a nemzetközi követelményeknek jól megfelelő, szervezett, fegyelmezett munkát végezzünk. Hiszen az előttünk álló feladatok nem kisebbek, mint bármikor voltak az elmúlt negyvenkét évben. Ahhoz, hogy sikeresen tudjunk továbbhaladni mindenekelőtt ,jó és rossz tapasztalatainkat s ezek tanulságát kell számba vennünk. Ezután a munkában kitűnt dolgozókról szólt. — Kitüntetési ünnepségünkön a megye dolgozói közül azok foglalnak ma itt helyet, akiknek életútja, munkája, emberi tettei és helytállása megfelel a kor követelményeinek. Azok, akik sok éven keresztül önzetlenül és öntudatosan dolgoztak a közösségért, a párt-, az állami munkában, az ipar, a mezőgazdaság, a szolgáltatás, a kultúra, az egészségügy, a közélet különböző területein. Példájuk erejével a jövőben is buzdítsanak. Szélesítsék azok körét, akik cselekvő részt vállalnak a holnapért, jövőnkért, a szűkebb és tá- gabb közösségért, a magyar nemzetért. A megyei pártbizottság és a megyei tanács nevében gratulált a kitüntetetteknek és további sikereket kívánva fejezte be ünnepi beszédét Mohácsi Ottó, majd az Elnöki Tanács megbízásából átadta az elismeréseket. A kitüntetettek nevében dr. Adámosi György, a Szolnok Megyei Tanács Építőipari Vállalatának igazgatója mondott köszönetét. Az ünnepség fogadással zárult a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban, amelyen Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte a kitüntetetteket. A szolnoki ünnepségen huszonheten részesültek kiemelkedő munkájuk elismeréseként a kitüntetésben Mohácsi Ottó átadja a kitüntetést Bujdosó Józsefnek, a Jászberényi Kossuth Tsz főkönyvelőjének Nagygyűlés, fórum a fiataloknak Tavaszi történelmi ünnepeink megyei záróeseményeként ifjúsági nagygyűlést és politikai fórumokat rendeztek a fiatalok április 4-én délután Szolnokon. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központot és az előtte lévő teret vették birtokba a város fiataljai és a megye más településeiről érkezettek. Több százan gyűltek össze az ünnepi megemlékezésre, amelyen részt vett Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára, Varga Sándorné, a városi pártbizottság első titkára, Bugán Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese, Bálint Ferenc, a városi tanács elnöke is. A megjelenteket és a szónokot, Gäbest Lajost, a KISZ Központi Bizottsága Titkárságának tagját, a Magyar Ifjúság főszerkesztőjét liián- csik Imre, a KISZ megyei bizottságának első titkára köszöntötte. Gubcsi Lajos nemcsak az elmúlt negyven évre, hanem a magyar nép ezeréves történetére is visz- szatekintett. Hiszen történelmünk ugyancsak bővelkedett sorsfordulókban, amelyeknek legfontosabb közös sajátossága az lehet, hogy Európa térképéről nem tűnt el ez a nép, nem tűnt el ez a haza. Nem tűnt el, hanem éppenséggel megmaradt! A negyvenkét évvel ezelőtti fordulat pedig azt jelentette, ^ hogy új lendülettel, új társadalomban építheti immár a nép hazáját. Békében, egységben Európa közepén, az Európát megosztó társadalmi rendszerek találkozó- pontján. — Ha egy nép ad magára, nem mindegy számára, hogyan vélekedett, vélekedik róla a világ — folytatta a szónok. — Mi az elmúlt húsz évben új, modellértékű úton járunk, ennek az útnak az összes előnyével, hátrányával együtt. Olyan úton, amelyen más nép, más szocialista ország még nem járt. Ezért is fontos a reform, ezért is fontos kísérletünk. A szocializmus építésének bizonyos szakaszában — az ötvenes években — szinte törvény volt a világ első szocialista állama, a Szovjetunió gyakorlatát másolni. Az bizony nem vezetett jóra. De egymás tapasztalatai — a nemzeti sajátosságokkal kiegészülve — igenis hasznosíthatók a különböző szocialista országok építőmunkájában. A hatvanas évek végétől, a hetvenes évektől hazánk részesült kitüntetett figyelemben, most pedig mi figyeljük a Szovjetunióban végbemenő történéseket. A magunk útját járjuk! Küzdelmes ez az út. De a magyarság egyik legfontosabb — a világon mindenütt elismert — tulajdonsága éppen küzdeni akarása. Számtalan értékkel gyarapítottuk hazánkat az elmúlt négy évtizedben. Megtanultuk megőrizni, megbecsülni, tovább gazdagítani népünk értékeit, úgy, hogy közben új értékeket teremtünk. Ilyen új értéknek tekintjük manapság a magasabb teljesítményt, a szabadság, a demokrácia kiteljesedését. Gyötrelmekkel is terhes az az út, amelyen járunk. . De világosan látni kell, hogy a gyárak bezárása nem a reformot jelenti, hanem a néhány évvel ezelőtti gazdaságpolitika hibáinak kijavítását. Viszont a hibákat ki kell javítanunk, a helyben- járás nem lehet társadalmi program! A nagygyűlést követően neves szakemberekkel találkozhattak a fiatalok és beszélgethettek az ifjúságpolitika legfontosabb kérdéseiről. Andics Jenővel, az MSZMP Politikai Főiskolája szociológiai tanszékének vezetőjével a fiatalok és a gazdaság, valamint a fiatalok és és reform viszonyáról, arról, hogy a reform miért alapvető érdeke ifjúságunknak. Bagó Józseffel, az Ipari Minisztérium főelőadójával a kultúra értékéről és arról, hogy a kultúra miként kapcsolódik, miként kapcsolódjék a gazdasági, a társadalmi reformhoz. Barabás Miklóssal, az Országos Béketanács főtitkárával a béke és az ifjúság viszonyáról, Gubcsi Lajossal a KISZ törekvéseiről, a „Jövőnk a tét!” akcióról. Nemes Péter, a Magyar Televízió elnökhelyettese pedagógusként, pszichológusként, szociológusként foglalkozott az ifjúsági szubkultúrákkal, amelyek a diákság életformájából gyökereznek. Mindig voltak, mindig lesznek új, önmagukat, azonosságtudatukat kereső nemzedékek. Ma a bizonytalanság jellemzi a fiatalok körében azt az én tudatot, amely nagy jelentőséget tulajdonit a ruházkodásnak, a viselkedésnek, a külsőségeknek. A legkülönfélébb jelenségeket a maguk helyén kell kezelnünk, de el semmiképpen nem mehetünk mellettük — figyelmeztetett a vitavezető —, hiszen a tízmillió magyarból kétmillió diák a hazában! Természetesen igen sokféle a diákság, egyes rétegei egymástól eltérő módon élnek, cselekszenek, más-más jelképekkel azonosulnak. De tegyék ezt bármily nehezen tolerálhatóan, dolgaikat, megnyilvánulásaikat nem minősíthetjük azonnal rendészeti üggyé. A társadalomnak — az iskolarendszernek, a családnak, az ifjúsági mozgalomnak stb. — mindig azon kell lennie, miképpen gyakorolhatja — jó értelemben véve — a legnagyobb hatást a fiatalokra, azaz miképpen közvetítheti saját értékeit. És ebben mindenkinek meg kell találnia a maga feladatát. Az előadó — Nemes Péter '— például néhány évvel ezelőtt az MSZMP Központi Bizottságának munkatársaként foglalkozott a csöves jelenséggel, a veszélyeztetett fiatalokkal. A szombat délután másik szociológusa, Pál Tamás a KISZ KB ifjúságkutató csoportjának munkatársa a jövőkép bizonytalanságáról, a fiatalok számára már-már megoldhatatlannak tűnő lakásgondokról és arról beszélt. hogyan fordíthatna saját sorsán saját erejéből az ifjúság. Föltétlenül említsük meg; a szombat délután második része bizonyosságot szerezhetett a kétkedőknek: a város, a megye fiataljai hétvégén, szombat délután is kimozdulnak otthonról, ha érdeklődésükre számot tartó programot ajánlanak nekik. Most is így történt. A hat vitavezető majd mindegyike a fiatalok tömegeit vonzotta kendőzetlenül nyílt, olykor és helyenként talán szokatlan szókimondásával. És a fiatalok bátran alkottak véleményt. kérdeztek, vitatkoztak. Alighanem ez lehet tavaszi történelmi ünnepeink megrendezésének legfőbb értelme, legfontosabb tanulsága. A tartalmas eszmecserék után este a Stúdium Dixieland együttes muzsikájának tapsolhatott a fiatalokból álló népes közönség. Tudósítottak: Szőke György Egri Sándor Fotó: Tarpai Zoltán A kitüntetettek névsora Az alábbiakban közöljük a kitüntetettek névsorát, akik Budapesten és a megyeszékhelyen rendezett ünnepségeken vették át kitüntetésüket. ÁPRILIS NEGYEDIKÉ Érdemrendet kapott Borbás János, a Jászapáti Velemi Endre Tsz elnöke és Bujdosó József, a Jászberényi Kossuth Tsz főkönyvelője. VÖRÖS CSILLAG ÉRDEMRENDDEL tüntették ki dr. Toldi Ferenc rendőr alezredest, a karcagi rendőrkapitányság vezetőjét. A MUNKA ÉRDEMREND ARANY FOKOZATÁT adományozták: Bordás Imrének, a Tiszaörsi Nagyközségi Közös Tanács elnökének és Major Tibornak, az MSZMP Jászberényi Városi Bizottsága titkárának. A MUNKA ÉRDEMREND EZÜST FOKOZATÁT kapta: Arnótb József, a Szolnok Megyei Sütőipari Vállalat autószerelője; dr. Adámosi György, a Szolnok Megyei Tanács Építőipari Vállalatának igazgatója; Baranyai István, a Jászsági Cipőipari Szövetkezet elnöke; Barta Sas Béla, a Szolnoki Mezőgép Vállalat gyárigazgatója; Bartus Pál, az Egyesült Jászsági Áfész elnöke; Bálint Ferencné dr., a Magyar Nemzeti Bank Szolnok Megyei Igazgatóságának vezetője; Benedek Tibor, a Törökszentmiklósi Tiszatáj Tsz erőgépvezetője; dr. Fekete Zoltán, a Szolnok Megyei Tanács V. B. Oktatási és Továbbképzési Intézetének igazgatója. Horváth Gyula, a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság villanyszerelője; Maruzs Elemér, a Tiszántúli Áram- szolgáltató Vállalat főosztályvezetője; Nagy Eszter, a Túrke vei Kossuth Üti Általános Iskola igazgatóhelyettese; Nagy Frigyes, a Kengyeli Dózsa Tsz elnöke; Székely Tiborné, a Kunság Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat személyzeti vezetője; Tasnádi György az Aprítógépgyár osztályvezetője; Tárna! István, a Szolnoki Felszabadulás Halászati Tsz elnöke; dr. Vincze László, a Mezőhéki Táncsics Tsz elnökhelyettese. A MUNKA ÉRDEMREND BRONZ FOKOZATÁBAN részesült: Bámer Zoltán, a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat kalkulátora; Csajbók Tiborné, a Szolnoki Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat csoportvezetője; Csató Ferenc, a Szolnok Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat oktatásvezetője; Csontos Lajos, a Jászdó- zsai Tarnamenti Tsz csoport- vezetője; Dénes János, a Kőolajkutató Vállalat főfúrómestere; Farkasinszki Jó- zsefné, a Tisza Cipőgyár tűzőnője; Gulyás Péter, a Kunszentmártoni Körösmenti Tsz traktorosa; dr. Gyöngyösi József, a Szolnok Megyei Illetékhivatal vezetője; Kálmán Miklósné, a Tiszafüred és Vidéke Áfész boltvezetője; Kiss Mihály, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat gépésze; Kiss Miklós, a Szolnok Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat gépkocsi- vezetője; Kósa Károly, a Tisza Cipőgyár művezetője; Kovács Róza, a Tiszaföldvá- ri Lenin Tsz főosztályvezetőhelyettese; Lakatos István, a Törökszentmiklósi Gépgyártó és Javító Ipari Szövetkezet osztályvezető-helyettese; Losonczi Tiborné, a Hűtőgépgyár osztály- vezetője; Nagy Sándor, a Szolnok Megyei Gabonaforgalmai és Malomipari Vállalat karcagi körzete üzemének meo-vezetője; Nagy Tibor, a Tiszamenti Vegyiművek művezetője; Nyíri Lajos, a Hűtőgépgyár csoport- vehetője; Oláh Vendemé, a Hűtőgépgyár vegyipari munkása; Pápai István, a Szolnok Megyei Tanács Vasipari Vállalata kisújszállási üzemének lakatos csoportvezetője; Pesti István, a Jászkun Volán rakodógép-kezelője; Rajnai Józsefné, a Cibakházi Vörös Csillag Tsz konyhai dolgozója; Sipos János, az Alföldi Téglaipari Vállalat villany- szerelője; Szin Imre, a Kö- zéptiszavidéki Vízügyi Igazgatóság üzemvezetője: Szívós Lajos, a Beton- és Vasbetonipari Művek szolnoki gyárának brigádvezetője: Szőke Zsigmond, a Tiszarof- fi Arany Kalász Tsz erőgép- vezetője: Tamási Imre, a Héki Állami Gazdaság kerületvezetője: Tóvizi József, a Szolnoki Tejipari Vállalat (Folytatás a 4, oldalon) A nagygyűlésen Gubcsi Lajos, a KISZ KB Titkárságának tagja mondott beszédet
