Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-28 / 99. szám

> 1987. ÁPRILIS 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Sajtófotó ’86 Az elmúlt év legjobb ha­zai sajtófotóiból rende­zett kiállítás nyílt pénte­ken a Munkásmozgalmi Múzeumban. A tárlat » június 21-ig tart nyitva. A kép Boros Jenő felvé­tele, címe; Tótágas <Bemutatja Jancsika) Bélyegkiállítás Ötven év gyűjteményei Szolnokon a városi bélyeg- gyűjtő kör most ünnepli alapításának félszázados év­fordulóját. A jubileum al­kalmából a kör tagjai nagy­szabású bélyegkiállítást rendeznek az SZMT Szolno­ki Ságvári Endre Üti Műve­lődési Központjában. A kiál­lítást holnap délután négy órakor nyitják meg. A tár­latot május 3-ig naponta reggel 9-től este 6-ig tekint­hetik meg az érdeklődők. Alkalmi postahivatal és ern- létobélyegzés május 1-én lesz. Hitelesek vagy igazak az események? Dokumentumfilm- napok Szolnokon Tegnap a Szolnok Megyei Moziüzemi Vállalat Központ­jában megnyitották a Szol­noki Dokumentumfilm-napo- kat. A rendezvénysorozat be­vezetőjeként Kozma Károly, a Művelődési Minisztérium Filmfőigazgatóságának osz­tályvezetője tartott eladást. Elemezte a dokumentum- film-gyártás fejlődését, je­lentőségét és feladatait. Évek óta vitatják, hogy va­jon a játék- vagy a doku­mentumfilm mutatja be élet- hűbben a magyar valóságot. Az előadásból kiderült, hogy a valós eseményekre épülő filmek még csak „célzott kö­zönséghez” szólnak, nem fog­lalnak el méltó'helyet a né­zők tudatában.. . Ezt köve­tően bemutatták a Széplá­nyok című új filmet, amelyet Hartay László és Dér And­rás rendezett. Az alkotás a magyar szépségkirálynő­választás kapcsán próbál ak­tuális (kór)képet adni társa­dalmunk egyes jelenségeiről. Május 21-től a Vörös Csillag mozi is műsorára tűzi a fil­met. A rendezvénysorozat ke­retében ma délután 3-tól ugyancsak a vállalat köz­pontjában vetítik az Én is jártam Isonzónál című film- trilógia második részét, a Gulyás-testvérek alkotását. A készülő mű a magyar ka­tonák első világháborúban való részvételét, emlékeit tárja fel. A holnapi záró műsoron a moszkvai békefórumról ké­szült új magyar videofilme­ket mutatják be. A vetítés előtt Mihail Panov, a Szov­jet Kultúra és Tudomány Házának osztályvezetője tart tájékoztatót. Megemlékezések Verseghyről Tudósítások exporttervekröl Márciusban is szép szám­mal találtunk az országos lapokban megyénk életéről szóló írásokat. Az elmúlt hó­nap egyik legjelentősebb ese­ménye volt Havasi Ferenc­nek, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának Szol­nok megyében tett látogatá­sa. A Népszabadság és a Ma­gyar Nemzet tudósított erről március 18-án. A kulturális események közül kiemelke­dik az a rendezvénysorozat, amellyel Verseghy Ferencre emlékeztünk születésének 230. évfordulóján. A Ver­seghy ünnepségekről beszá­molt a Népszabadság, a Ma­gyar Nemzet, a Népszava március végi néhány száma, valamint a Dél-Magyaror- szág és a Bács-Kiskun Me­gyei Petőfi Népe. A Szolnoki Szigligeti Színház nagymér tékben hivatott előmozdítani a kultúra ügyét — a megye határain túl is. Tevékenysé­gükről, gyöngyösi vendég- szereplésükről olvashatunk a Heves Megyei Népújság több márciusi számában is, emel­lett a Magyar Nemzetben és az Oj Tükörben. Oktatás­ügyünk fejlődését mutatja az a hír, amely arról tájé­koztat a Népszabadságban és a Népszavában, hogy új is­kolák épülnek tanácsi köt­vényekből Szolnok megyé­ben. Gazdasági életünk terüle­téről a papír-, a cipő- és az építőipar tevékenységéről számot adó írások kaptak helyet az országos sajtóban. A Békés Megyei Népújság a Szolnoki Papírgyár munká­jának tapasztalatairól szólt a beruházás után egy évvel. A Martfűi Tisza Cipőgyár is rendszeresen hallat magá­ról. Az Ország-Világból ar­ról értesülhettünk, hogy na­ponta negyvenötezer pár lábbelit készítenek, ezen kí­vül szó esett külföldi kap­csolataikról, piaci helyzetük­ről is. Rövid tájékoztatást kaptunk a Budapest című folyóirat 3. számának mel­lékletéből a Szolnok Megyei Állami Építőiipari Vállalat szolgáltatásairól. A jászberé­nyi Aprítógépgyár exportter­veiről, osztrák—magyar koo­perációs tevékenységéről adott hírt a Népszabadság és a Népszava. Megyénk mezőgazdaságá­nak, gazdálkodásának ered­ményeit, terveit, gondjait is­mertette többek között a Ma­gyar Mezőgazdaság, a Ma­gyar Nemzet és más lapok. A Petőfi Népe 62. számát kéz­be véve megtudhatták az ér­deklődők, hogy a Szolnoki Mezőgép Vállalat korszerű takarmánybetakarító gépe­ket állít elő. A húsellátás ja­vításával kapcsolatban ör­vendetes hír, hogy a Tisza- földvári Lenin Tsz évente 12 500 sertés vágására alkal­mas, új vágóhidat helyez üzembe. A hír a Mezőgazda- sági Szövetkezeti Élet már­cius 5-i számában jelent meg. Egyéb területen emlí­tést érdeméi, hogy Szolno­kon, a Tisza Szálló gyógy­fürdőjében új egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó rész­leg kezdte meg működését, mint azt a Népszava és a Budapest című folyóirat melléklete közölte. Végül, de nem utolsó sorban szólni kell Szűcs Jánosnak, a Szolnok Megyei Pártbizottság titká­rának a Pártélet 1987. évi 3. számában olvasható írásáról, amelyben a cikkíró elemzést tesz közzé az állampolgári fegyelemről. A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár Olvasószolgálata Május elseje a televízióban Helyszíni közvetítések a felvonulásról Amikor én gyerek voltam — a háború előtt —, egé­szen mások voltak a május elsejék. A munkásosztály ünnepelt, de titokban. Mi, gyerekek a tavaszt ünnepel­tük ezen a napon, virágokat szedtünk, örültünk a napsu­gárnak, a természet újjászü­letésének. Több mint négy évtizede más arculatot kapott ez a nap. Igazi ünnep lett, több­szörösen ünnep. A nemzet­közi munkásmozgalomé, a munkáé, a tavaszé és az ön­feledt szórakozásé. Hagyomány már, hogy május 1-jén a televízió egész délelőtti műsorát az ünnep­ségeknek szenteli. így lesz ez az idén is. Reggel fél nyolckor zenével ébresztik az országot. Sokhelyütt má­jusfákat állítanak — azt is láthatjuk majd. Lehet,, hogy a városiak nem tudják, mi a májuafa? Szép, hosszú, egyenes, kérgétől megtisztí­tott fatörzs, a tetején meg­hagyott lombbal, amelyet virágokkal, tarka szalagok­kal díszítenek fel, s amely sok játékos vetélkedőnek válik eszközévé. Nyolc órakor kapcsolják Moszkvát, az ottani felvo­nulásban gyönyörködhetnek a magyar nézők is, egészen kilenc óráig. Kilenc óra negyven percig gyermek­programok következnek, az­tán kezdődik a körkapcso­lás. A helyszínek előrelát­hatóan Nagyatád, Soltvad- kert, Pilisvörösvár, Csanád- palota, továbbá a budapesti Munkásmozgalmi Múzeum és a Felvonulás tér. A tava­lyihoz hasonlóan a városi televíziók is bekapcsolódnak a közvetítésbe, segítségükkel Zalaegerszegről, Zalaszent- lászlóról, Győrből, Miskolc­ról, Nyíregyházáról, Debre­cenből, Kecskemétről lát- hatunk-hallhatunk beszámo­lókat. A programsorozat tükrö­zi, hogy május 1. nemzetkö­zi ünnep. A Munkásmozgal­mi Múzeumból például do­kumentumokon láthatjuk, hogyan ünnepelték-ünneplik május elsejét a különböző országokban. A helyszíni közvetítések megmutatják, hogy a nemzetiségi művé­szeti csoportok részt vesz­nek a programokban. Néhány miniportré mutat­ja meg a munka szépségét, alkotó jellegét. És természe­tesen az sem szorulhat hát­térbe. hogy a tavaszt is ün­nepeljük, ezért láthatunk tavaszváró népszokásokat. S mivel a felvonulásokat, a programokat minden év­ben vidám szórakozás köve­ti, a hangulatos majálisok felvillantásával kapunk ké­pet arról, hogyan szórakoz­nak országszerte a május el­sejét ünneplő kollektívák, családok. Az anyanyelv hetének mérlege Noha hivatalosan április 15-én véget ért az anyanyelv hetének megyei rendezvénysorozata, néhány településen, intézményben még a napokban is előadá­sokra, vetélkedőkre várják az érdeklődőket. így a már­cius 27-én kezdődött anya­nyelv hete kereken egy hó­napig tart. Az idei megyei program minőségben és mennyiség­ben egyaránt felülmúlja a korábbi éveket. Az egy hó­nap alatt közel 250 előadást, nyelvművelő versenyt, vetél­kedőt, az iskolákban rend­hagyó órát tartottak illetve tartanak megyeszerte. Az anyanyelv hetének ki­emelkedő rendezvénye volt a szolnoki országos megnyitót követően a Verseghy tudo­mányos ülésszak és a nyelv­művelő verseny. A kétna­pos tudományos ülésszakon nyolc előadás hangzott el. Neves nyelvészek, irodalom- történészek, kutatók méltat­ták a 230 évvel ezelőtt Szol­nokon született Verseghy Ferenc munkásságát. Az ülésszak egyik legfőbb érde­me, hogy bemutatta Ver­seghy nyelvművelői felfogá­sának korszerűségét, s ha alaposan megkésve is, bebi­zonyította, hogy miben volt igaza a szolnoki születésű tudós költőnek Révaival folytatott vitájában. S ezzel az országos tanácskozás egy­ben állásfoglalás is volt, hi­szen kimondottan és kimon­datlanul arra figyelmezte­tett, hogy Verseghy nagyobb rangot érdemel a magyar nyelvtörténetben. Ezt a célt szolgálta a szülőváros, de el­sősorban a költő, nyelvtudós nevét viselő megyei könyv­tár kezdeményézésére meg­hirdetett ugyancsak Ver­seghyről elnevezett első or­szágos nyelvművelő verseny is. A könyvtár több mint egy évtizede évente rendez­te meg a megyei nyelvmű­velő versenyt általános isko­lás diákoknak. Az idén or­szágos felhívást tettek köz­zé, amely kedvező visszhan­got váltott ki. Tizenhat me­gye és a főváros csaknem hatvan általános iskolása ér­kezett Szolnokra, az orszá­gos döntőre. A magas szín­vonalú versenyen két cso­portban — 5—6 illetve 7—8 osztályosok — versengtek egymással a gyerekek, s a leg­jobban szereplő tíz-tíz diák elnyerte a Verseghy emlék­érmet. A hagyományterem­tés tehát sikeres volt, remél­hetőleg jövőre méltó lesz a folytatás is. Annál is inkább, mivel álverseny hiányt pó­tol, hiszen az általános isko­lások számára eddig nem rendeztek hasonló országos vetélkedőt. Az anyanyelv hetének ki­emelkedő rendezvényei mel­lett nem kevésbé jelentősek a megye településein, intéz­ményeiben megtartott meg­emlékezések, előadások, nyelvi játékok sem. A prog­ram tematikája felöleli a nyelvművelés, a nyelvtan valamennyi területét. Szá­mos településen, iskolában hallhattak előadást az ér­deklődők a nyelvhasználat hibáiról, a tájnyelvről, a diáknyelvről, a beszéd és a magatartás összefüggéseiről, nyelvünk történetéről, az anyanyelvi nevelésről a csa­ládban, óvodában, iskolában. Szinte valamennyi nevelési­oktatási intézményben tar­tottak rendhagyó nyevtan- órát, sok helyen neves nyel­vészek: Szűts László, Lőrin- cze Lajos, Szende Aladár, Benkő László, Költői Ádám, Bachát László, Fábián Pál vezetésével, valamint játé­kos vetélkedőkön szépkiejté­si versenyeken mérhették össze ismereteiket a diákok, magyar szakos tanárok, könyvtárosok irányításával. flz egy hónapra nyúlt rendezvénysorozat is jól tükrözi, hogy a nyelv ápolását nem lehet egy hét alatt megoldani, pontosab­ban kevés az, ha csak egy hétig figyelünk a beszédünk­re, s az ezzel összefüggő magatartáskultúránkra, vi­selkedésünkre. De természe­tesen az egy hónap is csak arra lehet elég, hogy anya­nyelvűnkre, a megnyilatko­zás felelősségére irányítsa a figyelmünket. S ha a szám­talan előadás, vagy rendhagyó közönségének csak kisebb hányada érezte át a beszéd, az írás felelősségét, már ak­kor is megérte, hiszen növe­kedett velük az anyanyel­vűnk tisztaságát ápolók, fél­tők egyre népesebb tábora. S ismerve mai nyelvhaszná­latunk színvonalát, ez nem is csekély eredmény. tr. G. Napfényes rock and roll Dolly a ligetben nagyszerű... volt Novai Gábor: „... van már némi gyakorlatunk — akár az újrakezdésben is... ” Elmúltak már azok az idők, amikor a könnyűzenei koncerteken színpadi világí­tás gyanánt elegendő volt né­hány 60 wattos izzó, hang­keltésnek pedig egy-két ütött-kopott hangfal. S azért sem szólt senki, ha a zené­szek esetleg egyetlen öltö­zékben feszengték végig a műsort. Nem úgy ma! A ze­nészek szinte kötelező vele­járója lett a látvány — nem egy esetben még akkor is, ha a hangzás éppenséggel ön­magában is megállná a he­lyét. A Dolly Roll legénysége és szólistája, a színpadi show és a fület bizsergető, kellemes muzsika ötvözete mellett tört lándzsát — mondván: a jó zenének is kell a cégér. Más szóval; az általuk kiala­kított image-hez feltétlenül hozzátartozik némi látvány­beli „pótlék”, mert ezzel együtt teljes a kép. Amikor péntek este a tiszaligeti sportcsarnok jó félházas kö­zönsége előtt színes reflek- lektorok kereszttüzében do­bogóra lépett az ötvenes-hat­vanas évek zenéjének után­érzését keltő csapata, a taps nem a színpadi sovány káp- rázatnak szólt, hanem in­kább a fergeteges tempóban egymást követő népszerű slágereknek. A lemezekről ismert dalok hangzásából jottányit sem engedett az együttes, a vokális telített­ség ugyanúgy „átjött” az élő produkción is. A többszóla­mú ének egyébként is erőssé­ge a zenekarnak, szinte egy hangszert képesek helyette­síteni vele. Apropó, hang­szerek! Dollyék mellett szól az is, hogy az éppen szólót éneklő zenekari tag hangsze­rét a társak közül bárki át tudja venni, kezelése nem okoz gondot. A tinikedvencek rózsaszí­nű, könnyen megjegyezhető slágerekkel bombázták a kö­zönséget ezen az estén. El­hangzott többek között egy dal a csintalan palacsintáról, amelyet talán keletkezése pillanatában át kellett volna adni az enyészetnek vagy pe­dig hallgatását kizárólag az óvodáskor felső határához kellene kötni... A koncertek befejezésekor szokásos, kimért ráadás után az öltözőben váltottunk né­hány szót Novai Gábor ze­nekarvezetővel. — Az egykori Hungária ol­dalhajtásaként létrejött Dol­ly Rollt voltaképp már má­sodszor érintette meg a vál­ság szele. Sikerült-e kilábal­ni belőle? — A pályán nem most in­dultunk el. van már némi gyakorlatunk — akár az új­rakezdésben is. Egyik front­emberünket elveszítettük, aki vitte magával a dobosun­kat is. Ebből az alkalomból született egyébként az El­pattant egy húr című vado­natúj szerzeményünk. A dol­gok jobb megértéséhez hoz­zátartozik, hogy a két ze­nésztársunk kiválása előtt óriási háttérszervezés kezdő­dött a hazai könnyűzenei életben; csábítások, ígérge­tések özöne érte zenekarun­kat is, talán csak azért, mert jói megvoltunk egymással, s ez némelyeket zavart. Ket­ten kötélnek álltak, de mi ettől nem kerültünk a padló­ra, sőt tudtunk lépni. — Az új tagról korábban azt nyilatkozták, hogy éne­kes-dobos. A mai estén vi­szont jobbára csak az utób­biból nyújtott ízelítőt. — A jövőben fog igazán színre lépni Richie, a 19 éves dobosunk. Már írtam is neki három számot, mert szeret­nénk minél előbb a mély­vízbe dobni. — Az önök által képviselt irányzatot milyen elnevezés­sel jelölné meg? — Napfényes rock and roll — dús vokállal fűszerezve. Közönségünk anélkül is jól érzi magát, ha a koncepci­ónkba nem illő, virtuóz hangszerszólókkal próbálkoz­nánk. Mi a már tőlünk meg­szokott hangzást tudjuk nyújtani, ezt akarjuk csi­nálni a jövőben is. — jnrkovics — Fotó: Hargitai <9 Hírünk az országban

Next

/
Thumbnails
Contents