Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-28 / 99. szám
1987. ÁPRILIS 28 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Észt vendégek látogatása a megyei tanácson Eszmecsere a közoktatás reformjáról A vendégek a Szolnoki Tallinn Körzeti Általános Iskolában A Hajit Lutsz, észt művelődési miniszterhelyettes vezetésével vasárnap óta 'Szolnok megyében tartózkodó küldöttség tegnap délelőtt ellátogatott a megyei tanácsra. A vendégeket Ür- mössy Ildikó, a megyei tanács elnökhelyettese köszöntötte. A találkozón — amelyen részt vett Sándor László, a HNF megyei bizottságának titkára, is — Vincze Sándor a megyei tanács művelődési osztályvezetője adott tájékoztatót a közoktatásban elért eredményeinkről. Ezt követően Kalju Lutsz ismertette az észt iskolaprogramok alapvető irányait. Elmondta, hogy a köztársaságban, miként a Szovjetunió más területein is az oktatás reformjának két alapvető vonása a nevelés, a tanítás minőségének javítása, valamint a népgazdaság követelményeihez való igazodás. Elemezte a két évvel ezelőtt kezdődött reform eddigi eredményeit, s a további tennivalókat. A tájékoztató után a vendégek, pedagógusok, népművelők, minisztériumi dolgozók kérdéseket tettek fel a megye jelenlévő közoktatási veztőinek. A kérdések felölelték az iskolai és az iskolán kívüli nevelés-oktatás szinte valamennyi területét. A pedagógusok óraszámától kezdve egészen a gyerekek nyári foglalkoztatásáig. A kötetlen eszmecsere délután a Szolnoki Tallinn Körzeti Általános Iskolában folytatódott, ahol ,az intézmény munkájával ismerkedtek meg a vendégek, akiknek az iskola művészeti együttesei, az énekkar és a Tallinnka néptánc csoport műsorral kedveskedett. A diákok nagy tetszéssel fogadott bemutatkozását, a csoporttal érkezett nyolc pedagógusból álló énekegyüttes ugyancsak sikeres műsorral viszonozta. Az iskola- látogatás után az úttörőház- ban az iskolán kívüli nevelést tanulmányozták az észt szakemberek. A küldöttség ma a Jászságba utazik. Tagjai Jászal- sószentgyörgy, Jászberény közoktatási eredményeivel ismerkednek illetve Jászkl- séren a művelődési házba látogatnak el. Kiváló teljesítmények elismerése Tegnap folytatódtak a vállalati ünnepségek, amelyeken az 1986. évben elért eredményeik alapján köszöntötték a kitüntetett kollektívákat, megkezdődtek a szövetkezeti ünnepségek is. Élüzem a Szolnoki Járműjavító A tavalyi munkaversenyben elért eredményei alapján a MÁV Élenjáró Üzeme címmel tüntették ki a Szolnoki Járműjavítót. Az elismerést tanúsító oklevelet tegnap délután a vállalat forgóvázjavító gyáregységében rendezett ünnepi tnun- kásgyűlésen adták át, amelyen részt vett Varga Sán- dorné, az MSZMP Szolnok Városi Bizottságának első titkára és Bálint Ferenc, a Szolnok Városi Tanács elnöke is. Belső Lászlónak, a Járműjavító üzemi szakszervezeti bizottságának megnyitója után Ambrus János értékelte a vállalat tavalyi gazdálkodását. Elmondta, hogy a sikeresen kezdett tavalyi esztendő után, nehézségekkel kellett megküzdeniük 1987. harmadik negyedévében. Szerencsére, a lemaradás pótlására az év vége közeledtével foganatosított intézkedések eredményt hoztak, és megfeszített munkával az üzem eleget tudott tenni a MÁV vezérigazgatósága elvárásainak és saját terveit Is sikerült túlteljesítenie. A különböző MÁV-előírá- sok szerinti járműfelújítási, -javítási tevékenységükkel a szolnokiak alkalmazkodtak a mozdonyok és vasúti kocsik üzemeltetőinek igényeihez. Eredménytervüket 117 százalékosra teljesítették, általában sikerült csökkenteniük a javítások fajlagos költségeit. Hogy úrrá legyenek a tavaly is sok gondot hozó alkatrész- és részegység-ellátási gondokon, termelési lehetőségeik nagyobb részét fordították felújítási és alkatrészgyártási feladatok megoldására. Az igazgató után Tongori Imre, a MÁV főosztályvezetője kért szót a vezérigazgatóság nevében megköszönte a Szolnoki Járműjavító munkáját. majd Ambrus János, igazgató átvette a MÁV vezérigazgatója és a Vasutasok Szakszervezete Elnöksége által adományozott, a MÁV Élenjáró Üzeme kitüntetést tanúsító okleveleket. A MÁV Kiváló Brigádja címmel tüntették ki a Járműjavító „Lenin”, illetve „Vörös Október” szocialista brigádjait. a MÁV Kiváló Dolgozója kitüntetést érdemelte ki Joó József és Zsombók István. Köszönőlevél Tiszaföldvérra Tegnap este a helyi művelődési házban ünnepi szövetkezeti ülést tartott a Tisza- - földvár és Vidéke Áfész. A székhely községen kívül/négy település — Martfű, Cibakháza és Mezőhék — kereskedelmi ellátását, vendéglátását és közétkeztetését szolgáló, valamint a felvásárlásban és ipari üzemekben tevékenykedő négyszáz tagú kollektíva ezen az ünnepségen kapta meg az országos szervek, a Belkereskedelmi Minisztérium, a Szövosz és a KPVDSZ köszönő levelét, valamint a Mészöv elnökség és a KPVDSZ megyei bizottsága által a VII. ötéves terv időszakára alapított vándorserlegét. Az ünnepi tanácskozáson, amelyen részt vett Tóth József, a Mészöv elnök- helyettese is, Jánoki Lászlóvá szövetkezeti elnök elemezte a VII. ötéves terv első évének eredményét. A fegyelmezett és szorgalmas munka a szocialista munka- verseny-mozgalomban résztvevőket. a 21 szocialista brigádot dicséri, amelyek között számos országos hírű is dolgozik. Az ünnepségen tizenkilencen Kiváló Dolgozó kitüntetést kaptak, öt áfészbolt kollektívája pedig megkapta a Fogyasztók Kiváló Boltja címet. A Törökszentmiklósi Petőfi Lakásszövetkezetnél ugyancsak tegnap este adták át a Szövosz elnökségének Dicsérő Oklevelét. SZMT-díjak átadása Tegnap délután Szolnokon, a szakszervezetek megyei tanácsának székházában bensőséges ünnepséget tartottak. A hagyományokhoz híven a munka nemzetközi ünnepe táján kerül arra sor, hogy a szakszervezeti munkában élenjáró társadalmi tisztségviselőket és a kiemelkedően dolgozó függetlenített munkatársakat kitüntessék, megjutalmazzák. Ezt az alkalmat használják föl arra is, hogy a megye művészeti és kulturális életében elismerést érdemlőknek átadják az SZMT Művészeti Díját. A hétfő délutáni ünnepségen — amelyen ott volt Ja- katics Árpád, a párt megyei bizottságának osztályvezetője is — az első perceket a munka világméretű ünnepének méltatására használta föl Szentendrei Györgyné, a szakszervezetek megyei elnökségének tagja. Elsőként Sarkadi Károly, a Szakszervezetek Törökszentmiklósi Városi Bizottságának tagja a negyedszázados szorgos munkáért vehette ál a SZOT által adományozott, a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát Fenyvesi Józseftől, a szakszervezetek megyei tanácsának vezető titkárától. Smuta Kálmánná, a kunszentmártoni városi titkár és Abri Lajos, a kisújszállási városi bizottság tagja ugyanezen kitüntetés ezüst fokozatát érdemelte, négyen oklevelet kaptak — az erkölcsi elismerés mellől az anyagi sem hiányzott. A szakszervezetek megyei tanácsának díját a Tisza Cipőgyár Művelődési Központjának női kara, a tiszafüredi néptáncegyüttes és a jászberényi amatőr képzőművész, Varga József kapta az idén. A kitüntetetteket az ünnepség után vendégül látta a megye szakszervezei életét irányító testület. Mit bizonyít a szamuráj kötvény ? A nettó adósságállomány: 7f8 milliárd dollár A közvéleményt hosszú ideje foglalkoztatja, hogy mennyi is Magyarország külföldi adósságállománya, de a kérdésre csak a közelmúltban, a Magyar Nemzeti Bank februári sajtótájékoztatója nyomán kaptunk választ. Mint a bank elnöke bejelentette, a nettó adósságállomány összege 7,8 milliárd dollár. Ám az újságolvasóban ennek nyomán további kérdések merülnek fel. Mindenekelőtt: mit jelent ebben a voTalán éppen azért, mert korábban a közvéleményt nem tájékoztatták az ország eladósodásának mértékéről, elterjedtek olyan nézetek, hogy adósságaink túlságosan nagyok, hogy számos más országhoz hasonlóan talán nekünk is kellene kérnünk adósságaink átütemezését, vagyis halasztást a visszafizetésre. Táplálhatta ezt a nézetet az a gyakorlat is, hogy a hitelfelvételekről rendszeresen megjelentek a híradások, arról viszont, hogy a hitelekből és azok kamataiból a bank, az ország. mikor, mennyit törlesztett, jóformán semmit sem tud a közvélemény. Igaz, 1981—82-ben, amikor konvertibilis fizetési mérlegünkbe!* a legsúlyosabb hiányok mutatkoztak, a pénzügyi szakemberek egy része is azon az állásponton volt, hogy helyesebb lenne átütemezni adósságainkat, lassítani a visszafizetést, és így könnyebb helyzetbe hozni az országot. Mert ugyan mi bajuk is esett azoknak, akik így jártak el? — érveltek az átütemezés hívei. Válaszuk szerint semmi. Hozzátették: a hitelezőknek ilyen esetben nincs más választásuk, ezért tudomásul veszik, hogy adósaik nem fizetnek, az adósok pedig még abban is bízhatnak, hogy — a világméretű pénzügyi összeomlást elkerülendő — végül, majd valamiféle külső segítség kihúzza őket a bajból. Sokan voltak, sőt, vannak azon a véMásfelől a jó értelemben vett presztízsféltés valóban visszatart attól, hogy halogassuk a hitelek visszafizetését. A pénz világában ugyanis a presztízs igencsak fontos dolog. Mármint az a kép. amely az adott adósról, az adott országról él a hitelezőkben. Ha ez a kép kedvező, akkor megnyílnak a bankok páncélszekrényei, és a bankárok viszonylag kedvező feltételek mellett folyósítanak akár újabb hiteleket is. Ha ez a kép kedvezőtlen, akkor az illető adós csak magasabb kamatra, vagy egyálnatkozásban a „nettó” jelző? Nem azt, amit sokan feltételeznek, hogy a kamatok nélküli összeget, tehát a felvett tőkét jelölik így. A nettó azt jelenti, hogy adósságainkból levonva követeléseinket, jutunk el a 7,8 milliárd dollárhoz. Mert nemcsak felveszünk, hanem ki is helyezünk hiteleket — bár erről ritkábban esik szó — és a nemzetközi elszámolásokban más követeléseink is támadnak. leményen, hogy a magyar állam csupán presztízsféltésből nem kéri adósságainak átütemezését. Tény, hogy az adósságok súlyos teherként nehezednek ma is a népgazdaságra, hiszen az országnak nem csupán annyit kell megtermelnie, amennyit el akar fogyasztani, és fel kíván halmozni például beruházások formájában, hanem az adósságtörlesztéshez szükséges javakat is elő kell teremteni, méghozzá exportálható áruk formájában. Bármilyen nyomasztó teher is ez, nem holmi rossz értelemben vett presztízsféltés vezérli a pénzügypolitikát, amikor nem kéri az adósságok átütemezését. Hanem mi? Egyfelől ezzel a módszerrel csak időt, haladékot nyernénk, és semmiféle biztosíték nincs arra, hogy ezt a nyereséget jól hasznosítanánk. Inkább elképzelhető, hogy a haladék elkényelmesítené a gazdaságot; lassítaná az ipar szerkezetének, gyártmányainak korszerűsítését, a gazdaság modernizálását, ami amúgy sem a kellő lendülettel folyik. Az a tény viszont, hogy adósságainkat záros határidőn belül vissza kell fizetni, sarkallja, de legalábbis sarkallhatja a gazdaságot jobb teljesítményre, mindenekelőtt versenyképes, külföldön is jól értékesíthető áruk gazdaságos termelésére. Ebben a megközelítésben tetemes adósságainknak előnyös oldala is van. talán nem képes további hitelekhez jutni. Sőt, árut sem kap külföldről hitelbe — csakis készpénzért. Tehát előbb exportálnia kell, és csak az így szerzett pénzzel jelentkezhet majd az árupiacokon. Mi szerencsére nem vagyunk ilyen helyzetben — ellenkezőleg. A Magyar Nemzeti Bank illetékesei állítják, hogy a magyar államot a pénzpiacokon jó adósként tartják számon, amely mindig pontosan, megbízhatóan fizet. Elfogultak lennénk? De országunk kedvező megítélését a tények is bizonyítják. Itt sorolhatnánk az újabban felvett hiteleket, ismertethetnénk azok kedvező feltételeit, de inkább kiragadunk példaként egy pénzügyi manővert, amelyre nemrégiben került sor. és amely érzékelteti a hitelezők magatartását Magyarországgal szemben. Japán bankok néhány hete 20 milliárd jen értékű hitelt nyújtottak a Magyar Nemzeti Banknak, méghozzá úgynevezett szamuráj kötvény formájában. A szamuráj kötvény előkelő értékpapír, amely iránt mesz- szemenő bizalmat táplál a japán állampolgár, és amelyet emiatt előszeretettel meg is vásárol. Nem felélni — fejleszteni Sőt, nemcsak úgy általánosságban, hanem konkrét vizsgálatok alapján. Japánban ugyanis működik égy, a hitelképességet megítélő hivatalos szervezet, amely „AA” jelzéssel minősítette Magyarországot. Ez a besorolás csak egy árnyalattal alacsonyabb a lehetséges legjobb. a három A-val jelzett besorolásnál. A szervezet három fő szempont alapján ítélte oda Magyarországnak a két A-t: az ország politikai stabilitása, az ország adósságtörlesztő múltja és az ország gazdasági helyzete volt az elemzés tárgya. Fogadjuk hát el, hogy Magyarország nemzetközi megítélése a pénzügyi körökben kifejezetten kedvező, hogy továbbra is vannak, lesznek lehetőségeink jó feltételek mellett hiteleket felvenni. És ha a hitelezők nem minősítenek bennünket túlzottan eladósodott országnak, hát ne tegyük ezt mi magunk sem. Legalábbis akkor nem kell ettől tartani, ha a hiteleket megfelelő célokra fordijuk. Mert ez alighanem fontosabb, mint az összeg nagysága, az eladósodás mértéke. Az az ország ugyanis, amely a külföldről felvett pénzt egyszerűen elfogyasztja — feléli — valóban könnyen bajba kerülhet a hitel törlesztésekor. Az az ország viszont, amely a kölcsönkapott pénzt gazdaságának fejlesztésére, ésszerű beruházásokra, iparának korszerűsítésére használja, az ezzel egyúttal megteremti a visszafizetés feltételét is. Okkal feltételezzük, hogy a kölcsönkapott pénzen olyan technikát, technológiát, gépparkot vásárolunk, amely elősegíti a jól exportálható áruk termelését, s ily módon önmagában jelent garanciát a hitelek visszafizetésére, és — egyúttal, illetve fő célként — a magyar gazdaság korszerűsítésére. Gál Zsuzsa Aki tartozik, az Igyekszik A bankárok véleménye Fehérje gazdag növények Ösztönző árintézkedések termesztésükre, feldolgozásukra A fehérjetakarmányok termelésének jelentős fokozása érdekében a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a társhatóságokkal egyetértésben megváltoztatta néhány fehérjében gazdag növény — a szójabab, a lóbab, a takarmányborsó és a csillagfürt — termelésének és felhasználásának érdekeltségi rendszerét. Mivel e termékek világpiaci ára mérséklődött, a termelői árat nálunk is csökkentették, ám — a termelői kedv élénkítésére — árkiegészítést vezettek be. Az intézkedéssel azt is el akarják érni, hogy a termények ára a későbbiekben tényleges beltartalmi értéküknek megfelelően alakuljon. A szójabab eddigi felvásárlási ára a tonnánkénti 11 ezer 250 forintról 10 ezer 500 forintra, a lóbabé 8 ezer 250 forintról 7 ezer forintra csökkent. A szabad árformába tartozó takarmányborsó árát a tonnánkénti 8 ezer forintról 6 ezer forintra mésékelték. Az alapárak rendezésével egyidejűleg a mezőgazdasági nagyüzemek a szójabab után tonnánként 2500 forint, a lóbab, a csillagfürt és a takarmányborsó után pedig 2—2 ezer forint árkiegészítést kapnak. Ösztönzik a szójabab takarmányozási célra történő előkészítését is. Azok a gazdaságok. amelyek takarmány- előkészítésre és -feldolgozásra is vállalkoznak, tonnánként további 2 ezer forint árkiegészítéshez jutnak. A nagyüzemek érdekeltsége az intézkedés révén fokozódik. Az ország természeti adottságai és a nagyüzemi gazdálkodás módszerei lehetővé teszik, hogy az említett növények termelése a jelenleginek a kétszeresére emelkedjék. A cél az, hogy a szójababot 2—3 év múlva legalább 65 ezer, a lóbabot 30 ezer, a szárazborsót mintegy 90 ezer, a csil- lagfürtöt pedig 24—25 ezer hektáron termeljék a gazdaságok. így összesen 120 ezer tonna szójadarával egyenértékű koncentrált fehérjetakarmányt lehet idehaza megtermelni, feleslegessé téve az import egy részét. E növények termesztésének fokozásánál a MÉM számol a növénytermelési rendszerek tevékeny részvételével.
