Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-27 / 98. szám

1987. ÁPRILIS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hót filmjeiből LAURA A film — legalábbis lát­szólagos — főhőse Laura, egy kórház személyzeti osztályá­nak vezetője. Nemrégen még gépírónő volt, nincs különö­sebb utalás a filmben, hogy az újdonsült „káderost” mi is indította, hogy embersor­sok fölött rendelkezzék. Ne­tán az a magyarázat, hogy az apósáról utcát neveztek el, a „kedves mama” — az anyós — pedig jól tud élni kapcso­lataival. Laura szép is, hellyel-köz- zel okos is, csak éppen bol­dogtalan. Pedig minden oka meglenne, hogy elégedett le­gyen helyzetével. A tehetet­len, tehetségtelen férje nem akadály, sőt potenciálisan a még feljebb jutás grádicsa lehetne. A film vége mégis válóper. Bogozhatnánk, hogy s mint, miért, de szükségtelen, ugyanis Böszörményi Géza — ő írta a forgatókönyvet is — új filmje nem úgy szól Lauráról, ahogy azt először sejteni véli a mozinéző, s nem is az a része fontos a filmnek amelyről az előzőek­ben — mint sémáról — szól­tunk. Laura igazi — vagy inkább fontosabb — története ott kezdődik amikor bizonyos Varga Dénes főorvos nyug­díjaztatása — ennek szándé­ka — eléri az íróasztalát. A személyzetis szépasszony se­gíteni akar az orvosnak, hogy még maradhasson az állásá­ban. Súlyos érve van dr. Varga Dénesnök: adja vissza számára azokat az éveket a mai hatalom, amelyeket a régi elvett tőle! A főorvos ugyanis az 1950-es évek ele­jén bírósági ítélet nélkül a recski büntetőtábor „lakója” volt. Csak azt kéri, hogy dolgozhasson még annyi évet, ameddig „ott” volt. Nem követel dr. Varga, — kér. Laura nem keveredik ugyan különösebb lelkiisme­reti konfliktusba a főorvost érő méltánytalanságtól, an­nál is inkább nem, mert kompromisszum születik: dr. Vargát Párádra helyezik, ahol folytathatja új diag­nosztikai eljárásának kipró­bálását. Párádról „egy ugrás” Recsk. A főorvos elviszi Lau­rát a volt büntetőtábor szín­helyére. Itt újra „köt’’ a film a fiatalasszony „előéleté­hez”. Laura ugyanis valaha egy zenekarral énekelgetett. Régi barátja, iskolatársa — bizonyos Zsiráf — annak az együttesnek tagja, szellemi vezére, amelyik a volt bün­tetőtábor helyén akar mu­zsikálni. Miért, nem tudjuk, talán némi valutáért, ame­lyet a kuriózumért fizet va­laki. De ez mellékkörülmény, fontosabb a helyzetek sora sugallta kérdés: mennyit bír dr. Varga generációja, s mennyit a Lauráé, a „Zsirá­foké”? A válasz benne van a filmben. Böszörményi Géza ezúttal is szép, igaz filmet alkotott. Művésztársai nagyon érez­hették a színészi szavak je­lentőségét, fontosságát, őszinte játékukkal teremtet­ték meg az író-rendező vilá­gát. Tegyük hozzá; ritkán látható mély átérzéssel. Re­viczky Gábor és Zbigniew Zapasiewicz alakítása külö­nösen életközeli, de Básti Juli — Laura szerepében — és Dörner György is emléke­zetes szerepeik közé sorol­hatják a filmben nyújtott teljesítményüket. — ti — Szép magyar beszéd Befejeződött a verseny döntője Vasárnap befejeződött a sorrendben immár 22. alka­lommal megrendezett Ka­zinczy Ferenc szép magyar beszéd országos verseny ha- gyományszerűen Győrött megtartott döntője. Az ezt megelőző vetélkedőkön mintegy harmincezren vet­tek részt, s e versenyek százhúsz legjobbja mérte össze tudását a Rába-parti városiban. A záróünnepségen Deme László nyugalmazott egyete­mi tanár, a nyelvtudomá­nyok doktora, a zsűri elnö­ke értékelte a vetélkedőt. A verseny fődíját, a Ka- zinczy-énmet, harmincán kapták meg, a KISZ Köz­ponti Bizottságának külön- díját öten, a Hazafias Nép­frontét pedig tizennégyen nyerték efl. A Kazánczy-dí- jakat annak alapítója, Péchy Blanka érdemes művész ad­ta át. Román kulturális seregszemle Szombaton Kétegyházán, a művelődési házban ren­dezték meg az országós ro­mán népművészeti sereg- szemlle döntőjét, amelyen tíz Békés, Hajdú-Bihar és Csongrád megyei település háromszáz néptáncosa, né­pi énekese és népzenésze vett részt. A Magyarorszá­gi Romának Demokratikus Szövetségének rendezésében hagyományosan kétévente sorra kerülő szeműén a két területi (a körösszegapáti és az eleki) bemutatón legjob­ban szereplők léptek szín­padra. Véget értek a megyei pedagégiai napok (Folytatás az 1. oldalról) séget. Hanem a pedagógu­soknak azt az igényét fejezi ki, hogy a társadalom segít­se, erősítse munkájukat, a nevelést. A második szekcióban öt csoportban vitatkoztak az is­kolai kísérletekről. Munká­jukat Páldi János, a Varga Katalin Gimnázium nyugal­mazott igazgatója így össze­gezte: a hozzászólások jól tükrözték a megye óvodái­ban, iskoláiban egyre inkább kibontakozó kutatásokat, kí­sérleteket. A vitában többen is elmondták, hogy az idén január elsejétől létesített ne­velési-oktatási, tudományos alap ösztönzőleg hat további munkájukhoz. Sok szó esett a szekciókban a kísérletezés felelősségéről, esetleges ku­darcairól. Ez utóbbival fel­tétlenül számolni kell, de a sikertelenség nem mehet a diákok rovására — hangsú­lyozták a nevelők. Javasla­tokat, további teendőket is megfogalmaztak a szekciók­ban, ezek közül három lé­nyeges feladatot emelt ki Páldi János. A hozzászólók szorgalmazták, hogy az igaz­gatók, szaktanácsadók na­gyobb figyelemmel kísérjék és segítsék az alkotó, újító pedagógusok, munkaközös­ségek munkáját, javasolták továbbá, hogy az eddiginél jobban hasznosítsák a me­gyei pedagógiai intézetben felhalmozódott szellemi tő­két, az eddigi pályamunká­kat, valamint az úttörőmoz­galom és a KISZ munkájá­nak megújítását sürgették. A harmadik szekcióban három csoportban a könyv és az oktatástechnikai esz­közök felhasználásáról ta­nácskoztak a nevelők. Meg­állapításaikról, javaslataik­ról a szekcióvezető Nagy Andor, az egri tanárképző főiskola tanszékvezető taná­ra számolt be. A vitázók örömmel szóltak arról, hogy az iskolákban egyre több számítógép, korszerű okta­tástechnikai eszköz segíti a nevelést-oktatást. A szekciócsoportok mun­kájának összefoglalása után Vincze Sándor, a megyei ta­nács művelődési osztályve­zetője átadta a megyei peda­gógiai napok alkalmából meghirdetett pályázat díjait. Időszerű nevelési feladatok­ról hatvanhét pályamunkát küldtek be a nevelők. A szaktudományos ismeretek szerepe a pedagógus munká­jában című témakörben harminc dolgozat született. míg a harmadik kategóriá­ban, amely a korszerű mód­szerek, korszerű technológia az iskolában címet kapta, húsz tanulmány érkezett be. A témaköröknek megfele­lően három első díjat, hat második, hat harmadik dí­jat, hat dicséretet, s a kü­lönböző szervezetek, intéz­mények felajánlásával ki­lenc különdíjat adtak át. Első 3íjat vehetett át Ga- rabuczi Csilla, a Szolnoki Ságvári körúti Általános Is­kola tanítónője A meggyőzés szerepe és lehetőségei az egészséges életmódra neve­lésben című dolgozatáért. Ugyancsak első díjjal jutal­mazták a megyei pedagógiai intézet nevelési tanácsadója alkotócsoportjának pályáza­tát, amelyben tizenkétéves munkájukról adtak számot. Végül a harmadik kategóriá­ban Simon László szakfel­ügyelő, a túrkevei gimnázi­um tanára A számítógép mint demonstrációs eszköz a fizika órán című tanulmá­nyáért részesült első díjban. A pályázat eredményhir­detését követően Vincze Sán­dor zárszavával véget értek a IV. Szolnok megyei peda­gógiai napok.- ti ­Jászberényi legjobb Népművészeti kiállítás ­Vasárnap a Veszprémi Di­mitrov Művelődési Központ­ban megnyitották a Bakony- és a Balatom-vidék népmű­vészeinek hagyományos ta­vaszi kiállítását. A tárlaton, több mimt 30 népművész mintegy 100 leg­jobb alkotása kerül közön­ség elé. Pénteken Miskolcon, a Zalka Máté Gépipari Szak­középiskolában ünnepélye­sen díjkiosztóval zárult a szakközépiskolások országos szakmai tanulmányi verse­nye. Ezen 66 szakközépisko­la 144 negyedik osztályos ta­nulója vett részt. Az elődön­tőkön több mint száz szak­középiskolából 8000 verseny­ző indult. A döntőben tíz szakcsoportban versengtek. A legjobbak között talál­ható : Demők Sándor, a Jászberényi Erősáramú Szakközépiskola tanulója. Maratoni tánc verseny Szolnokon Rázás akrobatikával — flnyagtakarékos ruhák — Albert a zsűriben 1 összesen száz­ötvenen próbál­tak szerencsét 'azon a többfordu­lós országos disz­kó-, és break- táncversenyen, amelyet a Tisza- menti Vegyimű­vek hathatós anyagi támogatá­sával a Szolnoki Lakóterületi Tö­megsport Egyesü­let rendezett. Akadt a jelenik ér­zők között több­gyermekes, kia­dós hátsó fertály- lyal rendelkező hölgy éppúgy, mint vonalzóvé- kony, hastáncot(!) bemutató legény­ke, akinél a pro­dukció egyedi sa­játosságát első­sorban lecsúszó nadrágja jelentet­te, amelyet a be­mutató két és fél perce alatt több­ször kellett visz- szakormányozni a derekára. Szerencsére, a hozzájuk hasonlóak a selejtezők so­rán „elvérezték”, és a szom­bat esti Ti&zaligeti Sport­csarnokban tartott országos döntőbe már csak a krém, a huszonhat legjobb jutott. A versenyzők szereplése szerfölött színesnek bizo­nyult: hiszen rajtuk pizsa­ma, csokomyakkendő, dzse­ki, nagykabát, lódén éppúgy adódott, mint néhány hölgy­nél jóval többet mutató, mint beborító anyagtakaré­kos ruhamindatűr. Egyszó­val jól szórakozott a nagy­érdemű, és talán a zsűri is, amely tagjai — közöttük volt Albert Flórián, egykori válogatott futballista, to­vábbá Keveházi Gábor és Bán Teodóra, az 'Operaház balettművészéi — egytől mókát. Néhány leg a ver­senyről: az első tízest a fő­városi Kollár István és An- tonek Zsolt duó érdemelte ‘kd. Házaspárként táncoltak, Zsolt öltözött nőnek, és ju­talmuk a maximumon kívül fergeteges vastaps volt. A legszebb női versenyző elis­merés a budapesti, Szabó Gabriellának jutott, míg a legszimpatikusabb férfi tán­cos címet a szolnoki Jeskó Tamás kapta. A történeti hűséghez hozzátartozik, hogy a bemutatott programok olykor már inkább az akro­batika, mint a tánc határát súrolták. Hogy az eredményhirdetés este tíz körül ért véget, an­nak oka az, hogy a huszon­hat táncprodukción kívül karatebemutatók, összecsa­pások, majd body-building is színesítette a programot. Komáromból pedig agy haj­lékony akrobata Ohovanco- va Katarina ejtette ámulat­ba a megjelenteket, aki mu­tatványa közben olyannyira összegyűrte magát, hogy jó­szerével azt sem tudta, az ezexfejű cézár: hol kezdő­dik az „eleje” és merre van a „vége”. Ami az élen végzettek dt il­leti: a diszkótánc kategóriá­ba a tizenötezer forintos el­ső díjat a dunaújvárosi Munkás Művelődési Központ négyese — Rovó Attila, He­gedűs Sándor, Kovács Mária és Rozman Ildikó — nyerte. A szolnoki Dobos Borbála kitűnően versenyezve máso­dik lett. A tíz döntőbe ju­tót breaktáncos között a zsű' rí a fővárosi Szabó Györgyöt ítélte legjobbnak, aki koráb­ban már világbajnoki máso­dik helyezett is volt, míg a szolnoki Csombor Géza ha­todik lett. A maratonira nyúlt ver­seny egyik tanulsága az, hogy a kevesebb minden bi­zonnyal szerencsésebb lett volna. Soknak, terebélyes­nek tűnt a program, a körí­tés, hiszen öt óráig egyfoly­tában figyelni valamire nem könnyű. Végül is üres kéz­zel, elégedetlenül valószínű senki sem távozott. A né­zők azért, mert ki-ki bizo­nyára sokáig visszaemlék­szik egy-egy általa csodála­tosnak ítélt mozzanatra, sze­replőre, a versenyzők pedig azért, mert kivétel nélkül ajándékcsomagot kaptak a rendezőktől. Kedves figyel­messég gyanánt feltehetően azért, hogy hasonló rendez­vényekre isimét szívesen jöj­jenek. D. Sz. <M. A sötét ruhás budapesti Hentz Kriszti­na a középmezőnyben végzett, míg a tavalyi győztes, veszprémi Urban Hen­riettnek ezúttal meg kellett elégedni az ötödik hellyel tízig pontozták a műsorszá­Szobtirsorsok címmtfl láthat tárlatot a közön­ség a Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóhá­zában. A bemutatón má­solatok, korabeli met­szetek, vázlatok és fo­tók adnak áttekintést la mai főváros területén 1692 és 1945 között a köztereken felállított képzőművészeti alkotá­sokról. A tárlat május 24-ig látogatható (MTI- totó: Kieb Attila — KS) Szimfonikusok országos találkozója (Folytatás az 1. oldalról) fesztiválra írtam. Mint ahogy a címe is elárulja, nyelvezeti, stiláris találkozásokról van benne szó; pentatóniák dzsessz-elemekkel érintkez­nek, majd vissza-visszatérő sira/tótémákkal. A Budapesti Műszaki Egye­tem szimfonikus zenekara nem a legszerencsésebb mó­don választott XX. századi darabot; Sikorski A Föld húrjai című szerzeményét adták elő, ez a mű pedig nem amatőröknek való — hang­zott a zsűri értékelése. A kecskemétiek városi zeneka­ra egészen kiválóan játszotta Mozart A-dúr kilarinétverse- nyét, s ezzel jogot szerzett arra — a veszprémiekkel együtt — hogy részt vegyen a vasárnapi gálahangverse­nyen. A program este hét órától folytatódott, s elsőként a há­zigazda zenekar lépett szín­padra Báli József vezényle­tével. A szolnokiak játéka az est meglepetése volt. A zene­kar Haydn Üstdob szimfóniá­jában a legnemesebb, leg­klasszikusabb vonóshangzást produkálta. (Tátray Vilmos: „Csoda történt! Félhivatásos zenekartól ritkán hallani ilyen teljesítményt. Bárme­lyik fővárosi zenekar meg­irigyelhetné.’’) Az egriek rendkívül felké­szülten érkeztek a fesztivál­ra, karmesterük, Farkas Ist­Popközelben Amikor a szimfonikus zenekarok szombat esti programja befejeződött, a rendezők valami külö­nös elhatározás folytán a könnyűzene világába ka­lauzolták a fesztivál mintegy háromszázötven zenészvendégét. Az In­tegrál együttes zenéjére nem mindennapi lát­ványt nyújtottak a zöm­mel frakkban és estélyi ruhában rockizó vájtfü- lű muzsikusok, akik — alászállván Mozart, Haydn kétségkívül ösz- szetettebb zenei világá­ból — a táncparkettre merészkedtek, és jókedv­vel ropták Elvis Presley, a Beatles és mások slá­gereire. A magyar zene- történetben nemigen ta­lálni példát arra, hogy egy országos szimfoni­kus zenekari fesztiválon a könnyű műfaj ennyire érintésközeibe került volna „komoly” testvéré­vel. Erre való tekintet­tel hajlamosak vagyunk azt remélni, hogy a leg­közelebbi önálló Integ­rál-koncertet követően egyszer talán majd a Szolnoki Szimfonikus Zenekar hangversenyére ,.lazíthatnak” a rockra­jongók. Bár megérnénk! ván mindvégig biztosan kéz­ben tartotta az előadást. A salgótarjáni zenekar a legki­egyensúlyozottabb együttes benyomását keltette, bár né­hol elhalványultak a basszus­hangok. Karmesterük, a hu­szonhétéves Deák András a legmeggyőzőbb munkájú di­rigensnek bizonyult, a műve­ket is partitúra nélkül vezé­nyelte. A zsűri a zenekarok pro­dukcióinak értékelésekor rá­mutatott többek között arra, hogy szinte minden zenekar­ban kiemelkedőek voltak a fúvósok, a vonósok ugyanak­kor gyengébben szólaltak meg, jóllehet országos jelen­ségről van szó. A magas színvonal általános meglepe­tést keltett szakmai berkek­ben; egyik-másik zenekar hi­vatásos együtteseket megszé­gyenítő módon muzsikált. A zsűri éppen ezért egy-egy ze­neakadémiai bemutatkozó koncertet javasolt a legjob­baknak. (Tátray Vilmos: „Egy ország zenei kultúráját a zenekarok kultúrája hor­dozza magában. A mai estén a közreműködő zenekarok nagyszerű, felemelő játéka révén megerősítettük zenei kultúránk bástyáit.”) A végső döntés alapján különdíjat kapott az egri, a salgótarjáni és a szolnoki zenekar, ezzel résztvevője le­hetett a vasárnap délelőtti gálah angvers enynek. Jurkovics János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents