Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-27 / 98. szám

1987. ÁPRILIS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Beiktatták tisztségébe Dr. Paskai László esztergomi érseket Dr. Paskai László eszter­gomi érseket az esztergomi bazilika előtti téren szomba­ton, több ezer hívő jelenlé­tében ünnepélyes szertartás­sal beiktatták tisztségébe. Az ünnepségen részt vettek a magyar katolikus püspöki kar tagjai, a magyarországi protestáns egyházak és más felekezetek vezetői. A Vati­kán képviseletében jelen volt Francesco Colasuonno érsek és számos magasrangú kül­földi egyházi személyiség, valamint a magyarországi diplomáciai képviseletek több vezetője. A szertartást köve­tő fogadáson a magyar kor­mány képviseletében Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke köszöntötte az új esztergomi érseket. A beiktatáson részt vett a Komárom Megyei Ta­nács és Esztergom Város Ta­nácsának elnöke. Hazai genetikusok Első kongresszus A Magyar Senetikusok Szövetsége április 27—28-án, hétfőn és kedden tartja el­ső kongresszusát a Magyar Tudományos Akadémián. A manapság alighanem legnép­szerűbb tudomány művelőit egyesítő szövetség négyéves múltra tekint vissza: 1983- ban alakult meg az Akadé­mia kezdeményezésére, s felvette tagjai sorába a Nemzetközi Genetikai Szö­vetség is. Észt testvérvárosi küldöttség Szolnok megyében Tegnap a megyeszékhellyel Ismerkedtek az észt vendégek Kalju Lutsz, az Észt SzSzK művelődési miniszter- helyettese vezetésével kultu­rális küldöttség érkezett teg­nap Szolnokra. A vendégek pedagógusok, népművelők, a minisztérium dolgozói dél­után városnézésen vettek részt, ma délelőtt pedig a megyei tanács vezetői fogad­ják őket. A találkozón az is­kolareform végrehajtásának megyei tapasztalataival is­mertetik meg a küldöttséget, Kalju Lutsz pedig az észt is­kolaprogramok alapvető irá­nyáról ad tájékoztatót. A vendégek délután a Tallinn Körzeti Általános Iskola pe­dagógusaival találkoznak, s ellátogatnak az úttörőházba is. Holnap a Jászságba utaz­nak. A Jászalsószentgyörgyi Általános Iskolában az orosz nyelvtanítás módszereit ta­nulmányozzák, Jászberény­ben a városi tanácson a tele­pülés közoktatási eredmé­nyeivel ismerkedhetnek meg, majd délután a tanítóképző főiskolán folytatódik a prog­ram. Késő délután pedig Jászkisérre látogatnak a művelődési ház játszóházába. A küldöttség szerdán reg­gel utazik el Szolnokról. Ne eltartottak legyenek Ha értelmi fogyatékos embert, gyereket látunk, reakcióink különbözőek, de egyformán elszomorítóak. Van, aki megbámulja, mint valami különleges te­remtményt. A gonoszabb szemlélő (főleg, ha gye­rek) kicsúfolja. A „leghu- mánusabbak” elfordítják a fejüket, úgy tesznek, mint­ha nem is látnák meg. Nem látják meg, tehát nem léte­zik. E tehetetlenség hátterét többnyire az adja, hogy az értelmi fogyatékosok álta­lában elkülönülve-elkülö- nítve élnek. Nem azt aka­rom ezzel mondani, hogy mindegyikük intézetben lakik. De azt igenis, hogy nincsenek benne a minden­napi életünkben. Elvétve találkozunk velük a bu­szon, a villamoson, a mun­kahelyen vagy a boltban. Mintha nem is léteznének azokban a közegekben, amelyek mindennapi éle­tünk színterei. Ki látott például értelmi fogyatékost sportolni? x Vagy kirándul­ni? Nem találkozunk velük elég gyakran. Nem látjuk őket annyiszor, hogy kap­csolatot tudnánk teremteni velük, megismerhetnénk őket. De ez az elzártság, ez a falak közé húzódás-kény­szerítés nem jelenti azt, hogy szellemi fogyatékosok nem is léteznek. Kiskorukban bölcsődé­ben, óvodában, kisegítő is­kolában sajátítják el az alapismereteket. Aztán, az iskola védőszárnyai alól kikerülve szembetalálják magukat a problémával; hová menjenek, mihez kezdjenek. És ez nemcsak pénzkérdés. Nemcsak arról van szó, hogy egy tizen­nyolc-húsz éves embert a családnak kell eltartania, hanem arról is, hogy a tét­lenség lélekölő és a legalat­tomosabban pusztítja azo­kat az értékeket, amelye­ket a szülőknek és az ok­tatási intézményeknek si­került megteremteni. Azért is súlyos e problé­ma, mert (bár iskolásnak . tűnhet a hivatkozás) az embert a munka (mégpedig a megtalált munka) teszi emberré. Az alkotás, a lét­rehozás, a hasznosság tu­data, érzése elemi szükség­lete az emberi létnek. Próbálkozások persze vannak. Szolnokon létre­hozták az értelmi fogyaté­kosok napközi otthonát, amelynek egyik feladata éppen az lenne, hogy hasz­nos elfoglaltságot biztosít­son. Nem mindig sikerül azonban folyamatosan ér­telmes munkát találni. A Karcagi Kisegítő Isko­lában is sokáig gond volt, mivel foglalkoztassák a gyerekeket. Végül a Házi­ipari Szövetkezetnek vál­laltak. bedolgozást, amely könnyű foglalatosság és pénzt is hoz. A gyerekek összegyűjtik a pénzt és ki­rándulni mennek. De itt is kérdés; mi lesz velük, ha az iskolából kikerülnek? Egyik megoldásnak lát­szik a védő munkahelyek létrehozása. Ezek szervezé­sében nagy szerepe lenne a helyi tanácsoknak. Hiszen most, amikor a munkahe­lyek egyre nagyobb telje­sítményre kényszerülnek, elsősorban a produktum számít, és háttérbe kerül­hetnek az emberi tényezők. Pedig a teljesítmény meg­követelése mellett meg kell férnie a rászorulók segíté­sének is. Vagy ahogy az értelmi fogyatékosok országos szer­vezetének jelmondata hir­deti; „Nem lehet mindig mindent megtenni, amit kell; de mindig mindent meg kell tenni, amit le­het!” Paulina Éva Honnan származik az áru? Igazolás a standokon is Az országban összesen mintegy 32 ezer magánkis­kereskedő és 12 ezer szerző­déses üzlet működik, közü­lük nyolcezer magánbolt és 1500 szerződéses üzlet a fő­városban. A rendelkezések a budapesti és vidéki ma­gánkereskedőiknek és szer­ződéses boltvezetőknek egy­aránt módot adnak arra, hogy ne csak boltjukban, hanem úgynevezett kitele­pülésekkel is árusíthassa­nak. Erre elsősorban külön­féle rendezvényeken, sport- eseményeken, valamint a hétvégeken adódik lehető­ség. Az engedélyt egy-egy alkalomra, illetve a hét vagy hónap azonos napjaira a területileg illetékes szak- igazgatási szervtől kell kér­ni. Szükséges az is, hogy a szerződéses üzlet vezetője a tulajdonos kereskedelmi vál­lalat hozzájárulását is meg­szerezze. A tapasztalatok szerint el­sősorban a zöldség- és gyü­mölcsárusok, valamint a vendéglátók élnek a kitele- püléses árusítás lehetőségé­vel. Az ellenőrzések során azonban az is nyilvánvalóvá vált, hogy nagyon sok eset­ben nem tudják igazolni az árusított termékek szárma­zását. Ezért a Belkereskedel­mi Minisztérium ismételten felhívta a magánkereskedők és a szerződéses üzletveze­tők figyelmét, hogy a telep- hélyen — az állandó üzleten — kívül is csak beszerzési bizonylattal, illetve az en­nek alapján kiállított kísérő- jegyzékkel, szállítólevéllel igazolt termékeket árusít­hatnak. Az okmányoknak taría.1 mázniuk kell a szállító nevét és címét, az áru meg­nevezését, minőségét, vala­mint azt a mennyiséget, amelyet a kitelepülésre szál­lítottak. Nagymama volt a „vizsgabiztos” Helikoptervezető hallgatók bemutatója A látvány nem mindenna­pi. A starthelyre székeket hoztak a hajózok pihenőjé­ből. Nagymamák ülnek raj­tuk. körülöttük ezernyi apró­ság és sok fiatal, előttük pe­dig böhömi nagy helikopte­rek szállnak fel, le, fel, le. Némelyikük különböző mu­tatványokat végez, a röpke szárnyú pillangót utánozza. Bármilyen ügyes kezű pilóta Irányítja, nekem mégis úgy tűnik, mintha elefánt táncol­na a levegőben. A tömeg ünnepi áhítattal figyel. Olyan az egész, mint­ha egy nagyszabású légipa­rádén lennénk, és nem egy katonai repülőtéren. Pedig most nincs ünnep,egyszerű hétvéget mutat a naptár. Az emberi lélek azonban nem a szabványokhoz igazodik, a jelenlévőknek piros betűs ün­nep a mai. Azoknak is az, akik sírós-mosolygós tekin­tettel néznek a gépek után és a hajózók számára is az. A Killiún György Repülő Műszaki Főiskolán most vég­ző helikoptervezetők ugyanis azt a feladatot kapták, hogy szüleiknek. feleségüknek, kedvesüknek mutassák be; hogyan bánnak a gépükkel, mire képesek. Jött is a hoz­zátartozók apraja-nagyja. A gyerekek majdnem szétsze­dik az egyik „ebek harmin- cadjára bocsátott" gépet. X Bemutatni hozzátartozói­nak: mit tud? — Ennél ked­vesebb parancsot^nem kaphat egyetlen hajózó sem. Ügyel­nek is minden mozdulatra. A mozdony nagyságú helikopte­reket olyan simán eresztik a talajra, mint a hímes tojást. Ha én volnék a légierő pa­rancsnoka, isten bizony min­den kiképzési napon ide ül­tetném a családtagokat. Még a napidijukat is fizetném, hi­szen úgyis sokat nyernék. Meggyorsulna, precízebb len­ne a kiképzés, rengeteg üzemanyagot megtakaríta­nék. Erre gondolok én, — de vajon mi járhat a mellettem álló idősebb asszony fejé­ben ? A bemutatkozáskor nem a nevét mondja, számá­ra nem az a fontos, hanem az: — Én vagyok a Meggyesi Tibor nagymamája. Azon a gépen repül, — mutat egy „gombócartúrra”. Gyönyörűséggel tele a szí­ve, lelke. Ilyenek ezek a nagy­mamák. A szomszédban ülő édesanyját puszilgatja az egyik hallgató. Meggyesi nagymamájából is kitör a szorongás. — Azért csak balesetveszé­lyes mesterség ez, könnyen megtörténhet a baleset. — A földön méginkább, — vetem ellen, — hiszen ide- lenn nagyobb a zsúfoltság. Ebben egyetértünk Tovább figyeljük a bemutatót, me­lyet kötelékrepülés zár. Szimbólumnak érzem, az ösz- szetartozás jelképének. Bú- csüzáskor azt mondja a né­ni: — Nemrég halt meg a fér­jem. Milyen büszke lenne most az unokájára, örült ne­ki, hogy ezt a pályát válasz­totta. Amikor beteg lett, csak annyit kért: „Ha meg­halok, az unokám egyenru­hában kísérjen a temetőbe.” Simon Béla Fotó: T. Katona László Egy meghitt pillanat, a szakmai előadás hallgatói, az apa éa a kedves Találkozó Miskolcon Brigádok a békéért A békemun'kában élenjá­ró brigádok küldöttei — mintegy négyszázan — Mis­kolc mellett, a Csanyik völgyben tartják III. orszá­gos találkozójukat. Szomba­ton a Borsod Megyei KISZ Bizottság Politikai Tovább­képző Központjában szerve­zett plenáris ülés nyitotta meg a háromnapos progra­mot. Fodor István, az Orszá­gos Bé'ketamács titkára elő­adásában hangsúlyozta: a 'kis közösségek is jelentős szerepet tölthetnek be a bé- kemoagal ómban. A Magyar Gyermekorvo­sok Társasági gyermekinten- zív szekciója a Szolnok me­gyei Hetényi kórház gyer- mekintenzív osztályának tíz­éves fennállása alkalmából tudományos ülést rendezett szombaton Szolnokon. A ta­nácskozásra a klinikák és a megyei kórházak intenzív osztályain dolgozó orvosokat hívták meg, akiket Pintér Sándor, a házigazda intéz­mény osztályvezető főorvosa köszöntött. Az ülés napirend­jén délelőtt a sepsis — a Ezután a küldöttek meg­ismerkedtek Miskolc törté- nedmi nevezetességeivel. Délután Miskolc központjá­ban, a Szabadság téren bé­kegyűlésen, majd este az avasi műemléktempl ómban békéhangversenyen vettek részt. A koncert előtt Kürti László, a tiszáninneni refor­mátus egyházkerület püspö­ke, országgyűlési képviselő, az Országos Béke tanács tag­ja mondott köszöntőt. Vasárnap a békebrigádok tagjai, a Cpanyik völgyben folytatják összejövetelüket. szervezet egészét érintő fer- tőzéses megbetegedés — or­voslásának lehetősége szere­pelt. A témával kapcsolatban több előadás hangzott el, majd a résztvevők kerekasz- tal-beszélgetésen cserélték ki a gyógyítás során szerzett ta­pasztalataikat. Délután a meghívottak a Hetényi kór­ház gyermekintenzív osztá­lyának tízéves fejlődéséről és jelenlegi tevékenységéről kaptak tájékoztatót. A gyer­mekorvosok tudományos ülé­se a kórházi osztály megte­kintésével fejeződött be. Másffólmilliós kár Jászberényben a városi tanács kezelésében lévő 70 km hosszúságú útburkolaton az elmúlt tél a korábbiaknál jóval nagyobb kárt okozott. A kátyúzás a hónap elején megkezdődött, de a másfél- milliós kár helyreállítása csak más útfenntartási mun­kák rovására oldható meg. • • • A hír lesújtó; már megint egy természeti csapás, amely váratlanul arcul ütötte nép­gazdaságunkat. Nyáron a rekkenő hőség olvasztja, té­len pedig a fagy rongálja az aszfaltot — milliós károkkal nehezítve az ország vérke­ringését. A kihívásra az út­építők — mivel más lehetősé­gük pénzszűke miatt nem adódik — a folt hátán folt módszerével válaszolnak. En­nek ellenére sok helyen még mindig úttalan utakon közle­kedünk. A javítgatások el­vonják a pénzt az új utak létesítésétől, pedig jó minő­ségű utakra égetően szüksé­günk van, hiszen időt, anya­got, energiát takarítunk meg, s ezzel együtt természetesen sok-sok pénzt, amire meglnt- csak égetően szükségünk van. Most már csak az a kérdés; hogyan csinálták a rómaiak, hogy borostyánútjaik még. kétezer év múlva is használ­hatók? A mai modern asz­faltútok ugyanis az állandó foltozgatások ellenére is csak néhány esztendeig bírják. Vagy az a bökkenő, hogy a mi }útjaink nem vezetnek Rómába?- Jj ­Jubileum 6a tanácskozás Gyermekorvos-konferencia Elismerő ölelés, leszállás után s mamától

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents