Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-22 / 94. szám
1987. ÁPRILIS 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt Orosz nyelvkönyvek bemutatója Nemcsak szállás: otthon és munkahely Kiváló lett a kollégium Kitüntetési ünnepség a kereskedelmi főiskolán Ha a Hét embere mintájára — ez egyébként egyik újítása az immár Sugár András vezérelte politikai hetilapnak, s érdekes mód, legutóbb a rákóczifalvi tsz elnökét érte a megtiszteltetés, őt mutatta be Kovalik Károly —, tehát ha az említett módszerrel választanom kellene az elmúlt hét programjai közül, akkor választásom határozottan filmre esnék. Igen, de melyikre? Hisz tengernyi volt a látnivaló, közöttük igen régi, muzeális értékek vagy egyszerűen csak régi filmek, továbbá származásuk szerint hazaiak és külföldiek egyaránt. Ez utóbbiak között is akadt időben és minőségben is többféle. Régi filmek - új közönség Míg a Walter Matthau-so- rozatban vetített szombat esti A kaktusz virága (1969) elsősorban a szórakoztatás igényeit elégítette ki megbízható színvonalon, addig a vasárnap este látott 12 dühös ember, Sidney Lumet filmje a legkényesebb művészi ízlésnek is megfelelhetett, hisz remekmű a maga nemében. Sőt. olyan film, amely igazán képernyőre született, mondhatni klasszikus alkotás ebben a műnemben. Ragyogó színészi teljesítmények, izzó-parázsló feszültség, lebilincselő alkotás — hatásos közelképekkel, feszes ritmusban. Ezzel talán el is árultam: számomra a hét műsora a Reginald Rose forgatókönyvéből készült filmalkotás. Amelyet régebben már tervezett bemutatni televíziónk, de tekintettel a Nemzeti Színház premierjére ugyanebből a drámából, lemondott a film sugárzásáról. (Nem akarta „rontani” esetleges kasszasikerét”.) Most azonban láthattuk, s élvezhettük kitűnő szinkron- hangját is; ízelítőt kaptunk a „magyar-hangúsítás” igen magas hazai színvonaláról. Erről egyébként, már mint a szinkronizálásról a televízió szakmai magazinjában is szó esett, a szombat esti Telerá- mában egy régi riport felújításában. Mert hát, ahogy Vitray fogalmazta —, régi műsorok nincsenek, csak új és friss nézők. Ahogy régi filmek sincsenek, hisz minden újszülöttnek új is lehet az, ami egykori, ha először áll módjában megtekinteni. Bizonyára ez adja a Zenélő filmkockák vonzó varázsát is. Az 1967-ben, csaknem 20 éve készült Doktor Dolittle, az állatok nyelvén beszélni tudó híres csodaorvosról 6zóló zenés film — alighanem sokak számára hatott „újdonságként”. Igazi musical, remek dalokkal, közöttük a Beszélgetés az állatokkal című — előadta Rex Harrison —, amely a legjobb filmdalnak járó Oscar- díjat is elnyerte, nem csupán a közönség rokonszenvét. Akadt a filmek sorában egy hazai „régiség” is, A beszélő köntös — 1941-ből abból az időből, amikor egyetlen esztendőben több mint negyven film hagyta el az ország stúdióit. (Ma a felét sem gyártjuk.) Igaz, a kommerszfilmek uralták a mezőnyt, művészi törekvések nemigen jutottak szóhoz, nemigen tudtak érvényesülni. Ragyogó színészekkel közepes történeteket filmesítet- tek meg egy kaptafára húzott megoldásokkal. Talán némiképp kivétel ez alól Radványi Géza filmje. A ké- későbbi remekmű, a Valahol Európában film alkotója, ha nem is áll elő egyéniségének eredetiségével, megpróbálja a kor álromantikus ízlését ellensúlyozni egy-egy jól megrajzolt alakkal. A régi kor festésében — a 17. században játszódik a szép szerelmes história — inkább ő is dekoratív, semmint korhűen pontos. Van azonban ennek a felújításnak egy külön tanulsága is. Túl azon is, hogy láthattuk azt a Jávor Pált, akiért egy ország nő-társadalma bolondult, érte, miatta még a falusi filmszínházak is megteltek, az a tanulsága, hogy televíziónknak jobban kellene becsülnie azokat a klasszikusainkat, akik mesélő kedvükben élvezetes történeteket adtak elő, mint például Mikszáth is, akinek ráadsul humora is páratlan. Egy-egy elbeszélésének, kisregényének televíziós feldolgozása népszerű szórakoztatásul szolgálhatna, népszerű és ugyanakkor igényes szórakozásul. És lehetne az a film rövid is, nem egész estére szóló, másfélórás munka, akár a péntek este látott angol t.é- véfilm is. a Bábel tornya. Rövidsége mellett megemlítését már csak azért is szükségesnek érzem, mert sajátos színt képviselt a filmek színes múlt heti palettáján a nálunk idegen, ám az angoloknál oly ^kedvelt fekete humor, amely bővelkedik abszurd, azaz képtelennél képtelenebb helyzetekben, ás így világít rá bizonyos jelenségekre. Ahogy most a Bábel tornya is sikerrel tette, például a modern magányosságra, az érzelmi elsivá- rosodással együtt járó 20. századi elszigeteltségre. Persze ami a hét műsora titulust illeti, sokan talán egy riportfilmre, illetve dokumentumfilmre voksolnak, a szerda esti Pelé-arcképre, amelyben újra láthattuk és közelebbről is megismerhettük a labdarúgás örökös királyát. Aki után már a futball sem ugyanaz, s akinek fényét a labdarúgás egén az újabb csillagok felragyogása sem homályo- ßithatja el; aki a gyermekek ártatlan örömével tudott örülni a gólnak. Az ellenfél hálójába hányszor de hányszor talált be ez az ördöngő- sen ügyes labdazsonglőr! A film minderről fényesen „tudósított”, de ugyanakkor érzékletes képet adott az emberről is, pontosabban a fut- ballkirály kivételes emberségéről. A brazil film — kétségtelen — igazi csemege volt a sportág rajongóinak. Karinthy műhelyében Mindig izgalmas, ha egy íróember alkotóműhelyébe pillanthatunk be, hogy valamit elleshessünk vagy egyszerűen csak megismerhessünk abból, ami meghozza a végeredményt: magát a művet. Ezért érdekfeszítő a Drámaírók műhelyében sorozat is, (szerkesztője Virág Katalin), amelyben sorra — rendre a dráma mai művelői mutatkoznak be, általában egy-egy hozzáértő barát vagy szakmabéli beszélgető társaságában. Karinthy Ferencet Ungvári Tamás faggatta, de valójában nem is volt nehéz dolga. Karinthy szívesen, könnyedén beszélt titkairól, darabjainak megszületéséről és természetesen mindarról, amit színházról, drámaírásról gondol. Megváltván, hogy munkáinak elsődleges forrása: saját életanyaga, ha úgy tetszik legszemélyesebb önmaga. S kinyilvánítván természetes modorával, amit manapság nemigen divatos hangoztatni: a katarzist nyújtó színház iránti eltökélt vonzalmát. A bejátszott részletek jól illusztrálták az elhangzottakat, és valóban kellemes órát tölthettünk együtt csütörtök este az Ezer év és a jelentős egyfelvonásosok (Dunakanyar, Gőz, Bősendorfer stb.) szerzőjével. VM. Eüsősorhan az orosz nyelvvel ismerkedő, illetve a régebben tanultak felelevenítésére vállalkozó felnőtteknek új nyelvkönyvet jelentetett meg a napokban az International House Budapest. A Zdravsztvujtye! című komplex tananyag első részét a Nyelvoktató, Nyelvi Szolgáltató, Kiadásszervező Kisszövetkezet vezetői kedden mutatták be a sajtó képviselőinek a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. Mint elmondták, az orosz tananyag fejlesztéséhez 1985 januárjában kezdtek hozzá, mert úgy ítélték meg, hogy az orosz nyelv oktatását, annak módszertanát segíti, ha olyan komplex tananyagból szerezhetők meg az ismeretek, amelyek más nyelvek tanításánál már beváltak. A kötetek szerzői arra törekedtek, hogy minimális nyelvtani anyag alapján a hallás utáni értést gyakoroltassák, így fejlesztve a beszédkészséget. Mintaként olyan nyelvi fordulatokat alkalmaztak, amelyekkel a Szovjetunióba látogató külföldi gyakran találkozhat. Minden közösség életének legkiemelkedőbb és legemlékezetesebb eseményei, amikor színvonalas munkájukon alapuló együvétarto- zásukat, igazi közösségteremtő tevékenységüket szélesebb körben is elismerik. Ilyen, maradandó emlékként is a jövőt szolgáló pillanatot éltek át a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Szolnoki Tagozatának tanárai és hallgatói tegnap délután azon az ünnepségen, melyet abból az alkalomból rendeztek, hogy kollégiumuk elnyerte a Kiváló Kollégium kitüntető címet. A főiskola Ady Endre úti székházában a vendégeket — köztük az ünnepség elnökségében helyet foglaló Andrikó Miklóst, a Belkereskedelmi minisztérium államtitkárát, Mohácsi Ottót, a megyei tanács elnökét, Simon Józsefet, a megyei párt- bizottság titkárát, Nagy Imrét, a KISZ Központi Bizottságának titkárát és Iván- csik Imrét, a megyei KISZ- bizottság első titkárát — valamint a kereskedelmi és vendéglátó vállalatok, illetve más kollégiumok vezetőit Bagi Károlyné, a főiskolai tagozat igazgatója köszöntötte. Ezt követően Horn Miklós, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola főigazgatója mondott ünnepi beszédet, melyben a kollégium tevékenységének elsősorban azokat a sajátos vonásait emelte ki, melyek a szolnokit minden más kollégiumtól megkülönböztetik. Dicsérően szólt azokról a már hagyományossá vált kezdeményezésekről, melyek az alapítás óta bizonyítják: a hallgatók számára ez a hely nemcsak szállás és munkahely, de igazi otthon is. A pedagógusokkal, a nevelőkkel együtt itt olyan önkormányzati, önigazgatási formát alakítottak ki, amely egyúttal a demokrácia iskolája is, hisz mindenki számára cselekvő részvételt biztosít a közösség, a diák- és értelmiségi életforma alakításában. A főigazgató méltató szavai után Andrikó Miklós, a Belkereskedelmi Minisztérium és a KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Tanácsa nevében átadta a Kiváló Kollégium címre jogosító oklevelet Muszka Istvánnak, a kollégium igazgatójának. A KISZ Központi Bizottságának ajándékát — Szász Endre négy rézkarcát Nagy Imre adta át. Ezt követően a kollégiumi nevelőmunkában kiemelkedő pedagógusok és diák aktivisták részesültek elismerésben: Huszka István a Kiváló munkáért kitüntetést, Tóth Zsolt és Kívés Judit Aranykoszorús KISZ-jelvényt vett át, négy hallgató pedig a KISZ KB dicsérő oklevelét kapta meg. A kitüntetettek nevében Csépe Erzsébet, a kollégium diákbizottságának titkára köszönte meg az elismeréseket, és bejelentette, hogy a kitüntetéssel járó ötvenezer forintos jutalmat — a bizottság döntése alapján — a nyelvi tanszék számára vásárolt videó-berendezésre ajánlják fel. Ezután a területi felsőoktatási intézmények képviselői emlékszalagot helyeztek el a kollégium zászlaján. A bensőséges ünnepség a főiskola énekkarának műsorával ért véget. — bálint — A siker a körültekintő igényfelmérésen is múlik A művelődési otthonok társadalmi vezetőségei működésének tapasztalatairól „A művelődési otthonokban helyenként eluralkodott hivatali szemléletet, bürokratikus munkastílust társadalmi jellegű tevékenységgel” a mozgalmi módszerek bátrabb alkalmazásával kell felváltani. .. Aktívan és rugalmasan kell kötődnie a művelődési otthonoknak a társadalomhoz; így kell válaszolniuk az új jelenségekre és igényekre. Arra kell törekedni, hogy az emberek ne csak tudják, hanem érezzék is, hogy a művelődési otthon az ő intézményük, oda mindig hazamehetnek.” E részlet a művelődésiotthon-vezetők 1972-es harmadik országos tanácskozásának téziseiből való, s konkrétan megfogalmazza a társadalmi ellenőrzés igényét, minél hamarabbi élet- rehívását. A közművelődési intézményhálózat kialakulása óta (1949) mindig is felmerült a társadalmasítás szükségszerűsége, ám kellő hangsúlyt csak a közművelődéssel foglalkozó 1974-es párthatározatban kapott: „A különféle helyi közművelődési intézmények irányításában a társadalmi vezetőségeknek nagyobb hatáskört kell kapniuk.” Mi is valójában ez a társadalmi vezetőség? Voltaképp olyan széles körű összefogást jelent, amelynek során a társadalom különböző rétegeiből verbuválódott tagság a művelődéspolitikai elvek és várakozások, a helyben dolgozó emberek igényei és szükségletei között hidat épít, s azokat képviseli, akikért a művelődési otthonok hálózata létrejött. Ennélfogva a vezetőség tagjainak jól kell ismerniük saját munkahelyük és környezetük gondjait, mindennapi életük során gyűjteniük kell a tapasztalatokat az emberek gondolkodásmódjáról, vágyairól. Tisztában kell lenniük a művelődési otthon személyi és anyagi helyzetével, a már meglévő és jól dolgozó csoportok értékeivel, hiszen véleményük csak így lehet megfontolt, az adott helyen és időben hasznos. A jól működő társadalmi vezetőség elősegíti a művelődési otthonok demokratizálását, mégis szükségességükről megoszlanak a vélemények a népművelők körében: némelyek formálisnak, kényszerűnek tartják. A Hazafias Népfront Szolnok Megyei Bizottságának művelődéspolitikai bizottsága tavaly 21 intézményben végzett helyzetfelmérést a művelődési otthonok társadalmi vezetőségeinek működéséről. A településenként eltérő művelődési lehetőségék és feltételek — mint a jelentés is rámutat — nem mindig és mindenütt kedveznek a társadalmasítási törekvéseknek. A kisebb községekben nem működnek mindenütt társadalmi vezetőségek, s munkatervük sem készül el minden esetben; s a lakosság arányos képviselete a vezetőségben sem érvényesül mindenütt. Az olajozott működés többek között szemléletváltozást igényel a népművelők azon részénél, akik nem ismerték fel a társadalmasítás előnyeit. Keresni kell az új demokratizálási lehetősé- geketí a jól bevált módszereket pedig népszerűsíteni. A vezetőségek véleményezési és javaslattevő jogköre mellett jobban érvényesíteni kell az ellenőrzési funkciót is. Akad tehát a népművelők előtt bőven feladat, melyeknek teljesítése a társadalmi vezetőség megítélése szempontjából döntő, hiszen a társadalmasítás szélesítése mércéje és tükre az intézményi munkának, végső soron a demokratizmus erősítésének. J. J. Május 27-161 Numizmatikai nyári egyetem Numizmatikai nyári egyetem kezdődik Keszthelyen május 27-én. Az öt napos kurzus keretében számos érdekes, bemutatóval egybekötött előadást hallhatnak a résztvevők. Többek között Erdély és Mária Terézia pénzveréséről, a római pénzek egykorú hamisítványairól, a biblikus érmekről, valamint az 1848-as—49-es szabadságharc kitüntetéseiről beszélnek a hazai és külföldi előadók. A program éremcserére is lehetőséget nyújt, a zárónapon, május 31-én pedig a dunántúli numizmatikusok hagyományos találkozójára kerül sor. A rendezők az ország minden részéből és külföldről is várják az érdeklődőket. Jelentkezni április 30-ig a következő címen lehet: magyar éremgyűjtők keszthelyi csoportja, 8360. Keszthely. Kossuth utca 28. (Telefon: 12-554). Prága! Tavasz Tájékoztató a zenei fesztiválról A Prágai Tavasz zenei íejSztiváí május 12.—június 1. között megrendezésre kerülő rendezvénysorozatáról, gazdag műsorkínálatáról tájékoztatták az újságírókat kedden a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központban. Zdenek Vokurka, a fesztivál titkára elmondta, hogy ezúttal is — akár az előző években — egy kiemelt fő téma köré csoportosították a koncerteket, hangversenyeket. Idén „A szovjet zene hetven éve” címmel Pro- kofjev, Stranvinsky, Soszta- kovics munkássága és több kortárs szovjet zeneszerző alkotásai jutnak főszerephez a, fesztivál programjában. Emellett több zenei évfordulóról is megemlékeznek egy- egy előadással. Műsorra tűzik a New York-i Metropolitan vendégművészeinek szereplésével Mozart Don Siovanni című operáját, abból az alkalomból, hogy a zenedarabot éppen kétszáz évvel ezelőtt mutatták be Prágában. Josef Myslivécék zeneszerzőre emlékezve bemutatják az 1769-ben komponált operáját, az Iper- mestrát.
