Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-12 / 60. szám
1987 MÁRCIUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Élmények az Észt Komszomol kongresszusáról Nemcsak határoztak, intézkedtek is Meie <í> : ELK..NV m*bw Tallinns BW»?* K Nsor■St.zgMfivvfí. ukínv ÍSOir. i ta í t* * •$»* M V*# i> tfrfcev« i Ír Owváih jo gMn#ki Uj«* !« v'i-biwaá gfesMi '/Mfert!irínt Neid U*#?; N5V Koor§0oA Szolnok megyei Nemrégiben zajlott Tallinnban az Észt Komszomol XX. kongresszusa, melynek munkájában meghívott vendégként részt vett Vas Valéria, a KISZ Szolnok megyei Bizottságának titkára, valamint Ozsváth László és Szőke Lászióné, a megyei KISZ-bi- zottság tagjai. A három tagú politikai • delegáció egyhetes észtországi látogatásáról, a kongresszus munkájáról és az ott szerzett tapasztalatokról kérdeztük hazaérkezése után Vas Valériát. — Nagy megtiszteltetés volt számunkra ez a meghívás, hisz a KISZ-me- gyei bizottsága először képviseltette magát egy testvérmegye ifjúsági szövetségének kongresszusán. Azt is hozzák teszem, hogy a kétnapos tanácskozáson rajtunk kívül nem is volt más külföldi meghívott vendég, delegáció, így ez a feladat fokozottabb felelősséget rótt ránk. Annál is inkább, mert a két nép ifjúságának, ezen belül a KISZ Szolnok Megyei Bizottsága és az Észt Komszomol együttműködése több éves múltra tekint vissza, a párt- és államközi kapcsolatok szellemében harmonikusan fejlődik és felöleli a mozgalmi élet minden területét. A kongresszus munkájában tehát úgy vettünk részt, hogy ismertük a testvérszervezet tevékenységét, törekvéseit és belső életét. A kapcsolat alapján igyekeztünk hozzájárulni a kongresszus sikeréhez is. — Melyek voltak a tanácskozáson szerzett legemlékezetesebb élményeik? — A kongresszus számunkra legjelentősebb eseménye volt, hogy Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, az Észt- és Lettországban tett látogatásakor megtisztelte jelenlétével* a kongresszust, és szólt a kül■ döttekhez. Beszédében általános érvénnyel azt emelte Kamiiét Noorte Hüüt ■ccrs.zg.~h, ■ee->*a.ibu'cLs mmaí» 5e?n>s«ssT delegáció látogatásáról írt az Ifjúság Hangja — az Észt Komszomol lapja. ki, amit rövid ottartózkodá- sunk idején mi magunk is éreztünk: a gyorsított társadalomfejlesztési program forradalmi jelentőségű idejét éli át a Szovjetunió, benne a köztársaságok ifjúsága is. A Komszomol feladata pedig ebben az időszakban az, hogy a fiatalságot felkészítse a politikai munkára, jövőbeni feladatainak maradéktalan ellátására. Ezzel a gondolattal függ össze az a munkastílus és munkamódszer, amivel a kongresszus küldöttei és elnöksége igyekezett a felmerülő kérdéseket, problémákat és javaslatokkat feldolgozni, ami számunkra is különleges élményt jelentett. Munkakongresszus volt ez a szónak abban az értelmében, hogy az elnökség tagjai: a reszor- tos titkárok és munkatársak egy-egy hozzászólás elhangzása után azonnal intézkedtek egy-egy konkrét javaslat ügyében: ha kellett, elhagyták a termet arra az időre. Ezt a határozottságot és demokratizmust tükrözte az is, hogy a küldöttek — ugyan írásos jelentkezés alapján — azonnal hozzászólhattak a felmerült kérdésekhez. — Látogatásuk tapasztalataiból mit tudnak hasznosítani itthon a megyei bizottság tagjai? — A kongresszus munkájából kitűnt, hogy a két ifjúsági szövetség feladatai, céljai hasonlóak, ugyanúgy, mint a gondok és a problémák is. Az Észt Komszomol legfontosabb törekvései csaknem szó szerint azonosíthatók a miénkkel: politikusabb, nagyobb önállóságra törekvő ifjúsági mozgalomért dolgoznak, ahol a tagsággal szemben a követelmények is nagyobbak mint régen. A tagfelvételi rendszer átalakításában a KISZ XI. kongresszusán elfogadott programot igyekeznek hasznosítani. Két héttel hazaérkezésünk után arra nehéz lenne konkrét elemeket tartalmazó válaszokat adni, hogy az ott szerzett tapasztalatokból mi mit tudunk itthon kamatoztatni. Az elkövetkező néhány hónap elemző munkája nélkül ez nem lehetséges. — A munka mellett jutott-e idő a kikapcsolódásra? — Természetesen, bár ezeket az alkalmakat is igyekeztünk kihasználni arra, hogy megismerkedjünk az észt fiatalok életével. Voltunk néhány üzemben, gyárban; egy kolhozban, egy-egy felső- és középfokú oktatási intézményben. És egyáltalán nem mellékesen arra is lehetőségünk volt, hogy megnézzük Pärnu és Tallinn csodaszép nevezetességeit. A Hármas-Körös partján "Ifjúsági park épül Kunszentmárionban Ki ne hallott volna a Tiszazug, a Hármas-Körös vidékének szépségéről? És ki ismeri? E természeti szépséget — amely még az író Fekete Istvánt is megihlette — még nem fedezték fel a túristák. No persze ennek hátterében nemcsak az áll, hogy az országos, világot járók szívesebben keresik fel a népszerű üdülőhelyeket (Balaton, Mátra), hanem az is, hogy a Körösök leginkább csak természeti látnivalót kínálnak. A túristák elher lyezése, ellátása hagy még maga után kívánnivalót. Ezen a helyzeten szeretne segíteni Kunszentmárton Város Tanácsa és a Hazafias Népfront Kunszentmártoni Bizottsága. Pályázatot nyújtottak be a megyei tanácshoz, ifjúsági park létrehozására a Körös partján. A pafk nemcsak a környékbeliek kikapcsolódását szolgálná, hanem elősegítené, hogy a térség üdülőkörzetté fejlődjék. A park a Hármas-Körös bal partján, a városközpont közelében, a régi közúti hídtól mintegy 150 méterre található. Az élő Körös partján mintegy 200 méter hosz- szan nyúlik a fás, ligetes, bokros ártéri terület. Annak ellenére, hogy közel van a városközponthoz, csendes, tiszta levegőjű. Ez a rész ma is kedvelt kirándulóhely, nyáron pedig a szabadstrand örömeit élvezik a helybeliek. Itt van a kajak-kenu szakosztály bázisa is. A gát és a folyó közti terület sík, gondozott rész, sportolásra kiválóan alkalmas, ki is használják a mozogni vágyók. A természeti adottságok tehát biztosítottak ahhoz, hogy megteremtsék a strandolás és a turizmus kultúrált feltételeit. A szabadstrand több évtizede létezik. Villany, ivóvíz, tusoló, W. C. már van a helyszínen. A KISZ-es fiatalok társadalmi munkában fémszerkezetű kabinsort építettek, betonozott napozót, és lépcsőfeljárót, hogy a vizet jobban meg lehessen közelíteni. A BVM kunszentmártoni gyárának dolgozói úszókosarat építettek a vízbe. Az úszókosár medenceszerű. megakadályozza, hogy a fürdésre használt víz iszapos legyen. Az ifjúsági park létrehozása körülbelül két-két és félmilliós beruházása a kunszentmártoni városi tanácsnak. A népfronttal közösen benyújtott pályázatra a megyei tanácstól százötvenezer forint támogatást kaptak. A park évek alatt valósul meg, a pályázatban 1990-re tervezték a befejezését. Az idén százezer forintot tudnak fordítani a fejlesztésére. Tervezik egy 30 sátorhelyes tábor kialakítását tűzrakóhelyek- kel, tisztálkodási lehetőségekkel. Az idén elkezdik a szilárd út építését a táborozóhelyhez. Kialakítják a vizesblokkot is. Az áfész büfét nyit a parkban, a büfét garázselemekből építik. (A területet ugyanis időnként elönti a víz.) A büfé számára már kialakították a betonozott alapot. Az idén is számítanak a lakosság, a vállalatok dolgozóinak társadalmi munkájára. Később sportpályákat alakítanak ki a parkban, és sétányt a védőtöltésen. P. É. Thálta a Tiaxa partján JC HHHNi II Havasi kürttől a My Fair Lady-ig Fejezetek a Szigligeti Színház három évtizedéből — Pajor György maga volt az élő színháztörténetem. Micsoda mulasztást követtünk el — hiszen akkoriban már volt magnetofonunk —. hogy nem áriztük meg az utókor számára Gyurka bácsi élményeit, történeteit! — mondta Nógrádi Róbert, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója, amikor Tisza-parti éveiről beszélgettünk. Tény: a színházat megnyitó Máriházy Miklós társulatának első baritonistája volt Pajor György, s a két világháború között sokszor játszott Szolnokon. Az 1940-es évek legelejéről magam is emlékszem egy előadásra — sajnos szinte csak ennyire —, amelynek címlapján ez állott: Pajor György búcsúfellépése. Jó két évtizeddel ezelőtt még élt Szolnokon az a hosszú, hófehér hajú, mindig „zsi- nóros magyar ruhát” viselő öregember, aki még szereplője volt aa 1912-es ünnepélyes avató-nyitó előadásnak. Pajor Györgynek hívták, amikor két bottal sem tudott már járni, odakormányozta kézikocsiját a színészbejáró melletti kispadhoz, hogy mesélhessen a különböző generációk színészeiről, Thália régi papjairól, papnőiről, az ekhós szekereket felváltó „MÁV-színiva- gonok” utazó társulatairól. Sebestyén Éva és Kertész Péter Abraham Pál Viktória című nagyoperettjében, 1967. február 3-án. Sebestyén Éva 1957 őszén szerződött Szolnokra, csaknem 150 premier fűződik nevéhez. Első kiugró sikerét Hans Pfeiffer A lampionok ünnepe című drámájában aratta, partnerei Iványi József és Upor Péter voltak. Igen sokoldalú színész, romantikus drámákban, mai magyar vígjátékokban és a zenés színpadon egyaránt bizonyított. Az 1973-as Madame Fleury után napjainkban a Csárdáskirálynő címszerepét, Cecíliát játssza. Közvetlenül a felszabadulás után Gyurka bácsi bent lakott a színházban, afféle gondnok volt, de inkább csak megtűrt öreg „házőrző”. A korabeli — két világháború. közötti — újságok nagy zenés sikerekről adnak hírt. Az államosított színház csaknem minden második bemutatója zenés darab volt. A Csínom Palkó, a Szibériai rapszódia, a Havasi kürt, a Szelistyei asszonyok, a Három a kislány, az Orfeusz, a Boci-boci tarka, a Dohányon vett kapitány, a János vitéz és a Szabad szél majd minden előadása táblás ház volt! Gyöngyössy Katalin a My Fair Lady-ban. Hat évig volt a szolnoki társulat tagja. (1963—69). Sikeres Cordelia volt a Lear királyban, Abigél a Salem! boszorkányokban. Maggie egy másik Miller drámában. A Bűnbeesés után-ban, Yvette Pottier a Kurázsi mamában. sok por rakódott le a régi operettekre, „benne volt a levegőben”, hogy valahogy másképpen kellene játszani régi sikerdarabokat. Később divat lett fintorogni az operettre, a zenés játékokra, de a szolnoki közönségnek tulajdonképpen szerencséje volt, a színházon belül valahogy mindig „ösz- szeállt egy-egy nívós zenés társulat. Hídvégi Lajos. Ben- kő Béla. Mucsi Sándor, Borvető János, Csizmadia László, Gozmány György — folytathatnánk — ünnepelt bonvivánok, Jánossy Kati, Karácsonyi Magda, Péter Gizella, Pataki Ottilia, Serfőző Ilona pedig az akkori zenés színpad csillagai voltak. Az 1960-as évek elejére azonban — úgy tűnt — már S ekkor jött Bor József, aki szinte a színházban nőtt fel, végigjárta a különböző „grádicsokat”, majd amikor Békéscsabáról áttelepült a Tisza mellé. Berényi rábízta a Fehér akácok rendezését. Igaz, ez a Dunajevszkij operett először csak „tájolt”, de igen formás, jó előadás volt. Már ekkor érződött, Bor hisz. abban amit csinál. Még néhány rendezés „tájra”, majd egy fergeteges siker a nagyszínházban Nóti Nyitott ablakának előadásával. Az első igazán nagy operettsikerét a Mosoly országával aratta a fiatal rendePremier után Déry Tiborral. Az író mellett Czibulás Péter és az interjú készítője (1975. április 18.) ző, ezt a Viktória követte, majd a világhírű musical, a My Fair Lady szolnoki bemutatója:'' Sokan — így utólag már bevallhatjuk — szkeptikusan fogadták a hírt: jön a My Fair Lady! Mi lesz ebből a Tisza mellett?! Bor József felfogása a zenés színpadról megegyezett azzal a kívánalommal, amely Loewe játékát a Szigligetiben is sikerre vitte. Ez pedig az egyszerűség, az életköze- liség megteremtése volt. Bornak ehhez az előadáshoz nem voltak „zenés csillagai”, de kitűnő színészei annál inkább. Bor Józsefnek több mint ötven zenés premierje volt Szolnokon. Szívesen rendezett gyermekelőadásokat is, ezeket is telis teli jó ötlettel; a legőszintébb közönség, a gyerekek nyelvén is értett. Az öz a Pinocchio Bor legkedvesebb darabjai voltak, s pláne a kisközönségé...! Mi volt Bor szolnoki zenés színpadának titka? Ugyanazzal a megközelítéssel rendezte operettjeit, amelyet mestere, Berényi Gábor képviselt. Mindketten a közönségcentrikus színház hívei, tudatosan soha, egyikőjük sem csapta be a nézőket! S amilyen igényes volt Berényi, annyira Bor is! Az Esőcsináló és A kutya testamentuma után — mindkettő kirobbanó siker volt — Bor megrendezhette Déry— Adamis—Presser musicaljét, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról-t. Déry Tibort a premier után a Tisza Szállóban „környékeztem” meg: — Jól van, ülj le. foglald le magad egy nagyfröccsel, különben rögtön interjút kérsz tőlem. — Olybá vehetem, hogy a nagyfröccs mellé ezt is kapok? — Pocsék egy fajta vagyunk ám, mi firkászok. — Köszönöm, Mester. Mi újat talált a szolnoki előadásban? — Számomra eddig ismeretlenedé meglepően magabiztosan, nagystílűén játszó fiatal színészeket, akik érezhetően többet tudnak a Képzelt riport valós világáról, mint én. — Ez azért udvarias túlzás. .. — Ha én táncolnék a színpadon, ha én énekelnék meglátnád, hallanád, hogy mennyire igazam van. Sodró lendületű, nagyszerű ritmusú az előadás, külön jó benne, s ez Bort dicséri, hogy a látvány nem nyomja el azt a valamicske mondanivalót, amelyet alapjában véve igen fontosnak tartok: az emberi kapcsolatok torzulását. Mert ugye, mégis arról van szó, ha éppen a kérdőjelek szintjén is... Bor a Lüszisztráté bemutatása után a Gloria kapitánnyal és a Ludas Matyi- val búcsúzott a szolnoki közönségtől. összességében több mint 15 évet töltött a Szigligeti Színháznál, s ennek az időszaknak legrangosabb zenés bemutatói hozzá fűződnek. öt évvel később, 1982-ben tért vissza újra ifjúkori sikerei színházába, Maugham Imádok férjhez menni című darabját rendezte — a tőle megszokot igényességgel, könnyedséggel, fajsúlyos humorral. Bor József néhány éve a Győri Kisfaludy Színház igazgatója. (folytatjuk) Tiszai Lajos
