Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-11 / 59. szám

987. MÁRCIUS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 képernyője előtt Véget ért a Mentők, még- ozzá egy nagy „haditett” égrehajtásával; a repülő­épszerencsétlenség áldoza- ainak mentésével jól illuszt- álta a film e sajátságos zakma különleges érdemeit s értékeit. Valóságos „finá- ít” produkáltak a film al- otói — sok szirénázással, ak sebesülttel, sok megrázó illanattal, és természetesen derekas munkáért kijáró lismeréssel. Mégis aligha- em ezek a képek marad - ak meg igazán bennünk: okkal inkább egy-egy arc, lint például a gyógyítha- itlanul beteg Síkalka dokto- á, vagy a bajuszt viselő ka- usé, aki nemcsak a mentő- ocsikat „bocsátja” .útjára 2nd szerint, hanem nagy arátja a négylábúaknak is, 5t kereskedik is velük. Kü- Vncségében — kedvesen umoros. De sorolhatnám a Ibbieket is, a népes szerep- igárda tagjait, az egy-egy Bllegzetes vonással kitű- ően egyénített figurákat, lert ennek a sorozatnak az gyik jeles tulajdonsága: a >1 eltalált epizódalakok gaz- ag panorámája. Es ennyi dán elegendő is — elisme- ísül, hisz egy előző alka- wnmal már szóltam e cseh- ;lovák sorozat erényeiről, ít megemlítettem bizonyos yengéit is. Nem szeret- ém tehát ismételni maga- íat. Mert az ismétlés még a épernyőn is unalmas oly- or, hát még ha a jegyzet- ó esik hasonló hibába. De ilre a személyeskedéssel, eszéljünk inkább arról, mit az elmúlt héten lát- mk. ielyet a Nap alatt Például arról a program- 51, amelyet szombat délután agárzott a televízió, s melyben olyan fiatal művé- 'eket szólaltatott meg, és lutatta be műveiket, akik tkán jutnak ilyen széles örű nyilvánossághoz. Üttö- 5, avantgárd képzőművé- Bekkel, muzsikusokkal, köl- ikkel ismerkedhettünk meg, kik helyet kémek maguk- ak a Nap alatt, azaz élette- ;t és türelmet, hogy szokat- in és újszerű módon mond­assák el véleményüket er­ői a mi bonyolult világunk- 51. Láthattuk Wahorn And- ás meghökkentően színes épeit, amelyekre könnyen í lehetne sütni a kóklerség élyegét, ha nem hallottuk olna róluk, hogy megfesté- jkből alkotójuknak semmi- öle anyagi előnye nem szár- íazik; sőt mivel senkinek em kellenek, így meggyőz­ették bennünket; nincs itt immiféle modernkedő san- aság, egy fiatalember kere- i csupán a saját hangját, aj át kifejezőeszközeit. Mi- épp a zenész Szemző Tibor ;, aki a bennünket körül­evő akusztikus jelenségek­ül akar muzsikát csinálni - méghozzá az elektroniká- al szövetkezve. Mások a adomány eredményeit igye- eznek a művészet szolgála- íba állítani, mint Balogh ‘ibor, aki a hologram lehe- őségeit aknázza ki. Van, aki zt állítja, hogy a legközön- égesebb seprű is művészi írggyá válhat, ha megsza- adítjuk hétköznapi funkció­itól, s csak valamiféle üze- et hordozójává nemesedik, zkárosi Endre pedig közön- égés szögekből „veri ki” erseinek ritmusát, Grand- ierre Attila a csillagászat adománya és a költészet ér- elmi világa között keresi az sszefüggéseket — azt akar- án igazolni, hogy a külön- öző területek, műfajok sok­ai szorosabb egységbe hoz- atók, mint ahogy most me- even elkülönítjük őket. És z a különös egység adja zeknek az alkotásoknak agy egyszerűbben, kísérte­iknek a varázsát, mágikus atását. Nem szeretném felsorolni a Helyet a Nap alatt című összeállítás valamennyi résztvevőjét, hiszen alkotá­saik ismerete nélkül — meg különben is gyarló szavak­kal visszaadni épp azt, ami a hagyományos szóbeli kife­jezéstől merőben távol áll, reménytelen is lenne, végül azzal zárnám e figyelem fel­hívó emlékeztetőt: ezek a fiatalemberek valóban meg­érdemlik a türelmet, és nem szabad úgy tennünk, mint­ha nem is léteznének. A te­levízió, amelynek megvan­nak a maga programjai, hogy a már elismert művé­szek és művek népszerűsíté­sét szolgálja, (ha nem is ki- elégítőek ezek a fórumok sem) jól tette, hogy ötven percet szánt ezeknek a nyug­talan, kereső fiataloknak is, akik nélkül korántsem len­ne teljes napjaink művésze­ti világa. Talán így egyszer­re, összesítve soknak tűnhe­tett, amit láttunk és hallot­tunk, a Nagy György szer­kesztette galéria-füzér azon­ban mégsem vált érdektelen­né. Külön rokonszenves, amit a táncművész Angelusz István fogalmazott meg kö­zönség és mű kapcsolatáról — mondván: a közönségtől a művész nem kérhet semmit, annak joga van úgy dönte­nie, ahogy akar. A művész dolga viszont, hogy megfog­ja, magához rántsa őt. Talán kicsit hosszabban szóltam a fiatal művészek­nek erről a televíziós bemu­tatkozásáról, de azért is ér­demes a szóra, mert benne a művészeti élet fokozott de­mokratizálódásának jelét is látom. Szülőföldjeim És ezek után a televízió egy immár hagyományosnak mondható sorozatáról, amelyben írók, költők, jeles személyiségek vallanak rend­re szülőföldjükről. Vasár­nap este Szakonyi Károly beszélt szülőföldjeiről, mert neki — mint kiderült — több is van. A hely, ahol meglát­ta a napvilágot, a főváros éppúgy szülőhazája, mint az a vidék, az országnak az a nyugati része, Győr-Sopron megye, ahol gyermekkorát töltötte — nagyszülőknél, ro­konoknál. Szakonyi végig­járta képzeletben, de a való­ságban is azokat a tájakat, amelyek nemcsak életének, életművének is „forrásvidé­kei”, mert belőlük fakadtak és fakadnak az író pontos, látszólag szikár, de valójá­ban érzelmektől dagadó el­beszélései. Közben persze megismerhettük magát Sza- konyit is, aki eredetileg Né­meth nevet viselvén, csak később, a nagy író, Németh László iránti tiszteletből vál­toztatta nevét Szakonyira, ezzel is utalván a család tar­tózkodási helyére, Szakony falucskára, ahol ősei „lakta- nak”. Névváltoztatásának nem holmi ősi kivagyiság, hanem egyszerű szerénység az oka. Kellemes séta volt ez az órácska, és tanulságos Pél­dásan tanulságos arra vonat­kozólag, hogy az ember nem veszítheti el gyökereit, sem meg nem tagadhatja őket, mert akkor magát veszejti el, önmagát tagadja meg. Han­gulatos séta volt; Szakonyi kézen fogva vezetett ben­nünket; s már egyetlen pil­lanatra sgm szakadtunk el tőle — azért saját szülőföl­dünkre, ki-ki a sajátjára is — vissza — vagy rágondolt e szívet derítő kalandozás kö­zepette. Ki tudja, hányadik emlékezetes vallomás ez, amely Major Sándor szer­kesztésében született meg! A szép képek Király Ottó ope­ratőri munkáját dicsérik, az arányos szerkezet, az elő­adásmód eleganciája pedig Wiedermann Károly rende­zőt. V. M. Kossuth Könyvkiadó Idei újdonságok A pártoktatási kiadványok mellett mintegy 180 kötetet ad közre az idén a Kossuth Könyvkiadó. Számos olyan kötetet jelentet meg, amely viták középpontjában álló társadalmi kérdésekkel fog­lalkozik, s az időszerű té­mák tisztázásához igyek­szik hozzájárulni. A XIII. pártkongresszus, illetve a kormány munkaprogramj-. mostani tervidőszakban a gazdaságpolitikai feladato­kat állította előtérbe, ennek megfelelően e témakörben több kiadvánnyal kívánják segíteni a szakemberek mun­káját, s az olvasók tájéko­zottságát. Rendszeresen köz­ük az országos elméleti ta­nácskozások anyagait. Ha­marosan megjelenik a Mű­szaki fejlesztés-társadalmi haladás című kötet, amely a tavaly Székesfehérvárott, valamint az ez év elején Sze­geden megrendezett A szo­cializmus fejlődésének idő­szerű kérdései hazánkban cí­mű tanácskozás dokumentu­mait adja közre. A mai ma­gyar intézményrendszer­ről, a párt szerepéről, illet­ve a társadalmi és az állami szervek kapcsolatáról Poli­tikai és jogszociológiai cím­mel Kulcsár Kálmán ír könyvet. A tervezett gazdaságpoli­tikai témájú kiadványok so­rában szerepel a Kérdője­lek a gazdasági fejlődés vá­laszútjain című kötet, Koz­ma Ferenc munkája. Nyi­las József a tudományos­technikai forradalom leg­időszerűbb kérdéseit elem­zi. A munkaerőgazdálkodás fontos eleméről, a hatékony és teljes foglalkoztatásról Fekete György írt könyvet. A lakossági és a vállalati jövedelemadózás időszerű kérdéseit Kupa Mihály és Rónnaszegi Bella foglalja össze. A hazai kisgazdaságok tevékenységét, a kisüzemi termelés és a kisegítő gaz­dálkodás tapasztalatait Mar­kó Iván összegzi. Szfnjátszó- és rendezői tábor Országos színjátszó- és rendezői tábort rendez az idén nyáron a Zala Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pont, a zalaszentgróti Ham­burger Jenő Művelődési Központ, valamint az Orszá­gos Közművelődési Központ. A tanfolyam augusztus 7-től 16-ig Zalaszentgróton lesz. Az érdeklődők a következő té­makörrel foglalkozó öt szek­ció közül választhatnak: az improvizációtól az előadá­sig; drámapedagógia; szí­nészmesterség — színészve­zetés; drámai helyzet és színpadi tér; a színészi kap­csolat útjai. Az előadásokat és konzultációkat neves szakemberek tartják. A kurzuson 18 éven felü­liek vehetnek részt. Jelent­kezni május 10-ig lehet a Zala Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban (8900. Zalaegerszeg, Kisfaludy u. 7—11., telefon: 92-14-580). Ugyanott bővebb felvilágosí­tást is adnak. Tháiia a Tisza partián Háziszerző: William Shakespeare Fejezetek a Szigligeti Színház három ávtizedáböi Három vígjá­ték, a Vízkereszt (1952), A makran­cos hölgy (1955 és a Szentivánéji álom (1959) előz­te meg Shakes­peare tragédiáit a Szigligeti Szín­ház műsorán. Az Othello pre­mierje 1960 feb­ruárjában volt. Nógrádi Róbert egy csendes, halk- szavú színészre osztotta Jago sze­repét. Tallós End­re az akkori szí­nészvilág „Bandi- kája” volt, olyan ember, akire azt szokták mondani: a légynek sem tud ártani. Szemelvény Hernádi Tibor írásából: „■.. ilyennek él az emberek képzeletében a világiroda­lom legnagyobb intrikusa, legsátánibb jelensége Jago! Tallós finoman munkálta ki szerepét, figurája gyarló és esendő, hiú és sértett, go­noszságában is vértelen, szertelenségében is számító. Tallós egy-egy gesztussal, hangsúllyal, a mimika pilla­natonként! változásával szüntelenül kezében tartja a cselekmény szálait. Ennek a színésznek elhisszük még az elképzelhetetlent is, mert el tudja hitetni.’’ Tallós Endre öt évvel ké­sőbb — halála előtt — A sa- lemi boszorkányok főbírája Danforth eljátszására még visszatért a szolnoki szín­padra. Részlet egy rádióbeszélge­tésből: „Riporter: Nagyon is em­lékezetes Jago volt. Ennyi év után most már talán beszél­hetünk arról, hogy nagyon féltettük... Tallós: Értem... Engem is meglepett Nógrádi döntése, de örmmei fogadtam, mert gyűlölöm a Jogokat. Ügy éreztem, ha csak valamics­két meg tudok mutatni az intrikusok lelkűidéből, már hasznos leszek. Azt akartam, hogy a közönség előtt Jago szelleme is a vesztőhelyre kerüljön. Ez adott erőt, azért nem flétem az óriási feladat­tól.” Az előadás igen nagy kö­zönségsiker volt; mintegy előkészítette a következő év­adban bemutatott Hamlet fogadtatását. Premier előzetes a Kossuth Rádió Esti krónikájában. „Riporter: örömmel hal­lottam, hogy olyan nagy az érdeklődés a Hamlet iránt, hogy a premierre minden jegy elkelt. Berényi Gábor rendező: Azt hiszem a közönségnek nagyon tetszett a tavalyi Othellonk, ennek is tulajdo­nítom, hogy a mai premier előtt egy héttel úgy jelenhe­tett meg az utcákon a szol­noki Hamlet plakát, hogy az első hat előadásra minden jegy elfogyott. Riporter: Hamlet — So- mogyvári Rudolf. Észak-Amerikában Az Állami Népi Együttes sikere Végétért az Állami Népi Együttes negyedéves észak­amerikai vendégszereplé­sének második hónapja is: az együttes változatlan si­kerrel szerepel az Egyesült Államok városaiban. Az út második harmadában előbb Kaliforniában, majd az Egyesült Államok északi kö­zépső övezetében szerepeltek. Eddig már csaknem félszáz előadást tartottak és 87 ezer néző tapsolta meg műsoru­kat. Az együttes tagjai nem könnyű feladatot vállaltak: útjuk jelenlegi szakaszán, San Francisco és Minneapo­lis között például csaknem 3500 kilométeres utat tettek meg autóbuszon egy hét alatt, nem egyszer nagy hi­degben, kemény havazásban, de ebben az időszakban is hat előadást tartottak, s csak most tudtak rövid pi­henőhöz jutni a turnén. A kritikák változatlanul felső fokon írnak az együt­tes teljesítményéről. A Sac­ramento Bee című lap sze­rint a táncosok „színes vi­hart, forgószelet kavarnak a színpadon” s a magyar együttes „minden eddig lá­tott együttesnél közelebb áll az igazi népművészethez, amelyet valóban hitelesen tolmácsol”. Tallós Endre zolás színészi közhelyeit, láthatóan egyéni formákra törekszik, de nem egyénies­kedőre. Színészi egyéniségé­hez a lágyabb líra áll közel, s így a hamleti egzaltációkat is efelé hajlítja. Hévben, a szellem 1 forró feltámadásai­ban így a néző egy hűvösebb Hamlettel találkozik, egy férfival, akinek lángja in­kább egy körülhatárolt egyé­ni körre megy ki, s nem az egész erkölcsi világrendre..." Más, kritikusi vélemény szerint a hamleti melankólia olyan bensőséges Somogyvá- rinál, amely néha talán túl­ságosan is megüli az elő­adást. Lapunk 1960. október 28-1 számában olvastuk: ,JL ter­vezett előadásokon kívül a nagy érdeklődésre való te­kintettel még tíz Hamlet előadást tart a Szigligeti Színház." $ Somogyvári Rudolf 1960—64 között volt a Szigligeti Színház tagja, a Hamlet és a Ruy Bias címszerepe mellett számos parádés alakítás fűződik nevéhez. Vegyernyikov a Szolno­kon bemutatott első, kortára szovjet író darabjában, Arbu­zov Vándorévek című drámájában, Versinyln ezredes a Há­rom nővérben, Robert Dudley a Stuart Máriában, az író a Tizenegyedik parancsolatban, Haynau A kőszívű ember fiai­ban^' Napoleon Sardou vígjátékában, A szókimondó asszony­ságban. Képűnkön Somogyvári Rudolf a Hamletben, Hora­tio Upor Péter Somogyvári: -Amikor el­kezdtem tanulni a szerepet arra gondoltam, hogy ha egy színész ezt soha életében nem játssza el, akkor is meg kell, hogy tanulja, önmagá­nak. Persze, most úgy érzem magam, mint a törpe, 'áki óriással találkozott." Mátrai Betegh Béla írta az előadásról: ,o4 rendező nem törekedett elütő, a sorból ki­ütköző, meglepő megoldáso­kat kergető Hamlet mutat­ványra, de Berényi rendezé­sének sok olyan pontja van. Pirótb Gyula az Athéni Timon címsze­repében. A Székely Gábor rendezte bemutató országos vitát váltott ki, ér­tő szakmai körök szerint az év — 1976 — előadása volt! Piróth alakítását egy­értelműen felsőfokú jelzőkkel illette a kritika amely kitűnő árnyalatokban többet mond el a kimeríthe­tetlen Hamlet témáról, mini sok bravúros rendezés. Mély­re jut el, színpadibb, hatáso­sabb leleményekre bukkan, mint más rögtönző, fellobba­nó rendezés... A Hamletiét alakító Somogyvári Rudolf átérzett, átélt sorssal lép színre és sok oldalon tisztá­zott jellemmel. A figura zaklatottsága és a figura töprengései között nagyon nemes ívelésű hidat von, az elragadtatásoktól a kétség-' beesésig kanyargó, s vissza­visszaforduló utat Shakes­peare legmerészebb belső szerpentinjét megfontolt lé­lektani rend eligazítása sze­rint teszi meg. Alakítása erős művészi választékos­sággal kerüli a Hamlet-ábrá­Nagy várakozás előzte meg 1964. telén a Lear ki­rály bemutatóját. Lear a mindenkori Rómeók legme­részebb álma, a H amietek becsvágya, ugyanakkor ha­talmas vállalkozás a színház egészének. Berényi Gábor rendezőnek elsőrendű törekvése a Shakespeare-i modem Lear király megteremtése volt — írta méltatásában Földes Anna. Hogyan felelt meg ennek az előadás? A címszerep­lő Mádi Szabó Gábor már akkor is a legszebben beszélő magyar színészek egyike Volt. Learje töret­lenül ívelt felfelé, a hatalmát vesz­tett uralkodó té­vedését, emberi gyengeségét, ér- zelmességét és szenvedélyessé­gét lebilineselően tárta a néző elé. Átka szívtépő, hátborzongató. Megéreztette, hogy fáradt öreg testében az egy­kori despota, a valaha mindent akaró férfi lelke él... Mensáros László Gloster szerepében egy másik, Lear sorsával párhuzamos, de az­zal egyenértékű tragédiát keltett életre. Eljátszotta a testi és a lelki vakság teljes szintézisét. Földes Anna kritikus: ,.Sugárzó fehér fénykéve hull a sötét színpadra, a vi­lág színpadáról a halálba nyújtózó apa és hűséges, ha­lott lányának egybe fonódott alakjára. Ezt a záróképet sokáig nem fogjuk elfelejte­ni. A szolnoki Lear király méltó vállalkozása a Szigli­geti Színháznak és méltó nyitánya a hazai Shakes­peare ünnepségeknek. (folytatjuk) Tiszai Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents