Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-07 / 56. szám

1987. MÁRCIUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Római katolikus főpapok kinevezése Német vendégek a megye­székhelyen II. János Páll pápa dr. Pas- ikai László kalocsai koadjutor érseket esztergomi érsekké; Marosi Izidor váci segédpüs­pököt váci megyéspüspökké; dr. Dankó Lászlót, a római Pápai Magyar Egyházi In­tézet rektorát címzetes püs­pökké, kalocsai apostoli kor­mányzóvá kinevezte. Nyug­díjba vonulásuk miatt dr. Bánk Józsefet, a váci me­gyéspüspöki és dr. Belon Kellertet pécsi segédpüspöki tiszte alól felmentette. A kinevezésekhez, illetve fel­mentésekhez a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa az 1957. évi 22. számú tvr. alapján az előzetes hozzájárulást megadta. • • • Dr. Paskai László 1927. május 8-án született Szege- 1 ______________________________ d en. 1951-ben Budapesten szentelték pappá, 1952-ben ugyanitt teológiai doktorrá avatták. Ezt követően 1955- ig Szegeden püspöki szertar­tó, majd tizenegy éven át filozófia tanár és prefektus. 1965-től a Budapesti Köz­ponti Papnevelő Intézet spi­rituálisaként és a Budapesti Római Katolikus Hittudo­mányi Akadémia filozófiai tanszékvezető professzora­ként tevékenykedett. 1973- ban a Központi Szeminárium rektorává nevezték ki. Paskai László 1978-tól cím­zetes püspök, veszprémi apostoli kormányzó, 1979-től veszprémi megyéspüspök. 1982-től kalocsai koadjutor érsek, 1986 óta tölti be a Ma­gyar Katolikus Püspöki Kar elnökének tisztét. A Hazafias Népfront me­gyei bizottságának meghívá­sára tegnap Szolnokra láto­gatott Wemer Wamecke, az NDK Kulturális és Tájé­koztató Központjának igaz­gatója, valamint Christel Warnecke, az NDK nagy- követségének munkatársa. A vendégek a Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Válla­lat életéről, tevékenységéről, dolgozóinak munka- és élet- körülményeiről hallhattak beszámolót a vállalat köz­pontjában. Ezután ünnepi nőgyűlésen vettek részt, ahol Christel Wamecke tartott előadást A nők szerepe az NDK társadalmában címmel. A nőgyűlés kultúrműsorral zárult. Miért előnyös? mm e ■■■•■■■■* r || a . g Az MTI a közelmúltban hírül adta, hogy a magyaror­szági vegyesvállalatok száma elérte a százat. Ez azt jelen­ti, hogy erősen megnőtt a vállalatalapítási kedv, hiszen 1972-től a múlt év elejéig összesen 50 vegyes tulajdonú vállalat jött létre, ugyanany- nyi mint 1986-ban, illetve 1987 első heteiben, vagyis 13 hónap alatt. Az ugrásszerű növekedés elsősorban azzal magyaráz­ható, hogy tavaly januártól a magyar hatóságok kedve­zőbb feltételeket teremtettek mind a vegyesvállalatok ala­A magyar törekvések ter­mészetesen csak akkor ér­hetnek célt, ha találkoznak a tőkés vállalkozók érdekei­vel. Az utóbbiak általában úgy tekintenek Magyaror­szágra — sőt, valamennyi szocialista országra — mint jelentős piacra, ahol külön­féle áruk és szolgáltatások haszonnal értékesíthetők. Ez kétségkívül így is van — ál­talában. Ám amikor konkrét üzletkötésről van szó, akkor kiderül, hogy a külföldi cé­geknek nem is olyan könnyű Magyarországon vállalkoz­ni. Képviselőik nehezen iga­zodnak el a magyar gazda­ság berkedben, nehezen il­lesztik be módszereiket a magyar keretek közé, nehe­zen értik-tanulják meg a mi játékszabályainkat, vagyis általában nehezen mozognak a számukra ismeretlen tere­pen. Beruházásaiknak ennél is nagyobb akadálya a bizal­matlanság. A külföldi tőke nem érzi magát biztonságban egy szocialista államban, leg­alábbis addig nem, amig nem lát kellő mennyiségű és minőségű példát az ottani si­keres tevékenységre. Mert ki tudhatja — vélik a tőkés vál­lalkozók — mi lesz a befek­tetett pénzzel egy szocialista tulajdonviszonyokra épülő országban? Az aggodalom érthető. Ezt a bizonytalanságot-bizalmat­S ami a mi szempontunk­ból legalább ilyen fontos: a vegyesvállalatok többnyire olyan árut termelnek, olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek nálunk hiányt pó­tolnak, de legalábbis ver­senyt keltenek. Mert — hogy további példával hozakod­junk elő — tetőcserép koráb­ban is volt Magyarországon, de a VÁÉV—Bramac Kft. a választékot bővítő, a kevés­bé korszerűnek versenyt te­remtő betoncserepet gyárt. S az sem mindegy, hogy ho­gyan. A veszprémi üzemben — amely fele részben oszt­rák, fele részben magyar pénzből épült — osztrák mű­szaki vezetéssel és a Bramac know-how-ja alapján folyik a termelés. A gyártás telje­pításához, mind pedig mű­ködésükhöz. Az indíték nyil­vánvaló; a külföldi vállalko­zók magyarországi beruházá­sai egyfelől bővítik az itt­hon felhasználható forráso­kat, másfelől a működő tő­kével együtt többnyire a mienknél korszerűbb tech­nika, technológia, szervezési, vezetési, ösztönzési módszer is érkezik az országba. A ve­gyesvállalatok tehát hozzájá­rulhatnak a magyar gazda­ság olyannyira szükséges és halaszthatatlan dinamizálá­sához. lanságot hivatottak eloszlat­ni azok a beruházásvédelmi megállapodások, amelyeket a magyar állam eddig Belgi­ummal, az NSZK-val és Franciaországgal kötött, s amilyent több más ország­gal, így egyebek között Ausztriával és Kuvaittal szándékozik megkötni. Ezek az államközi megállapodások garanciát nyújtanak arra, hogy a magyarországi tulaj­don minden körülmények között azé marad, aki befek­tette. A külföldi tőkét távoltartó akadályok lassacskán leépül­nek, nem kis részben azáltal, hogy a korábban létrejött vegyesvállalatok — kevés ki­vételtől eltekintve — sikere­sen működnek. Példaként említhető a Polifoam Kft., amely japán közreműködés­sel hőszigetelő anyagokat ter­mel; a Fotex, amely ameri­kai tőke bevonásával létre­hozott automata laborató­riumaiban órák alatt dolgoz­za ki az amatőr fotósok fel­vételeit; az OTP—Penta Tours, amely a tisztán ma­gyar utazási irodáknál sok tekintetben kedvezőbb felté­teleket kínál a turistáknak; a Club Tihany Rt., amely el sóként teremtette meg a klubüdülés feltételeit Ma­gyarországon — valamennyi nyereséget ígér, vagy máris produkál tulajdonosainak. sen automatizált, a folyama­tot számítógép irányítja, mi­nek köszönhetően alig töbo, miint száz dolgozó közremű­ködésével lehet évi húszmil­lió cserepet gyártani. Ezzel az export is bővül: évi más­félmillió cserepet az osztrák partner visszavásárol. Hasonló eredménnyel jár a Skála World Trade és az ITT amerikai cég NSZK-beli vállalatának együttműködé­se a televízió- és képmagnó­gyártásban. A budapesti üzem termékei részben a ha­zai. részben a külföldi piac­ra jutnak, vagyis egyidejű­leg növelik a belföldi válasz­tékot és a konvertibilis el­számolású exportot. A tavaly január óta bekö­vetkezett változások azonban nemcsak mennyiségiek — nemcsak egyszerűen több ve- gyesvállalat alakult — ha­nem minőségiek is. Koráb­ban csak kisebb külföldi cé­gek vállalkoztak Magyaror­szágon, és viszonylag csekély tőkét fektettek be. Mostaná­ban mind jelentősebb, elis­mertebb tőkés vállalkozók jelennek meg nálunk, és na­gyobb összegeket tesznek be a közös vállalatok közös kasszáiba. Sőt, érdeklődnek a multinacionális konszer­nek világából is, és a jármű­iparban, a híradástechniká­ban, a biotechnikában kí­vánnak viszonylag jelentős tőkével részt venni. Vagyis a külföldi tőke olyan ágazatokban is mű­ködne, amelyek felfejlesztése számunkra különösen fon­tos. Mert természetesen szükség van a különféle szol­gáltatások bővítésére is, de igazán hasznosnak, húzóere­jűnek az ígérkezik, ha a kül­földi partner a termelésbe kapcsolódik be, ha olyan iparágak fejlesztéséhez járul hozzá, amelyek felvirágozta­tása nélkül a magyar gazda­ság aligha lehet igazán ver­senyképes. Segítenek felzárkózni Túl a konkrét előnyökön a vegyesvállalat olyan gazdál­kodási forma, amely hozzá­járul integrálódásunkhoz a világgazdaságba. Ezért is tö­rekszünk arra, hogy a szo­cialista országok vállalatai­val szintén alapítsunk közös érdekeltségű, közös tulajdo­nú gazdálkodó szervezeteket. A Szovjetunió új vállalati törvénye lehetővé teszi ilyen cégek alapítását, minek kö­szönhetően 1986 végén létre­jött az első magyar—szovjet vegyesvállalat, a Mikromed. A magyar tulajdonos, a Me­dicor, nagy reményeket fűz a működéshez, hiszen olyan elektronikus orvos-diagnosz­tikai berendezéseket fognak közösen előállítani az eszter­gomi üzemben, amelyek biz­tos piacot találnak a Szov­jetunióban, a későbbiekben esetleg valamely harmadik országban is. S itt érdemes megjegyezni: elvileg arra is van lehetőség, hogy a szocia­lista országok vegyesvállala­tai tőkés cégekkel társulja­nak. Számos ok következtében naivitás lenne a külföldi mű­ködő tőke bevonásától várni például a magyar gazdaság termékstruktúrájának kor­szerűsítését, vagy a magyar beruházási lehetőségek je­lentős bővítését. Egyelőre csupán néhány százmillió dollár értékű befektetés vár­ható, ami nem váltja meg a világot, de hozzájárul re­mélhető felzárkózásunkhoz, a világgazdaságba történő in­tegrálódásunkhoz. Hiányt pótolnak Versenyt keltenek Eredmények és tanulságok Beszámoló taggyűlés a Járműjavítóban Pártalapszervezeteinkben február eleje óta tart a be­számoló taggyűlések soroza­ta. így van ez a Szolnoki MÁV Járműjavítóban is, ahol csütörtökön este a II. számú pártalapszervezet tar­tott számvetést. Ez már a he­tedik ilyen rendezvény volt az üzemben. Mindegyikre az aktivisták, a gazdaságpoliti­kai feladatok középpontba helyezése volt a jellemző. Ugyanez mondható el a ket­tes alapszervezet beszámoló taggyűléséről, melyen részt vett Sándor János, a városi pártbizottság titkára is. A pártvezetőség beszámolóját Boros András, a pártszerve­zet titkára terjesztette a taggyűlés elé. A beszámolót követő vitában kilencen kér­tek szót. Mivél a kettes pártalap­szervezet hatókörébe tarto­zó munkaterület meghatá­rozó az üzem árbevételében, a taggyűlés megkülönbözte­tett figyelmet szentelt a ter­vek teljesítésére. Megállapí­totta, hogy tavalyi előirány­zataikat az elvárásoknak megfelelően, eredményesen teljesítették. A MÁV vonta­tójárművek közül százhu­szonnyolcnak végezték el a nagyjavítását, huszonhét mozdonynak pedig a futója­vítását. Igaz, hogy a terve­zettnél tizenhéttel kevesebb volt a futójavítás, de ez nem jelentett csökkenést az árbe­vételben, mivel a forgóváz­csere héttel több lett az elő­irányzottnál. Más vállala­tok számára is végeztek a tervezettnél több nagy-, il­letve futójavítást. Mivel ilyen futójavítás nem szere­pelt a terveik között, ezzel a munkával 22 millióval túl­teljesítették „idegenfeles” árbevételi tervüket. A kétségen kívüli jó ered­mények ellenére a kommu­nista kollektíva nem köny­velte el szó nélkül az osz­tály tavalyi munkáját, ha­nem az idén is hasznosít­ható tapasztalatokat vont le abból. Azok közül — kira­gadott példaként — íme né­hány: Nagy gondot kell for­dítani az ütemes munkára. Tavaly, a harmadik negyed­évben rendkívül nagy meg­torpanás és visszaesés kö­vetkezett be az osztály mun­kájában. Hozzájárult ehhez az anyagellátás zavara is, de a visszaesés elsősorban a minőség romlásának, a ter­melékenység és az intenzi­tás csökkenésének, az irá­nyítási és az ellenőrzési munka lanyhulásának, a munkaszervezés és a munka- fegyelem lazulásának tud­ható be. Ezek után a IV. ne­gyedévben rendkívüli erőfe­szítések kellettek az éves terv teljesítéséhez. Az ilyen'' munkának ára van, kedve­zőtlen hatása érződik ezek­ben a hónapokban, mivel nagyon lecsökkent a befeje­zetlen állomány. Nagy hangsúllyal szerepelt a taggyűlésen az anyaghiány, ami — mint a felszólalások­ból is kiderült — sok eset­ben a szervezetlenség követ­kezménye. Az anyagok be­szerzése néha csak akkor kezdődik, amikor már igen fogytán vannak. Elhangzott az is, hogy a villamos anya­gokat eddig közvetlenül kap­ták Budapestről, most meg a fűtőház közbeiktatásával. Megtörtént, hogy egy késő délután érkező gépkocsi nem tudott kirakodni a fűtőház­ban, ezért a Járműjavítóban töltötte az éjszakát. Reggel a fűtőházban átvették az árut, majd visszairányították a Járműjavítóba. Ilyen té­nyekre utalva hangzott el a taggyűlésen az, hogy a kü­lönböző szervezetek jobb együttműködésével sok idő szabadulna fel, ami elejét venné a kapkodásnak, hoz­zájárulna a minőség javítá­sához. A beszámoló taggyűlés úgy foglalt állást, hogy a már­ciusi tervelőirányzatok tel­jesítésére minden erőt össz­pontosítani kell. Indokolja ezt az a tény, hogy az első negyedévre előirányzott har­minchét mozdony-nagyjaví­tásból januárban és február­ban csak tízet-tízet tudtak le. Az ütemes tervteljesítés tehát korántsem megoldott az osztályon, nem véletlenül szorgalmazza azt a pártszer­vezet. A gazdaságpolitikai té­mák mellett a taggyűlés fog­lalkozott a helyi pártélet részterületeivel. Különösen sok szó esett a fiatalok ne­veléséről, az ifjúsági szer­vezet munkájának jobbítá­sáról. Sok igazság van abban, amit az egyik felszólaló mondott: nemcsak feladato­kat kell adni a fiataloknak, hanem irányítani, segíteni is kell őket, hogy mindig érez­zék ; mindenben számíthat­nak az idősebbekre. Kimondva, kimondatlanul az csendült ki mind a beszá­molóból, mind a felszólalá­sokból, hogy ez a kommu­nista kollektíva a maga te­rületén érvényt akar sze­rezni a Központi Bizottság 1986. novemberi határozatá­nak. A taggyűlés egyik fel­szólalójának szavaival él­ve: a Központi Bizottság no­vemberi határozatának ma­gukévá tétele viszont csak a gazdaságpolitikai célkitűzé­sek valóra váltásával bizo­nyítható. S. B. Képviselői vita a földtörvény tervezetéről Algériai küldötiség hazánkban A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának meg­hívására február 27. és már­cius 6. között hazánkban tar­tózkodott az Algériai Pa­rasztszövetség küldöttsége Cherif Manarlah elnök ve­zetésével. A delegáció meg­beszélést folytatott Eleki Já­nossal, a TOT főtitkárával a két szervezet együttműködé­sének továbbfejlesztéséről. A küldöttséget fogadta Kovács Imre, az MSZMP KB gazda­ságpolitikai osztályának he­lyettes vezetője, valamint Papócsi László mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi minisz­terhelyettes. A küldöttség ellátogatott Baranya megye több termelőszövetkezetébe is. Váncsa Jenő, mezőgazda- sági és élelmezésügyi minisz­ter előterjesztésében vitára bocsátották — immár máso­dik alkalommal — az új földtörvény tervezetét, az or­szággyűlés mezőgazdasági bizottságának pénteki ülésén, az Országházban. A készülő törvény céljá­ról a miniszter elmondta, hogy a formálódó új rendel­kezésekkel tovább akarják erősíteni a földre vonatkozó gazdasági-társadalmi viszo­nyok szocialista vonásait, ugyanakkor intézményesíteni az állami és a szövetkezeti szektor között nemcsak a földcserét, hanem a föld tu­lajdonjogának átruházását is. Elhangzott a képviselői tanácskozáson, hogy hazánk földterületéből jelenleg több mint 2 millió 200 ezer hek­tár állami tulajdonban és kezelésben van, mintegy 5 millió 700 ezer hektárnyi földön pedig a szövetkezetek gazdálkodnak. Alapvető gaz­daságpolitikai követelmény — a készülő törvény kidol­gozásakor is az volt a fő tö­rekvés —, hogy a földet mi­nél ésszerűbben kell hasz­nosítani, mert csak így nö­velhető a mezőgazdasági ter­melés hatékonysága. Az Aluminiumárugyár tiszafüredi gyárában évente mintegy 140 millió forintos ter­melési értékben kisedényeket is gyártanak. Képünkön teafőzőket meóznak, amelyből jelenleg 10 ezer kerül angol exportra (Fotó: T. Z.) Gál Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents