Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-27 / 73. szám

1987. MÁRCIUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 KSael két éve üzemel a Tiszasasi Tisza menti Tsz varrodája. Jelenleg az Április 4. Ruhaipari Szövetkezetnek varrnak női kosztümöket. — Szovjet megrendelésre 15 ezret szállítanak az idén. (Fotó: Mészáros) 1 kormány szóvivőjének tájékoztatója A megyei pártbizottság ÁLLÁSFOGLALÁSA az időskorúak helyzetéről, az időszerű feladatokról A megyei pártbizottság áttekintette az időskorú népesség helyzetét és állást fog­lalt az időszerű feladatokban.' Megállapította, hogy az utóbbi évtized fo­lyamán társadalmunkban növekedett az időskorúak aránya és létszáma, örvendetes, hogy ma sokkal többen érik meg az öreg­séget. Ugyanakkor növekedett a veszélye annak, hogy a társadalmi viszonyok, a technika és a mindennapi élet gyors vál­tozásai meghaladják az idős emberek al­kalmazkodó képességét, különösen akkor, ha az aktív munkaviszonyból kilépve a megszűnő kötelékeket nem pótolja család vagy más közösség. Mindez együttesen — a gyengébb egészségi állapotot, anyagi vi­szonyokat is beleértve — társadalmi je­lentőségű probléma. (Folytatás az 1. oldalról) élelmiszeriparban jelentő­sebb, a bányászatban, a ko­hászatban és a gépiparban kismértékben nőtt, az építő­anyag- és a könnyűiparban csökkent. Az építőipar tel­jesítménye — főleg a januá­ri rendkívüli hideg miatt — az első két hónapban csak­nem 7 százalékkal maradt el az előző évitől. A mező- gazdaságban az őszi gabo­nák vetésterülete ugyan meghaladta az előirányzot­tat, azonban a vetések rend­kívül hiányosan keltek ki; ezek pótlására kell töreked­ni. A kiskereskedelmi forga­lom megközelítette a tava­lyit. A rubel elszámolású export az év első két hó­napjában folyóárakon, fo­rintban 6 százalékkal nőtt, az import azonban 17 száza­lékkal csökkent. A nem ru­bel elszámolású kivitel fo­lyóáron 6 százalékkal csök­kent, míg a behozatal 10 százalékkal nőtt. Az idei népgazdasági terv végrehajtásának további megalapozása, s az időköz­ben tapasztalt kedvezőtlen tendenciák kivédése érdeké­ben ezért további intézkedé­sekre van szükség — hang­súlyozta a szóvivő. Elmondta, hogy a kor­mány az MSZMP Központi Bizottsága 1986 novemberi és decemberi határozatainak végrehajtására hozott átfogó akcióprogram alapján most újabb intézkedéseket hozott. Ezek — a forint korábbi le­értékelésén, valamint a jö­vedelmező vállalatoknak adott adókedvezményeken túl — mindenekelőtt á tel­jesítmények növelését szol­gálják. A gazdaság problé­máit ugyanis elsősorban az egész népgazdaság haté­kony jövedelemtermelő ké­pességének fokozásával lehet és kell megoldani. Szigorú árpolitika Az intézkedések, másik ré­sze az állami költségvetés kiadásainak mérséklését cé­lozza. Csökken a vállalatok­nak nyújtott támogatások mértéke, s ezáltal további megtakarításokra kerül sor. A költségvetési szerveknél csökken egyes állami beru­házások finanszírozása. A kormány — elismerve a szelektív iparfejlesztésben elért kezdeti eredményeket — intézkedett arról, hogy egyes, a műszaki-technikai haladás élvonalába tartózó, újonnan beszerzett eszközök gyorsított amortizációjának elszámolásáról a vállalatok saját hatáskörben dönthes­senek. — Egyébként a testület ál­lást foglalt a szigorú árpoli­tikai és hitelezési gyakorlat folytatása mellett. Vala­mennyi intézkedés lényege a gazdaság jövedelemterme­lő képességének növelése és a konvertibilis elszámolású export ösztönzése. Természe­tesen ezzel a kormány nem fejezi be az 1987. évi terv megvalósítását szervező munkáját, hanem a változó helyzetet figyelembe véve folyamatosan új intézkedése­ket tesz majd — mondotta Bányász Rezső. Takarékos bérgazdálkodást Nyilatkozatában kitért ar­ra is, hogy a Minisztertanács a népgazdasági helyzet átte­kintése keretében foglalko­zott az idei bérfolyamatok­kal. Megállapította, hogy az általános alapbér-emelések elhalasztásáról 1986. végén született megállapodás el­érte a célját: a gazdálkodó szervezetek, intézmények ál­talában fegyelmezetten al­kalmazkodtak az abban fog­laltakhoz. — Április elsején véget ér az az időtartam, amelyre vo­natkozóan az általános alap­bér-emelés elhalasztását a megállapodás szükségesnek tartotta. Nagyon fontos azonban, hogy a gazdálkodó szervezetek, intézmények, ezt követően se távolodjanak el bérezési alapelveinktől. Erre több ok miatt is fel kell hívni a figyelmet. Egyrészt a népgazdaság idei fejlődé­sének tényei, a továbbra sem kielégítő teljesítmények az eredeti elhatározásaink­nak megfelelő, mértéktartó, szigorúan takarékos bérgaz­dálkodásra intenek; arra, hogy a munkáltatók csak fokozatosan, az egyéni és kollektív teljesítmény nö­vekedéséhez igazodóan emeljék az alapbéreket, ke­reseteket. Másrészt bizonyos jelek arra utalnak, hogy a gaz­dálkodó szervezetek egy el nem hanyagolható része — mintegy a három hónapos halasztást „ellentételezve” — lökésszerűen, egyszerre, az ösztönzési szempontokat el­hanyagolva kíván jelentős bérfejlesztést végrehajtani. A takarékos bérgazdálkodás következménye persze teljes mértékben vonatkozik a költségvetési szervekre is. A kormány a SZOT-tal együtt az év hátralévő részében is mértéktartó és teljesítmény­centrikus bérgazdálkodásra szólítja fel a gazdálkodó szervezeteket és az intézmé­nyeket egyaránt — mondotta nyilatkozatát zárva a szóvi­vő. Még mindig a témához kapcsolódva, ám immár egy kérdésre válaszolva a szóvi­vő közölte; a kormány mos­tani ülésén árkérdésekben nem döntött. A tűzvédelem feladatairól szólva (a Népszabadság ér­deklődésére) kifejtette: a kormány ülésén lezajlott vi­tából kitűnt, hogy az elmúlt években növekvő számban történt, s mind több kárt okozó tűzesetek többségét továbbra is az emberi ha­nyagság, a felelőtlenség, az állami és állampolgári fegye­lem lazulása okozza. Megál­lapították azt is, hogy forrá­sok híján az elmúlt években elmaradt néhány üzem el­avult technológiájának kor­szerűsítése. Emellett a tűz­oltóság létszáma egy évtized alatt nem növekedett, mi­közben a tüzek száma meg­kétszereződött. Sajnálatos tény az is, hogy a tűzkárok alig jelentenek gazdasági hátrányt az üzemeknek és vezetőiknek, hiszen azokat a biztosító vagy a népgazda­ság úgy is megtéríti. A kor­mány most arról határozott, hogy a tűzvédelem oktatását, valamint anyagi, technikai ellátását egyaránt fejleszte­ni kell. A raktárosok leltárfelelős­ségének szigorítását kom­mentálva (a Népszava kér­désére) Bányász Rezső rá­mutatott, hogy az eddigi szabályozás nem védte elég hatékonyan a társadalmi tu­lajdont. Indokolatlanul ala­csony volt például az anya­gi felelősség felső határa, számos fontos kérdést csak a vállalati kollektív szerző­dések szabályoztak, gyakran igen liberálisan, s olykor a hiányok feltárását követően elmaradt a felelősségre vo­nás. Ezért az utóbbi évek­ben számottevően nőtt a ki­mutatott leltárhiányok szá­ma és összege. Az új rendel­kezés szerint a jövőben a hiányért a raktár vezetője és helyettese 6 havi átlagke­resetéig, a beosztottak pedig 4 havi átlagkeresetükig fe­lelnek. Ha a raktáros csak egyedül kezeli az átvett anyagokat, akkor a hiány teljes összegéért felel. Ezentúl azt a dolgozót is felelősségre lehet vonni, aki a leltározáskor már nincs a raktárban, de korábban ott dolgozott. A sajtótörvény és a gyakorlat ­Egy kérdésre reagálva (Magyar Rádió) a szóvivő elmondotta, hogy a sajtótör­vény életbelépése óta eltelt egy esztendőben a korábbi­nál jóval gyakrabban vállal­tak közszereplést a sajtóban, rádióban és a televízióban a kormány tagjai, más veze­tő államigazgatási tisztvise­lők. Ugyanakkor elismerte, hogy egyesek mondvacsinált okokra hivatkozva ma is megtagadják a sajtó képvi­selőitől a felvilágosítást; mint mondotta, a Tájékozta­tási Hivatal fellép azok el­len. akik nem tesznek ele­get tájékoztatási kötelezett­ségüknek. Szolnok megyében 439 ezer ember él, a nyugdíjkorhatá­ron felüliek száma 94 ezer. A népességen belüli arányuk az utóbbi évek során növe­kedett 21,2%-ra — település- típusonként eltérő mérték­ben. A lakosság számához vi­szonyítva több időskorú él a községekben, mint a váro­sokban. összesen mintegy kétötödük magányos. Az időskorú népességen belül a nők aránya közel kétszerese a férfiakénak. A szocializmus építése so­rán kialakítottuk és folya­matosan fejlesztjük az öre­gekről való gondoskodás szervezeti, intézményi rend­szerét. A különböző társadal­mi szervezetek, mozgalmak, munkahelyi közösségek me­gyénkben is azon vannak, hogy minél emberibb és mél­tóbb körülményeket teremt­sünk az idős emberek szá­mára, akik korábbi munká­jukkal, a nehezebb körülmé­nyek között tanúsított helyt­állásukkal rászolgáltak a fiatalabb nemzedék megbe­csülésére. Társadalmunk jelenlegi vi­szonyait tekintetbe véve szükség van arra, hogy hu­mánus, szocialista elveink jobb érvényesülése érdeké­ben kezdeményező lépéseket tegyünk. A pártbizottság álláspont­ja, hogy az időskorúak ügye nem tekinthető pusztán egészségügyi, vagy szociál­politikai kérdésnek. A társa­dalomnak fontos érdeke, hogy hasznosítsa azokat a gazdag politikai, szakmai és mindennapi tapasztalatokat, amelyeket az idős nemzedék felhalmozott. Ez megkívánja, hogy erősítsük kapcsolatukat a társadalmi gyakorlattal, segítsük a közéletben való részvételüket, engedjünk te­ret a köz javát szolgáló kez­deményezéseiknek, törekvé­seiknek. Az időszerű teendőket a megyei pártbizottság a kö­vetkezőkben látja: 11 Erősítsük azt a szem­léletét, hogy az idősek korosztálya a társadalom egészének szerves alkotóele­me. Tehát az időskor prob­lémáját a különböző nemze­dékek kapcsolatrendszerén fcdlül, harmonikus együtt­működéssel és az érintettek­kel közösen lehet a legjob­ban feloldani. Hangsúlyozva az állami szervek kiemelkedő szerepét, a tömegszervezetek, -moz­galmak nélkülözhetetlen te­vékenységét, a gazdasági egységek, intézmények fon­tosságát, törekedjünk a csa­lád felelősségének növelésé­re. 2. Az időskor még alko­tásra képes időszak az ember életében. A nyugdíj­ba vonulók többsége kép­zettsége és gyakorlata birto­kában jelentős emberi for­rást képvisel. Sokan készek és képesek közhasznú mun­kát végezni. Szükséges, hogy a munkahelyek szorosabb kapcsolatot építsenek ki nyugdíjasaikkal. A tovább­dolgozni kívánóknak igye­kezzenek munkalehetőséget biztosítani — különösen a szolgáltatás területén. Kér­jék ki véleményüket, adja­nak megbízást a javaslatok kidolgozására, hasznosítsák a szellemi alkotóerőt. 3. Az idős emberek je­lentős számban képvi­seltetik magukat a közélet­ben, felelősséggel intézik a köz ügyeit. Munkájuk nem nélkülözhető, sőt, lelkesedé­sük, odaadásuk példaként szolgálhat a fiatalabb gene­ráció számára. Még több a lehetőség és szükség arra, hogy az idős emberek mun­kakészsége lakóhelyük kör­nyezetében jobban haszno­suljon. Bátrabban kell rá­juk számítani, felkérni őket egy-egy feladat megoldásá­ra, állandó közteendők vég­zésére. 4. Az időskorúak anyagi viszonyain helyi erő­feszítésekkel is van mód ja­vítani. Helyeseljük, hogy egyes kereskedelmi, vendég­látó, szolgáltató vállalatok különböző nyugdíjas kedvez­ményeket vezettek be. A le­hetőségekhez alkalmazkodva kívánatos az ilyen kezdemé­nyezések rendszeressé tétele és kiterjesztése egyéb terüle­teken, így például a közmű­velődésben, kulturális intéz­ményekben is. Támogatjuk azokat a vállalati, szövetke­zeti törekvéseket, amelyek­kel saját nyugdíjasaink élet- körülményeinek, közérzeté­nek javítását szolgálják. 5. A szociális otthoni el­helyezésre szoruló idő­sek magas száma indokolja, hogy a megye VII. ötéves terve szerint megvalósuljon a férőhelyek gyarapítása, és ennek alapján bővüljön a speciális gondozás. A szociá­lis otthonok törekedjenek a komplex ellátásra, biztosít­sanak megfelelő foglalkozta­tást, az egészségügyi, szoci­ális, kulturális igények ki­elégítését, és gondoskodjanak arról, hogy a lakók külső emberi, társadalmi kapcsola­tai ne szakadjanak meg. Igény van arra is, hogy az el­helyezés csak meghatározott időtartalmú, ideiglenes le­gyen. (í. Az idős ember számá­ra az a legjobb, ha megszokott környezetében marad. Ezért különösen fon­tos a területi szociális gondo­zás fejlesztése. Célszerű a szállást is biztosító idősek klubjának általánossá tétele. Az irányítás, az intézmények vezetése, a termelő üzemek éljenek azzal a lehetőséggel, hogy a klubok bedolgozói jogviszonyt is létesíthetnek. Megoldandó, hogy a házi szociális ellátás, étkeztetés a hétvégére is kiterjedjen. 7. A komplex megoldások egyik új lehetősége az idősek anyagi hozzájárulá­sával épített nyugdíjas tár­sasház. Megőrzi az otthon jellegét, emellett teljes gon­dozási lehetőséget nyújt. A lakások elosztásánál célsze­rű figyelembe venni, hogy olyanok is lakjanak a ház­ban, akik az egészségügyi gondozásban közreműköd­nek. 8. Idős korban egyik köz­ponti kérdés az egész­ség. Az egészségügy irányí­tói törekedjenek arra, hogy az egészségügyi intézmények­ben fokozatosan megvalósul­jon az idős ember komplex — biológiai, pszichológiai, szociális jellegű — kezelése. Mérlegelendő gerontológiai, pszichológiai tanácsadó szol­gálat kialakítása. Gondolják át, hogy a jelenlegi közép- korosztály egészségi állapo­tának ismeretéből milyen következtetések adódnak az egészségügyi tervezés számá­ra. 9# A művelődés, a sport ebben az életkorban is fontos szerepet tölt be az ember életében. A művelődé­si intézmények a tartalmas kikapcsolódás lehetőségének biztosítása mellett — mások­kal együttműködve — vállal­ják fel az idősek esetleges új ismeretek, szakmák elsa­játítása iránti igényeinek ki­elégítését is. A sport irányí­tói karolják fel azokat a tö­rekvéseket, akciókat, ame­lyek az idős embereket is rendszeres mozgásra, tested­zésre ösztönzik. 10. A városi és városi jo­gú pártbizottságok kezdeményezzék, hogy a pártszervezetek az agitációs és propaganda munkában, vagy akár taggyűlésen fog­lalkozzanak a környezetük­ben élő öregek problémáival, a követendő kommunista ma­gatartás formálásával. Töre­kedjenek arra, hogy a körze­ti párthelyiségek nyitottsá­guk révén a helyi társadal­mi élet centrumának szere­pét is jobban betölthessék. | |' A tömegszervezetek, -mozgalmak, társadal­mi szervezetek újítsák meg munkaprogramjaikat. Az időskorúak igényei alapján keressenek új megoldásokat, erősítsék az idősek társadal­mi kapcsolatait, adjanak ke­retet és több lehetőséget a nemzedékek tartalmas együttműködése számára. A Mezőtú­ri Magyar- Mongol Ba­rátság TSz mezőgazda- sági gép- bontójának dolgozói a szövetkezet beruházásai­hoz és a kar­bantartások­hoz szüksé­get vasipari munkákat is végeznek. Ké­pünkön Tóth Zoltán kará­mot hegeszt.

Next

/
Thumbnails
Contents